Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-29 / 280. szám

1985. november 29. 0 PETŐFI NÉPE • 3 MEGSZA VAZTÁK A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI HOZZÁJÁRULÁST KÖMPÖC Kevés híján ezer lakosú te­lepülés a megyehatár men­tén, Kiskunmajsa és Kistelek között félúton — Kömpöc. A múlt században Rózsa Sándor betyárjai kóboroltak errefe- © Kinőtte a község a törpevízmüvet, lé, a szögedi tanyavilág pe­remvidékén. Ma a kömpöciek járnak több mint százan na­ponta a 40 kilométerre fekvő Szegedre. No nem betyárkodni. Dolgozni, ki a konzervgyárba, ki a jutába vagy a textilbe. Jó néhányan átjárnak Kiskunmajsára is, többségnek pedig a csólyospálosi Kunsági Szakszövetkezet üzemegysége ad munkát. Kömpöc története úgy alakult, hogy az itt lakók mindig egyfajta peremhelyzetben éltek. Nagyváros, forgalmas főút közelében, kissé mégis kirekedve ezek nyüzsgéséből, forgal­mából. Valószínűleg ez az egymásra utaltság az alapja az itt élők erős összetartásának. Az elmúlt évtizedben orvosi ren­delőt, óvodát, iskolai napközit építettek sok-sok társadalmi munkával. A következő öt év fejlődését pedig a településfej­lesztési hozzájárulás megszavazásával alapozták meg. az összetartó falu Tanácstagok próbája — A megkérdezettek több mint kétharmada, pontosan 69 száza­léka mondott igent a javaslatra — mutatja Beregszászi Istvánná vb-titkár,az aláírásokkal teli ta­nácstagi íveket. Mint megtudom, évi 600 .forint befizetését vállal­ták a kömpöciek. Ebből öt év alatt valamivel több mint egymil­lió forint gyűlik majd össze a tanács'kasszájában. A befolyó pénzt mindenekelőtt egy hidro- glóbusz felállítására fordítják, majd ennek elkészülte után jut belőle telekkialakításra, járda­építésre is. Sor kerül a követke­ző években az egyetlen községi bolt bővítésére, ennek költségei nem terhelik a tanács költségve­tését. A célok kijelölése természetesen nem ment viták nélkül. A vízto­ronyra nagy szükség van, mert a hidroforos törpevízmű már nem bírja a megnövekedett fogyasz­tást. Télen-nyáron gyakori - a vízhiány. A kitöltött szavazóíve­ken azonban már javaslatok is olvashatók. Mike Ferenc és Bár­kái Antal például az útjavítást tartja a legfontosabbnak. Érthe­tő, hiszen mindketten külterületi tanyán laknak. Tisóczki Ferenc parkosításra, Zsikó János az idő­sek jobb ellátására fordítaná a pénzt. A tanácstagokra hárult a feladat, hogy megnyerjék az em­bereket a többség érdekét szol­gáló javaslatok elfogadására. Kispál Imréné iskolaigazgatót júniusban választották meg a 12 tagú tanácsba a külterületi Csücs- kő-dűlő képviselőjének. Nem volt könnyű a dolga szeptember­ben, az iskolakezdés napjaiban. Kerékpárral, vagy ahol nagyon mély a homok, gyalog járta vé­gig választóit. Szerencsére segít­ségére volt a póttanácstag, Lu­kács István is. — Komoly , feladat volt, külö­nösen így tanév elején — mondja az igazgatónő — de megérte. A hozzájárulás mellett sok másról is szó esett a személyes találko­zásokon. Az embereket most leg­inkább a felvásárlási és fogyasz­tói árak közötti nagy különbség és a sertéshizlalás feltételeinek változása foglalkoztatja. Telepü­lésfejlesztési céljainkat a több­ség elfogadta. A telekkialakítás a külterületen lakókat jg érinti, többen szeretnének itt a belterü­leten építkezni. Volt, aki a gye­rekeire gondolva támogatta a hozzájárulást — ők ugyanis benn laknak a faluban. A többség támogatja A szövetkezet varrodája 1983 óta működik. Jelenleg 34 kömpö- ci asszony dolgozik itt Süli Tibor- né szalagvezető irányításával. Az üzemmel sikerült helyben meg­oldani a fiatal, kisgyermekes szü­lők foglalkoztatását. Az asszonyok munka közben meghányják-vetik a falu dolgait is. A varroda dol­gozói kezdeményezték, és a fér­jek segítségével meg is valósítot­ták tavaly az elhanyagolt játszó­tér felújítását. Mostanában gya­kori téma a településfejlesztési hozzájárulás. Íme néhány véle­mény: Ajkai Lászlóné aláírta a javas­latot, és ott volt a legutóbbi fa­lugyűlésen is: — Ha valóban lá­tom, hogy a község fejlődik, szí­vesen hozzájárulok —1 mondja. — Néhány éve építkeztünk a Táncsics utcában. A legfontosabb ‘ most a járda megépítése lenne számunkra. Szeretnénk, ha minél előbb elkészülne. Belányi Ferencné a nyugdíját egészíti ki a varrodában keresett pénzzel: — Valamivel meghalad­ja a nyugdíjam a 2500 forintot, így a fizetésre kötelezhetők közé tartozom. Amikor aláírtam az ívet, azt mondtam a tanácstag­nak: megfizetem, ha bírom majd. Papp Andrásná raktáros volt a játszótér-felújítás egyik szer­vezője: — A férjem tanácstag, rajta keresztül bepillantást nyer­tem a lehetőségekbe. Én támoga­tóin a hozzájárulást. Nálunk, a Kossuth utcában két-három sze­mély volt, aki elzárkózott, a töb­biek támogatják és várják, mi­lyen eredménye lesz a következő években. Neki kellett gyürkőzni — Tennivaló akad bőven — erősíti meg Papp József tanács­elnök, akivel néhány perces be­szélgetésre sikerül összefutnom. Lassan második évtizede Köm­pöc társadalmi tanácselnöke munkája mellett, amit a Kunsá­gi Szakszövetkezet elnökhelyet­teseként végez. Az elnök így ösz- szegzi a településfejlesztési hozzá­járulás bevezetésének helyi ta­pasztalatait: — Megfiatalodott tanácstestü­letünk nehéz feladatot kapott, de jól vizsgázott. Gyerekkorom ótia itt élek, de neki kellett gyürkőz- nöm nekem is, hogy megnyerjem az embereket. Annak viszont örü­lök, hogy ahová elmentem, egyet­len nemet mondó, a hozzájáru­lást elutasító emberrel sem ta­lálkoztam. Sokan tették viszont szóvá, miért nem szerepel a ja­vaslatunkban régi tervünk, a Kömpöcöt Csólyospálossal össze­kötő út. Nagy gondunk, hogy az öt kilométerre levő községbe, ahol a szövetkezet többi részlege is működik, csak húsz kilométe­res kerülővel tudunk eljutni. Egy ilyen összekötő út lehetővé ten­né a buszjáratok sűrítését is. Ter­mészetesen saját erőből nem tu­dunk nekivágni, de többen is azt mondták; ha ezzel segíteni tud­nák az ügyet, a településfejlesz­tési hozzájáruláson felül is áldoz­nának egy-két ezer forintot az út megépítésére. Lovas Dániel ■& Társadalmi munka a hetvenes években, BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK Az agitáció fő iránya: a gazdasági munka A közelmúltban tartotta össze­vont beszámoló taggyűlését a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár vállalati pártszervezete. Már a megjelenés frányából — 91 szá­zalékos volt —, a kezdés előtti hangulatból érzékelni lehetett az erős aggodalmat, összefogást, ten- niakarást., a kommunisták fele­lősségét a nehéz helyzetben lévő gyárért. A beszámoló kertelés nélkül kimondta: a vállalat helyzete, gazdálkodása az elmúlt évhez ké­pest romlott, a termelési és ér­tékesítési feltételek tovább nehe­zedtek. A pártvezetőség a beszá­molási időszakban a legfonto­sabbnak a gazdaságpolitikai ten­nivalókat, a vállalat éves terme­lési és gazdálkodási terve időará­nyos végrehajtásának segítését tekintette. Ezenkívül természete­sen foglalkoztak a pártalaps^er- vezetek propagandamunkájaval, a módszereikkel és munkastílu­sukkal, a tömeg- és társadalmi szervezetek tevékenységének ér­tékelésével. Ki mit tett? önkritikusan megállapították: a vállalat termelési és gazdálko­dási feladatainak teljesítése mesz- sze elmaradt az eredetileg ter­vezettől. Ennek okait is elemez­ték, hangsúlyozva, hogy a párt- szervezet nem bonyolódhat bele a termelési folyamatokba, azzal azonban foglalkozniuk kell, hogy a párttagság mit tett szőkébb kör­nyezetében a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításáért? Hangsúlyozta a beszámoló: a pártvezetőség gazdaságirányító, szervező és ellenőrző munkája nem a korábban megjelöltek sze­rint alakult, nem sikerült elérni a fő célkitűzéseket. A jelenlegi súlyos gondokból a kivezető utat együtt kell megtalálni a párt- szervezet tagságának és a gazda­sági vezetőknek. A pártvezetőség fontos teendő­nek tekintette a vállalaton, illet­ve a pártszervezeten belüli ideo­lógiai tevékenység irányítását, ezen belül a tagság politikai el­kötelezettségének javítását, a párt politikája melletti kiállás erősítését. Helyesen látták: nö­velni kell a gazdasági agitáció és a tájékoztatás hatékonyságát. A pártszervezet megragadott min­den lehetőséget és alkalmat, hogy a gazdálkodási feladatok eredmé­nyes végrehajtásáért propagan­dát és agitóciót fejtsen ki, de a tagság egy része nem tartotta fon­tosnak a termelési agitációt, és a pártfeladatok megvalósításában a személyes példamutatást. Eb­ből következik — emelte ki a be­számoló —, hogy a kedvezőtlen gazdasági helyzet létrejöttéért mindannyian felelősek. A legkiválóbbak A vállalat gazdasági, politikai helyzetével szoros összefüggés­ben alakult a helyi politikai köz­érzet. A gazdasági nehézségek, a saját erőből szinte megoldhatat­lannak látszó gondok kedveztek a rossz közhangulat kialakulásá­nak és erősödésének. Abban, hogy ez szélsőséges határokat nem lépett át, jelentős szerepe volt a pártszervezetet irányító testületnek, az itt dolgozó legki­válóbb kommunisták határozott és egységes kiállásának, példa­mutató magatartásának. j A vezetőség a pártalapszerveze- ti munka fejlesztését, állandó ja­vítását igen fontos feladatának tekintette. Ennek szükségességét a sajátos helyzetükön túl a gaz­dasági, politikai, társadalmi élet­ben végbemenő állandó változá­sok is indokolták. Különös figyel­met fordítottak az alapszervezetek munkájának segítésére, önálló­ságuk fokozására. A továbbiakban a pártépítési, s a fegyelmi munkáról szólt a be­számoló, kiemelve: a vezetőség meggyőződése, hogy a pártszer­vezeten belüli rend és fegyelem megszilárdításának egyik alap­pillére a szigorú, de igazságos és következetes felelősségre vonás. Ez nehéz és népszerűtlen feladat, vállalása azonban minden kom­munista érdekében — főként eb­ben a gazdasági helyzetben — alapvető kötelesség. Felelősen a kiútról A pártvezetőség határozati ja­vaslata a jelenlegi nehéz gazda­sági helyzetből való kiútkeresést jelölte meg fő feladatként, — alá­húzva ennek politikai irányítását, ellenőrzését és segítését, a ter­melési agitáció és propaganda- munka, az ideológiai tevékenység javítását. A tíz hozzászóló nagy felelősséggel beszélt arról, hogy a jó elképzeléseket meg kell va­lósítani. A rajtuk kívülálló okok megszüntetéséhez kérjenek se­gítséget, de a saját dolgaikat, gondjaikat maguknak kell elin­tézniük, megoldaniuk. Valameny- nyi hozzászólást a tenniakarás ha­totta át, amiből arra lehet követ­keztetni : a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár elindult a kibontako­zás útján. Gémes Gábor KALOCSÁN SZÜLETETT Emlékezés Mócsy János professzorra Kilencven évvel ezelőtt 1895. november 30-án Kalocsán szüle­tett Mócsy János, az Európa-szer- te ismert állatorvos-professzor. Gimnazista korában botanikus szeretett volna lenni, mégis az Állatorvosi Főiskolára ment. Köz­jóén a nyári hónapokat Kalocsán töltötte, ahol lakatosinasként megtanult kovácsolni, esztergá- lyozni, hegeszteni és más iparos­munkát végezni. 1918-ban állat­orvosi oklevelet szerzett, miután minden szigorlatát kitűnő ered­ménnyel tette le. Segítette a sikeres indulást, hogy 1918—1922 között az Állami Bakteriológiai Intézetben a ne­ves Aujeszky professzor mellett dolgozhatott. Fordulat következett be életé­ben 1922-ben, amikor Marek Jó­zsef belgyógyászati intézetébe ke­rült asszisztensnek. Marek József közismerten magas követelmé­nyeket állított munkatársai elé, de nem volt alacsonyabb Mócsy János mércéje sem. Rockefeller-ösztöndíjjal Koppen­hágában és Hannoverben az Ál­latorvosi és Mezőgazdasági Főis­kolán, illetve az Állategészség­ügyi Intézetben (1926) dolgozott. Nagy előrelépést jelentett a sejtes lélegzési zörej keletkezési helyére vonatkozó megállapítása, amelyre a nemzetközi szakirodalom is el­ismerően reagált. A biztató kezdet megnyitotta előtte a tudományos előrehaladás útját. Foglalkozott a parazitás be­tegségek klinikai tüneteivel és gyógykezelésével, leírt egy új coccidiumfajt, tanulmányozta a sertések gyomorférgességét. Ku­tatásai a klinikai mérgezéstanra is kiterjedtek. A lovak fertőző kevésvérűsége kórjelzéséről, kór­fejlődéséről és járványtanáról szóló megállapításai alapvetőek voltak a későbbi kutatások szá­mára. A belgyógyászati tanszék és klinika vezetését 1935-ben vette át a nyugdíjba vonuló Marek Jó­zseftől. A tanszék és klinika ve­zetőjeként dolgozott 1935-től 1961- ig — nyugdíjba vonulásáig. Köz­ben az 1949—1950. tanévben dé­kán volt az Agrártudományi Egyetenn Állatorvostudományi Karán, *1954 és 1956 között pe­dig az önállóvá vált Állatorvostu­dományi Főiskola igazgatójának teendőit is ellátta. Kiváló analizáló és következte­tő képessége tette olyan tanárrá, hogy előadásainak hallgatása él­ményszámba ment. Kutatásait nagy lendülettel folytatta. Szorgalmazta az ál­lathigiéniai kutatásokat, és 1952- től tanszékén is megindította. Ku­tatómunkájának eredményeit csaknem 200 közleményben is­mertette. Nyugállományba vonulásával csak a munkaterület változott meg számára. Hat éven át a MTA agrártudományok osztályának titkára volt. Nevéhez fűződik, hogy a Magyar Tudományos Aka­démia 1967-ben „A nagyüzemi állattartás állategészségügyi fel­tételei” című témát kiemelte és ahhoz anyagi támogatást nyújtott az Állatorvosi Egyetemnek. A munkásságát követő társa­dalmi elismerés nem volt csekély. A hazai és a külföldi tudományos világ nagy elismeréssel szemlél­te iskolateremtő működését. Az MTA már 1941-ben levelező tag­jává választotta, 1945-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. Több éven át volt az elnökség választott tagja, amellett, hogy az agrártudomá­nyok osztályát hat éven át ve­zette. A budapesti Állatorvostu­dományi Egyetem 1962-ben tisz­teletbeli doktorrá választotta. 1965-ben a berlini Humboldt egyetem állatorvosi kara avat­ta tiszteletbeli doktorrá. A MAE elnöksége 1961-ben a Hutyra Fe- renc-emlékéremmel tüntette ki. 1975-ben pedig elsőként kapta meg a Marek József-emlékérem kitüntetést, az állatorvostudo­mányok művelése, oktatása és gyakorlati alkalmazása terén, va­lamint ezek fejlesztése érdekében végzett kimagasló munkássága el­ismeréseként. 1951-ben a Magyar Népköztársaság Érdemrend V. fokozatával tüntették ki, 1952- ben pedig megkapta a Kossuth- díjat. 1961-ben elnyerte a Munka Vörös Zászló Érdemrendet, 1965- ben pedig a Munka Érdemrend arany fokozatát. Ezeket követte 1970-ben az Állami Díj I. fokoza­ta, majd 80. születésnapján, 1975- ben a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozata tetőzte be az elismerések sorát. A kitüntetések után is szerény, melegszívű ember maradt. 1976. augusztus 16-án, 81 éves korában hunyt el. Balatonszemesen — ahol nyarait töltötte — temették el. Alkotása maradandó. A Huty­ra—Marek—Manninger—Mócsy könyvekből tanulják és tanítják a világ nagy részén az állatorvo­si belgyógyászat alapvető feje­zeteit, az állatorvosi diagnoszti­kát, a részletes állatorvosi bel­gyógyászatot, s ezzel a világban sugározzák szét az általa terem­tett iskola szemléletét. Új állatgyógyászati készítmény A szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosságát, a szaporulat növelését elősegítő új állatgyó­gyászati késizítméniy gyártását kezdték meg a Reanial Finom- vegy szergyárban. Az Ovurelin nevű szerrel a szarvasmarhák liormonáfllis leredetű (meddősé­gét lehet megelőzni vagy gyó­gyítani, s alkalmas a petefé­szek fogiamzástt akadályozó megbetegedésének kezelésére is. A gyantást megelőző kísérletek kedvezően zárultak; a vizsgála­tokba bevor;t, korábban med­Tehénmeddőség ellen dőnek bizohyult állatoknak csaknem a fele fogant meg a kezelés után. Ennél äs jobb eredményeket élitek él a cisztás tehenek kezelésében: a beteg állatállomány csaknem három­negyed részénél sikerült orvo­solni a bajt, s biztosítani a (megtermékenyítés eredményes­ségét. A tapasztalaitok (szerint a pe­tesejt termelődését elősegítő új készítmény az egészséges álla­toknál is jó baltánál alkalmaz­ható. Használatával az első megtermékenyítés eredményes­sége 10—15 százalékkal nőhet. A kezelés másik nagy előnye az egészséges állatoknál, hogy az ellés Időpontjának Szabályozá­sával az álloimány nagyobb ré­szénél közéi egylidőben várható a szaporulat, ami megkönnyíti az állatorvosok, gondozók felké­szülését^ borjak fogadására. j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents