Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-23 / 223. szám

1985. szeptember Z&. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ ÚJ ÉVAD TERVEIRŐL, AZ ÉPÜLET FELÚJÍTÁSÁRÓL KÉRDEZTÜK GERA SÁNDOR IGAZGATÓT „Közönségvonzó színházat” 4* Gera Sándor és Vándorfi László rendező a Paraszt dekameron pró­báján. (Méhes! Éva felvétele) ­A MOLNÁR ERIK SZABADEGYETEM IDEI KÍNÁLATÁBÓL Megduplázódott a sorozatok száma Űj évad előtt még azok is kíváncsiak a társulat új tag­jaira, a műsortervre, akik csak véletlenül tévednek be a színházba. A szokottnál is nagyobb az érdeklődés a le­hangoló 1984/85-ös évad után. mert a szokottnál is több a talány, több a tennivaló. A szokásos szezonkezdő igazga­tói nyilatkozatoktól ezért is különbözik némiképp, a Ge­ra Sándorral, a Kecsíkeméti Katona József Színház új igazgatójával készített inter­jú. Indítása is rendhagyó. — Mindenekelőtt megköszönöm a Petőfi Népe megtisztelő érdek­lődését. Mielőtt válaszolnék a színház jelene és jövője iránt némi aggodalmat is kifejező kér­désekre, tudatni szeretném a szín­házkedvelőkkel : a társulat dol­gozik, készül a meghirdetett be­mutatókra. Szeretnénk igénye­sen szórakoztatni tisztelve sze­retett közönségünket. Nem az itt a kérdés, hogy „lenni vagy nem lenni”, inkább az: hogyan tovább. Mindenképpen: másként. Erre lehetetlen rövid interjúban .válaszolni. — Kidolgozták-e a közönség bi­zalmának és a szakma megbecsü­lésének kiérdemlését, visszaszer­zését eredményező stratégiát? — A színház és a társulat, mint művészeti műhely a társadalmi haladást kívánja szolgálni sajá­tos eszközeivel. Alapvető célunk-- nak tartjuk a kecskeméti, tágabb értelmében a Bács-Kiskun megyei közönség bizalmának kiérdemlé­sét. Legalább ennyire fontos szá­munkra, hogy a színiházi szakma értékelje munkánkat. — A meghirdetett elvekből mi valósul meg ia szeptember végén kezdődő évadban? Mire számít­hatnak a nézők? — Szabadszálláson nyitjuk meg ú'j évadunkat a Parasztdekame- ron előbemutatójával. Figye­lembe véve a helyi közönség jo­gos igényét, megdupláztuk a ta­valyiJ bérletek számát. Négy ifr júsági bérletet is hirdettünk. To­vábbi kedvezményeket adunk a nyugdíjasoknak. Az előkészüle­tek során nagy figyelmet fordí­tunk arra, hogy a bemutatók-idő- pontját, valamint játszási rend­jüket pontosan tervezzük. Egy színházbarát kör kialakításán is fáradozunk. Számukra a Kama­raszínházban tartalmas, színvo­nalas programokat szervezünk. Remélhető, hogy ezek a körülte­kintő lépések hosszabb időszak­ra növelik a közönség színház iránti érdeklődését. A színházlá­togató közönség utánpótlásának kialakítására a középfokú isko­lák diákjai számára felújítjuk az úgynevezett beavató színházat. — Személyes tapasztalataim szerint nem mindenki tartja a műsortervet eléggé iközönségvon- zónak. — Ez meglep. A színház élére akkor kerültem, amikor már el­készült az új évad programja. Egyetértek a műsortervvel, jó­nak tartom, információim sze­rint sokak érdeklődését felkel­tette. De bizonyítsanak az elő­adások. — Kellően figyelembe vették a társulat felépítését, erejét, mos­tani lehetőségeit? — A társulat tehetségben, ké­pességben egyenrangú a jobb vidéki színházak átlagával. Vi­szonylag sok az idősebb kollégá­iknál kevésbé rutinos fiatal mű­vészünk. Ez a színház mindig is bízott a fiatal művészekben. Gyakran erőiken felül kaptak szerepet, hogy kibontakoztathas­sák tehetségüket. Az idei szer­ződtetéskor csak két vezető szí­nész távozott társulatunktól: Csendes László és Kárpáti De­nise. A nyár óta- társulatunk tag­ja Pap Éva Jászai-díjas színmű­vész, Derzsi János és Sztárek Andrea színművész. Utóbbi már Kecskeméten is bizonyította ké­pességeit a Kaméliás hölgy cím­szerepében. Ideszerződött Hegyi Árpád Jutocsa rendező, Feldmár Teréz dramaturg, Zeke Edit és Sómén Mária díszlet- és jelmez- tervező. Az a véleményem, hogy az új tagokkal a társulat erősö­dött. Mindennek nem mond el­lent, hogy bizonyos esetekben ki­váló vendégművészeket is fog­lalkoztatunk. A Vőlegény című színjáték főszerepére — például — Kézdy György Jászai-díjas színművészt kértük fel. — Az elmúlt években nagyon ritkán szerepeltek a megyében. Várható-e változás? — Magam is elégedetlen va­gyok a kecskeméti színház me­gyei jelenlétével. Kifejezetten ellensége vagyok a lélektelen, ru­tinszerű tájelőadásoknak. Arra törekszünk a jövőben, hogy ösz- szetett (komplex) programokkal, egésznapos, erőteljes színházi jelenléttel teljesítsük tájkötele­zettségeinket. Műsort adunk az óvodában, rendhagyó irodalmi órát az iskolában. -Ahol lehetséges, közönségtalálkozót is szervezünk. Ez természetesen nagyabb meg­terhelést jelent számunkra, ami azonban élő, eleven közönség- kapcsolatokkal bőven megtérül. — Riasztó hírek terjengenek a színházépület állapotáról. Mit kell, kellene felújítani? — Elkerülhetetlen, halasztha­tatlan a leromlott épület majd­nem teljes felújítása. Gondok vannak a fűtőberendezéssel, kor­szerűsíteni kell a színpadot, a nézőteret, más műszaki felszere­léssel, eszközökkel. Jövő ősszel kezdődik a felújítás. Az .idei év­adot még a nagyszínházban fe­jezhetjük be. A felújítást köve­tően a felszabadult helyiségek­ben helyezik el a színpadot köz­vetlenül kiszolgáló tárakat, öl­tözőket. Bővülnek az amúgy is elfogadhatatlan szociális helyi­ségek. A szervezés, a gazdasági hivatal, a műszaki adminisztrá­ció már nem kerül vissza az épü­letbe, csak a művészeti titkár­ság. — Hova költöznek 1986 nya­rán? — Csak abban az esetben kezd­hetjük a tervezett időben a köl­tözködést, ha mielőbb elkészül az új üzemház. Ezután a régi­ben (a színház mögött) az egész rekonstrukciót vállaló Bácsép- szer színpadi próbákra is alkal­mas teret alakít ki. További egyeztető tárgyalások szüksé­gesek még az Erdei Ferenc Mű­velődési Központtal is, ahol a felújítás időszakában játszani fogunk. Meg kell mondanom: je­lenleg nem érzem megnyugtató­nak a felújítás előkészítését. — Tudtommal még ebben az évben átadják az 54 lakásos szí­nészházat. — Ismeretei pontosak. A fel­szabadult lakásokat pedig visz­szaadjuk az Ingatlankezelő Válla­latnak, illetve a Bácsépszer Vál­lalatnak. S ez utóbbival a szín­ház költségvetése a több mint havi nyolcvanezer forintos bérle­ti díjjal tehermentesül. — Személy szerint milyen szín­házat szeretne, milyent kedvel? — Előre bocsátom — akik is­mernek, azok jól tudjáik —, nem vagyok színházi szakember, s legnagyobb sajnálatomra már aligha leszek. Művelődéspoliti­kusnak vallom magam, aki „me­nedzseri” feladatokat lát el. A kecskeméti Katona József Szín­házat 1949 óta ismerem. Rész­ben ez a színiházi műhely for­málta ízlésemet. Teremtődtek itt nagy értékek, előfordultak nagy értékvesztések, nagy tévedések is. Tévedni lehet, de természetesen nem kötelező. Értékőrző, érték­teremtő színházra gondolok. Nem tudhatom — a mostani viszo­nyok között — .mondhatom-e: olyan színházat, amelynek létét és műsorát inkább a művészi ér­ték, mintsem a kényszerítő anya­gi helyzet befolyásolja. Rám mindig is a közönséget színvona­lasan szórakoztató előadások ha­tottak a legerősebben, amikor az előadás után továbbgondolhat­tam a látottakat és hallottakat. Ma. is vallom: az igényes szóra­kozás nem azonos a „szeminá­riummal”, nem azonos a nagy ürességgel, de az unalommal sem. Olyan színházat, amelyik a nép­ről, a népnek szól. Egy népszín­házi működés elkötelezettje va­gyok. — Mit ért ez alatt a fogalom alatt? — Közönségvonzó színházat. Változatos, sokszínű műsorpoli­tikája a legszélesebb közönség- rétegekhez szól. Olyan színház, amely egyszerre' a székhelyváros és. a táj színháza. Szereti a kö­zönség, országosan elismeri a kritika. Miivel — Katona József­fel szólva — „Nálunk a kritika ritkán különbözik a satyrától, ezt azonban a neveletlenség vagy az irigység szokta szülni.” Ilyen programmal várjuk régibb és újabb barátainkat. Végezetül sze­retném ismételten megköszönni a Petőfi Népe érdeklődését. — Ha már Katonára hivatko­zott, szükségesnek érzem (kiegé­szítését. A játékszíni mesterség kibontakozását nehezítő ténye­zők közül „ötödik akadály a re­cenzió. Nem léte, hanem nemlé­te. Tudósainknak egyéb mun­káikra még azt tapasztaltuk, hogy a recenzió ritkán különbözött a szatírától. Amazt a literatúrának előmozdítása, ezt pedig a neve­letlenség szüli vagy az irigység.” Korunkban egészen más a kép­let, hiszen lapjaink viszonylag sok színházi kritikát közölnek, ritka kivételtől eltekintve tárgy­szerűt, felelőst, segítőszándékút. A drámaíró azt is hozzátette: „Aki a (becsületes) recenziótól irtóz, az arra szándékozik, hogy munkájának jósága a nemzet hallgatása által érje el a pra- scriptio (elévülés) idejét — ó, de ez nem megy! [...] Azért hát siessünk egyesült erővel nyeset- len ösvényünkön!” Heltai Nándor Kecskeméten, a Molnár Erik Szabadegyetem keretében immár harmadik éve egységes formában hirdették meg a legszínvonala­sabb ismeretterjesztő sorozatokat. Az első évben kilenc, tavaly ti­zenkét, az idén pedig már hu- szonnégyféle előadássorozatot kínálnak. A szabadegyetem a tu­dományos ismeretterjesztés ma­gas szintű formája, ahol az elő­adásokat a téma legavatottabb szakértői — tudósok, egyetemi és főiskolai tanárok, írók, művészek — tartják. Bárki látogathatja, te­kintet nélkül iskolai végzettség­re, szakiképzettségre és foglalko­zásra. A tanfolyamok szervezésébe a város valamennyi közművelő­dési intézménye bekapcsolódott. A feltalálók, újítók szabadegyete­mén a kreativitásról, a hazai és külhoni feltaláló szervezetekről, .tanulságos bírósági esetekről szó­ló előadások mellett alkalom nyí­lik például a sikeres újítókkal való találkozásrá, eszmecserére. Az Univerzum- ’85 elnevezésű csillagászati szabadegyetem szín­helye stílszerűen valamennyi al­kalommal a „csillagos égbolt színháza” — vagyis a planetá­rium lesz. A földrajzi sorozatban az előadók között olyan neveket találunk, mint Rockenbauer Pál és Moldoványi Ákos, az előbbi a Pamírban, az utóbbi pedig Afri­kában szerzett élményeiről szá­mol be. Újdonság a Tér és társa­dalom címet viselő sorozat, ame­lyen egyebek mellett a település- fejlesztés, a mezőgazdaság, a köz­lekedés, a közigazgatás aktuális kérdései kerülnek terítékre. A rendkívül népszerű nyugdí­jasok szabadegyeteme ezúttal is a legváltozatosabb témákat kí­nálja az idősebb érdeklődőknek. Gondolkodnak-e a gépek? Mi vé­gett vagyunk a világon? Mitől hí­zunk el? Ezekre, és sok más iz­galmas kérdésre kaphatnak vá­laszt hetente egyszer a kecske­méti Tudomány és Technika Há­zában a hallgatók. A számítás- technikával és informatikával foglalkozó sorozat mellett • újdon­ságot jelentenek a BÁCSBIT ok­Az inka - és maja kultúrák sok emlékét ismerjük; templomváro­saik romjait Mexikóban, Guate­malában, Hondurasban, Salva­dorban és Peruban. Kolumbia ré­gi kultúrájáról viszont keveset tudunk, jóllehet a spanyol hódí­tók feljegyzései szerint itt is je­lentős településekre bukkantak. Kolumbia északi részein most nagy kiterjedésű romvárost ta­láltak a sűrű őserdőben. A vá­rosnak Buritaca volt a neve. Több tatási stúdió számítástechnikai tanfolyamai szakemberek, veze­tők és egyéni jelentkezők részé­re. A filozófiai szabadegyetem négy tagozaton indul: a marxis­ta társadalomfilozófia, az élet­mód — ezt középvezetőknek, be­osztott műszaki értelmiségiek­nek, valamint a társadalmi és tö­megszervezetek tisztségviselőinek ajánlják —, a munkahelyi közér­zet és a társadalomtudomány né­hány kérdését járják körül az előadások. Az Erdei Ferenc Művelődési Központ Korunk irodalmi és szel­lemi irányzatai címmel indítja az irodalomtudományi tagozat harmadik évfolyamát. A szexo­lógiai sorozatban olyan témákról esik szó, mint az ifjúkor és a fel­nőttkor szexualitása, a különféle szexuális zavarok és devianciák, pszichiátriai betegségek. Az ag­rártudományi tagozaton ezúttal a házkertekben történő fólia alat­ti zöldségtermesztéssel foglalkoz­nak. Az SZMT vállalta magára a közművelődési szabadegyetem, a munkásakadémia és az ifjúmun­kás-akadémia szervezését. Ez utóbbi kettőben szó lesz házas­ságról, szerelemről, családról, al­koholizmusról. A vendégek kö­zött lesz dr. Erőss Pál is, aki a családban előforduló jogi esete­ket boncolgatja majd. vA Pedagó­gusok Szakszervezete Bács-Kis- kun megyei Bizottsága huszonöt előadásból álló sorozatot indáit, amelynek tematikájából az okta­tási intézmények .testületéi ér­deklődési körüknek megfelelően szabadon választhatnak. A Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon Ünnepek dalai — a dal ünnepei címmel indít elő­adássorozatot, a filmtörténeti szabadegyetem negyedik félévé­nek programjában a hatvanas évek újhullámos törekvései sze­repelnek, Truffaut, Kobayashi, Polanski, Pasolini filmjei. i mint ezerméteres magasságban, mesterséges fennsíkon épült. Szé­pen díszített falak övezték, kü­lönböző .teraszokkal, amelyeket lépcsők kötöttek össze. A spanyol hódítók által elpusztított telepü­lés legalább fél évszázaddal ősibb mint a XV. században épült hí­res inkaváros, Machu Picchu, és jóval nagyobb is. Eddig 500 kilo­méternyi kőutat és 260 házromot szabadítottak ki a dzsungelból. H. K. E. Romváros Kolumbiában OLEG NAZAROV: Furcsa emberek Minden munkanap ugyan­úgy kezdődik az osztályun­kon: Jeronyin, a technológus körbehordozza tekintetét a szobán, aztán panaszkodik ne­kem: — Látja, Szergej Nyikoláje- vics, ez a Szerjábkin már me­gint hiányzik. — Szerjábkin? De hol van, amikor épp a negyedévi ösz- szesítőt kellene készítenie? — Nem tudom — ránt vál­lat Jeronyin. — Talán társa­dalmi munkában van. Ha akarja, megkereshetem. — Keresse — mondom, s a munkámba mélyedek. öt perc múlva Gnyilenkó, a könyvelő szólal meg: — Szerjábkin hiányzik, s nincs a helyén Jeronyin sem — morogja tüskés hangon az ablakpárkányon viruló kak­tusznak. ■*— Megkeressem őket, Szergej Nyikolájevics? — Keresse — egyezek bele. Űjabb öt perc múltán elém ugrik Makarissev, a tervező: — Szergej Nyikolájevics, ez mát mégis csak arcátlanság! Ha akarja, fölkutatom és elő­állítotn őket akár élve, akár halva! — Talán inkább élve — jegyzem meg hidegvérűen. Ez a Makarissev mindig olyan forrófejű, jobb az elején lehű­teni. Makarissev tehát kiviharzik a szobából, s így már csak ket­ten maradunk. Jómagam, s osztályunk büszkesége, a sze­rény laboránsi beosztású Ah­med. Végül már ő sem bírja tovább. — Szergej Nyikolájevics, én öt perc múlva előállítom őket! Maga ismer engem! Igen, ismerem. Ahmed tehát eltávozik. Az ablakhoz megyek, hadd látom az utca lüktetését. De csak azt látom, hogy a szem­közti Appeninek söröző kira­kata mögötti tüllfüggöny sem tudja elrejteni kedves munka­társaimat: Jeronykint, Szerjáb- kint, Gnyilenkót és Makaris- sevot. Egy perc múltán Ah­med is az asztalukhoz ül — az imént rohanvást ügetett át az úton. Nos, nagyot sóhajtok, a hű­tőkamrához lépek. Még idejé­ben megcsináltattam az inté­zet nagy tatarozásakor. Két üveg sört teszek magam elé, óraláncommal fölnyitom az egyiket, s megtöltök egy jóko­ra poharat. „Milyen furcsa emberek vannak! — gondolom közben, fotelomban hátradőlve, be­hunyt szemmel. — Hogyan le­het jobban szeretni a csapolt sört, mint az üvegest?” Ferencz Győző fordítása CSEHSZLOVÁK JÁTÉKTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS Agyagcsörgő, vaskocka, csúzli A játékban minden lehetségest. A semmi átaiiakulhaf mindenné, vagy fordáivá: a minden semmi­vé tűnhet. A játék maga az élet a gyermekek számára ... Csillogóbbnál csillogóbb játé­kok töilitik meg az üzleteket, a gyári (termékek ára már-már az eget ostromolja. Ennek ellenére bevett szokás 'nálunk, hogy drága, akár több ezer forintos ajándék nélkül nem karácsony a kará­csony, és igazi születésnap sem lehet enélkül. A stzülő inkább mélyen a pénztárcájába nyúl, különmunkát vállal, tán még nélkülözi is, csakhogy teljen mondjuk a legújabb külföldi gyártmányú elemes építő készlet­re. Azt tartják, ez a játék nagy­szerűen aktivizálja a gyereket, fejdefezti kézügyességét, ösztönzi fantáziáját. Elhiszem. De mind­ez elérhető olcsóbb, más kész­ségfejlesztő játékokkal is. Vannak gyerekek, és. nem is kevesen. akik „megkapják” ugyan a legújabb távirányításos repülőt, autót, robotot, vagy bár­milyen más szuperjátékot. néha talán még játszhatnak is vele, ha a mama. a papa nem rakja a legfelső polcra, dísznek. De ők azok, akik talán soha sem isme­rik meg a szülővel való együft- játszás. a fafaragás, a babaké­szítés örömét, a papa készítette bábszínház végtelen világát, a sárkányeregetés csínját-bínját, gesztenye, a toboz, a papír, a textil formázhatóságát, színezhe- tőségét. Talán mindezekre már a szülők sem emlékeznek. Elfelej­tettek játszani. Ha így van emlékeztetőül fi­gyelműikbe ajánljuk a Budapes­ten, a Csehszlovák Kultúra há­zában megnyílt jáltéktörténeti 'kiállítást. Minden bizonnyal ér­dekesnek találják a Prágai Nem­zeti Múzeum anyagából váloga­tott bemutatót. Az ókortól nap­jainkig áttekinthetjük a játék maradandóságát és változását. Korabeli metszetek, leletek-, reprodukált tárgyak visznek el bennünket a múltba. Megtud­hatjuk, hogy ' az időszámítás előtti első évezredben már is­merték a csöngőt, igaz. akkor agyagból készült. A va;skorszak jellegzetességeként a játékkoc­kákat teszik elénk < a 'tárlatren­dezők. A középkorban a baba • 1840-ből: baba, eredeti öltözék­ben. volt a lányok kedvenc jáltéka, századunk elején viszont a csúzli, az íj, a faragott sáp. vagy csak néhány szép üveggolyó, ka­vics volt az általános játékszer, A mát viszont az elemes építő- játékok jelképezzék. A játéktörténeti kiállítás nem­csak hogy megidézi számunkra a múltat, hanem meditációm is késztet bennünket a felnőtt és a gyermek játékos kapcsolatáról. H. T. O Ha lehet, ezt választanám!

Next

/
Thumbnails
Contents