Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-11 / 213. szám

1985. szeptember 11. « PETŐFI NÉPE 0 5

HONISMERET — HELYTÖRTÉNET

T Idvarias igazgatói levél invitálta a minap egy baráti beszélgetésre a Kismotor- és Gépgyár bajai gyáregységének több nyugdíjasát, dolgozóját, jelezvén, hogy az üzemtörténeti munkabizottság megalakulásáról' lesz szó. A megbeszélésen

— ahol a megjélentek között üdvözölték a gyár ma már nyugdíjas volt vezetőit, több alapító dolgozóját

— Szedő István igazgató adott tájékoztatást az utóbbi 'három év gazdasági-termelési helyzetéről, és az üzemtörténeti munkabizottság feladataival kapcsolatos elgondolásokról.

A résztvevők közül többen — Balogh Tibor, Pasz- ternyák Péter, Kapitány László, Bácskai Kornél, Vedelek János és mások — elevenítették fel aZ elmúlt évtizedek történetének néhány csomópontját, érdekes, izgalmas, mozaikját. Az eddigi tapasztalatok és a lelkes hangulatú megbeszélés lehetővé teszik néhány, az üzemtörténeti anyaggyűjtéshez kapcsolódó általánosabb érvényű tartalmi és szervezési összefüggés felvillantását.

A közelmúlt, a félmúlt történetének kutatása, majd hiteles, reális összegzése felelősségteljes feladat még akkor is, ha az idő számunkra oly véges korlátaiba ütközünk, amikor munkahelyen és azon kívül megújuló küzdelmet folytatunk eredményeink megőrzéséért és . gyarapításáért. Eredményekben gazdag, de küzdelmekkel, gondokkal, erőfeszítésekkel átszőtt múltunk mélyebb megismerése és megbecsülése kötelez 4s erre. De inspirálja ezt a vállalkozást a tanulságok, tapasztalatok rögzítése, értelmi-érzelmi elkötelezettség, a kollektivitás erősítésének, az értékek gyarapításának mai és holnapi igénye.

A levéltári, irattári források, más dokumentumok, régebbi sajtócikkek összegyűjtése, feldolgozása alapvető feladat.

Ezeket az elsődleges forrásokat jól kiegészítik, hitelessé, színessé, emberivé teszik azoknak az élményei, emlékei, dokumentumai, akik mindennapi munkájukkal maguk a történelemformáló folyamat cselekvő részesei voltak. (Jól példázza ezt „A bajai munkásmozgalom főbb eseményei 1895—1950” című kiadvány visszaemlékezés-részleteket közlő fejezete.)

A létszámban gyarapodó, szakmailag gyorsan fejlődő munkások, az újabb és újabb feladatokhoz igazodó, a növekvő követelményekhez felemelkedő vezetők és dolgozók személyes, emberi helytállással, nehézségekkel dacolva, sokszor nehéz körülmények, rossz feltételek mellett is vállalták, alapoz- ták^meg az újat. Az üzemhez, a megtett úthoz kötődő emlékeik, tapasztalataik, élményeik — természetesen szubjektivitással átszőtt — színes, érdekes mozaikjai nélkül a történelem csak a végterméket tükröző adatok, diagramok, grafikonok meglehetősen száraz halmaza. Szegényesebb az a kép, amely

Jó ügyért — összefogással

egy termékszerkezetváltozást, a mind korszerűbb technika és technológia elfogadtatását és meghonosítását, vagy új szakmák megtanulását és megtanítását a mögöttesnek tűnő, de oly fontos emberi tényezők, sorsok nélkül akarja bemutatni. A nehézségeket is vállaló köznapi emberi küzdelem formálja' az egyént, alakítja a közösséget, erősíti egymáshoz és az üzemhez való kötődést. A személyes visszaemlékezések elkészítéséhez, összegyűjtéséhez jelentős segítséget adhat — a fenti példában ad is — az üzem párt-, KISZ- és szakszervezeti alapszervezete. A fő termelési feladatok mellett a társadalmi-politikai szervek tevékenysége, a kultúra, a sport, a brigádmozgalom és más mozzanatok teszik teljesebbé, gazdagabbá a történelmi folyamatot.

A történeti folyamatosság és konkrétság azt is igényli, hogy az üzem története — úgy, ahogy a valóságban — jól illeszkedjék a lokálisabb és a tá- gabb környezet történetéhez, hiszen annak a kölcsönösség alapján integráns része. Ugyanakkor számoljon a szakma,' áz ágazat történelmi előzményeivel, amelyeknek közvetlen vagy közvetett folytatása. Természetesen mindez a nagy dinamikájú társadalmi-gazdasági-politikai folyamatok helyes értelmezését és reális számbavételét is megköveteli.

Az üzemtörténettel foglalkozó munkabizottság tárgyi-technikai eszközök felkutatásával és összegyűjtésével is számol. Ebben az idősebbek tanácsai alapján a fiatalok vállalnak nagyobb részt. Az összegyűjtött, rendszerezett, igényesen feldolgozott anyag megfelelő alapja lehet egy üzemtörténeti kiadványnak, kismonográfiának, állandó kiállításnak, vagy üzemi múzeumnak. Még nem késtünk el, de — a közelmúlt-félmúlt hiteles történetéhez kapcsolódó anyagok összegyűjtése, szakszerű tárolása, közkinccsé tétele sürget, hiszen a dokumentumok, fényképek, emlékek halványulnak, a tárgyi eszközök fogynak, kopnak, s az életutak is véget érnek.

Ebben az értékmentő, őrző tevékenységben egykori és mai résztvevők, lelkes aktivisták állandósuló együttműködése, a munkahelyi vezetés bizalma, segítő közreműködése lehet csak gyümölcsöző. A bajai Kismotor- és Gépgyárban ezt akarják és ezt teszik. Faludi Gábor

A fenti címmel nemrég jelent meg a könyvesboltokban a tízéves Kincskereső című gyermekfolyóirat válogatott gyűjteménye. Elbeszélések, no,- vellák, versek olvashatók gyermekekről. Egy irodalmi folyóirat ad életjelt ismét magáról, miközbén évek óta egyedül, valójában igazi társ nélkül szolgálja a gyermekek olvasási készségének fejlesztését, irodalmi érdeklődésének gyarapítását, a Mórát nem számítva.

Miközben évről évre könyveivel egyszerre kívánja szolgálni a szépirodalom, a tudományos és politikai ismeret- terjesztés feladatait, nem feledkezhet meg arról sem, hogy eleget tegyen az oktatáspolitikai követelményeknek és könyvei illusztrációival az esztétikai igényeknek is megfeleljen. ‘ ,. |.

A gazdasági, üzleti szempontok azonban manapság a könyvkiadás területén is érvényesülnék, ez vonatkozik a hivatásos, állami könyvkiadók munkájára, de érzékelhető a különféle gazdasági munka- közösségek, kiadásszervezési társulások tematikai programjában is. Időnként azonban meglehetősen változó színvonalú kiadványokkal találkozni, amelyek a gyermekek olvasási igényének fejlődését egészségtelenül akadályozzák. Gondolok itt a „szövegszegény” képregényekre, a könyvbeli illusztrációk nem gyermekeknek szánt megoldásaira vagy éppen arra, hogy a kiadói műhelyek számának gyarapodása ellenére ■ változatlanul hiányoznak a mai mesék, megfelelő számban a nélkülözhetetlen történelmi regények, a líra szépségeit népszerűsítő verseskötetek.

T álált kincs

A Hazafias Népfront Országos Elnökségének gyermek- és ifjúsági irodalommal és olvasástanítással foglalkozó munkacsoportja idén májusban társadalmi vitasorozatot indított, számítva pedagógusok, ifjúsági vezetők, szülők, gyermek- és iskolai könyvtárosok és természetesen a tanulóifjúság véleményére. A gyermek- könyvtárakban, iskolákban, olvasótáborokban eddig szervezett beszélgetések közben számtalan izgalmas és kiadás- politikailag fontos kérdés fogalmazódott meg. Például: a gyermekolvasók kíváncsisága hogyan változott az elmúlt ■években, a szépirodalom iránti érdeklődés — ahogyan azt a' terjesztői tapasztalatok mutatják —, miért csökkent. az ismeretközlő irodalom javára, valójában milyen értéket képvisel jelenleg az ifjúsági könyvkiadás^ az olvasástanítás mennyiben segíti az olvasás élményének egy életre való elültetését 6—10 éves korban, milyen az együttműködés az iskola, a könyvesbolt és a gyermekkönyvtár között a kötelező és az ajánlott irodalom folyamaltos megjelentetése érdekében, miért nincs országos gyermekkönyvklub-hálózat, hol vannak a gyermekeknek tervezett speciális berendezésű könyvesboltok, milyen a könyvújdonságokról szóló tájékoztatás színvonala.

A viták szenvedélyessége, légköre már eddig is igazolta, hogy a könyvszakma képviselőinek érdemes odafigyelni az olvasók véleményére.

A mielőbbi jó .megoldások keresése sürgető feladat, hiszen olvasáskutatói vizsgálatok is figyelmeztetnek arra, hogy gyermekkorban csők-, ken az olvasásra szánt idő, a gyermekkönyvtárakból az eddigieknél és a szükségesnél kevesebben iratkoznak át a felnőttolvasók táborába. Az olvasáspropaganda irodalom- népszerűsítő akcióktól függetlenül állandó feladatának tekinthetné a gyermek- és ifjúsági könyvek népszerűsítését. Ténylegesen ugyan nem csekély az a választék, amelyet a könyvtárak, a könyvesboltok, a könyvraktárak kínálnak, de vajon eljut-e és milyen módon a gyermekekhez, a fiatalokhoz? Támaszkodhatnak-e hasznos, figyelemreméltó tanácsokra, hogy a könyv valójában ne csak egy kötelező tantárgyi eszközként maradjon meg számukra?

A Magyar Írók Szövetsége októberben A gyermek- és ifjúsági irodalom gondjai címmel rendezi meg IX. szekszárdi tanácskozását. Ez alkalommal lehetőség lesz majd arra is, hogy a társadalmi vitasorozat tanulságait a jelenlevők elemezhessék. A legfőbb kívánság természetesen csak az lehet, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom fontos része, igazi kincse legyen könyvkiadásunknak.

Óhatatlanul a 17. századi kiváló cseh pedagógus és író, Komensky üzenete jut eszembe: „ ... a bölcsességre törekvő tanulónak a könyveket az aranynál és ezüstnél jobban kell szeretnie.”

M. I.

m

SaKaHHBS

GONDOLATOK A KÉPTÁRRÓL

Mit láthatunk Szombathelyen?

j\ gondolatok, amelyek a szopibathelyi képtár Tatásakor hatalmukba kerítenek: az örönjj az elismerés.

Igazi európai építmény! Elegáns, levegős, stílszerű, funkcionális. A hosszan el. nyúló, sima fehér homlokzat dísze csak a felirat: Szombathelyi Képtár. S az építés történetét felidéző rövid szöveg a táblán.

Emelkedettség, s az öröm keríti hatalmába a belépőt. Jólesik betérni ide forró nappalokon, vagy borongás estéken (estéken is, mert a képtár több, mint egyszerű képgyűjtemény, közművelődési intézmény is előadótermekkel, vetítésre, be. mutátásrá alkalmas helyiségekkel. Remélhetőleg élnek is a ház gazdái e páratlan lehetőséggel.)

Gyönyörű a képtár belső építészete. Látszik, akik építették, nem voltak közömbösek. Hogyne, hiszen egy ország mozdult meg, hogy Szombathelynek méltó képtára legyen. S az építők, a kivitelező vállalatok is maguknak, megyéjüknek, városuknak építették. •

Öröm itt a képeket, szobrokat nézni, de öröm lehet itt dolgozni, rendezni is.

HM—

J0& 'v** ■

mm

Utes**®

Rendkívül gazdag a kiállítások anyaga. Derkovits és Dési Huber a fő attrakciók. Kezdetben Derkovits Képtárat akartak létrehozni, ám a szándékot túllépték a lehetőségek. S különben is a város már birtokolta Dési Huber István hagyatékát. Derkovitsnak száznál több műve, Dési Huber- nak nyolcvan festménye, rajza látható. S nem is akármilyen alkotások. Főművek, mint Derkovits korai önarcképe, a sokat reprodukált Halas csendélet, a Zsá- kolók, a Kávéházban, a Telefonáló. a Dunai homokszállítók, a Hajókovács. S természetesen grafikai lapok a Dózsa-sorozatból, s két, ritkaságot jelentő szobra is. Dési Hubertől önarcképe, kubista és konstruktív ihletésű tájképei, későbbi korszakának szabadabb alakítású munkásai, parasztjai.

De kiegészült a gyűjtemény a Szocialista Művészek Csoportja

egykori tagjainak műveivel is. Goldman György a rövid életű és szerény, ám annál jelentősebb életművű szobrász, Sugár Andor, Fenyő A. Endre, Háy Károly, Kondor György, Fehér (Weiss) György, Roxy József és rhások. Szocialista törekvések a XX, század első felének magyar művészetében Címet viseli a kiállítás, a képtár méltó büszkesége..

A magyar avantgardé, a századelő hazai művészeti irányzatai, a két világháború közötti magyar művészét (az Európai Iskola, a Római Iskola) jelesei, mind képviselve vannak az elegánsan, levegősen rendezett teamekben.

Válogatás a Szombathelyi Képtár körtárs gyűjteményéből — a másik nagy terem ugyancsak egyedülálló bemutató. Hiszen ha hiányoznak is nagy nevek, nagy egyéniségek. így, ilyen teljességben, mégiscsak ez az ország egyetlen, napjainkig tartó kortárs

• A terem.

kiállítógyűjteménye, modern képzőművészeti kiállítása.

Az Európai Iskola képviselőinek — Vajda Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Martyn Ferenc, Barcsay Jenő — művei erősítik az előző teremben látottak, s biztosítják a kiállítás folyamatosságát. De elvezetnek egészen a legújabb törekvésekig; a fiatal grafikus nemzedék reprezentánsainak, s hagyományos táblakép- megújulásának tettenéréséig.

K. M.

PÉNTEK ESTE A TELEVÍZIÓBAN

Jack Lemmon

Mikor lehet egy magyar filmrajongó részese egy majdhogynem intim hollywoodi ünnepségnek? Ha kinyitja a tévékészülékét £ szeptember 13-án este. Igaz, az esemény üt r esztendővel ezelőtt zajlott, az ünnepelt az idén már betöltötte a hat van at. De barátai, fe- pályatársai 55. születésnapjának tiszteletére rendezték azt a partit, amelynek felvételét most a magyar nézők is láthatják. James Stewart, Jane Fonda, Walter Matthau és mások gyűltek össze akkor Jack Lemmon köszöntésére.

A pályán nem kevés önbizalommal indult. Rövid katonáskodás, a Harward Egyetem elvégzése és zongoratanulás után, 1946- ban apja szerény anyagi támogatásával John Uhler Lemmon elindult New Yorkba, hogy — ahogy mondta — „a következő Gershwin legyek, és hogy megmentsem az amerikai színházat". A megmentendők nemigen méltányolták ezt az igyekezetét, mert a fiatalember epizódszerepeket játszott, azokat is csak ritkán, a legtöbbször munka nélkül volt. Aztán megkapta első szerződését egy musichallba. 1950- ben már a Broadway színpadjain tűnt fel, és 1954-ben állt először a felvevőgépek elé.

Ettől kezdve gyors karriert futott be. A hatvanas években már a vezető hollywoodi színészek között tartják számon. A kritikák dicsérik technikáját, kifejezőeszközeit és mindenekelőtt intelligenciáját. Van, aki forrón szereti, Mister (Roberts (ezért 1955-ben a legjobb epizódszerepért járó Oscar-díjat kapta meg), A legénylakás, Irma, te édes — siker, siker után. 1973-ban a Mentsétek meg a tigrist című filmben nyújtott alakításáért elnyerte az aranyozott szobrocskát, az Oscar-díjat.

Ojabb és újabb filmek követték egymást, köztük újabban politikai töltésűek is — bár Lemmon közvetlenül nem politizál —, mint A Kína- szindróma és az Eltűntnek nyilvánítva. Ez utóbbiban nyújtott ragyogó teljesítményéért Cannes-ban a legjobb férfialakítás díjával tüntették ki.

Kölykös gumiarcán elmélyültek a ráncok, de szemének meleg tekintete, szomorkás mosolya a régi. Sokoldalú tehetségéről bizonyosulhatunk meg, ki tudja hányadszor, a sztárok köszöntik Jack Lemmont című tévé- programban, amelynek zeneszámait egy kivételével az ünnepelt — számos dal és filmzene írója — szerezte.

E. M.

SZOKOLAY ZOLTÁN:

Hőség

A képtár épülete.

Kinyitotta a csapot, . lehajolt, hideg vizet vett két tenyere közé, és az arcára löttyintette. Leült a kád szélére, szemben az ajtóval, melynek fogasán a fürdőköpenyek lógtak. A viz csak folyt tovább a mosdókagylóba. Lennie kell más megoldásnak is — gondolta. Kedden reggel három szép pontyot fogott. Estig ott lubickoltak a kádban. Akkor a felesége nekilátott a késsel, csapkodás, motozás, kapárászás, edényzörgés — hamarosan kész lett a halászlé. Asztalhoz hívta az asszony — először szólalt meg két hét után. Odahajolt q csaphoz, hideg vizet vett két tenyere közé, és az arcára löttyintette. Visszaült a kád szélére, szemben az ajtóval, melynek fogasán a fürdőköpenyek lógtak. A viz csak folyt tovább a mosdókagylóba.

Jó itt — gondolta —, nem bánt senki. Kis piros pöttyök a szeny- nyestartóba dobott fehér ingen, talán még a halászlé nyomai. Pillái lassan lecsukódtak, a feleségét látta közeledni, csak bugyiban, melltartóban, de fején repkény- koszorúval, akár egy menád. Utazz el — hallotta —, még eléred az esti gyorsot. Szerezned kell magadnak egy másik lakást.

Szereznem kell magamnak egy másik életet — ez már a saját hangja volt, tompán, mintha víz alól szólna. A lányra gondolt, akit az értekezlet után, mert gyűlölte a veszekedést, és félt hazamenni, elkísért a buszmegállóig. El akart mondani mindent, de mire az épületből kiléptek, megijedt. Nem ismerték egymást, csalóka lett volna a kölcsönös jóindulat. Mi az a minden, arpit valakinek, egy véletlenül mellém sodródott lénynek el akarok mondani? — kérdezte némán, és harmadszor is megnedvesítette az arcát. Lennie kell más megoldásnak iá.

Hogy 'megfiatalodott a feleségem, amióta Tamást ismeri — töprengett tovább. Annyinak■ látszik, mint az a lány, akinél pedig tíz évvel idősebb, két gyermekszüléssel megviseltebb. Amikor a meggypiros távolsági busz odagördült a megállóhoz, nem néztek egymásra, csak kezet fogtak. Kellemes nyaralást —, mondta á lány, ő meg a lába elé ejtette válaszul, hogy szervusz. Hazafelé 'még benézett a sörözőbe, de nem talált ismerős. arcot a félhomályban, így. hát bármilyen szomjas volt is, távozott.

Elzárta a vízcsapot, visszaült a kád szélére, szemben az ajtóval, melynek fogasán a fürdőköpenyek lógtak.

— Sokat iszol, későn jársz haza, nem csoda, ha Évának kisírtak a szemei — nézett rá vádlón

az anyósa lenn a játszótéren. Épp a homokozó szélén guggolt, egy kagylóformájú piros edénykét nyújtott oda a gyereknek, onnan felelt hát lentről, de fojtott gyűlölettel. — Éva most szerelmes. Te juttattad ide — hallotta távolról a választ. Akkor jutott először eszébe, hogy őt most már szinte bármelyik más városban szívesen fogadnák, jó neve van a szakmájában, talán kapna szolgálati lakást is, hiszen attól irtózott, hogy mindent albérletben kezdjen újra.

Este, mikor a gyerekeket lefektették, és az asszony még csak a tükör előtt készülődött szokásos, reggelig tartó távollétére, mögéje lépett, és előadta ötletét. Éva nem válaszolt, némán festette tovább a szempilláját. Csak az ajtóból vetette oda: — Ahogy gondolod, kedves Ferenc.

Csördült a kulcs, csapódott a liftajtó, és csönd lett, csupán a filmkoktél szignálja szűrődött át a szobából, tompán, mintha viz alól szólna. Kinyitotta a csapot, lehajolt, hideg vizet vett a két tenyere közé, és az arcára löttyintette. Leveleket kellene írnom — mondta magának most már félig hangosan, miután meggyőződött arról, hogy senki se hallja. Kilépett a fürdőszobából, de a csapot nyitva hagyta, és a villanyt se kapcsolta le. Vetett egy futó pillantást a képernyőn vetkőző szőke lányra, odahajolt, levette a

hangot, az íróasztalhoz ment, cigarettára gyújtott és leült. Először a lánynak írok, döntötte el, pedig tudta, hogy sem a vezetéknevét, sem a címét nem ismeri. Kapkodva húzta ki a fiókot, hosz- szasan válogatott a filctollak között, elidőzött a lilánál, a zöldnél, a feketénél, végül mégis a kék mellett döntött. Két slukk után elnyomta a cigarettát, elővett egy iv papírt a dossziéból. KEDVES M! — írta nyomtatott betűkkel a lap tetejére. Pillái lassan lecsukódtak, most a lányt látta közeledni, csak bugyiban, melltartóban, de fején repkénykoszorúval, akár egy menád. Elutazom — mondta a lány a felesége hangján —, szereznem kell magamnak egy másik életet. Kellemes nyaralást — válaszolta ő.

Hajnalban arra ébredt, hogy zsibbadnak a karjai. Kitáimoly- gott a fürdőszobába, megmosakodott, elzárta a csapot, később a szobában az üresen vibráló televíziót is, megágyazott magának és a feleségének, a másik szobában betakarta az alvó gyerekeket, kiment a konyhába, ivott egy pohár narancslevet, és kihajolt a nyitott ablakon. Lenn a játszótéren a homokozó mellett mintha Tamás és a lány állt volna, szemben egymással, mozdulatlanul. Lennie kell más megoldásnak is. Becsukta az ablakot, eloltott minden lámpát, meztelenre vetkőzött és lefeküdt.