Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-24 / 250. szám
1985. október 24. • PETŐFI NÉPE « 5 Életmód és művelődés a Dél-Alföldön Az életmód kulturális oldala igen összetett jelenség, melyet számos körülmény befolyásol. Kiemelkedő szerepet játszik a kulturált életmód igénylésében a társadalmi munkamegosztáson alapuló rétegződés, amiben kifejezésre jutnak az iskolázottsági, képzettségbeni különbségek is. Számottevően differenciálja a lehetőségeket a családok anyagi helyzete és a lakóhely településtípusa. Nem lebecsülendő a lakó- és munkahelyi környezetben kialakult szabadidő-eltöltési szokások és tradíciók szerepe sem. A Központi Statisztikai Hi■'* vatal 1981—82-ben az Egységes lakossági adatfelvételi rendszer keretében a lakosság életmódjára, az életmód társadalmi rétegek közötti különbségeire vonatkozó adatfelvételeket végzett, amely a népesség 0,5 százalékára terjedt ki: Bács-Kiskun- ban, Békés és Csongrád megyében a 14 éven felüli népességből 6138 fő adott választ életmódjára vonatkozóan, többek között a fizikai és szellemi regenerálódást szolgáló szabad idő felhasználásáról. A Dél-Alföldön élők kulturális életmódját jellemző statisztikai mutatószámok döntő többsége elmarad a magyarországi vidéki átlagtól. A különbség mértéke számottevő. Az alacsonyabb kulturális színvonal kialakulásában sajátos dél-alföldi körülmények játszanak szerepet: A parasztság nagyobb arányt képvisel a népességben, és a munkásság jelentős része is első generációs munkás. Magasabb a külterületen élők aránya, s a szabad idő nagyobb részét fordítják háztáji és kisgazdaságban végzett munkára, mint a más megyékben élők. Otthon Az egyes kulturális tevékenységet tekintve a különböző társadalmi csoportok között a televíziónézés a legkiegyenlítettebb, a megkérdezettek 61 százaléka ül naponta a képernyő elé. Az átlagosnál gyakoribb az egyéb szellemi foglalkozásúak, a szakmunkások, továbbá- a betanított és segédmunkások, valamint a vezetők és értelmiségiek körében — a felsorolás sorrendjében egyre csökkenő arányban — a mindennapos televíziózás. A megkérdezettek közel egytizede egyáltalán nem néz tévét. A rendszeres újságolvasás — gyakoriságát tekintve — a televíziónézésnél elterjedtebb: a Dél- Alföldön a megkérdezettek 65 százaléka olvas naponta újságot. A vezetők és értelmiségiek 90 százaléka, az egyéb szellemi foglalkozásúak 84 százaléka, de a szakmunkásoknak is több mint háromnegyede tájékozódik a sajtóból a napi eseményekről. Az átlagnál kisebb gyakorisággal olvasnak újságot a betanított és segédmunkások, a mezőgazdasági fizikaiak, valamint az önállók, ugyanakkor közülük kerülnek ki az újságot egyáltalán nem olvasók a legnagyobb arányban. A megkérdezettek egyötöde rendszeresen, mintegy négytizede esetenként olvas könyvet. Az időigényesebb könyyolvasás területén azonban már lényeges különbségek vannak az egyes társadalmi csoportok között: a vezetők és értelmiségiek fele, a mező- gazdasági fizikaiak mindössze hat százaléka tartozik a könyvet rendszeresen olvasók táborába. A mezőgazdasági fizikaiak 69. és a mezőgazdasági önállók 58, de a betanított és segédmunkásoknál is eléri a 49, a nem mezőgazdasági önállóknál pedig a 43 százalékot azoknak az aránya, akik egyáltalán nem olvasnak könyvet. Említést érdemel, hogy a Dél-Al- földön mindegyik társadalmi csoportban alacsonyabb (1—8 százalékponttal) a könyvbarátok hányada, mint a vidéken összesen. A megkérdezett háztartások 21 százaléka úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem rendelkezik saját könyvvel. A 200 kötetnél nagyobb könyvtárral rendelkezők aránya 21 százalék volt, amely viszont alig kisebb, mint a megyékben átlagosan. A vezetők és értelmiségiek 67, az egyéb szellemi foglalkozásúak 43 százalékának 200-nál több könyve van, a mezőgazdasági fizikaiak 42, a mezőgazdasági önállók 38 százalékának pedig egy sem. A megkérdezettek egyötödének 20-nál több hanglemeze van, de ez szintén nem mutat • tájegységi jellemzőt. Az értelmiségieknél jóval gyakoribb az otthoni lemeztár, mint más rétegeknél — bár az időmérleg-felvétel^ szerint — lemezhallgatásra igen kevés időt fordít a lakosság, és ebben nem is mutatkozik lényeges eltérés a rétegek között. A kulturális intézményekben A különböző jellegű kulturális. intézmények (mozi, színház, művelődési otthon) látogatása — az ország más területeihez hasonlóan — már korántsem olyan elterjedt, mint az otthoni művelődés. Ezek az életkorral változnak, a fiatalok körében jellemzőbb az intézmények programjain való részvétel. A megkérdezetteknek csupán öt százaléka látott hatnál több mozifilmet két hónap alatt, miközben több mint háromnegyedük egyszer sem volt moziban. A megkérdezettek négyötöde nem volt színházban egy éven belül. Még a vezető és értelmiségiek közül is csak minden nyolcadik látott ötnél több színházi előadást, ugyanakkor 49 százalékuk egy év leforgása alatt egyet sem. A megkérdezettek döntő hányada (87 százaléka) az előző évben nem járt művelődési otthonban. Egy év alatt a vezetők és értelmiségiek közül minden negyedik, a mező- gazdasági fizikai foglalkozásúak köréből csupán minden tizennegyedik jutott el legalább egyszer művelődési házba. A Dél-Alföldön élő felnőttek húsz százaléka üdült a vizsgált évben. Egyharmaduk külföldön, a többiek belföldi üdülőhelyen töltötték szabadságuk egy részét. Az üdülés iránti igényeket az anyagi lehetőségek mellett többek között a lakókörnyezet városi vagy falusi jellege, az eltérő életviteli szokások differenciálják. A legnagyobb gyakorisággal üdülő vezető és értelmiségi réteg, valamint a legritkábban üdülő mező- gazdasági fizikai dolgozók között a belföldi üdülésben több mint hatszoros, a külföldi üdülésben tizenegyszeres a különbség. Hétvégi időtöltés A hétvégi időtöltés módja társadalmi rétegenként jelentős eltérést mutat. A vezetők és értelmiségiek a magasabb iskolázottság, a nagyobb jövedelem, a lehetőséget növelő gépkocsi és üdülőingatlan birtokában változatos tevékenységi formákat választanak. Csaknem negyven százalékuk barátokhoz és rokonokhoz látogat, s jelentős a kirándulásokon, a saját üdülőtelken kikapcsolódok aránya is. Az otthonából legkevésbé kimozduló réteg a mezőgazdaságban dolgozó fizikaiak csoportja, amit egyrészt az indokol, Hogy többségük természeti környezetben él, másrészt a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyzetükből következően kevesebb a szabad idejük, nagyobbak a kötöttségeik. Gyakorlatilag a kirándulás és a saját üdülőtelki, hétvégi időtöltés alig fordul elő körükben. Az egészséges életmód szempontjából kívánatos sportkultúráról hazánkban alig beszélhetünk. Rendszeres, illetve alkalomszerű testmozgást a megkérdezettek kis töredéke végez. Felnőtt korban a testedzés leginkább értelmiségi tevékenység, a szakképzetlen munkások, a mezőgazdasági fizikaiak és az önállók elenyésző számban sportolnak szabad idejükben. Mind a rendszeresen, mind az alkalomszerűen sportolók'aránya a Dél-Alföldön szinte valamennyi rétegnél alacsonyabb, mint a vidéki átlag. A kulturált életmódot illetően általában levonható következtetés, hogy a rendelkezésre álló eszközök, intézmények és a szabad idő csak egyik — bár igen fontos tényező. A másik a művelődés iránti igény felkeltése, a tudati nevelés, példamutatás. Pálinkásné Kovács Katalin a KSH Bács-Kiskun megyei igazgatóságának csoportvezetője FILMJEGYZET »" - - - '* - J.' .XC*V ‘.VOr.''1 JV/f arg are the von Trotta, a film rendezője egyike a sokszínű nyugatnémet filmművészet legérdekesebb alakjainak. Témaválasztásairól, munkáiról saját szavaival vall: „Ami a szellem ébrentartását, múltunkra és az emberi értékekre való emlékeztetést, a háború, az elfojtások és a félelmek elleni küzdelmet illeti, azt hiszem, a jövőben is annál maradok.” A szavak persze még korántsem bizonyítják rendezői egyénisége eredetiségét, hiszen a legkisebb változtatás nélkül elmondhatta volna az új nyugatnémet film immár két éve halott klasszikusa, Rainer Wemer Fassbinder, de ugyanígy megtehetné Kluge, Hauff, vagy akár a rendezőnő férje: Volker Schlöndonftf is. Bár közösen nem alkotnak iskolát, de külön-külön eredeti kísérleteikkel annál többféle utat mutatnak. Gyakran vet" Ólomidő tek, s vesznek részt egymás munkáiban is, Margarethe von Trotta például I960 óta színésznőként is dolgozott Fassbinder, Hauff, Chabrol és férje filmjeiben, sőt ez utóbbiakban 1970 óta még társforgatókönyv-írókér.it is közreműködött. A rendezőnő nálunk bemutatásra kerülő műveit — Ólomidő, Józan őrület —akár egy Fassbinder-jellemzéabői kiragadott mondat is bevezethetné. mely szerint legárnyaltabb családi krónikái egyszerre kor- és kortörténetek. A kor: az ötvenes évek vesztes háború utáni Németországa többek között akár a Lolából is ismerős. Az ölomidő jelenidejét a rendezőnő az 1968-as társadalmi robbanás utáni korszakba helyezi, ' mely kiúttalanságával — filmje alapján — legalább olyan nyomasztó, mint az ötvenes évek időszaka. Az Ólomidő mint kortörténet is izgalmas. A jelenidő gyökerei 1977-ig, a terroriisitahu'llám tetőzésének idejéig nyúlnak. A terroristák első generációjának három vezető tagja öngyilkosságot hajt végre, miután a kiszabadí-. tásukra indított csoportok kudarcot vallanak. Az öngyilkosság máig is vitatott. Ä három halott temetésén találkozott először a rendezőnő az egyik alapító tag (Cudrun Ensslin) nővérével. Ez az ismerkedés nyújtotta a közvetlen inspirációt filmje elkészítéséhez, melyben a terrorizmus kapcsán a jelen kérdéseire keresi a választ. „A valóságos személyek és a jelenkori események csupán kiindulópontot jelentenek, nem pedig a témát alkotják — mondja filmjéről Trot" ta. A film nem a terrorizmusról szól, mint mindenki hiszi. Nem az ok és okozati összefüggést fejtem ki, hanem két nővér intim, ellentmondásos kapcsolatáról szólok.” Az Ólomidő valóban nem végez ofanyomozást, de nem lép a dokumentum- és a látványos akciófilmek útjára sem. A két nővér szélsőséges életútjában, közös 'gyermekkoruk és a sorsukat szembefordító felnőtt lét egymás fölé vetítésében keresi a legjelentősebb mozzanatokat. A jelen megértését a múltban, az ötvenes években. Ezek az élmények nem idegenek a rendezőnő számára sem, így lehet a film egyszerre önvallomás, nemzedéki vallomás, és Németország kórképe is. A film nem mutatja a látványos terroristaakciókat, mégis sokat sejtet ebből a légkörből a váratlan felbukkanásokkal, titkos találkákkal. A történetek a terroristatestvért megérteni igyekvő nővér reakciójaként kerülnek a vászonra. A film nézőpontja is az övé, mély egyúttal magáé a rendezőnőé is. A felmentés szándéka nélkül, de igyekeznek megérteni 'Mariannát. A film figyelmeztetésle tulajdonképpen csak annyi, hogy a dolgok megváltoztatásáért való küzdelem nem jelentheti a dolgok megsemmisítését. Károlyi Júlia KÖNYVESPOLC Egy gazdagító évtized összefoglalása Az elmúlt másfél évtizedben, amikor a magyar természet- és környezetvédelem társadalmilag eismert és nemzetközi mércével mérten is nagykorúvá lett, rangot szereztek maguknak a természet- és környezetvédelmi munkára specializálódott intézményeink is. Mekkora a befolyásuk ezeknek a központoknak? Elég a napi saii- tót olvasni, nézni a televíziót, könnyen szemünkbe tűnik. Manapság egy fát nem lehét úgy kivágni, egy farkascsordát nem lehet súlyos kritikák vállalása nélkül ártalmatlanná tenni. Annak, hogy ezekben a változásokat megindító úttörő munkában égy Bács-Kiskun megyei székihelyű intézmény is részt vett, igazán minden itt élő örülhet. Ha nem is volt felhőtlen a Kiskunsági iNémzéti Park első tíz éve, ma1 már Európa-szerte ismert és elismert. Szakemberei megteremtették a tehetőségét a folyamatos védő- és feltáró munkának. Ennek eredményét publikálták most kötetbe gyűjtve az alapítás tizedik évfordulóján. Ha a szép kiállítású könvv tartalomjegyzékét nézzük, láthatjuk, milyen széles körű tudományos kapcsolatai vannak a fiatal intézménynek. Külön fejezetek számolnak ibe a szegedi József Attila Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszékének kutatásairól. de vizsgálatokat folytatott a területen a Természettudományi Múzeum állat- és növénytára, a Magyar Madártani Egyesület, valamint az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet is. Kiknek ajánlják ezt a jól szerkesztett munkát? Az előszót író dr. Szabó Lajos •szerint: „a kiadvány a tudományos kutatás leglényegesebb hazai és nemzetközi érdeklődésre számot tartó eredményeit úgy foglalja össze, hogy abból a szakemberek és az oktatásban tevékenykedők a természetvédelmet állami, politikai szinten irányítók Olyan segítséget, információt, tudományosan megalapozott érveket kapjanak, amelyeket mindennapos munkájuk során jól fel tudnak használni. A kötet első fejezetében a KNF vezető munkatársai adnak számot az intézmény első évtizedében végzett munkáról. A kötet szerkesztője, dr. Tóth Károly igazgató részletesen szód azokról a néha reménytelennek tűnő küzdelmekről. amelyeket a fennmaradásért, a befogadásért kellett vállalniuk a 'munkatársaknak a kezdet kezdetén. A hangvételre jellemzőek az alábbi sorok: „Mint hazánk második nemzeti parkját, a közvélemény is konyebben elfogadta a KiNP-it, hiszen még közel volt az első nemzeti park alapításából eredő lelkesedés'. Pedig a KNP létének objektív körülményei már akkor feltételezték a későbbi fennmaradásért folytatandó kemény küzdelem kilátásait, a .természetvédelmi munka várható nehézségeit.” A nehézségeknek — tűnik ki a tanulmányból — két főbb oka volt és részben van ma is, Az egyik az, hogy a nemzeti park területei nem összefüigigőek. A másik pedig az. hogy az esetek többségében a megalakulás és védetté nyilvánítás után is megmaradtak az eredeti tulajdoni és TUDomonyos KummsoK fi KiSKUnSfiGI nenzsn pfiRKßfin kezelési viszonyok. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy két érdeknek is meg kellett felelni: az egyre inkább nyereségre itörő termelésnek, és a természetvédelemnek. A partnereik rugalmasságát, tárgyal ólkészségét és türelmét dicséri, hogy kidolgozták a mindkét érdeket szolgáló — nemzetközileg példaadó — együttélés elvi és anyagi feltételeit és alapjait. Az intézményi munka legfőbb eredménye, hogy a megalapítás után igen! gyorsan működőképes szervezetté tudott válni a KNP, több infrastrukturális beruházás is megvalósult (például a Farkas Gábor Yibl-díjas építész által tervezett kecskeméti igazgatósági épület), sikerült elkészíteni a természetvédelmi kezelési sza-' bál.yzatot. a mindennapi munka codexjqrisát. Bekapcsolódtak a nemzetközti munkába is. Az UiNiESCO jóváhagyta az MTA Ember és Bioszféra Nemzeti Bizottsága javaslatát, ennek alapján 1979-ben nemzetközi bioszféra-rezervátum lett a KNP több mint kétharmada. Sikerült nagy tömegeket bevonni a természetvédelmi munkába. Életre híviták az intézmény baráti körét, a Madártani Egyesület helyi csoportját, valamint a Társadalmi Természetvédelmi Szolgálatot. Sokat tettek az idegenforgalom fejlesztéséért és a tudományos kutatások szervezésében is kimagasló munkát végeztek. A védett területek geológiájáról, ' flórájáról és faunájáról a terjedelemre második legnagyobb fejezetben olvashatunk. Láthatóan az volt az első és legfontosabb törekvés, hogy ismerjék meg, az eddig feltáratlan területeken milyen értékek érdemesek a védelemre és egyáltalán: mi az. ami a tudomány száínára különösen is érdekes lehet a különböző kiala- kuilású és karakterű élőhelyeken. Egyfajta leltár is készült tehát az elmúlt tíz évben, amelyből a kötetben részletekét ismerhetünk meg. A számos ábrával, diagrammal és színes fotóval szebbé és tartalmasabbá tett kötet befejező részében arról is tudomást szerezhet az olvasó, hogy nem öncélú, a laboratóriumok zárt Világának készülő vizsgálódások történték a KiNP területén az elmúlt évtizedben. iDr. Tölgyesi István a kutatások és a természetvédelem gya- ' korlati összefüggéseit tárja elénk. Farkas P. József Gál Farkas: LESALLAS T ív. — Miért nem mondtad ezt hamarabb? Lelőttem volna, mint egy állatot —, s öklével a távolba fenyegetve a fogát csikorgatta a fiú. — Mivel lőtted volna le, a görbecsövű puskáddal? Te is megéred a pénzedet. Utálok rádnézni. Csak azt ne mondd, hogy te is elvtárs vagy, mert kitaposom a beled. — Na és, ha az vagyok. Akkor se a te elvtársad, elhiheted. Majd éppen egy börtöntölteléknek. Balázs szikrázó szemmel ugrott a fiú elé. Orruk szinte összeért. egymás arcába lihegtek. — Kivégezlek, te nyomorult, te áruló spicli! — sziszegte Balázs, s két keze elindult Miklós torka felé. — Üss meg. Üss meg, ha mersz! — és Miklós apró lépést tett hátrafelé. Ebben a pillanatban fény- csóva vetődött rájuk. A kanyarból kiért egy teherautó, s az úton jött- jött a város felé tartva. — Igazoltassuk! — kiáltotta Balázs, és az árokba szaladt a puskájáért. Adigra odaért az autó. A vezetőfülkéből az a kalapos, pufajkás ember ordított ki, aki délelőtt pofonvágta Miklóst. — Éberség fiúk, éberség! — és elrobogtak. Balázs elkezdett röhögni, s felmutatta kezében az elgörbült karabélyt. Miklós nézte-nézte, aztán ő is nevetni kezdett. A forgalom teljesen megszűnt, a teherautó után nem jött senki. Felbontották a húskonzervet, és ettek. Komótosan, nagy nyugalommal falatoztak mindaddig, amíg el nem fogyott a készlet, csak kenyerük maradt. Mögöttük, bent a földeken talán kétszáz méterre gémeskút állt. Miklós onnan hozott vizet. Elnehezültek. Fáradtak, elcsigázottak voltak. fáztak. Féltek. Hirtelen leszállt a tömény este az ősz szurokfekete sötétségével, még a csillagokat sem látták. — Ezután váltva őrködünk. Ügyis használhatatlan az egyik puska — ajánlotta Balázs, és Miklós azonnal beleegyezett. — Ki legyen az első? — kérdezte a fiú. — Hát te. — Én? — Persze. Ügy értve, hogy te alszor először — mondta Balázs és egy mozdulattal a vállára lökte a sértetlen karabélyt. Miklós még elszívott egy cigarettát, s ezzel készlete kimerült. Aztán befészkelte magát a kökénybokor alá, ahol napközben a száraz fűből, gazokból kellemes fekhelyet készítettek, összekuporodott, és hamarosan elaludt. Mély álomba merült. Nem fázott, nem. volt éhes, s úgy látszik, ezzel a marha Balázzsal is ki lehet jönni valahogy ... Iszonyatos dübörgésre ébredt, s arra, hogy remeg alatta a föld, idegesen rezegteti parányi gyümölcseit a bokor. Felült és körülnézett. Balázs sehol. A száraz fű- ágy szélénél keze hirtelen megérezte az elgörbült fegyvert. Megmarkolta, aztán ujjait elernyesztette. Persze, Balázs megmondta, hogy éjszaka elmegy, itthagyja az országot. De mi ez az irgalmatlan dübörgés? Lánccsikorgás, mellkasre- zegtető, erős motorok robbanása? Kinyújtotta a nyakát, s ekkor látta meg az úton a tempós nyugalommal, de határozottan gördülő tankokat. Először azt hitte, itt vannak az angolok. De amint a kanyar felé pillantott, az egyik harckocsi oldalán észrevette a vörös csillagot. Sütött a nap, a tankok tornya nyitva, s mindegyikben egy-egy katona állt, lövésre készen tartott gépfegyverrel. Miklóst kiverte a verejték. Látta, hogy az első tank hamarosan ideér, egyvonalba vele. Nem küldtek váltást a rohadtak, ez a barom is éppen most hagyott itt — futott át az agyán, de ezeken töprengeni most nem volt idő. — Megszabadulni a köpenytől, sapkától — motyogta félhangosan, s térdre ereszkedve lerántotta magáról a köpenyt, levette a sapkát, és hirtelen mozdulattal mindkettőt a széna alá dugta. Ekkor ért oda az első tank. Az iszonyú acélóriás csikorogva megállt. A toronyban álló katona határozott mozdulattal a fiúra irányította a gépfegyver csövét. Miklós az ájulás szélén volt, gondolatban keresztet vetett, majd kezét feltartva ösztönösen indult ki a gödörből.' A katona nem lőtt. Látta, hogy egy civil, megrémült fiatalember áll előtte. — Sztoj! — ordította a katona, s a fiú megállt. Érezte, hogy hátul, a lábaszárán valami híg, meleg folyadék ereszkedik a bakancsa felé. Vizeletének sem tudott parancsolni. A katona hadarva kérdezett valamit, de a fiú semmit nem értett belőle. — Ja tovaris! — nyögte boldogan Miklós, és nagyon örült, hogy ez a két szó most eszébe jutott. Kezét még mindig föltartotta. — Pasli, pasli! — kiáltott rá a katona, s kezével elhárító mozdulatot tett a fiú felé. Miklós ezt már értette, s lassan elindult az árkon túli szántóföldek irányába. Nem mert hátranézni. Várta, mikor szólal meg a sorozat, mert olvasta valahol, hogy így szokták. A fegyvertelen embert nem szemtől szembe lövik le, hanem megadják neki a menekülés reményét, azután puff... Idegei pattanásig feszültek, s ekkor óriási dübörgéssel továbbindultak a tankok. A hirtelen robajra összeesett. Azt hitte, lőttek. Hason feküdt a fekete, felszántott földön, és sírt, sírt, mint gyerekkorában, ha valami nagy szégyen érte. Érezte a föld zsíros, fűszeres illatát, s csak annyit tudott kiszorítani remegő torkából: — Anyám! Anyám! Pedig sose ismerte az anyját.. (Vége)