Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
• A „Három Kner mesekönyvecske” a kecskeméti játékmúzeum nagy kincse. (Straszer András reprodukciója) Gyöngyszemek a Szórakaténuszban A VIII. Országos Gyermekkönyvhét alkalmából ma délelőtt régi gye r m ék k ön y ve k b ő 1 nyílik időszaki kiállítás a kecskeméti Szórakaténusz Játékműhely és Múzeumban Moskovszky Éva játéktörténész és a múzeum gyűjteményéből. A gyerekek és felnőttek figyelmére egyaránt számot tartó bemultaítón múlit századi és huszadik század eleji mesékönyvekbőf, illusztrált könyvművészeti remekekből tárnak egy csokorra valót az érdeklődők elé. A kiállításon szereplő példányok magyar gyermekek mesés- könyvei voltak. A múlt század metszetekkel és kőnyomatokkal készült remekei elsősor- bain külföldi művészek munkái. A legszebbék a német Busch, az angol Kate Greenaway és Walter Crane, valamint a francia Bautet da Monvel alkotásai. A íkón.yvekét lapozgatván tapasztalhatjuk, hogy az érzékelés, a benyomások szintjén az illusztráció és az írott szöveg miként találkozik, hogyan erősíti egymást. A válogatás egyik érdékessé- ge tesz Bezerédy Amália Flóri könyve, amely 1840-ben jelent meg, s korának legnépszerűbb kiadványa volt. Hazánkban a gyermekkönyv megújulása neves szátziad eleji grafikusaink nevéhez fűződik, Gara Árváidéhoz, Lesznai Annáéhoz, Pogány Willyéhez, Jaschik Almoséhoz, Kozma Lajoséhoz és Nagy Sándoréhoz. Bátran élitek az új nyomd atech ni kai 'tehetőségekkel, egyéni hang ú grafikai és tipográfiai megoldásaikkal igazi könyvművészeti remekeket alkottak. A gyöngyszemek közé tartozik a „Három Kner mesekönyvecske” (1918, Gyoma, Kner Izidor); Balázs Béla; Testvérország; Já- szay Horváth Elemér: Árva János; Lesznai Anna: Mese a bútorokról és a kisfiúról című könyvei. A műveket — sorrendben — Kozma Lajos, Örkényi István és Lesznai Anna illusztrálta. A könyvkiéllításotn Olyan grafikák is szerepelnek, amelyeket végül el nem készült kötetekhez 'terveztek. Az egyik legszebb sorozat Jaschik Álmosnak A kismalac és a farkasok című meséhez fűződő öt színes rajza. K. A. Gyermekek bibliotékái D izonyára mindenki őrzi a ma- , u ga emlékét a könyvvel való első találkozásról. S legtöbbünk^ nél ez a randevú gyermekkorban kezdődött. Szűkös ^ könyvtárak, olajkályha kellemes melege, soksok könyv ... A választék hamar megismerhető, hiszen az ifjúsági irodalom, a mesék, az ismeretterjesztő kiadványok csak részét képezik a- „nagy” könyvtár anyagának. Izgalommal vártuk mindig az új köteteket, lett légyen az vers vagy újra kiadott kalandregény. Ha emlékképeket idézek fel a gyermekkönyvtárakról, az első villanás a szűk szobára irányul. Sajnos, Bács-Kiskun megye sem büszkélkedhet tágas, levegős bibliotékákkal, messze elmaradnak a tárgyi és a személyi feltételek a kívánt szinttől^. Az még szomorúbb, hogy országosan ez a helyzet. Tavaly sem, de az azt megelőző években sem sikerült a körülményeken lényegesen javítani. Ha ez kerül szóba, mindig azzal példálózom, hogy majd ha felépül Kecskeméten az új megyei könyvtár, ott méltó helyet kap a gyermekbibliotéka is. Azon szurkolunk, hogy az elkészült tervek mielőbb valósággá váljanak. Kiskunfélegyházán sem jobbak a körülmények, a gyermekrészleg 45 négyzetméterén tovább nőtt a zsúfoltság, de már felcsillant se remény, januárban hozzákezdenek a jobb körülmények megteremtéséhez. A mostoha viszonyok persze nem zárják útját annak, hogy megfelelő színvonalú könyvállomány várja a legfiatalabb olvasókat. A nekik szóló kiadványok és folyóiratok mellett egyre több intézményben lelhetők fel hanglemezek, műsoros kazetták, diafilmek. Kölcsönzésről egyelőre nem lehet mindenütt szó, pedig igényelnék a gyerekek. Egy kiskőrösi példa: 110 érdeklődőnek 323 dia fii met adtak kölcsön tavaly. A megyei könyvtár adatai szerint 1984-ben 51 908 tizennégy éven aluli olvasója volt a tanácsi közművelődési könyvtáraknak. Érdekes arány, hogy a városi diákok 64 százaléka könyvtári tag, a városi jogú nagyközségekben 89 százalékuk, a községekben pedig 83 százalékuk jár rendszeresen könyvet cserélni. Érdemes lenne tehát elgondolkodni azon, hogy ez utóbbi helyeken kellene a legsürgősebben változtatni a bibliotékák körülményein. j Milyen csoportos foglalkozásokra Hívják a gyerekeket a könyvtárosok? Kiskőrösön külön tematikát állítottak össze az általános iskolásoknak, Baján a napközisek térnek be rendszeresen a könyvtárba. A kínálat népszerűségi listáján most is a bemutató órák szerepelnek az első helyen. Persze, örülni kell annak, hogy egy• Méhest Éva felvétele a Városföldi Klubkönyvtár fiatal olvasóiról készült. re több intézményben szerveződnek kis közösségek. Kecskeméten hét iskola ötödik, hatodikos nebulói alkotják a Kincskereső klub közösségét, s kiemelkedően dolgoznak a félegyházi gyerekek is. Baján könyvtárosszakkör és KO- MA-kör (Kicsi Olvasók Mókás Alkotóköre) szorgoskodik szombat délelőttönként. Kiskőrös Pepita klubot, a kecskeméti Széche- nyiváros könyvtára pedig gyermekklubot tart fenn — évek óta sikerrel. Városföldről is gyakran kapunk híradást a könyvtárba járó gyerekek megmozdulásairól, bábos produkcióiról. A tanulók részt vesznek a nagyobb akciókban, vetélkedőkön, pályázatokon, rendezvényeken. Népszerű a megyei műfordító-pályázat, az idén több mint hétszáz munkát bírált el a zsűri angol, orosz és _ német nyelvből. Kiskunhalas és Baja meseíró-pályázatot hirdetett, ez is nagy visszhangra talált a gyerekek körében, úgy, .mint a kecskemétiek, a félegyháziak és a tiszakécskeiek mesemondóversenye, s a megyei szintű erőpróba. Nyáron olvasótáborok várják a gyefekeket. A legtöbb rendezvényt mindig az országos gyermekkönyvhét idején tartják a könyvtárakban, író—olvasó találkozók mellett mára számos más elfoglaltságot állítanak össze a lelkek könyvtárosok. S talán az ünnepeken egy kicsit feledik — a felnőttek és a gyerekek egyaránt — a hétköznapok gondjait-bajait. Legfeljebb csak arra gondolnak, hogy ha nagyobb lenne a könyvtárhelyiség, többen férnének el egy-egy sikeresnek ígérkező gyermekkönyv- heti programon ... Borzák Tibor MEGKÉRDEZTÜK AZ OLVASÓT: Milyen a jó könyv? A gyermek könyvhét Ismét Jó alkalom lesz arra, hogy megszólaljanak a téma illetékesei, a kiadók, az írók, az illusztrátorok, a pedagógusok, a pszichológusok, az olvasásszcciológusok, és még sorolhatnám. Egy valamit azonban rendszeresen szem elöl tévesztünk: elfelejtjük megkérdezni azt, akihez mindez szól, a „fogyasztót”, ez esetben á gyereket. Messzemenő következtetések levonásának az Igénye nélkül, a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskolában „klvallattuk” a 7/a. osztályt: szerintük milyen a Jé könyv? „Szerintem ezt a korosztályt a legjobban az érdekes, izgalmas könyvek érdeklik, de a lányoknak a lányregények a kedvenc olvasmányaiké Ezek közül Is a cselekményes könyvek, kevesen szeretik az olyanokat, amelyekben alig történik valami, tele van leírással. Az is fontos, hogy a főszereplő körülbelül velünk egyidős legyen, s hasonlítson ránk”. „Nemcsak a hétköznapi élet gondjait írja le, hanem legyen egy érdekes hőse, akinek sok a kalandja. Ezeken kívül sokszor a fel- nőttkönyveket Is olvasom, és gyakran érdekfeszltőbbnek találom, mint egy-egy ifjúsági könyvet.” ,,A jó gyerekkönyv szerintem érdekes, izgalmas, tudományos, sok kép van benne. A jó könyv olyan, amit nem lehet letenni, rövid. tömör, egy kicsit talán romantikus Is.” „Szerintem a fiataloknak olyan könyv kell, ami a mindennapot frja le. Például legyen benne szerelem, vicc, játékosság, felszaba- badultság. Szerintem azért, mert a serdülők beleélik magukat a könyv szereplőinek helyzetébe.” „Esztétikailag szép, képek vannak benne. Tartalmilag az, ami érdekli a gyerekeket. De nem olyan felnőttes nyelven, hanem ügy, hogy azt a gyerekek Is megértsék, hiszen nekik Írták. Ne legyen nagyon hosszú, legyen fejezetekre osztva, sok Izgalom van benne, lehet mai és régi téma is. A leírások nem túl hosszúak, és a végén, ha olyan a könyv, legyen maigyarázószöveg.” „Szeretem a fantasztikus könyveket. szerintem egy könyv akkor jő, ha nem a múltban játszódik, hanem a mostani gyerekek életéről szól. Nem szeretem a háborúi regényeket.” „Egy Ifjúsági regény legyen úgy megírva, hogy a gyerekek minden szót megértsenek belőle. A könyv eleje ne legyen unalmas, mert akkor a gyerek azt hiszi, hogy a többi része is unalmas, sok cselekmény, izgalom, kevés leírás legyen benne.” A véleményeket gyűjtötte: Kormos Emese PINTÉR LAJOS: Gyerekkori ég Gyerekkori ég, fönn papírsárkány. Nevét se tudod, csak jelét tudod: szállongó sárkány! Olyan karkötő: gyékény, por, nádszál. Olyan karkötő — a csuklón csattan, gyerekkori ég, felhő, szél, sárkány, s pofon ha csattan — talán csak zápor, talán csak zápor arcodra hulló. Gyerekkori ég, fönn papírsárkány — sárga, kék és zöld játszik a testen! zápor után ha kél a szivárvány! Olyan törvényt tesz: zagyva beszéd az, patkány repül föl égre tárt szárnnyal s föld alatti ég rajta pacsirta. Gyerekkori ég —■■ pacsirta, sárkány. Nevét se tudod, csak jelét tudod, és hogy elszáll már. Gyerekkori ég, fönn papírsárkány. Nevét se tudod, csak, jelét tudod: szállongó sárkány! S csodálkozol már, csalatkozol már, gyerekkéz közül elszállt a sárkány, gyerekkori ég, fönn papírsárkány. Nevét se tudod, csak jelét tudod: szállongó sárkány! Élete csoda volt „Magyarország-szerte van jó néhány Móra Ferenc utca, hanem a legelső, amely ezt a nevet kapta, az a kiskunfélegyházi Daru utca volt, ahol 1879-ben Móra Ferenc élete kezdődött. Ez az élet nem volt hosszú, csak 1934-ig tartott, és ennek az életnek nem is egészen ötvenöt esztendeje látszólag csöndesen, nagy Ikalandok és nagy fordulatok nélkül telt el. Mégis: Móra Ferenc élete és munkássága a felszabadulás előtti magyar emberöltők egyik csodája volt” — írja Hegedűs Géza egyhelyütt Móra Ferencről, megyénk nagy szülöttjéről, mesemondójáról. Képösszeállításunkban a félegyházi Móra-házat és Tápai Antal emlékplakettjét mutatjuk be. z előbb, hogy bekéred- zett ablakomon a sötét, és mellém feküdt titkos neszeivel, eszembe jutott, hogy születésem éjszakája van, és hazaszaladtam egy kicsit a tegnapok utcájába. Nemigen szeretem különben az ilyen szentimentális utazásokat, mert fáj rozoga csónakkal visszafelé úszni az ifjúság kék vizeire, és megfehé- redett fejet hajtani az aranyhajú napok ölébe: De ezen az éjszakán, amely idegen ház petúniaszagú vendégszobájában ért, erőt vett rajtam a legmohóbb nosztalgia, és be kellett száguldanom a romvárost, csöndes életem Takla- Makán sivatagában. Az ám, csakugyan Stein Aurél örülhetett így a kétezer éves elefántcsont-faragásoknak, amiket előkapargatott a puszta homokja alól, mint ahogy én kiáskálom fiatalságom apró cserepeit. Megtaláltam a görbe kis utcát, amelynek füves árokpartján — ó, fatális hivatás! — első meséim mondogattam, egy-inges parasztfiúcska, vert falú házak mesetudatlan zsellérasszonyainak. Ültem szalmás istállónk küszöbén a Ráday-viselt vén lókötő ölében, aki — milyen furcsa! — először tanított Máriácska nevének tiszteletére. ■ Az asztalosműhelyt is megtaláltam, ahonnan deszkakoporsók oldalára való aranybetűket loptam ünneplő ruhámat ékesíteni, és a hajnalra is ráismertem, lélekjá- rásos, zimankós téli hajnalra, melyen szülőm katlanából őrzött parázzsal összeégettem a tenyeremet, hogy ministrálni ne kelljen mennem, mert borzadtam öreg templomunktól. Hideg volt, mérgesen néztek a szobánkban, a szalmavackon, tarka dunna alatt összemelegedve a fekete macskával, és megint mezítláb kergetett ki az ördög meghalni a hóba, mely nagy fehér asszonyként feküdte meg az alvó udvart — és lám, megint náthás lettem, mint harmincöt esztendővel ezelőtt, pedig most nyár van, és rózsák havaznak a harmat drágaköveit ringató pázsitra. Nem baj no, ebből már nem lesz vers, mint akkor (az első vers, de szép volt, Istenem, de szép, nem a vers, hanem az, hogy aláírtam: M. F. költő) — Juli fiam, legyen szíves, csináljon nekem teát, és duplán öntsön bele rumót, mert hűvöset lehel az éjszaka születésem napján, és kifárasztott ez J- az út holt fiatalságom körül. Az első vers után volt-e még valami? Járás lépcsőkön, amelyek sehová se vittek, és utazás vonatokon, amelyek sohase érkeztek meg: ez volt az egész. Se örvények, se förgetegek, náluk gyilkosabb szélcsönd, lomha vizeken és ha-, jóm törése nélkül jutottam Robinson szigetére, ahonnan immár se té, se tova. Az utolsó fehér vitorla most siklik el szemhatárom peremén, az élet ködlik ott el minden ragyogásával — úgy, öreg Robinson, nézz jitána sokáig legmagasabb szikládról, aztán verd bele a fejedet, őrjöngj, tombolj és üvöltözz: ez még mind élet, mert fáj. Aztán mégiscsak le fogsz mászni a szikláról nem tejelő kecskéid, a könyvek mellé, és ásitozva várod a marcona indiánt, az öregséget, aki hason csúszva közeledik feléd a mangrowebozótban, és csontkezében magasan suhogtatja sohasem hibázó tomahawkját. nagyszakállú szentek, mint a zsidó sakter, akivel a nagyobb gyerekek ijesztgettek, és úgy villogott az örökmécs vörös világa, mint a krák egy-sze- me. Az élesztöszagú boltokban is jártam, liszteszsákok voltak az ajtóban és fekete ostornyelek nemzetiszín pántlikákkal, MÓRA FERENC XLVIII és rejtelmes stelázsik mélyéről szedte elő a micisapkás ember a halcukrot. Ijedt szemmel, kócosán és sápadtan az első padban is ültem, a pad alatt olvastam a Szép Meluzi- nát, és lobbot vetett az arcom, mikor a kis gimnázium nagy táblájára először írtam föl ezt a szót; amor, és arra gondoltam, hogy ebben benne vannak az én nevem betűi. Megint jártam az apró ablakok alatt, melyeken belesvén, ha egy fehér ruha megvillant a lámpafényben, forró lett a fejem, és megint aludtam holdas estén az ecetfás temetőben a bádog Jézus lábánál, és megint gyűlöltem az életet a kemence-párás, édeskáposzta- szagú, beragasztott ablakú
