Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET

Kapcsolatunk az európai kultúrával

írta: Köpeczi Béla művelődési miniszter

A madridi találkozó záródokumentumának határozata szerint Budapesten rendezzük meg az Európai Kulturális Fórumot, amely az alkotás, a kultúra terjesztése és a kulturális együttműködés kérdéseivel foglalkozik. A fórum nemcsak a megértést, a párbeszéd folytatását, végső fokon a béke megőrzését szolgálja, hanem annak tudatosítását is, hogy az idegen kultúrák megismerése minden ország érdeke.

Magyarország az elmúlt negyven esztendőben tudatosan törekedett arra, hogy nyitott és széles körű kapcsolatokat tartson a világ kultúrájával. Elsősorban a korábbi egyenlőtlenségeket kellett megszüntetni, amelyek a nyugati és a keleti kultúra befogadását jellemezték, és bepótolni azt a lemaradást, amely a szocialista országok irodalmának és művészetének hazai megismertetésében mutatkozott. Egy emberöltő alatt sikerült elérni, hogy a Szovjetunió népeinek és a többi szocialista országnak szépfrodalma, zene- és képzőművészete folyamatosan jelen legyen Magyarországon. A hatvanas évektől kezdve megismerhettük a nyugati világ új művészeti jelenségeit és irányzatait is. Kezdettől fogva nagy súlyt helyeztünk a klasszikus értékek terjesztésére, amelyeket legjobb íróink és művészeink mutattak be a magyar közönségnek.

A helsinki konferencia utáni években az európai országok közötti kulturális kapcsolatok eredményesen fejlődtek. Bár a gazdasági nehézségek hátráltatták a kulturális együttműködés anyagi alapjainak bővítését, előtérbe került a minőség és a kölcsönösség követelménye.

» Nemzetközi kulturális kapcsolataink kereteit kormányközi kulturális egyezmények, kulturális vegyes- bizottságok, intézményközi megállapodások és műszaki-tudományos egyezmények alkotják. Európában nyolc szocialista és 18 'tőkés országgal van egyezményes kapcsolatunk, és további 3 tőkés állammal kormányközi munkatervyel egyenértékű csereprogramunk van. E munkatervek keretében egyetemi és főiskolai Ösztöndíjasokat küldünk és fogadunk, konferenciákat és _ szimpóziumokat rendezünk, művészeti rendezvényeket, kiállításokat tartunk.

Számos európai nagyvárosban rendszeresen sor kerül egy-egy magyar kulturális hétre, amikor kiállításokkal, filmszemlékkel és zenei rendezvényekkel szerepelhetünk a külföldi közönség előtt. Különösen sok kiállítást rendezhetünk külföldön. Igen élénk az érdeklődés a magyar zene- pedagógia és a kortárs magyar zeneművészet iránt; Magyarország pedig különösen a XX. századi külföldi zeneszerzők műveinek előadásában vállal úttörő szerepet. Előadó- művészeink is sokat szerepelnek külföldön, s e téren „kivitelünk” jóval meg is haladja a „behozatalt”. Kulturális és tudományos külkapcsolataink fejlődésének fontos része a tanulmányutak rendszere. Az utóbbi 10 esztendőben a Nyugatra utazók száma megduplázódott.

A felszabadulás óta minden száz, Magyarországon megjelent könyvből 19 fordítás, s ezzel a világstatisztikában igen előkelő helyen szerepelünk. Magyar szépirodalmi műveket. elsősorban a szocialista országokban, s különösen a Szovjetunióban adnak ki jelentősebb számban — az angol és francia nyelvterületen a magyar szépirodalmat alig népszerűsítik. Nem más a helyzet a filmforgalmazás terén sem: a szocialista országokban számos filmünket játsszák, a tőkés országokban viszont — az évi 70—80 nálunk bemutatott nyugati filmmel szemben — alig vesznek át magyar filmet kereskedelmi forgalmazásra. Megközelítő viszonosságról leginkább a zeneművészet területén beszélhetünk nyugati vonatkozásban is.

Ezek a példák azt mutatják, hogy bizonyos területeken a kiegyenlített cserekapcsolatok a szocialista országokkal alakultak ki, a nyugati kultúrának Magyarország elsősorban befogadója. Az európai tőkés országokkal ugyan sokat fejlődtek kulturális kapcsolataink, de sokszor egyoldalúak és viszonzatlanok. Leginkább Absztriával és Finnországgal sikerült kiegyensúlyozott és sokoldalú együttműködést megvalósítani: az utóbbi esetében csaknem 20 testvérváros, barátsághetek, társadalomtudományi együttműködés, különféle szimpóziumok és nyelvtan- folyamok jelzik a máshol még kiaknázatlan lehetőségeket.

Kulturális külkapcsolataink fontos területe a magyarság nyelvének és művelődésének megismertetése a külföldi szellemi élettel. A világ 25 országában, 83 felsőoktatási intézményben 236 oktató foglalkozik magyar nyelv és más hungarológiai tárgy oktatásával. A nagy egyetemeken hungarológiai központok épülnek ki: eddig Berlinben, Bécsben, Párizsban és . Rómában működik ilyen egyetemi centrum. Nő a magyar intézetek jelentősége is, ezek a magyar művelődés terjesztésének központjai Berlinben, Bécsben, Helsinkiben, Párizsban, Prágában, Rómában, Szófiában és Varsóban. 1958 óta hazánkban is szervezünk nyári egyetemeket, ahol eddig megközelítően 25 ezer hallgató fordult meg mintegy 40 országból. A szocialista országokból legtöbben az NDK-ból, a tőkés országokból pedig a Német Szövetségi Köztársaságból jöttek.

Reméljük, hogy a kulturális fórum Európa-szerte felhívja a figyelmet a magyar kultúra, a magyar művészet értékeire, és idehaza is tágítja azoknak a körét, akik az európai művelődés eredményeire kíváncsiak. A fórum így egyszerre szolgálhatja a kulturális nyitottság és nemzetköziség követelményét és jelentős állomás lehet a helsinki úton.

• Pillanatfelvétel a Jöjj és lásd című filmből,

Szovjet filmek fesztiválja

A Szovjet Kultúra Napjai országos rendezvénysorozatának keretében a hagyományokhoz híven ebben az évben is megrendezik Bács-Kiskunfoan a szovjet filmek fesztiválját, melyet a filmforgalmazás évtizedek óta minden ősszel a nagy októberi szocialista forradalom tiszteletére szervez.

Az október 7-től november 7-ig tártó rendezvénysorozat keretében megyénk filmszínházaiban a számos értékes, klasszikusnak számító alkotás mellett elsősorban új filmeket láthatnak a nézők, melyek közül néhánynak erre az időszakra esik az országos bemutatója is.

Az elkövetkező körülbelül egyhónapos időszakban Baján, Kalocsán. Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason, Kiskőrösön, s a megye kisebb településeinek mozijaiban is szinte hetente találkozhatnak egy-egy új alkotással a nézők. A 70-es, 80-as évek fordulójának gondjait ábrázoló filmek között valódi különlegesség például a Győzelmi díszszemle című fekete-fehér dokumentumfilm, mely a moszkvai Vörös téren 1945-ben megtartott győzelmi díszszemle felvételeit tartalmazza. Az 1952-ben archívumba került produkciót 1984 végén újították fel, s a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója óta játsszák újra.

A szovjet filmmel kapcsolatos megyei rendezvények között kiemelkedő* esemény a Moszkvai Filmfesztivál díjnyertes produkciójának, Elem Klimov: Jöjj és lásd című filmjének kecskeméti díszbemutatója.

A rendkívüli sajtóvisszhangot kiváltó filmről a rendező saját szavaival így vall:

„Filmem az elmúlt háború egyik legkegyetlenebb fejezetéről, a fasiszták különösen vad formát öltött népirtásáról szól, melynek 1943—1944-ben gyakorlatilag az egész belorussziai lakosság áldozatul esett. Az ilyen eseményekről nem lehet líraian szólni. Minden szörnyűségével együtt be kell mutatni mindazt, ami történt. Mi arról akartunk üvölteni ezzel a filmmel, hogy emberek, védjétek meg az életet! Ne semmisítsétek meg önmagatokat, a természetet, saját emlékezeteteket.”

MOLNÁR LÁSZLÓ:

Varratok

bimbós füvek közt a föld foszlik a bokrok éjszövedéke feljut a zaj a fény közelébe 8 eltakarja mit összetört

már nem úgy érkezem mint ki visszajön

elfárad az út nem bírja terhem megáll a hegyen s a völgybe húz

ébred az aszfalt és túl a táj megérinteném de feledékeny a kéz feledékenyek az utak

az emlékek alól kilóg egy sor és a nyár.

SASS ERVIN:

Ess eső

szakadj ki felhő ess eső suhogj üsd csak az arcom ne kíméld csukott szememre önts vidám nyarat pokolnak bezárt kamráiban hallgatom kopog-e lépés jön-e őröm az emlékutcán ahol zöldszemű angyalok járnak és gonosz varázslók görnyedt hátukon rablott örömökkel szakadj ki felhő ess eső suhogj száguldozz szél a házaknak labirintusában csapódj az égig ahol nappal is látnak a csillagok s ahol nappal is fekete a csönd és a házak labirintusában emlékbörtönök őrzik a mozdulatot

Kiállítás

Szecesszió a Kecskeméti Galériában

a református egyházművészetben

Az Országos Református Gyűjteményi Tanács a közelmúltban kérdőíveken mérte fel a református gyülekezetek tulajdonában levő ingó és ingatlan műemlékeket. A beküldött fényképekkel illusztrált anyag feldolgozása során derült fény arra, hogy a református egyházközségek milyen nagy számban őriznek szecessziós stílusú úrasztali felszereléseket — térítőkét, kannákat, kely- heket. Ez azért volt érdekes és meglepő, mert a művészettörténész-köz- tudatban a szecesszió úgy élt, mint alapvetően világi művészi irányzat. Az egyházművészet nem, vagy csak igen ritkán élt ezzel a formakincscsel. Holott — és ez a kiállítás bizonyság rá — a reformátusok magukénak érezték a kor stílusát, s jelentős számú szecessziós tárgyat ajándékoztak egyházuknak.

Az úrasztali felszerelések jó része tehát a készítési, vásárlási korral egyidőben került az egyházközségékhez. Néhány, térítőn azonban meglepően késői évszám szerepel (1949, 1953). Erre az a magyarázat, hogy a háztartásban évtizedek óta meglevő szecessziós textíliát ajándékozták oda, ráhímezve az ajándékozás évét. (Épp ezekben az években különösen hagy nehézségekbe ütközött volna új bársony vagy finom damasztterítő beszerzése.) Vásárlásról, háztartásról volt szó az előbbiekben, s valóban, a kiállított tárgyak készen megvásárolhatók voltak, ágy- és asztalterítőnek, függönynek, étkészlet darabjainak készültek, vagy egyszérűen dísztárgyaknak árulták őket, amelyekre mindenki a céljainak megfelelő szöveget véset- hette., így lett belőlük dalegyleti, ipartestületi díszkanna, díszkehely, vagy éppen úrasztali felszerelés része. A funkciók időközben változtak is, így a nagyszalontai ipartestület 1901-ben készült emlékkelyhét fel• Ürasztali kanna.

irata szerint 1940-ben a debreceni Ispotály templom számára alakíttatták át úrasztali kehellyé.

. A kiállított tárgyak között megtalálhatók a szecesszión belüli irányzatok képviselői: korai stílusú térítők, a gazdag hullámmintás díszítésű, érett stílust, a bécsies, a geomet- rizáló vagy a neo-biedermeier, neo- empire stílust magukon viselő tárgyak. A magyaros szecesszió formakincsét a diósgyőr-vasgyári gyülekezet vörösréz perselye képviseli.

A Kecskeméti Galériában látható kiállítás gazdag iparművészeti anyaga is bizonyítja, hogy a szecesszió korstílusként az élet minden területén, így az egyházmüvészetben is jelentős hatású volt.

Horváth Orsolya

BABA MIHÁLY:

Esküvő után

Az apja, akit tíz esztendeje nem látott, az utolsó pillanatban érkezett., Milyen sovány, nézett rá mosolyogva, bólogatva, hogy nagyon örül. Megigazította fátylát, jobbra, balra pislogott, nézegette, hogy el- jött-e mindenki, akit az esküvőre meghívtak. Sokan vannak, de a vacsorán még többen lesznek, gondolta.'Na végre, sóhajtott, amikor az anyakönyvvezetőt megpillantotta.

Néhány perc múlva, már az új szokás szerint, pezsgőzés közben kívántak az ifjú párnak sok boldogságot. Színes televíziót hoztam, súgta az apja, kiviszem nagyapádék házába, aztán elmegyek. Nem akarok anyáddal találkozni. Megértelek, mondta az apjának, menj csak, és ne felejts el kóstolót vinni mindenből a mostohatesóimnak. Különben elviheted az énekesképet (is, amit úgy szerettél, mert az a ház már mindenestől az enyém. Nászajándékul kaptam az öregektől.

Ejfél is elmúlt, amikor a csárdából a vendégsereg a vízparttól alig másfél kilométernyire levő házba vonult autóbusszal, kocsisorral. A lámpák fénye káprázatosán csillogott a Velencei-tó nyugodt víztükrén. Reggelig tartott a lakodalom, de a vendégek egy része még dél felé is ott danolászott a verandán, a parasztházhoz toldott, körbeüvegezett hallban, amit szombatonként meg vasárnap fodrászműhelynek rendezett be. Nagyapja, nagyanyja a konyha melletti kis szobában szunyókált. Anyja meg a mostohaapja hajnalban kereket oldottak, hogy ellássák a temérdek jószágot, de megígérték, hogy kocsival jönnek' vissza, és segítened a/ vendégek elszállításában. A nagyszobában két idősebb asszony vette számba az ajándékokat, hangosan, hogy az ágy szélén üldögélő ifjú pár is hallja. Megszámolták a

menyasszonytánc-pénzt is. Egy-két Bartók híján százezer volt kötegekben az asztalon. Az ifjú pár vidámabban ment ki ismét a vendégekhez. Aztán felkerekedtek, nászútra mentek, ahogy tervezték.

Az első hetek, hónapok gyorsan és vidáman röppentek el. A fiatalok munka után kocsiba ültek, vendégségbe mentek ajándékot köszönni, vagy hozzájuk jöttek a rokonok, ismerősök. így a lakodalom mintha végnélküli lett volna. A nagymama hajnaltól hajnalig talpon volt. Takarított a,vendégek után, mosogatott, mosott, főzött, sütött, hogy teli tál várja az újabb vendégeket. Az udvar kezdett elárvulni. Fogytak a tyúkok, a kacsák, már egy-két dédelgetett nyúl 'is terítékre került, aztán az egyik süldő bánta meg a dínom-dánomot.

Aifiatalok egyre fáradtabban, álmosabban ébredtek. Nappal munkában, délután, este meg vendégségben' vagy vendégfogadásra készen lenni feszültsége meggyötörte őket.

A tél is elmúlt már, amikor kettesben 'tölthették az estét, bezárkózva, távol a nagyszülőktől. Tervezgettek, számoltak.

— A ház az enyém, a pénz meg az ajándék közös — mondta p fiatalasszony —, tehát a pénzt meg a dupla ajándékokért kapott összeget befektetjük a házba.

A férj bólintott. Legyen úgy. Pedig közben mindig arra gondolt, hogy a kocsit kicseréli, szebbet, nagyobbat, jobbat vesz.

Űj kerítést húzatnak az utca felől, a házból csak a falak maradnak meg, a tetőt fél méterrel megemelik, vasbeton gerendákat rakatnak alá, nagy, háromszárnyas ablakokat építtetnek be, redőnyt szereltetnek rá, a nagy kamrát szétdobatják, a kútba motort szerettetnek, a padláson lesz a víztartály, és így semmi akadálya nincs, hogy megépítsék a fürdőszobát. Pénz van és lesz, mosolyogtak a hatalmas összeg láttán, ad az OTP, ad az üzem is kamatmentes kölcsönt, személyi hitelt is vehetnek fel, a bútort részletre megkapják. Nincs tehát akadálya, hogy tervüket megvalósítsák.

Csak másnap, vagy harmadnap jutott eszükbe a két öreg. És velük mi lesz, velük mi legyen?

— Beszélünk >velük — mondta az asszonyka. — Anyámhoz, a lányukhoz is mehetnek. Van ott hely bőven.

— Es ha ragaszkodnak ahhoz, hogy itt éljenek továbbra is?

— A iház már az enyém.

— Akkor is.

Vacsora után, borozgatás közben adták elő tervüket. Az öregek sokáig < szótlanul hallgatták őket, csak arcuk pirult ki, s ráncaik lettek mélyebbek.

— Nem értünk benneteket, gyermekeim — mondta a nagyapa. — Mert az még ,rendben van, hogy az utca felől díszes kerítést akartok. De mért akarjátok bántani a házat? Nincsen ennek semmi 'baja. Meg aztán mi még élünk, itt élünk, és itt is akarunk élni!

A bo* már nem ízlett, de inni kellett, hogy valahogy oldják a feszültséget. A sánta magyarázatok nem,jutottak el az öregek tudatáig. Azt is nehezen értették meg, hogy ha itt akarnak élni, akkor a nyári konyha mellé építenek egy szobát, és berendezik nekik. Ha mi már nem leszünk, gyermekeim, csinálhattok a házzal, amit akartok. De addig mi szeretnénk itt békességesen élni, magyarázkodtak az öregek.

Az asszony-unoka felpattant.

— Nekem ajándékozták a házat? Nekem! Akkor meg miért várnánk, isten tudja meddig az átépítéssel? Mi a fenének nekem akkor már, ha megvénü- löki Hitelt az OTP-től, az üzemtől is csak most kaphatunk, amikor fiatalok vagyunk. Most jár is! Követelhetjük, mint fiatal házasok, de ha megöregszünk, mit kaphatunk? Semmit. Ha kérnénk, kiröhögnének bennünket, hogy ki fizeti majd vissza a kölcsönt.

Hevesen dúlt a vita másnap eiste is. A nagymama elszaladt a lányához, hogy beszéljen a gyermekével, ök nevelték kicsi kora óta, mindent megadtak neki, se te, mondta lányának, se az apja soha egy fillér gyermektartást ’nem fizetett nekik, pedig az iskoláztatása sokba került, nem is beszélve a divatos ruháiról. Hiába volt minden. A fiatalasszony rögtön anyjába fojtotta a szót:

— Ha eddig nem.törődtél velem, akkor most meg minek avatkozol az életembe? Elváltál apámtól, sohasem kérdeztem, hogy miért. Átpasszoltál nagyma- máéknak, hogy ne legyek a lábad alatt, neveljenek fel, de hogy ezt miért tetted, nem kérdeztem soha, és most <sem kérdezem. Viszont megnyugtathatlak, hogy én nem fogok szülni, én nem fogom a gyermekemet odalökni neked, hogy neveld fel.

Nem segített itt sem a sírás, sem a rimánkodás. A kedves kisunoka makacsul ragaszkodott tervéhez.

Egy hónap múlva megkezdték a nyárikonyha átépítését. Alig száradtak meg a falak, a tágas nagyszobát már rendezgették is be laz öregeknek. A régi bútorokat hordták le a nyárikonyha melletti szobába.

A nagymama szipogva járt-kelt az udvaron, a kertben, az öregember meg behúzódott kis kuckójukba, ahol apnyi évig laktak, cigarettázott, ,borozhatott, és bámult a levegőbe. Várt, várt valami csodát: hogy egyszeresük kinyílik az ajtó, bejön az unokája, a férjével, jót nevetnek, és azt mondják, hogy csak rassz álom volt az egész.l De az ajtó nem nyílt ki. Csak egyetlen egyszer.

— Nagyapa, jöjjön, nézze meg a szobájukat. Már be is rendeztük — mondta az unokája.

Az öreg csak intett, hogy nem.

— Gyere, nézzük meg — kérlelte a felesége is. — Hiszen megnézni éppen megnézhetjük. — Odalépett férjéhez, átfogta a hóna alatt. — Gyere, öreg, gyéré apjuk...

A verandán megállt egy pillanatra. Körbe nézett. Kilépett az udvarra. Három lépést tett a nyárikonyha felé, és .összeesett.

Agyvérzés. Bal oldali bénulás, állapították meg a kórházban.

Hónapokig feküdt az elfekvőben. Csendesen, észrevétlenül halt meg. Űg’y, ahogy élt.