Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-26 / 252. szám

Kádár János N agy-Britanni ába látogat Kádár János, u Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkára, az El­nöki Tanács tagja a brit kormány meghívására a közeli napokban hivatalos látogatásra Nagy-Bri- tannia és Észak-lrország Egyesült Királyságba utazik. KÉP ÉS HANG (5—6. oldal) A rádió él » televízió műsora iiombaitól JBvfi ▼Mániapír A halálfejes gáz nyomában (2. oldal) I XL. évf. 252. szám Árai 1,80 Ft 1985. október 26. szombat VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Ifjúsági tagozatok és tanácsok alakultak A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése Tegnap ülést tartott a Szak- szervezetek Országos Tanácsa, amely egyebek között a szak- szervezetek ifjúsági munkájának továbbfejlesztéséről tárgyalt. A tanácskozáson részt vettek a KISZ Központi Bizottságának és az Állami Ifjúsági Bizottság kép­viselői is. A tanácsülés elé terjesztett írá­sos javaslat és Nagy Sándornak, a SZOT titkárának szóbeli ki­egészítése rámutatott: az ifjú­ságnak és a szakszervezeteknek egyaránt érdeke, hogy a fiatalok jobban megtalálják helyüket a szakszervezeti mozgalomban, te­vékenyebben bekapcsolódjanak annak munkájába, konkrétab­ban érezzék, hogy érvényesül a szakszervezetek érdekképvisele­ti, érdekvédelmi szerepe.1 Az MSZMP Központi Bizottságának 1984. október 9-i ifjúságpolitikai állásfoglalása is szorgalmazta, hogy a szakszervezeti mozgalom tegyen lépéseket ifjúsági mun­kájának megújítására, továbbfej­lesztésére. A SZOT titkára kifejtette, hogy a KISZ a jövőben "is a ma­gyar ifjúság egyetlen és egységes politikai tömegszervezete marad, de kívánatos, hogy mellette ki­alakuljanak más ifjúsági mecha­nizmusok, tömörülések is. Indo­kolt tehát, hogy a szakszerveze­tek jelenlegi szervezeti rendjük keretei között, de a fiatal szerve­zett dolgozók mozgalmi munká­jának önállóbb, markánsabb ar­culatot adva fejlesszék tovább ifjúsági tevékenységüket. Ez an­nál is inkább fontos, mert a ma­gyar szakszervezetek tagságának egyharmada a fiatalok korosztá­lyához tartozik, s a szakszerve­zetek az ifjúság érdekében akkor tehetik a legtöbbet, ha e mun­kába magukat a fiatalokat is minél nagyobb mértékben bevon­ják. Ezért vált időszerűvé, hogy a vállalatok, intézmények egyes összefüggő szakmai egységeinél hozzanak létre ifjúsági tagozato­kat, ezek munkájának koordiná­lására a nagyobb vállalatoknál, intézményeknél, továbbá a szak- szervezetek megyei, tanácsainál és az ágazati szakszervezetekben ifjúsági tanácsokat. A szakszer­vezetek XXV. kongresszusán pe­dig válasszák meg az Országos Ifjúsági Tanácsot. Az ifjúsági tagozatok, illetve tanácsok feltárják, elemzik, .kép­viselik és védik a fiatalok érde­keit. Kezdeményezik az ifjúság élet- és munkakörülményeit érin­tő kérdések napirendre tűzését. Mozgósítják a fiatalokat a ter­melési, gazdasági, intézményi fel­adatok ellátására. Elősegítik, hogy a fiatalok felkészültségüknek, te­hetségüknek megfelelő munkát végezzenek. Felkarolják az ifjú­sági kezdeményezéseket, támo­gatják az ifjúsági brigádok mun­káját, ösztönzik az újító- és fel­találómozgalmat. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak arra, hogy javuljanak a fiatalok kulturális, sportolási és szórakozási lehetőségei. Közre­működnek ifjúsági klubok, sport­körök, üdülési formák kialakítá­sában, működtetésében és sok egyébben, ami a fiatalok érdékeit szolgálja. Együttműködnek az adott szintű KISZ-szervvel, se­gítik a KISZ politikai célkitű­zéseinek valóra váltását. Az előterjesztés javasolta, hogy az szmt-'k és az ágazati szak- szervezetek szintjén a -kongresz­szusi választási rend köretében 1986. januárjáig válasszák meg az ifjúsági tanácsokat. A mun­kahelyi ifjúsági tagozatok és ta­nácsok megválasztására a szak- szervezeti kongresszust követő egy éven belül kerül sor. A tanácskozáson Szórádi Sán­dor, a KISZ KB titkára is felszó­lalt, majd a tanácsülés a szak- szervezetek ifjúsági munkájának továbbfejlesztéséről szóló javas­latot egyhangúlag elfogadta. Ezután Sólyom Ferenc, a SZOT titkára a szakszervezeti választá­sok eddigi tapasztalatairól tájé­koztatta a tanácsülést. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa személyi kérdésekről is tárgyalt. Dr. Bukta Lászlót — más munkaterületre kerülése mi­att felmentette a Szakszervezetek Országos Tanácsa, annak elnök­sége és titkársága tagjainak so­rából és titkári funkciójából; Kó- sáné dr. Kovács Magdolnát, a Pedagógusok Szakszervezetének volt titkárát kooptálta tagjai so­rába, és megválasztotta a SZOT elnöksége, illetve titkársága tag­jának, a SZOT titkárának; Szlo- vatsik Károlyt, a SZOT nemzet­közi kapcsolatok osztályának volt vezetőjét megválasztotta a SZOT elnöksége tagjának, a SZOT tit­kárának; dr. Prieszol Olgát saját kérésére, nyugállományba vonu­lása miatt felmentette a SZOT elnökségének tagjai sorából; dr. Szabó Endrét, a Közalkalmazot­tak Szakszervezetének főtitkárát kooptálta tagjai sorába, és meg­választotta a SZOT elnöksége tagjának. A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa a SZOT osztály- vezetőivé nevezte ki Baranyai Gézánét, dr. Halmos Csabát és Nyitrai Istvánt. KECSKEMÉT, KISKUNHALAS Városi ttépfrontértekezletek A harangjáték dallamai ve­zették be tegnap Kecskeméten a városi népfrontértekezletet. A kezdésre zsúfolásig megtelt a Vá­rosháza díszterme, olyannyira, hogy pótszékeket kellett behoz­ni. Az óvónőképző intézet kóru­sával együtt énekelték a küldöt­tek a Himnuszt, majd a diákok műsora után Fehér Sándor, a Hazafias Népfront városi bizott­ságának elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük az elnök­ség tagjait: a város társadalmi­politikai életének vezetőit, Kecs­kemét országgyűlési képviselőit. Ezt követően — a napirendnek megfelelően — Bartha Imréné, a városi népfrontbizottság titká­ra számolt be az elmúlt ötévi munkáról. A népfront a párt programját nemzeti programmá emelve, a megvalósításra mozgósítja a la­kosság egészét, párttagokat és pártonkívülieket, hívőket és nem hívőket, fiatalokat és időseket — mondta az előadó, és ennek tük­rében értékelte a népfronttevé­kenység szerteágazó területeit. Megállapította, hogy a testületi munkában a helyzetelemzés, problémafelvetés mellett a meg­oldásra is javaslatok születnek. Szélesedett a lakóterületen vég­zett mozgalmi munka, ennek alapja a helyi pártalapszerveze- tekkel, tanácstagi csoportokkal való együttműködés. Az előadó szólt a választások kapcsán ta­pasztalt közéleti aktivitásról, a különböző rétegek mozgalomba való bekapcsolódásáról, a kiemel­kedő társadalmi munkáról, majd áttekintést adott a munkabizott­ságok tevékenységéről és össze­gezte a HNF VIII. kongresszusa, valamint a várdsi értekezlet elő­készületeit, amelynek során Kecs­keméten és környékén 15 kör­zeti népfrontbizottság alakult. ' A beszámolót követően dr. Me­ző Mihály, a városi tanács elnöke (Folytatás a 2. oldalon.) lások iránya legyen kiszámítha­tó. Szólt az SZVT feladatairól is, majd elmondta, hogy az orszá­gos értékelés szerint a megyei szervezet kiváló munkája nyo­mán a legjobbak közé tartozik, ami a vezetőség cselekvő- és szer­vezőkészségét bizonyítja. Ennek folytatását kérte a most megvá­lasztandó vezetőktől is. Tisztújító, titkos választásra ke­rült sor ezután, aminek eredmé­nyeként az SZVT megyei szer­vezetének elnöke ismét Szendrey Sándor lett, a vezetőség tagjai pedig: Kőtörő Miklós, drj Bányai Endre, dr. Király László György és Eőri Kálmánná. Megválasz­tották még a szervezet szakosz­tályainak tisztségviselőit és az országos tisztújító közgyűlés kül­dötteit is. Cs. I. TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉS Az ország legjobbjai között a megyei SZVT A Szenvezési és Vezetési Tu- dományos Társaság Bács-Kiskun megyei Szervezete tegnap Kecs­keméten, a Tudomány és Tech­nika Házában tartotta tisztújító közgyűlését. Dr. Bányai Endre elnökhelyettes köszöntötte a megjelenteket, közöttük Szakol- czai Pált, a megyei pártbizottság titkárát, majd Trethon Ferenc, az SZVT országos szervezetének elnöke tartott előadást a kreati­vitásról és innovációról. A vállalatok feladatmódosulá­sának sorából kiemelte: nem csupán a vagyonuk megőrzése, hanem gyarapítása is a legfon­tosabb teendőik közé tartozik, amihez elengedhetetlen a vállal­kozói szellem: új dolgok (ötle­tek) kitalálása és gyors gyakor­lati alkalmazása. Az ehhez szük­séges szemlélet, magatartás és cselekvés elsősorban a vezetők­től függ, és attól, hogy képesdk-e a célok érdekében jól képzett, felkészült szakembereket foglal­koztatni, maguk mellé állítani. Napjainkban egyre inkább felis­merik: a legnagyobb erőforrás az emberi szellem, tudás és alkotó- képesség, aminek felszínre jut­tatása (engedése!) mindennél fontosabb, mert értékteremtő és fejlődésünk legfőbb hajtóereje. Szükséges, hogy javuljon és tar­talmasabbá váljon az egyének és a vállalati vezetés közötti kap­csolat. Trethon Ferenc beszélt még a vállalaton kívüli feltételekről is, a gazdaságirányítási és szabályo­zórendszer adta lehetőségekről, arról, hogy a szükséges módosu­TÖBB MINT 130 VASÜTI KOCSI Hétvégi rakodás © Darabárut rakodnak Kecskemét-alsó pályaudvarán. A megyei szállítási bizottság, a MÁV vezérigazgatósága felhívá­sát a megye ipari, mezőgazdasá­gi vállalatai ismét komolyan vet­ték, s e hét végére komplex bri­gádokat szerveztek, megerősítet­ték az ügyeleti szolgálatot. A MÁV is kitett magáért, ugyanis időben, pontosan értesíti a cím­zetteket. Pénteken délután Kecs­keméten az alsó pályaudvaron jártunk, ahol Sponga Károly ál- lomásíőnök-helyettes adott tájé­koztatást a rakodási hétvége meg­kezdéséről. Mint mondtam, pénteken dél­után 43 vasúti kocsit állítottak ki a vállalatok számára, ebből leg­többet a ,,Fémmunkás”-nak. A vállalat 22 exportvagont rakott meg, ezen kívül 6 vagon vasszer­kezetet küldtek a belföldi fel­használóknak. A Kiskunsági Er­dő és Fafeldolgozó Gazdaság 5 exportvagont, rakott meg rönkök­kel. A Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat 6 kocsi lisztet küldött megrendelőinek, a Par­kettagyártó Vállalat 1 vagon ha­jópadlót, az AGROKER Vállalat pedig 3 vagon műtrágyát adott fel. Pénteken délutánra 93 vasúti kocsit toltak be a különböző váU lalatok iparvágányaira, illetve Kecskemét-alsó rakodóvágányá­ra. Ezeket a vasúti kocsikat még az est leszállta előtt kirakták. A jó rakodók közül ki kell emelni az Észak Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalatot, a Kecskeméti Kádgyárat, amelyek 8—8, a Par­kettagyártó Vállalatot, amelyik 7, az AGROKER Vállalatot, ame­lyik 6 vasúti vagont ürített ki rö­vid idő alatt. Éjszakára 35 Kecskemétre cím­zett vagon érkezését jelezték, amelyeket holnap délig ki kell rakni a címzetteknek. Az értesí­tést a vagonok beérkezése után nyomban elküldik, s várhatóan már reggelre kiürítik a kocsikat. G. fi m—■mii—ii ii. i iifiagaMBMBMMMaBaaaaea^aaaBBBWMg^.gaiiMariírTiiwiiiiiiiiwiiiK^qEa^J:^ © Mit tanulnak, mit tudnak a gyerekek? (Mébesi Éva felvétele) Megemlékezés és iskolanap A kecskeméti énekes iskolában megszokták a vendégeket. Az el­múlt harmincöt éviben minden földrészről fogadtak érdeklődőt. Már első, nyomorúságos helyükön, az Erkel utcában jártak minisz­terek, tudósok, pedagógus kollé­gák, művészek. Az 1964-ben fel­avatott modern Katona József téri épületben is százával tanul­mányozták a magyar zenei neve­lési módszereket hazad és külföl­di szakemberek. Legújabb helyü­kön, a megyeszékhely főterén is alig múlik el egy-egy ,nap érdek­lődők nélkül. Természetesen az igazgatóság vigyáz a tanítás-nevelés elsőd­legességére, a tanárok és a diá­kok pedig megszokták a külső szemlélőket. Tegnap mégis kis izgalommal kezdődött a tanítás. Ezúttal ugyanis a városból, a kör­nyékből vártak látogatókat: szü­lőket, rokonokat, ismerősöket, tá­jékozódni kívánó felnőtteket, egy­kori diákokat. Valamennyi osztályban úgyne­vezett nyílt tanítást szerveztek, majd a díszteremben ünnepi mű­sorral kezdődött meg az iskola alapítása harmincötödik évfor­dulója alkalmából szervezett ren­dezvénysorozat. A ívidám, jó han­gulatú műsort az alsós napközi­sek mutatták be. A félemeleten — Fehér Sándor­nak, a Hazafias Népfront városi bizottsága elnökének, Fischer István tanácselnökhelyettesnek és Erdei Péternek, a Magyar Kodály Társaság társelnökének Romány PáIné iskolaigazgatónak a jelenlétében — Heltai Nándor újságíró az alapítás körülményei­nek ismertetésével nyitotta meg a Rajz Istvánná nyugdíjas peda­gógus által összeállított iskola­történeti, Nemesszeghyné Szent- királyi Márta emlékét is idéző ki­állítást. A 8/b. osztály kórusa Sí­pos Erzsébet vezetékével szere­pelt a rövid műsorban. Már negyven éve, hogy Ko­dály Zoltán A magyar zenei nevelésről címmel 1945. októ­ber 27-én megtartotta híres programadó beszédét, amely­ben mindmáig érvényes elve­ket és koncepciót körvonala­zott. Zenepedagógiai alapelvei nemcsak a szűkén vett zenei nevelés, hanem társadalmunk összérdekei szempontjából is hangsúlyosak, öncélú jubileu­mi méltatás helyett inkább tekintsük át, mit hoztak ez- ügyben az eltelt évtizedek? Bizonyára szép eredményeket is, de ha a meghirdetett alap­elvek szellemében minden zökkenőmentesen fejlődött vol­na, akkor nem kellett volna a közelmúltban a Magyar Ko­dály Zoltán Társaságnak egy elkeseredett hangú, de tartal­mában reális „Nyílt levelet” kiadnia. A „Nyílt levél” cím­zettje a teljes magyar társa­dalom. A 40 évvel ezelőtti előadás, méginkább a mostani „Nyílt levél" képet ad iskolai ének­zene oktatásunkról: Az igazi hiányosság azonban nem ki­zárólag a zenei nevelésben ke­resendő. A zenei nevelés ugyanis nem lehet öncél is­koláinkban, hanem — o „Nyílt levél” szavaival: — a „teljes ember kialakításának” egyik fontos területe. Elsősorban tehát néma zeneileg ma­gas fokon képzett, hanem a ze­neileg i s művelt, de a kultú­ra egészére, az esztétikum és a humanizmus valamennyi fontos értékére i s fogékony „teljes ember” az igazi hiány­cikk. A korszerű általános és szakműveltség elérésében egyik; legeredményesebb isko­lai és társadalmi nevelési esz­közünk lehet az ének, a zene. E tantárgy, de tulajdonkép­pen valamennyi művészeti jellegű iskolai stúdium — az irodalom, a képzőművészetek különböző típusai — egyik fő értékét éppen az adja, hogy nem egyszerűen tantárgyak! Nem „csupán” objektív té­nyeket, „pusztán" intellektuá­lis ismeretanyagot közvetíte­nek (bár éppen az sem utol­só!). Nem csupán az értelem­re hatnak, hanem képesek ka­tarzishatást is kiváltani, s megfelelő érzelmi hatásukkal a teljesebb emberi személyi­ségfejlődést, jellemalakulást is befolyásolni. Az elengedhetetlen szakmai és társadalmi cselekvési prog­ramhoz alkalmas kiindulópont lehet a „Nyílt levél” is (bár például az iskolai óraszámok jelenlegi módosítására kevés a valós remény és lehetőség). Az ének-zene óraszámok meg­növelése — mint külsőséges megoldás — helyett feltehető­en inkább valamilyen új tí­pusú egyetemes esztétikai tárgynak — mint lényegi meg- oldásnak — lenne inkább reá­lis esélye a jövőbeli oktatási reform alkalmával. Az igazi gond nem ott van, ahol az iskolai oktatás előírt részét jelenti az ének-zene, te­hát nem az általános isko­lákban, a gimnáziumokban, a zenei és óvónőképző szakkö­zépiskolákban. A töb bi szak- középiskolában és vala­mennyi szakmunkásképző iskoláiban fontos ez, ahol a mai magyar diákifjúság 75—80 szá­zaléka tanul. Elsősorban a jö­vendő magyar munkásosztály gerincét, utánpótlását adó szakmunkástanulókról van szó. Az ő körükben — egye­lőre — nem sokan tanulnak tovább, többségüknek éle­tük végéig az iskolában szerzett ismeretekből, általá­nos műveltségből, érzelem-, akarat- és jellemformáló mo­tiváltságból kell megélniük. Ha i>an. Ha pedig nincs, akkor kit hibáztathatunk ezért? Érthető tehát,, hogy miért fontos a Stúdió ’85 által is bemutatott, de a szakemberek előtt részleteiben is ismert kí­sérlet, s mindaz, ami a szak­munkástanulók ének-zenei, de összességében komplex mű­veltségi nevelését kívánja ha­tásosabbá tenni. A zenei jubileum alkalmá­ból nemcsak a zenén kell el­gondolkodnunk. Kodály ma­gasztos szándékait nem azok méltatásával, hanem a z ok me gv a 16 - sításával tisztelhetjük leg­inkább. dr. Bárdi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents