Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-25 / 225. szám
ÚJÍTÓ egészségügyi dolgozók A szakmájuk a hobbijuk SZAKSZERVEZETI VEZETŐSÉGVÁLASZTÁS HELVÉCIÁN Egy évvel előbbre járnak A szakszervezeti választásokra már hónapokkal ezelőtt megkezdődtek az előkészületek. Az első szakaszban megválasztották a bizalmiakat és helyetteseiket. Ezt követően, megalakultak a bizalmi testületek, a főbizalmiak és helyetteseik megválasztásával. A következő lépés a bizalmi testület összejövetele, ahol döntenek a vállalati szakszervezeti bizottság elnökének, titkárának, tagjainak személyéről, valamint a szakbizottságokat is megválasztják. 1985. szeptember 25. # PETŐFI NÉPE • 3 Bogaras emberek ? Főnök, beosztott és saját munkájának legszigorúbb ellenőre egy személyben a kiskunfélegyházi kórház mérnökműszerésze, Gonda Imre. Felügyelete alá tartozik az intézmény teljes elektronikai műszerparkja. Tizenegy itt töltött év alatt tucatnyi újításban közreműködött. Ezek közül csak néhány látható az SZMT-ben ma megnyílt kiállításon. — Hogy születik meg egy-egy újítás? — Többnyire úgy, hogy felkeresnek az orvosok valamilyen konkrét problémával: erre és erre kellene valami megoldást találni. S akkor elkezdődik a közös keresgélés. Van, amikor a saját munkámat könnyítem meg valamilyen , .új, az üzembiztonságot növelő eljárás kidolgozásával. Nekem is jobb, ha nem kell olyan sűrűn javítani, a kórház ezáltal megtakarított forintjairól nem is beszélve. — Ekkora műszerbázist egyedül karbantartani, önmagában sem kis munka. Mikor jut ideje a kísérletezgetésre? — Hát bizony, előfordul, hogy késő este megyek haza. Ha már nem győznek otthon várni, a gyerekek behozzák a műhelybe a vacsorámat. Az ilyesmire mondják ugye. hogy az újítók, feltalálók bogaras emberek? Szerintem kicsit bántó ez a jelző, nekem egyszerűen ez ia szenvedélyem! Más kártyázik. Mondjuk. Én megőrülnék, ha egy órát kártyázással kellene eltöltenem! — Anyagilag is megéri ezzel foglalkozni? — Ha a ráfordított időt veszem alapul, igen csrikély órabér jönne ki a végelszámolásnál. De én mindezt a fix fizetésemért csinálom. Hangsúlyozom: elsősorban kedvtelésből. Ha mégis kapok valamit az újításaimért, azt talá.t pénznek tekintem. — Milyen utat kell bejárni egy úiításnak a megszületéstől az elfogadásig? — Sajnos, héha elég rögöset. A kórház igazgatója bírálja el. illetékes szakember véleményezése alapján. Néha ez utóbbit a legnehezebb'beszerezni. Van olyan Újításom. amit hat éve alkalmazunk, dé még rtincs felfogadva; mert nincs egy emiber — rajtam, az egyetlen mérnökön kívül —. aki itt értene hozzá. Meg lehetne per• Gonda Imre sze oldani, de én már nem is erőltetem. Az a bizonyos berendezés, amin apt a változtatást végrehai- tottiam, eredeti formájában hetente elromlott. Azóta hibátlan. Nekem már ez is'nyereség. — Ami az egyik helyen bevált, hasznos lehet másutt is. Hogyan ismerik meg egymás eredményeit az egyes kórházak? — A nagyobb érdeklődésre szá- mottartó újításokat az Országos Röntgen- és Kórháztechnikai Intézet terjeszti. De, amíg ott elfogadják, eltelik egy kis idő... Gyakoribb. hogy maguk az intézmények lépnek kapcsolatba egymással, s vásárolják meg az újításokat. De sók kórház valamiféle szakmai rátartis.ágból inkább maga szenved, hogy megoldást találjon valamilyen kérdésre, minthogy átvegye más újítását. Bác >- Kiskunban. szerencsére ez ismeretlen. Az egyik műszert például a megyei kórházból hoztuk el a kiállításra: a folyadékok koncentrációjának mérését egyszerűsítő berendezést már az ő megrendelésükre csináltam. Látták nálunk, megtetszett, megvették. — Min dolgozik most? — Van a szülészeten egy kar- • diotopográf i ’nevű' műszer, ami egyebek között a magzat pulzus- Számát'és az íntraúterin nyomást méri. Maga a gép tízezer dollár, de nagyon költséges az üzemeltetése is. Az egyik szülész-főorvossal abban mesterkedünk, hogy egy magyar gyártmányú EKG-berendezés és egy kiegészítő szerkezet segítségével ehelyett egy olyat alkossunk, ami el tudja végezni az összes mindennapos vizsgálatot. Mivel ez az éppen folyamatban levő munkám — ez a legkedvesebb. Szükség szülte ötletek Bonbonos doboz nagyságú szerkentyűvel mutatkozik be az egészségügyi újítók kiállításán Baranyi Zoltán, a Hollós József Megyei Kórház fiatal műszerésze. Fontos az okos kis szerkezet mérete: újdonsága részben éppen ebben rejlik. — Ha a hasonló rendeltetésű, gyárilag összeállított berendezést vásárolja meg a kórház, az körülbelül ékkora helyet foglalna el — mutat széles kar mozdulattal a műhely összetolt két nagy asztalára. — Nagyságánál fogva hely- hezkötött lenne, azaz minden intézményünkben, ahol szükség van rá, be kellene szerezni egy-egv példányt. Ez már az ára miatt is. lehetetlen volna: csaknem három- százezer forintba kerül. Mi. Szabó Zoltán kollégámmal nem egészen tizenötezerből hoztuk ki ezt a mérőműszert. ami egy diplomatatáskában is könnyen „szállítható. — Mit tud ez a berendezés? — Az EKG-készülékek „hitelesítésére” szolgál, hogy ilyen vulgáris, de a laikusok számára mégis érthető kifejezéssel éljek. Szabály, hogy bizonyos időközönként el leéli végezni az elektro- kardiográfok különböző paramétereinek bemérését. Ez azért fontos. ment a vizsgáló orvos a gép jeleiből következtet a beteg egészségi állapotára, s a működési szabványtól való legkisebb eltérés is megmásíthatja az eredményt.- azaz hamis diagnózist ad — Egy ilyen szerkezet létrehozása bizonyára sok-sok időt, mély szakismeretet igényel, ön pedig — koránál fogva — nem lehet tűi régen a pályán... — Valóban nem. és elég kanyargós úton jutottam ide. A halasi gépészeti szakközépiskolában érettségiztem. Akkoriban még az vonzott, hogy a gépészetben minden folyamat szinte szemmel látható. Egy kedves P fízikatanárom „fertőzött meg” az elektronika szeretetével, amiben meg éppen az az izgalmas, hogy csak tudni. • Baranyi Zoltán kiszámítani lehet, miikor, mi játszódik le a különböző szerkezetekben. Ezért tanultam ki aztán a tv-szerelő szakmát, majd pár évig az MMG fejlesztési osztályán dolgoztaim, mérnökök mellett. Január óta pedig a megyei kórház a munkaadóm, orvosi műszerészként alkalmaztak. — Es nem egészen kilenc hónap után már újítással jelentkezett. — A szükség kényszerít rá bennünket. műszerészéket, hogy törjük a fejünket: ha elromlik egy- egy kórházi 'berendezés, hogyan tudnánk mi magunk újra üzem. képessé tenni. Űj vásárlására többnyire nincs pénz. a javíttatás pedig ugyancsak vagyonokba kerül. A közelmúltban elromlott például a mosoda egyik belga mosógépének vezérlőegysége. Egyetlen magyar cég sem vállalta a javítását. Kénytelenek voltunk házilag kidolgozni és megszerkeszteni egy új vezérlőegységet — a gép most már azzal dolgozik', hibátlanul. — De legyinthetnének is az ilyen gondokra: az orvosi műszerpark üzemeltetésének felelőssége mégse a műszerészek, hanem a kórház vezetőinek vállát nyomja j.. — Itt a vezetés is olyan szellemű, ami ösztönöz az új megoldási lehetőségek keresésére. Nagyon jó a légkör a műhelyben is: mindannyian fiatalok vagyunk, szeretünk kísérletezgetni. Jómagam pedig abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elmondhatom: a szakmám egyúttal a hobbim is. Szabó Klára A közelmúltban beszámoltunk a Helvéciái Állami Gazdaság szakszervezeti bizottságának munkájáról, s akkor elhatároztuk, hogy ebben a gazdaságban figyelemmel kísérjük *a választási munkát, és részt veszünk a bizalmi testület összejövetelén. Ez utóbbira a napokban került sor. Az ötévi munkáról az előzőleg írásban kiadott jelentést Orbán Nándor,-a vállalat szakszervezeti titkára szóban egészítette ki. Elmondta, hogy a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik választása örvendetesen megnövelte a tagság aktivitását, a szakszervezeti munka iránti érdeklődést. Sok tapasztalatot is gyűjtöttek. Egyik az, hogy jobban együtt kell működniük a szakszervezeti vezetőknek a párt- és a KISZ- szervezetefckel, valamint a gazdaságvezetéssel. A dolgozók igénylik, hogy még határozottabban tolmácsolják véleményüket, támogassák a rend és a fegyelem megszilárdítását, a tartalékok feltárását. — Amikor azonban képviseljük' tagságunk jogos akaratát, tudatosítanunk kell, hogy a magasabb bérhez, az indokolt szociális igények kielégítéséhez tisztességes munkára van . szükség. Ilyen kettős követelménynek kell megfelelnünk a jövőben — hangoztatta a szakszervezeti bizottság titkára. A felszólalók kiegészítették a beszámolót. Kiss Jenőné főkönyvelő a fejlődésről szólva elmondta, hogy a gazdaság eredménye az öt évvel ezelőttinek kétszerese. Ez önmagában is jelzi a gyors előrehaladást. A javuló munká elősegítette, hogy a szociális- juttatások is növekedtek. Például családi ház építéséhez minden kölcsönigényt ki tudtak elégíteni. Károly Jenöné a kertészeti brigádból elismeréssel nyugtázta az üdültetés megszervezését. Míg 1980-ban 42 dolgozót tudtak üdül- tetni, jelenleg 130 család szervezett pihenése lehetséges. Más témára áttérve, a munkásszállítás jobb megszervezését sürgette. Kocsis Irrire, a gyümölcstermesztési ágazat vezetője a továbbképzés fontosságát hangsúlyozta. Több segítséget kért a szakszervezettől. A továbbtanulás egyúttal új információk elraktározását is jelenti, ami nem közömbös a dolgozók tájékozottsága szempontjából. Ez utóbbi fontosságát hangoztatta Vígh István, az 1-es számú pártalapszervezet titkára. A 11 felszólalótól még sokat lehetne idézni. Summázva megállapíthatjuk, hogy szép eredményekről adhattak számot. A legnagyobb siker az. hogy négy év alatt teljesítették az ötéves terv főbb előirányzatait, tehát egy évvel előbbre-járnak. A gazdálkodás gyors előrehaladása lehetővé tette, hogy szociális célokra többet tudtak költeni. Ez elősegítette a fiatalok ittmaradását, az összes dolgozó csaknem egyharmada 30 év alatti. A titkos szavazáson ismét Orbán Nándori választották a szak- szervezeti bizottság titkárának, az elnök Zrínyi Miklós lett. Kereskedő Sándor MSZBT-plakett szovjet katonai alakulatnak • Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára átnyújtja a plakettet az alakulat parancsnokának. (Csanádi István felvétele) A hazánkban ideiglenesen állomásozó egyik szovjet katonai egység laktanyájában ünnepségre került sor, amelyen a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöksége nevében Bíró Gyula lő•> titkár a társaság Aranykoszorús plakettjével tüntette ki az alakulatot, illetve a kiskunhalasi határőr- kerület parancsnokságát. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt dr. Ábel László határőr vezérőrnagy, a BM. Határőrség Országos Parancsnokának helyettese, Bestyev Roman Szer- gejevics vezérőrnagy, Terhe Dezső, a megyei pártbizottság titkára. Az elnöki megnyitót követően,. Bíró Gyula beszédében méltatta a két nép barátságát, hangsúlyozta a két alakulat mintegy 30 éves együttműködésének jelentőségét. Elismeréssel szólt a szovjet katonai egység és a határőrség tiszt-, jelnek, politikai munkásainak, a személyi állomány szocialista, internacionalista nevelésben kifejtett munkájáról. Kiválónak értékelte a kapcsolatot a fegyveres erők és testületek más szerveivel is. A* plakettek átadása után dr. Ábel László Kiváló Határőr jelvényeket adott át. Bestyev Roman elismeréseket nyújtott át a határőrség élenjáró tisztjeinek, katonáinak. Ezután úttörők és pionírok rövid műsorral köszöntötték a csa- patgyűlés résztvevőit, akik megtekintették a BM. Határőrség Központi Zenekara szólistáinak, illetve a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport művészegyüttesének előadását is. Dr. Szabó János A nyár- és fűzfák védelmében A Duna menti országok, valamint a hazai nyár- és fűzfanemesítők, kutatók budapesti értekezletének résztvevői ma és holnap tanulmányúton ismerkednek a Duna—Tisza közén nyilvántartott fehér- és szürkenyár, valamint fűz törzsállomány, génrezervátumok állapotával. Az értekezlet és a tanulmányút célja a Duna mentén egyre inkább veszélybe kerülő nyár- és fűznemesítés alapját adó állományok védelmének megszervezése, egységes nyilvántartásba vétele, program kidolgozása a hasznosításra. A szakmai tanulmányút vezetői dr, Simon Miklós, Laczay Tamás, az Erdészeti Tudományos Intézet kecskeméti kísérleti állomásának kutatói, és Tóth Imre, a Gemenqi' Erdő- és Vadgazdaság nyugalmazott osztályvezetője. AHOL A NAP KÉL 6 Pillantás a tokiói éjszakába (Munkatársunk útibeszámolója.) A tokiói nappalokról mir tóbb soron beszimoltunk, érdemes néhány szót ejteni az éjszakákról is. Persze, ne várjon senki pikáns történeteket, vagy élményeket, igencsak lapos pénztárcánkból annyira futotta, hogy az utcákon 'kószáljunk, s a hőségre való tekintettel megigyunk egy-egy hideg üdítőt — az utcai automatákból. Igazi látványosság a Ginza. Amint mondják: itt lüktet a város szíve. Lépésben haladnak az autók — ez egyébként a többszintes autópályák ellenére is jellemző egész Tokióra —, a hullámzó tömegben pedig alig lehetne haladni, ha valamiféle hallgatólagos megegyezés szerint ' nem tartanák be a járdán its a „balra hajts" szabályait. A színes forgatagban nézelődőnek előbb- utább feltűnik, hogy a konzervatív európai viseletben járó japánok mellett gyakran megjelennék a még hagyománytisztelöbb kimonos férfiak és nők. ez utóbbiak sokszor mázsás bevásárlószatyrot cipelve tipegnek a bennünket középkori kínzóeszközre emlékeztető lábujjközti papucsaikban. Az állandóan színüket változtató, örökmozgó reklámok — itt inkább latinbetűsek — feliratai bárokba, mulatókba, revükbe csábítanak. A divatszalonok,.ékszerboltok csillagászati áron kínálják portékáikat. Ami nekünk mindebből kijutott, hogy egy óráig ácsorogtunk a Ginza legnevezetesebb pontján, a japán üzleti világ szimbólumának tekintet,t üveghenger, a Szan-aj tövében, amely különben a három gyémánttal jelzett Mitsubishi Electric Company épülete. Külön élményszámba ment, amikor benéztünk egy-egy áruházba, ahol valamennyi vevőnek egyenként kijáró üdvözlő szavakkal, s mély meghajlással fogadott bennünket az áruház egyik csinos alkalmazottja. Sosem felejtem el azt a ceremóniát, amelyben egy vasárnap délelőtt volt részünk egy másik negyedbeli, nem kimondottan előkelő áruházban. A nyitásra váró tömegben téblábóltunk, szerencsére éppen az üvegajtó előtt. Nem sókra rá, • Elegáns köszönő-kisasszonyok egy előkelő áruházban. hogy elvonultak az ajtófényesítő asszonyok, az üveg mögött katonás rendben felsorakozott három kisasszony. Benn, a különféle osztályokon ugyancsak vigyázzban álltak aZ eladók, s a főnök aznapi eligazító szavait hallgatták. Időközben megjelent négy idősebb úr is, feltehetően a cég magasabb beosztású tisztségviselői, s ők is sorban álltak az ajtó mellett. Pontban tízkor a három hölgy szemben a vásárlóközönséggel mélyen meghajolt, s kitárták az ajtókat. Az urak ugyancsak ott hajlongtak a „fogadóbizottságban”. Ez az egyik bejáratnál zajlott, s ezen kívül volt még vagy öt. Még tíz lépést sem tehettünk, mikor az információtól kipattant egy kisasszony, s az áruházukat a legapróbb részletekig bemutató angol nyelvű tájékoztatót nyomott a kezünkbe. Ez persze még nem volt biztosíték árra, hogy az ember egyből meg is találta a felfelé kilenc, lefelé négyemeletes áruházban azt, amit keres. No, meg végül a kijáratot... De most kanyarodjunk vissza az éjszakához. Jóllehet, a Ginza a legnevezetesebb szórakozónegyed, távolságtartó előkelőségével valahogy mégsem tudtunk mit kezdeni. Sokkal közelebb került a szivünkhöz a Sindzsuku, ahol jó pár éjszakát kószáltunk, persze nem hajnalig, ugyanis az utcai front felé nyitott — ennek ellenére légkondicionált — üzletek, az apró, olykor egy asztallal és négy székkel „berendezett” kínai vendéglők, a zsúfolásig megtelt játéktermek tíz óra után bezárnak, kialszanak a reklámok, s elcsendesedik a környék. Az élet persze tovább folyik a bárokban, s a rendkívül diszkréten ilyen-olyan kávézó, klub címszó alatt futó, a férfiaknak fenn-, tartott, úgynevezett műintézetekben. A negyed látványosságai közé tartoztak az utcai tenyérjósok, a jövő ikifürkészésével foglalkozó jövendőmondóknak igen nagy keletjük van Japánban. Akik hagyományos módon űzték mesterségüket, apró lámpás mellett vizsgálták a kliensek tenyerét, de már ebbe az iparba is betört a technika: a Ginzán olyan fiatal jóssal is találkoztunk, aki számítógéppel támasztotta alá tévedhetetlenségét. Tíz nap jóformán arra sem volt elég, hogy Ízelítőt kapjunk Japánból. Arra viszont igen, hogy egész életünkben arra vágyjunk: talán egyszer újra elmehetünk oda, ahol a Nap kél... Kormos Emese (Vége)