Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1985. szeptember 28. „Jó, korunkhoz méltó építészet csakis úgy alakulhat ki, ha művelője a közösséggél együtt lélegzik, ha a közvéleményt, a mindennapi embert is bevonja abba a küzdelembe, amelyet a különböző akadályok, például az üzleti szempontok, a bürokratikus megkötöttségek, vagy az egyszerű elkényelmesedés ellen vív.” (Pierre Vágó) Régi és új Hagyomány és modernség az építészetben „ ... a régi jobb mint az új, tehát csinálunk újra eredetit, hiszen az új eredeti jobb, mint a régi.” (Beke László) Kevés olyan divatos, de át nem gondolt közhelyünk van, mely nagyobb ellenszenvet vált ki bennünk — különösen, ha építészetről esik szó —, mint a „hagyományok ápolása”. Tudjuk, meglepő kezdés ez egy olyan írásban, amely a címben jelzett témájú tudományos! összejövetel kapcsán születik. Mentségünkre szolgál, hogy ingerültségünk nem a hagyományokra irányul, hanem azokra, akik a fogalmakon általában nem szoktak elgondolkodni, viszont nyakra-főre alkalmazzák azokat. A „hagyományok ápolása" napjainkban, sok esetben a hoz- zánemértés, a szellemi tanyaság, a rossz értelemben- vett rutin (éppen divatos!) elfedésére szolgál. Mindez még nem lenne túl nagy baj. Az igazi baj az, ihogy pozitív tartalmát ezzel együtt is meg tudja őrizni, így o felületesség is sikerre számíthat! A siker: tömegbázis, a tömegbázis hivatkozási alap ... Az esetleges eredmény — építészetről szólva — egy-egy település „hagyományokra alapozott” karikatúrájának kialakulása. Felületesség, a szó szoros értelmében: egyes formák elsődlegessége mások elvetése (az adott településen eddigi előfordulási gyakoriságuk és más épületes szempontok alapján). Ezzel szemben az emberek szemében a modern (építészet) csak elvetendöt, kellemetlent, csúnyát: panel lakótelepek sivárságát, rosszul záró, vetemedő (de korszerűnek tartott) ablakot, vagy például a kecskeméti Aranyhomok Szálloda hátulját jelenti: Posztmodern korban élünk, él(jen) a „hagyomány”, poszt-ul- jon a modern! (Sej!) Szóval, hogy is van ez? Ha a hagyományokról beszélünk, mindenképpen a továbblépésre kell gondolnunk. A ^„hagyomány ápolása” már gyanús! A továbblépés pedig annyit tesz, hogy valami nemcsak létrejöttének idején, körülményei között érvényes és életképes, hanem az idő múlásával és a körülmények változásával is természetes része még az életnek. Azaz, az a hagyomány, amit nem kell ápolni, az még mindig korszerű, talán még modern is. Az át nem gondolt hivatkozások a hagyományra inkább csak a hiányok elfedésére szolgálnak. Az eredmény: korszerűtlenség, és téves képzetek a múltról. Egy település építészeti múltjának felidézése imég sokféle jelentést takarhat, de ezt csak önkényesen kiválasztott formaelemekre redukálni: félreértés. Vajon nem hagyomány-e inkább a józán ész, vagy az a modernség, ami ezeket a korábbi házakat is létrehozta, vagyis új értékeket tudott úgy teremteni, hogy nem rendelte alá magát a már meglévőknek. (Ez nem a meglévő értékek tagadását jelenti !} A fentiek illusztrálására vegyünk két példát, két kecskeméti iskolát. A főtéri Űjkollégiumot (a Kodály-iskolát), Mende Valér tervei szerint 1911-ben kezdték építeni. Ez a ház a maga idejében az újat képviselte, ízig-vé- rig modern volt. Egy ilyen színvonalú házra Európa bármely városában büszkék lennének. Az alkalmazott „magyarosinak tartott formaelemek eredetét nehéz nyomon követni, de egy dologban biztosak lehetünk: kecskeméti előképe nincs a háznak. Annál inkább beilleszthető a kor nemzetközi építészeti áramlatába. Ma viszont, ha új épületeken megjelennek ennek egyes részlet- formái, akkor az a „hagyományok ápolásáénak minősül. (Ezen a házon különben is annyi forma van, hogy még „nem követendő!” is telik belőle.) Vajon mitől „hagyomány” egy forma?! Vagy nem lényegesebb-e korának vállalása (modernsége), európaisága, színvonala? ! A formaelemek idézge- tése, ollózása csak .ezek ellen dolgozik! \ Másik példánk a közelmúltban átadott árpádvárosi iskola, amely sokak szemében egy „modern” épület. Tipikus példája az úgynevezett „karosszéria építészednek, amely a fejlett ipari országokban 1945 után a hadiipar fölös kapacitásait, később az autópiac telítődésével a gépkocsigyártás techmolót'iáiát. módszereit Vétte át. Tehát az adott körülmények között létrejötte szinte szükségszerű. Múltja (hagyománya) a fenti iparágakban már benne rejlik. Vajon ez a fajta építészet mennyire időszerű. Magyarországon, Kecskeméten? Hol volt az a múlt itt, amiből ez a fajta építkezési mód létrejöhetett (ott volt...). Vajon a szó tartalmi értelmében modern gondolkodásra vall-e egy-egy olyan megoldás, ami nem valami meglévőből történő továbbgondolás eredménye? Mindezek után felvetődik a kérdés: élő-e az a hagyomány, ami már nem korszerű, és igazán modern-e az, ami előzmény nélküli. Boros Pál—Vas Tibor Küzdelmek és eredmények Szalkszentmártonban Nem sok község dicsekedhet azzal, hogy olyan sok kiváló mű született benne, mint Szalkszent- márton. Petőfi Sándor tért meg ide gyakran a szülői házba. A Pctrovics család 1844 és 1848 között bérelte a beszálló vendéglőt és mészárszéket, ahol a költő szobája ma is látható. Az 1710- ben épült, hatalmas, L alakú épület hangulatos tornácával, udvarán az egykor beálló fogatokat védő fészerrel a népi építészetnek bizonyára akikor is védett emléke lenne, ha Petőfi nem itt veti papírra nem. kevesebb mint 112 versét és verses elbeszélését. A helybeliek által sokszor és büszkén 112 Vers Házának nevezett épület nem is az egyetlen műemlék Szalkszentmárton község központjában. Az 1767—1775 között épült. 1805-ben bővített méltóságteljes barokk református templom uralja a teret, ahol a községi tanácsháza klasszicista, oszlopos-tornácos műemléki épülete mellett jellegzetes lakóházak, a papiak, a régi iskola alkották az egységes térfalat, az összefüggő utcaképet A művelődési ház modern épülettömbjének a községközpontban — de a térfal mögötti — elhelyezése érthető volt az épület és a településközpont összefonódó funkciója szempontjából. Megépülése uitán mégis nyilvánvalóvá vált. hogy megközelítése, megjelenése az előtte álló régi iskola megtartásával nem megoldott. Az iskola önmagában nem különösebben értékes és nem is jó állagú épülete azonban elengedhetetlenül része volt annak a térélménynek, mely Szalkszentmárton műemléki környezetként minősített községközpontját jelentette. Számos javaslatot, véleményt és vitát követően a régi iskola- épületet lebontották. A helyén épült — a művelődési ház felé nyitott, az utca felé épülethomlokzat képét nyújtó — „szín” nem csupán az egykori Petrovics- fogadó udvarán álló fészer hangulatát idézi, hanem méltó előtere. nyitánya a művelődési háznak és egyben úgy kapcsolódik a szomszédos Petőfi-házhoz, hogy megőrzi az utcakép, a térfal egységét. Régi és új küzdelmében egyik sem szenvedett vereséget. Dr. Tamás Ferencné Az utolsó órában vagyunk A Magyar Építőművészet 1984/2. száma az „ez ideig eléggé elhanyagolt területtel, a falvak építészetével” foglalkozott. Széles keresztmetszetben tájékoztattak a településtervezés új irányairól, a főépítészek tapasztalatairól, a korszerű falusi építkezésekről. Borbély Lajos, Bács-Kiskun megye főépítésze A falvainkat ért hatásokról címmel írt cikkéből idézzük az ajábbi. különösen elgondolkoztató részt. Beszélhetünk-e ma egységes faluépítészetről. településléptékű vizuális kultúráról. Azt hiszem nem: a falvakat ért hatások „sokkolták” a települések történeti szerkezetét és építészeti karakterét. A változó irányú és időtartamú orientációk eredményezték a maii falura oly jellemző heterogén beépítési módot, amelytől a klasszikus értelemben vett „építészeti arculat” szétesett. Megítélésem szerint ma az utolsó órában vagyunk ahhoz, hogy megértve a településfejlesztésben és a gazdaságban tartósnak ígérkező folyamatokat, a jobbító szándék igényével, a szakma elébe menjen a jelentkező és várható igényeknek és pozitív irányba befolyásolja a falvak építészetét. Napjaink alapvető településfejlesztési politikája a falvak népességmegtartó-képességének fokozása, mely szorosan összefügg térbeli fejlesztésükkel, így ezen keresztül építészetünkkel is. E nagy átfogó programból következik, hogy mi az. amit látnunk, ártériünk és elemeznünk kell ahhoz, hogy a mai állapotokon javítsunk és a folyamatban jelen legyünk. Társadalmunk egyik legnagyobb programja a lakásépítés, ezen. belül is a sajáterős lakásépítés feltételeinek megteremtése elválaszthatatlan a falvaik népességmegtartó-képességétől. Az első feltétel a telekbiztosítás. Az elmúlt évtizedeikben a növekvő építési kedv telekigényét a meglevő településszerkezet bővítésével és egyre fokozódó mértékben új területek bevonásával elégítettük ki. Az indokolatlan belterületi terjeszkedésnek szabott határt a termőföld védelméről szóló, 1977-iben megjelent törvény, amely a kört bezárta. Azon és azzal kell gazdálkodnunk, amink van, olyan időben, amikor a sajáterős lakásépítést — jelen esetben falvadnkban — a családiház-építést szorgalmazzuk Ennek a településpolitikának településépítési, környezeti és gazdasági hatása napjainkra vált gyakorlati problémává, mind a településfejlesztésben érintett szervek tevékenysége, mind pedig az állampolgárok igénye oldaláról. Ezek ugyanakkor mély ellentmondásokat is hordoznak. Mert a központi intézkedések egyrészről adminisztratív eszközökkel orientálják a településigazgatást a meglevő belterület mind racionálisabb felhasználására, a rehabilitációs, rekonstrukciós folyamatok alapjainak megteremtésére, másrészről aiz egyént (építtetőt), gazdálkodót portájának — a lakásfiumkción túlmenően — mind teljesebb és intenzívebb gazdasági célú hasznosítására ösztönzik. Az érdekütközések miatt az elmúlt években már számos településkörnyezel i. építészeti probléma került felszínre, melyek megválaszolását feloldását megnyugtató módon eddig nem lehetett rendezni. Ezért alapkérdés, hogy a jövőben miiképpen tudjuk fal- vaínk lakosságának életmódját, az itt folyó háztáji gazdálkodás nagyságát és kulturáltságát, az építészet-építésigazgatás-rendezés eszközeivel befolyásolni? Miképpen tudjuk falvaink építészeti arculatát javítani, történelmi szerkezetét megőrizni, miképpen biztosíthatjuk a gazdálkodás és lakófunkció harmóniáját? Milyen kutató- és tervező-- munkát kell végeznünk ahhoz, hogy falvaink jelenkori építészeti és vizuális kulturáltsága növekedjen? HATNAK A KÖZÉRZETRE, AZ IDEGENFORGALOMRA Fürdők Bács-Kiskunban Herkules-fürdő, Tusnyád, Pöstyén, Tátrafüred fürdőhelyekről készített megbámult képeslapokon semmi mással össze nem téveszthető épületegyütteseket láthatunk. A jellegzetes környezet, hangulat láttán felvetődhet bennünk a kérdés: napjainkban milyen megyénk fürdőinek építészete, építészeti környezete. Alapvetően két helyzettel találkozunk, ha a települések és a hozzájuk kapcsolódó fürdők viszonyát vizsgáljuk. A fürdőlétesítmény vagy beépült a településtestbe, vagy attól elkülönülve, a köré szerveződő kiegészítő létesítményekkel alkot együttest. A továbbiakban erről az utóbbi esetről kellene néhány szót szólni, hiszen itt a pihenés, üdülés, idegenforgalom elsőrendű funkció, és ezeknek kellene meghatározni az építészeti környezetet is. A keletkezési körülményeket tekintve is két alapmodellt találunk. VENDÉGÜNK: MAKOVECZ IMRE „A fákat élőlényeknek lássa'9 Makovecz Imre nevét nemcsak szakmabeliek ismerik. Az általa tervezett épületek, az általa kifejtett gondolatok termékenyítőén hatnak építészeti kultúránkra. Kétségtelen: egyik legmarkánsabb építész-egyénisége hazánknak. Felkért hozzászólóként vesz részt a kecskeméti tanácskozáson. Ekler Dezsőnek adott nyilatkozatából közlünk egy kis részt, remélve, hogy ez a néhány sor is érzékelteti távlatos gondolkodását, szemléletét. Én a legnagyobb tragédiának tartom azt. és tulajdonképpen a XX. századi építészet kényszerű kelletlen árulásának, hogy olyan tárgyi környezet jött körülöttünk létre, ameiv egyre nehezebbé teszi az emberiségnek azt a szerves kibontakozását. amii szerintem a századforduló környékén kezdett kibontakozni. Ilyen módon tehát én valóban elvetem az első világháború óta azokat az építészeti próbálkozásokat, amelyeken ugyanakkor fölnevelkedtem, és nem érzem szűk. ségesnek. Még azt is mondhatom, hogy ellenségesnek érzem azokat az építészeti formulákat vagy elveket, amelyeknek eredményeképpen ma az embereknek úgy kell élniök és úgy kell egymással találkozniok. mint ahogy kell. Én arra esküdtem fel körülbelül 22 éves koromban, hogy olyan építészetet és olyan szellemiséget próbálok kialakítani és szolgálni, amelyik egészen konkrétan épületformákat, olyan épületszerkezeteket, olyan környezeti elemeket hoz létre, amelyek segítik ezt a talán kicsit morbid, talán szürreális felfogást. ami ahhoz szükséges, hogy az ember magában azt a képességet létrehozza, amelv szükséges, hogy a fákat élőlényeknek lássa, hogy a többi embert saját magához mélyen hasonlónak élje át, hogy azzal a súlyos problémával megbirkózzon, hogy vajon az angyalok milyen mértékben szólnak bele az életébe. Ez lehet, hogy túlzottan fenhköltniek hat, mert Magyarországon az ilyennek nincs devizaértéke, mégis ma már nem vagyok hajlandó másként fogalmazni. Kunyhók és paloták Az első és gyakoribb egy kis strandfürdő kialakításával indult. Ahol már eleve volt víz (tó, folyó), ott általában már egy meglévő, töhbé-kevésbé spontán fürdőélet lehetett a kiindulás alapja. ösztönzőként szolgálhatott a térségben található termálvíz — kiaknázását rendszerint olajkutató fúrás tette lehetővé —, de a térség lakóinak olyan elemi erejű igénye is előzmény lehetett, amely képes volt összefogni a helyi erőket és több-kevesebb központi támogatással megteremteni azt a bizonyos kisebb strandfürdőt. Illemhely, zuhanyozó, büfé, vendéglő épült. Idővel ‘üdülőtelkeket is kiosztottak. A fokozott érdeklődés visszahatott a strandfürdőre, s ha mód volt rá, annak bővítését tette j lehetővé. Elsősorban kialakulásuk, fejlődésük módjában gyökereznek az ilyen típusú együttesek építé-' szeti problémái. Az első létesítmények általában hamarosan szűknek bizonyultak, mivel bővíthetőségükre kezdetben nem gondoltak, kompromisszumos használati és esztétikai esetlegességek alakultak ki. Ideiglenesnek tekintett megoldások végül is állandósultak. „Kunyhók” és „pa- ■loták” helyezkedtek el egymás közvetlen szomszédságában a legtöbbször alulméretezett üdülőterületeken. Ilyen típusú együtteseknél általában nem beszélhetünk meghatározó karakterről, bár végül is a kialakult parttalan, sokszínűség, spontán elem egy különböző hatások eredőjeként létrejött „építészeti erővonal” mentén némileg rendeződött. A múló idő és a közben felnövő, sok mindent eltakaró növényzet segíti ezt a folyamatot. Megyénk legtöbb üdülőterületén kisebb-nagyobb mértékben mutatkoznak ezek a problémák. Kezdetben volt a terv Az előbbinél szerencsésebb, szervezettebb változat a másik modell. A kezdet kezdetétől létező nagyvonalú elgondolásra, tervre épülnek a későbbi évek részmunkái. Nagyon fontos, hogy az elképzelések mögött egy vagy több olyan szervezet álljon, amely képes összefogni, átlátni, szervezni hosszú időre elnyúló végrehajtást. Ennél a típusnál több az esély a kiegyensúlyozott, végiggondolt jó minőségű építészeti környezet megformálására, mivel már az induláskor tisztázódik az együttesben szereplő létesítmények egymáshoz való viszonya, nagysága, területigénye stb. Mindig viszonyíthatnak a tervezők, a kivitelezők az eredeti elképzeléshez. Jó példák: a Víziváros és Majsa A teljesség igénye nélkül — mivel ebbe a csoportba kevesebb fürdő tartozik — talán megemlíthető a kecskeméti „Víziváros” és a .biztatóan alakuló kiskun- majsai fürdőegyüttes. Az előbbi az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű- Vállalat által kezdeményezett^ lenyűgöző méretű együttes, melynek épített elemei egyenként és összességében is, műszaki és esztétikai vonatkozásban egyaránt jó minőségűek. Kiskunmajsán csak másfél léve kezdődött a munka, de a strandfürdő már most képes mindazokra a szolgáltatásokra, amelyek reményében mind többen felkeresik nagyobb távolságokról is. Gyorsan épülnek a kiegészítő létesítmények. A munkák szervezője, összefogója a kis- kunmajsai Jonathán Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet. A .kialakuló miliőről most még nagyon nehéz lenne feltételes mód használata nélkül beszélni, hiszen a létesítmény gazdái az induláskor elhatározták: egymás mellé esetlegesen lerakott épületek helyett, összehangolt együttest alakítanak ki. . Miért tartjuk fontosnak fürdő- együtteseink építészeti minőségét? Elsősorban a létesítményeket állandóan használó helyi lakosok, üdülőtulajdonosok miatt! A célszerű és szép környezet erősíti a jóértelmű lokálpatriotizmust, s így közvetve a település vagy településcsoport népesség- megtartó képességét. Különösebb bizonyítás nélkül belátható, hogy a víz, a növényzet, a tiszta levegő mellett a minőségi építészet is a pihenést szolgálja. Szebb, jövedelmezőbb Végül egy fontos dologról! Magyarországon a strandfürdők fennntartása általában ráfizetéses. Az idegenforgalom növelése csökkenthetné az ez irányú gondokat. A kapcsolódó létesítmények (szálláshelyek, vendéglátás stb.) igénybevételével összességében nyereségessé tehetné a vállalkozást. Idegenforgalmi szakemberek szerint csak akkor_ számíthat egy település, üdülőkörzet, fürdőegyüttes nagyobb látogatottságra, ha az elsősorban vonzó tényezők — víz, hegyvidék, az épületekben megőrződött történelmi múlt — közül legalább kettő jelen van. Kis jóindulattal a természetes vagy termálvíz meglétét felfoghatjuk egy tényezőnek. A másikat általában már hiába keressük. Megteremthető-e ez valamilyen módon? Nyilván nem emelhetünk hegyeket, és gótikus katedrálisokat sem építhetünk. Több kisebb tényezőből kell a hiányzót összeállítani, megteremteni. Ilyen lehet a helyi lakosok vendégszeretete, vendéglátási készsége, a néprajzi, népművészeti látnivalók sokasága, de a legfontosabb az épü- . letegyüttesek minősége. Markolt László m ' •» | . - ’ -gg| összeállította: HelUl Nándor
