Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-27 / 278. szám

1985. november 27. © PETŐFI NÉPE • 3 ["befejeződött az európai kulturális fórum Tovább vinni a békét szolgáló gondolatokat (Folytatás az 1. oldalról.) vében — s házigazdaként — Kö- peczi Béla művelődési miniszter, a delegáció vezetője szólalt fel. Elöljáróban utalt a fórum egye­dülálló vonására, a konferencián részt vett kulturális személyisé­gek aktív, gyümölcsöző tevékeny­ségére. Hangoztatta: a kulturális fórum nagy felelőssége, hogy itt elhangzott javaslataikból az álla­mok igyekezzenek mindent meg­valósítani. ami megvalósítható a két- vagy többoldalú együttmű­ködésben. Ezután a tanácskozás vitáit idézve arról szólt, hogy a külön­böző társadalmi rendszerekhez és kulturális régiókhoz tartozó országok képviselőinek eltérő né­zetei vannak a kultúra funkciói­ról és a kulturális politikáról, an­nak feladatairól. A résztvevők különböző nézeteket képviseltek, egyebek között az alkotás szabad­ságáról, az emberi jogok érvé­nyesítéséről a kultúra területén, a kulturális jogokról és értékek­ről, az állam, illetve az egyén sze­repéről — mutatott rá. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nemcsak az elválasztó voná­sok jellemzik a mai európai hely­zetet. Vannak olyan közös sajá­tosságaink, amelyek nem csupán az európai kulturális örökségből származnak, hanem azokból a leghumánusabb törekvésekből is, amelyek ma az irodalomban, a művészetekben és a tudomány­ban Európa minden régiójában jelen vannak, és amelyekről oly sok beszédes példát adtak a fó­rumon felszólalt írók, művészek és tudósok« — Véleményem szerint nem szabad az ellentéteket absztrakt módon túlhangsúlyozni és ezzel az együttműködést akadályozni — folytatta. — Mi magyarok végig azon az állásponton voltunk, hogy nem a konfrontációt kell keresni, hanem az együttműködést. Ha a DEMOKRATIKUS DÖNTÉS Mire áldozunk? Településfejlesztési hozzájárulás — embere válogatja, ki­nek mi jut eszébe e manapság sokat emlegetett két szóról. Nekem egy másik, gyakran használt kifejezés: társadalmi vita. Az elmúlt hónapokban valóban társadalmi méretű eszme­csere bontakozott ki országszerte a községfejlesztési adót fel­váltó, újfajta lakossági pénzalapról. Fontos, ámde korántsem a településpolitika alapjait érintő változásról van szó. A la­kosok ezentúl nem képviselők útján, hanem közvetlenül dön­tenek az évente befizetett összegről. A befolyt pénzt a helyi tanácsok önállóan használhatják fel, azzal a megkötéssel, hogy számot kell adniuk, mire fordították, hogyan gazdál­kodtak vele. Kétszintű vita Vannak, nem is kevesen, aki­ket meghökkentett a falvakban, városokban fellángoló viták hő­foka, a vártnál szélesebb hullám­verése. Pedig ha egy kicsit bele­gondolunk, nincs ebben semmi különös. Az idei év nem kis vál­tozást hozott a szocialista demok­rácia gyakorlatában. Már a párt- kongresszus előkészítése során, majd különösen a tanácstagi és országgyűlési képviselőválasz­tások időszakában számtalan de­mokratikus fórumon nyílt lehe­tőség az aktívan politizáló embe­rek előtt országos és helyi kérdé­sekben a véleménynyilvánítás­ra. Mi sem természetesebb, mint hogy néhány hónappal később ugyanilyen nyíltan, őszintén mon­danak véleményt az új hozzájá­rulási formáról is, s bizony, nem egy helyen mérlegre teszik a köz­ponti jogszabály alkotóinak tevé­kenységét is. A településfejlesztési hozzájá­rulás bevezetését ezekben a hó­napokban két szinten vitatják meg Bács-Kiskunban. Először a a tanácstestületek alakítottak ki előzetes állásfoglalást. A lakosság igényeinek felmérésére lehető­séget nyújtottak az ősz folyamán összehívott helyi demokratikus fó­rumok: a falugyűlések, népfront- értekezletek. A következő lépés a lakosok vé­leményének teljes körű megis­merése. A hozzájárulás csak a fi­zetésre kötelezhető állampolgá­rok egyetértésével — pontosabban a többség beleegyezésével — ve­zethető be. A legtöbb helyen ezek­ben a hetekben folyik a vélemé­nyek gyűjtése, de vannak váro­sok, községek, melyek lakói már döntöttek, s csak a — most már minden érintettre kötelező — ta­nácsrendelet megalkotása van hátra. Nem könnyű erőpróba A hozzájárulás vitájának egyik fontos tapasztalata, hogy a vé­lemények megismerésére, az em­berek meggyőzésére elsősorban a személyes találkozás alkalmas. A megye legtöbb településén a tanácstagok, póttanácstagok, népfrontaktivisták végigjárnak minden egyes házat, felkeresnek minden egyes szavazót. A párbe­széd eme formája százszor haté­konyabb a leveleknél, forma- nyomtatványoknál. A megújult, most bemutatkozó tanácsok el­ső erőpróbája nem mondható ép­pen könnyűnek, ám a választók­kal való személyes kapcsolatfel­vétel haszna sem lebecsülendő. A. beszélgetések során már ed­dig is sok megfontolandó észre­vételt mondtak el az emberek. Nagy hangsúlyt kapott a nyugdí­jasok, kiskeresetűek helyzete. A tanácsok mindenütt élni fognak a fizetéskönnyítés, mentesítés tör­vényadta lehetőségével. Több testület magasabban — három­ezer forintnál — húzta meg a családtagonkénti Jövedelemha­tárt. Akad persze ffyan telepü­lés is a megyében, ahol az idő­sek egy része, bár mentesíthető lenne, mégis vállalta, hogy fizeti a hozzájárulást. Ha szerény ősz- szeggel is, de segíteni akarják a falu fejlődését. Több helyen felvetődött a kül­területen élők sajátos helyzete. Például ott, ahol a vízhálózat fejlesztését tervezik. A központ­tól öt-hat kilométerre eső ta­nyák lakói nem juthatnak vezeté­kes vízhez, annál fontosabb vi­szont számukra a dűlőutak javí­tása. Természetes, hogy ezt ja­vasolják az őket felkereső ta­nácstagnak. Ilyen esetben cél­szerű a feladatok későbbi rang­sorolásánál figyelembe venni a felvetett — kisebbségben ma­radt — javaslatokat. Amit a többség akar Talán a legfontosabb tanulság, hogy a vita többnyire nem akö­rül forog — kell-e, érdemes-e ál­dozni a lakóhely fejlesztésére. A túlnyomó többség számára ez ter­mészetes. Hiszen eddig is, min­denféle kötelezettség nélkül jó­val több társadalmi munkát, pénzt tettek le egyes helyeken a közös asztalra, mint a most megszava­zott évi hatszáz vagy ezer forint. Iskolára, orvosi rendelőre, idő­sek napközi otthonára — egyszó­val olyasmire, amit az emberek többsége fontosnak tart. Ugyanez mondható el a telepü­lésfejlesztési hozzájárulásról is. Ahol a tanácstestület értelmes, mozgósító erejű célokat tűz a lakosok elé, biztosan számíthat a többség egyetértésére. Csikéri- án például iskolabővítésre, Bo- rotán tornaterem-építésre, Kun- szentmiklóson az ivóvízhálózat fejlesztésére szeretnék a hozzá­járulást fordítani. Másutt olyan vállalkozásba fognak, ami nem alapigényeket szolgál, hanem a település vonzerejét növeli. Ilyen Kiskőrösön a fürdőépítés, vagy a bajaiak tervezetében több más feladat mellett a Béke tér re­konstrukciója. A tanácsok bevételi forrásai a következő években sem bővülnek látványosan. A megszavazott hoz­zájárulás jelentős részét adhatja egy-egy helyen a fejlesztésre for­dítható pénznek. S hogy a befo­lyó forintok jó helyre kerülnek — erre a felhasználásukról foly­tatott társadalmi vita a legjobb biztosíték. Lovas Ittáaiel politikában nincsen más alterna­tíva, mint a békés egymás mel­lett élés — s ezt bizonyította Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi találkozója — akkor nem hisszük, hogy éppen a kul­túrában kellene ennek az ellenke­zőjét tenni, csak a konfrontációt és nem a kooperációt érvényesí­teni. Meggyőződésem, hogy Euró­pa értelmiségének nyugaton és keleten egyaránt egyik nagy re­ménysége volt a kulturális fórum, s e reménységet nem szabad meg- csalatkoztatni. Ezért, mint házi­gazda szeretném felhívni a jelen­lévő kormányok képviselőit, hogy a konferencia szellemét ne enged­jék meghamisítani, ne engedjék az ellentéteket túlhangsúlyozni és az együttműködés szerepét lebe­csülni. Segítsenek abban, hogy a többség, mindenekelőtt a kultu­rális személyiségek által óhajtott kooperáció szelleme erősödjék és vigyük tovább azokat a gon­dolatokat, amelyek közös sorsun­kat, Európát és a békét szolgál­ják. A továbbiakban kijelentette: a Magyar Népköztársaság delegá­ciója megelégedéssel állapíthat­ja meg, hogy a konferencia jó munkalégkörben zajlott le. Ha­zánk mindent megtett annak ér­dekében, hogy teljesítsük szerve­zői feladatainkat és ezzel hozzá­járuljunk e fórum sikeréhez. Köpeczi Béla végezetül hang­súlyozta: — A kulturális fórum valami újnak a kezdete az európai kul­turális együttműködésben, s re­méljük, hogy ezt mindenki így is fogja fel, a jövő év novemberében sorra kerülő bécsi konferenciára való felkészülés szempontjából is. A fórum egy folyamat része, s reméljük, hogy e folyamatnak nem akadályozója, hanem éppen ellenkezőleg, előbbrevivője lesz. Végül az ülés elnökeként Kö­peczi Béla befejezettnek nyilvání­totta a tanácskozás munkáját. Virágos szobadísz „HA SORSKÖZÖSSÉGET VÁLLAL” Fiatal vezetők — a vezetésről Bajai eszmecsei e „Mi abból indultunk ki, hpgy a jutalmazás alapja csakis a teljesít­mény lehet. Ezért a legtöbb pontot annak a dolgozónak ítéltük oda, akinek szorgalmára mindig lehet számítani...” „Viszont hogyan lesz valakiből ilyen dolgozó?! Egy biztos: nem úgy, ha mindjárt az elején kedvét szegik. Éppen ezért a legtöbb fo­rintot mi a nagy ambíciókkal érkező, s mindjárt szép teljesítményt nyújtó fiatalnak adtuk ...” „Nagy hibát követtetek el. Minden munkacsoportban kialakul ugyan­is egy értéksorrend az évek folyamán, s óhatatlanul feszültség támad, ha ezt valaki túl hirtelen megzavarja.” „Megítélésem szerint ilyesféle rangsorokat sohasem vehet tudomá­sul a jó vezető, s főleg nem határozhatja meg döntéseit az ehhez va­ló alkalmazkodás. A helyes rangsort ő maga állapítja meg...” „Tévedsz. A vezető csak a legritkább esetben — sőt, talán sohasem — ismerheti úgy az irányítására bízottak viszonylatrendszerét, mint maguk az érintettek.’’ A fönti párbeszédet Baján, a megyei KISZ-bizottság vezetőképző intézetében vetettem papírra, ahol — a TESZÖV illetékeseivel közö­sen — először szervezték meg az ifjúkommunisták a fiatal szövetke­zeti vezetők tanfolyamát. Tekintve, hogy a jó gazdálkodásnak nélkü­lözhetetlen előfeltétele a rátermett, művelt szakembergárda kineve­lése, az októberben indult és nyolc -hétig tartó tanfolyam figyelmet érdemlő kezdeményezés. Somogyi Zsolt NAGYOBB BIZALMAT A 33 éves Földi István —'- aki Jelen­leg első munkahelyén, az izsáki sár­fehér Termelőszövetkezetben terme­lésfejlesztési szaktanácsadó — az idé­zett vitában a fiatalpártiak élén kar­doskodott. — Pontosítok — mondja —: azokkal tartottam, akik a pálya­kezdési nehézségek csökkentésé­nek lehetőségeit keresték. Ennek én nagy szükségét érzem, a saját tapasztalataim alapján is. Az egyetemi végzettségemmel hosz- szú ideig voltam a növényvédő brigád vezetője, később ágazat­vezető, majd — 1976-tól — fő- ágazatvezető. Jelenlegi beosztá­somban (amire tulajdonképpen kiképeztek az egyetemen) három éve dolgozom. Nem panaszként mondom persze ezt, mert való­ban sok — a vezetésben is hasz­nosítható — ismeretet szereztem az indulás éveiben. Nem lévén túl sok szakmai föladatom, sokat sürgölődtem például az ifjúsági mozgalomban. És igazán nem ta­nulságok nélkül. Mint sokszor or­szágjáró kirándulást megszerve­ző alapszervezeti KISZ-titkár, megtanultam például, hogy a szakmai ismeretek mellett milyen óriási fontossága van a vezetővé válásban a magatartásnak is. Rá­jöttem, hogy tudni kell elvegyül­ni is — amikor például nótára gyújt a társaság. De azonnal ha­tározott irányítóvá kell válni, ha különleges helyzet támad: mond­juk, ha a buszon rosszul lesz va­laki. Szóval nem teljesen haszon­talanok a bizonyítás évei, nem erről van szó. Arról csupán, hogy ne legyenek azok a kelleténél hosszabbak, a bizalmatlanság miatt. Mert sok példát látok saj­nos erre is. A DIPLOMA CSAK BELÉPŐJEGY • Közelednek az ünnepek, a legtöbb virágot ilyenkor vásárolják. Az ország egyik legnagyobb virágtermesztője a szombathelyi Kertész Mgtsz: 81 ezer négyzetméter az üvegházak alapterülete. A szövetke­zet csak dísznövényeket termeszt évi 135 millió forint értékben, en­nek egyharmadát exportálják. Elsőként az országban itt termesztet­tek vágásra orchideát — Cymbidium-állományuk világhírű — itt ne­velődnek az egyre kedveltebb szobanövények: a broméliák és itt ál­lítják össze a legújabb szobadíszeket: a képen látható floráriumokat. A negyedik X felé közeledő Van- esura István — úgy is, mint a tanfo­lyam legidősebb hallgatója, s úgy is, mint igen mozgalmas múltú szakem­ber (volt Uzemszervező Kiskunhala­son, kertészeti ágazatvezető az egyik Szatmár megyei falucskában, növény- termesztési főágazat-vezetö Herceg- szántón, s jelenleg a szeretnie! Duna- gyöngye Termelőszövetkezet főag- ronómusa) — szerint a vezető nem le­het tekintettel másra, csakis a telje­sítményre ... — Legalábbis akkor, amikor a jutalmak elosztásáról van szó. Más összefüggésben viszont úgy kell fogalmaznom: a vezető leg­nagyobb teljesítménye éppen az, ha mindenre figyel. Például a sa­ját magatartására, amiről István barátom is beszélt az imént, s amire vonatkozóan szinte alig készít föl az egyetem. Sokan be­leesnek például abba a hibába, JUBILEUMI KÖZGYŰLÉS ELŐTT AZ AUTÓKLUB Emelkedő színvonalú szolgáltatás November 30-án Budapesten jubileu­mi küldöttközgyűlést tart a Magyar Autóklub, ekkor ünnepli megalakulá­sának 83. évfordulóját. A közgyűlés kettős feladatot lát el: a vezetőség be­számol az elmúlt öt évben végzett munkáról, másrészt kijelöli, megha­tározza a kővetkező, az 1990-ig tartó öt év tennivalóit. A jubileumi ese­ményre készül valamennyi klubszer­vezet, közöttük a megyei is. HUSZONÖTEZER TAG Ez év szeptemberében a me­gyében működő szervezetek egye­sültek azzal a céllal, hogy egy­ségesebbé tegyék a klub szolgál­tatásait, a mintegy huszonötezer tag összefogásával. Az egyesülés eredménye a szolgáltatásokban már most érezhető. A kecskeméti műszaki állomá­son kívül Baján és Kiskunhala­son is bevezették az átalánydíjas gépkocsijavítást. Kiskunhalason és Kalocsán a következő napok­ban kezdik meg a személygép­kocsik és pótkocsik zárttechnoló­giás műszaki vizsgáztatását. A bajai és a kecskeméti autós Is­kola összehangolt tevékenységé­nek eredményeként a megyében rendszeressé válik a személygép­kocsi-, a motorkerékpár- és a se- gédmotorkerékpár-vezetők kép­zése. E tanfolyamokon a hallga­tók igényeiknek megfelelően vá­laszthatnak a különböző típusú tanulógépkocsik közül. Néhány napon belül megnyílik Kiskun­félegyházán az autóklub informá­ciós irodája. RÁDIÓTELEFON­KAPCSOLAT Jövőre a megye valamennyi tu­risztikai és forgalmi szempontból jelentős útvonalán működik már az országúti segélyszolgálat, nép­szerű nyelvén sárga angyal. Az E—5-ös útvonalon kívül, a baj­bajutott autósok segítségére siet­nek majd az 51-es, az 52-es, az 53-as, az 54-es, az 557ös és a 44-es számú főközlekedési úton. A vá­rosi indító szolgálatot létrehoz­zák Kecskeméten, Baján, Kiskun­halason és Kalocsán. Nagyon fon­tos szolgáltatás, hogy kiépül a műszaki állomások és az ország­úti segélyszolgálat között a rádió­telefon-kapcsolatrendszer. Jövő­re nyit Kalocsán az új műszaki állomás, ugyanakkor valameny- nyi, már működő műszaki állo­máson lehetőség lesz vonóhorog felszerelésére, Kiskunhalason még alvázvédelemmel is foglal­koznak. A gépjárművezető-képzés is korszerűsödik — a következő öt év tervei szerint — a videotech­nika bevezetésével. Kiemelt fel­adatának tekinti a Magyar Autó­klub megyei szervezete a motor- kerékpár- és segédmotorkerék- pár-vezetőképzés bővítését. Nö­vekszik a szolgáltatás az idegen- forgalomban is. A klub bajai iro­dája bekapcsolódik az Autó- Tours által szervezett utazási programok értékesítésébe. Lakó­kocsi-kölcsönzést vezetnek be Baján és Kiskunhalason. Tovább bővül az autóklub tájékoztató, információs tevékenysége. Kecs­keméten kívül lehetővé válik az idegenforgalmi szolgáltatások — hitellevelek kiváltása, biztosítá­sok megkötése, tájékoztató ki­adványok értékesítése stb. — igénybevételére Baján, Kalocsán, Kiskunhalason is. A FŐNYEREMÉNY: KOCSI A már említett huszonötezres létszám azt jelenti, hogy minden harmadik autós tagja a klubnak. Ez kellő biztosíték ahhoz, hogy a ma még nem klubtagok is be­lépjenek a szervezetbe. Belépésre nemcsak az autóklub szolgáltató helyein van lehetőség, hanem a takarékszövetkezeteknél, a MER- KUR-telepen, a városi rendőrka­pitányságok gépjárműnyilván­tartó hivatalainál, az Állami Biz­tosító fiókjainál, sőt akár tele­fonon vagy levélben közölt belé­pési szándék is elegendő. Azok között, akik még ebben az évben befizetik jövő évi tagdíjukat, ér­tékes nyereményeket sorsolnak ki, közöttük egy személygépkocsit. A sorsolás eredménye az Autós­élet februári számában jelenik meg. A Magyar Autóklub megyei szervezetét a jubileumi közgyű­lésén természetesen küldöttek képviselik, akiknek ehhez a mun­kához sok sikert kívánunk. Gémes Gábor hogy úgy gondolják: a diploma birtokában mindent tudnak. Hogy a már elhangzott példánál maradjak: azt is, ki mennyi ju­talmat érdemel. Én ezt föltétel­hez kötöm: tudhatja, ha körülte­kintően figyelembe veszi a be­osztottak véleményét, akiknek a szociális érzékenysége elképesz­tően kifinomult. A brigád, az üzem tagjai mindig pontosan tudják, hogy mikor kinek kell segíteni például a háztáji kuko­rica letörésében, de azt is, hogy kinek kár rendre juttatni a szo­ciális keretből, mert.úgyis csak elissza. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS PARANCSAI A 31 éves Somogyi Zsolt — aki mint kapcsolástechnikai műszerész kezd­te pályafutását, s akit a Kandó Kál­mán Villamosipari Műszaki Főiskola automatizálási szakának elvégzé­se után neveztek ki a lajosmizsei Al­mavirág szakszövetkezet kupakgyár­tó melléküzemének vezetőjévé — a kő­vetkező gondolatokkal folytatja aa eddig elhangzottakat: — Ügy gondolom, az odafigye­lés önmagában nem elég. Kell valami többlet, amit • pontosan tán nem is tudnék megnevezni. De példát tudok mondani. Az édesapámét, aki az Almavirág Szakszövetkezet első elnöke volt. Előtte hosszú ideig maga is gaz­dálkodott, mégpedig úgy, hogy sokan attól tették függővé a szak­csoportba való belépésüket, hogy ő miként dönt. Tehát: volt tekin­télye. S nemcsak a maga kora­béliek, hanem a fiatalabbak kö­zött is. Nyilván, más-más okból persze. A régiek bizonyára a jó gazdát tisztelték benne elsősor­ban. A fiatalabbak pedig azt a sokoldalú embert, akinek az el­nöki teendők mellett még egy- egy célgép megtervezésére is ju­tott ideje. A legtöbben viszont bi­zonyára a megértő embert becsül­ték személyében: aki mindig meghallgatott mindenkit, s aki mindig talált okot a megértésre, a türelemre. Amivel csak azt aka­rom mondani: nem elég odafigyel­ni — érteni is kell. Sőt: megérte­ni. Ez pedig csak akkor lehetsé­ges, ha valaki együtt él azokkal, akiket irányít. Ha sorsközösséget vállal velük, nem csupán mun­kahelyi együttműködést. A Ve­res Péter által hangoztatott igény­nek csak így tudnak megfelelni, csak így érezhetik igazán, hogy a gondjaikra bízottaknak „mitől fáj a fejük, mitől zakatol olykor rendetlenül a szívük.” Káposztás János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents