Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-22 / 274. szám

1985. november 22. • PETŐFI NÉPE • 3 A PÁRTÉRTEKEZLET HATÁROZATAINAK VÉGREHAJTÁSÁÉRT Reális program, egységes cselekvés Beszélgetés Sztanojev Andrással, a kiskunfélegyházi városi pártbizottság első titkárával Február 23-án Gátér, Petőfiszállás, Kunszállás és Pálmonostora küldöttein kívül újabb két község, Tiszaalpár és Bugac kommunistái­nak képviselői is helyet kaptak a kiskunfélegyházi pártértekezleten. A város szerepe megváltozott a közigazgatásban s a vonzáskörzet köz­pontjának pártbizottsága vette át az utóbbi települések pártmunkájá­nak elvi irányítását is. Tehát új volt a tanácskozó testület összetéte­le, de ez az alkotó légkörű számvetésnek és feladat-meghatározásnak nem vált hátrányára. Sztanojev András, a kiskunfélegyházi városi pártbizottság első titkára1 a következő öt esztendő társadalom- és gaz­daságfejlesztő programjáról szólva nagy hangsúllyal mondotta az ér­tekezleten: mindenekelőtt reális legyen az. — A február óta eltelt kilenc hónap alátámasztotta-e, hogy az elképzelések valóban reálisak? — kérdezem az első titkártól. A határozatot sokoldalú elem­zéssel készítettük elő, és még a pártértekezleten Is élénk vita előzte meg a döntést. Ez a fölté­tele annak, hogy a helyi adott­ságokkal összhangban álló és a felsőbb pártszervek útmutatásá­val is egyező program szülessen. Február óta az élet ismételten igazolta: elérhető célokat tűztünk magunk elé. — Több olyan beruházásról szó esett az értekezleten, amelynek mielőbbi megvalósulásához poli­tikai támogatást tartottak szük­ségesnek a küldöttek. — Ezek közül már nem egy befejeződött vagy rövidesen el­készül. A várost és Alpári már bekapcsolták a korszerű telefon- hálózatba. Ebben a községben nyolc tanteremmel bővült az is­kola; megépült a Gátér és Pál- monostora közti ötkilométeres út; korszerűsödött a Félegyháza—Al- pár útvonal. A Kiskun Napok al­kalmával felavathattuk a várva várt városi fedett uszodát, befe­jezése felé halad a kórház re­konstrukciója, új óvoda létesült — és még sorolhatnám, mi minden­nel javultak a körzet lakosságá­nak életkörülményei ebben az év­ben. — A VII. ötéves tervi folyta­táshoz elengedhetetlenek a még jobb gazdasági eredmények. Ho­gyan „vették” az üzemek az idei akadályokat? — Örömmel mondhatom el, hogy a város ipari egységei telje­sítik, sőt túlszárnyalják a tervei­ket. Különösén elismerésre méltó az Április 4. Gépipari Művek, a cipőgyár és a Habselyem gyár ez évi munkája. Ez utóbbi még a megemelt exporttervére is „rá­vállalt”, és az újabb tőkés meg­rendelésnek eleget tesz december végéig. Az iparnak nemcsak az árbevétele növekszik 1985-ben a tavalyihoz képest, hanem a nye­resége is több lesz, a becslés sze­rint mintegy huszonnyolc száza­lékkal. Ez a pártértekezleten is hangsúlyozott feladatok — a ter­mékszerkezet korszerűsítése, a gyors váltás, igazodás a piachoz, az ésszerű takarékosság és a gaz­daságos export bővítése — kö­vetkezetes végrehajtásának az eredménye. — Többet vagy jobban dolgoz­tak az üzemekben? — Többet is, de azt hiszem, a fontosabb az, hogy jobban, elő­nyösen módosuló szemlélettel. A vállalatok érdekeltté tudták eb­ben tenni az embereket, s ez nagy szó. A cipőgyárban és a habse­lyemben nemegyszer megtörtént, hogy az exportlehetőség kihasz­nálása érdekében szombaton és vasárnap, igazgatótól a munkásig, mindenki bent volt árut csoma­golni. A népgazdasági és a saját üzemi célok megértése, elfogadá­sa az ottani pártpropagandának volt köszönhető, no és, persze, az anyagi ösztönzés sem volt közöm­bös. A cipőgyár a jó munka ré­vén az idén átlagosan tíz száza­lékkal emelhette a béreket. — Bizonyára éltek a munka­verseny lehetőségeivel is. — A kongresszusi és felszaba­dulási versenynek nagy szerepe volt az eredmények elérésében. Egész évi célokért és kiemelt, idő­szaki feladatok megoldására tet­tek felajánlásokat a brigádok, pél­dául exportszériák határidőre va­ló előállítására, jó minőségben. A párttagok közül sokan brigádve­zetők, brigádtagok, ők agitáció- val és személyes példaadással a verseny legaktívabb részesei vol­tak. — A mezőgazdaság milyen év­zárásra számíthat? — Sajnos, a termelőszövetke­zeteket az idén is aszály sújtotta. Alacsony lett a búza és a kuko­rica termésátlaga, a terveket az alaptevékenységgel nem lehetett teljesíteni. Azok a gazdaságok, amelyek több lábon állnak, vagy­is melléküzemágaik vannak — mint például a helybeli Lenin Tsz-nek, a Vörös Csillagnak, a kunszállási Alkotmánynak, a pálmonostori Keleti Fénynek és a petőfiszállási Petőfinek — köny- nyebb helyzetben vannak, mert pótolni tudják a terméskiesést. A pártértekezlet határozata ajánlja a melléküzemági tevékenység erősítését, s lám, sajnos, ez az év is igazolta, hogy nem ok nélkül. — Az értekezlet egyik hozzá­szólója szorgalmazta a munkás­ság, az üzemi dolgozók szakmai színvonalának emelését. Ez a fel­adat a határozatba is belekerült. Történik valami ennek érdeké­ben? — Véleményem szerint a körzet egészére ható változások előtt állunk, ami a képzés föltételeit il­leti. Egyébként az ipari szakmun­kásképzőnket külföldiék is föl­fölkeresik tapasztalatszerzés cél­jából; a vállalatoknál korszerű tanműhelyek találhatók. A cipő­gyárban évek óta kihelyezett szakközépiskolai osztály műkö­dik. Várható, hogy a rekonstruk­cióval a húsipari vállalatnál szin­tén létrejön új tanműhely, s von­zóbb lesz a szakmát választó fia­talok számára. Szintén a jövőre ható tényező, hogy a gépipari szakközépiskolánkban szeptem­berben megkezdődött a techni­kusképzés. A termelés emberi ol­dala erősödik az esti és levelező tagozaton tanuló felnőtt munká­sok tudásgyarapításával. Az álta­lános iskolák helyszűkének meg­szüntetése után — ez a közsé­gekben is megtörtént — a város összes középiskoláját bővítjük a következő években. Mindez a szakmai színvonal emelkedését is kell, hogy szolgálja. Azáltal, is, hogy a szakmunkásképzőbe job­ban fölkészített gyerekek kerül­hetnek. — A fiatalok szocialista szelle­mű nevelését, ennek erősítését szintén lényeges teendőnek mond­ta ki a határozat. — Megvannak hozzá a módsze­reink, hogy elérjük célunkat. A KISZ-beli fiatal kommunisták­nak adnak pártfeladatokaí a munkahelyi, intézményi alapszer­vezetek. Az ifjúsági szervezeten kívüliekhez a szakszervezetben találják meg az utat; annak úgy­szólván mindenki tagja lehet. Ügyelni kell arra, hogy jól föl­készült propagandisták vezessék a vitákat, a politikai oktatást. Mi­nél több fiatallal meg kell ismer­tetni társadalmi céljainkat, a párt politikáját, ideológiáját, s bevon­ni őket a közéletbe. Ez is a jövő alapozása. — Beszélgetésünk során több­ször említette a vonzáskörzet községeit. Az újaknak sikerült-e a beilleszkedés? — Ügy érzem, simán beillesz­kedtek, s ebben talán segített, hogy térségi szemléletet igyek­szünk érvényesíteni a munkánk­ban. Vigyázunk rá, hogy a hat falu vezető pártszervének önálló­sága érvényesüljön, de a városi pártbizottság irányító tevékeny­sége is megfelelő hatékonyságú legyen. Felelősséget érzünk a hoz­zánk tartozó települések fejlődé­séért. Az ottani termelőszövetke­zetek vezetői tagjai a mi koráb­bi térségi szövetkezeti taná­csunknak. A tiszaalpári végrehaj­tó bizottság nélküli pártbizottság kísérlet részese a párlirányítás- ban; munkájával eddig elégedet­tek vagyunk, segítjük. Bugacon a káderprobléma megoldásához nyújtottunk politikai támogatást, s az új vezetés szépen dolgozik. — Visszaugorva beszélgetésünk elejére: az ötéves program reá­lis, a megvalósítása min múlik leginkább? — A párt vezető szerepének további erősítésén, amivel együtt kell járnia a végrehajtás követ­kezetes számonkérésének és segí­tésének. Ügy vélem, a körzet kom­munistái a városi és a megyei pártér.takezlet, valamint a XIII. kongresszus határozatát helyesen értelmezik — a feldolgozás a párt­oktatás fő feladata —, s az eddi­gi, ez évi gazdasági és politikai eredmények tanúsága szerint egy­séges cselekvésben sincs hiány. A. Tóth Sándor • Az összefogással épített városi fedett uszoda. Érdemes küzdeni... Jászszentlászlói népfront-küldött A kiskunmajsai Petőfi Tsz üzemgazdasági csoportjának ve­zetője a magát ma is ízig-vérig jászszentlászlóinak valló Dobák Ferencné. Szülőfaluja lakosságát képviseli a holnapi megyei nép­frontértekezleten is. — Nem régóta vagyok ingázó, évtizedekig a szentlászlói tsz-ben dolgoztam, hasonló munkakörben. Ma is a községhez köt minden. Tagja vagyok a tavaly ősszel ala­kult helyi pártbizottságnak — ezen belül a gazdaságpolitikai munkabizottságnak is —, ,és nem utolsósorban: négy éve töltöm be a népfronttitkár tisztét. — Milyen a népfrontmunka J ászszentlászlón ? — Jól példázza ezt, azt hiszem, az idén harmadízben elnyert nem­zeti zászló. (Először nyolcvan­kettőben, majd nyolcvannégy­ben érdemelte ki ezt az elisme­rést a község a településfejlesz­tésért.) Bármilyen közös célról volt szó, a lakosság első hívásra, egy emberként mozdult meg. De ne beszéljek csak múlt időben: ma is az a jellemző, hogy amit tudnak, maguk csinálnak meg a falubeliek. Járda például csakis lakossági összefogással épül ná­lunk: a tanácsnak csak az anyag- költséget kell fedezni. Sok-sok pénzt takarítunk így meg más, önerőből egyébként elérhetetlen célokra. — Mit tehet mindezért a nép­fronttitkár? — Az emberek szívesen vállal­nak áldozatot, ha belátják, hogy azzal saját életkörülményeiken javíthatnak, ha ez a javulás nem is közvetlenül és azonnal érzé­kelhető. De ehhez először is tu­datni kell velük településünk fej­lesztésének hosszabb távú elkép­zeléseit — melyeknek megvalósí­tása mindannyiunk érdeke —, s megértetni azt, hogy ezek egy része csak plusz feladatok válla­lásával érhető el, melyből min­denkinek ki kell vennie a részét. Ebben az előkészítési folyamat­ban van jelentős szerepük a nép­frontaktivistáknak, így nekem is. Hangsúlyozom, ez a meggyőző munka nagyon hálás itt, ahol a társadalmi összefogásnak ilyen hagyományai vannak. — A lakossági összefogás új formája a településfejlesztési hoz­zájárulás, Hogyan döntöttek er­ről J ászszentlászlón? — A végén kezdem: a két fa­lugyűlés egyhangúan megszavaz­ta az évi 500 forintos hozzájáru­lást. Az írásos nyilatkozatokat gyűjtő tanácstagok ma már az utolsó házakat járják. Természe­tesen a falugyűlések résztvevői nem ott hallottak először a teho- ról. Mi már tavaly hozzáfogtunk az ezzel kapcsolatos előkészítő munkához. Azóta minden lehet­séges fórumon — munkahelyi kol­lektívák értkezletein, pártalap- szervezeti gyűléseken és sorol­hatnám — igyekeztünk pontos tájékoztatást adni a településfej­lesztési hozzájárulás céljáról, hasznáról, jelentőségéről. — Tervezi-e, hogy felszólal a szombati küldöttértekezleten? — Még nem döntöttem el. Teg­nap este kaptam meg a megyei népfrontbizottság elmúlt öt év­ben végzett munkájáról szóló be­számolót, s a következő ciklus 'r^"U""jü8í programtervét. Egyelőre ezt sze­retném részletesen áttanulmá­nyozni. Elképzelhető, hogy szót kérek majd. Régóta foglalkoztat egy gondolat, ez pedig a kistele­pülések hátrányos megkülönböz­tetése. Az itt lakók nagyon mél­tánytalannak tartják, hogy bizo­nyos szolgáltatásokért — a töb­bi között a villamos áramért — jóval többet kell fizetniük, mint a városiaknak. Pedig -7- ez azt hiszem, nem vitatja senki — mi is leteszünk annyit a köz aszta­lára, mint azok. Jó lenne elérni, hogy az egyébként is sok tekin­tetben rosszabb körülmények kö­zött élő falusiakat ne sújtsa még ez is. Tudom, ha lesz is ebben változás, nem máról holnapra történik. De akkor is érdemes küzdeni érte, ha csak az unokáink érik meg, hogy mindenben egyen­jogú állampolgárokként élhet­nek majd a faluban. Mert hiszen fát sem azért ültetek, hogy én hűsöijek alatta .. . Szabó Klára Rég véget ért már a hazai kempingidény, a déli tengerpar­tok felé igyekvő külföldi lakóko­csis karavánok is eltűntek az utakról. A szervezett világjárók azonban az őszi—téli hónapok­ban sem tétlenkednek, ilyenkor is rendszeresen találkoznak. Itt az élménybeszámolók, a klubes­tek ideje, lehet kezdeni a jövő évi utak tervezgetését. A Camping és Caravanning Club Waltezáz tagú Bács-Kiskun megyei szervezetének legutóbbi klubestjén a nemzetközi kem- pingszövetség rendezvényeiről esett szó. A kempingezés nap-r jainkra világmozgalommá vált. Ezt az évente megrendezett vi­lágtalálkozók Is jelképezik, me­lyeken ezerszámra gyűlnek ösz- sze az olcsó, természetközeli üdü­lés szerelmesei. Az idei világtalálkozóról, me­lyet a portugáliai Ericeirában ren­deztek, az egyik résztvevő, Ke­nyeres István, a megyei szerve­zet titkára számolt be a klubta­goknak. Bács-Kiskuriból két csa­lád — négy felnőtt hat gyerek­kel — tette meg a 9 ezer kilo­méteres gépkocsiutat az Atlanti­óceán partjáig. Az egykori halász­falu — ma szépen fejlődő üdülő- városka — kempingjében több mint hatezren vertek sátrat. A 25 ország lakókocsis, sátras ván­dorai közül legmesszebbről a finn és a japán kempingezők ér­keztek. Hogyan zajlik egy kemping-vi­lágtalálkozó? íme néhány mon­dat a titkár beszámolójából; — A nydtóünnepségen több mint egy órán át tartott a különböző nemzetek képviselőinek felvonu­lása, melynek végén a környék lakosai ökrösfogaton, traktoron mutatták be jellegzetes termékei­ket. A nemzetközi szövetség lo­bogóját stílszerűen egy kis ha­lászladikból adták át a rende­zőknek. A tábor közepén felállí­tott hatalmas színpadon naponta kétszer-háromszor tartottak mű­sort. A zenekarok, tánccsoportok mellett maguk a táborlakók is szerepeltek nemzeti bemutatók­kal. Sportversenyek és természe­tesen kirándulások egész sorát szervezték. Így jutottunk el pél­dául Európa legnyugatibb pont­jára, a „Cabo da Roca” szirtihez, ahol mindenki díszes oklevelet • Európa legnyugatibb pontja r Cabo da Roca. vehetett át. A táborozás napjai alatt tartották meg a nemzetközi kempingszövetség közgyűlését is. A magyar résztvevők több má- zsányi prospektust, ismertetőt osztottak szét a táborozok és a küldöttek között, a közgyűlés egyik legfontosabb napirendje is hazánkkal volt kapcsolatos. Mi indokolta ezt a nagy érdek­lődést Magyarország iránt? A jövő évi világtalálkozó, melyet nálunk, a Debrecen melletti Ve- keri-tavi kempingben rendeznek. A találkozóra mintegy tízezer vendéget várnak a világ minden tájáról. A résztvevők természe­tesen körülnéznek az ország más vidékein is. A műsorfüzetben hét különböző Bács-Kiskun megyei programajánlat szerepel. A me­gye szervezett kempingezői is megkezdték a készülődést, a ter­vek szerint szép számban vesz­nek részt a jövő nyári sereg­szemlén. Lovas Dániel Bővülő növényvédőszer- és intermedier-gyártás A Budapesti Vegyiművekben befejeződött az a beruházás, amelynek segítségével növelhetik az Olitref nevű gyomirtószer gyártását. Olitrefből — amelyet általában a napraforgótáblék gyomtalanítására használnak a gazdaságok — a gyár az idén már nem tudta az igényeket kielégíte­ni, a kapacitás bővítésével jövő­re már az igényeknek megfelelő­en állíthatják elő e keresett szert. A mintegy 110 millió forint ér­tékű beruházás során bővítették a meglevő nitráló- és klórozó üze­met, s megoldották a gyomirtó­szer gyártásakor melléktermék­ként keletkező sósavgáz haszno­sítását is. Korábban ezt a gázt híg sósav formájában a csatornába engedték, most pedig egy fran­cia technológia segítségével olyan jó minőségű sósavat készítenek belőle, amelyet jól értékesíthet­nek. A termelés bővítésével együttjárt a munkakörülmények javítása is. Az új, illetve a kibővített üze­mekben olyan berendezéseket ál­lítottak munkába, amelyek nem­csak a gyomirtószer, hanem kü­lönféle közbenső termékek, úgy­nevezett intermedierek gyártá­sára is alkalmasak. A Budapesti Vegyiművekben eddig csak ötfé­le intermediert tudtak készíteni a gyógyszer-, illetve a növényvé- dőszer-gyártáshoz, lehetőségeik most jóval nagyobbak lettek. Az intermedierek itthon és külföldön egyaránt keresettek, s gyártásuk fokozásával a hazai kínálat bőví­tésén túl a gyár ezekből a termé­kekből öt év alatt megháromszo­rozhatja exportját. JÖVÖRE: VILÁGTALÁLKOZÓ A VEKERI-TÓNÁL i Kempingezők készülődése >

Next

/
Thumbnails
Contents