Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-04 / 207. szám

\ 1985. szeptember 4. • PETŐFI NÉPE • 5 Magyar keramikusok alkotásai Faenzában Emilia Romagna tartományt Olaszország vörös szíveként em­legetik, mivel a tartományi, a megyei és a városi közigazgatás- hagyományosan az Olasz Kom­munista Párt kezében van. A tartomány Ravenna megyében található az 58 ezer- lakosú Faenza, a Világ egyik leghíresebb kerámtaközpontja. A tizenötö­dik szazad elején épült rene­szánsz dóm és az ódon piactér mellett most a legizgalmasabb látnivalók közé tartozik a művé­szi kerámia 43. nemzetközi tár­lata. A valamivel nagyobb, mint kétezer négyzetméteres terüle­ten rendszeresen kiállítanak magyar keramikusok is, közü­lük eddig j, tizenöten nyertek aranyérmet. A Faenzában sze­replő művészek legtöbbjének a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Kísérleti Stúdió segít a felkászü­9 Részlet a kiállításból. lésben. Szép sikereket könyvel­het ,el magának például Lammel Ilona — egyik, alkotása bekerült a faenzai múzeumba is — Schram­mel Imre, Polgár Ildikó és Orosz Mária. Ugyanebben az épületben egy másik magyar vonatkozású — az olaszok véleménye szerint euró­pai 'színvonalú — kiállítás is látható A szecesszió' magyar ke­rámiája címmel. A bemutatón tizenhat színes kecskeméti fotó is szerepel, egyebek mellett a Cifrapalotáé és a városi tanács- házáé.’ A kiállítást november­től a magyar közönség is meg­tekintheti majd az Iparművésze­ti Múzeumban. B. I. • Szekeres Károly vázája (balra). • Polgár Ildikó alkotása, A holt természet faenzai Rotary Club aranyérmét kapta. a Ráday Imrére emlékezve Szeptember 4-én lenne 80 éves. De már két'éve halott. kedves,, mosolygós arca emlékkép csupán, amelyet egy-egy régi film felelevenítése tesz élesebbé a néző szemében. Szép fiatalember volt. Ez már színinövendékként — Rózsahegvi Kálmánnál tanult — arrafelé irá­nyította, hogy szépfiúszerepeket adjanak neki. Adtak is, hosszú évekig ő volt az ideális hősszerel­mes. Nemcsak idehaza, külföldön is. Színipályáját 1923-ban Fehér- várott kezdte. 1926-ban Németor-' szágba szerződött, az UFA-nál filmezett, filmlexikonunk szerint nyolc produkcióban. Három év múlva tért haza. a Belvárosi, a Magyar Színház, maid a Vígszín­ház 'tagja lett. Párhuzamosan aratta színpadi és filmsikereit Hogy Jávor Pál mellett, ő volt á legnépszerűbb filmhős, azt bizo­nyítják a sorozatok, amelyeket te­levíziónk műsorra tűzött; legtöbb­jükben ott találjuk Ráday Imrét. A róla írt megemlékezések rö­vid mondatban közük, hogy 1939- ben Hollandiába emigrált. Nekem erről személyes emlékem van. ha nem is 'egészen éles. hisz’ közel fél évszázados. A rádió Ráday Imre toúcsúfellépését közvetítette — nem tudom honnan, talán a Zeneakadémiáról.' A műsor is be- leveszétt már a múltba, csak ár- íj ra emlékszem, hogy a végén el­mondta A föl-földobott kő .című Ady-vérset.. Akkor, ott, ennél a költeménynél vallomásosabbal. időszerűbbet, megrázóbbat nem mondhatott volna. Amikor az ország felszabadult., hazajött. Művészete akkor telje­sedett ki. Jób Dániel egy kérdé­sére felelte egykor: „Szeretnék valahára egy szerepet, amin gon­dolkodhatok otthon”. így lett. Az ország első színházában, a Nem­zetiben játszott, többek közölt Bajor Gizi partnereként a Rette­netes szülőkben. A szép szerelmes színészből kitűnő jellemszínész lett, aki 1950—-.55 között á faisko­lán tanított. Színház, film, rádió, televízió, sanzonéneklés — Ráday minden területen kipróbálhatta és bizonyította tehetségét. Utoljá­ra a József Attila Színházban ját­szott. ahol rendezett is. Csak emlékeztetőül néhány filmjének a címe: a háború előtt­ről A kölcsönkért kastély vagy a Lovagias ügy, ar felszabadulás utá­niakból a Dollárpapa. az Álba' Regiá, a Puskák és galambok, a Légy jó mindhalálig. 78 éves volt. amikor meghalt, mégis úgy érezzük, hogy nagyon korán ment el. (e. m.) KÉPERNYŐ Hazárdjáték Megint óvatoskodott a televízió műsorszerkesztő­sége. A veszprémi tévéfesztiválon a Hazárdjáték bemutatását követő vitában ~a tévéfilm általános ér­vényét hangoztatók kerekedtek felül. Szerintük saj­nálatosan időszerű társadalmi kérdéseket feszeget ,a Szalai Györgyi sok életigázságot tartalmazó for­gatókönyvéből, Erdős Pál rendező irányításával ké­szült, számos dokumentumelemet tartalmazó film. Téveíl, ‘aki ^közművelődési történetnek” véli. az üze­mi népművelő kudarcát, mint ahogyan a nemrégi­ben látott Zsákutca sem volt „egészségügyi film”. Nyilvánvaló más-más közegben másként érvénye­sülnék divatos, széles körben meghonosodott ma­gatartás- és cselekvésformák, de az egészre jellem­ző vonások meghatározóbbak a sajátos motívumok­nál. A klub körül csomósodó bonyodalmak eléggé érdekesek, a bunyó sem hiányzik, így csak talál­gatható, hogy miért csúsztatták az éjszakai órákra a szerfölött tanulságos tévéfilmet. A szexjelenet mUítt? Aligha! A népművelő házas­pár szeretkezésénél rafináltabb öleléseket is vetí­tenek olykor korábbi időpontokban. Valószínűbb, Rogy éles, kemény kritikai hangvétele aggasztotta a műsorszerkesztőket. Kár, mert így kevesebben láthatták. Éppen ezért — szokásomtól eltérően — néhány szót a történetről. Végre teljesülni látszik a fiatalokkal szót értő, agilis üzemi népművelő kívánsága. Kap egy segí­tőtársat, kineveznek egy fiatalembert a klubhoz. Hamarosan kiderül, hogy az illetékes igazgatónak és á szakszervezeti bizottságnak „odaszóltak’’: ke­rítsetek helyet egy fiatalembernek! Képtelen isko­lái befejezésére? Ugyan, kit érdekel? Jóféle ván­dormadár, ez sem számít, mert valaki, valahol fel­vette érdekében a telefonkagylót. Meg dolgozott az ifjúsági szervezetben. (Miként, hogyan; mellékes pártfogói számára.) Nyilvánvaló: gyorsan-tönkre te­szi mások munkája gyümölcseit, csal, lóg, lejáratja a közművelők nehezen kivívható tekintélyét, be­csapja, becsaphatja a munkásfiatalokat, mert érti a dörgést. A társadalom, a szűkebb környezet tehe­tetlen, mert a szakszervezeti titkár már az igazgató kimondatlan ötleteire, döntéseire is rábólint, mert — feltehetően — számukra a Protektor kegye fon­tosabb a felelősségükre bízott intézménynél. In­kább behunyják a szemüket,« a tolvajt kiáltót 'ma­rasztalják el nyugalmuk megzavarásáért. Viselke­désüket olcsó, átlátszó szólamokkal „ideologlzálják”, a főhős pedig visszavonul a — részben a körülmé­nyek hibájából, részben a népművelő megingása miatt — fötborulni látszó családi berkekbe. Saját házukat építi a köz számára hasznosabb elfoglalt­ság helyett. , - H. N. TESTVÉRMEGYEI KAPCSOLATOK 3. Kiemelt feladat a lakásépítés Albg megyei látogatásunk alkalmából megbizo­nyosodhattunk az évek óta folyó városrész-átalakí­tásokról, a régi negyedek teljes felújításáról, a több száz lakásos, tíz-tizenöt- emeletes tömbházak építé­séről. Erről beszélgettünk Vasile Purdeával, a gyula- fehérvári municípium első titkárával. B a városrendezési tervek a települések teljes megújítását tartalmazzák. A lakosság a gyors lakás­hoz jutást igényli, ezt viszont nem tudják garan­tálni sem a helyi vezgtő szervek,'sem az építőipari vállalatok. Több éves várakozás után tudjuk csak a lakásigényeket kielégíteni — mondta Vasile fur- dea. — Gond jelentkezik továbbá a nyers- és alap­anyagok biztosításában is. Politikai munkánknak erre is ki kell terjednie. Az RKP KB legutóbbi plé­numa nyomatékosan felhívta a figyelmet szigorú takarékossági rendszabályok alkalmazására. Eddig építészeink túl sok cementet építettek be a házakba. — Álba megye néptanácsa szocialista versenyfel­hívásában jelentős mennyiségű építőanyag megta­karítását jelölte meg célul a beruházásoknál, a la­kásépítéseknél. — Az. ebben megfogalmazottak csak a minimá­lis feladatokat jelölik meg — kapcsolódott a be­szélgetésbe loan Muncus, a megyei építő-szerelő vállalat főmérnöke. — Fontosabb az átadási határ­idők lerövidítése, a minőség javítása, a munkater­melékenység növelése, az anyagi és építési költsé­gek csökkentése. — El! kell felejtenünk a régi gyakorlatot — teszi hozzá a municípium első titkára —, miszerint csak a mennyiséget tekinthetjük az elvégzett munka egyetlen mércéjének. Ha elkészülnek a tervezett la*- kások, ez még nem jelenti azt, hogy az építőipari vállalat jól is dolgozott. Fontos az fs, hogy milyen költséggel építették - még a tömbházakat, "milyen a lakások kényelmi foka és a kivitelezés minősége. — És mit tettek az Álba megyei építők ennek érdekében? — Sok lakásra volt és van szükség — válaszolt a főmérnök. — Gyorsan kellett építkezni, s a gyors munka háttérbe szorította a minőséget. 1981—83 között évenként átlag két és fél ezer Jakás épült meg a megyében. Jelenleg kevesebb ez a szám. — A városközpontban épített tömbházakon már láthatjuk a hatékonyság jeleit — emelte ki Vasile Purdea. — De önkritikusnak is kell lennünk, még sok a pazarló beépítés és kivitelezés. Sokan nem értik meg építőink közül azt a több évszázados köz­mondást, amely így hangzik: „Kétszer mérj, míg egyszer vágsz”. Álba megye településein ma egyaránt megtaláljuk a szerényebb kivitelezésű, magánerőből épült csa­ládi házakat, a lakónegyedeket uraló, tömegigé­nyeket kielégítő szürke óriás tömbházakat, s fel­feltűnnek az igényesen épített, szép, környezetbe illő épületek is. Az országos program részeként nagy ütemben folyik a városképek megújítása. Kovács István (Következik: Takarékosság a gyulafehérvári szerszámgyárban.) • Cj városrész Gyulafehérváron. Szeptember Vén diák vagyok már, de még ma is elfbg az a régi-régi mámor, ha meghallom a szót: szeptember. Az egykori varázs­lat, amelyben a vakáció tova- tűnése fölötti édes-bús bánat, az ócska padló friss olajszaga, a birsalmaillatos, napfényes reggelek, kissé már csípős ci­rógatása, s a rég látott osz­tálytársakkal való hancúros találkozás öröme egyesült. De jó is volna még egy- > szer ...!. Mégis, legalább az emlékek­ből valamit. Talán arról, hogy ‘mit érnek az első sikerélmé­nyek — ,például egy középis­kolát kezdő '„hallgató” szá­mára. A példázat bizony és sajna, negyvenvala ... nem is merem már magamnak se kiszámítani — hány esztendő- • vei ezelőttröl való... Negy- - ven ...? Ajjaj, dehogy annyi. Több mint ötven esztendeje már annak, hogy beléptem az ántivilág gimnazistáinak — még a mainál is jobban (vagy már nem is) irigyelt sorába. Mit is látok még az időnek ilyen magasra nőtt sövényén keresztül? Mondjuk az első tanévnyitóval kapcsolatban. Alig merem említeni, tudva, hogy . hasonló „bezzeg’’-elés miatt ma már bezsonganak a fiatalok. (Ámbár mintha uno­káink szive, értelme egyre böl- csebb „befogadó” lenne mos­tanában.) ... ' Szóval... At-. érezhetik-e ma, milyen rém- séges zavarral takartam el egyik talpammal a másik lá­bam fejét; hátha így láthatat­lanná tudom tenni tornacipő- t mét... Mivelhogy valódi láb­belire már nem tellett a te­temes beiratási díj kifizetése után. S annyit biz’ a gyüleke­zésnél is észrevettem, hogy a tehetős polgárok csemetéi — osztályuk és az ifjúság ke­gyetlenségével — élvezték ki ruházatbeli magasabbrendüs.é- güket a nem éppen ilyen ün­nepi alkalomra való cipellő láttán. A kék-fehér szalagos, ezüst osztályjelzővel ellátott tányérsapka nemléte szeren­csére nem tűnt fel olyan szem­beszökően, lévén mások is ha­jadonfővel a díszteremben. Talán emiatt is borzottg vissza még ma is bennem az az érzés, melyet az arcképga­léria középpontját elfoglaló Kálvin-portré kavart. A nagy vallásalapitó szürkészöld asz­kétaarcán, szúrós szemén igen szigorú felelősségrevonást vél­tem látni, hiszen még oldalt is vetette tekintetét a szép ívű lúdtoll mellől, nyilván, mert megzavartam fennkölt gondo­latai rögzítésében: „Mit ke­resel te ebben a jól fésült tár­sadalomban?! Miért botrán- koztatod meg őket hivalkodó szegénységeddel?!” Ugyanak­kor eszembe jutott egy ravasz­di valakit ábrázoló fehér gipsz mellszobor is; kutató „pillan­tása” folyvást rajtam nyugo­dott, amikor pár nappal az­előtt a beíratást intéztük édes­anyámmal az igazgatói szo­bában. De az a „vaksi” szo­borszem inkább nyugtalanító derűvel vesézett, mint ijesz­tett ... Az úgynevezett kisebbségi érzés dolgában tehát kifogás­talan volt középiskolai indu­lásom. Az első egy-két hét munkás hétköznapjai s a nagy hírű gimnázium kedves tanárainak tiszteletre. méltó tárgyilagossága feloldotta kínzó gátlásaimat. Legalább­is, ami az osztálytársakkal való kapcsolatot illeti. Ádáz lelkiismeretességgel tanultam. Mind növekvőbb önbizalom­mal könyveltem el magam­ban, hogy ha ebből-abból fe­lelek, .én is holtbiztosán meg­kapom azt a jelest, amit S. P. vagy V. S. Csak még egyelőre nem kérdeztek. Ez a körül- . mény viszont már a szó szoros értelmében r magasfeszültséget indukált lelkivilágomban. Szerencsére ezt is le lehetett vezetni — jóízű verekedések­kel. Kitűnő felkészültséggel bocsátott szárnyra ezen a té­ren az elemi iskola. Ott, a „Nagyiskolában" minden szü­net úgy kezdődött, hogy ami­kor a csengő megszólalt, néha még a tanító urat is’ elsodorva zúdultunk ki az ajtón. Rohan­tunk, mint Zrínyiék a török­re. Hogyne, hiszen amelyik osztály előbb ért az udvar leg­végébe, az foglalta el a „vá­rat", a karámszerűen bédesz- kázott — szemétdombot. (Ne tessék viszolyogni a nem ép­pen higiénikus színhely miatt. Aszfaltsimára döngölt domb •volt ' az a sokéves használat folytán, s Pista bácsi, a pe­dellus, mindig a „vár"-on túl­ra öntötte az új szemetet.) Ügy, hogy a később érkezők már csak ostromlók lehettek, ami keményebb tusát kívánt, hiszen ezek lentről próbáltak feltörni a „falakra". Az elemiben szerzett elő­képzettség tehát kitűnő be­fektetés volt a gimnázium­ban — bunyóból is. Hamaro­san rá is fizettem. Éppen egy hasonló ügyben zajló folyosói kergetőzés vakított el annyi­ra, hogy nem vettem észre tagbaszakadt ifjú tornataná­runk közeledését. Ő aztán, pél­dás igazságérzettel, hatalmas pofonokat osztott Csíkos Jós­kának s csekélységemnek egyaránt. De a pofon még hagyján! Hanem a lelki válság, ami ezt követte... A fantáziálgatás aznap, hogy mi lesz, ha a ta­náriban is értesülnek a po­fonról? Vége a tandíjmentes­ség reményének is. Márpedig akkor abba kell hagyni a gim­náziumot, mert 60 pengőt kép­telenek lesznek kifizetni sze­gény öregeim. Láttam, ma­gamat, amint kikergetnek az igazgatói irodából: „Takarodj! Nem való vagy te ide ...” A megváltást a következő nap németórája hozta. Több mint félévszázad után is. pon­tosan emlékszem: második óra volt. Schwirián László tanár úr a szavakat kérdezte, s hol ennél a gyereknél, hol aman­nál ellenőrizte a szószedetet. Járkált a padok'közt. s ahogy az egyik hosszú, keskeny füze­tet fellapozta, egyszercsak fel­néz belőle. — Ki az a ... — és mondta a nevemet. Alig bírtam fel­állni. Na, végem van! Biz­tosan ő is tudja már a folyo­sói affért. , A következő szavaktól azon­ban az egész iskola keringeni -kezdett velem. Omlott rám a boldogság. — A te dolgozatod a leg­jobb. Hibátlan, és a legszeb­ben írtad ... Ez a két mondat nyolc éven át kötelezeti, hogy alább ne adjam. És erőt is adott. Aztán Kálvin is „megszelí­dült" .'.. Annak a fehér mell­szobornak az „eredetije” pe­dig — az ironikus értelemtől szép-csúnya Szókratész, egész életemre jó barátom lett. Az ■ ókori görög bölcsre hányszor gondoltam újságírói pályafu­tásom során! Hogy milyen 'jó lenne úgy érteni a kérde- zősködéshez.' mint ahogy Szók­ratész csinálta, amikor az ago- rán vagy a sikátorok lépcsőin megállította az embereket. Keresztbe tartotta előttük gör­csös botját, s feltette egyszerű kérdését valamiről. Adta a tu­datlant, a tájékozatlant, pu- hatolódzott, ironizált, „ csí­pett”, és addig-addig faggat­ta, forgatta hallgatóját ráve­zető .módszerével, míg az ma­ga mondta ki az igazságot... Tóth István V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents