Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-12 / 188. szám
/ 1995. augusztus 12. PETŐFI NÉPE • 5 KEZDEMÉNYEZÉSEK BÄCS-KISKUNBAN A gyermekek és a számítógép i • Leitner László (balra áll) egy személyi számítógép kipróbálását figyeli. SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Hogy úgy mondjam: úgymond Bit, byte, hardver, szoftver ROM. RAM, Basic. Pascal és még tucatnyi angol szó, .kifejezés. kettős számrendszer, felsőfokú matematika, s 'az érdeklődő felnőtt vagy gyermek nyomban elfordul attól a csodálatos találmánytól, amely nélkül a jövő elképzelhetetlen. s amelyet játszva meg lehet tanulni. Mindezekből nem nehéz kitalálni: a számítógépekről, azok megismeréséről, kezeléséről van szó. Vonzóvá tenni a felnőttek de még'inkább a gyermekek számára a számítógépet, az informatikát, e nem könnyű feladat megoldásának irányítását vállalta fel az a három férfi, akikkel éppen a megoldandó gondokról beszélgetünk: Leitner László, a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat igazgatója (a Neumann János Társaság titkára, a TIT informatikai szakcsoportvezetője és sorolhatnánk tovább funkcióit), Korcsog Tibor, a KISZ megyei bizottsága mellett működő számítástechnikai védnökségi operatív bizottság titkára, és Lovre- tity Zoltán, a Bajai Vízügyi Igazgatóság csoportvezetője. Oktatás — játékos formában — Hat—hét évvel ezelőtt», társadalmi síkon kezdtünk foglalkozni a fiatalok oktatásával — mondta Leitner László. — Mi már akkor felismertük: az oktatás formái csakis játékosak lehetnek. Ezért hívtuk életre Kecskeméten, az úttörő- és ifjúsági házban a loeli klubot. Ez először játék- és ■számítógépes terem volt. amelyet a nyolc—kilenc éves „srácok” kerestek fel. Ma már megfordult a helyzet, a számítógépekkel játszanak a gyermekek. — Ezzel szinte egyidőben létrehoztuk azt a hosszú nevű bizottságot amely valódi segítséget nyújt a fiatalok szervezett foglalkoztatásához — vette át a szót Korcsog Tibor. — ’Tevékenységünk nagyon kiterjedt, összefonódik a Neumann János Társaság munkájával. A megye városaiban és néhány nagyközségében számítógépes szakköröket hoztunk létre, amelyek eredményesen dolgoznak. 1 hat éve rendszeresen megrendezzük Baján a számítástechnikai tábort. Táborozás, vetélkedő Erről érdemes külön is szót ejteni. A középiskolások számára létrehívott- tíznapos együttlétet négy szervezet segíti anyagilag: a Neurhann János Számítógéptudományi Társaság országos elnöksége, a megyei tanács művelődési osztálya a KISZ megyei bizottsága és a SZÜV Kecskeméti Számítóközpontja. A tábor évente 40 diáknak nyújt lehetőséget — kezdő és haladó szinten — arra, hogy megismerje a számítógépek kezeléséhez szükséges programokat, megtanulja a gépek kezelését. Baján 25 különböző típusú számítógép várta a fiatalokat, s oktatók, nevelők szervezték, alakították a gyermekek „szakmai”, kulturális és sportprogramját. — A tábor megrendezésén kívül a fiatal, számítógéppel dolgozó szakemberek részére szakmai találkozókat, tapasztalatcseréket is szervezünk — tette hozzá Lovre- tity Zoltán. — A Neumann János Társaság kétévenként vetélkedőt rendez a középiskolások között, s a diákoknak ingyenes gépidőre teremtettünk lehetőséget Baján és Kecskeméten a számítóközpontokba,'. Az a véleményünk, hogy a számítógéppel való ismerkedést már az általános iskolában meg kell kezdeni — fogalmazta meg Leitner László. — Ennek fontosságát az oktatási kormányzat is felismerte, s ebben az évben talán már’minden általános iskolát ellátnak kis- számítógéppel. S a gondok itt kezdődnek! A pedagógusok java részét egyes számítógépes „szakemberek” áltudományos hókusz-pókusszal. misztifikációval elrettentik a számítógép alkalmazásának megtanuláÉRDEMES MEGNÉZNI BpiR Body Irén kékfestő vásznai Beleszeret-, tem kékfestő- vásznaiba, abban a percben, amikor rácsó- dálkoztam az - ajtónagyságú (némelyik még ennél is terjedelmesebb) alkotásokra. B6- dy Irén ebben a művészeti ágban tál áh a „csúcs”. A kőszegi múzeumban látható kiállítása, Bemutatja itt, mily remek munkák készíthetők a kékfestő technikával. Kompozícióit a részletgaz- daság jelleműi. Figuratí- vak: elsősorban nem mintákat! talál ki íBódy Irén, ha: ci. •• a..V .V t '• 1 | Mil nem szinte. vásznat „fest”. Sorozatot készített, ez a pávavariációja; másik témája az első emberpár, az Ádám— Éva kapcsolat megfogalmazása. Évekkel ezelőtt Kecskeméten szintén bemutatták néhány művét. Bizonyára sokan ismét szívesen látnák kiállítását. Cs. I. # Az első emberpár (fent). B A pávavariáció talán legszebb darabja. sától, s ilyen módon a gyermekek oktatásától. — Nagyon szeretnénk hangsúlyozni — .mondta nyomatékosan Lovretity Zoltán — a, számítógép segítőeszköz és nem cél. az alkalmazását kell megtanítani. A számítástechnikához nem feltétlenül szükséges kiváló matematikai ismeret, inkább józan paraszti észre, logikára van szükség. Sokan összekeverik az alkalmazást, a programozást, s magát a számítógép működését. Diákoknak féláron — A gyermekek nagyon szeretik a számítógépes játékokat, s ezt az érdeklődést kell kihasználni arra hogy megtanítsuk őket alkalmazásukra ,— kapcsolódott ismét a beszélgetésbe Korcsog Tibor. — Éppen ezért létrehoztunk egy fiatal szakemberekből álló instruktori tanácsadó szolgálatot. akik társadalmi munkában szervezik és irányítják a pedagógusok a gyermekek oktatását. — A Neumann János Társaság, a TIT, a SZÜV ősszel közösen vetélkedőt hirdet a közép- és az általános iskolásoknak, ahol a nyeremény egy-egy Primo személyi számítógép — így Leitner László. — Tervezzük egy pályázat kiírását a közép- és főiskolások részére a számítógép különböző tantárgyak elsajátításában való alkalmazására. Még egyszer mondom: az általános iskola felső tagozatában kell elkezdeni intenzívebben a munkát, hogy mire a fiatalok a középiskolába kerülnek, már tudják használni a berendezéseket. Szeptemberben Kecskeméten megnyitjuk a SZÜV ügyfélszolgálati irodáját (az Express étteremmel szemben), ahol programok, számítógépes! játékok rendelhetők, sőt gépidőket is vásárolhat mindenki, a diákok például féláron... Gémes Gábor A nyelvben is vannak divatok, járványok, de nem egyformán gyors a lefolyásuk. ,Van néhány szavunk, kifejezésünk, amelyek —r úgymond — élő kövületként itt maradtak. Legjellegzetesebb példája ennek — de hiszen már ki is szaladt a számon, akarom mondani a toliamból: az úgymond! Csodálatos pályát futott be az elmúlt évtized alatt, szinte nélkülözhetetlen szava lett nyilat- 1 kozó közéleti személyiségeinknek, tudósítóinknak, bemondóinknak. Nem új a szó, csak a használata. A divatja. Ahogy a cilinder divatba jött a húszas években az első századból, úgy bukkant föl az úgymond is, de a nyelv még régibb rétegeiből. S míg a cilinder jóformán semmit nem változott (legalábbis használatban: továbbra is a fejükre tették az előkelőbbek), az úgymond szerepe átalakult. Régebben idézetben, • egyes szám 3. személyben használták: „Én a szent földre mégyek, úgymond, jó atyámfia, tégedet hadiak magad emberségére” — mondja az erdélyi Haller János népszerű Hármas históriá-jának szereplője a 17. században. Tiszta és világos beszéd: az író, a mesélő, az elbeszélő idézi valakinek a szavait. aki „így szólt”. Így idézi a tanító állatmeséket író ókori római Phaedrus is a mi Dugonics Andrásunk fordításában a Báránnyal kötekedő Farkas szavait: „miért zavarád fel, úgymond, ezen ivóvizet?” A helyzet megint ugyanaz: a meséld, az elbeszélő idézi valaki szavait az „így szólt” jelentésű, értelmű úgymond- dal. A mai divat — vagy inkább járvány — szerint azonban furcsán félrecsúszott, „gellert kapott” a szó értelme; senkit nem idézünk, s mégis beugrik az úgymond: „szedjünk Kalmopyrint, s ha reggel úgy ébredünk, hogy úgymond lucskos lesz a lepedő, nem marad el a hatása” — hallhattuk a rádió egy orvosi tanácsában. Kit idéz a tanácsadó? Senkit, azaz, Hogy önmagát. D« akkor talán mégse a 3. személyű úgymond, hanem az 1. személyű úgymondok volna a helyes: „hogy úgymondok vizes lesz a lepedő”. A példatár szinte kimeríthetetlen. „Ha az izraeliek lenyelik — úgymond a békát” í— hallhattuk egy külpolitikai tízpercben a palesztin kérdés hírmagyarázatában. Megint nem idézet volt: a műsorvezető önmagát idézte: vagyis a „lenyelik ■ — úgymondok — a békát” lett volna. A Déli krónika egyik tudósítója nem a riportalany szavait, hanem önnön magát idézve használta az úgy- mond-ót: „sok még a tennivaló a köztisztaságban, még az — úgymond — illegális szeméttelepeket sem sikerült felszámolni”. „Miért szeretitek úgy az ifjúsági hangversenyeket?” — kérdezte egy ifjúsági zenei műsor vezetője a gyerekektől, „Hát azért, — válaszolta egy kisfiú —, mert minden hangszert megismerünk külön-külön, úgymondva szinte mikroszkóp alatt mutatja be a hangszereket”. A kis tizenévesnek még ép maradt a nyelvérzéke, érezte, hogy ide nem illenék — bár majdnem rácsúszott a nyelve — a harmadik személyre vonatkozó úgymond, s a határozatlan, személyre nem vonatkozó igenévi alakot használta: úgymondva. Egy orvosi műsor közreműködője pedig pontosan meg is találta a hiányzó láncszemet: „előállt az a helyzet, hogy úgymondjam, hogy az emberiség korlátlanul zabáljon.” Itt van, megvan a Kolumbus tojása: hogy úgymondjam, úgyszólván, ahogy mondani szokás: ez való az úgymond helyére, ha senkit nem idézünk, csupán valamilyen közkeletű nyelvi fordulatot, közkeletű szólásmondást, vagy általunk nem szívesen vállalt kifejezést akarunk használni. Vagyis visszatérve korábbi példáinkra: „ha reggelre úgy ébredünk, hogy — amint mondani szokás — lucsko: lesz a lepedő”; „az izraeliek — hogy úgy mondjam — lenyeli! a békát”', „még az úgynevezett il ; legális szeméttelepeket sem si ■ Került* felszámolni”. Más az eset persze, ha valaki nek a szavait idézzük: „a kor mányzat változtassa meg elveit hogy azok — úgymond —, job ban megfeleljenek a két orszái kapcsolatainak” idézte a rádi< egy amerikai politikus szavai Nicaraguáról a hírekben. A dolog úgyszólván pofonegy . szerű, csak hát — amint monda ni szokták — szél ellen nehéz pi pálni, de azért okosabb hátat for dítani a széljárásnak, vagyis i divatnak, s úgy rágyújtani: ta karé'kossági, ésszerű meggondc 1 ásókból is — hogy úgymond jam Szilágyi Ferenc A FEKETE-TENGERI POMPEJI Gorgippia, az ősi görög kolónia, a Fekete-tenger partján, a mai Anapa fürdőváros területén található. Az antik város maradványainak rekonstrukciós és konzerválási munkálataiban új szakasz kezdődött. Gorgippiával ma még csak a kiállítóhelyeken ismerkedhet meg a látogató, a közeljövőben viszont már minden vendég végigsétálhat egy keskeny antik utcácskán: már javában folyik ennek restaurálása. Most a pincék falazatát erősítik meg. Ezeket annak idején agyaghabarccsal készítették. A városka lakói főként halászok és kézművesek — kőfaragók, fazekasok — voltak. Erre utalnak a leletek is: halsózó medencéket, halszárító kampókat, horgászzsinegre való nehezékeket, kőfaragó szerszámokat és égetőkemencéket találtak. A romok között még a laikus is felfedezi két utca körvonalait. Az egyik a tengerpart mellett húzódik. A régészek szerint ez lehetett a főutca, mivel masszív kőlapokkal rakták ki, s egyenesen a kolónia központjába vezet. A másik utca már jóval a főutca és a partvonal mögött húzódik, de ezt is meglehetősen sokat használhatták. Rajtuk keresztül haladtak a szekerek, gabonával, hallal, cserépedényekkel megrákottan más kolóniák felé. Gorgippia a maga idején a boszporuszi királyság jelentős támaszpontja, forgalmas kereskedelmi és kézműipari központ volt. A kolóniában, mint a görög városokban általában, fontos szerepet töltött be a sport. Magukat a sportolókat nagy becsben tartották. Egy fehér kőtömb például az időszámításunk előtti III. századi versenyeik 226 résztvevőjének nevét őrizte meg. Az előkerült emlékek szerint a gorgippiaiak futó- és erőnléti versenyeken is összemérték ügyességüket. Manapság sok látogató megfordul Anapában. A tenger után ugyanis Gorgippia a második ’ tényező, amely erre a tájra vonzza a turistákat. BOCSÁK MIKLÓS Elátkozott sporttörténetek A színész, aki túlélte (4) A második nap voit <t legnehezebb. Még azokra sem pillanthattam, akik velem egy szobában feküdtek. Egyetlen dolgot csinálhattam: ha fölém helyeznek egy könyvet, olvasok. De sem kedvem, se,m türelmem nem volt hozzá. Akik meglátogattak, fölém hajolva beszéltek, különben nem láttám volna őket. Egyedüllétemben, éjszakáimban rámtelepedett a félelem. A vigasztalásokban nem hittem, hagy vége lesz egyáltalán ennek a rettenetes hónapnak', hajtottam volna oz időt, összevissza száguldoztak a gondolataim, de ugyanakkor rettegtem is a kudarctól, attól, hogy mégis műteni kell. És aztán valahogy mégiscsak eljött a nap. Egyetlen pillanatnyi alvás, egyetlen mozdulat nélkül eltelt a hónap. Kiszabadítottak a fogságómból ... És csodával határos módon meggyógyultam. Ha a pozdorjá- vá tört csigolyákat még érzem is, ha nem is mozgok úgy, mint régen, de nem vagyok béna, ép ember vagyok, jövök-megyek, járok-kelek. Igaz, addig még vagy másfél hónapot álmatlanul töltöttem, a nyakig gipsz rajtam maradt, éjszaka ábjban a pillanatban, hogy elaludtam, itt nyomott, ott nyomott, felébredtem, de már egészen másfajta kínlódás volt ez, akkor már újra tele voltam reménnyel. Szinte le ic ■' szoktam az alvásról, később még hosszú ideig csak órákat aludtam, de mindez másodrendű voll, akkor már teljes /mértékben a gyógyulásomra koncentráltam, újra tervezgetni tudtam, s ma |s ez tölti be az életem: gyógytornára járok, napról napra egészségesebbnek érzem magam. — Közben megtudtad, mi történt a többiekkel? — kérdezek közbe. — Iván, szegény meghalt. Egyszerre több, halált okozó sérülés is érte. Boros Dezső szívinfarktust kapott a baleset után, volt, aki azt bizonygatta, hogy nincs összefüggés a történtek és az infarktus között. Hogy a fHtncba ne lenne, már bocsáss meg — csattan fel —, amikor a felesége vezet egy autót, és ebben a kocsiban meghal egy ember!... A látványtól rögtön kifeküdt, tolókocsiban vitték el, az arca szederjes volt. Amikor magához tért, és nem látta Idrányit, az volt az első kérdése: hol van Iván? Amikor megtudta, hogy halott, megint összecsuklott... — Bácskái Csilla? — ö volt a könnyű sérült... Csak a lába tört el. És a lába ma i$ rövidebb. Ez volt ebben a kocsiban a legkönnyebb sérülés. — Én pedig... Végül is a színpadra lépésről sem mondtam le. Színházban még nem játszom, elvileg nem is játszhatok, de előbb fogok kezdeni/ mint az orvosok engedélyezik. Három kül- földi ajánlatom, aláírt szerződésem rollt, Amerikában. Ausztráliában és a német nyelvterületen. Ezekből, sajnos, nem lész semmi. A zongorához leülök, de a fejemet nem tudom úgy forgatni, mint régen. A szerepeim egy részét talán el fogom tudni játszani. és ha törik, ha szakad, bebizonyítom, hogy színész vagyok, színész maradtam, de tudom, hogy csak iszonyatos erőfeszítések árán lehelek képes rá. Nem leszek olyan könnyed, olyan laza. mint régen. Én voltam a musicalekben — bocsáss meg — az úgynevezett tökös férfi.'.. HogrJ ezután milyen típust alakíthatok, azt még nem tudom. Ugyanakkor nem szeretném, ha a nézők sajnálnának, ha úgy fogadnának, mint aki a halálból tért vissza. Mert akkor minden mozdulatomban azt keresnék, hogy mi a rossz benne, mi hiányzik belőle. Még gipszben voltam, amikor elterjedt: egy kamion elgázolt, kikészültem. Leírtakt Anyámat pedig felhívták; igaz-e, hogy meghaltam? Kép> zeld, pont az anyámat! A színház viszont rendes volt, nagyon rendes, meglátogattak, biztattak a legnehezebb órákban is, a vezetők mondták, visszavárnak a szerepet nem adják másnak... — Mit tudtál meg utólag: ki volt az, aki a szörnyű balesetet okozta? — A vizsgálatról megkaptam a határozatot, neked is elküldöm majd. Ebben pontosan leírják, hogy a szemközt jövő nyugatnémet Mercedes százhatvannal ment, szabálytalanul előzött, és a mi autónk hiába menekült előle. Egyértelműen a Mercedes vezetőjét tartották hibásnak, mi semmi1 íppen nem kerülhettük el az közöst. — És hogyan került mindez a sporthírek közé? — A határozatból tudtam meg, hogy ki volt a gázoló. Egy volt híres, külföldi tízpróbabajnok, ma egy neves sportszergyártó cég egyik vezető munkatársa. A gázoló Von M-et soha többé nem láthattam, nem tanúskodhattam ellene, felajánlás folytán kiengedték az országból, és Nyugat- Németországban vonták, vagy vonják talán felelősségre. — Mit érzel iránta? Gyűlölöd? (Folytatjuk.)