Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-18 / 219. szám
4 • PETŐFI NÉPE ® 1985. szeptember 18. FIGYELEM JAPÁN MÓDRA Minőségi körök a BRG-ben A kommunikáció mint termelőerő Mottó: Mint ahogyan a baj nem jár egyedül, úgy a jó intézkedésnek is számos kedvező hatása van. A közmondás szerint „szóból ért az ember”. Nem elég persze csak úgy általában beszélni, hiszen lehet nagyon sok szóval is kevés lényegeset mondani. Az sem mindegy, hogy ki kivel, miről folytat eszmecserét. Azok értik meg igazán egymást, akika megbeszélés tárgyában felkészültek, jól tájékozottak, azonos gondok foglalkoztatják őket. Köröttük biztosan nem sikkad el a lényeg, a szót tett követi. Ha a külső szemlélő — bevallom Jké- nyelmes — pozíciójából figyelem egy-egy dolog alakulását, gyakran tapasztalatom, hogy olykor többen is vinnék előbbre az ügyet, ám az nem halad. A résztvevők ugyanis a problémának csak egy-egy területét ismerik, de ha lenne rá tíz percük, hogy kicseréljék információikat, minden rögtön sínre kerülne. Rendkívül fontos azonban, hogy ez a rövid eszmecsere a beavatottak (és csak a beavatottak!) részvételével folyjon le, s csak a lényegre szorítkozzon. Ügy mint a BRG kecskeméti gyárában 1984 ősze óta működő minőségi körök megbeszélésein. Több szem többet lát Lám, az újságíró megint frázisokat pufogtat — gondolhatja az olvasó. „Szóból ért az ember”, „több szem többet lát". Ám a fenti bölcsességek nem véletlenül születtek. A Budapesti Műszaki' Egyetem ipargazdasági tanszékének munkatársai 1984 februárjában 16 órás képzésben részesítették a gyár néhány dolgozóját a japán mintára szerte a világban elterjedt minőségi körök tevékenységének lényegéről, s működésük tapasztalatairól. A foglalkozások egy kísérlettel kezdődtek. Tíz embernek hét másodpercen keresztül mutattak 20 tárgyat. Egy- egy megfigyelő hetet-nyolcat tudott közülük megjegyezni, ám tízen 19-et azonosítottak, vagyis úgyszólván teljes egészében átlátták a „területet”. Mindezt Vincze Gábortól, a BRG meovezetőjétől tudom, de hogy az egésznek mi köze a lényeghez, azt Naske Béláné se- lejtanalitikus, az alkatrészüzem dolgozóiból alakult minőségi kör vezetője világította meg: — Régi minőségi gond volt, hogy a forgásérzékelő orsótámaszok tíz százalékát a gyártás végén ki kellett dobni. Ennek darabja körülbelül 50 forintot ér, s egy több tízezres sorozatnál ez már jelentős kár. Hosszú ideig nem jöttünk rá a hiba okára, ám megalakult a minőségi kör. Néhány embert, akik a gyártási folyamat különböző „kristályosodási pontjainál” tevékenykednek, környezetükben hangadónak, vezéregyéniségnek számítanak de hivatalos összeköttetésben nem állnak egymással, ösz- szehívtunk a probléma közös megoldására. Technológusok, brigádvezetők, szerszámkészítők, betanított munkások jöttek így össze. Mindenki a maga területén megfigyeléseket végzett, majd ezek tapasztalatait összegeztük és feldolgoztuk. Kiderült, hogy a problémát egy szegecselt tengely ferdesége, közelebbről a szegecselőszerszám hibája • okozta. Azóta a korábban tízszázalékos selejt nullára csökkent. A munkamódszer — Erre egy technológus nem tudott volna rájönni? — Nem, mert ehhez a kör tagjainak a saját munkájukon túlmenően kellett bizonyos megfigyeléseket végezni, s azokat feljegyezni. — A prezíc munkavégzést kívánó sztereó tekercsek készítésekor a selejt korábban megközelítette a kilenc százalékot — veszi át a szót Cseketa Ferenc, a fejgyártásban működő minőségi kör vezetője. Foglalkoztunk a dologgal, s ez öt százalék alá csökkent, de az általunk javasolt technológiai fejlesztések végrehajtásával még ennél kevesebb is lehet. Megfigyeléseink során összehasonlítottuk a. gépek és az azokon dolgozó személyek munkáját, megállapítottuk a főbb hiibaesoportokat és előfordulásuk arányait. — A minőségi körök tevékenységének lényege a megfigyelés, adatgyűjtés, majd ennék feldolgozása után a feltárt probléma megoldása, a hivatalos „szolgálati út” lerövidítésével. Ha ez utóbbi a kör lehetőségeit meghaladja, akkor a gyár vezetésének teszünk javaslatot — összegezte az elhangzottakat Vincze Gábor. — A részvétel önkéntes. A kör optimális létszáma 8—10 fő, a tagok havonta általában egyszer jönnek össze egy félórás megbeszélésre. A célok kijelöléséről titkos szavazással döntenek; nehogy a nyilvános vita elhúzódjon. A gyárban három ilyen kör működik, a műanyagüzemben tevékenységük nyomán lecsökkent a szerszámtörések száma. Egyéb előnyök — A körök létrehozása a minőség javítása mellett egyéb előnyökkel is jár,.hiszen mint ahogyan a baj nem jár egyedül, úgy a jó intézkedésnek is számos kedvező hatása van. Fejlődik az üzemi demokrácia, hiszen olyan dolgozók kapnak érdemi fórumot, akiknek a véleményére azelőtt senki sem volt kíváncsi. Ha kevesebb a selejt, ugyanannyi munkával több pénzt lehet keresni. Az öntevékeny problémafeltárás és megoldás a vezetőket mentesíti a osip-csup ügyektől, .a stratégia Megváltozik a munka és az ember viszonya. Kiss Jánosné betanított munkás, amióta tagja az alkatrészüzemben működő minőségi körnek, munkatársait önszorgalomból tanítja tolómérővel, idomszerrel mérni. A japánok tíz évvel ezelőtt úgy vélték, hogy a magyar ipari termékek minősége rövidesen eléri a világszínvonalat, mert igen fejlett nálunk a munkaverseny- mozgalom. Nagyon lényeges, hogy a körök tevékenységének ne legyen kampányszerű mozgalom- jellege,- mert a minőség javítása természetes, folyamatos követelmény. Az ennek érdekében eredményes munkát végzők már kollektív szerződésünk szerint is magasabb anyagi elismerésben részesülhetnek. Bálái F. István • Kiss Jánosné betanított munkás, az egyik minőségi kör tagja, mélyhúzott alkatrészeken végez megfigyelést. (Méhesi Éva felvétele) LAJOSMIZSEI TÖREKVÉSEK Növelik az exportot Alig több, mint egy hónapja beszámoltunk arról, hogy a Lajosmizsei Kefe-, Seprű-, Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezet a csökkenő létszám ellenére növeli a termelését. Szó esett ’akkor arról is, hogy újabb külkereskedelmi vállalatokkal vették fel a kapcsolatot és a segítségükkel sikerül bővíteni a külföldi piacokat. Sípos Mihály elnöktől most arról érdeklődtünk, hogy mi várható az év hátralevő részében. — Bízunk albban, hogy a tőkés exporttal kapcsolatos pótvállalásainkat teljesíteni tudjuk — mondta az elnök. — Tavaly 65 millió' forint értékű termékünk jutott tőkés államokba, s most elhatároztuk, hogy 20 millió forinttal növeljük a múlt évi tel j esi tményünkét. Ennek több biztosítéka is van. Egyre nagyobb szakmai tapasztalatokkal rendelkező dolgozóink a mennyiség növelésé mellett első osztályú árukat küldenek a csomagolóba, hogy innen azután eljuthassanak a megrendelőkhöz. Munkájukat jelentősen segíti a gépesítés, például az, hogy a kefegyártó műhelyben ma már hét olyan automata gép dolgozik, amelyek mindegyike műszakonként 7 dolgozót helyettesít. Gépesítéssel a kefegyártás hátvan százalékkal növekedett. Áruink elhelyezésében nagy segítséget nyújtanak a régi és az új külkereskedelmi vállalatok. Nem utolsósorban nekik is köszönhető, hogy tovább bővülnek az ausztriai kapcsolataink, tavaly 8, az idén pedig már 12 millió forint értékű termékünk jut a szomszédos államiba. Holland megrendelésre az idén kezdtük gyártani az 50 centiméter széles part-' visokat — miután a megrendelőnek erre volt szüksége — és a 300 ezer darabból már 150 ezret el is szállítottunk. Angliából most várjuk a pvc-vel bevont, fémből- készülő ruhaszárítókra a megrendelést. Mindezek mellett jelentősen segíti szövetkezetünket a jobb eredmények elérésében az, hogy a pótvállalásaink .teljesítéséhez 400 ezer forint ösz- szegű bérpreferenciát kaptunk. jSz azt jelenti, hogy az idén a nyereség terhére a többlettermelésben részt vevők részére ennyit fizethetünk ki adómentesen. A dolgozók is megtalálják a számításukat, de a termelésirányítók is jól járnak a különböző célprémiumokkal, amiket az egyes feladatok elvégzése után fizetünk ki részükre. O. L. KISSZÁLLÁSON ÁLDOZNAK AZ ÁGAZATRA HU V ‘ ‘ Mí & i Juhtartás — hulladékhasznosítással Délelőttre szinte kihalt a kisSzállási Bácska Tsz központi irodája. Tallér Lajos elnököt is csak azért érem itt, mert előre megbeszéltük a találkozót. — Hamarosan megérkezik Gulyás István, a juhászati ágazat vezetője. Elsősorban vele kell beszélnie, ha erről az ágazatról akar írni. Addig azonban pár dologról én is tájékoztathatom — mondja az elnök. — 1978—7.9-foen köteleztük el igazán magunkat a juhászat mellett. Akkor már kétezres kiváló anyaállományunk volt. Már abban az időben 160 százalékos szaporulatot tudtunk produkálni. Ez megfelelő alapot nyújtott a továbblépéshez. A magyar fésűs merinót NSZK húsmerinó fajtával javítottuk. De, át is adnám a szót Gulyás Pistának — mutat a belépő ágazatvezető felé — hosz- szú évek óta ő ennek a tudója. Minden ötödik forint — Menjünk a határba —'• javasolja az ágazatvezető. — Úgy is szeretnék ránézni a fiúkra-. Űttalan utakon zötyögünk a „púpos” IZS-zsel. Alig hallom a szavát: — Bizony komoly a súlya ju- hászatunknak ma már. A szövetkezet háromszázmilliós árbevételéből hatvanmilliót mi hozunk. Mindezt hatvan emberrel. Minden ötödik forint a juhászaiból jön, pedig nem kedveznek mostanában nekünk a pénzügyi feltételek. A szállítók sokszor késnek, s ez jelentős többletköltséget jelent. A siló ára is nagyon felment. Gondolhatja mennyit törjük a fejünket. Sikerült, például elérni, hogy a juhászat a növénytermesztési technológia elemévé vált. A falkák szinte közvetlenül a kombájnok után járják a tarlókat. El sem hinné, mennyi „tápértékét” szednek össze ott az állatok. Sokszor jönnek vendég kollégák; s kételkedve ingatják a fejüket, ha elmondjuk, hogy ezért csak. télen kell adni takarmányt a juhoknak. Hatalmas kukoricatábla felé fordítja a kormányt. Nemrég takarították be egy részét, de a többség még lábon áll. A‘levágott területen Nagy Sándor legeltet. Megállunk pár szóra. Az ágazatvezető megígéri, hogy délután újra visszajön, megbeszélik a másnapi programot. Előtte azonban egyeztetnie kell a növénytermesztőkkel. Elbúcsúzunk, baktatunk a kocsi felé. Gulyás István hirtelen lehajol, felkap a földről egy ép kukoricacsövet. — Látja, a gép levágta ezt a .területet, az ember végignéz a táblán, s alig veszi észre. A jószág egyből megtalálja, s ami a fő: hasznosítja! Az 53-as műúton, a jugoszláv határ felé szágul- dunk. A nap egyre jt el jebb kúszik. Dél körül lehet. Nem csoda hát, ha ifjú Kispál Antal juhászt egy szénaboglya árnyékában találjuk. Nem pihen: éppen körmöz. Delelőben — Ügy tartják: a jó juhász egy kicsit felcser is — magyarázza, a bajuszos fiatalember. — A körmöt egyébként is rendszeresen ápolni kel.1. Ellenkező esetben jön a büdös sántaság. A juhok most nem legelésznek, inkább csak he- verésznek a napon. Delelnek. Csupán négy-öt indul kóborolni, de Kispál sziszeg, s a kutyák már tudják a dolgukat: puskagolyóként vágódnak a renitensek után. — Ahogy a nóta mondja, a juhásznak jól megy dolga ... ugratja beosztottját az ágazatvezető. — Könnyű ott, ahol ilyen segéderők vannak. — Nem hiszem, hogy sokan irigyeltek a mínusz húsz fokban. Most süt a nap és könnyű, de ha esik az eső ... A kutyák valóban fontosak. Közöttünk csak az a szólás járja: az a juhász, akinek csak egy kutyája van, nem juhász! Akinek nincs, az jobb, ha ő maga tanul meg ugatni; mert a birka csak a pulira hallgat. Kezet nyújtunk, s a központi telep felé vesszük utunkat. Patikai tisztaság, virágoskert fogad. Legyet sehol sem léhet látni. Egy háromtagú építőbrigád épp egy épületet meszel. Az anyajuh-szállás végén, a laborban munka közben találjuk Gulyás Istvánná inszeminátort és Péli Csaba törzsállattenyésztőt. A mesterséges- megtermékenyítő eszközeit sterilizálják. Húsipari különdíj — Talán a legfontosabb a tisztaság — világosit fel Gulyásné. — Képzelje csak: éves viszonylatban négy-öt tenyészkossal két-háromezer anyajuhot is meg tudunk így termékenyíteni. Ehhez azonban precízség és tisztaság kell. Ezzel a módszerrel segíteni tudunk a fajta -és minőség javításában. Nem kis szerepünk van abban , hegy gazdaságunk‘ a tenyészállat-előállításáért- megkapta > au húsipar kü- Íöndíját az OMÉK-on. Igaz, itt -nincs vasárnap. Talán ezért is vállalja kevés fiatal. Pedig szívesen átadnám a tapasztalatokat. Pár fiatal azért van. Péli Csaba például most végzett a kaposvári főiskolán. A nyári mun-kábaállást követően egyre mélyebben megismerkedik az állattartás gyakorlatával. — Sokat vérünk Csabától — mondja Gulyás István. — Elképzelésünk szerint ő fogja irányítani a törzstenyészet számítógépes nyilvántartását, s az adatok feldolgozását. Év végére beindulunk vele. Már beszereztünk egy COMMODORE 64-et. Ekkora állományt már nehéz hagyományos módszerrel rendben tartani. Láthatja, komolyan áldozunk erre az ágazatra. Elköteleztük magunkat, s bízunk benne, hogy előbb-utóbb ismét javulnak a jövedelmezőségi mutatóit. Gaál Béla ÚJ KEZDEMÉNYEZÉS Mozgó kamatozású kötvény A kötvénykibocsátás nem számít újdonságnak ma már. Ha nem is minden hónapban, de meglehetősen gyakran olvashatjuk a közleményeket, amelyek vállalatok, szövetkezetek vagy éppen egy bank .újonnan kibocsátott értékpapírjait hirdetik. Egy üzlet megépítéséhez, a kínálat bővítéséhez szükséges' forgóalap feltöltésére, vagy éppen gázvezeték fektetéséhez gyűjtenek pénzt ily módon. Augusztus közepén viszont a korábbitól eltérő feltételek mellett kibocsátott értékpapírról érkezet hír. Az Állami Fejlesztési Bank. közreműködésével a Pest megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat mozgó kamatozású kötvényt hozott forgalomba, 20 millió forintért. Osztoznak a kockázaton A feltételeik eltérnek a megszokottól. az értékpapír tulajdonosai biztosan csak 9 százalékos kamatot kapnak a törlesztés hét évé alatt, ezen felül pedig akkor fizet a vállalat számukra többet — maximum négy százalékot —, ha az üzlet jól jövedelmezőnek bizonyul. A pontos számítás a következő: ha a vállalat nyeresége a vagyonhoz képest 15 százalék alatt marad, akkor arra az évre nem fizetnek plusz kamatot, ha 15 és 20 között lesz. akkor egy. 20 és 25 között kettő. 30-ig -három, afölött pedig négy százalékot kapnak a kötvényekre a 'tulajdonosok. ^ A fix kamatozásról való áttérés a részben mozgó részesedésre azért jelent újdonságot, mert először osztozik a kockázaton a kibocsátó-és a vásárló, a vállalat és a lakosság. Eddig ugyanis bármiféle eredményt hozott is a beruházás, a kötvényesek minden esetben megkapták az ígért kamatot. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy a vállalkozás hét év alatt megtérméli az ehhez szükséges nyereséget. És ebben az esetben az előre megígért magas kamat miatt esetleg minimális hasznot hoz csak a kibocsátó cégnek az egész akció. Most viszont megosztják a kockázatot. Ám azonnal ellenérveket is lehet szegezni a fenti eszmefuttatásnak; a kötvények vásárlói csak a pénzüket fektetik be, az akció további sorsáról, a gazdáL kodás mikéntjéről még információt sem kapnak. Miért viseljék tehát ők a kockázatot? Ezt az ellentmondást úgy oldották még a Pest megyeiek, hogy ezentúl minden évben nyilvánosságra hozzák l az eredményeiket. Így folyamatosan, tájékozódhatnak a kötvényesek arról, vajon valóra válnak-e az elképzelések, és hozzájuthat- nak,-e az ígért plusz kamathoz. És ha úgy ítélik meg. hogv számukra ez nem megfelelő, bármi- kor eladhatják a kötvényt az Állami Fejlesztési Bank közvetítésével, adásvétellel foglalkozó részlegének. Többét fizet Az ellenérveik sora ennyivel aligha zárul le. Mert eddig mindenféle kockázatvállalás nélkül lehetett olyan kötvényeket vásárolni, amelyek biztosan 11 százalékos kamatot hoztak. Vagyis miféle érdeke fűződik bárkinek is ahhoz, hogy a biztos befektetést fölcserélje egy bizonytalanabbra? A válasz ebben az esetben nagyon egyszerű: a Pest megyeiek kötvénye várhatóan ennél a kamatnál is többet fizet, ha beválnak a számítások, és az üzlet az előre tervezett nyereséget hozza. A 11 százalékon fölül még körülbelül egy-másfél százalékos haszonra is számíthatnak a vásárlók. Vagyis ezért a pluszért kell kockázatot vállalniuk. Választhatnak a vásárlók A mozgó kamatozású kötvény kibocsátása várhatóan átalakítja majd a mostani piacot. Eddig éppen a biztos és a takarékbetétnél többet hozó befektetés lehetősége vonzotta a vásárlókat a kibocsátás helyére. Ezért is fogyott el sokszor néhány óra alatt az értékpapír. Most viszont megjelent egy ennél is többet kínáló, ám a kockázatot' is megosztó fajta. így a vásárlók választhatnak: kisebb haszonért a biztosat, vagy nagyobbért a né- I mileg bizonytalanabbat vásárolják-e meg. A befektetési formák közöd is nagyobb lesz ezzel a verseny, aminek — mint minden ágazatban — elsősorban a vásárlók látják hasznát. Persze mindez csak akkor bontakozhat ki. ha újabb mozgó kamatozású értékpapírokat bocsátanak ki. Ez pedig valószínűleg attól is függ. hogy. miként váltja be a hozzá fűzött reményeket az ÁFB és a Pest megyei Iparcikk Kereskedelmi Vál* lalat első , ilyen típusú értékpapírja. L. M.
