Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-30 / 255. szám

1985. október 30. © PETŐFI NÉPE <9 5 AZ EGYMÁSRAUTALTSÁG FELISMERÉSE Tázlár példát mutat Bács-Kiskun középső részén található Tázlár, régebbi ne­vén Prónayfalva. Alig több mint kétezer-kétszáz lakosa van. Háromezerről csökkent le ennyire, de az utóbbi években a népességmegtartó igyekezet hatására enyhe növekedés ta­pasztalható. A változó gazdasági-társadalmi körülmények között egyre nagyobb szerepe van a művelődésnek. Ezért is keresik annak módját, miként lehetne minél nagyobb ered­ményt felmutatni. A háttér A lakosság háromnegyede me­zőgazdasági foglalkozású. Az el­múlt negyedszázad óriási változá­sokat hozott a falu életében. Épült négytantermes iskola, óvo­da, tanácsháza. művelődési ház, gyógyszertár és orvosi rendelő. Elkészült a tűzoltószertár, az úi postaépület, a takarékszövetkezet. Van már gázcseretelep, sportolt»- ző, és felépült kétszázötven csa­ládi ház. Villamosították a tanya- világot, több 'kilométer járdát és vízvezetéket építettek. Minden családban van rádió, tévé és minden harmadik házban van aévkocsi. Feltételek Milyen legyen a művelődés formája? Hogyan lehetne az ér­deklődést fokozni az évek során? Mennyire van mód az egyes, ed­dig egymástól függetlenül — oly­kor egymás ellen dolgozó — in­tézmények tevékenységének az összehangolására? Az integrá­ciós törekvések hogyan, mennyi­re valósíthatják meg a manapság oly sokat emlegetett komplexitást a művelődésben? Ilyen és hason­ló kérdések foglalkoztatták Táz- láron a közgondolkozást és köz- művelődést segítő embereket. Mindehhez a tárgyi feltételek immár megvannak. Kiderült, hogy megoldható: egyazon he­lyen legyen az iskola, óvoda, tor­naterem, művelődési ház, könyv­tár, mozi, napközi. Szoros össze­függésben egymással, egymás­ra épülve, elválaszthatatlanul. Ehhez járul a községi vezetésnek, és az összevont intézményháló­zat irányítóinak az a törekvése, hogy a berendezés, felszerelés le­gyen egyre inkább kielégítő, kor­szerű. Tázláron jók a személyi felté­telek is. Az Általános Művelődé­si Központ — így hívják az új, integrált intézményi rendszert — élén az igazgató áll, ezúttal kiváló, többszörösen kitüntetett népművelő személyében, aki ter­mészetesen pedagógus is Van két helyettese, tizenhat pedagógus stb. Az egybevont intézmény dol­gozóinak a száma csaknem negy­ven. Igazán hatásos tényező lehel ez egy kisközségben. A végzett­ségi szint kielégítő, s külön öröm. hogy több pedagógus is rendelke­zik közművelődési működési — karvezetői, bábos stb. — enge­déllyel. Horváth János igazgató — or­szágosan elismert szakember — elkészített egy beszámolót a Ma­gyar Népművelők Egyesülete me­gyei tagozatának legutóbbi ülésé­re. Ebben részletesen beszámolt az integráció és a komplexitásra törekvés eddigi eredményeiről. Próbálkozásaikat, kísérletezései­ket az összefüggések tükrében elemezte. Érdemes a beszámoló­járól néhány szót ejteni. Eredmények A hagyományoktól eltérően az óvodai és iskolai ünnepségeket közösen rendezik. Arra ösztönzik a pedagógusokat, hogy minél többen vegyenek részt a közmű­velődési munkában. Segítik őket a különféle működési engedélyek megszerzésében. Közös erővel — sok társadalmi munkával — szé­pítik a külső-belső környezetet. Mi történt még a kísérlet so­rán ? Megoldódott a község közművelődésének egységes ter­vezése. Megélénkült a felnőt­tek, elsősorban az értelmiségiek között az érdeklődés a művelődé­si munka iránt. Az .iskolából ki­nőtt fiatalok felnőtt korukban is otthont keresnek az intézmény falai között. Növekszik a színhá­zi látogatók száma. Ezen a ki­csiny településen nyolcvannál több bérletese van a kecskeméti teát­rumnak. Mesemozi-bérletet szer­veznek sikeresen az óvodásko- rúaknak. Az említett beszámolójában Horváth János igazgató így sum­mázta az integrált — Általános Művelődési Központ — intézmény jelentőségét: „Nálunk az óvodá­sokon és az általános iskolásokon keresztül minden lakos érdekelt az összevont intézmény fenntartá­sában, működésében”. Varr* Mihály jyijnden évben több ezer gyermek fejében fel- vetődik a kérdés: mi legyek, hol tanuljak lovább, mit csináljak? Sok-sok szülőnek ugyancsak igen nagy gondja: mi legyen a fiam. lányom, hová írassam be, hol tanuljon tovább? Ezek igen súlyos gondok, hiszen a legtöbben egy életre elkötelezik magukat egy-egy munkával, fog­lalkozással. Sokan azt gondolják, hogy elég, ha „jól keresnek", ha „fehérköpenyes" munkát vállal­nak, holott valamennyi, 'fiatal akkor válhat kiegyen­súlyozottá, ha olyan foglalkozást választ, mely leg­jobban megfelel az egyéniségének, fizikumának, érdeklődési körének —, s így elégedett, munkáját szívesen végző felnőtté válhat. KÖNYVESPOLC Ezeknek a gondoknak a megoldásához kíván se­gítséget nyújtani az Országos Pedagógiai Intézet pályaválasztási osztályának gondozásában kiadott könyv, mely Iránytű címmel a pályaválasztásról szól általános iskolásoknak. Szerzője: Sarlós Ka­talin. Felhívja a figyelmet az általános iskola befejezé­sékor a döntés jelentőségére. A felvetett problé­mákkal, gondolatokkal segítséget ad a minél meg­fontoltabb szakma-, illetve iskolaválasztáshoz, amit a későbbi döntések során is hasznosítani lehet. Kitér a különböző környezetben való foglalkozá­sokra, munkamódokra, az önismeret, a saját ké­pességek ismeretének fontosságára is ez a kötet, valamint arra, hogy kivel beszélhetők meg az e té­ren felmerülő gondok, kitől kérhető tanács. Átfogó ismertetést ad a továbbtanulás lehetősé­geiről, hogy mit jelent az iskolaválasztás, mit nyújt a szakmunkásképző, a szakiskola, a szakközépisko­la, a technikusképzés és a gimnázium. A közvetlen hangú, nagy hozzáértéssel összeállított kérdéssoro­zat megválaszolása, a szempontok figyelembe vé­tele nagy segítséget nyújt a pályaválasztó fiatalok­nak. Ezért is nagyon fontos, hogy minél több tanuló­hoz eljusson ez a könyv, melyet a könyvesboltok a napokban kezdtek árusítani. — Hasznos olvasmány gyermeknek, szülőnek egyaránt. Lisztes Lászlóné HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Ötven településen százötven kutató A Hazafias Népfront megyei bizottságának ve­zetői, munkatársai régóta szívügyüknek tartják a honismereti mozgalom erősítését, a helytörténeti kutatás bővítését. Farkas József megyei titkár el­mondta, hogy mióta kezdeményezésükre megindí­tották a Honismereti Közlemények című időszaki kiadványt, azóta még inkább fellendülőben van a mozgalom. Hozzájárul ehhez az is, hogy a Petőfi Népében rendszeresen megjelennek a Honismeret— Helytörténet rovat cikkei, számos eddig nem is­mert szerző közreműködésével. A sokoldalú kutatások nyomán emelkedik me­gyénkben a helytörténeti gyűjtemények száma. Ma már összesen harminc helyen őrzik Bács-Kiskun- ban a múlt emlékeit. A legtöbb tanácsi kezelésben van. de találhatók gyűjtemények a művelődési in­tézményekben és egyes gazdaságokban is. Szerem- létől Szakmárig, Mélykúttól Jánoshalmáig és Or- goványtól iKiskunmajsáig mindenfelé nagy gondot fordítanak arra ma már, hogy a környék kulturá­lis — tárgyi és szellemi — értékeit megőrizzék és közkinccsé tegyék. Honismereti klubok, szakkörök és krónikaíró kö­zösségek tagjai gazdagítják naponta e nemes tö­rekvést. összesen nyolcvannégy ilyen kisközösség, munkacsoport működik szűkebb hazánkban. Ezek­nek a vezetői áldozatos munkát végeznek az ügy érdekében. Közülük többen országos hírnévre tet­tek már szert. Elég legyen ezúttal megemlíteni a csávolyi Mándics Mihályt, a jánoshalmi Karsai Fe­rencet, a dunapataji Pastyik Istvánt, a halasi Fe­kete Dezsőt, a kiskunmajsai Kozma Hubát. A megyei népfrontbizottság titkárától megtudtuk, hogy felmérésük szerint Bács-Kiskun ötven telepü­lésén százötven kutató keresi, gyűjti a régi doku­mentumaikat, eredeti forrásanyagokat, s beszélteti- vallatja a régi évek, évtizedek hiteles tanúit. Kö­zülük jó néhányan ma már az egyes tudományok elismert személyiségeinek számítanak. Például Sóly­mos Ede a néprajztudományt, Kőhegyi Mihály a régészetet, Király László a gazdaságtörténetet, Orosz László az irodalomtörténetet, Weither Dániél a munkásmozgalom-történetet erősítette eddig munká­jával. V. M. Puskin művei 35 kötetben A nagy orosz költő, Pus­kin műveinek 35 kötetes ki­adását kezdték meg a Szov­jet Tudományos Akadémia Orosz Irodalmi Intézett­ben. Az első 18 kötetben te­szik közzé a szépirodalmi alkotásokat. Több kötet­ben jelentetik meg publi­cisztikai munkáit és leve­leit. Egy kötetet Puskin rajzainak szentelnek. Egy másikban Puskin köznapi ügyekkel foglalkozó, külön­féle feljegyzései szerepel­nek. Az első kötetek meg­jelenése a közeljövőben várható. A 35 kötet kiadá­sát 1999-re, Puskin születé­sének 200. évfordulójára fe­jezik be. Skanzen a nagyvárosban Egyedülálló építészeti — néprajzi együttes építését kezdték meg Jerevánban. A szabadtéri múzeum csak­nem 9 hektáros területen fekszik. A „falusi” utcákon szőnyegszövő, fazekas, tí­már, fafaragó, kovács, ezüstműves műhelyek áll­nak, ahol a látogatók meg­vásárolhatják az itt készült ajándéktárgyakat. A „mű­vészetek terén” kötéltánco­sok és a nemzeti birkózás, a koh mesterei mutatják be tudásukat. Ezenkívül lesz még a skanzenben vízima­lom, vajköpülö és sajtkészí- tö műhely. A milliós nagy­városban az ősi örmény fa­lu egy darabkáját őrzi meg a skanzen. KÉPERNYŐ Ha Svájc, akkor Dürenmatt, gondolhatták a tévé músorszer- kesztői, azért tűzték a világhírű író krimije előtt műsorra a Ba­seli mozaikot. Hangulatkeltő, zenés közjátéknak szánták a szombat esti „főműsorok’’ között a kis magyar stáb jóízű zenei körképét. Ha így gondolták, jól gondolták, mert valóban szóra­koztatott a jól szerkesztett ri­portfilm. Kellemes muzsikák, szép várositájalk, ügyes interjúk, s miindez oldott, csevegő körí­tésben. Kéretik a recept megőr­zése más alkalmakra is. A bíró és a hóhér már meg­vívta harcát a magyar képer­nyőn, illene minden esetben föltüntetni ilyenkor: ismétlés. Láthattunk elmélyültebb Düren­matt-tévéfilmeket, tévéjátékokat, ezúttal a forgatókönyvírásban is részt vállaló szerző, vagy Maxi­milian Shell rendező mintha túl sokat markolt volna az ef­fajta filmeknél szokásos rekvizí- tumokból. Nem volna Düren­matt. ha a történetet útjára in­dító gyilkosság mögött nem irá­nyítaná a ‘figyelmet mélyebb lé­lektani motivációkra, időszerű, mindig időszerű politikai indíté­kokra. Azért éreztem mégis hal­ványabbnak ezt az NSZK-ban készült filmet, mert a különféle beállítottságú szereplők indíté­kait közvetítő párbeszédek ke­vésbé szervesültek a látszólag szokványos krimibe, mint más alkotásainál. Soha rosszabbat persze. Talán a szokottnál kevesebb anyagból válogatott a Parabola írója, Árkus József és Schmitt Péter szerkesztő. Értem ezalatt, hogy az ezúttal is elmés, fanya­rul ironizáló szöveget ellenpon­tozó képék nem mindig voltak eléggé frappánsak, humorosak. Jól tudom: többnyire hozott anyagból válogatnak, és csak bi­zonyos „szintig” (óh, azok a tár­sadalmat akarva-akaratlanul ér­Hétvége fékövezetekre tagoló színek!) megengedett a csipkelődés, még­is a protokoll fonákságai a szombaton látottaknál is több fricskát kívánnának. Gondolom, így is törték a fejü­ket az illetékes; felelősök: mit S2ÍÓ] majd a tisztelt szombat es­ti közönség, ha megpillantja — például — államelnökünket egy lomha teknősön. Mit szólna? Mosolyintott egyet! A bajszosok a bajuszuk alatt, más csak úgy simán, akadt aki talán hiümmö- gött egyet és ment tovább a Pa­rabola', ment tovább a Világ. És évszázados tabuktól terhelt or­szágunkban ez is valami. Nagy valami! Szíveskedjenek tisztelt ötven-hatvan éves polgártársak elgondolkozni azon, hogy ké­szülhetett volna-e ilyen felvétel mondjuk népünk egykorú, nem túlságosan dús hajzatú „apjá­ról”. És nemcsak azért mert ak­koriban nálunk csak tervezget­ték a távolbalátást, vagy éppen nem volt kéznél egy ráérő tek­nős .. 1 Mindezzel Árkus József, a Pa­rabola és hasonló műsorok ér­demét bizonygatom. Sejtjeink mélyén még motoznak a feudá­lis reflexek, szörnyű komolyan vesszük magunkat (már akik­nek erre divatos, ám idegesítő kifejezéssel élve: jogosítványuk van), még a játékkal is komoly­kodunk. Mezey György — ki ne tudná, hogy milyen posztot Jölt be a (nevezett — olyan felelősséggel, olykor ellentmondásokba keve­redve nyilatkozott világbajnoki kilátásainkról, mintha ettől függ­ne a jövő évi kavicstermés, mintha tíz akadémikus dolgozta volna ki a válaszait. Tartok tő­le, némely focibarát nem érti a tréfát, és jaj szegény fejemnek. A.bban reménykedem csak, hogy majd a vébé — Mexikó, 1986 — után Árkus egy,jópofa Parabolát csinálhat a győztes magyar csa­pat ünneplésének kulisszatitkai­ról. Heltai Nándor MODENÁI NOTESZLAPOK T^\igitális számla. A mode- / J nai piaccsarnok olyasmi nagy lehet, mint a kecske­méti. Lehetséges, hogy a kecske- métin több az áru. Ami a biztos: a modenain a kevesebb is többnek látszik. Az eladnivalót nem egy­szerűen maguk elé halmozzák, hanem valósággal elrendezik. Lej­tős asztalokról a vevők felé dön­tött ládákból kínálja magát min­den, ráadásul meg is világítva: nem a mennyezetről, hanem be­lógatott, az áru fölött 20—30 cen­tire lévő reflektorlámpával. Árak: őszibarack 1500—3500, cse­1 -, iti ^ *; tr 1 t V.t % ^ Mekkora a súly, mennyi az ár: megmondja — és számlával is igazolja — a mérleg. 3. Ez is, az is — számokban mHpI ■ Mi resznye 3000—3500, jaffai narancs 2500, zöldalma 3500, sárgabarack 5000, szilva 1500 líra/kiló. A leg­olcsóbb a zöldségcsomó: 100 lí­ra. Kapható hús — az árak 100 grammra vonatkoznak: borjú — 880, sonka 1200, szalámi 1100. Egy csomag kagyló — nagyságtól függően — 3000—4000 líra, a po­lipért 8000, a szépiáért 10 000, a tonhalért 14 000 lírát kérnek. (Az egyszerűség kedvéért én magam úgy számoltam, hogy 1000 líra= 30 forint. Ám ez csak azt mutatja meg, nekem mennyibe került az olasz pénz, azt nem, hogy ott ezek az árak mit jelentenek. De erről majd később). A legérdekesebb az, hogy min­dent automata, komputeres mérlegen mérnék meg, amely azonnal számlát is ad. Nem le­het vita — nincs is —, hogy rosz- szul mértek, vagy számoltak; sőt, azt is maga számolja ki a masi­na, hogy mennyi pénz jár vissza, s milyen címletekben célszerű odaadni a vevőnek. (Szabad a vásár!) Bezzeg se számla, se mérleg a bolhapiacon! Csak egységárak vannak: 1000 lí­rától fölfelé. A kínálat kizárólag ruhanemű. Csipkebugyitól az orkánkabátig, katonazubbonytól az irhabundáig bánmit találhat az élelmes vadász. A minőség? Nos. nem a felső tízezer bevásár- ióhelye lehet ez, hisz egy igazi butikkreációért elkérik a 300—400 ezer lírát is, ám egy levetett ka- tonazubbony a maga 3000 lírás árával a tartósságot ötvözi az ol­csósággal. Visznek is, pillanatok alatt, mindent. Nem árt azonban jól megvizsgálni a hőn óhajtott darabot, mert megeshet, hogy a dzsekinek csak egy ujja van, a nadrág egyik szára rövidebb a másiknál... (Árak és bérek.) Aki teheti, a saját házában él Modenában. Ha még nem került abba az anyagi helyzetbe, hogy erre lehetősége nyíljon, tömb-, (lakótelepi )-lakást vásárol, esetleg bérel, öt-hat éve még 120 négyzetméteres lakások épültek — 6—8-as tömbökben — de a gazdasági válság miatt ma már megelégszenek a 80—90 négy­zetméteresekkel is. Ezeknek az ára 70—80 millió líra között mo­zog. Az utóbbi másfél évben csök­kent az ár, mert — a válság miatt — kisebb a kereslet, s nagyobb a kínálat (sokan pénzzé teszik ott­honukat és kisebbre cserélik). Volt alkalmam körülnézni egy 'háromemeletes tömb egyik laká­sában, ahová lifttel mentünk föl. A konyha 20 négyzetméter körü­li, beépített szerelvénye a ' fa- gyasztórekeszes hűtőgép, a nap­pali 35 négyzetméteres, s három hálófülke tartozik hozzá; a für­dőszobában ülőkád, zuhanyzó, a W. C. mellett bidé, s két mosdó­kagyló — a bére félmillió líra. (Falun 200—300 ezer, városon 400—500 ezer líra a törvényes lakbér havonta, de a valóságban ennél többet kérnek.) A középosztályhoz tartozó olasz többnyire 2—3 szintes, 200 négyzetméteres, kertes, gará- zsos, mosókonyhás, vendégszo­bás. (hálófülkés, igazi nagy há­zat épít magának: a költségek 130—140 millióra rúgnak. Általá­ban csak akkor vágnak bele az építkezésbe, ha a szükséges pénz háramnegyede-négyötöde már összejött, mert a hitelt rendkívül magas kamat terheli, évi 16—17 százalék. (A válság tetőpontján ennél is több, 22—23 százalék volt.) Az építőszövetkezeti tagság 12—13 százalékos kamatot tesz lehetővé, ám a kölcsönt 15 év alatt kell visszafizetni.­Mennyiből? Az átlag mpdenai 750 ezer líra körül keres, de ha különlegesen jó szakember, akár ennek a négy-ötszörösét is. A Ferrari cég Forma—1-es mű­helyében 18—20 éves —igaz, spe­ciálisan kiképzett, túlórákra is felkért — szakmunkások nem­ritkán 2—3 milliót visznek haza. (A megyei tanács elnökhelyettese egymilliót kap havonta.) Mia már Modena megyében is dolgoznak az asszonyok, mert fizetésük hiá­nyozna a családi kasszából, s le­het úgy számolni, hogy az átlag­család másfél millióból gazdálko­dik havonta. A költségekből leg­nagyobb hányaddal a lakbér­vagy a hiteltörlesztés részesedik, majd a munkába járáshoz nélküt • A vevők felé döntött ládákból a gyümölcs saját magát kínálja. lözhetetlen autó fenntartása (a benzin literje 1340 líra 1 volt) apasztja legjohban a bukszát. A gáz 70—80 ezer, a villany átlago­san 30, a telefon kéthavonta 60 ezer lírát emészt. A hús kilója (bár itt száz grammban mérik) 10—22 ezer líra, a dobozos sör 700 líra, az átlagcigaretta 1400, a tej literje 700 líra — ebből ki­ki már megsaccolhatja. hogyan is élnek Modenában. „Modenában sok tekintetben jóval az átlagos itáliai szint fölött élnek az em­berek” — összegzett Graziano Cremonini megyei tanácselnök- helyettes. (Sikk-magyarázat.) A két ku­kásemberről első pillantásra nem látszott, hogy a szemeteskocsi ke­zelői. A második és a sokadik pillantásra sem látszott. Világos­kék, jól szabott inget, vasalt, sö­tétkék nadrágot, fényesre tisztí­tott fekete cipőt viseltek, és —, hogy a kezük meg ne sérüljön, piszkos ne legyen —, kesztyűt. Ut­cahosszal nyerték volna meg a képzeletbeli divatversenyt kecs­keméti kartársaikkal szemben, ám a magyarázat egyszerű: nem engedhetik meg maguknak, hagy rosszul öltözzenek, mert ellenke­ző esetben könnyen találnak a helyükre jelentkezőket. így már érthető a sikk. Ballai József (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents