Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-25 / 225. szám

1985. szeptember 25. 9 PETŐFI NÉPE • 5 ÉRDEMES MEGNÉZNI ... A száz éve született Scönber. %er Armand festőművész a sza­bad szellemű müncheni szabad- iskolában Anton Azbénál, majd a hivatalos Akadémián tanult. 1909- es párizsi útja meghatározó jelen­tőségű: megismeri Cézanne és a kubisták művészetét, a futuriz- mus eszméit. Itthon a nagybányai iskola és a nyolcak fellépése je­lentett számára művészi ösztön­zést. A tizes évek végén az akti­visták vonzáskörébe került. Schönberger-emlékkiállítás A két világháború között kiteljesedő, érett mű­vészetével a magyar avantgarde jellegzetes és ma­radandó értékeket felmutató képviselője. Ifjúkori stíluseszményeinek következetes vállalása hazai kö­rülmények között a progresszív törekvések tovább­vitelét jelenti, ami leginkább Kmettyvel rokonítja, mégha Schönbergennél a stilárls igazodás nem is olyan egyenes vonalú, mint pályatársánál. Schön­berger kezdetben az aktivizmus grafikai hagyomá­nyait folytató expressziv-,konstruiktív rajzokat és expressziomista-fauves szellemű képeket fest. A húszas évek második felében egyre messzebb kerül a látott élmény valóságától, s a Cézanne-i térszemléleten alapuló, a kubizmus tanulságait is magábaolvasztó önálló képi viszonylatokra építő művek sorát festi. Külváros- és .kikötőképeivel kö­zel kerül a fiatal Derkovitshoz. Schönbergert azon­ban a lüktető nagyvárosi lét is vonzza; a koncer­tek, a kávéházak világát megjelenítő művein a futurizmus képalkotó módszerét is felhasználja. A harmincas években a konstruktív-dinamikus képépítéstől a klasszicizálás felé halad. Ha letompítottan és visszafogottan is, a korai avantgarde örökségét élete végéig vállalta, de nem lett egyetlen izmus doktriner képviselője vagy epigonja sem. Scönberger Armand 1974_ben halt meg. A. születésének 100. évfordulójára rendezett em­lékkiállítás az életmű korszakainak bemutatása mellett a művészettörténet számára legfajsúlyo- sabb időszakra, a húszas-harmincas évekre helyezi a hangsúlyt. " . . ' A mintegy száz festményt és grafikát felvonultató kiállítást gazdag dokumentumanyag egészíti ki. Filmjeink a nagyvilágban Művészeti ágaink közül aligha­nem a film — s elsősorban a já­tékfilm — az, amely a legna­gyobb ismertségre s elismertségre tett szert, egyéngetve ily módon az irodalom, a színházművészet külföldi útját is. Természetesen a kép teljesen zavartalan. Főleg korábban, még a filmes aranykornak számító hatvanas években. is, szokás volt — némi alappal — arról beszélni, hogy a külföldi fesztiválsikerek, s az itthoni visszhangtalanság, részvétlenség között túlságosan nagy a szakadék, filmjeink sike­re a nagyvilágban csak afféle ki­rakatsiker, látszateredmény. Jan- CÍSÖ''Miklós',aki a legnagyobbak' BergAian, Antonioni, Fellini közé éfttelkédetl ' Szakmai tekintély vonatkozásában, kabarétréfák, gúnyrajzok gyakori tárgya volt; meztelen nőit elutasítás vagy ér­tetlenkedés fogadta. S bár azóta a naturizmus is polgárjogot nyert Magyarországon, még most sem mondhatjuk el, hogy a Jancsót illető hazai, s a külföldi vissz­hang azonos volna. Kétségtelen azonban, hogy az a fajta „kettős könyvelés” amely a hatvanas— hetvenes évek fordulóján még eleven gyakorlat volt — tudniil­lik készültek „'közönségfilmek” és fesztiválokra szánt „művész- filmek”’, s az utóbbiakat néha ké­sőbb láthatta a hazai közönség, mint a külföldi publikum —, az utóbbi esztendőkben inár nem tapasztalható. S az is bizonyos, hogy filmművészetünk „Szabó­korszaka” , mely a Mephisto si­kerével — Oscar-díjával — s a Reál ezredesével — Cannes-ban folytatódott," filmjeink itthoni közönségfogadtatására is jótéko­nyan hatott. 1984-ben 'tizenöt magyar do­kumentum-, animációs és játék­film aratott sikert külföldi fesz­tiválokon; közülük egy — Mé­száros Márta filmje, a Napló gyermekeimnek — Cannes-ban és Chichagóban is díjat szerzett. Nos, ha a magyarországi fogadtatás csupán egyik, bár igen fontos ada-1 tát vizsgáljuk, ezek a fesztivál­nyertes alkotások itthon tavaly legalábbis csak közepesnek mond­ható eredményt értek el. Kiug­ró Tiá^ái1 sfkék'f é léütifitétbeff csak a.Te „rongyos életi Kozott Bacsó Peter fnuve az „ötvenes evek5' ki­telepítéseiről. ami még akkor is figyelmet és elismerést érdemel, ha megkockáztatjuk: nem keve- .sen főként a film sikamlós je­lenetei miatt mentek el a mozi­ba. Legújabban egy meglehetősen bonyolult jelenség éreztéti ha­tását filmes kölcsönkapcsola­táinkban, s ennek fölismerése jel­lemezte az idei játékfilmszemle szenvedélyes vitáit. Arról van szó, hogy külföldi vendégeink — kritikusok, forgalmazók, gyár­tók, alkotók — fölvetették: túl sok koprodukcióval hozakodik elő mostanában a magyar film­művészet, s ez lassanként már nemzeti jellegét veszélyezteti. A baj, egyelőre még nem nagy — tehetjük hozzá; nemrégiben a Franciaországban élő Szabó Lász­• ló francia szereplőkkel forgatott munkája, J Sortűz egy fekete bi­valyért, mint magyar film szere­pelt sikeresen egy fesztiválon, ám figyelmet érdemelnek a nemzet­közi együttműködéssel készült filmeket illető aggódó észrevéte­lek. Tanulságos például, hogy a magyar—amerikai koprodukciók eddig szinte mindannyiszor ku­darccal jártak, sem a közönség, sem a kritika nem fogadta őket egyöntetű hozsannával. Sokkal kedvezőbbek és ígéretesebbek a nyugatnémet partnerekkel ké­szített vállalkozások eredményei. Mintapéldának tekintheti Gyar- mathy Lívia Együttélés című do- kumetum-játékfilmje, mely NSZKsr-tnagyar koprodukcióban olyan kérdést tárgyalt, amely Eu­rópa, s a világ egyik legégetőbb problémája: a nemzetek, nemze­tiségek békés egymás mellett (élé­se, a múlt sérelmeinek föloldása termékeny együttműködésben. Ilyen típusú témák közös feldol­gozása a jövőben is nagyon hasz­nos lehet, s jól szolgálja a részt­vevő országok filmművészeté­nek fejlődését külön-külön, s persze a kinematográfia egyete­mes előrehaladását. Nemzeti és nemzetközi így forrhat egységbe, megőrizve közbeix egyedi sajátos­ságait. Ez a szép lehetőség visz- szautal a film — a némafilm — eredetére, mely nemcsak a kasz- szasiker egyetemességét ígérte, hanem a közös dolgaink közös, élményszerű átélésének egyete­mességét is. Kőháti Zsolt Pályázat művészeti Ösztöndíjra A Bács-Kiskun megyei - Tanács a jövő esztendőre is meghirdeti ösztöndíj-pályá­zatát’. a művészeti alkotó­munka támogatására. Az ösztöndíjat - megpá­lyázhatja valamennyi mű­vészeti ág alkotója, ameny- nyiben munkássága a mai magyar valóságot tükrözi, a megye művészeti közéletét fejleszti. Az alkotók be­nyújthatják a pályázatot egyénileg, továbbá Bács- Kiskun megye intézményei, állami szervei és társadalmi szervezetei is javaslatot te­hetnek, Mellékelten csatol­ni kell a tervezett, illetve készülő alkotás rövid ismer­tetését. tervezetét a szüksé­ges dokumentációkkal együtt (grafikai vázlat, ma­kett stb.). A pályázatot a Báes-Kls- > kun megyei Tanács műve­lődésügyi osztályára kell I benyújtani, 1985. október 5-ig (Kecskemét, Május 1. tér 3. 6000). Az ösztöndíj egy eszten­dőre szól. A Végrehajtó bi­zottság dönthet annak meg­osztásáról. is. A Kincskereső szeptemberi Régi és új olvasóinknak sok meglepetést tartogat a Kincske­reső szeptemberi száma. Már a címlap is újdonság: a könyvsá- torból kikandikáló gyerekeket egy sárkányrepülés közben olva­só kisfiú figurája — Wiirtz Adám rajza — váltotta fel, jól jelké­pezve a tizenéveseik csapongó fantáziáját, viliágfelfedező szár­nyalásált. A tanárnak és iróniák egyaránt kiváló Kovács Lajos mély gyer­mekismeretről tanúskodó új re­gényét (Ráadásnap a. szupersztá­rok cirkuszában) közli szeptem­bertől a folyóirat. Az első rész­ben egyébkén! sem átlagos osz­tályba különös „átutazó” érkezik: egy cirkuszos gyerek, aki már az első nap mindent a feje tetejére állít az iskolában. Hogyan barát­kozik meg osztálytársaival, ho­gyan vezeti be őket is a cirkusz egzotikus világába —, megtud­hatjuk a következő folytatások­ból. A nevető irodalomóra egy re­mek Karinthy-humoreszket mu­tat be (Hogyan elnököltem az osztály vizsgán), amiből megtud­hatjuk, hogy még a felnőttek is félő megilletődöttséggel lépik át (azaz lépték át valaha) az iskola, kapuját. Űj sorozat a Vadásznapló. El­sőként Kittenberger Kálmán: száma Támadó oroszlánok című izgal­mas N beszámolóját olvashatjuk benne. A borító 4. oldalának raj­za (Magyar Mihály műve) is a Kittenberger-írásit illusztrálja. Nem hiányzik a sci-fi sem: Herbert W. Franké novellája (Félreértés, avagy „Vigyázat, nem dohányzók!") az idegen civilizá­ciókkal való találkozás veszélyei­ről szói. Kuczka Péter tanulmá­nya (Lehetséges és lehetetlen vi­lágok) a tudományos-fantaszti­kus irodalom történetét meséli el. A gazdag és változatos vers- anyagból Kiss Benedek: Szél, szél... című őszi hangulatú ver­sét és a Zong meséje című viet­nami elbeszélő költeményt emel­nénk ki elsősorban. A történelmi múlt, a természet világa és a mai gyerekélet egy- egy színfoltja villan fel Bajor Andor, Szűcs Sándor és Kántor Zsuzsa írásaiban. A szerkesztő asztala rovat a tizedik Kincskereső-tábor életé­ről számol be. Az Édes anya­nyelvűnk és az Örökség egyaránt a száz éve született Kosztolányi Dezsővel foglalkozik. A szeptem­beri számot Fritz Mihály, Magyar Mihály, Fúrián Ferenc és Papp György grafikusok illusztrálták — és egy ötödikes kislány, a rú­zsai Juhász Edit. 1 _____ H ONISMERET — HELYTÖRTÉNET NEGYVEN ÉVE Az elmélet iskolája A felszabadult országban a Magyar Kommunista Párt szer­vezetei még 1944 utolsó két hó­napjában, majd 1945-ben sorra- rendre megalakulnak minden vá­rosban, községben, az üzemek­ben, tanyai .körzetekben. A lel­kes pártszervezésben részt vettek a direktórium Horthy önkénye idején üldözött veteránjai, a fel­osztott földek új birtokosai (sok volt közöttük a nő is), és nem ke­vesen a fiatalok, akik a MADISZ szervezeteiben fáradhatatlanul küzdöttek az újért, az ország ro­mokból való felépüléséért. A felgyorsult mupkában egy­re nagyobb szükségletté vált a világnézetileg is tisztán látó párt- és tömegszervezeti vezetők marxista képzettsége. Ezzel a fel- készültséggel senki sem született, így hát meg kellett tanulni, vagy legalább az alapokat kellett le­fektetni. Ennek jegyében hozta létre az MKP Dél-Pest megyei Bizottsága a pártszervezés szem­pontjából egységes terület erő­teljes mozgalmi központjában, Baján a háromhetes pártiskolát. Ezt rövid tanfolyam előzte meg. Vezetője Safrankó Emánuelné volt, aki néhány napja hunyt el. A magyar belpolitikai élet ak­kor már az első országgyűlési képviselőválasztásra készült (1945. november 4.). Az iskola hallga­tóiról fennmaradt fénykép érde­kes személyi emlékeket ébreszt. A volt hallgatók közül már so­kan elhaltak. Többen jelentős párt- és közéleti funkciót töltöt­tek be. Mások elvesztek a moz­galom számára. Néhányan nyug­díjaséveiket töltik. Az iskolások zöme annak ide­jén személyes ismerősöm volt. Az idő múlása azonban szigorú rostának bizonyult. A résztvevők közül csupán azokat jelölöm meg, akikkel szoros 'kapcsolatban dol­goztam és sorsuk alakulásáról fo­lyamatos információim voltak. ■ Az iskola vezetője Szalai József volt, aki később a’ Gazdasági Fő­tanácshoz került, majd a nép­hadsereg ezredese lett. Ä hallga­tók között ül (balról a harmadik) Sztanik Mária, a mélykúti párt­vezetőség tagja, balról az ötödik Szalai József, mellette Pankovics Józsefné, a megyei nőmozgalom yezetője. Majd Vozdecki Anna, a bajai városi pártszervezet veze­tőségének tagja 'következik. A második álló sorban látható (balról a negyedik) Horváth Má­tyás, a nagybaracskai pártszer­vezet titkára, a helyi földosztó bizottság elnöke. A legfelső álló sorban (balról az ötödik) Weither Vilmos, a nyolcadik Sarok Antal, a megyei tanács későbbi elnökhelyettesé. A fényképfelvételt Szabó Ká­roly, a megyei pártbizottság titkára (Baja székhellyel) a kö­vetkező dedikációval adta át Weither Vilmosnak: „Kommunis­ta szeretettel az iskola legjobb tanulójának. Szeretettel Szabótól, 1945 szeptemberében.” W. D. Szegedi beszélgetések KÉPERNYŐ Látszólag a városóbtól távol lakók, a fehérfalú tanyák tulajdo­nosai éltek a legszabadabban. Ki­csit alaposabban belogondolva helyzetükbe, belelapozgatva a ré­gi és újabb tanácsi jegyző­könyvekbe, gyorsan rádöbbe­nünk a tévedésre. Általában szi­gorúbb előírások szabták meg a határban megtelepedők élet. módját, mozgási körét, mint a bel­területiekét. Még a legszigorúbb időkben is szabadon költözhetett egyik utcából a másikba a városi polgár, a kintlakást. a költözkö- ■ dést hosszú évtizedekig egysze­rűen megtiltotta az elöljáróság. A múlt század közepétől pedig kizá­rólag a városi törvényhozók ér­dekétől. belátásától függött, hogy megkapja-e a tanya a léte­zés legelemibb feltételeit; utat, iskolát, orvost, boltot. Legtöbbször a pillanatnyi ér­dekek szemszögéből határoztak a tanyák jelenéről, jövőjéről. Az érvek és az érdekek valóban el­lentmondásosak, ütköznek. Ezért gyakorta nem a tanyákról, hanem a tanyakérdésről beszélnek. No­ha számos könyv, tanulmány, új­ságcikk. értekezlet elemezte az el­múlt évtizedekben e sajátos ma­gyar települési forma jelenét, ke­reste legkívánatosabb holnap­ját, mindig fölvetődnek új szem­pontok, új igények, új gondolatok szüntelenül változik a gazdasági, a .politikai, a gazdasági környe­zet —, .mint erről már szóltam — új megvilágításba kerülhet a ta­nyakérdés. A Tisza-parti városban műkö­dő körzeti stúdió Szegedi beszél­getések című kiváló sorozatában is megkülönböztetett figyelmet ér­demelt volna a péntek este, a le­hető legrosszabb időpontban su­gárzott műsor. A televízió igen tisztelt műsorszerkesztője mint­ha el akarná rejteni a 1— mon­dandójával általában az adott kör­zeten túlmutató — eszmecseréket. Ezúttal is egy világhírű színész­nő tszórakoztató, közönségcsa­logató filmjével ütköztették. Ez­úton is javaslom: ismételjék meg alkalmasabb időpontban. Pavlovits Miklóstól — egykori munkatársunktól — éppen e na­pokban olvastam régibb, az el­néptelenedő tanyai iskolákról írt cikksorozatát. Némi túlzással mondható, úgy ismeri Kiskőrös,* Soltvadkert, és Kecskemét ta­nyavilágát, mint a tenyerét. Ez fáz „otthon vagyunk”-tudat jelle­mezte a műsort. Valamennyien, a városiak is, olyan szoros szálak­kal kötődnek a tanyák népéhez, ho«v szinte azonosulnak az ott é’ők örömével, gondjaival. Ez a belülről látás tette életessé az ér­dekes műsort, ennek köszönhető, hogy szemléletesen kirajzolód­tak a mindennapok változásai és történelmi folyamatokba ágyaz­va vetődtek fel bizonyos problé* mák. A meghívottak — foglalko­zásuk, hivatásuk révén —, isme­rik a valóság kihívásait, életünk bonyolultságát, az olykor kény­szerítve parancsoló gazdasági szükségszerűségeket. Mindenekelőtt az a következte­tés vonható le a péntek esti be­szélgetésből, hogy csak alapos tárgyismerettel, körültekintően, a pillanatnyi és a távlati célokat egyeztetve, a tanyaiakkal együtt, a helyi körülmények ismeretében hozhatók tartós érvényű döntések, határozatok. Törekedni kell az ér­telmi és az érzelmi indítékok kö­zös nevezőjének elfogadtatására. Bármilyen rokonszenves is volt az idősebb tanyai pedagógus leL Balaton-parti kemping. A fe­leségem régóta gyűjtöget, hogy egyszer már mi is, és főleg a gyerekek miatt. Feleségem azt is kiszámolta, hogy fejenként száz forintot költhetünk na­ponta, kettőnket egynek-egy- nek, a gyerekeket pedig fél főnek számolva. Nem sok, de nem is kevés, ha azt is hozzá­vesszük, hogy itt a teljes el­látásunk megvan. A tábor közvetlenül a tó partján fek­szik, a sátor nyílásán át látni a vitorlásokat. Alkonyodik. A túlpart felöl hűvösebb légáramlatokat so­dornak át a hullámok, de ez alig enyhít valamit a napok óta tartó forróságon. Mintha egy dunsztos üvegbe lenne be­zárva az ember, és jó erősen lekötözve celofánnal. Elme­gyek — gondolom —, s iszom egy pofa sört. A mai napra rendelt százasom mé<j meg­van, egész nap a vízben főt­tem, mire költhettem volna. Az egyetlen hely, ahol sör1 kap­ható, a táboron kívül van, túl a Bertha Bulcsú által is „meg­énekelt" balatoni körvasúton, amely egyre kevesebb helyen áll meg, s előbb-utóbb körbe fog futkározni, mint a kisfiam felhúzós vonata, amíg le nem jár. A vendéglőbe ilyenkor már csak húsz forintért lehet bemenni. Ott ül a kerthelyi­ség ajtajában a pincér, és \sze- dt a húsz forintokat. — Én csak egy hideg sört szeretnék inni — mondom ne­ki —, ha másként nem lehet, inkább . kihozom ide, a kerítés tövébe. — Diszkó van bent — mond­ja a vámszedő —■, azért kell a belépő. Megdönthetetlen érv. Kifi­zetem az extraprofitot, és ki­kesedése, nem fogadható el tár­sadalmi méretben az a megálla­pítása, amely szerint a tanya a legideálisabb lakóhely. Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun Me­gyei Bizottságának első titkára, a tanyaügy ismert szakértője, elvi és gyakorlati érdekekből a tanyák ésszerű, ókos támogatását tartja szükségesnek. Nem csupán abból a meggondolásból, hogy nem nél­külözhetjük az ott termelt java­kat, a városok nem tudják vál­lalni a tanyákról közvetlenül a városba települők lakás-, kulturá­lis, kereskedelmi, egészségügyi el­látását hgnem emberiességi okok­ból is. Más megközelítésből, ha­sonló következtetésre jutott a töb~ bi résztvevő, köztük Nagy János, a lajosmizsei Almavirág Szakszö­vetkezet elnöke. hozok két sört. A diszkóval engem ki lehet űzni a világ­ból, még itt is olyan a hang­ereje, mint egy távol-keleti vulkánkitörés. . f Nicsak, egy Honda! Ott áll az úttest másik felén, ülésén egy űrhajós szkafanderre em­lékeztető nagy fehér bukósi­sak. Ez igen — gondolom, míg fél fenékkel ülök a vaskerítés egyik oszlopának arasznyi tal­pazatán. — Belekerülhetett két Zsiguli árába, s egyáltalán hozzájutni sem egyszerű. A szomszédos oszlop tövében egy csergehajú, térdénél szakadt nadrágú fiatalember ül. Néz maga elé. Foszlott trikója is olyan, amire a feleségem ka­pásból azt mondaná: túl érett már, ideje mosógépbe tenni. Ül, szinte karnyújtásnyira tő­lem, és nagyon szomorúnak látszik. Megsajnálom. BiztQr san nincs húsz forintja, hogy bemenjen ebbe a csillagszórós leányvásárba, amit mindkö­zönségesen diszkónak nevez­nek. Akkot hát legalább igyék egy kicsit. — Ha már kihoztam azt a két sört. hogy megérje a belé­pőt — mondom —, fogyasszon belőle. Itt van. Rám néz, de szeme pillantá­sa olyat árul el, hogy megbor­zadok tőle. Olyan lenézést, amihez legtávolabbi őseim se szoktak, vagy állandó lázadá­sokkal igyekeztek elégtételt venni érte. Aztán feláll, oda­megy a csodás Hondához, rá­teszi fürtökbe ragadt cserge- hajára az űrhajós sisakot, és elzúg Balatonlelle irányába, alacsonyan az út fölött, mint a vadászrepülők... Mester Attila Heltai Nándor A Honda-lovag

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents