Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-28 / 279. szám
2 *V PETŐFI NÉPE # 1985 november 2«. Az SZKP KB főtitkára a genfi csúcsról Az elért eredményeket s a megoldatlanul maradt nagyon fontos kérdéseket is egybevetve egészében pozitív mérleget vont Reagan elnökkel Genfben megtartott találkozójáról szerdán elhangzott beszédében Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésszakán számolt be a genfi csúcsról s a Szovjetunió külpolitikájának időszerű kérdéseiről. A genfi tárgyalásokról szólva az SZKP KB főtitkára emlékeztetett arra, hogy azok időnként nagyon kiélezettek és a lehető legnyíltabbak voltak. Az amerikai fél a találkozón makacsul ragaszkodott úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezésének megvalósításához. „Arról beszéltek nekünk, hogy kizárólag védelmi célokat szolgáló, fegyvernek egyáltalán nem tekinthető eszközök létrehozásáról van szó. Elmondták azt is, hogy ezek az eszközök hozzásegítenek a hadászati helyzet stabilizálásához és ahhoz, hogy megszabaduljunk minden nukleáris fegyvertől. Még azt is felajánlották, hogy valamikor a belátható jövőben rendelkezésünkre bocsátják ezeket az eszközöket, megnyithatjuk egymás előtt laboratóriumaink ajtaját.” Nyíltan megmondtuk az elnöknek, hogy nem értünk egyet ezzel az értékeléssel — emlékeztetett Gorbacsov. — Ezeket a kérdéseket mi alaposan elemeztük, és arra az egyértelmű megállapításra jutottunk, hogy az űrfegyverek egyáltalán nem védelmi célokat szolgálnak. Azt a veszedelmes illúziót keltik, hogy űrpajzs mögé bújva meg lehet tenni az első nukleáris csapást, a válaszcsapást pedig el lehet hárítani, vagy legalábbis mérsékelni lehet erejét. Mi a biztosítéka annak, hogy az űrfegyvert nem használják fel földi célpontok megsemmisítésére? Hisz minden azt bizonyítja, hogy a rakétaelhárító űrrendszert az Egyesült Államok nem pajzsnak, hanem egy egységes támadórendszer részének szánja. Természetesen nem érthetünk egyet azzal az állítással, hogy azok az űreszközök, amelyek létrehozását tervezik, nem tekinthetők fegyvereknek. Nem hagyatkozhatunk arra az ígéretre sem, hogy az Egyesült Államok rendelkezésünkre bocsátja azt, amit e téren sikerült létrehoznia. Megkérdeztem az elnöktől, komolyan gondolja-e az amerikai vezetés, hogy az űrfegyver létrehozása esetén csökkenteni fogjuk hadászati potenciálunkat. Erre senki ne számítson. Ennek éppen az ellenkezője fog történni. Az egyensúly helyreállítása érdekében a Szovjetunió kénytelen lesz növelni fegyverzetének hatékonyságát, pontosságát és erejét, hogy szükség esetén így semlegesítse az amerikai csillagháborús gépezetet. Az amerikai kormányzat azonban még mindig nem mondott le arról a szándékáról, hogy megpróbáljon katonai fölényt kivívni. Az űrfegyverkezési tervekkel most éppen az elektronika és a számítógépes technika területén akarnak megelőzni bennünket. A választ azonban, akárcsak a múltban; ,most is meg fogjuk találni, s ez a válasz hatékony, meglehetősen gyors s az amerikai programnál olcsóbb is lesz. Ezt szintén egyértelműen megmondtuk az elnöknek — mutatott rá Mihail Gorbacsov. A továbbiakban az SZKP KB főtitkára szólt a regionális konfliktusok Genfben szintén fölmerült kérdéseiről, amelyek megítélésében a szovjet és az amerikai álláspont nem egyszerűen különböző, hanem egymással szögesen ellentétes. Az Egyesült Államok megszokta, hogy érdekszférák kategóriáiban gondolkodjon, s ezért e konfliktusokat a kelet—nyugati versengésre vezeti vissza, ami egyszerűen anakronizmus, az népektől az önálló gondolkodás és döntés lehetőségét megtagadó birodalmi szemlélet maradványa. Magától értetődik, hogy nem fogadhattuk el ezt az értelmezést, s kifejtettük: mi amellett vagyunk, hogy elismerjék minden nép jogát a szabadságra és függetlenségre, s az önálló útválasztásra — szögezte le Gorbacsov. Reagan elnök szóba hozta Afganisztán kérdését. Ismét megerősítettük, hogy a Szovjetunió az Afganisztán körüli helyzet politikai rendezésének híve. Azt akarjuk, hogy a baráti, szomszédos Afganisztán független, el nem kötelezett állam legyen és biztosítsák a belügyeibe történő beavatkozás megszűnését. Ezzel megoldódik az ott-tartózkodó szovjet csapatok kivonásának kérdése is. A Szovjetunió és Afganisztán kormánya egyaránt ennek a híve, s ha a kérdés mielőbbi megoldását valaki is akadályozza, akkor az elsősorban az Egyesült Államok, aki pénzeli, támogatja, fegyverrel látja el az ellenforradalmárokat. Jelentős helyet foglaltak el a tárgyalásokon a kétoldalú kapcsolatok kérdései. Az utóbbi időben e téren tapasztalt bizonyos élénkülést most már a tudományos, oktatási és kulturális cserékről és kapcsolattartásról, az országaink közötti légiközlekedés helyreállításáról kötött megállapodások is erősítik. A lehetőségeket azonban gokkal jobban ki lehetne használni, ha megkezdődne a viszonyunkat meghatározó biztonsági kérdések megoldása. Az együttműködés is csupán az egyenlőség elvei alapján, mindenfajta diszkrimináció és előzetes feltételek, a másik fél belügyeibe való beavatkozás nélkül valósulhat meg. A Genfben elért hasznos megállapodások jelentősége azonban a belőlük fakadó tettektől függ. A Szovjetunió teljes határozottsággal és az Egyesült Államokkal folytatandó becsületes együttműködés szándékával a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, a nemzetközi helyzet általános javítására fog törekedni. Számi- tünk rá, hogy ugyanilyen magatartást tanúsít majd az Egyesült Államok is. Ebben az esetben a Genfben végzett munka meghozza gyümölcseit — jelentette ki Mihail Gorbacsov. A továbbiakban a főtitkár szólt arról, hogy a találkozó szovjet értékelésével egyetértenek a testvéri szocialista országok is. Erről tanúskodik a Varsói Szerződés tagállamai vezetőinek prágai találkozója, amelyet rögtön a szovjet—amerikai tárgyalások után tartottak meg. Ami a szovjet—amerikai kapcsolatok további alakulását illeti — mondotta Gorbacsov — szovjet részről nagy jelentőségűnek tartják az újabb csúcstalálkozókról született megállapodást. E találkozóknak azonban nem any- nyira a ténye a fontos, mint az, hogy milyen eredményekkel járnak majd. A Szovjetuniónak meggyőződése, hogy a további megállapodások megnehezítésének elkerülése érdekében mindkét félnek tartózkodnia kell az olyan lépésektől,- amelyek alááshatják a Genfben elért eredményeket. Tartózkodni kell a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat akadályozó tettektől, a fegyverkezési hajsza ma létező korlátainak lebontásától. Ezért pontosan és becsületesen be kell tartani a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról létrejött szerződés előirásait, s továbbra is tiszteletben kell tartani a SALT —II. szerződés előírásait. A legfontosabb azonban az, hogy létrejöjjenek a fegyverkezési hajsza beszüntetésének igazi feltételei és megkezdődjön a felhalmozott nukleáris fegyverzetek tényleges csökkentése. A Szovjetuniónak meggyőződése, hogy erre megvan a lehetőség, még akkor is, ha a nukleáris fegyverzetek csökkentésével kapcsolatos szovjet és amerikai álláspont jelenleg nagyon sokban eltér egymástól. A Szovjetunió azonban nem dramatizálja ezt a körülményt, mivel e téren lehetségesek a kompromisszumos megállapodások, s szovjet részről készek is azok felkutatására. E kérdések megoldásához azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy maradéktalanul megakadályozzák a fegyverek kijutását a világűrbe. Enélkül a nukleáris fegyverzetek radikális csökkentése egyszerűen lehetetlen, Szovjet részről remélik, hogy az amerikai fél nem az utolsó szót mondta ki a hadászati védelmi kezdeményezésről Genfben. A továbbiakban, más nemzetközi kérdésekről szólva az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió az Európában és más kontinenseken megvalósuló szilárd békéért és a népek közötti együttműködésért munkálkodva továbbra is szorosan együtt fog működni a Varsói Szerződéshez tartozó szövetségeseivel, a szocialista közösség valamennyi országával. A Varsói Szerződés országai semmilyen körülmények között sem mondanak le népeik biztonságának védelméről. A nemzetközi helyzet javítása szempontjából nagy jelentősége van a Szovjetunió és az el nem kötelezett országok együttműködésének. A szovjet vezetés komoly figyelmet szentel az ázsiai és csendes-óceáni térségnek. Nagyon fontosnak tartja, hogy ez a térség ne legyen a nemzetközi feszültség forrása, a katonai szembenállás színtere. Szovjet részről azt kívánják, hogy a béke, a jószomszédi kapcsolatok, a kölcsönös bizalom és az együttműködés érdekében szélesedjen e térség államai között a politikai párbeszéd. A Szovjetunió üdvözli, hogy a Kínai Népköztársaság szembeszegült a világűr militari- zálásával, és kinyilvánította, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. A Szovjetunió javítani akarja kapcsolatait Japánnal, s meggyőződése, hogy erre meg is van a reális lehetőség. Az ország egyenjogú együttműködést folytat Latin-Amerika, Afrika és a Közel-Kelet sok államával, s továbbra is céltudatosan törekszik a kapcsolatok fejlesztésére. Különösen nagyra értékeli azokat a szoros kapcsolatokat, amelyek közte és más kontinensek szocialista orientációjú országai között alakultak ki — mutatott rá Gorbacsov. Beszédében az SZKP KB főtitkára röviden szólt a Szovjetunió népgazdasági tervéről, amelyet a Legfelsőbb Tanács ülésszaka szerdán hagyott jóvá. Emlékeztetett arra, hogy az SZKP stratégiai irányvonalát tükröző, az ország gazdasági-társadalmi fejlődésének meggyorsítását szolgáló terv a nemzeti jövedelem, az ipari és mezőgazdasági termelés, valamint a munkatermelékenység korábbinál nagyobb ütemű növekedésével, az erőforrások hatékonyabb felhasználásával számol. Nagyon fontos — mondotta —, hogy a jövő év, az új ötéves terv kezdő éve az egész ötéves tervidőszak ritmusát megadja. Az 1986-os feladatok olyanok, hogy végrehajtásuk, majd évről évre történő fokozatos növelésük esetén sikerrel megvalósíthatókr ká válnak az öt évre elhatározott célok. így elkerülhetővé válik az, ami az idén záruló ötéves tervben is bekövetkezett, hogy tudniillik a tervidőszak kezdetén alacsony mutatókat állapítottak meg, s a növekedés jelentős részét az utolsó években kellett biztosítani. • A beszámolót követő vita után elfogadott határozatában a Legfelsőbb Tanács maradéktalanul jóváhagyta azt a tevékenységet, amelyet Mihail Gorbacsov fejtett ki a genfi csúcstalálkozón. A határozat hangsúlyozza, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben a szovjet—amerikai csúcstalálkozó szükséges és hasznos volt. A Legfelsőbb Tanács nagyon fontosnak tartja, hogy a két ország vezetői egyetértettek abban, miszerint nem szabad, elkezdeni egy nukleáris háborút, amelynek egyszerűen nem lehet győztese. Elvi jelentőségűnek tekinti, hogy mindkét fél szerint meg kell akadályozni bármilyenfajta háborút közöttük, azt az állásfoglalásukat, hogy nem törekszenek katonai fölény megszerzésére. A határozat emlékeztet arra is, hogy ezen a találkozón nem sikerült megoldást találni a fegyverkezési hajsza megszüntetésének és a béke megerősítésének sok, rendkívül fontos kérdésére, s a Szovjetunió és az Egyesült Államok között továbbra is rendkívül komoly elvi nézeteltérések vannak. A találkozó eredményei ugyanakkor lehetővé teszik, hogy a jelenlegi veszélyes konfrontációról áttérjenek a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálási lehetőségeinek konstruktív felkutatására. A Szovjetunió mindent megtesz azér{, h°Sy a genfi találkozón született megállapodásokat sikerrel valóra váltsák, és reméli, hogy az Egyesült Államok is hasonló felelősségteljes magatartást tanúsít. A határozat felhívja a figyelmet arra, hogy a fegyverektől mentes világűr megőrzésének döntő jelentősége van a nukleáris fegyverzetek radikális csökkentéséről szóló megállapodás elérése szempontjából. A határozat végezetül hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió továbbra is céltudatosan folytatja a nukleáris veszély kiküszöbölését, a békés egymás mellett élésen alapuló nemzetközi kapcsolatok enyhülését szolgáló külpolitikáját, s ebben szorosan együttműködik varsói szerződésbeli szövetségeseivel, a szocialista közösség valamennyi államával. ALBÁNIA Kettős ünnep Történelmének két kiemelkedő évfordulóját köszönti az albán nép. A kis balkáni ország 1912. november 28-án szabadult fel a több évszázados török elnyomás alól. 1944. november 29-e a második újjászületés dátuma: ekkor vetettek véget a hitleri megszállásnak a kommunisták vezette népi erők, amelyek sikeréhez a szovjet hadsereg diadalmas előrenyomulása teremtette meg a katonai feltételeket. A felszabadulás a nemzeti felemelkedés lehetőségét nyitotta meg az addig királyi félfeudalizmusban élő Albánia előtt. A háború utáni években kiemelkedő társadalmi-gazdasági eredmények születtek a Szovjetunió és más szocialista országok meghatározó fontosságú segítségével. A kezdeti sikerek igazolták az új társadalmi rendszer életképességét, és a szocialista államokkal folytatott együttműködés előnyeit. A fejlődés azonban a hatvanas évek elején kezdődött irányváltások, a szocialista országokkal való szakítás miatt lelassult. Hazánk — a többi szocialista országhoz hasonlóan — azt az álláspontot képviseli, hogy a fennálló nézetkülönbségek ellenére is megvan a lehetőség a kétoldalú viszony rendezésére, sőt javítására is. Magyarország őszintén törekszik az Albán Szocialista Népköztársasággal való kapcsolatok fejlesztésére, annál is inkább, mert ez egyaránt szolgálná népeink közös érdekeit, a szocializmus, az európai béke és biztonság ügyét. Meghalt Dörner Henrik Á magyar békemozgalom közmegbecsülésnek örvend (Folytatás az 1. oldalról.) kétoldalú kapcsolataik ápolására, lehetőség szerint fejlesztésére fordították figyelmüket. A nemzetközi békemozgalom aktuális kérdéseinek érdemi megvitatását, a közös feladatok meghatározását szolgálták a szocialista országok békemozgalmi konzultációi is. A nemzetközi munka fontos részét képezte az egyházak tevékenysége. A mozgalom hazai tevékenységéről szólva Fodor István, az OBT titkára kiemelte: az események szervesen kapcsolódtak a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójára emlékező rendezvényekhez. A mozgalom részt vállalt az MSZMP XIII. kongresszusa, valamint az ország- gyűlési és a tanácsválasztások, továbbá a Hazafias Népfront és a • SZOT kongresszusának előkészítéséből, a XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó programjának kimunkálásából és a moszkvai VIT tevékenységéből. A mozgalom hozzájárult a nemzeti közmegegyezés erősítéséhez, aktívabbá vált tevékenysége a békepolitika formálásában. Az idén fokozott figyelem kísérte a békemozgalom kérdéseit a társadalom szinte valamennyi rétegében. Különösen a fiatalok érdeklődése volt figyelemre méltó. A hozzászólók közül több OBT- tag, köztük Molnár Lászlóné, a kazincbarcikai Vízművek raktárosa tett javaslatot felszólalásában a Nemzetközi Békeév egyes programjaira. A hozzászólásokat követően Pethes Imre, az Eszprantó Béke- világmozgalom elnöke bejelentette: a mozgalom kitüntető jelvényét adományozták a magyar békemozgalomnak eredményes tevékenysége elismeréseként. A kitüntető jelvényt Barabás Miklós, az OBT főtitkára vette át. Életének 61. évében, 1985. november 26-án szívroham következtében elhunyt Dörner Henrik, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság tagja, a Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat nyugalmazott vezérigazgatója. Halálával sokirányú mozgalmi és szakmai tapasztalatokkal rendelkező ivezető távozott a megye társadalmi és közéletéből. Dörner Henrik 1925-ben született Kaposszekcsön, édesapja ácsmester volt. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett év ítészmérnöki diplomát. Ezután Székesfehérvárott, az Építőipari Vállalatnál helyezkedett el. Fiatal vezetőként nagy lendülettel dolgozott, előbb építésvezetői, főépítésvezetői, majd főmérnöki munkakörben. Főmérnöki beosztásba került Kecskemétre is, 'az akkori Bács megyei Állami Építőipari Vállalathoz 1956. január 1-én. E második munkahelyén lett később szigorú igazgató, majd vezérigazgató — a vállalat névváltozása után immár a DUTÉP-nél — 1985-ben történt nyugalomba vonulásáig. Három évtizedes munkássága idején a vállalat nagy átalakuláson ment át, az építőipar egyik legnagyobb vállalata lett, növekedési üteme a 70-es évek közepéig jóval meghaladta az ágazat átlagát. Jelentősen nőtt a termelékenység. a termelési érték, meghatározóvá vált az ipartelep, a szerelvénygyártás, a házgyár megteremtése. Dörner Henrik munkájában összhangban volt a népgazdasági és a vállalati érdek, bátran kezdeményezett, s ebben támaszkodott a vállalatnál tudatosan nevelt fiatal szakembergárdára. így érte el a kollektíva hétszer a Kiváló Vállalat, kétszer a Szocialista Munka Vállalata kitüntető címet, valamint egyszer a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. Dörner Henrik a pártnak 1953 óta volt tagja, s 1959-ben a megyei pártbizottság is soraiba választotta. A testületnek haláláig tagja maradt, s 17 éven át dolgozott az MSZMP megyei végrehajtó bizottságában. Társadalmi megbízatásait — tagja volt a MTESZ megyei elnökségének, a DUTÉP pártbizottságának —, pártfeladatait nagy hozzáértéssel. példásan látta el, eredményesen járult hozzá a párt politikájának Bács-Kiskun megyei formálásához, a megye lakosságának fel- emelkedését szolgáló politikai célok megvalósításához. Szakmai tudását, politikai fel- készültségét országosan is elismerték. Ezt bizonyítja számos kitüntetése, egyebek között a Munka Érdemrend arany fokozata, a Szocialista Munkáért Érdemérem, a Haza Szolgálatáért Ér_ demérem, az Eötvös Loránd-díj. Vezetőként határozott, beosztottjaival mindig emberséges, megértő volt, családját, baráit, elvtársi környezetét szerette és őszintén tisztelte. Az utóbbi években a nehezedő gazdasági helyzet olyan döntésekre is rákényszerí- tette, amelyeken maga is sokat vivődött, nagy felelősséggel tanakodott. Elvtársai, barátai, rokonai, munkatársai, ismerősei a december 2-án, hétfőn fél 12-kor » kecskeméti Köztemetőben rendezendő gyászszertartáson vehetnek búcsút Dörner Henriktől. MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat AZ ORSZÁGGYŰLÉS KULTURÁLIS BIZOTTSÁGÁNAK NAPIRENDJÉN Tulajdonosi tudat, nemzetfogalom Az országgyűlés kulturális bizottsága tegnap a Parlamentben ülést tartott. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Péter János, az országgyűlés alelnöke is. A testületet Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára ideológiai kérdésekről tájékoztatta. A bizottság ülésén szóltak arról, hogy napjaink egyik fontos feladata a tulajdonosi tudat fogalmának értelmezése. Nehézségeink leküzdésének egyik fontos eszköze az olyan társadalmi közhangulat kialakítása, amely előmozdítja értékeink megőrzését és gyarapítását. Ugyancsak a közfigyelem előterében álló kérdés napjainkban a nemzet fogalmának témaköre. Vállalnunk kell történelmi múltunk eredményeit és hibáit is, ideje összegezni, feldolgozni és tanítani. Javasolták, hogy a művelődéspolitika vezetői bátorítsák azokat a kezdeményezéseket, amelyek nemzeti múltunk valóságos megismertetésére irányulnak. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a magyar- országi nemzetiségek művelődésének ügyét össztársadalmi feladatnak kell tekintenünk. Az ülésen többen is rámutattak a közgazdasági gondolkodásmód társadalmi fontosságára, és a kiemelkedő teljesítményeket létrehozók eddiginél jobb anyagi és erkölcsi megbecsülésének szükségességére. Másfelől több képviselő beszélt arról is, hogy napjainkban gyakran olyan területeken lehet nagy jövedelemhez jutni, illetve anyagi sikert elérni, amelyek a társadalom számára egyáltalán nem kiemelkedő fontosságúak, s ennek demoralizáló hatása súlyos veszélyeket hordoz. Az ülésen végül hangsúlyozták: a bizottsági munka tartalmi javítása és az információáramlás gyorsítása egyik feltétele annak, hogy a döntéshozatalban a jövőben erősödjön a parlamenti bizottságok szerepe. A vitában felszólalt Kállai Ferenc (Budapest), Bánffy György (Budapest), Mándity Marin (országos lista), dr. Sztrapák Ferenc (Bács-Kiskun m.), Horn Péter (Somogy m.), Bokor László (Budapest), Földy Ferenc (Borsod- Abaúj-Zemplén m.) és Lasztity Radomir (Budapest) képviselő, valamint Tóth János, a bizottság titkára. Meghívott vendégként részt vett a vitában Buda István államtitkár, az OTSH elnöke és Győri Imre, az Országos Közművelődési Tanács elnöke. Összefogással, fegyelmezett munkával megvalósíthatók a tervek (Folytatás az 1. oldalról.) lyek a VII. ötéves tervkoncepcióban szerepelnek. Említést tett arról, hogy a ta-, nácsok a jövőben egységes pénzalappal rendelkeznék: háromnegyed részének felhasználásáról maguk dönthetnek, a felújítási és fejlesztési forrásoknak pedig a 90 százalékával gazdálkodhatnak. A megyei tanács pénzeszközei megcsappannak az új szabályozási rendszerben, és ezért sem nyílik lehetősége egyedi célok támogatására. A központi erőforrások jó hasznosítása mellett továbbra is nagy szükség van a helyi erők összefogására, a társadalmi munkára, vagy a településfejlesztési hozzájárulás szervezésére, amelyet helyes, jó célok érdekében szivesen vállalnak a megye lakói. A gazdaságvezetői értekezlet résztvevői meghallgatták Sándor Miklósnak, a PM Ellenőrzési Főigazgatósága megyei igazgatójának tájékoztatóját az ellenőrzési, felügyeleti munkáról. A részletes beszámolóból kitűnt, hogy a lakosság igényli,a szigorú vizsgálatot a jogszabályok megsértőivel, a munka nélkül szerzett jövedelmek tulajdonosaival szemben: s az is, hogy a Bács-Kis- kunban tevékenykedő gazdasági egységek, kisvállalkozások döntő többsége fegyelmezetten, a szabályokat betartva végzi munkáját. A felszólalók közül Csikós Béla, a kiskunfélegyházi húsipari vállalat igazgatóhelyettese népgazdasági szempontból is indokolta a fél-egyházi vágóhíd korszerűsítésének és bővítésének szükségességét. Bányainé Bajzik Magda, a Külkereskedelmi Minisztérium megyei megbízottja exportlehetőségekre hívta fel a figyelmet: olyan feldolgozott készítmények gyártását sürgette (gabonából, gyógynövényekből stb.), amelyek jól értékesíthetők a külpiacokon. Hiányolta, hogy ilyen és ehhez hasonló termékek előállítására alkalmas üzemek kialakítása nem szerepel a megye ötéves terv- koncepciójában. Kis Pál, a VII. ötéves terv gazdaságélénkítő törekvéseit hangsúlyozta, s rávilágított arra, hogy a termékszerkezet-váltáshoz és folyamatos módosításához, az exportképes áruk előállításához megvannak a pénzügyi eszközök, lehetőségek és még kedvezmények is igénybe vehetők. Gábor András, a megye és a minisztérium között kibontakozott együttműködést, és jó kapcsolatot említette felszólalása elején. Ajánlotta, hogy a jó fejlesztési elképzeléseiket a vállalatok tárják a minisztérium elé, mert szükség van ilyenekre, s ezek megvalósítását segítik. Kérte a jelenlévőket, hogy az elkövetkező hetekben mindent tegyenek meg az éves terv teljesítéséért. összefoglalójában Szakolczai Pál a legfontosabbként említette: a mostani lendület ne törjön meg a jövő esztendőben sem! Romány Pál zárszavában kijelentette: a követelményt támasztó vezetőket a politika jobban támogatja, mint eddig, mert csakis jobb. fegyelmezett munkával, a feladatokat teljesítő emberekkel és kollektívákkal valósíthatjuk meg az ország és a megye terveit. Csabai István LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT SPORT NB I-es labdarúgó-mérkőzésen: Csepel—Debrecen 2:0, OB I-es vízilabda-mérkőzésen: OSC—KVSC 9:8. MNK férfi kosárlabda-mérkőzésen: BSE—Bajai Tanítóképző 107-70 (62:31) I
