Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
1985. szeptember 2. • PETŐFI NÉPE © 3 (Folytatás az 1. oldalról.) hallhattunk ifjú Bartók Bélától. Az Elsohek házaspár Bartók szlovák gyűjtéseiről szólt. Dr. Gaál Károly, a bécsi egyetem néprajz- professzora — komplex vizsgálatainak keretében — kutatta a ze- • ne és társadalom viszonyát a burgenlandi magyaroknál. Vikár László biztos tárgyismerettel. hosszú gyűjítőutak tapasztalataival foglalta össze az ősmagyar tájak kutatásainak eredményeit. a kapcsolatok fejleszbé- tésének lehetőségeit. Két zeneszerző. Vavrimecz Béla és Pérti s Jenő műhelymunkájuk tanulságait, népzenei gyökereit, a népdalfeldolgozás Bartók és Kodály munkásságát követő útkeresései vizsgálta. Szó kolay Sándor tiszteletre méltó társadalmi felelősségtudattal. meggyőző példákkal, rokonszenves 1 tárgyilagossággal fejtette ki véleményét arról, hogy mennyire érvényesülnek a magyar anyanyelv ősi törvény-, szerűségei a mai zenében. Jánosi István az ógörög pythagorasok matematikai tételeit ég filozófiáját alkalmazta eredeti módon napjaink muzsikájára. Következtetései elgondolkodtatóak. Kálmán Lajos személyes emlékekkel gazdagított előadásban idézte a példamutató népdalterjesztő Balia Péter életművét. A zárónapon Fodor András a .tőle megszokott árnyaltsággal, fogékonysággal elemezte magyar költők Bartók- verseiit. Holtai Nándor a népzenei mozgalom történeti és irodalmi indítékait fejtegette. _ Pri- bojszky Mátyás a citérázás új útjait .próbálta felvázolni. Az biztos — 'hangoztatta —, a találkozók alapozása, a népi hangszerek tekintélyének növelése nélkül nem beszélhetnénk ma több ezer fiatal citerázóről. de az is nyilvánvaló, hogy a hangszer fejlesztése, az előadód stílus változtatása, a játéktechnika korszerűsítése nélkül nem tartanánk itt. Noha vitatják néhány an a módosításokat. a közreműködő Tisza 83 együttes kitűnő játéka azt bizonyítja. hogy lényegében jó úton járnak az újítók. Népművészeti kirakodóvasár is színesítette a X. kecskeméti népzenei találkozót.-Tegnap nyitotta meg Kriskó János, a városi tanács csoportvezetője Leskowszky Albert Marx téri hangszer gyűjteményét. Egész délelőtt szólt a muzsika, szállít a dal a tanácsháza mellett felállított szabadtéri színpadon. Tudtunkkal jó hangulatban utaztak el vasárnap délután a meghívottak. A folytonosságon kívül szellemi gyarapodást és élményeket adott a tizedik népzenei találkozó, amelynek zökkenőmentes lebonyolításáért első- • sorban a váróéi tanács közművelődési csoportja és az Erd« Ferenc Művelődési Központ több dolgozója szorgoskodott. Alapos, igényes összegezés után készíthető el az immár nagyhírű találkozó mérlege. Az már .most is nyilvánvaló: az örvendetes kedvező tapasztalatok nem feledtethetik a koncepció szeplőiit, és a színvonalas, átgondolt helyi propaganda hiányát Mintha egy kicsit háttérbe szorultak volna a népi hangszeresek, a nótafák, a dudások, a töröksíp mesterei. Így is olyan rendezvényről tudósíthattunk, amely kétségtelenül az év legfontosabb kulturális eseményei közé sorolható. H. N. ■ • A hangszerkiállítás egy szöglete. (STRASZER ANDRÁS felvételei) RAKODJUNK A HÉTVÉGÉN ! A megyei szállítási bizottság felhívása Lapunk augusztus 2£-ii számában arról írtunk, hogy a megyében a fuvaroztató vállalatok az év első felében 7 millió forinttal több kocsiálláspénzt fizettek ki. Arról is szóltunk, hogy javítani kell a hétvégi rakodási készséget, mert csakis így lehet megoldani a gyorsabb kocsifordulót. A megyei szállítási bizottság titkárságán örömmel fogadták az írást, s közölték velünk: „A vasút jelenlegi árufuvarozását nehezíti az a körülmény, hogy a heti áruszállítás — feladás, kirakodás — nem egyenletes. Főleg a keddi, pénteki napokon a fuvaroztatók aránytalanul nagyobb berakást igénnyel lépnek fel, ugyanakkor hétvégeken mindig magas a kirakatlan kocsik mennyisége. Ez a helyzet sajnos hétről hétre ismétlődik. Mindez olyan káros körforgást okoz, amelynek szükségszerű következménye h vasúti szállítási teljesítmények csökkenése. t 1 j A MÁV vezérigazgatóságával. együttműködve elhatároztuk, hogy felhívással fordulunk a fuvaroztatókhoz. Felhívjuk a vállalatokat, gazdaságokat, intézményeket, hogy szeptember 6—7—8-án közös erővel végezzék el a vasúti kocsik kirakását. Azt szeretnénk, hogy a már említett napokon a fuvaroztatók minden részükre érkező rakott kocsit határidőn belül ürítsenek ki. A MÁV vállalja, hogy e napokon az értesítő szolgálatát megerősíti, s a fuvaroztatók rendelkezésére áll. A megyei szállítási bizottság arra kéri a vállalatok, gazdaságok, intézmények vezetőit: a felhívásban jelzett időpontban tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a vasúti szállításban az említett nehézségek csökkenjenek." A várható _ eredményekről optimistán nyilatkoztak, abban bíznak, hogy a felhívásban megfogalmazott hétvégi három nap alatt jelentősen csökken a kocsiállás. G. G. A VILÁGPIAC KÖNYÖRTELEN • Tarpaiak. Zöldség- és gyümölcsexport A Bács-Kiskun megyében termett kertészeti cikkek leg- —■■ jelentősebb expdrtőre a Hun- garofruct Külkereskedelmi Vállalat. Idén mintegy 49 ezer 120 tonna zöldség, gyümölcs kivitelét tervezték. A majd félszázféle terméknek valamivel több mint az egyharmada hagyta el napjainkig az országhatárt. Az idei esztendő hátralévő részében görögdinnyét, szilvát, paradicsompaprikát, szőlőt, vöröshagymát és almát szállítanak külföldre. Emellett paradicsomot, paprikát, laskagombát is eljuttatnak partnereikhez. A Bács-Kiskun megyei állami, szövetkezeti és magángazdaságokban termett zöldséget, gyümölcsöt az idén a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban, Kubában, az NSZK-ban, Belgiumban, Franciaországban, Svájcban, Olaszországban, Dániában, Finnországban, Ausztriában és Svédországban vásárolhattak és vásárolhatnak a fogyasztók. tanulságokkal Itt Bács-Kiskunban különösen fontos tehát, hogy évközben is áttekintsük a zöldség- és gyümölcs- export — termelést is befolyásoló — legfontosabb tanulságait. Ezt még az is indokolja, hogy esztendők óta túlkínálat van az európai piacokon zöldségből és gyümölcsből. Márpedig a magyar .mező- gazdaság nem engedheti még magának, hogy akár egyetlen piacról is kivonuljon. Szükségünk van a devizára, s az sem mindegy, hogy milyen áron. Csak a legjobbak állják a versenyt — Évről évre csökken a zöldség, de különösen a gyümölcs ára', — mondja Szegedi Ferenc, ■ a Hungarofruct Zöldség—Gyümölcs Szövetkezeti ■ Külkereskedelmi Vállalat főosztályvezetője. — Ma már Nyugat-Európában is akkora meggy- és almáskertek vannak, hogy ezekből a gyümölcsökből jó-, val kevesebbet tudunk eladni, mint évekkel korábban. És a gondjainkat csak növeli, hogy Spanyolország és Portugália csatlakozott a Közös Piachoz. A túlkínálat miatt a piac tagjai amúgy is védővámokkal tartják távol, vagy legalábbis korlátozzák a kívülállók exportját. És fölöttébb válogatósak lettek. Ügy megemelték a minőségi mércét, hogy csak a. legjobbak állják a versenyt. Az ottani mezőgazdáknak ez nem okoz .különösebb gondot. Az utóbbi években a spanyolok is csodálatos fejlődést produkáltak, minőségben és fajtakövetésben egyaránt. — A magyar termelők milyen zöldséget, gyümölcsöt ajánlanak fel exportra? — A mennyiséggel nincs baj, a minőséggel viszont annál több. A nyáron például sokat kínlódtunk a sárgabarackkal. Vittek volna külföldi vevőink, de bizony belenéztek a ládákba. És ha ott túlérett, és még zöld gyümölcsöt láttak vegyesen, akkor inkább lemondtak róla. A magyar termelő viszont nem volt hajlandó szétválogatni. Nem volt embere hozzá, és talán nem is érné meg. Itthon is el tudja adni, akkor meg minek vállalkozzon többre. És az árak is a hazai értékesítés mellett, szóltak. A meggyért megkapta a 35 forintot, míg külföldön nem adtak 15 forintnál többet. Rálicitálás és árucsere — Olykor önökre is hallani panaszt, hogy nem elég megértőek a termelőkkel. — A világpiac könyörtelen, s mi sem nagyon mondhatunk mást, mint amit ott tapasztalunk. Jól tudjuk, hogy drágultak a termelési költségek, de hiába mondom az importőrnek, ha máshonnan 15 forintért is megkapja a meggyet. Szerintem rossz időben engedélyezték a párhuzamos külkereskedői jogot, mert a gazdasági kényszer miatt most majdnem mindenáron kell piacrá dobni a termékeket. Márpedig mindnyájunk kárára van, ha egymásra licitálunk külföldön. Mindenesetre nekünk hasznunk is van a konkurenciából, hiszen a termelők legalább ellenőrizhetik, hogy amit'tói h'ém tudtühlr jól 'éladni, az másoknak sem sikerül. Persze léteznek kivételek, azokból meg mi tanulunk. — Az árucsere is divatba jött. ■ — Sajnos. És ez még az egymásra licitálásnál is károsabb. Szakértelem híján dobják külföldön piacra a magyar gyümölcsöt, s luxuscikkeket fogadnak el helyette. Mint utóbb kiderül, ezek között sok a bóvli, de bennünket jobban idegesít, hogy a külföldi kereskedő nem sokat törődik a magyar gyümölccsel. A csereügyleten ugyanis már annyit keresett, hogy bárkinek továbbadja. Márpedig ez a mi boltunkat rontja. És többnyire éppen azok a kereskedők gazdagodnak meg az üzleten, akiket mi már eltanácsoltunk. A konkurens magyar cégek viszont éppen őket találták meg, s tapasztalat híján szerződtek is velük. Aztán olykor az is megtörténik, hogy sose látják a pénzűiket. A zöldség—gyümölcs-piacon nem könnyű boldogulni, s ha va- , laki nem elég ismerős, akkor hamar megjárhatja.’ Kínai kel és retek — A termelők hallgatnak önökre. ha egy újfajta zöldséget vagy gyümölcsöt ajánlanak termesztésre?. — Termelője válogatja. Ha hosz- szú távra gondol, akkor hallgat ránk. És többnyire nem bánja meg. A divatok ugyanis változnak. Egykor volt a fejes saláta, ámít jó áron adtunk tovább. Ám a műtrágya miatt sok volt benne a nitrát, ezért a külföldi vásárlók inkább a káposztát keresték. A szentesi, korai zöldségtermesztési rendszer vezetőivel megegyeztünk, hogy a fóliák alatt ezután káposztát termesztenek. Ügy is lett, és mindenki jól járt. Ám új divat jött: a salátát káposzta helyett immár kínai kelből készítették. Es a szentesiek 1979 óta kínai kelt termesztenek, ami most ugyanolyan jó üzlet, mint a saláta vagy a káposzta volt fénykorában. Hasonló eset történt a korai retekkel, karfiollal és karalábéval. Sokat szállítottunk az NDK-ba, Csehszlovákiába és Lengyelországba, ám időközben az ottani szakemberek rájöttek, hogy ezek a hidegtűrő növények ott is jól"';légteremnek. Ma már csak akkor rendelnek tőlünk, ha korán, decemberben, januárban tudunk szállítani. Ausztriába is csak májusban tudunk paprikát eladni, mert utána náluk is beérik, s akkor már nem veszik át. A paprika — határainkon túl • A kecskeméti Zöldért kirendeltségéről a hét folyamán négy kamion, ban Finn. országba, a helyi Magyar- Szovjet Barátság Tér. melőszövet- kezetben termett Stanley szilvát indítottak útnak. Az északi országba küldendő újabb kamiont hétfőn rakják, majd még egyet szerdán a dunavecsei Béke Termelő, szövetkezetben. (Somos László felvétele) — A hagyományos piacok mellett sikerül-e olykor új piacokat meghódítaniuk? — Az sem kevés, ha a régi piacainkat megtartjuk, s ezért olykor áldozatokra is hajlandóak vagyunk. Az NSZK-ba például régóta szállítjuk a sárga paprikát, de ott főleg a bajorok eszik, meg a Stuttgart környékiek. Persze arra törekszünk, hogy Rajna—Weszt- fáliában is megkedveljék. Svájcba öt éve törtünk be, s hetente 2—3 vagon paprikát viszünk. A skandináv országokban nehezebb dolgunk van. Svédországba hetente megy egy kamion, míg Dániába ritkábban. Norvégiában még nem ismerik a magyar paprikát, s nagyon nehezeit akarják megkedvelni, de próbálkozunk. Azt persze tudni kell, hogy ezekben az országokban a piros színű és ,a méregzöld paprika a paprika. Ugyanígy van Hollandiában is, Így ők csak termelik, de nem eszik. Először mindig ja kereskedőket kell megnyernünk, aztán ők kóstoltatják meg a vásárlókkal. D. L. ... • Hajdúnánásról jöttek.
