Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET- MŰHELYMUNKA

Versek ihlette grafikák

A 28 éves Gulyás Géza nevét egyre gyakrabban emlegetik az utóbbi időben Bács-Klskun képzőművész-berkeiben. Egy évtizede kezdeti intenzíven érdeklődni a rajz, a grafika iránt, s autodidakta módon ismerte meg e műfaj titkait. 1979 óta rendszeres résztvevője a megye tárlatainak. Az Erdei Ferenc Művelődési Központ grafikusa.

— Ha jól emlékszem, igen eredményes volt a tavalyi éved. Elnyerted a megyei tanács művészeti ösztöndíját, a Téli Tárlaton a KISZ Bács-Klskun megyei Bizottságának diját, s volt néhány önálló bemutatkozásod is. Az idei esztendő pedig folytatódott azzal, bogy tavasszal, a megyei grafikai kiállításon, újabb művészeti díjjal ismerték el alkotásaid.

. — Valóban nem panaszkodha- tom az utóbbi időben, ami a sikereket illeti. Azonban a tavalyi kecskeméti, lakiteleki és kiskun- majsai kiállításom nem önálló volt: feleségemmel. Gyöngyösi Gyöngyivel közösen mutattuk be lapjainkat mind három esetben.

— Terveztek ilyen közös tárlatot a közeljövőben?

— Igen. Nemrég készültünk el az antológiával — azonnal elmondom, miről van szó konkrétan —. s ha meglesz a szakvéleményezés, Lakiteleken (várhatóan már a jövő hónapban). Kiskunmaisán, Szolnokon és Budapesten szeretnénk közszemlére tárni. Mintegy negyven kortárs magyar köiltő — Illyés Gyula, Pilinszky János, Baka István, Buda Ferenc, Tóth Erzsébet. Zalán Tibor és mások — verseihez készítettünk illusztrációkat. Az így született száz grafikát az ihlető költeményekkel együtt tervezzük kiállítani, remélve hogy a verbális és a vizuális művészet ily imódon való közelítése külön élményt jelent majd a tárlatlátogatóknak. Sokan vannak, akik értetlenül állnak napjaink egy-egy képzőművészeti alkotása előtt. Mások a kortárs költők versesköteteit forgatják hasonló értetlenséggel. Nos. úgy hisszük, hogyha ugyanazt a gondolatkört. életérzést kétféle módon megelevenítve tesszük egymás meillé. akkor az egyik elősegítheti a másik megértését, mi több: kiegészíthetik egymást, megnövelve az asszociáció lehetőségeit is. A Lakiteleken élő költő. Lezsák Sándor ötletéből született az antológia. ő válogatta a verseket is. s ami közülük megragadott bennünket, azt megpróbáltuk elmondani a grafika nyelvén.

— Mennyi idő kellett ehhez?

— Csaknem egy esztendő. Naponta Lakitelek és Kecskemét között ingázva-, általában a vonaton olvastam a verseket, s a vonaton építettem fel gondolatban grafikáimat. Éjszaka.pedig rajzoltam.

— Van műtermetek?

— Hogyne, a konyhánk... Egy •kis parasztházban élünk. Amikor a gyerek elalszik, fogjuk a rajztáblánkat, s nekilátunk a munkának a rajzasztallá vedlő konyhaasztal mellett.

— Nem zavaró ugyanazt a műfajt műveld művészházastársként alkotni?

— Nem. Olykor persze vannak szakmai vitáink, de ezek a viták végül is nagyon hasznosak, tanulságosak. S ha megtorpan valamelyikünk. megpróbáljuk túlsegíteni egymást ezeken a holtpontokon. Gyöngyi grafikái nőiesen líraiak, míg az én rajzaim keményebbek, harsogóbbak. Vagyis azt hiszem, elég jól kiegészítjük egymást, ami talán a közös kiállításainkon figyelhető meg legjobban. Továbbá: én kezdtem például kísérletezni az úgynevezett walikyd-techniká- val, s azután: Gyöngyi volt az, aki ezt továbbfejlesztette, a tapasztalatokat pedig közösen hasznosíthatjuk.

— A kiállítások után nem tervezitek kötetben is megjelentetni az antológiát?

— Nagyszerű lenne, de eléggé reménytelennek tűnik pillanatnyilag. hogy megvalósulhat. Ugyanis ezek a nagyméretű grafikák többségükben színesek. Így a nyomtatásuk költsége-igen magas lenne, s gondolom, éppen ezért nem kapkod majd utána egyik kiadó sem. Ennek ellenére, megkíséreljük kiadatni.

— Milyen technikával alkotsz legszívesebben ?

— Mindig az adott téma határozza meg. hogy a tushoz, a ceruzához. a rézkarchoz vagv éppen a vegyes technikához nyúljak. Ráadásul szeretek kísérletezni; a

wallkydot. a műanyagot, s más anyagokat is felhasználok alkotásaimban. vagy legalábbis megpróbálom felfedezni a bennük rejlő lehetőségeket. Rengeteg alázat kell ahhoz, hogy kiszolgálhassuk a gondolatot, miközben újrafogalmazzuk a grafika nyelvén. Ugyanakkor nyitottnak kell maradni minden új iránt. Én is azt vallom, hogy mindig túl kell lépni önmagunkon. eldobni akár legkedvesebb beidegződéseinket is. ha miattuk már nem tudunk újat mondani. Volt úgy, hogy elégettem régi munkáimat, zsengéimet, melyeket évek múltán már nem vállaltam. Persze, nem feltétlenül ez a- módja annak, hogy továbblépjen az alkotó, de én akkor „tiszta lappal’’ akartam kezdeni egy új korszakot...

— Terveid?

— Mostanában gyakran foglalkoztat a kisgyermekek világa. Hasonlóképpen azok az érzelmek, melyek a megszokott környezetükből kiszakított idős emberekben kavarognak. Ha sikerül ezeket megragadnom, megfogalmaznom. bizonyára összeáll majd a lapokból egy új önálló kiállításra való anyag. S kétségtelen, hogy sokkal líraibb „hangvételűek" lesznek ezek é munkáim, mint az eddigiek. Továbbá szeretnék sokat tanulni, dolgozni, azaz alkotásokkal bizonyítani. S közben reménykedni, hogy eljön majd az idő. amikor meg is tudok élni a képeimből...

Koloh Elek

Ferenc Tanya-hazám

„.. .mért lettem hűtlen fiad, nyálason vakon kilökött magzatod

vemhét vajúdó, vetélő Szülőanya?

Szívedet tapogattam, kutattam, Sarad tapostam, rugdalva áldott méhedet Káromkodtam.

Szoptalak, áldottalak, átkoztalak, belőled kiszaladtam.

Mi lesz velünk, testvérem, akácgyökér?

Kinek használ a dadogó beszéd?

A szó magában mit ér?

Füst száll avas tetők alatt csöpp ablakok, csöpp fény, sovány remény Nap,

hó, ' ; ll

köd, eső,

kérlelhetetlen szelek sarak..

TÓTH ERZSÉBET

Gyerek mezítláb

Keress az olajfák fehér szívében, s ha jószagú eső után a nyári város, hidd el, hogy az is én vagyok, menj el az aratókhoz értem, feküdj a húsvét zöld szoknyájára, hallgasd szívdobogásom.

Ügysem lát más csak egy végtelen naplemente, nem hallanak csak a templomok. Fáradtan, mintha millió csillagot tapostam volna, jövök dűlőutaktól támogatva, kell hogy a föld is belázasodjon alattam.

Mire zsebemben harminc cserebogár, kémények festik a vacsorát az égnek. És eléneklem a kútnak a rocska-zörgésű estének, a papsajtos fűnek: hogy a folyók mellé szegődtem egyetlen furulyával.

A hinta nem engedi el kezem.

J X. Kecskeméti Népzenei Találkozó vendégei közül Vikár Lász- ló volt az, akit — részint Kodály Zoltán révén r— a legszorosabb szálak fűznek Kecskeméthez. Kodály részletesen foglalkozott rokonaink zenéjével, de személyesen nem juthatott el a távoli vidékekre. Vikár, aki 1956rtól 59-ig Kodály aspiránsa volt, ezekben az években a nagy zeneszerző és -pedagógus képviseletében és segítségével, Bereczki Gábor nyelvész társaságában kereste fel először a finnugor népeket. Első előadásait a rokonnépek körében tett útjairól évtizedekkel ezelőtt tartotta a Kodály-iskolában, ahol azóta is gyakran megfordul. Bizonyára emlékezetesek maradnak előadásai a Kodály Intézet és a Kecskeméti Óvónőképző Intézet hallgatói számára is, akik közül ugyancsak sokan találkozhattak már vele.

Vikár

László

és

a finnugor népzene

Vikár László ez alkalommal is népzenei kultúránk gyökereinek vizsgálatáról beszélt. A téma hozzájárult aihihoz — ami az idei találkozó nevezetességét, egyben fő erényét is jelentette —, hogy az eddigieknél jóval szélesebb horizontra- nyithatott rálátást. Nem elsősorban a szándék, mint inkább a program tágította nemzetközivé a látóhatárt.

Vikár László bevezetője szervesen illeszkedett a rendezvény alapgondolataihoz. Elmondotta, hogy éppen egy hónapja érkezett haza a VI. Nemzetközi. Finnugor Kongresszusról, mely több mint tizenöt ország 850 szakemberének részvételével azért jött létre a Zűrjén Autonóm -Szocialista Köztársaság fővárosában (Moszkvától 1500 kilométerrel északkeletre Szibéria peremén), hogy összegezze a tudomány minden területének eredményeit, de-egyúttal meghatározza a teendőket 'is, erősítse a finnugor népek kapcsolatát egymással, és a velük szomszédos népekkel.

A kapcsolatteremtés kétszáz évvel ezelőtt kezdődött, s az eddigi legjelentősebb eredményeket a nyelvészet hozta a magyar 'tudománynak. Érdekesek a finnugorok területenkénti megoszlásának számadatai. Az ehhez a nyelvcsaládhoz tartozók mintegy huszonötmillióan -élnek a Földön, mi vagyunk a „legizmosabbák" a 'magunk tizenötmilliójával, a finnség ötmillió embert számlálhat, míg a 'maradók ötmillió a Szovjetunió területén él tizenhét kisebb-nagyobb közösségben. Az obi-ugorok a földrajzilag legtávolabbi, de nyelvileg legközelebb álló rokonainkhoz tartoznak, -tőlük, általuk saját magunk eredetéről, múltunkról tudhatunk meg fontos ismereteket. Magyarországnál hússzor nagyobb területen mindössze harmincezren élnek; megtalálni sem könnyű őket.

Vikár László említést tett a kutatómunka beindulásának előzményeiről, legelső inspirációjáról, a század első évtizedének arról az időszakáról, amikor a minden újra fogékony Bartók Béla fonográf- tekercseken -találkozott a cseremisz népzenével. Csak néhány véletlenül idekerült anyag állt Bartók és Kodály rendelkezésére. A személyes ismereteknek és 'tapasztalatoknak egyre nagyobb • hiányát érezve Kodály — első lépésként — Leningrádba küldte aspiránsát, hogy az akkorra már ott összegyűlt, számunkra érdekes anyagot tanulmányozza. A Fuskin-háZban töltött közvetett ismerkedés 'hónapjai után már valóban csak a személyes tapasztalás volt hátra: 1958-ban vezetett Vikár útja. a ■mariikhoz. Az ott- végzett kutatás minden tekintetben az addigi feltevéseket bizonyította.

— Tengernyi feldolgozásra váró anyag fogadott, a munka szinte végtelennek látszott. Ekkora kihívás mellett nem lehetett sem a magyar, sem a nem-“ zetközi zenetudomány miatt elmenni — mondta Vikár. — Fontos volt az ottaniak felelősségét is felhívni, hiszen ennek az anyagnak a megőrzése az ő feladatuk elsősorban.

— Amióta 1958-ban a cseremiszekhez eljutottunk, minden utunkra úgy indultunk, hogy most leszünk ott -utoljára. Háromszáz faluban, ezer kilométer átmérőjű körben mintegy négyezer felvétel készülhetett. Ezek feldolgozása a Magyar Tudományos Akadémián még mindig folyamatban van, a belőlük készülő kötetek megjelentetése folyamatos. Körülbelül ezer dallam jelent meg 1971-től magyarul és angolul. És mindez — a harmincéves munka — még csak . töredéke az egésznek. Remélem, lesz aki folytatni fogja — zárta beszámolóját ^Viikár László.

Nem mefl'lékes, hogy ezek az anyagok bárki számára bármikor hozzáférhetők itt, Kecskeméten is, hanglemezen és kötetben. Ez utóbbi — száz összegyűjtött dallammal — épp a bevezetőben idézett VI. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából jelent meg.

Károlyi Júlia

KONCZEK JÓZSEF

Borka néni virágcsokra

Borka néni? Ha meggondoljuk, hogy a név mindössze huszonegy éves — sudárkarcsú, szőke és hosz- szú hajú — ifjú pedagógust jelez, már az eddig mondottak alapján is láthatjuk, hogy a tanítványok szó- használatában jelen levő megnevezéssel van dolgunk, s gyaníthatjuk azt is, hogy a kisgyermekes hangzású Borika néni helyett éppen a név viselő- ' jének némi szelíd ráhatására öltötte ezt az alakot. Így mondják a végzettek is. „Barkám” — mondja az állatorvos felesége, s rendjén is volna ez így. Mert ez a Borka amolyan városias ízt is ad a névnek, ám ugyanennyi erővel azt is feltételezhetjük, hogy éppenhogy nem városiasat, hanem amolyan pusztai, tanyai száraztiszta hangzást. Mindegy, elég az hozzá, hogy a tanító néninek így tetszik a saját neve, tehát így is hívja őt a faluban mindenki.

Borka néni albérletben lakik, ám gazdasszonyára hárul valami ünnepélyes különösség ebből a tényből, hogy a kistanítónéni éppen nála lakik, az új ház nagy folyosójáról nyíló egyik nagyszobában, közvetlen a fürdőszoba mellett, s nem is mulasztja el, hogy szóba hozza ezt a tényt, valahányszor vásárolni megy a boltba, „Szépet adjon, mert Borkának lesz, lelkem!” Azt aztán már nem lehetne megmondani, hogy a „lelkem", vagy a kistanítónénire való hivatkozás miatt, de o/lyan zsirtalan szép szeleteket vág a marhacombból Jani, hogy öröm nézni is. Ma reggel mégis egy kicsit zord szemállással lépked Kati néni a hentesbolt felé, s amint emlékeit összeszedegeti, már látja is az összefüggést az esti traktorzörgés meg a ma reggel Borka ablakába állított kikerics-csokor közt. Az lehetett, a Varga Pista, az jár a traktorával. Biztosan jól beittak megint az este, és ők szedték az ősz első virágait amolyan goromba ugratás céljával Borka ablakába. Mert a Borka nem ment még férjhez. No, még az a jó, hogy kora reggel, amikor Kati néni az öntözőkannával meg az ágseprüvel kiállt az utcára, azonnal észrevette a csokrot, le is tépte a zöld zsalu rései közül, először bedobta a' vízáteresz cement- gyűrűje alá, aztán, amikor felsöpörte a ház elejét, előhalászta, és azt is a kukába vágta. De a harag már akkor forrni kezdett benne. Hiszen ha jól megnézzük, ez az otrombaság személyes sértés 6 ellene is, nemcsak Borka ellen, de majd megmutatja annak az ostoba Varga Pistának. * Nem láthatta senki olyan reggel azt a csokrot, de a sértés megesett.

Nem talál magának valót ez a lány. Nem talál, istenem. Teli de teli van a szekrénye könyvekkel, újságokkal, mindig szól a lemezjátszó, Borka behúzódik a szobájába, csak teát fogad el estére. ■ s lámcsak, most is visszajött már a nyaralásból á tanév kezdete előtt egy hónappal, és olvas, olvas meg olvas. Aztán itt van ez a pedagógusföld. abba ültetett egy sor virágot, meg is locsolja mindig tíz körül,' amikor előjön a szobából — olyan szép az a lány fürdőruhájában, a fara,, a melle, csupa kicsattanó egészség, meg az a hosszú laza haja, rr^int- ha saját magát látná Kati néni ezelőtt huszonötharminc ■ évvel — igaz, addigra már a virágok meg vannak locsolva, reagel, jókor, dehát nem baj az, legalább ennyit törődjön a virágokkal. A kapálás, 'a paradicsom felkötözése úgyis Kati nénire marad, a hullott szilvát is ő szedi össze, mert ebben a Borka lányban nincsen paraszti vonzalom, átengedte a földet használatra, s ingyen.

De hogy mi mindent tud a lány?! A harangokról is. Az. Hogy elmondta a múltkor is, amikor Kati néni a tejet szűrte le, hogy a harangoknak régen saját nevet adtak, meg milyen nagy titok az, hogy

miképpen öntik a harangot, & aztán az is, ugye, hogy régen a harangokat acélból is próbálták csinálni, de a bronz a legjobb anyag, meg még hogy a harangokat néha kicsit el kell fordítani, mert akkor a nyelv egyenletesen koptatja körbe, vagy mit csinál, ugye, a szoknyával. De főleg az a jó ebben a Borkában, hogy olyan nagyon finoman és kifejezően kapcsolja egybe a szavakat, szóval, hogy olyan szépen meg tudja mondani a dolgot, az érdekességet, talán még a tisztelendő úr is szívesen beszélgetne vele, ahogyan a Borka mosolyog, és mondja, hogy ebben meg ebben igaza is van az embernek', de hallgasson csak, én mit hallottam. Hogy olyan aranyosan mondja, mintha nem is kellett volna neki azt a sok könyvet kiolvasnia, éjszaka, amikor rontja a szemét a villannyal, hanem úgy, jártában- keltében, itt is, ott is hallott volna valamit, és aztán csak elmesélni.

S akkor aztán ez a csokor.

Kati néni már a Jani pultja előtt áll, most is megkapja a szép szelet húsokat, kifizeti, de közben már azt tervezi, hogy beszélni fog a Varga Pista anyjával. Még jó, hogy éppen beleütközik, amint a hentesbolt kopott cementlépcsőin lépked lefelé. Kati néni aztán kiereszti a nyelvét. Szegény Juli meg hüledezik, hinni sem tudja a dolgot, ám Kati néni igazságának nem lehet ellenállni, s távozik is aztán hamar a Juli, hogy beszéljen a fiával. Az a nagy pacula még föl sem kelt. Igaz, szántott egész héten, de csuda a jó dolgát, a sört is elég gyakran eregeti a torkán, mert a szőrös hasa egyre jobban kimászik a tengerészcsíkos trikó alól. Ilyenkor meg, persze, alszik. „Nagy fehér csokor rózsával, azzal jöhet a fiad a házamhoz, értetted, Juli?" — bocsátja el Kati néni a szegről-végről rokont, és mint aki jól végezte dolgát, indul is hazafelé.

Egy kis tejszín, az volna jó Borkának, a kávéhoz, ■ amikor majd felkel az ágyból, A tegnapi tejnek lesz annyi színe, hogy ki lehet keverni belőle azzal az elektromos géppel, amit a Borka adott. Ez a lány nagyon szereti a mindenféle elektromos gépeket. Van a szobájában egy padlóra helyezett négyes elosztó, abba dugdos mindenféle kapcsolókat, egy kapcsolás, szól a■ lemezjátszó, egy másik, működik a tévé, egy harmadik, az ágymelegítő, sőt van neki egy fura kis masinája is, azt mondja, az a masszírozógép. Persze van hajszárító is, meg kenyérpirító, természetesen kis ágylámpa, olvasni, éjjel, meg egy merülő forraló a kávénak, ha nagyon kihűlne, mert az egész csuporral be szokta vinni magához, ha lefut a konyhán.

Kati néni már szétdarabolta a kakast, jó zöldséggel fortyogott a gázon, amikor igen csendesen beállított Varga Pista. Né, még egy selyempapír is került a rózsacsokorra. És micsoda feszes-kemény szép bimbók. Na, te léhűtő! Aztán ne csak makogj itt nekem, hé, te. Benn van a Borka néni, már megint a lemezjátszót szaggatja. Tudod, mi az,, ami szól? Nem hát. Hát a Bétóven. Süket volt, amikor a legszebb muzsikát írta.

„De nem úgy van az, Kati néném.” „Micsoda?” „Csak az, hogy írt az a zeneköltő sok szépet azelőtt is, hogy megsüketült volna.” „Igen?" „Az már csak a belső hallása volt, tudja-e?” Kati néni most két aranysárga krumplit csúsztat a levesbe, aztán beszól az ajtón.

Milyen lassú beszéde van ennek a Pistáitok, gondolja. később, a konyhában álldogálva, miközben a csipedettet gyúrja, de azért összefüggően tud beszelni és jó sokáig. Aztán kinn a konyhán Borka néni meg Pista megisznak egy pohár bort, sőt, kis rábeszélésre, mármint a Pistáéra, maga Kati néni is. Csak ennek a lánynak olyan távoli, különös mosolya van, a bort meg apródonként kortyolja, mintha nem is itt volna.

Később meg, mielőtt Borkát ebédelni hívná, s rányitja az ajtót, látja, hogy szétnyitva hevernek a színes képzőművészeti albumok, Borka pedig a fürdőszobából bukkan elő, egyenest a hidegvizes zuhany alól, hát az arca éppen olyan, de tényleg, mint a harmatos rózsa.

R