Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-20 / 221. szám
1985. szeptember 20. 6 PETŐFI NÉPE ® 5 tx ■* -a r -i j 4 f • • Országjáró csoport a Rendhagyó katedrán,““ ■“ mozgó osztálytermekben Több mint harmincezren indultak csoportos országjárásra az elmúlt évben Bács-Kis- kunból. A megye hosszú időn át az országos statisztika élén állt, s ma is népszerű ez az utazási forma, mely nemcsak kikapcsolódást, kellemes időtöltést nyújt. Az országjáró csoportok autóbuszai sajátos, mozgó osztálytermek, ahonnan szakképzett túravezetők ka— Eleinte nem voltak még vizsgázott országjárás-vezetők. Helyi TIT-előad6k mutattak be egy-egy várost. Ma csak leveszem a polcról az útikönyvet vagy a város ismertetőt, de akkoriban nem lehetett így felkészülni, mert nem volt miből. Sopronról a legtöbbet még most is dr. Friedrich Károly ismertetéseiből tudom. öt hallgatva döbbentem rá, mennyi mindent meg kell tanulni, hogy élménysze- rűen beszélhessünk. Sok-sok év eredménye, mire összeáll egy kép az emberben az ország valamelyik vidékéről. Afc^élső'tanfolyamokat 1963-ban indítottá a TIT, -ekkor kaptunk, országjárás-vezetői igazolványt ji£r ®AT Hatvanas évek elején kévés volt" még a személygépkocsi és a külföldi utazási lehetőség. Előbb 'kirándulóvonatok indultak, de igazán népszerűvé az autóbuszos túrák váltak. A buszban rendszerint jó hangulat álakul ki, és menet közben is be lehet mutatni a tájat, amerre járunk. Az emberek akkoriban végtelen érdeklődéssel utaztak, mindent látni akartak. Egy-egy összeszokott társaság rendszeresen útnak indult — voltak csoportjaim, akik-, kel szinte az egész országot bejártuk. A hatvanas évek közepétől kezdték el a megerősödött téeszek utaztatni a tagjaikat. Különösen az idősebbeket volt élmény vezetni. Sokan közülük akkor mozdultak ki először távolabbra a faluból, tanyáról. Mindent őszinte rácsodálkozással fogadtak. Máig emlékszem egy keceli nénire, egy bőszoknyás parasztasszonyra, aki Zemplénben volt velünk. Elámultunk, mennyit tud Rákócziról. Mindent elolvasott, amit róla írtak, és végre a valóságban is megláthatta azokat a helyeket, ahol Rákóczi annak idején megfordult. 'Nem is tudom összeszámolni, hány csoportot vezettem. Volt húsz év, amdkor egész nyáron úton voltam. Ennek köszönhetem, hogy az ország legeldugottabb vidékeire is eljutottam. De még így is mindig találok valami újat. Néhányan a régiek közül most is azt csináljuk — ha megjövünk egy útról, és felfedezünk valamit, egy új múzeumot, egy helyreállított kastélyt —, elmondjuk egymásnak, és legközelebb már a csoportnak is megmutatjuk. Ugyanezt szeretnénk a Glóbusz-klubban szélesebb körben is megvalósítani — átadni a tapasztalatokat a fiataloknak. Én mindig bevallottam a csoportjaim előtt, ha valamit nem tudtam. Egyszer Kőszegen a vár ostlauzolásával a helyszínen ismerhetik meg hazánk felfedezésre érdemes tájait a résztvevők. A rendhagyó katedráról — az autóbusz első üléséről — 1958 óta számtalanszor beszélt csoportjainak földrajzról, történelemről, néprajzról Vágó Márta, a kecskeméti Magyar Ilona Általános Iskola tanára, aki szívesen idézte fel így szerzett élményeit: romát ismertettem, és amikor ki akartam mondani a török nagyvezér nevét, egyszerűen nem jutott eszembe. — Ne haragudjanak, elfelejtettem. — Éjjel kettőkor 'beugrott a név: Ibrahim. Gyorsan felkeltem, leírtam egy darab papírra. Reggel, amikor beültünk a buszba, azzal kezdtem a mondóká- mat: egy adósságot kell törlesztenem. Fiatalon az ember könnyedébben veszi a dolgokat, csak később döbben rá, micsoda felelősség ez a munka is. Egy csoportot végig lehet úgy is vezetni az országon, hogy ne lássanak semmit. • Történelem- és irodáiórríszakös ’ tanár vagyok, mégis, tanítom a nyolcadik osztályban Magyarország földrajzát. Azért merem nyugodt lelkiismerettel elvállalni, mert szinte mindenről személyes élményeim vannak. Ez a történelemtanításban is óriási segítséget jelent. Azokról a helyekről, ahol megfordult az ember, másképp beszél. A hatodikosokkal minden évben — ősszel — elmegyünk Egerbe, bejárjuk a várat. Ezután fele energiával tudjuk megtanítani az anyagot, mert a gyerekek látták, amiről a könyvben olvasnak. Az országismeret döntő a hazaszeretetre nevelésben is. A fiatalok, de az idősebbek is akkor jönnek rá, milyen szép ez az ország, amikor elkezdenek nyitott szemmel utazni. Az utóbbi néhány évben kevesebbet vezetek belföldön, Erdélybe és Szlovákiába járok leggyakrabban. Szeretek olyan csoportokkal utazni, ahol a résztvevőknek van valamilyen sajátos érdeklődési területe; Például a kézimunkakor asszonyai vagy a fafaragók egész más szemmel nézték az erdélyi szőtteseket,' faragott kapukat, mint egy alkalmi társaság. A múlt év őszén a Körösi Csoma-ver- seny győzteseit vezettem, de én magam is rengeteget tanultam tőlük az út során. Az utóbbi években megcsappant az országjáró túrák száma. Egyre többen indulnak el vezető nélkül, gépkocsival. De ahogy legutóbb egy ágasegyházi csoportban is megfogalmazódott, hiába vannak útikönyvek. Hä az ember nem gyakorlott utazó, és sók mindent szeretne látni, érdemes csoporttal útnak indulni. Az év végével nyugdíjba megyek, de az utazást, túravezetést szeretném még folytatni. És talán jut majd időm arra Is, hogy végre rendezzem az évtizedek alatt hazai és külföldi tájakról összegyűlt anyagaimat is ... Lejegyezte: Lovas Dániel Kulcsok a múlthoz Hirtelenjében nehéz lenne megmondani, hogy mióta hirdetik meg újra és újra évente Bács- Kiskunban a honismereti-helytörténeti pályázatot, s a Néprajzi Múzeummal közösen az országos nyelvjárásgyüjtő pályázatot. Soksok év óta. Az ismétlődő felhívások nyomán értékes dolgozatok, feldolgozások születnek, gazdagítva szellemi életünket, kulcsokat adva a múlt megismeréséhez. Ez igaz, ám az- is. hogy a gondos munkával, sokszor hosz- szú-hosszú kutató tevékenységgel elkészült tanulmányok gyakorta az elfelejtésre, a porosodásra, az ismeretlenségre vannak kárhoztatva. A kitűnő régész, irodalomtörténész és helytörténeti kutató, Kőhegyi Mihály már jó egy évtizeddel ezelőtt felemelte a szavát egy díjátadást ünnepségen annak érdekében, hogy valamiképpen váljanak hasznosithatóvá, közkinccsé, hozzáférhetővé a legtöbbször lelkes és szakszerű munkával elkészült alkotások. Később nem egy népfronttanácskozáson, honismereti bizottsági ülésen és egyéb hasonló fórumon hangzott él hasonló, sürgető javaslat e nemes cél, jó ügy szolgálatában. És tettük ezt jómagunk is lapunk hasábjain már jó néhányszor. Azonban úgy tűnik, hogy eddig még nem eléggé eredményesen. Arról van szó ugyanis, hogy ma már túlzás nélkül százszámra vannak az eddig még nyomtatásban meg nem jelent valóságfeltáró, a múltbeli értékeket felmutató tanulmányok, szakdolgozatok, doktori, kandidátusi disszertációk, monográfiák stb. A levéltárban, a megyei könyvtárban és a múzeumok többségében az elkészült, sokszor tudományos igényű kéziratos tanulmányok egész sora várja — várná — az olvasókat, érdeklődőket, kutatókat. Van köztük egyebek mellett mezőgazdasági — közelebbről például növénytermesztési, állattenyésztési, gépesítési, munkaerő-gazdálkodási — valamint közgazdasági, egészségügyi, jogi, neveléstörténeti, közművelődési, üzemtörténeti, kriminalisztikai, csillagászati, földrajzi, matematikai és biológiai dolgozat. És van a polcokon szarvasmarha-tenyésztésről, tej- feldolgozásról, dísznövénytermesztésről, textilipari történetről szóló írás is. Talán ennyi elegendő annak érzékeltetésére, hogy valóságos kincsesbánya a kéziratos művek összessége. Sajnos, többnyire kihasználatlanul. Mi is lehetne hát a teendő? Mindenekelőtt valamelyik kulturális intézménynek magára kellene vállalnia a rendszerezést, katalogizálást, népszerűsítést. Egyszerű, olcsó — akár csupán gépeléssel sokszorosított — kiadványokat kellene készíteni és eljuttatni egyelőre legalább a honismereti gyűjtőkhöz, amatőr és hivatásos kutatókhoz. A későbbiekben pedig a 'közművelődési szakemberek, a pedagógusok és érdeklődő diákok, főként a főiskolások számára is hozzáférhetővé tehetnék. Szerencsére már eddig is történtek kísérletek e nélkülözhetetlen feladat elvégzésére. A megyei könyvtár tudomásunk szerint évek óta módszeresen gyűjti az egyetemi, főiskolai szakdolgozatokat. A továbbiakban arra lenne szükség, hogy megvalósuljon végre a gyűjtő intézmények közötti összefogás egy méltán nagyszerű ügy érdekében. Hiszen mint fentebb írtuk, valamennyi ilyen tanulmány egyébként is és ösz- szességében is kulcsot jelent a múlthoz. Varga Mihály SZOKOLAY ZOLTÁN: Hölgyválasz Tűzött a nap már kora reggel óta, de az öreg Fülöp most is kockás flanellingben tettvett a szűk udvaron. Régi keritésléceket, letört gallyakat, kósza limlomot hordott halomba, mert a télre gondolt. Csak akkor csoszogott el a vegyesboltba, mikor bent, az elsötétített szobában tizenkettőt ütött a falióra. Mire visszaért a kenyérrel és a tejjel, megjött Kató is, hozta az ebédet. Künn állt az asztal a tornácon, apró piros virágok díszítették a viaszosvászon abroszt. Leültek mind a ketten, kanalazták szótlanul a lebbencslevest. A házigazda rég elszokott a sok beszédtől; s amióta gyászolni kezdte az urát, igencsak megcsöndesedett Kató is. Zavartan pillogtak egymásra, mint két kaihasz, hiszen ez volt az első közös ebédjük az egyezség óta. Fülöpnek már négy esztendeje nem maradt életben senkije, márciusban töltötte be jó egészségben a nyolcvanhetedik évét. Első fia, ki — mint ő maga is — az András nevet kapta a keresztségben, épp csak az ábécét tanulta meg az elemi iskolában, mire átirányította egy tüdőgyulladás az égbe. Mártont, a másodikat a világháború, mely szintén második volt, nyelte el 44-ben nyomtalanul. János pedig a tengerpartra indult autóval, pont ilyen rekkenő nyárban, s az egyik felüljáró vaskorlátját átszakttva repültek a mélybe az akkor már kilenc éve özvegy Fülöp Andráp utolsó hozzátartozói. Volt a szobában egy tükrös szekrénjj, annak a fiókjában őrizgette a fényképeket: kettőt Sáráról, a feleségéről, ki lekvárfőzés közben esett össze hajdan a konyhában, egy sárgult kis képet Mártonról, a katonáról, és egy retusált műtermi felvételt Jánosékról. Nem mutatta ezeket a képeket senkinek, maga is csak ritkán húzta ki a széles fiókot. — Adjak-e pénzt, leányom? — kérdezte most, miután ingujjába törölte ritkát bajuszáról a cseppeket. — Ugyan — felelte kapkodva Kató — Nem úgy van az, leányom — fortyant föl az öregember. — Nem úgy szólt az egyezség sem. — Hagyja csak, András bácsi, hagyja most azt az átkozott pénzt — erősködött Kató, miközben a kötényét nézte. Az egyezséget tegnap délután kötötték a boltban. Fülöp András — szokása szerint —, akkor sem szólt volna a szükségesnél többet senkihez, de a hatvanhat esztendős létére is fürge kis özvegyasszony egyszerre csak mellette termett a pultnál, és addig-addig ajánlkozott, míg — próbaképpen — ráállt az öreg az alkura. Hazafelé azért még ógott-mógott egy darabig, alaposan megrótta az asszonyt, a kútnál már egyenesen szemérmetlennek titulálta. — Magamnak úgysem főznék semmit — válaszolta tömören Kató, aki három házzal lakott beljebb az utcában, mint Fülöp András. Elüldögéltek az asztalnál, hallgatták az akácfán fecsegő verebeket, aztán az asszony felkelt, hogy összeszedje a mosatlan edényt. — Csütörtökön piac lesz — szólalt meg hirtelen az öreg. — Veszek egy-két tyúkot, ha úgy gondolod, leányom. Elférnének itt az udvaron. — Délután kimosnám az ingeket — felelte szelíden Kató. — Aztán a fiad irt-e mostanában? — Nem írt, de karácsonykor biztos hazajön. — Az enyémeknek már nincs honnan írniuk. — Megbeszélem vele, hogy eladnám a kis házat. Elférek én itt is, András bácsi. Az öreg lassan felegyenesedett a székről, és már úgy emelte a jobb kezét, mintha pofon akarná legyinteni a törékeny asszonyt. Aztán megállt, az udvar felé fordult, hol a verebek épp elcsöndesedtek, verejtékező homlokát kezdte törölgetni, és csak annyit mondott: — ízlett a lebbencsleves, Kató. „...fordítása mindegyik között a Iegkülönb.” Emlékezés Vikár Bélára A „polihisztorok nemzetségéből való. Olyan igazi hazafinak számít halála után négy évtizeddel is, aki a tudást, a műveltséget eszköznek szánta arra, hogy mások élete szebb, jobb legyen. Egyebek mellett úgy — tanította —, hogy tervszerűen, módszeresen ismerjük meg múltbéli kulturális emlékeinket. S úgy is, hogy mutassunk példát szellemi izgalmainkkal, sokoldalú kíváncsiságunkkal. A Somogy megyei Hetes községben született 1859-iben. Apja sok nyelven írt, beszélt és olvasott, édesanyja — akkor még ritkaságszámba ment —, népdal- gyűjtéssel foglalkozott, kedvtelésből. Vikár Béla Pápán, Pécsett és Pesten végezte tanulmányait, majd fiatalon a fellelhető népdalok kutatására, lejegyzésére szánta el magát. E céllal bejárta az egész magyar nyelvterületet. Méghozzá — ez is úttörő munka volt — fonográffal. Időközben sok mindennel foglalkozott. Lapokat szerkesztett, megismerkedett a finn nyelvvel és irodalommal, s ez utóbbinak a hatására lefordította a Kalevalát, testvérnépünk nagyhírű eposzát. E munkájáról tucatnyi elismerő nyilatkozatot említhetnénk, ám álljon itt ezúttal kettő, a sok magasztaló vélemény közül. A finn tudós, Vaino Kaukonen így írt róla: „Ha elveszne a finn nyelvű Kalevala, rekonstruálni lehetne Vikár szövegéből.” A magyar Hajdú Péter így értékelte tanulmányában a művészi teljesítményt: „A finnek ma is állítják, hogy Vikár Béla fordítása mindegyik között a Iegkülönb.” Ha meggondoljuk, hogy a hősi eposz milyen mértékben része a világ- irodalomnak, az emberiség kul- túrkincsének, akkor érezzük csak világosan Vikár roppant teljesítményét. Közművelődési, kulturális szervezői tevékenysége is hozzájárult tekintélyéhez. Megalapította a magyar La Fontaine társaságot — ennek első elnöke volt —, és a Magyar Néprajzi Társaság főtitkárának mondhatta magát sokáig. Miközben verseket, tanulmányokat írt, közzétette népdalgyűjtési szerzeményeit is. És fordította Ibsen, Rusztavelli és mások műveit. Nagyon jellemző rá, • Vikár Béla Dunavecsén, nem sokkal a halála előtt. (Somogyi Mária felvétele — archív fotó) amit az egyik tanítványának számító Takáts Gyula — szintén somogyi költő — írt róla rokonszenves elfogultsággal^ „A nép, szorgalom, tudás, vidámság és akarat voltak qzok, amelyek rányomták bélyegüket életére és müvére.” Bács-Kiskunhoz erőteljesen kötődött. Dunavecsén élt a testvére más rokonaival együtt, s ő szívesen látogatta őket. A második világháború viharai közben mindene elveszett: kisemmizett lett. Hová is 'mehetett volna máshová 1944-ben, mint éppen Petőfi Sándor egyik kedvenc településére, Dunavecsére, ahol eléggé elhagyatottan, nádfed el es kicsi házban halt meg 1945. szeptember 22-én. Dunavecsén utcanév, tábla, és szobor őrzi emlékét. És azok a lelkes lokálpatrióták, akik ugyanúgy szívükbe zárták a gazdag életű tudós férfiút, mint tették azt elődeik Petőfivel. V. M. Játsszon velünk! Reméljük, kedvet érez ahhoz, hogy elolvassa és kitöltse totószelvényünket, melyet COMPUTER—M Irodánk megnyitása alkalmából ' készítettünk. A telitalálatos szelvényt beküldők közül számítógép sorsolja ki azt a 10 nyertest, akik a felajánlott díjak (szakkönyvek, számítógép-használat stb.) közül érdeklődési körüknek megfelelően választhatnak. FÖDlJ: 1 db személyi számítógép! A további nyertesek jutalmat kapnak. A szerencsés to- tózókat postán értesítjük. Sok sikert kívánunk! SZÜV COMPUTER—M TOTO A megfejtéseket név, személyi szám, lakcím feltüntetésével kérjük küldjék el borítékba helyezve az alábbi címre: SZÜV Kecskeméti Számító- központja 6000 Kecskemét, Irinyi u. 17. Beküldési határidő: 1985. szeptember 25. 1. A COMPUTER—M milyen feladatokat lát el? 1 Kereskedelmi és szolgáltatási tevékenységet, X Bizományi, vevőszolgálati és közvetítői tevékenységet, 2 Valamennyit a korábbiak közül. 2. A hajlékony mágneslemez (floppy-disk) milyen tulajdonságára utal az SS, DD jelölés? 1 Egyoldalas dupla jelsű-' rűségű lemez X Egyoldalas szimpla jelsűrűségű lemez 2 Kétoldalú dupla jelsűrűségű lemez 3. Milyen kapcsolatban áll egymással a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat (SZÜV) és a COMPUTER—M? 1 A COMPUTER—M a SZÜV kereskedelmi egysége X A COMPUTER—M a SZÜV egy leányvállalata 2 Semmilyen kapcsolat nincs köztünk 4. Milyen operációs rendszerrel dolgozik a SZÜV IBM 370/138 számítógépe? 1 OS X DOS ß MSDOS 5. Mi a CP/M? 1 Mikroszámítógép-típus X Mikroszámítógépes operációs rendszer 2 Programnyelv 6. Hol nyílik meg a COMPUTER—M Iroda? 1 Horváth Döme u. 12. X Irinyi u. 17. 2 Rákóczi út 2. 7. Melyik a legelterjedtebb mikroszámítógépes programnyelv? 1 COBOL X BASIC 2 FORTRAN 8. Milyen típusszámú MERA csoportos adatrögzítő üzemel a SZÜV-ben? 1 7951 X 9150 2 9460 9. Hányadik tagja lesz a Kecskeméten nyíló Iroda a COMPUTER—M országos hálózatnak? 1 Első X Harmadik 2 Második
