Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-27 / 278. szám

1985. november 27. « PETŐFI NÉPE • 5 EMLÉKKIÁLLÍTÁS ÉS MONOÖRÁMA Fényima Tóth Menyhért alkotásai Halason Mondhatni: immár megszokott az a jelentős érdeklődés, amely a kiskunhalasi Gőzön István Művelődési Központ Csontváry Stúdiójánalk Elő múlt című kép­zőművészeti rendezvénysoroza­tát kíséri. A stúdió — tágasnak éppenséggel . nem mondható — kiállítóterme csordultig telt ér­deklődőkkel a minap is, az öt esztendeje elhunyt, miskei kötő­désű kitűnő festőművész, Tóth Menyhért aúkotá-aibeí rendezett emlékkiállítás megnyitóján. A meglehetősen sanyarú sor­sú, a művészi pályát olykor megdöbbentő lemondások árán is vállaló művész életét, mun- kásságánalj korszakait, jelentő­ségét érzékiéit*® szavakkal is­mertette megnyitó -beszédében Bánszky Pál művészei történész. A Képzőművészeti Főiskolán festett képektől, az ezt követő alkotói periódusok produkcióiig, gazdag anyagoit mutat be a ha­lasi tárlat. A népművészetből és az archaikus (cikori) művészet­ből egyaránt merítő Tóth Menyhért a természet egységét hirdetve teremtette meg sajátos fejlői világát. Egyszerre tudott magyar és egyetemes lenni, mi­közben önellátó életmódra be­rendezkedve: teljes művészi sza­badságra törekedve alkotott. Igazán csak életének utolsó év­tizedében, Illetve halála után hódította meg a képzőművészet barátainak szívét képeivel. Közvetlenül a kiállítás meg­nyitását követően, egy ugyan­csak élménygazdag — ugyanak­kor Sitíilszerű — esemény' része­sei lehettek az érdeklődők: Gyergyádesz László Fényima cí­mű monodrámájának rövidített változata hangzott el a művelő­dé?.: központ színháztermében. A Mózes István rendezte előadás, dramaturgiai hiányosságai elle­nére, igein szuiggegzitíven elevení­tette meg a fél lábát, fél sze­KÉPERNYŐ O Tóth Menyhért: Disznó Buddhával. mét fiatalon elvesztő, sokat nél­külöző, magába zárkózó festő­művész, Tóth Menyhért „meg- V ilágosodását”. Kétségtelen, hogy a siker jórészt a imőnodráma előadójának, a figyelmet érdem­lő tehetségű Hatvani Zoltánnak köszönhető, aki fialtál amatőr színész létére -profi teljesítmény­nyél rukkolt elő ez alkalommal is. . , Az inkább rádiós hangjáték- nák, mint színpadi produkció­nak való, de vitathatatlanuii iro­dalmi értékeket felcsillantó Fényimában így emlékszik fő­iskolás éveire a miskei festő­művész: „Abban az idegen vi­lágban én idegen maradtam. Én úgy voltam mandzsettás táncaim között i,s, az ő polgári világuk­ban, hogy hülyének tartottak. Én bolond voltam nékik. Egy sánta parasztgyerek. Gúnyol­tak .... És akkor hosszú hetek­re, hónapokra elhallgattam.” ■Az irodalom és a képzőművé­szét házassága igen régen kötte­tett. Ennék leggyakoribb forimáia az illusztrálás: a versek, prózák ihlette -grafikák, festmények. Rit­kább eset — s ezek közé tartozik most már Gyerarádesz László Fényinjátó is —. ^Éikor egy kép­ző müvésetútia kész­tet írásra: irodalmi igényű meg­nyilatkozásra valakit. -A hetven­hat esztendőt élt Tóth Menyhért, vallomásainak csokrát — a Fény­imát — hallgatva vagy olvasva (a Halasi Téka 2. száma terjedel­mes részletet közölt a moinodrá- mából), kétségtelenül sok hasznos információhoz juthatunk, olya­nokhoz is, amelyek segítenék a képek mélyebb rétegeiben megfo­galmazott érzések, gondolatok felfedezésében. A festményéi ió- részére oly jellemző fehér színről például így'vall Tóth Menyhért a Fónyimában: „A külső igazság mellett megtaláltam a belső igaz­ságot is. hiszen a fehér a tiszta­ság, a tökéletes ség. az önzetlen­ség, a szeretet színe. Az ártat­lanság, a béke jele is a fehér. A nagy mindenséget egybetartó su­gárzás színe. A fehér izzása a íegfoikozottaibb izzás, nekem a ki­fejezések kifejezése, a legvilágo­sabb világosság.. A halasi Gőzön István Művelő­dési Központ Csontváry Stúdió­jában — melynek szellemi atyja, irányítója Pap Gábor művészet­történész — december 29-ig te­kinthető meg a Tóth Menyhért­em! ékkiállítás. Koloh Elek „Semmi se” volt a tévében? — Lesz vadami a tévében? — kérdezte egy középkorú férfi is­mer ősétől szombaton Kecskemé­ten. Unottan legyintett a megkér­dezett. Igaza voülraa? A Száz hireis festményt szí­nesben láttam. Szinte éreztem a levegő lebegését, a színek vib­rálását; lenyűgözött a látvány, Aligha jutok el Angliába, John Constable lliaíkóhelyéire, Hfcmps- tead környékére, a Magyar Te­levízióban szombaton bemuta­tott művész kedvéit tájaira. A Salisbury ika-tedrális és az álta­la lihletett festmény csak a kép­ernyőn gyönyörködtethet. Kö­szönet az élményért, (Látta-e vajon a tízperces remeklést a műsort szőröstül-bőröstül lesaj­náló úir? Látta-e színesben? Mert frikete - fehérben tized­annyit se láttat, összehasonlít­hatatlanul kedvezőbben véle­kedne a közvélemény, ha mil­liók színes készüléken nézhet­nék a színes filmeket, tudósítá­sokat.) A Peru — karnyújtásnyira az istenekről című dokumentum- film szórakoztatott, lekötött, új információikat adott. Ideje volna egyszer érdemben irfléltatni a (kecskeméti animá­ciós stúdió új mesefaldoligozá- sait, tetszett a Róka «koma is. Mádi Szabó Gábor azdn kevés versmondó egyike, áki tudja, a kamera félnagyítja a gesztuso­kat; döhjagnedes erővel mondta el Kecskeméti Vég Mihály zsol- jtár-magjritoíéáMÉt;- 'Akarok in­kább pusztában bujdosnom .. Örülök, hogy a színész remek­lése után kapcsoltam a kettes­re. ,,Lem!aradt!am ” annak ide­jén Scsierbakov: Nem bánok semmit Sem! zenés játékának közvetítéséről.- Túlságosan sokat nem vesztettem, állapítottam meg az ismétlés végén, mert a győri színház modorosán, ope­rettas sablonokkal adta elő a ze­nés játékot. Edith Piaf dalaii azonban mindig fölvillanyoznak. Ennyit arról a napról, almikor .semmi sem vdlt a tévében”. Mostanában több szakszerve­zeti küldöttértekezletre voltam hivatalos, így személyes tapasz­talatokból is mondhatom: a ked­di Ha-tvlanhat — dr. Nagy Sán­dor, a SZOT titkára volt a ven­dég — ténylegesen a dolgozókat foglalkozitaitó kérdéseket hozta szóba. A Majd belejössz, Pistám sem keltette föl a cikkem elején em­lített legyintgető férfi érdeklő­dését? Erdélyi Sándor, gyakorló főmérnök számos kitűnő tanul­mány és szépirodalmi alkotás szerzője nyilván személyes em­lékeit sűrítette kissé fúldramati- zó-lt tévéjátékba. A szituációk, a felvonultatott (típusok ország­szerte fájdítják a holnapért fe­lelősséget érzők fejét. Elképzel­hető, hogy ugyanúgy 'leveleket kap kis hazánk különböző vá- rosaiiibóüi Erdélyi — „jó, hogy megírta a mi igazgatónkat” (a kívánt személy behelyettesíthe­tő) —, mint Raffai Sarolta az Egyszál magam , megjelenése után. Elsősorban hitelestségóvel, éle­tességével hatott a Majd bele­jössz, Pistám. Ismerős érvek és ál érvek, szokott gesztusok erő­sítették a mű doíkumentuirn- enejót. Sikerét a főszereplők se- < mati-kus elrajzölása csak halvá­nyíthatta. Elképzelhető; lelőbb-utóbb új beosztásában majd a hatékony­ságról, korszerűségről popot a teUKelyen-, a gyakorlatban tehe- tefleríndk, ail-kalmatllan naik bizo­nyult igazgató, minit Horváth Ede — ki ne tudná, kiről be­szélek — panaszolta az Üj Ref­lektor Magazinban. Ilyen őszin­te'léget, szókimondó,- stílust, problémaérzékenységet, félelős- kíútkeresést várunk a szakszer­vezeti műsortól. Kimondottan szenzációs inter­jút készített Líbia rejtélyes ve­zetőjével Chrudinák Alajos. A vasárnapot két pompás Beetho­ven-koncert keretezte. (Meg kel­lene ismételni az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Ér­tekezlet zárókoncentjét, mert a túlnyomó többség A Hét műso-. rát nézte, majd nyilván sokan várták izgatottan: !ki gyilkolta meg, az ékszenésíz-háZaspárt?) Bizony nehéz volt egyszer-két- szer a választás! Milyen gond­jaink lennének, ha „volna is va­lami a tévében”. Heltai Nándor M l mindenből tudunk viccet csinálni! Olvasom a humoros hetilapot, s egy glosszából a következő vicc bukkan elém: Egy amerikai rakétatámaszpont vezérlőtermébe berohan a parancs­nok. — Ki volt az az idióta, aki meg­nyomta a gombot? Nem azért a vacak Hollandiáért, de vagy lesz itt rend, vagy nemi' Nagyon jó vicc. Ízlelgetem, sti- lizálgatom. Elképzelem, hogy fo­gom elmondani. Egyébként nem vagyok nagy viccmeséiö. Csak az igazán frappáns vicceket őrzöm meg, és adom tovább. (Nem azért a vacak Hollan­diáért . . .) A második felét bővíteném egy kicsit, valahogy Így: de vagy lesz rend az én parancsnokságom alatt, vagy világgá zavarom az egész ba- gázst! Nem tudom miért szőrit itt elöl valami, orvos barátom- mondta, Rossz vicc ahogy erre ügyelni kell. Ha ott szorít . . . Egyébként csöndes dél­után van. Végre jön az igazi nyár- idö. ("Nem azért a vacak nyár­időért . . .). Kár bővíteni a viccet. A poén Hollandia. Ha ez elcsattant, gyor­san be kell fejezni. Tehát a pa­rancsnok így mondja, röviden: de rendnek kell lenni! Hányszor hallottam én már ezt a megfellebbezhetetlen monda­tot : RENDNEK KELL LENNI! (Nem azért a vacak rendért. . .) Aminek a titkát — én, a szüle­tett rendetlen — soha nem tudtam megfejteni. Ismerni vélem a sza­vak rendjét, az értelmét, a gondo­latokét, bár héha ügyetlenül föl­borogatom őket. (Ki volt az az idióta, aki meg­nyomta a gombot?) — Vagy lesz Itt rend uraim, vagy világgá zavarom az egész bagázst! — mondja a parancsnok. Rend önmagáért? Nem Hollan­diáért? Egyre rosszabb ez a vicc. El­mondhatatlan. Kisfiam, aki fog­lalkozására nézve fehérvári kapi­tány, itt hasal mögöttem a sző­nyegen, és kockavárat épít. Én meg írok, s közben számlálószer­kezeteket hallok kattogni. Nyolc hét . . . hat... öt. .. négy . . . (KI volt az az idióta . ..) Gombokait látok. Megnyomható gombokkal teli műszerfalakat- Benyit a parancsnok: — NEM AZÉRT A VACAK KOC- K AVARÉRT! Forog a föld alattam. Rajta vagyok. Mester Attila HONISMERET — HELYTÖRTÉNET HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Szobor a Szentháromság temetőben 1985. október 23-án jelent meg a Petőfi Népében az Értékek a kecskeméti temetőkben című írás, amelyből megtudhattuk, h ogy 1964. december 31- én lezárták a város öreg t< eme tőit. Kiderült'a cikk­ből az is, hogy a reformá tus temetőre már elké­szült egy rekonstrukciós t«irv, a Szentháromság sír­kert rendezésére pedig meist készül hasonló. A tervek megjelölik azokat az értékeket — nö­vényt, síremléket egyarán t — amelyek védelme in­dokolt, és eléírják azoka t a munkákat, amelyeket el kell végezni ahhoz, hoj|y a régi temetők sétatér­ként illetve emlékparkká!nt álljanak a pihenni vá­gyók rendelkezésére. ,Az í rás utal arra is, hogy Sze­gedi György síremléke — - amelyet Finta Sándor készített — megtalálható a Szentháromság temető­ben. "Szegedi György ne véh ez fűződik a Kecskemét- Szikrai szölőtelep kialak ítása. 1849. április 16-án született Kecskeméten. A piaristáknál végezte a gimnáziumot, a reformá tusoknál jogot tanult. Gaz­dasági tanácsnokként híve volt a folytonos fejlesz­tésnek, és a lassú, zökkenés nélküli reformoknak. Harminchét éven keresztül állt szülővárosának szolgálatában. 1917. március 18-án, 68 éves korában hunyt el. Sándor István, a város akkori polgármestere így vett végső búcsút Szegedi Györgytől: „Szívében nem volt egyetlen érzés, amely ne a szeretetből szü­letett volna. Szerette h azáját, önzetlenül áldozva felvirágoztatásáért miiinkát és pénzt.” Miként kapcsolódik ide a szobrász, éremművész Finta Sándor neve? A világhírű ipűvész*-készítette el — a Szentháromság temetőben található — sír­emléket. A szobrász 1881. június 12-én született Túrkevén. Hermann Ottó Ecseg-pi tisztán fedezte fel a 12 éves csikósbojtár tehetségét, és középiskolai ösztöndíjat szerzett számára. Tárni ogatta a továbbtanulását is. Az ifjú képzőművész kikerült Párizsba és ott Ro­din műtermében dólgc izott. A modern szobrászat első nagy képviselője nagy hatással volt a fiatal művészre. 1920-ban Brazíliába utazott, ahol elkészí­tette Rio de Janeiro egyik főterére az „Erő” című óriási gránitszobrát;(. 1922-ben áttelepült New Yorkba, ahol hírnevét a brazíliai bennszülöttekről készített karakterszobrai­val végleg megalapozta. Érmeiből, plakettjeiből ál­landó kiállítás látható a Numismatic Museumban. • Szegedi György mellszobra a Szentháromság te­metőben. (L&czay Tamás felvétele) Könyveivel is bemutatkozott, mint kiváló író. 1958. augusztus 3-án hunyt el Los Angelesben. Művészi hagyatéka végrendelete alapján a szülővárosába ke­rült vissza. Két életútra emlékeztjjnk. Legyen ez figyelem­felkeltő valamennyiünk számára, hogy értékeink megőrzésével váljunk a jövő formálóivá. Dr. Szilágyi Attila a Hazafias Népfront Környezetvédelmi Társadalmi Őrségének elnöke EGY KÖNYVRŐL ÉS EGY TALÁLKOZÓRÓL Ankét a Kismotor- és Gépgyárban Az ez évi politikai könyvnapok megyei megnyitójára — mint ar­ról korábban beszám loltunk — e rendezvénysorozat történetében első ízben üzemben, munkáskö­zegben, Baján, a Kismotor- és Gépgyárban került s< ír. Az • impo­záns megnyitót köve tőén az üze­mi munkásklub kulturált környe­zetében a Kossuth Kiadó gondo­san, ízlésesen rendezett könyvki­állításának keretei között találko­zott az érdeklődők mintegy 50 fős. csoportja a könyi mapok egyik legérdekesebb kötetér íek szerzőpá­rosával, Lajtai Verát ml és Hollós Ervinnel. Az érdeklő dést fokozta, a találkozq tartalmi gazdagságát erősítette, hogy olyan ismert szer­zők nevét jelezte a meghívó, akik történelempublicisztil cai munkás­ságukban is a legúj( abbkori ma­gyar történelem sors-fordulós, el­lentmondásokkal folsozottan át­szőtt időszakait tárgyalták tény­szerűen, alig vagy eg yáltalán nem ismert összefüggések feltárásával - közérthetően. (Rém iőrség, csend­őrség, VKF-2. Kői (társaság tér, 1956; Kik voltak, imit akartak; Hidegháború Magya rország ellen, 1956.) A meghívó most a Horthy Mik­lós a fehérek vezére című kötet szerzőivel való találkozásra invi­tált. Ez a könyv a Magyar Ta­nácsköztársaság leverésére szer­vezkedő ellenforradalmi kormány megalakulásától Hoirthy kormány­zóvá választásáig, (1920. március 1.) terjedő, nem eg< észen egy esz­tendő zavaros, gyors i ütemben per­gő, kapkodó eseményeit, azok ha­zai és nemzetközi összefüggéseit tárgyalja sok, koraibban fel nem dolgozott dokumentum alapján. A Tanácsköztársaságot vérbefojtó külső túlerő árny ékában a ne­gyedszázados «jllenforradalmi rendszer születésén ek ma is meg- döbbentést kiváltó véres, kegyet­len időszaka ez. * Az író-olvasó teJálkozó erre a kötetre koncentrál t. A kérdések, vélemények lény eges témákat érintettek. így: a szegedi gondo­lat továbbélése; a korszak jellege, ‘tartalma; az áldó:tatok száma; a különítményesek jogállása; a szer­zők munkamódsz« sre és munka­megosztása; művei k hazai és nem­zetközi visszhangba; a vörös- és fehérterror viszonya; Horthy sze­mélye és felelőssé ge stb. A széles körű 1 ;ájékozottság, az értelmi-érzelmi f eszültség, szer­zők és résztvevők őszintesége meggyőzően igazolta itt is, hogy társadalmunkban intenzív az érdeklődés új és legújábhkori történelmünk iránt. Közismert, hogy az utóbbi év­tizedben szóban és írásban kü­lönböző szinteken vita folyik tár­sadalmunk, fokozottan ifjúságunk történelem-szemléletéről. A vita egy-egy tévésorozat, könyv vagy cikk megjelenése kapcsán kiszé­lesedik, felerősödik, főleg akkor, ha a félmúlt, közelmúlt magyar történetét tárgyalja. Természetes, hogy az olvasó, néző véleményét, állásfoglalását e viták során is jelentősen befolyásolja ismereta­nyaga, információszintje, érzelem- világa, társadalmi-politikai be­állítódása, szűkebb környezetei. A Kismotor- és Gépgyárban tartott ankéton a könyv vi.tája kapcsán is szóba hozták mindezt, hozzátéve, hogy a történelem üoly- tonosságának f igyelembevéte: lével egy-egy bonyolult kulcsidciszak tényanyagának, összefüggést <inek többirányú feltárása nemesük a személyes emlékekkel élő idősek, hanem a közvetettebb informáci­ókkal rendelkező közép- és J.'iatal korosztály számára is fontos 5. Az érdeklődő olvasók igénylik a zokat a munkákat, amelyek mú ltunk történetével felelősséggel, diffe­renciáltan, tárgyilagosan f oglal- koznak, segítik áz eligazoclást a múlt, jelen, jövő összefüggés ;eiben, az értékek őrzésében vagy éppen a különböző konzekvenciák; levo­násában. A Kossuth Kiadó jól teszá, ami­kor ezt az igényt is igyekezik ki­elégíteni. Ügy vélekedtél«, hogy Lajtai Vera és Hollós Ervi.n mun­kássága gazdag tényszerű iségével, bizonyító erejével, látásmódjával és láttatásával hozzájárul egy-egy politikailag nehéz időszak; árnyal­tabb értelmezéséhez, a I hamis — esetenként idealizált — elemek visszaszorításához, a szer nbenézés- hez, az átéléshez. így ez a munka is segíti a hitelesebb H.orthy-kép kialakítását, és a név ével fém­jelzett korszak tartalmának, lé­nyegének reálisabb ér telmezését. A hozzászólók megjegyezték azt is, hogy szívesen látnának a könyvben jobb minőségű és a fe- hértérror kegyetlenségeit is be­mutató képanyagot, valamint az eligazodást segítő névmutatót. A találkozón szóba került, hogy a Horthy hatalomra jutásának előzményeit, körülményeit tár­gyaló munka megyénk érdeklődő olvasói számára több mozzanatá­ban is érdekes. Egyes fejezetei közvetlenül is szólnak a térség akkori eseményeiről. így például fokozott megdöbbenést vált ki az olvasóból a „Kecskemét, Orgo- vány” című alfejezet. De a mun­ka közvetetten is figyelemre méltó, hiszen a megye déli része. Baja és környéke a tárgyalt idő­szakban szerb megszállás alatt volt. Lakóinak többsége az őszi­rózsás forradalom és a Tanács- köztársaság élményét nem élte át, a fehérterrorról pedig keveset vagy éppen semmit sem tudott. Az 1920 augusztusától megyeszék­hellyé lett Baján (és környékén) az ellenforradalmi berendezkedés intézményes volt, ami az elnyo­más és terror kevésbé látványos, „csendes” tisztogatás 'módszeré­vel párosult, miközben a lakos­ság többségét a „nagypolitika” érdekében igyekeztek megnyer­ni. így a könyv közvetlenül és közvetve segíti az időszak konk­rét megyei eseményeinek megis­merését, helyes értelmezését, az elgondolkodást, az esetenként to­vábbélő illúziók szétoszlatását is. A Kismotor- és Gépgyárban tartott író-olvasó találkozó ta­pasztalatai is megerősítik, hogy a Horthy Miklós, a fehérek vezé­re (Kossuth, 1985.) című kötetét hasznosan forgathatjuk mind­annyian. Falud! Gábor 8 A szerzőpáros.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents