Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-12 / 188. szám

I YIUlG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AI MUMP B ACS -KISKUN MlOYII BIZOTTSÁGÁNAK HANLAPJA XL. évf. 188. szám Ára; 1,80 Ft 1985. augusztus 12. hctti NÖVELI EXPORTJÁT A RESZELŐGYÁR Jobb minőségért magasabb ár • A HILTI-vésök laboratóriumi ellenőrzése a re* szelőgyárban. (Somos László felvétele) A Kéziszer* számgyár kecs­keméti gyár­egysége nem tartozik me­gyénk t nagy ipari üzemei közé. Nemré­gen válságos időszakot is át­éltek, azonban stabilizáló­dott a kollek­tíva • helyzete. A gyáregység idei első fél­éves eredmé­nyeit elemez­ve elmondhat­juk, hogy ez a folyamat to­vább erősö­dött, különö­sen exportbe­vételeik jelen­tős emelkedé­se révén. Kerek Ta­más főmérnök tájékoztatá­sa szerint idei első féléves termelésük 61,3 millió forint értékű, ami két szá“- zalókkal meghaladja a tervezet­tet, s mintegy 11 millióval több, mint a tavalyi év hasonló idősza­kában vilit. A gazdálkodás nye­reséges volt. 1984 első félévében 9 millió fo­rint értékben találtak termékeik határainkon túl gazdára, a vizs­gált időszakban ez a szám meg­haladja a 16 milliót. A rubel- elszámolású kivitel 4,4-ről 7,7-re, a dollár elszámolású pedig 4,8- ról 8,6 millió forintra nőtt. Azt azok az NDK pótrendelések tet­ték lehetővé, amelyek faráspo­lyok, csípőfogók és tűreszelők szállítására szóltak. A tőkés ex­port fellendülése a gyáregységet a HILTI-céghez fűző kapcsolatnak köszönheti. Tavaly 7 ezer vésőt szállítottak a lichnsteini szék­helyű vállalatnak, az idén 40 ezerről szól a szerződés. A köve­telmény igen magas, egy-egy gyártmányon 33 méret pontos megmunkálását kell ellenőrizni. Erre külön laboratóriumot állí­tottak fel, s a tavalyi — egysze­ri — szállítmány-visszaküldés után a vevő az fiién már olyany- nyira elégedett a minőséggel, hogy áremelést lehetett elérni. Ez azt jelenti, hogy a gyáregység „ki tudta védeni” a forint—frank ár­folyamváltozás hátrányos követ­kezményeit. Az önköltség csökkentésére is törekednek. Kezdetben egy gaz­dasági munkaközösség végezte a HILTI-vésők esztergálását dara­bonként 36 forintért, ugyanezt egy kisiparos 8 forintért vállalta. Gépfelújítás és fel szerszámozás után a jövőben maguk esztergál­nak majd négyforintos önköltség­gel. Hasonló szerszámok szállítá­sát tervezik a Boseh és AEG-cé- gekneik is. Az üzleti tárgyalások a már elkészült mintadarabok alapján folynak. b. r. l Ganz-os gondok (3. oldal) Vart, aki lékel, van, aki nem (3. oldal) Sógor, van-e jó bor? (4. oldal) Fagyálló folyadék az itó- kában. Cikksorozatunkban az Ausztriában kirobbant borbotrány ügyében nyo­mozunk. Képünkön tábla tudatja: Burgenland a bor hazája. SAJTÓPOSTA (4. oldal) CIPŐGYÁRAK CSEREBERÉJE Újítók Szombathelytől Martfűig Hetvenen-nyolcvanan tanács­koztak az elmúlt hét végén a Du- tép kecskeméti munkásszállásá­nak tanácstermében: műszaki ve­zetők, újítók, újítási felelősök. A kivetített diaképek cipőalkatré­szek összeszerelését, lábbelik orr­formázását, elszívóberendezések működését mutatták, magyaráz­ták. Az építőknél vendégeskedve rendezte meg — a résztvevők egy­hangú vélekedése szerint kitűnően — az Alföldi Cipőgyár kecskeméti törzsgyára a cipőipari újítások ötödik országos csereberéjét; hi­vatalosan börzéjét. Kilenc gyár küldte el képviselőit, ismertette a felajánlott' újításokat. Eljöttek az Országos Találmányi Hivatal, az Ipari Minisztérium, a SZOT és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa képviselői. Sokan köszöntötték ré­gi ismerősként Kiss Istvánt, az Alföldi Cipőgyár újításaiért idén kitüntetett dolgozóját, Csányi Jó­zsefet, a Kiskunsági Gyáregység tmk-vezetőjét Mizsei Margit üzemmérnököt a vállalati szak- szervezeti bizottság titkárát, az egyik rendezőt. Az Alföldi Cipőgyár szakembe­rei közül ezúttal is a félegyháziak lepték meg több újdonsággal a szakmát. Szatmári Péter főmér­nök és Zsíros András csoportveze­(Folytatás a 2. oldalon.) Kedvezőbb az országos átlagnál Óvodai helyzetkép A gyermekek nevelése, iskolába való felkészítése és a szü­lők életkörülményei szempontjából egyaránt fontos, hogy lehetőleg minden apróság óvodába járhasson. A feltételek megteremtése nem kis társadalmi feladat. Mi a helyzet, je­lenleg Bács-Kiskunban? — a napokban erről beszélgettünk dr. Farkas Józsefnéval, a megyei tanács művelődésügyi osz­tályának óvodai felügyelőjével. — A három—hatéves korú gyer­mekeknek mintegy kilencvenkét százaléka- részesülhet jelenleg óvodai ellátásban. Ez jobb az or­szágos aránynál. Qrömmel tehet­jük hozzá, hogy évről évre emel­kedő tendenciát mutat a kép, 1901-ben a gyermekeknek még csak mintegy 86 százaléka ka­pott helyet az intézményekben. Bács-Kiskunban 269 óvodai intéz­mény működik, ezek túlnyomó többsége tanácsi kezelésben van. Minden településen található óvo­da. Például Baranyában, Zalában és Borsod-Abaúj-Zemplón 'me­gyében rosszabb a helyzet. A továbbiakban dr. Farkas Jő- zsefné elmondta, hogy az ország legnagyobb megyéjében csaknem huszonnégyezer gyermekkel fog­lalkoznak naponta az óvodákban. A túlzsúfoltság enyhült ugyan az utóbbi időben, ám ennek ellené­re még mindig 105 százalékos a kihasználtság. A legrosszabb’ a helyzet ilyen tekintetben a Kecs­kemét környéki településeken, ahol minden száz helyre százhu- szonnégy kisgyermek jut. Ez egy­ben azt jelenti, hogy az előirt huszonöt helyett harmincegy Kis­fiú és kislány van egy csoportban. Hasonlóan kedvezőtlen a helyzet a Kiskunfélegyházához tartozó kistelepüléseken. Az ellátottság szempontjából legjobbnak mond­ható Kalocsa város és környéke, valamint Baja -körzete és Bácsal­más városi jogú nagyközség. A ‘megyében száztizerakét elutasított felvételi kérelemről számolhatnak be. Igaz. hogy a nagy egészhez képest ez elenyésző szám, ám aki­ket érint, azoknak nyomasztó gon­dot jelent esetenként. Viszont a közétkeztetés jónak mondható az intézményhálózat­ban. A szakember-ellátás tekinte­tében egyértelműen az eredmé­nyek dominálnak. Az 1664 óvónő közül csupán ötvenhatan képesí­tés nélküliek. Ám közölük is egv- re többen tanúinak, igyekeznek megszerezni a diplomát. Bács- Kiskunban huszonkét óvodában van nemzetiségi anyanyelvű fog­lalkozás. Ebben csaknem másfél­ezer német.' szerb-horvát és szlo­vák anyanyelvű kisgyermek vesz részt. V. M. fc­V. tt V A Szovjetunió megállapodásra VESZTYIJA törekszik Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan novemberi genfi találkozója olyan kedvező lehetőség, amely azonban csak bizonyos körülmények között ered­ményezhet sikert, válthatja be a hozzá fűzött re­ményeket — állapítja meg az Izvesztyija szombati számában Alekszandr Bovin, a neves külpolitikai szemleíró. Már a megismerkedés, a személyes kapcsolatok teremtésének, a véleménycserének a ténye is pozi­tív jelenségnek tekinthető; ezek megteremthetik a lehetőségét annak, hogy megváltozzon a két ország kapcsolatainak légköre, s később tényleges politi­kai módosulások is bekövetkezzenek. Megtörténhet azonban az is, hogy ezekre egyáltalán nem kerül sor, annak ellenére, hogy Moszkvában és Washing­tonban is a legalaposabban készülődnek a csúcsta­lálkozóra. A siker nem a felkészülés gondosságától függ, hanem attól, van-e kellő politikai akarat a két félben ahhoz, hogy közel kerüljenek egymás­hoz, felvázolják a lehetséges kompromisszumok kör­vonalait. Amerikai részről egyelőre olyan magatartás ta­pasztalható, amely a találkozó eredményességét il­letően nem sok reményre ad okot. Ennek igazolá­sára Bovin az atomkísérletekre egyoldalúan meg­hirdetett szovjet moratórium, az Egyesült Államok­hoz ennek kapcsán intézett felhívás elutasító ame­rikai visszhangját idézi. Az egyetértés ma lehetsé­ges minimumának kategorikus elutasítása nem a legjobb módja a genfi találkozóra való felkészülés­nek. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti megértés ellen hat a Reagan elnök által meghirde­tett doktrína, a törvényes kormányok megdöntésére szőtt reakciós puccsok nyíit támogatásának, ösztön­zésének vállalása is. Ha az Egyesült Államok ilyen jogot tulajdonít magának, ha a nemzetközi csendőr ruháját ölti magára, akkor ez határozott ellenállás­ra talál szovjet részről. Washingtonnak erre is gon­dolnia kellene a genfi találkozó előtt, ha csak nem akar onnan üres kézzel távozni. A Szovjetunió megállapodásra törekszik. Meg akarja érteni az Egyesült Államok érdekeit és gondjait. Joggal szá­mít azonban ezen a téren viszonosságra, hiszen a Szovjetuniónak is megvannak a maga érdekei és gondjai, s egyelőre úgy tűnik, hogy Washingtonban hajlamosak erről elfeledkezni. A Szovjetunió tisztában van azzal, milyen jelen ­(Folytatás a 2. oldalon.) MÁSODIK BÁCS-KISKUN Fémzárolják a kalászosok vetőmagját lászosok aratása már az ország le A terméseredményekről még ponti akkor kapunk, ha az egyes gazda malomipari átvétel mellett ebben utolsó ellenőrzését, a fémzárolási gellyel, a Növénytermesztési és 8 kecskeméti központjának vezetőjén A Bács-Kiskun megyei vetőmag- termesztésre jellemző, hogy az utóbbi években egyre növekvő területen termesztenek ilyen cél­lal növényt. Míg két esztendeje .44 ezer 500 hektáron vetettek to- vábbszaporitási céllal magot, ad­dig az idén már 56 ezer 770 hek­tárra. így Bács-Kiskun megye az ország második legjelentősebb ve­tőmagtermesztő körzetévé vált. Jelenleg 37 szántóföldi és kerté­szeti fajt, illetve 231 fajtát ne­velnek a Duna—Tisza közén. Idén minden eddiginél nagyobb területen, 10 ezer 79 hektáron termesztettek magnak való kalá­szost. Ez a tavalyi területnél 30 százalékkal hagy óbb. Ezt indokol­ja, hogy megnőtt — a kapásnö­vények rovására — a jövedelme­zőbben termeszthető kalászosok iránti igény. zugaiban is befejeződött. : nincs. Hiteles képet csak gterméseit összegezték. A Sszakbán végzik s vetőmagvak Erről beszélgettem Dómján Ger- aősitő Intézet területileg illetékes Ha a jelentősebb fajták vetés- területének nagyságát nézzük, ak­kor a sorrend a következő: Ba- ranjka (729 hektár), MV—8 (700 hektár), Jubilejnaja (458 hektár), Zagrepcsanka (445 hektár). Az őszi árpák közül a Kompolti faj­tákkal az Igri uralja a mezőnyt. Dómján Gergelytől megtudtam: a vetőmagnak szánt kalászosok­nál elmaradtak az elképzelések­től. — Az előszemléken a kilátások még biztatóak voltak. Amikor a kombájnolás megkezdődött, akkor derült ki, hogy a vártnál 15—20 százalékkal kevesebb lesz a ter­més. Az okot sokan a gombabe­tegségek elterjedését segítő idő­járásra hárítják. Csak részben van igazuk, mert az egymás szom­szédságában dolgozó gazdaságok­ban eltérőek az eredmények, a • Kova István méri a rozsot, só. rolás előtt. termésátlagok. Sok múlik az elő- veteményen, és a termesztéstech­nikán. A különbségek tehát jól ,,kijöttek” ebben a szélsőséget időjárásban. • Dómján Gergely a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezetben tér. mett gabonát fémzárolja. Hasonlóképpen nem túl bizta­tóak a tapasztalatok az őszi ár­pával. A hamarabb „nehezedő” kalászú gabonaféleség megdőlt, ez serkentette a sarjképződést. Ez pedig azt jelenti, hogy aratáskor a sarjkalászok, a „teljes” érés ál. lapotában voltak, ami csökkenti a kicsépelt vetőmag értékét. Je­lentős területet kellett kizárni porüszögfertőzés miatt. A NÖMI munkatársai a hét vé­gére a kalászosok vetőmagjának harmadát már fémzárolták. Ilyen­kor a tisztaságot, a csírázóképes­séget, tehát a használati értéket vizsgálják. A minősítés szerint 1984-ben 65 százalék volt első, 30 százalék másodosztályú és 5 szá­zalékot találtak alkalmatlannak. Az 1985-ös jelenlegi helyzetkép a következő: I. osztályú 10 szá­zalék, II. osztályú 70 százalék, és alkalmatlan minősítést kapott 30- s zúzalék. C*. P. Tizenöt év nem nagy idő. Történelmi mértékkel csupán egy pillanat. Az igazán hosz- szú távú társadalmi, politikai folyamatok kibontakozásához ennél többre van szükség. A Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság között 1970. augusztus 12-én aláírt szerződés eredményei azon­ban már most értékelhetőek. A második világháború utá­ni korszak egyik legfontosabb nemzetközi dokumentumai látták el kézjegyükkel Moszk­vában a két ország vezetői: a későbbiekben erről az alapról kiiiídulva születtek meg az NSZK híres „keleti szerződé­sei”, s végső soron ez is nagy hozzájárulás volt a helsinki értekezlet megvalósulásához, az európai biztonsági és együttműködési folyamat ki­bontakozásához. A szerződés leglényegesebb eleme az 1945 utani határok elismerése. Nyu- gat-Berlin státuszáról négy­hatalmi egyezmény született, ez sem jöhetett volna létre a szovjet—nyugatnémet szerző­dés nélkül. A hevenyészett fel­sorolásból is látszik, korszak- alkotó jelentősége volt az ak­kori eseményeknek. Nem vé­letlen tehát, hogy az utóbbi napokban jóformán az egész világsajtó kommentálta az év­fordulót. A szovjet vélemények sze­rint a szerződés minőségileg új szakaszt nyitott a két or­szág kapcsolataiban, megte­remtette a szükséges kereteket a jó viszony, a kölcsönösen előnyös gazdasági együttmű­ködés kialakításához, majd el­mélyítéséhez. A békés egymás mellett élés elve alapján lét- ■ rejött megállapodás ma már az európai valóság szerves ré­sze, s ezen az sem változtat, hogy 1982 óta az NSZK poli­tikájában lényeges változások történtek, amelyek éppenség­gel nem a tizenöt évvel ezelőtt .megjelölt irányba mutatnak. Szovjet részről főleg azt vetik a bonni kormány szemére, hogy az amerikai közép-ható­távolságú atomrakéták telepí­tése után most az űrfegyver­kezésre is igent mondott. Ez veszélyezteti a földrész, s ez­zel az egész világ biztonságát, egyszersmind a két ország kö­zötti bizalmat is. A CDU—CSV—FDP koalíció részéről elhangzott nyilatko­zatok azt bizonyítják, hogy összességében a Kohl-kor- mány is pozitívan értékeli a szerződést és annak hatását az NSZK világpolitikai helyzeté­re. Ugyanakkor a mostani bonni hivatalos körök nem rejtik véka alá, hogy továbbra sem mondtak le bizonyos kér­dések „felmelegítéséről”, ked­vező alkalom esetén nem ha­boznának elővenni a határok ügyét. Ez a magatartás az utóbbi időben érthető meg­döbbenést váltott ki az érin­tett szocialista országokban, így Csehszlovákiában, Len­gyelországban és a Szovjet­unióban. Az eredmények tehát nyil­vánvalóak. A veszélyek úgy­szintén. Kölcsönös jóakaratot feltételezve ezek a fenyegeté­sek elháríthatok, s ez nem csak a két aláíró ország, hanem minden európai érdeke. Horváth Gábor • - J j |j g gj-i V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents