Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-13 / 215. szám

198S. szeptember 13. 0 P'TÖFI NÉPE rt 5 NEMZETKÖZI NEMEZMŰVÉSZETI ALKOTÓTÁBOR Fizetség a tanulás és az együttdolgozás öröme Tavaly a Szórakaténusz Játék, műhely és Múzeumban rendezett — akkor kiállítással és tanácsko­zással egybekötött — 'első magyar nemezkészítő tanfolyamról' írott cikkünket azzal az óhajtással zártuk, miszerint reméljük, ezt a csodálatos ősi mesterséget ha­zánkban is újra felfedezik. Ügy tűnik, jó úton haladunk afelé, hogy az óhaj beteljesüljön. A Vidák István és Nagy Má­ria által vezetett Nemzetközi Ne­mezművészeti Alkotótábor egyik helyszíne: Kecskemét. — Tulajdonképpen tavaly ta­vasszal lettünk nemzetközivé — mondta a táborban jártunkkor Vidák István —, főleg ami a ta­nácskozást illeti, ahol jó né­hány külföldi szakember is szót kapott. Amikor az amerikaiakat kikísértük az állomásra, akkor döbbentünk rá, hogy igaz, együtt töltöttünk néhány napot, de kö­zös munkára nem volt időnk. Ez érlelte meg bennünk a gondola­tot, hogy olyan alkotótábort szer­vezünk, ahol a munkán lesz a hangsúly. Kecskemét az egyik helyszín, a három közül. Au­gusztus végén egy hetet- töltöt­tünk Baranya egyik legapróbb településén, Magyarlukafán, ahol egyebek között festőnövénygyűj­téssel, festéssel, csapófakészítés­sel, gyékényhímeléssel foglalkoz­tunk. A jövő héten; pedig bulgá­riai tanulmányútra indulunk. A munka javarésze itt zajlik a Szó- rakaténuszban. — Az ismertetőffizet címlapján az 1985—1988 gondolom azt je­lenti, hogy négy évre terveztek. — Igen, az a sok munka, ami most az első alkalommal itt ké­szül, adja majd az anyagi fede­zetét a következőknek. A ma­gyarok és a küföldiek egyaránt itthagyják alkotásaikat, a munka fizetsége a tapasztalatszerzés, a tanulás lehetősége és az együtt­dolgozás öröme. Az első év a vi- seletekre összpontosul, csakúgy, mint a következő, mivel ezeket a legegyszerűbb elkészíteni. A har­madik évben szőnyeget csiná­lunk, a negyedikben pedig egy teljes nemezsátrat. Az alkotótá­bor tulajdonában levő munkák képezik az anyagi bázist, vagy­is tulajdonképpen gazdasági egy­ség vagyunk, amely már elindult az önállósulás útján. Az alkotá­sokat, miután a Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alapja felértékelte, eladjuk. S azt, hogy ezek az egyedi, csodálatos nemezszőnyegek mi­lyen exkluzív lakásdíszek lehet­nek, csak az nem hiszi el, aki még nem látott ilyet. Most a tá­bor ideje alatt ugyan a járóke­lők is gyönyörködhetnek egy- egy szép példányiján a megyei könyvtár és az Alföld Aruház kirakatában. Céhlegények mai utódja Nyugodtan állíthatjuk, hogy azok a fiatalok, akiket magával ragadott a nemezkészítés vará­zsa, Kecskemétet tekintik felleg­váruknak. A mesterség magyar- országi népszerűsödését nagy­ban segítették a Szórakaténusz - ban rendezett tanfolyamok — no­vemberben lesz a negyedik —, mivel az ország minden zugából érkező érdeklődők rendszerint tovább is ádják itt szerzett tu­dásukét.. Néhányuknak — köz­tük Boka Gábornak is —> szemé­lyi igazolványuk foglalkozásro­vatában az áll: szabadfoglalko­zású nemezkészítő. — Véletlenül ismerkedtem meg a nemezkészítéssel itt, Kecske­méten. Vidák Istvánék tanítot­tak, közben kialakult egy kis csa­pat, együtt dolgozgatunk. Hiva­tásszerűen nemezkészítő vagyok, ebből éldegélek. Szakkörökön, foglalkozásokon, táborokban ta­nítok. Attól függően, hol meny-, nyi időnk van, a legegyszerűbb kis nemezlaptól vagy szőrlabdá­tól eljuthatunk a szőnyegek ké­szítéséig is. — Ma este élménybeszámolót tart törökországi műhelyekben szerzett tapasztaiatairól. Hogy ju­tott ki? — Egy ilyen törökországi ta­nulmányút úgy kezdődik, hogy van az embernek háromezer fo­rintja. elindul, megérkezik, és belebotlik különböző nemezké­szítő műhelyekbe, mivel ezért vágott neki °éz útnak. Törökor­szágba azért is érdemes elmenni, mert ott. csakúgy mint Iránban, mesterségként űzik a nemezké- szitést, s így könnyebb dolga van a kíváncsiskodónak. Régen lábbal gyúrták Egji-egy nekem tetsző műhely­be bekéredzkedtem dolgozni, sőt előfordult — mivel a nemezesek- nek külön utcái vannak —, hogy egyik-másikba be is rángattak. A törökök nagyon vendégszere­• A nemezszőnyeg készítésének kezdeti szakasza inkább türelmet, a befejező mozzanatok pedig inkább erőt igényelnek. M ire jó a csapófa ? A játékműhely ezekben a na­pokban tényleg egy hatalmas műhelyre hasonlít. Az ember azt sem tudja, hová lépjen, a padlón félig kész szőnyegek, az egyik asztalnál a csapófát, vagy más­néven íjfát próbálják. A tábor vendége volt a 61 éves Mihalkó Zoltán kalaposmester, aki a ma­ga nemében az. utolsó e mester­ség képviselői közül. A kalapos­ságról nem mindenkinek jut eszébe a nemezkészítés, pedig Mihalkó mester mindent maga csinál a gyapjúmosástól á sza­lagok felvarrásáig. Az udvaron felépítettek neki egy műhelyt, katlannal és gőzölővei, így a helyszínen el tudott készíteni há­rom csikóskalapot, egy süveget és egy pár szörcsizmát. Ö mutatta be a csapófa használatát, amely- lyel a kártolt gyapjút, tollpe- helyre emlékeztető, laza, finom halmocskákra lehet tépni. A külföldieknek is ez a bemu­tató volt. a legérdekesebb, tud­tam meg Beth Beede-től, aki az Egyesült Államokból jött Kecs­kemétre, immár másodízben. Ami az égjük terembe belépő tekin­tetét egyből magára vonja, az Beede asszony csodálatos, meg­hökkentő színekben pompázó, modem nemezkabátja, a gipsz­alapon készült, hol hátborzonga­tó, hol pedig könnyfakasztóan mulatságos maszkjairól alig hi­szi az ember, hogy nemezből vannak. A neves amerikai ipar­művész hat hónapig tanulmá­nyozhatja a nemezkészítés for­télyait Magyarországon a Ful- bright amerikai—magyar kul­turális csere keretében. Számá­ra a legizgalmasabb az, hogy be­tekinthet a nemezkészítés törté­netébe, különféle hagyományos technikákat és módszereket sa­játíthat el, amelyeket otthon is kamatoztatni tud. Rengeteget tanulnak egymás­tól, például az erfurti Klotz há­zaspártól, akik az egyedüli ne- mezkészitők a Német Demokra­tikus Köztársaságban, s szintén résztvevői a tábornak. Klaus Die­ter^ Klótz fedezte föl például — s természetesen Kecskeméten is bemutatta — azt az ügyes kis szerkezetet, amellyel könnyen és gyorsan tömöríteni lehet a ne­mezt A hosszú nevű, mongol Dam- dinszürengijn Hisigbajar UNES- CO-ösztöndíjjal tartózkodik Ma­gyarországon. Restaurátor és fes­tő, tehát nem szakmabeli, de amint hírét vette a nemeztábor- nátc, rögtön ide utazott. Nem hagyhatott ki egy ilyen alkalmat, ahol a mongol nemezkészítéstől eltérő módszereket tanulmányoz­hat. Mint mondta, az itt szerzett tapasztalatok nagy segítségére lesznek otthon, a régi nemeztár­gyak helyreállításánál. Azt hi­szem, a kecskeméti táborról mondható ' bármely elismerő vé­lemény helyett is sokkal többet jelent ez a tény: a nemez egyik őshazájából is ide járnak tanul­ni. Kormos Emese • A szőnyeg tervezése a félkész nemezből készült minták kivágá­sával kezdődik. (Straszer András felvételei.) tőek, szállásra, ennivalóra nem -volt gondom, fizetséget nem kér­tem. Ezekben a műhelyekben rengeteget' tanultam. Mi például csak forró vízzel dolgozunk, ők viszont az első fázisban hideg vi­zet használnak, mivel gyékény­be csavarják a nemezt. Égjük munkaeszközüknek, a csiripinek, ami egy hétágú favilla, a mását itthon is elkészítettük. A török mesterek főleg kepeneket, azaz köpönyeget csinálnak, amely a pásztorok és parasztemberek vi­seleté, s 'funkciójában a mi cif­raszűrünkhöz hasonlít. Elég sze­gényesen élnek. — Itthon hogy lehet nemezké­szítésből megélni? — Kitartás kell hozzá, renge­teget kell dolgozni, olykor vál­lalni a nélkülözést is. feladási gondjaink vannak, mivel az em­berek nem;ismerik a nemezt. Ta­lán a bulgáriai vándor nemezké­szítőket kellene követnünk, akik ott, ahol birka, azaz gyapjú van, letáboroznak, kapnak szállást, élelmet, s helyben, a magukkal vitt szerszámokkal. dolgoznak. Nálunk drága a gyapjú, s nehéz is hozzájutni. r é t Beth Beede magyar kollégája, val konzultál. KISKUNHALASI, KISKUNFÉLEGYHÁZI ÉS KECSKEMÉTI SZAKSZERVEZETI KULTURÁLIS INTÉZMÉNYBEN KÉRDEZTÜK: Mégkértük a szakszervezeti művelődési otthonokat: tájékoz­tassák olvasóinkat terveikről, kezdeményezéseikről, az általuk teremtett tudásgyarapító, szóra­Mit terveznek? koztató alkalmakról. A kiskunhalasi Szakmaközi Klubkönyvtárban ismét megrendezik a hagyományos, a bevált tanfo- lyamokat, sorozatokat. A továbbtanulni szándéko­zó munkásfiatalok matematika, fizika, magyár, tör­ténelem és biológia tantárgyakból készülhetnek fel az Árpád utca 12-es számú házban működő klub- könyvtárban felsőfokú tanulmányokra. Rövidesen megkezdődnek a foglalkozások a szabás-varrás, va­lamint a gyors- és gépíró tanfolyamokon. Üj tago­kat is vár a díszítőművész- és a bábszakkör. Készül a szereplésekre a középiskolás fiatalokból szerve­zett énekkar. Változatlanul élénk az élet a nyugdí­jasklubban. Sokat várnak az új, alkoholellenes klubtól. Az intézmény ad otthont a Kiskunhalason és vonzás- körzetében dolgozó szociális gondozók szakmai to­vábbképzésének. Arra törekszenek, hogy munká­jukban az eddiginél is több társadalmi aktívát — orvosokat, pedagógusokat, népművelőket — tömö- rítsenek a klubkönyvtár köré. A kiskunfélegyházi Szakmaközi Művelődési Ház (Szabadság tér 3.) munkatervét a társadalmi veze­tőség javaslatai és a helyű igények figyelembevé­telével állították össze. Segítik a nagyobb üzemek nyugdíjasklubjait, természetesen intézményükben is szívesen látják az idősebb szakszervezeti tago­kat, hozzátartozóikat. Náluk találkoznak a kiskun­félegyházi eszperantisták. Otthont adnak a mozgás- sérülteknek is. A szakmunkástanulók számára anyanyelvi szak­kört hirdettek. Ha sikerül számítógépet vásárolni­uk, vagy kölcsönözniük, mikraklubot szerveznek. Hetente kétszer — kedden és szerdán — tartanak szakköri foglalkozásokat a képzőművészetek ked­velői. A Holló László képzőművészkor tagjai sike­res augusztusi kiállításuk után újult erővel kezdik a munkát. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa kecskeméti művelődési központjában éppen látogatásom napján kezdődött a balett-tanfolyam, három csoportban. A nagyabb fiúk, lányok dzsesszbal^ttre is jelentkez­hetnek. A fotószakkör tagjai több országos kiállí­tásra készülnek. Ellátogatnak a kiskunhalasi ola­josokhoz. Legjobban sikerült felvételeiket .is ott ál­lítják ki. Terveznek egy mezőhegyesi fotóskirándu­lást is. Mint mindig, most is elismeréssel fogadták a kecskeméti díszítőművész-szakkör munkáit az or­szágos nyíregyházi kiállításon: Az eddigi színvo­nalon szeretnék foljüatni ízlésfejlesztő tevékenysé­güket az ősszel kezdődő új közművelődési évadban is. A nyugdíjasklub novemberi közgyűlésén fogad­ják el további terveiket. Társadalmi munkát is vállalnak. Most mennek a Zöldért Vállalathoz, ta­vasszal meg virágot ápolnak. Kedveltek az itt szer­vezett TIT-előadások és filmvetítések, kirándulá­sok. Élénk kapcsolatot tartanak szocialista brigá­dokkal. Gazdaság és művelődés címszóval, a városi ta­náccsal közösen közművelődési szabadegyetemet szerveznek. Első előadását Kormos Sándor minisz­tériumi főosztályvezető tartja október 17-én. Erre elsősorban a művelődési bizottságok társelnökeit, titkárait, társadalmi és tömegszervezeti tisztségvise­lőket és népművelőket várnak. Hallhatnak a min­dennapok kultúrájáról, a demokrácia és a művelő­dés kapcsolatairól, külföldi tapasztalatokról. Idén először hirdette meg az Ifjúmunkás Akadé­miát az Erdei Ferenc Művelődési Központ és az S2MT Művelődési Központja. A jeles előadók — többek között — H. Sass Judit, dr. Erőss Pál — főként az életmód kérdéseivel foglalkoznak. A Rákóczi út 3-ban sorra kerülő munkásakadémia tematikája hasonló, mint a fiatalok számára terve­zett sorozaté. A tervezett kiállítások közül most Weinträger Adolfét, Szecskő Tamás félegyházi grafikusét és Tö-' rőcsik Jolán intarziaművész tárlatát említjük. Ez utóbbit a tavaszi fesztivál keretében rendezik. Illő körülmények között emlékeznek meg az egészségügyi szakiskolával egjüitt fenntartott leány- kórus két évtizedes fennállásáról. Ismét lesznek szabás-varrás tanfolyamok,. szórakoztató gyermek- műsorok, rendszeresen találkoznak az éremgjüij- tők. Külön hívjuk fel az érdekeltek figyelmét a kecs-' kemétí szakmaközi napok programjára. Előzetesen csak annyit: bemutatják a KISZ, a Ludas Matjü és az SZMT Művelődési Központ által hirdetett poli­tikai karikatúrapályázatra beküldött művek javát. Mondani sem kell tálán: vidám műsorral köszön­tik a megnyitó résztvevőit. A városszépítőkkel kö­zösen is több fórumot terveznek. Homyik János ha­lálának századik évfordulóján — például — üzem­történeti konferenciát szerveznek. H. N. „Egyszemélyes” múzeum 1 A Tbilisziben — Grúzia jövárosában — megnyitott Népi Hangszerek Állami Múzeumának alapját az az egyedülálló gyűjtemény képezi, melyet Arkagyij Revazisvili cirkuszi idomár gyűjtött össze és hagyott az államra. Az új múzeumban számos egyedülálló hangszer található. Közöttük van a szálamuri, melynek prototípusát az időszá­mításunk előtti második évezredből származó kultúrrétegben folyó ásatások során találták meg. Van itt a hárfára emlé­keztető csangi —, melyet már kétezer évvel ezelőtt is is­mertek Grúziában — valamint grúz duda — gudasztviri — is, mellyel még ma is találkozhatunk a távoli településeken. Mellettük orkesztrionok (zenélő szekrények), és a múlt szá­zadban híres cégek hordozható orgonái állnak. A múzeum­ban különleges helyet foglalnak el a verklik. A múlt század közepén Nyugat-Európából és Oroszországból Grúziába ke­rült verklik népszerűségüket tekintve igazi népi hangszerek­ké váltak. Nélkülük nem múlt el egyetlen ünnepség, mulat­ság, vagy családi ünnepély sem. A serdülők neveléséhez Tájékoztató füzetet jelen­tetett meg a tanév kezdetére a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa: a szülői mun­kaközösségnek szóló kiadvány a serdülők neveléséhez ad segítséget. Az ajánlásokban szereplő kérdések kiindulópontja, hogy a serdülőkor átmeneti életszakasz, a felnőttségre készülés kísérleti ideje. A gyermekek nagyfokú önálló­ságra és egyenlőségen alapu­ló kapcsolatokra törekednek. Ennek figyelembevételével a szülök jó néhány tipikus ne­velési gondra kapnak megol­dási javaslatokat: közülük az egyik legfontosabb, hogy a felmerülő problémákat kö­zösen próbálják megoldani. Gyártelepítés magyarosan A Gyártörténeti Múzeum fömunkatársa befejezte a Központi Deszkaművek do­kumentumainak tanulmányo­zását, rengeteg érdekes, tu­dományos szempontból is. je­lentős adatra bukkant a helyszíni kutatás során. Az anyag összeállt, nem maradt más hátra, mint köszönetét mondani a kutatási lehetősé­gekért. — Kérdezzen bátran, ha valami még nem világos! — szólt az igazgató a muzeoló­gusnak, amikor a búcsúpo­hárral . koccintani kezdtek. — Valóiban nem teljesen- tisztázott előttem, hogy jó két évtizeddel ezelőtt ez a budapesti székhelyű gyár miért létesített a Mátra al­ján feldolgozóüzemet. Gon­dolom, a Mátrában levő kor­látlan mennyiségű nyersanyag közelsége miatt volt gazdasá­gos ez az üzemtelepítés — kezdte fejtegetni a tudomá­nyos főmunkatárs. — Az sem világos, hogy a Balaton észa­ki oldalán, a Bakony lábánál miért építettek új fűrész- malmot, mikor már Pesten is volt egy. Feltételezem, ' hogy a Mátra erre az időre már kevesebb fát adott, itt viszont a Bakony rengetegei enyhí­tettek a nyersanyaggondokon. Számomra magyarázat nél­küli jelenség az is, hogy a Soprontól 25 kilométerre le­vő fafeldolgozót, amely éve­ken át leromlott, ráfizetéses üzem volt, miért vásárolta meg a budapesti központ. Lehetséges, hogy a közeli községekben élő, kihasználat­lanul hagyott, olcsó munka­erő volt az ok, no meg itt is a nyersanyag közelsége? — Hát, kérem szépen — válaszolt hürpmögve az igaz­gató két koccintás között —, ezek az indokok valóban szé­pek, tetszetősek, gazdaság po­litikailag is megalapozottak egy ipartörténeti tanulmány­ban. A nyersanyag közeli le­lőhelye, a szabad munkaerő felhasználása még akkor is, ha a betanítás költségeit a vállalat viseli.- a Budapest központú ipar kitelepítése a hagyományos mezőgazdasági tevékenységet folytató, mini­mális iparral rendelkező te­rületekre. Ezek _ komoly gaz­daságpolitikai, ' iparpolitikai tényezők, amelyek nemcsak egy-egy iparág távlati fejlő­désére, megerősödésére, ha­nem az egész iparstruktúrára meghatározó hatással van­nak. És főleg szépen hang­zanak. Még parlamenti be­szédben is. Persze a valóság ennél jóval szürkébb! — Ezt hogy értsem? — Nézze. bar át ócskám, mindhárom üzemtelepítés, vállalatpolitikai döntés az előző igazgató idejében tör­tént. A kisöreg napjainkban már — ahogy ezt mondani szokás — jól megérdemelt nyugdiját élvezi, így aztán távol áll tőlem, hogy meg­megbántsam, de ... Szóval, asztmás beteg volt szegény, tüdőasztmás. Az orvos ma­gaslati levegőt tanácsolt ne­ki. Azt a fafeldolgozó részle­get ezen a szomszédos telken is .felépíthettékJ volna. Azért kellett a Mátrában létrehoz­ni, hogy az öregnek legyen indoka a hegyek közé utaz­gatni. A gyakori ellenőrzés, a rendszeres helyszíni szem­le arra volt jó, hogy a be­tegségét kúrálja a hétvége­ken. Mire szolgált a Balaton- felvidéki fűrészmalom? A fia kora tavasztól késő őszig a Balatonon edzett, verseny­zett, vitorlázott. Nem volt kiugró tehetség, az egyesület nem sok pénzt adott, a fo­lyamatos edzések idejére la­kást bérelni, albérletben lak­ni drága mulatság lett volna, így aztán a fűrészmalom melletti gondnoki lakás enyhített a gondokon. A fia­talúr ott húzta meg magát, természetesen a vállalat költ­ségén. A Sopron környéki fa- feldolgozó mire volt jő? Va­lóban évekig ráfizetéses üzem volt. Viszont az öreg felesége soproni lány, minden rokona még ma is a városban él. A rendszeres rokonlátogatás a fővárosból sokba került vol­na saját zsebből. Ellenben a vállalat kocsija oda ment, ahová a menetlevele szólt, világos? — Hajaj, még iparpolitikai szempontból is! Na, csirió! Kiss György Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents