Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

1985. szeptember Z\ 9 PKTí»FJ NÉPI •>

A VÁROSSZÉPÍTŐK ÉS LAPUNK ANKÉTJA A MEGYESZEKHELY

, BERENDEZÉSÉRŐL”

Kecskeméti utcák, terek

Városszépitési szempontból tudtommal először nézte meg ala. posabban Kecskemét belterületét ebből a célból összehívott szakértői csoport, Ambrusné Pócsai Valéria, a tanács kereskedelmi csoportjának vezetője, Benei Sándor, a városszépítök elnöke, dr. Hajnal Lajosné főkertcsz, Juhász István főmérnök, dr. Pap Jánosné, a Magyar Hirdető kecskeméti kirendeltségének vezetője, Pólyák Péter, a kommunális üzem vezetője és e sorok írója figyelte érdeklődéssel Haiman György nyugalmazott egyetemi tanár megjegyzéseit, javaslatait! Tapasztalatcserének is mondhatnám az fizietek, a hirdetőtáblák, a világítótestek, a kertibútorok, a szobrok szemrevételezését, mert hasznos szempontokkal bővült a résztvevők látóköre, gyakorlatias ötletek kerültek a jegyzetfüzetekbe.

Boltokról kereskedők nélkül

Nehezen érthető például, hogy a valóban gyönyörű tanácsházán — itt fogadta dr. Mező Mihály tanácselnök és dr. Fáy Ferencné tanácselnök-helyettes a városzé- pítők vendégét — miért tűrik meg az épület méltóságteljes stílusával feleselő, harsogó, zavaró feliratokat, reklámtáblákat.

Minden észrevételt rögzítettek a résztvevők, többségüket az esti, a Szalvai Mihály Úttörő és Ifjúsági Otthonban rendezett anké- ton is megbeszélték.

Korszerű üzletek nélkül nincs nagyvárosias hangulat. Érthető, hogy a boltokról esett a legtöbb szó a sétán és az ankéton. Ameny- nyire örvendetes;* hogy két nyugdíjas kereskedelmi szakember — Gerőcs István, a megyei tanács volt osztályvezetője és Herczog György csoportvezető — értékes hozzászólásokkal is bekapcsolód dott a vitába, annyira sajnálatos a kereskedelmi vállalatok meghívott vezetőinek távolmaradása. Volna mit javítani, mert a kialakult vélemény szerint boltjaink többsége elavult ízlésű, noha a vevőt a szép, korszerű külső is vonzaná. Fölösleges és csúnya papírfeliratok tarkázzák a kirakatokat, nehezítve ezek tisztítását. Esztétikusabb volna, ha ízléses, felfüggeszthető táblákon közölnék a ^legfontosabb információ- katr Főként az élelmiszerboltok kirakata kívánná ezt. A vevőket érdeklő tárgyakat olykor hargögp színűd—" a figyelmet az ajánlatról elterelő — piros és sárga papírvirágok keretezik»

I Ilyen-olyan portálok

Haiman professzor más-más okból dicsérte az Aranypók és a Szivárvány kirakatát. A Kéttemp- lom közi üzlet az inkább kevesebbet,- de jobban elvet követve hasznosítja az adott teret. A Széchenyi téri kisáruház az utcai járókelők előtt is föltárja kínálatát. Bizony-bizony sem a modern épülettel feleselő, ráadásul rongyos, csipkefüggönyös Tejbár, sem a — bocsánat — falusias hirdetés a Júlia presszó bejáratánál nem ad esztétikai örömöt. Kevés az arányos nagyságú, ízléses cégtábla. Csúnya és szükségtelen — például, — a Szabadság téri patika kiabáló, 70 cm-es felirata.

A szép cégérek megszépíthetnék az utcaképet. A vasboltot hirdető lábasok — például — elveszik az étvágyat az efféle városszépítéstől. Egyik másik üzlet tervezője mintha sohasem hallott volna a portál és az épület összhangjáról. Ki engedte meg, hogy Mende Valér gyönyörű bérházát elcsúfítsa a Csemegebolt drága, pöffeszkedő márványos portálja? Mielőbb vissza kellene állítani az eredeti, az épület másik oldalával harmonizáló állapotot. Arról

' | .

• nem is beszélve, hogy évek óta hiányzik az esőcsatorna egy darabja ...

I Bódéktól

édes és keserű

Az utcai árusítás élénkíti a forgalmat, esetenként praktikus lehet, színesítheti a városképet. Sajnos az árusítóhelyek, a bódék többsége primitív, bántja a szemet. Nem válik a főtér díszére az újságpavilon. A városszépítök méltó feladata volna — állapították meg az ankéton —, ha a tanáccsal közösen pályázatot hirdetnének eredeti, a hajdani pia- cozó város sajátos ízeit kifejező elárusító bódék tervezésére. Még a Kossuth téri élelmiszerüzlet előtti színes sátor tetszett leginkább a szemlén részt vevőknek. Egybehangzó Vélemény szerint célszerű, hangulatos a Petőfi Sándor utcai kispiac.

A városszépítök és a Petőfi Népe anikétján részt vevők helyesnek tartanák, ha a városi tanács rendelettel szabályozná a portálokkal, kirakatokkal kapcsolatos fontosabb kérdéseket. Ami ennél is lényegesebb: betartatná az elfogadott elveket. Nyilvánvaló, hogy szükséges rossz az efféle beavatkozás, de nincs más választás, mivel nálunk hiányoznak^ a kereskedelmi hagyományok és verseny sem kötelezi ízlésformálásra, elegánsabb megjelenésre a boltokat. Üdvös volna, ha a kirakatrendezők és üzletvezetők &véhbkégteséj) jnegyitatnák- „a, fentebb emfítéttekef^ * •* ■

I

Mit és hogyan: a reklámról

A Magyar Hirdető kecskeméti kirendeltsége szeretné, ha ügyfeleit az eddigieknél is eredményesebben szolgálhatná és reklámjaival, falragaszaival az utcák, a terek, hangulatát színesítené. Az utcai közlemények ugyanis fontos elemei a vizuális kultúrának, az információk cserélődésének. Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy az olyan semmitmondó közléseket, mint például „cukrot a cukorbolUból” senki sem jegyzi meg. Efféle információkkal telítik a kivilágítható utcai hirdetőoszlopokat. Még akkor sem díszítenék a várost, ha garázdák nem törnék be újra és újra az üveglapokat. El kellene távolítani a hirdetőtáblákat olyan helyekről, ahol szép épület, értékes szobor érvényesülését zavarják. A kulturális és sportintézmények hirdetőtábláinak többsége méltatlan a megyeszékhelyhez. Nagyon csúnyák a moziműsorok népszerűsítésére hivatott oszlopok — a leninvárosi a tavaly novemberi műsorral „csábítja” az érdeklődőket..., —, gondózatlan és elhanyagolt a sportcsarnok, a KSC-székház hirdetőtáblája.

Az Iparművészeti Főiskola Mesteriskolájának vezetője alaposan

...

• Haiman György, az Iparművészeti Főiskola tanára.

szemügyre vette a pénzintézeteket. Sok ember megfordul ezekben, akarva-akaratlanul alakítják a közízlést. Sok ' országban legkiválóbb iparművészekkel terveztetik az intézet külső frontját, belső berendezését. Haiman mester elismerően szólt a Magyar Nemzeti Bank mértéktartó, szépen formált, rendeltetésével össz- hángos „cégtáblájáról”. Az OTP igazgatóságának kirakatát felesleges feliratok, díszítmények cifrázzák.

I Padok,

szeméttárolók

Kevés is, sok is a kerti bútor. A nosztalgiapadok jól mutatnak árnyas parkokban, de bántok modern környezetben, például a Május 1. téri felszabadulási emlékműnél. A környezetbe belesimuló modern, egyszerű, támlátlan padokra kellene kicserélni ezeket mielőbb, így véledtek a szakemberek. Sajnos silány minőségűek a hajlított csövekből készített modem padok.

A szeméttarolok közúl az' evangélikus templom előtt látott tetszett a legjobban. A többiek rémesek, piszkosak! A nagyméretű konténerek egyike-másika csúnyán rontja az összképet (a református templom mellett például). Olyan vélemény is fölvetődött, hogy — Kaposvárhoz hasonlóan — száműzni kellene a városközpontból a műanyag kukákat, a vaslemezből készült szemétládákat. Az egybegyűltek célszerűnek tartanák, ha városképi szempontokból felülvizsgálnák a kerti bútorok, hirdetőtáblák, pavilonok elhelyezését. Jó néhány csúnyán és szükségtelenül „belelóg” városképi értékű épületbe, kivételes szépségű várostájba. (Mi indokolta, hogy az Űjkollé- gium és a Tanácsháza közé telepítsenek egy telefonfülkét? A Rákóczi út felől a központ felé haladva Amerigo Tot műve helyett egy elhanyagolt, rosszul telepített közlekedésilámpa-irányí- tó szerkezet tolakodik a nézgelő- dő tekintetébe.)

I Kandeláber: igen, gázlámpa: nem

ötletszerűség drágítja és szep- lőzi az utcai köz- és díszkivilágí- sát. Még Ráday Mihály állapította meg egyik kecskeméti útján, hogy a kónuszos lámpaoszlopok sokkal emberibbek a szokványosoknál. Haiman Györgynek igazat adott hallgatósága: Tetszettek a főtéri nagy kandeláberek, mert ezek kortalanok, bármilyen térségben elhelyezhetők, anélkül, hogy diszharmóniát okoznának. A kis gázlámpák archaizálok, kevésbé történelmi környezetben — például a főtéren — zavarják az összhangot.

Csak évek múltán dönthető cl, hogy sikeres volt-e a városszépítök és a Petőfi Népe kezdeményezése. Vajon —r az akciót rokonszenvesen támogató — városi tanács mennyire tudja érvényesíteni a vázlatos összefoglalóban is érzékeltetett elveket? Elju- tunik-e végre oda, hogy ipari, kereskedelmi, kulturális vállalatok, művelődési, politikai intézmények környezetük formálásánál előzetesen tanácskoznak képzett, esztétikai és városszépítés! elveket érvényesítő szakemberekkel? Várható-e, hogy a hatósági enge- -délyezők következetesebben érvényesítik (érvényesíthetik!) a városnövesztés sokszor rejtett törvényszerűségeit? Általánossá válik-e a nyomokban már sokakat örvendeztető szemléletváltozás, mely szerint közös a nevezője a történetiségnek, a hagyománytiszteletnek, s a célszerűbb gazdasági cselekvésnek.

Heltai Nándor

TESTVÉRMEGYEI KAP

I. Közös érdek,

kölcsönösség,

folyamatosság

Bács-Kiskunt és a romániai Álba megyét 13 éve köti össze baráti kapcsolat. A Maros menti, Küküllő vidéki megye sok mindenben hasonlít a Duna—Tisza közi szőlő-, gyümölcstermelő területekhez. Ezt az azonosságot és a politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatokban rejlő lehetőségeket jelölte meg alapul a megyék között 1972-ben aláírt barátsági, együttműködési megállapodás.

Azóta a politikai és gazdasági kontaktusok, konzultációk, a megyei kertészek, szőlészek, orvosok tapasztalatcseréi, munkás- és tanulófiatalok látogatásai, úttörők cseretáborozásai, amatőr művészeti együttesek vendégjátékai, a Petőfi Népe és az Uni- rea szerkesztőségének együttműködése a testvérmegyei szálakat tovább erősítette. Mégsem lehetünk teljes mértékben elégedettek, hisz a kölcsönösségen alapuló kapcsolatokban sok a ki nem használt tartalék és a megvalósítandó jó kezdeményezés. Ezt csak közös erővel, azonos érdekek alapján, a kölcsönösség elvén, folyamatos munkával valósíthatjuk meg.

Most, a nyolcvanas évek közepén még inkább megfogalmazható, hogy nagy szükség van a szomszédos testvéri országok, népek kapcsolatainak ápolására, továbbfejlesztésére. A hétköznapi diplomáciának is nevezhető barátságépítő és -fejlesztő munkában fontos lépéseket tehetnek a testvérmegyék — köztük Bács-Ki$kun és Aliba megye —, hisz a különböző országrészek kontaktusrendszerében az együttműködés hatóereje a megyehatárokon túl is érződhet.

E kérdéskörben folytatott tárgyalásokat néhány nappal ezelőtt a megyei pártbizottság küldöttsége Gyulafehérvárott Ion Savuval, az RKP KB tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával és a titkárság tagjaival. A tárgyalásokon részt vett. küldöttségek az együttműködés fő célját 1986—87-re a kapcsola• A kapcsolatok tizedik évfordulóján fotókiállításon mutatkozott be megyénk Gyulafehérvárott. (Archív felvétel)

tok továbbfejlesztésében, a gazdaságokat és intézményeket összekötő szálak erősítésében fogalmazták meg.

Á megyei pártküldöttség munkalátogatása történelmi évfordulóhoz is kapcsolódott. Augusztus 23-án volt Romániában az antifasiszta és antiimperialista társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom győzelmének 41. évfordulója, melyről a gyulafehérváriak díszgyűlésen emlékeztek meg, s az ünnepségen Bács-Kiskun képviselői is részt vettek.

Kovács István

(Következik: Kongresszus utáni feladatok Albában.)

Zolnay László életműve

(1916— 1985)

Nem polihisztor volt, több annál. Polihisztornak ugyanis az ókornak azon nagyjait nevezzük, akik az ismeretek összességével gazdálkodtak. Zolnay László régész. zenetörténész, kultúrfiloló- gus bölcselő volt egy személyben, olyan tudós, aki a felismert igazságot világos és könnyed stílusban mindenki számár» közvetíteni tudta. Erkölcsi magatartása nem tett különbséget igazgató és ásó munkás között. 1974. február

16-án — saját fogalmazását idézve — „Szerencsés István csákánya”, Zolnay sok évtizedes összpontosítása nyomán megtalálta a későgótikus szobortemetőt, melv az utóbbi évtizedek legnagyobb magyar régészeti-művészettörténeti lelete. Demokratizmusa társakat és irigyeket támasztott, könnyítette, nehezítette alkotómunkáját. Mindez azonban csupán karakterének meghatározója, tette a magyar művelődéstörténet fáradhatatlan szolgálata.

A siker páratlan volt, 1974-ben érte el életművének zenitjét a budai vár feltárásakor, amikor megtalálta az Anjou-kor gótikus remekműveit, melvek ma a Budapesti Történeti Múzeum kincsei. Mindez meggyorsította Zolnay László pályaívét is. Megszüntette, pontosabban: mérsékelte a gáncsokat. erősítette könyveinek szabad jelzését. Ekkor írta meg, 1974—84 között, egyetlen lázas alkotó évtized alatt mindazt amit egész életében gyűjtött. A Corvina Kiadó adta !ki Zölnav László Szakái Ernővel írt közös könyvét 1976-ban A budavári aótikus szoborleletről. A leletfeltárással szoros összefüggésben adta ki a Gondolat Kiadó második bővített kiadásban Zolnav László Ünnep- és hétköznap a középkori Budán című művét, amely az akkori városéletet, a budai. otthonokat, pia- cokat. a soikadalmakat. művelődési viszonyokat, szokásokat, játékokat, mulatságokat eleveníti meg. Minden idegszálával arra törekedett. hogy könyveiben hiányok nélkül teljességre és világosságra törekedve örökítse meg a középkori Magyarország fényeit árnyait; Buda aranykorát. » Kincses Magyarországot. Száműzött minden hamis romantikát, és tudott lelkesedni is. Igaz. szellemet lehelt írásaiban az adatokba, nem elégedett meg a lexikalitással. csak felhasználta őket. Összefüggésekre utalt, a középkori magyar élet európai határait elemezte.

Nemcsak Budát. Esztergomot, Visegrádot, hanem Krakkót, Rómát. Isztambult is nézte. Számvetése mindig előretekintés, szabadon közlekedik az időben, s megkeresi, megtalálja a folyamatot. Mindent érzékel a krónikákban — belőlük rajzolja meg a magyar középkor illanó hangulatát, tárgyi emlékekből villantja fel a hajdani életet. A művelődéstörté- nész egyetemessége, stiláris érzéke. pallérozott és mindig újításra kész tudása, belső küzdelme révén láttatja a múltat, mely jelenünkben, jövőnkben is tetten érhető. s hogy a folyamat organikussá válik, azt a nemrég elhunyt Zolnay László művelődéstörténészi életművének is köszönhetjük.

Losonci Miklós

A FARKAS

Eltévedtem az erdőben, nem is láttam, merre megyek, magamban pedig azt gondoltam, sohasem fogok kikerülni innen, amikor szembejött velem egy farkas. Mintha a jó isten küldte volna. Elmagyaráztam neki a helyzetemet, és arra kértem, mutasson egy kivezető utat, de annyira át volt fagyva, oly nagyon vacogott a foga a hidegtől, hogy meg sem tudott szólalni. Bedugtam irhabundám alá, kissé átmelegedett, barátságosabb lett, és azt mondta, hogy mutat egy kivezető utat, mivel megmentettem az életét.

— Legjobb, ha farkas leszel — jelentette ki —, és velünk maradsz az erdőben. Ne, ne siess az ellenvetéseddel, először hallgass végig, azután határozz! Nincs jobb a világon, mint ha valaki farkas. A hideg ellenére egyre több ember érti ezt meg, elhagyják a városokat, és visszatérnek a természetes életmódhoz. Azt gondolod, hogy csak a jó levegő miatt jönnek? Nem, barátom. A levegő csak ürügy, hogy legyen mivel igazolni magukat a társadalom előtt. Az emberek elmenekülnek az emberek elől, idejönnek hozzánk, farkassá válnak, hogy mentsék magukat.

Mi nem esszük .meg egymást, barátom, nincs köztünk gazdag és szegény, főnök és beosztott, jó és rossz, nincs köztünk elválasztó határ. A világ

valamennyi farkasa egymásnak testvére, nem szavakban — hanem tettekben! Mi nem találunk ki fegyvereket, hogy megsemmisítsük egymást, mi nem törekszünk arra, hogy megszüntessük az életet a Földön. Legyél farkas, barátom! Ha akarod, élj magányosan, ha akarod, élj falkában! Nálunk nincs válás, nincs gyerektartás. Senki sem határozza meg neked, mikor láthatod gyermekeidet, nincs nálunk bíróság, nincsenek törvények! Nem kell megalázkodnod a főnököd előtt, ■nem kell lökdösődnöd a jármüveken, nem kell este a fáradtságtól elaludnod a televízió előtt...

Csak köztünk értheted meg, mit jelent, ha szabad vagy, ha pedig már egyszer megkóstoltad a szabadságot, barátom, még gondolni sem fogsz arra, hogy ember légy... Mit akarsz mondani?

... Csak gondolkodsz ... Igen, elfelejtettem a legfontosabbat, miért válnak az emberek farkassá. Azért, hogy ne kelljen gondolkodniuk, hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljanak saját gondolataik lidércnyomásától! Mit szólsz, barátom?...

Mondanom sem kell, minden a lehető legszerencsésebben ért véget. Győzött a jó, megöltem a farkast, felvágtam a hasát, teleraktam kővel, és bedobtam a folyóba. Ezután kijöttem az erdőből, de minduntalan az járt az eszemben, vajon az volt-e a legjobb, amit tennem kellett?

Ivan Kulekov Fordította: Adamecz Kálmán