Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-06 / 209. szám
1985; szeptember 6. i 0 PETŐFI NÉPE 0 S tön lakói? S érdeklődnek a világnézeti jellegű foglalkozások iránt is. Akik pedig a kézimun- kázást kedvelik, elsajátíthatják — tanár irányításával — a kalocsai motívumokat, a makramé fogásait. A folyosón, a vitrinekben láthatja a legszebb térítőkét, párnákat. Jó kapcsolatban vagyunk a márianosztrai intézettel, például a kultúrbizottságok közvetítésével kazettákon műsorokat cserélünk. Modellkísérlet Juhász Lászlóné alezredes, a Kalocsai Fegyház és Börtön parancsnoka: — Minden évben javulnak a feltételeink. A' kul túrkörletről bebizonyosodott: igenis szükség van rá! Az elítéltek nyolc órát dolgoznak, ezután következnek a napi programok. Szabad ideje mindenkinek van. A hétvégék nincsenek lefoglalva, s ilyenkor ólomlábakon jár az idő. Ekkor a körlettakarítás, a mosás, a levélírás köti le a nőket. A szakkörök, a kézimunkázás, az olvasás, az előadások, a televíziózás pedig nem érdekel mindenkit. A sportolási lehetőséget is felkínáljuk, a városba visszük a lányokat, asszonyokat. Karácsony körül, amikor leállunk a munkával, szinte óráról órára kidolgozzuk az elítéltek foglalkoztatását. Fontosnak véljük, hogy minél több embert megnyerjünk á társadalom számára, ha kikerülnek a börtönből, ne lépjenek* ismét a bűnözés útjára. A Büntetésvégrehajtás Országos ■ Parancsnokságával, az Igazságügyi Minisztérium bírósági főosztályával és a Vöröskereszttel karöltve modellkísérletet végzünk március óta. Két szálon kezdtünk a feladatokhoz: mit tehetünk intézeten belül, és az utógondozás során. * Hosszú folyosókon, lépcsőkön jutunk le a legfelső emeletről, a kultúrkörletből. Az udvaron fehér kendős, szürke ruhás nők sétálnak körbe-körbe. Fegyőr figyel rájuk. A Kalocsai Fegyház és Börtön portáján visszakapjuk személyi igazolványunkat. Nyílik az ajtó, kattan a zár. A város főutcájának napos oldalán indulunk tovább ... Borzák Tibor ZENEHALLGATÁS, SZAVALÓVERSENY Kultúrkör let a kalocsai börtönben Kattan a zár, nyílik az ajtó. A Kalocsai Fegybáz és Börtön portáján „bejegyeznek” bennünket, talonba helyezik személyi igazolványunkat. Hosszú folyosókon, lépcsőkön jutunk fel a legfelső emeletre, a kultúrkörletbe. Lenézek az udvarra: fehér kendős, szürke ruhás lányok, asz. szonyok sétálnak körbe-körbe. Fegyőr figyel rájuk. Súlyos bűncselekményért elítéltek, többszörös visszaesők töltik büntetésüket a kalocsai női börtönben. Napközben a zárt intézmény varrodájában dolgoznak,. mások dossziékat ragasztanak. Hallottunk arról is, hogy színvonalas kulturális élet zajlik a kalocsai börtönben. A tévénézés jutalom Pándi Antal főhadnagy, a kultúrkörlet vezetője ismerteti tevékenységüket: — Egy esztendővel ezelőtt alakítottuk ki ezt a barátságos környezetet. Szőnyegeket, függönyöket helyeztünk el, s korszerűsítettük a stúdió technikai . eszközeit is. Innen sugározzuk a műsorokat. A zárkák hangszóróiból reggel negyed nyolctól lámpaoltásig hallgathatják az elítéltek a Kossuth, a Petőfi és az URH adásait. Hét végén pedig változatos programot állítunk össze, összegyűjtjük a kívánságokat, vasárnap délelőtt háromórás zenés műsort szolgáltatunk. Közben elhangzanak a szellemi totó kérdései, s aki helyesen válaszol, jutalomként kap egy zeneszámot. Gyakran bemutatjuk az új hanglemezeket, ismertetjük a frissen megjelent könyveket. Televíziót nem nézhet mindenki. Igaz, hétfőn kifüggesztjük a falitáblára a műsorajánlatot, de hogy kik ülhetnek a készülék elé, az annak függvénye: milyen magatartást tanúsítanak a körletekben, s a munkahelyen. Japán képmagnónkat csoportos foglalkozásokon használjuk nevelési célzattal. Veszprémből, az Országos Oktatástechnikai Intézettől kölcsönzünk rövidfilmeket. Iskolapadban Kimutatások kerülnek elő az elítéltek iskolai végzettségéről. Ebből kiderül, hogy nagy százalékuk analfabéta;, sokan nem fejezték be a nyolcadik osztályt, azonban vannak, akik érettségi:• A könyvtár. vei, főiskolai, egyetemi diplomával rendelkeznek. A börtön oktatási munkájáról egy szőke, mosolygós asszony beszél, aki maga is tanítja az arra rászorulókat: — A kalocsai Vén József Általános- Iskola kihelyezett tagozataként tartják nyilván a börtön „iskoláját”. Tizenhárom pedagógus jár be az órákat megtartani. En is bekapcsolódok az oktatási munkába, amit nehéznek vélek, hiszen nem mindig fogadnak szót. Kéthetente vannak foglalkozások, attól függően, ki milyen műszakban dolgozik. Korrepetálásokra is fordítunk időt, ezeket általában elítéltek végzik. A negyven évet be nem töltötteknek kötelező a tanulás, a többiek számára pedig lehetővé kell tenni az ismeretszerzést. A dolgozók általános iskolájának tananyaga szerepel a tanmenetben. Milyen eredmények születnek? Az átlag: közepes. Szükség lenne gyógypedagógiai osztáLyt indítani, de nem kapunk tanárt. Akiknek jobban megy a tanulás, azok fogadkoztiak, hogy ha kiszabadulnak, folytatják az iskolát. De sajnos, kevesen tartják be szavukat... Hűsítő jégkockák Szabad időről beszélni a börtönben? Bármilyen furcsa, azért van ilyen, de eléggé' meghatározott. Ha az elítéltek bejutnak a kultúrkörletbe,' az számukra jutalmat jelent. Mint az, ha a Ki mit tud?-on, a szavalóversenyen sikeresen.. szerepelnek. ‘ Ilyenkor figyelembe veszik a kérésüket, amit látványos díjak helyett kaphatnak. Általában beszélőhosz- szabbítást, dicséretet igényelnek. Ez utóbbiért azért lelkesednek, mert a dicséreteket beszámítják a szabaduláskor.' síw öl A jelesebbt ünnepejc alkalmából1 műsort "'állítanak össze'. A Hűsítő jégkockák című produkcióra készülődök közül az egyik lelkes szervező, egy szemüveges, hosszú hajú nő így beszél elképzeléseikről : — Lesznek kabaréjelenetek, bohózatok, szépségverseny és diszkó. Munkaruha-divatbemutatót is rendezünk. Tizennégyen szerepelünk a műsorban. Több hónapig készülünk a fellépésre, általában hétvégeken próbálunk. A jelmezeket, a díszleteket magunk csináljuk. A színpad csodálatos lesz! Először.veszek részt ebben a munkában, s mondhatom: nagyszerű kikapcsolódás ez a feladat! Mire e sorok megjelennek, túl vannak a „premieren”, ami remélhetőleg ugyanolyan jól sikerül, mint a farsangi vagy a ka• Börtönfolyosó. (Straszer András felvételei) rácsonyi bemutató. Karácsonykor óriási fenyő áll a kultyrkör- letben. Szép, megható ilyenkor a műsor, ezért sokan inkább a zárkában maradnak. A szilvészter viszont vidámabban, szokott eltelni, sok humorral, zenével, tánccal. Művészek is megfordulnak a kultúrkörlet színpadán. Fellépett már a börtönben a Kaláka, a Bojtorján, Lukács Sándor. Ösz- szel Bari Károly vagy Lakatos Menyhért írót hívják meg. TIT-» előadásokat tartanak, egészség- ügyi, családi, jogi, önismereti témákból. Minden hónapban filmvetítésre kerítenek alkalmat, a fegyház-fokozatúaknak pedig kéthavonta. Képmagnóra rögzített felvételeket is lepergetnek az elítélteknek. Tavaly, anyák napjára a hajósi nevelőotthonban készítettek egy filmet, arról a kisgyerekről, akinek az édesanyja a börtönben ült. A vetítésen jelen Volt az anya. A hatást nem kell különösebben ecsetelni. Azóta letelt a büntetése és magához vette állami gondozott gyermekét ... Könyvek között A könyvtáros mondja: — Nyolcezer kötete van a börtön könyvtárának, szépirodalom, mese, krimi, szakkönyv sorakozik a polcokon.._A01 egnépszerűbb olvasnivaló a krimi;’Sűrűn betérnek hozzám, hogy ajánljak valami jó kötetet. A legtöbb kiadványt ismerem már, így nyugodt szívvel javaslom kölcsönzésre Tolsztoj, Steinbeck műveit is. Három hétig tárthatják maguknál a könyveket. Ha visz- szahozzák, megbeszéljük a regényeket, ebből tudom, hogy valóban elolvasták. Tizennyolcféle folyóirat, napilap jár a könyvtárba, ezeket is forgatják. Az elítéltek rendelhetnek újságot, amit mindig időben megkapnak. Évente húszezer forint áll rendelkezésünkre új könyvek beszerzésére. Kevés a helyünk, szelektálni kell rendeléskor. Ismét Pándi Antalé a szó: — Komolyzenei lemezeket hallgatunk a stúdióban. Kispárnákon ülnek az érdeklődők. Tudja milyen eredmény az, hogy az operákat megismerhetik a bőrÁ. SZABÓ JÁNOS: Macskánk és a fecskék A fecskék évek óta otthonosak belvárosi házunk udvarán. Mint általában a fecskék, tengerentúlról települnek vissza tavaszonként, s hihetetlen technikával építik fészkeiket az isten tudja, honnét hurcolt sárból. Nemzik és fölnevelik páronként három-hat utódukat, megszámlálhatatlan rovar kiirtása árán. Az utódok kezdetben tehetetlenül csivitelnek a fészekben, néhány hét után ki-kimerészked- nek, próbálgatják szárnyukat. Szeptemberre csaknem túltesznek a szülőkön repülésben, s akkor: Irány Afrika! Viszlát, jövő tavasszal. Így történt ez egészen a tavaly őszig. Ekkor a fecskék távozásával majdnem egyidőben megjelent a lakásunkban egy gyámoltalan vinnyogó, épp csak kinyílt szemű cica. Kedves barátnőnk a Szeder dűlő környékén talált rá, s megesett a szive rajta. Hazavinni nem merte, mivel ő kutyáss hölgy, így pártfogásunkba ajánlotta, mondván: — Nektek se kutyátok, se macskátok. Ez az igazság. Se kutyánk, se macskánk, azonban két kamaszodó fiunk, akik palota- forradalomszerűen családtaggá nyilvánították a kiscicát, a szülők minden tiltakozása ellenére. Telt-múlt az idő. A cica napról napra növekedett testben,és bölcsességben, a gyerekek legnagyobb örömére, akik tomboló kacajok közepette játszottak, vele^s az atya (e sorok írója) legnagyobb bosszúságára, mert az állat táplálásáról, szobatisztaságra való tanításáról kénytelen volt ő maga gondoskodni. Bosszúból a Mircea nevet adományozta a hatalmas kandúrrá nőtt cicának, mivel egyre fakuló történelmi tanulmányaiból még emlékezett Mircea cél Batrin havasföldi fejedelemre, ki miatt kis híján megbukott egy szigorlaton húsz esztendeje. Eljött az új tavasz. Mircea, a kandúr 4—5 kilós tömegével, ragyogó fehér pofájával és hasprémével, bársonyfekete sapkájával, hátpalástjával, hosszú, bozontos farkával a függőfolyosó gyékényén élesítette éppen tűhegyes karmait, midőn soha nem hallott éles hang ütötte meg radarenyőként tekergő füleit. — Nem akart hinni az égre vetett, tágranyílt, ám résnyire szűkült pupillajú zöldarany szemeinek. < A levegőben mintha megannyi apró macska röpködne. Fekete a fejük, a hátuk, hófehér a hasuk, azonban nyakuk alatt kétoldalt kinőve valami iveit furcsaság csapdos, néha másodpercekre mozdulatlanul kifeszül, akár az újhold, ha fekete lenne. Mi ez? Mircea nem tudta, hogy szárny, ezért fölszökkent, amilyen magasra csak két izmos hátsó lábától kitelt, majd másfél méter röpü- lés után csalódottan visszahuppant. — A szentségit — gondolhatta. — Ezek a légi kismacskák tudnak valami olyat, amit én nem. Tehát ellenségek. Én örültem füsti fecskéink visszatértének, egyben elszomorodtam, mert a kandúron láttam, hogy a két házbéli ál lathalom mögött ebben a pillanatban kitör a versengés. Azóta dúl a viszály. A macska, amikor csak szerét ejtheti, kisurran a lakásból, és az első emeleti függőfolyosó vasrácsai mögül dühöd- ten szemléli a fecskéket. Lelapul. Műholdantennákhoz hasonlatos fehér bajuszszálai idegesen vibrálnak, fojtott nyekergést, morgást hallat, ki-kivillantja félelmetes tépőfogait, farkával ritmikusan csapdossa a talajt. Kezdetben ugrásnak lendült, de minden valamirevaló ragadozónak van annyi szemmértéke, hogy belássa, úgysem érheti el a villámsebesen ■ cikázó ' madarakat. MostanáSban már nem ugrik. Ügy tesz, mint akit nem érdekel az egész csicsergésvircsaft, elnyúlik a napfényben, dorombol, ám olykor felugrik és gyűlölettel fúj a magasba. A fecskék eleinte ügyet sem vetettek a macskára. Aztán, hogy észrevették, olykor — bízva gyorsaságukban, manőverezőkészségükben — meglepő közel cirkáltak körülötte. Ilyenkor ugrott Mircea, de mire elérte a maximális magasságot, a madarak már a Barátok temploma tornya felé hasítottak. Legújabban azonban aggódnak. A lakásunk előtti függőerkély aljára tapasztották új fészküket. (A régebbit a buzgó házfelügyelői partvisnyél gondosan leverte.) Mircea akrobatikus műveleteket hajt végre, hogy az er- kélyrácsrudak közül kilógva elérje a fészket. Szörnyen merész. Hátsó lábainak karmai tartják csupán a cementen, a két elsővel, kimeresztett karmokkal a levegőben kalimpál, tíz centiméternyire a fészektől. Ez sem érdekelné a fecskeszülőket. Am néhány napja kikeltek a fiókák. Egy-két hét még, és próbálgatják ügyetlen szárnyacskái- kat. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy némelyikük egyenesen Mircea céltudatosan kalimpáló karmai között köt ki. Nézem, nézem ezt az állati hidegháborút. Látszólag a macska a támadó, a kegyetlen. Kegyetlen lenne bizonnyal, ha erdőben élne, s táplálékát maga lenne kénytelen megszerezni. Dehát többnyire kopott szőnyegeinken terpeszkedik, tej, tejbegriz, lerágott csirkecsont, esetenként egy-két falat lecsókolbász növesztette ekkorára. Vadászat helyett a játék lett életeleme, gyermekeim a megmondhatói. De kérem szépen: a fecskék kegyesebbek, e szivemnek oly kedves madarak? Hány szúnyog, katicabogár, szitakötő, s ki mondhatná meg még, milyen rovar szenvedett kínhalált könyörtelen csőrükben? S nem szaggatnák ők szét a kandúrt, ha bírnák? Istenem! Hogyan tudnám a békés egymás mellett élésre rávenni őket? Talán ha leültetném egy tárgyalóasztal mellé a macskát és a megfontoltabb fecskét? Vállalnám a tolmács szerepét is. Tessék mondani: reménytelen? Teljesen reménytelen? HÁROM NEMZET HŐSE Bem tábornok szobra Tarnówban ..Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk, c / A szabadság régi bajnoka!.. — írta Az erdélyi hadsereg című versében Petőfi Sándor Bem Józsefről, a lengyel, a magyar és török hadseregek tábornokáról. (Ismeretes, hogy a költő segédtisztje és barátja volt a szabadságharcos vezérnek.) Bem 1794-ben született Tarnówban. A tüzérség kiváló elméleti és gyakorlati szakértője volt. Kiemelkedő szerepet töltött be a magyar szabadságharcban, számos győzelmet aratott a császári csapatok fölött. Kossuth Lajos Kinevezte az erdélyi magyar csapatok főparancsnokává. A katonák rajongtak érte, ®em apónak nevezték. A szabadságharc bukása után Törökországba emigrált, a török hadsereg szolgálatába állt. ahol szintén sok hőstettet vitt véghez. ' 'Nemrégiben Bem szülővárosában. Tarnówban' emlékművet állítottak a három nemzet hősének. Tamów lakosai már 1881-ben gondoltak a Bem-emlékmű emelésére. amely azonban sokáig csak elképzelés maradt. 1929-ben a városi parkban Bamrmauzóleumot emeltek, de az emlékmű felépítésére csak az idén került sor, jórészt a tamówi magyar baráti társaság több éves kitartó munkájának köszönhetően. Bem tábornok csaknem 4 méter magas emlékműve bronzból készült, és 50 elemből áll. Az emlékművet a város központjában. a régi házak és védfalak szomszédságában állították fel. Bem apó bronz alakján magyar egyenruha feszül, mellén a Kossuth adományozta csillaggal. A szobor erőt. tekintélyt és határozottságot sugároz. Az emlékmű tervezői tamówi szobrászok: Bog- na Ligeza-iDrwalowa és Stefan Niedonezo, akiknek tervét több pályamunka közül választották ki Az emlékmű leleplezésére Bem József nővérének dédunokáját. Gabriela Kochanskát kérték fel. Ez alkalomból Tarnówban magyar kultúr napokait rendeztek, amelyen részt vettek Bács-Kiskun testvérmegye és Kiskőrös képviselői is. A magyar kultúmapokon koszorúzásokat és megemlékezéseket tartottak a Bem-emlékhelveken. A toruni Bem József tüzérségi főiskola hallgatói álltak díszőrséget a Bem-emlékműnél és ünnepi hangversenyt is rendeztek. Tamów lakosai már a (következő emlékműre gondolnak: szeretnék felállítani városukban Petőfi Sándor mellszobrát. KÖNYVESPOLC Tamás Menyhért: R/térteges idő Tamás Menyhért 1940-ben született Hadikfalván és 1944- ben került Magyarországra Ez a tény meghatározó volt a népi hagyományok ápolása jegyében induló költőnél. Verseiben nem pusztán a saját és családja, emlékeit idézte, hanem a kelet-európai történelem tragikus konfliktusaival is viaskodott. Verseskötelek után négy évvel ezelőtt jelentkezett először lírai kisregényével, a Vigyázó madárral. Ebben a család történetét feldolgozó, tömör, szűkszavú prózában már felsejlik a bukovinai áttelepültek tragédiája. A tavaly megjelent Esőrácsokban egyetlen éjszakába sűrítetten érzékelteti az erdélyi határállomáson várakozók sorát. A most napvilágot látott Mérleges idő arról szól, amikor „a kálváriás út véget ért. Stációi bévül folytatódtak ...” Adósságot törlesztett Tamás Menyhért, vagy legalábbis csökkentette tartozásunkat azzal, hogy a második világháború nép- vándorlását — a kitelepítéseket, a letelepedést, menekülést, költözést — megörökítette. A kisregénytrilógiában a történelem viharába került bukovinai székelyek vándorsorsát beszélte el. Annak a népcsoportnak a históriáját, akik 1941-ben Szabadkától délre települtek, majd három év múlva szekerekre zsúfolódva északra tartottak. Egy részük Csátalján, Garán és Vaskúton talált otthonra, a többiek átkeltek a Dunántúlra és egyebek között Tolna megyébe kerültek: üresen maradt házakba, vagy — ideiglenesen — német családokkal egy fedél alatt. Ez . utóbbiak közé tartoztak Tamás Menyhért hősei is. A tények önmagukban meglehetősen ridegek, de a három kisregény szerzője élettel, lírával telítetten ismerteti meg ezt a kort. Alkotói módszere a Mérleges időben is hasonló, mint az előző két munkájában. A tényeken nem változtat az írói indulat, a család átélt élményeit kellő időtávolságból reálissá teszi a szerző történelmi ismerete. A már-már aprólékos, mondhatjuk azt is, hogy Scociográfusi pontossággal leírt történetet megszakítja a dramatikailag is szűkszavú párbeszédek és a iballadaian tömör próza versek sora. A történet: Sebestyén Lajos családját, Ambrus Gáspárt, Mihály Pétert és másokat Kisdob- rányba veti a sors. Fedelet kapnak fejük fölé, de az otthonteremtés még időbe telik. Nem talál egymásra a bevándorolt és az őslakos, előítéletektől terhes a székelyek és svábok kényszerű együttlakása. Viták és verekedések, bezárkózás és bátortalan egymáshoz közeledés, a nyugalom vágya és az önzés következtében kitörő békétlenség nehezíti az új közösség kialakulását. „Mintha egymás ártására születtünk volna...” — fogalmazza meg helyzetüket Sebestyén Lajos. Ebből alakult a baloldali politikusok segítségével, a faluban lakók mindennapokat formáló akaratával a település közössége. „Kezet nyújtottam, kezet kaptam” — mondja a főhős, de a következő gondolata már a sokat megélt ember kételye is: „vajon elégséges-e, ha tíz-tizenöt ember közeledésre talál, többje taszító pillantással méricskéli a másikát...” Tamás Menyhért trilógiát záró kötete azt sugallja, hogy a nagy közösség — a nemzet —, csak úgy formálódhat, ha „tíz-tizenöt ember közeledésre talál”. Vagyis az egészséges nemzeti tudat nem más, mint jól működő társadalmi-közösségi tudat, amelynek elsőrendű műhelye a kisebb közösség, feltétele a múlt bevallása, pontos ismerete. Ebben segít a Mérleges idő. Komáromi Attila MOST JELENT MEG az őszi—téli—tavaszi PROGRAMFÜZETÜNK! Keresse Kecskeméten és Kiskunfélegyházán a Centrum Áruházakban kihelyezett irodáinkban. Sítúrák kezdőknek és haladóknak, szilveszteri és egyéb programok, belföldi és külföldi kirándulások. Várjuk érdeklődésüket! 1839 Wumpest TOURIST
