Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-27 / 227. szám

1985. szeptember 27. ® PETŐFI NÉPE ® .5 • Hifi-minőség. A délelőtti órákban jut ideje az igazgatónőnek ren­dezgetni. „Köszönöm, műv. ház!” Élethivatás — Sikerélményem? Néhány esztendeje történt. Egy kerekegy­házi fiú nem tudott beilleszked­ni az ifjúsági klub közösségébe, amolyan fekete bárány volt. Min­denki csak bántotta. Ennek elle­nére mindig jött, s gyakran be­szélgettünk az irodában. Bevo­nult katonának. Onnan írt köszö­nőlevelet. Azért, hogy sikerült megtalálni a helyét a közösség­ben. Mindezt beszélgetéseipk- nek köszönheti. Ma is őrzöm a levelet, ami nem a nevemre jött, hanem a MŰVELŐDÉSI HAZ- nak. Ilyen hatása is lehet a kul­túra intézményének! Tudom, szükségük van a fiataloknak ar­ra, hogy valaki .lelkizzen” ve­lük, s én erre is vállalkozom. Ta­nácsokat adóik, segítek az embe­reknek, ha kell, s ha tudok. Mindezeket Tóthné Nédel Er­zsébettől hallom, aki hetedik esz­tendeje irányítja a kerekegyházi Katona József Művelődési Házat. Somogy megyéből került ide. Va­laha adminisztrátor volt, s ma sem tudja, hogy miért, de jelent­kezett egy dunántúli kistelepülés művelődési házának felhívásá­ra. Nemigen sejtette, hogy mi­lyen feladatok várják a népmű­velőt. Tanult a szombathelyi ta­nárképző főiskolán, s felvették a kultúrházba is. Ma már más fog­lalkozást el sem tudna képzelni magának. Még akkor sem, ha több lenne a fizetése, kedvezőb­bek lennének munkakörülményei. Amit most csinál, nem egysze­rű 'munkahelyi teendőnek, hanem élethivatásnak tekinti. Ha meg­látják, hogy az épület előtt áll a kocsija, máris összeseregle- nek ismerősei. Akkor sem hagy­ják cserben, ha segítségre van szüksége. Széket pakolnak, szín­padot rendeznek. A szabad órák­ban vitatkoznak, diskurálnak. Máskor színházba mennek. Kecs­kemétre, Pestre... Szakkörök, klubok — A nyári szünet és .nagytaka­rítás után most szervezzük az őszi—téli programokat — mondja Tóthné JSíédel Erzsébet. — Július elsején alakítottuk meg az ifjú­sági klubot. Hétvégeken százan is összegyűlnek! Feltűnt, tudnak viselkedni a fiatalok. Volt, aki nyakkendőt kötött, úgy jött .el kö­zénk, Rúzsa Antal és Hulicsár József a klubvezető, ők gondos­kodnak arról is, hogy ne csak diszkó várja a KISZ-,korosztályú fiatalokat. A honismereti szakkör tagjai a tárgyi, szellemi hagya­ték őrzői. Gyűjteményük itt lát­ható az előcsarnokban. Jó lesz majd a tervezett falumúzeumba. Gyakran^ felkeresik az idős em­bereket, s magnóra rögzítik em­lékezéseiket, múltbéli történe­teiket. Ki ne hagyjam a felsoro­lásból a nyugdíjasklubot! Dr. Horváth Andrásné fogja össze a hetven idős nénit, bácsit. Járják az országot, s bérletük van a kecskeméti Erdei Ferenc Művelő­dési Központ rendezvényeire. Színjátszócsoportunk országos ezüst minősítéssel büszkélked­het. Ha fellépnek, mindig vas­tapsot kapnak. Jelenleg új da­rabra készülnek. Hétéves a nép­dalkörünk, amelyet Bartos János vezet, űgyanúgy szeretik a hely­beliek a citerazenekart, mint az úttörőkből alakult fúvósegyüt­test. Remélem, kedvező fogadta­tásra talál új tanfolyamunk, amit nemrég hirdettünk meg. Kondí- cionálótornára hívjuk a lányokat, az asszonyokat. A fiataloknak no­vemberben szervezzük meg Var­ga Miklós koncertjét, az időseb­beket pedig a Tükör együttes szórakoztatja majd. Két eszten­deje volt utoljára Kerekegyházán szüreti felvonulás, ezúttal októ­ber 19-re szólnak a plakátok. Ez a mulatság mindig kedvelt, s az idén kirakodóvásár is lesz. Soka­kat érdekelnek a sporttörténeti előadások, filmvetítések, me­lyeket péntekenként tartunk. Felújítás közben Sokáig elhúzódott a műve­lődési ház rekonstrukciója. Ta­valy például a nagy felfordulás közepette rendezték meg az ér­telmiségi találkozót, s ugyancsak kerülgetni 'kellett a munkásokat, amikor a község fejlődéséről hírt adó kiállítás paravánjait helyez­ték el. Még arra is vállalkoztak, hogy ekkor kisteremben tárlatot nyissanak a helyi amatőr festők műveiből. S a gyerekeket sem küldhették el, ha rendezvényei­ket ott akarták megtartani. Ha műsor volt, felrakták a sötétítő­függönyöket, amikor vége lett az előadásnak, leszedték, s folytató­dott tovább a /nunka. Ez így ment áprilisig... A Sas-taps produk­ción már kellemesebb körülmé­nyek között tapsolhattak a né­zők. Igaz, a villanyszereléssel még most sem végeztek a szak­emberek, s a parkettát újra kell lakkozni. Maradt még tennivaló, hogy még szebb legyen a kultú­ra otthona Kerekegyházán. A másfél millió forint hamar elfo­gyott, de szerencse, hogy a tár­sadalmi munkásokra ez alkalom­mal is lehet számítani a község­ben. Az igényekre figyelve Czakó István, vb-titkár: — Mindig újat, többet várunk a művelődési háztól. Igyekeznek, nincs rájuk panasz. Az a szeren­csés, ha a lakosság érdeklődésé­vel találkozik a műsorpolitika. Sajnos, az embereknek egyre ke­vesebb a szabadidejük, lefoglal­ja őket a háztáji, vagy akik la­kást akarnak, azokat az építke­zés is. Tehát azt, hogy nem megy mindenki a kultúiiházba, nem az igénytelenséggel, az érdekte­lenséggel kell magyarázni, ha­nem az életmódváltozással. An­nak a híve vagyok, hogy la mű­velődési ház szakismereteket továbbítson. S Kerekegyházán ebben is példát mutatnak a nép­művelők. Mit várunk el még tőlük? Legyenek emberközel­ben, mérjék fel az igényeket. Jó, hogy a lakosságot is megkérde­zik: mit szeretnének. Példa erre az ifjúsági klub, vagy a nyugdíja­sok csoportja. — Bevételtervünk százhetven­ezer forint — tájékoztat Tóthné. — Kiadásunk ennél jóval több az idén, a felújítás miatt. Két éve a tanácshoz tartozunk. Bát­ran szervezek olyan programot is, amiről tudom, hogy ráfizetéses. Mert ha 30—40 embernek meg­éri, akkor nekünk is. A haknit nem szeretem... A pályakezdő Beszélgetésünket végighall­gatta Borbély Edit, aki július 1- től népiművelő Kerékegyházán. Idevalósi. Nagykőrösön végzett az óvónőképző szakközépiskolá­ban, majd Gyomron helyezkedett el, mielőtt visszajött falujába. — Olvastam egy újsághirde- tésbep, hogy Kerekegyháza nép­művelőt vár,. Nem tétováztam, je­lentkeztem. Régebben a színját­szócsoport tagja voltam itt, em­lékeztem még a régi lelkesedés­re. Most is tele vagyok ambíció­val. A lényeg, hogy megtaláljuk a közös nevezőt az emberekkel. Borzák Tibor # Vendégcsalogató plakátok. KÉPERNYŐ A második jelentkezésen is túljutva úgy tűnik: von gazdaságpolitikai magazinja vég­re a Magyar Televíziónak, a Mu­tató. Olyan műsor, amely nem­csak a felszínt karcolgntja — azt sem nagy energiaráfordítással — minit a híradó-tudósítások, ha­nem más: egyszerre könnyed és elemző, bemutató és kommentáló. Ami létrejött, tulajdonképpen hi­ányt pótol, hiszen hovatovább ott tartottunk, hogy Gubcsi La­jos Kockázat című műsorából a világgazdaság dolgairól sokszorta alaposabb tájékoztatást kaphat­tunk, mélyebb elemzést, mint belgazdaságunkról. Amióta pedig bebizonyosodott, hogy a gazda­ságpolitika is érdekli az embe­reket, még jobban hiányzott a .tévéből. (Az írott sajtó hazánk­ban egyedülálló példája a Heti Világgazdaság: 15 ezres példány- számban Indították pár eszten­deje, azzal a távlati reménnyel, hogy majd egyszer az 30 ezret is elérik — másfél éve lépték túl a 100 ezret, és azóta is növe­kednek !) Mutató Épp a HVG legjobb hagyomá­nyait fedezhettük fel a — mél­tatlanul késői időpontra csúszta­tott — Mutató-adásban, -Miért nincs, mikor lesz elég színes tele­vízió? Vince Mátyás néhány percben múltat s jövőt vázolt, helyzetet rajzolt s elemzett, mi­közben olyan professzionista biz­tonsággal mozgott a képernyőn, mintha örökké ezt csinálná. (Pe­dig nem: „civilben” épp a Heti Világgazdaság főszerkesztője. Az­az; a tehetség minden műfajiban áttöri a korlátokat.) Tamói Gi­zella a szabolcsi ailma-mizériának eredt a nyomába (példái s konk­lúziói sajnos Bács-Kiskunban is érvényesek: mindenki keres e gyümölcsön a termelő kivételé­vel), s bizonyára többen felszisz- szentünk annak hallatán, hogy többszáz millió forint értékű -al­ma kárba vész, ha nem változ­tatnak a helyzeten. Milyen ember áz OTP új ve­zérigazgatója? Ezt Farkas Zoltán portré-interjújából tudtuk meg — s még mindig nem volt vége a műsornak, következett Vicsek Ferenc beszélgetése Gáti László­val, a Magyar Média ügyvezető igazgatójával az Első Magyar Szépségverseny kiadásairól és be­vételéiről. Miközben szép hölgyek kellemes hajlatait pásztázta a kamera, megtudhattuk, hogy. 3 millió kiadásra 3,5 millió bevétel esik, azaz: üzletnek amolyan kö­zepes a szépségverseny, de ez nem baj. A Mutatónak egyedül az a hi-' bája — nem a készítői tehetnek róla —, hogy túl későn sugároz­zák. Ez már csak azért is baj, mert információi épp aizokhoz nem jutnak el, akik a legtöbbet hasznosíthatnának belőle. Késő délutáni, este 6 óra körüli adás­idő szerencsésebb volna. Még egy megjegyzés: a tévé­nek mostanában azok a legjobb műsorai, amelyekben nem „tévé­sek” viszik a prímet: a Mutató­iban minden riporter külső ember volt. Szó ami szó: megmutatták. B. J. Wmm Erdei Ferenc a magyar agrárfejlődés* írta: Romány Pál Eljön az idő, amikor majd tudományos pon­tossággal összegezhető lesz mindaz a politi­kai és gazdasági küzdelem, tudományos és gyakorlati munka, ami a magyar falut úgy alakította át, hogy a régit megszüntette, s a falusias, agrár-Magyarország helyére egy új, városias Magyarországot állított. A XX. szá­zadi magyarok e hatalmas vállalkozása ke­serves-nagyszerű küzdelem volt, joggal állít­ható a letűnt századok teremtő-alkotó tettei mellé. Sokszor kellett ezt az országot felépí­teni, felperzselt falvakban újra falat rakni, vetni, tudva az aratás bizonytalanságát, és kellett a távoli szüret reményében is, ültet­ni, telepíteni. S mégis, talán éppen ezért szü­lettek nagy dolgpk, mert — Ady szavaival — „bátrak voltak, akik mertek”, mert támad­tak olyanok, akik felvállalták a többség gond­ját, megfogalmazták gondolataikat, akiket kö­vettek, akiket megszerettek, vagy — időlege­sen — elítéltek, nem értettek. Kemény akarat, izzó szenvedély A 75 éve született Erdei Ferenc életműve összegző köteteit kézbe véve, közelebb jutot­tunk egy olyan életút felmérésének a lehető­ségéhez, amely — kapaszkodóival, kanyarjai­val együtt — mindvégig a magyar agrárvi­dékeken vezetett... Erdei Ferenc parasztcsaládba születik 1910- ben, az Osztrák—Magyar Monarchia állam­polgárának, a Csanád megyei Makón. A gim­názium első osztályát, 1921-ben már a határ­menti várossá vált Makón, Horthy Miklós kormányzó Magyar Királyságában kezdi meg. Olyan városban él, amely a földbe kapaszko­dik, amely város a hagymával tette magát hí­ressé — mai címerében a hagymáé a fő hely —, s Erdei hagymakertész-família fia. Ez a közösség küldi a szegedi egyetemre, külföldi tanulmányútra, s várja vissza a háromezer tagot számláló szövetkezet vezetésére. Erről a társadalomról ír kisebb-nagyobb elemzéseket, majd — egy év alatt két kiadást elérve — le­teszi az ország asztalára Futóhomok című (A Duna—Tisza köze földje és népe alcímű) szociográfiáját. A szerző 27 éves. Minden benne van már ebben a műben, ami a következő három és fél évtizedben el­kíséri Erdei Ferencet. Történelmi látásmód, kemény akarat, izzó szenvedély a haladásért, a részletekig pontos, döbbenetes valóságisme­ret, veretes, egyéni, stílus. Megjelenik az élet­cél is — az emberül élni —, amely majd á ha­lála után kiadott önéletírás címlapjára kerül. A Három Városról, a zárt magyar társada­lomról szóló részben olvashatjuk: „Itt úrnak kell lenni vagy szolgálni, hogy elismertessék. S a paraszt, föllelkesítve egy csomó’ lehető­ségtől és föltámadt igénytől, megterhelve egy súlyos múlt nyomásával, és akadályoztatva számtalan tilalomfákkal, magában nyűglődik, se kint, se bent, csak a kívánsága és a re­ménysége töretlen: emberül élni”. Majd így folytatja: . vagy engedik nekik, hogy vég­képp kivetkőzzenek paraszti nyűgeikből, vagy fellázadnak, és maguk rázzák le a megunt terheket... Az Alföld parasztsága tűzön-ví­zen keresztül polgárosodik, s már nem is sze­reti, ha azt mondják rá, hogy paraszt”. Szociológiai törekvéseit ismeri fel a kortárs Féja Géza, amikor kiemeli, hogy Erdei a te­lepülések történetének, kialakulásának a kró­nikása. A legméltóbb vidék jutott neki — ír­ja —, hiszen ebből a szempontból a „Duna— Tisza köz Magyarország legérdekesebb, leg­változatosabb tája ... Erdei nemcsak a szo­ciológus kritikai szemével, hanem a művészi ábrázoló meleg színeivel is megjeleníti a fal­vak, városok, tanyák és telepek sorsát.” Alap­tétele az, hogy „a magyar parasztság sors­kérdését csakis őszinte, általános polgároso­dás oldhatja meg”. A Szárszói Konferencián már más „alaptételt” fejt ki, — de most a Futóhomokról van szó, és '1937-ben. megkapja — 1949 júniusától — az egész ma­gyar mezőgazdaságot, s viselnie kell a föld­művelésügyi tárca nehéz terhét 1953 júniu­sáig ... Erdei Ferenc igazságügyi miniszter 1953 júliusától. Még abban a hónapban a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága, majd a kormány elé terjesztik az amnesztiajavaslatot, felállítják a Legfelsőbb Ügyészséget, újrasza­bályozzák a büntetőeljárást. Eltörlik a kulák- listát, s a/ ezzel kapcsolatos, folyamatban lé­vő pereket. Ismét földművelésügyi miniszter 1954-ben; később a Minisztertanács elnökhe­lyettese. A szövetkezetek megújulásáért “Erdei ezután már tudósként, kutatóként, majd népfrontpolifikusként kerül kapcsolatba a tárcával. Megadatott számára, hogy részese legyen a szövetkezetek megújulásáért kibon­takozó küzdelemnek. A hatvanas években Er­dei széles alapvetésű tanulmánya alapján folytatják le a szövetkezetekről szóló vitát a Társadalmi Szemle hasábjain. A vita nyomán megfelelő elvi döntés születik a szövetkezeti tulajdon egyenrangúságáról, a szövetkezetek fejlesztésének legfontosabb kérdéseiről. Éle­te nagy élményének — talán jussának | is — tekintette, hogy 1967-ben elnökölhetett a ma­gyar mezőgazdasági termelőszövetkezetek el­ső kongresszusán, ott lehetett a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsa születésénél. A Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként még vendége a Magyar Szocialista Munkás­párt X. kongresszusának. Ezután már gyor­san következik az utolsó út Makóra ... Életprogrammá vált Erdei műhelyébe sok ablakon lehet benéz­ni, szinte tetten érhető gondolatainak szüle­tése. A magyar agrárfejlődés alakulásának felszabadulás utáni csomópontjaihoz szorosan kötődik munkássága. A kezdet — mint láttuk — családi eredetű, ami később életprogram­má válik. A földosztás, az újgazdák „termel­ni tanítása”, az új falvak felvázolása egy-egy szakasza, pontja e programnak, kötődésnek. A mezőgazdaság szocialista átszervezését kö­vető években felerősödött ez a kötődés, Er­dei jelenléte is erőteljessé vált mind a vidék életében, mind a központi szerveknél. Erdei nem csupán beosztása, tisztségei révén, és nemcsak műveivel hatott, hanem részvételé­vel is formálta— bizottsági vitákban, szer­kesztőségekben, felkért véleményezőként — az agrár- és szövetkezetpolitikai döntéseket, a mezőgazdasági kérdések megoldását. A rend­szeresen működő bizottságok sorában külön­legesen fontos helyet foglalt el akkor a Köz­ponti Bizottság Szövetkezetpolitikai Mun­kaközössége, amely nagy horderejű elméleti és gyakorlati kérdésekben (a szocialista tu­lajdon szövetkezeti formája, az állam viszo­nya a szövetkezetekhez, a gazdasági egyen­jogúság, s a vállalati jelleg, a demokratikus centralizmus és az érdekképviseletek stb.) foglalt állást, illetve segített kialakítani a to­vábbi politikai döntés, vagy állami határozat fő tételeit. Ennek a „műhelynek” élete végéig tagja volt — a pártonkívüli — Erdei Fe­renc ... Munkásságában a szövetkezetek nagy teret foglaltak el, főleg az agrárszövetkezetek, mert a társadalmi-gazdasági-települési átalaku­lást szolgáló elgondolásai döntő eszközét lát­ta bennük. Összekapcsolta munkájában — ahogyan tevékenységében is — a falut, a ta­nyát, a mezővárost. Munkásságának kezde­tén ezek a települési formák egyúttal a mező- gazdaságot,' s később a mezőgazdasági szö­vetkezeteket is befogadták, jelentették Ma­gyarországon. Amikor pedig az ipari munkás­ság a városba járó alkalmazotti réteg jelen­tőssé lett a falun, Erdei elsőnek emeli fel a szavát a szövetkezetek révén átalakult falu elismeréséért, hirdetve, hogy a falu nem egyenlő már a mezőgazdasággal... Igaz helyzetjelentés Ugyanez a szemlélet, belső tűz tükröződik a Parasztokban is, ez a felfogás hajtja tovább nemzedéke legjobbjai felé. A könyv végére H írt vallomása később szállóigévé válik: „Az építés és a szabadság ott kezdődik, ahol a vi- v lág nem paraszt... a világot tagadtam, mély úr és paraszt, s embernek törekedtem, aki túl - van ezeken”. A korabeli borító fülszövege így ■■ szól: „Az író, aki maga is végigélte a paraszt- élet minden stációját, tökéletesen egybeolvad a tárggyal, s írását meleg szubjektivitás te­szi meggyőzővé”. Újságban, folyóiratokban, HH új könyvekben hirdeti — szinte hitvitázói tűzzel — újító gondolatait. Szükségszerűen jut el a politikai csoportosulásokhoz, a Már- Jjl ciusi Fronthoz, a Nemzeti Parasztpárt meg­alakításához. Az országnak forradalmi váltást hoz 1945, de Erdei Ferenc személyes sorsában már 1944 ősze is. Az általa jól ismert Kiskunság ta­nyái között — öccsével együtt — átsiklik a frontvonalon, hogy mielőbb ott lehessen, ahol az ország jövője formálódik. A Debrecenben ^ megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormánynak belügyminisztere. Erről írja egykori levelé­ben: „De nem számit, hogy jól, vagy rosz- szul lelem magam, a helyemen vagyok akkor is, ha éppen a belügyiminiszternek kell len­nem”. Pontos, igaz helyzetjelentés ez, hiszen a Debreceni Szabad Szó 1945. március 12-i számában írja: „A földreform minden nehéz­ség ellenére elodázhatatlan és kikerülhetetlen történeti szüksége a magyar népnek. Ez a f‘~ legelső feltétele az ország és a nemzet újjá­születésének". Apja is újgazda lesz, 5 kataszteri holdat kap Szigetszentmiklóson, Erdei Ferenc pedig Kortársunk maradt A szocialista agrárökonómiába új színt, fontos elemet hozott Erdei Ferenc az ár, az önköltség, a jövedelem törvényszerűségeinek bemutatásával, szocialista nagyüzemi körül­mények között. A közgazdasági összefüggések fundamentális rétegeihez hatolt le ezzel. Mun­kája a mezőgazdaságot vette alapul, de azon messze túl terjedő következtetésekre jut a szocialista árutermelés, általában az áru- és pénzviszonyok sajátosságait illetően is ... Erdei az agrárviszonyokat társadalmi-szer­vezési összefüggésben elemezte. Érdeklődése középpontjában a termelési viszonyok állottak, a többszektorú agrárszerkezet kialakulása, s ezen belül az agrártársadalom egykori réte­geinek elhelyezkedése. Erdei Ferenc összegyűjtött művei segítenek megérteni a XX. századi Magyarországot, me­zőgazdasági fejlődésének, szövetkezeteinek, falvainak, tanyáinak, sőt egész társadalmá­nak kérdéseit. Mi több: segítettek, és segíte­nek ezek az írások a napirendre kerülő kér­déseknek mai megoldásában is. Nem biztos recepttel, nem fölényes magabiztossággal, ha­nem éppen alternatíváikkal, vitathatóságuk- kal — partnerségükkel. Elmondhatjuk: Erdei kortársunk maradt. Ez év decemberében len­ne 75 éves ... * Részlet a szerzőnek az Akadémiai Kiadónál meg­jelent tanulmányiból.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents