Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-10 / 187. szám

BODOR MIKLÓS NAPTÁRA VENDÉGÜNK VOLT: Nicolas Schöffer Vendégünk? Művei, kezdeményezései révén szüntelenül jelen van icépzőművészeti életünkben. S|űrűn hazajár. Mindvégig részt vett a jól rendezett, jól sikerült máso­dik Schöffer-szeminárium tanácskozásain, vitáin. Té­ved, aki úgy gondolná: dísz­elnökként. Segített a házigaz­da Dargay Lajosnak, vitá­zott, éberen védte elgondolá­sait. Kiheverte betegségét, energikus, új tervdken dolgo­zik. Többször felszólalt. (Jó volna sokszorosítva is olvas­ni a kalocsai előadásokat, vi­tákat!) Szívesen válaszolt kérdéseim­re. — A magyar sajtó kedvezően fogadta a Magyar Műhely szer­kesztőinek a meghívását, kalo­csai munkaértekezletüket. Miért érezte szükségesnek jelenlétüket? — Érdeklődéssel figyelem mun­kásságukat. Idehaza kevésbé is­merik törekvéseiket, pedig kel­lene, hogy többen tudjanak róluk, erről.a külföldön dolgozó három magyar irodalmárról, ök csinál­ták a programot is. Voltak ben­ne fontos dolgok, akadtak érdek­telenek, Rokonszenves volt szá­momra a fiatalok nyíltsága, vita- készsége. — Pénteken délelőtt mérgesen kért szót az avantgárd mai irá­nyait fejtegető előadás után. — Világszerte passzivitásra készteti az embéreket a televízió, a modern technika. Ülnek és vár­ják, hogy kapjanak valamit. A rockzenét én tiltakozásnak érzem: meg kell mozdítani az embereket, be kell avatkozni a folyamatok­ba. Művekkel főként. Természe­tesen vannak új problémák, de ezek más természetűek, mint amiről néhányan beszéltek. In­gerelt, amikor arról vitatkoztak, hogy mi az új és mi a régi, a ré­gi lehet-e új és így tovább. A szamárságok mindig bosszanta­nak. A művészeknek sohase mondható meg előre, mit csinál­janak, mert ez és ez az új művé­szet ... — Korábban egyszer azt mond­ta, hogy a művészet egy előreha­ladó laboratóriumi kutatás, ke­resés. — Természetesen, persze. A fejlődő technológia növeli a ki­fejezési lehetőségeket. Ha nincs vaskés, Pheidias nem faraghat­ta volna ki márványszobrait. A múzeumban nem a vaskést ál­lítják ki, hanem az ezzel készült alkotást. 'Az elektronika korunk vaskése. A közönség elé nem a komputer kerül, hanem amit ez­zel csinálnak. A komputer a mai kar zongorája. Vannak, akik azt hiszik, hogy a Föld létezni fog 4—5 milliárd évig és addig egy ecsettel fognak vászonra pingálni, zongorán komponálnak, képtele­nek elképzelni a világ gyors vál­tozását. — A művészet is követi a gyors változásokat? — Követi? A technológiánál is gyorsabb a fejlődés a technoló­gia által a művészetben. Az al­kotás alapos felkészültséget igé­nyel. Hiába mondják transzavant- gardnak vagy mit tudom én mi­nek, ha egy kupac vasat összehe- gesztenek, vagy odaköp valaki a falra és kinevezik műalkotás­nak, vagy valaki beleszellent a számítógépbe. Ki kell számítani a programot és az jó az egészben, hogy a komputer révén 120 hang­ból tüdők másodpercenként hang­zást csinálni. Elképzelheti, mit lehet hangzás szempontjából a zenében kifejleszteni. — Min dolgozik mostanában? — Az eszmék mozgásáról írok könyvet. Lyon tanácsa elfogadta az általuk megrendelt munkámat. Az új metró egyik állomására terveztem az aluljárótól a sínekig és a föld felett egyaránt látható, 30 méter magas kompozíciót. Itt is a funkcionális fényprogram a legfontosabb. Amikor az állo­máshoz közeledik egy szerelvény, villognak a fénycsövek, így az utcákon közeledők is tájékozód­hatnak a forgalomról. — Már háromszor ránknyitot­ták figyelmeztetően az ajtót: várják. Csak annyi időm ma­radt, hogy a következő szeminá­riumról érdeklődjem. — Valószínűleg egy nagy, lát­ványos szabadtéri műsort csiná­lunk legközelebb. Foglalkozunk a kibernetika és a városrendezés kapcsolatait elemző szeminári­ummal is, de ennek előkészítésé­hez két-három év szükséges. — Köszönöm, hogy szakított időt a beszélgetésre. Heltai Nándor T ÄRLATNAPLÓ • Stig Ghyfle: Szimpozion-ente­riőr. I l i l Nemzetközi zománcművészeti kiállítás KONCZEK JÓZSEF: Legalább ötszáz oda már háromkor megébredt, s amint fél- könyékre fordulva cigaretta után kotorászott az ágy mellé tett széken heverő nadrág zse­bében, beindult benne a motor. „Legalább ötszáz forint kellene." Tegnap kapták az értesítést, hogy kiutalták nekik a lakótelepi lakást, az asszony már délután meg is nézte, s azzal fogadta az este, hogy költözzenek mielőbb. „Házmesterlakás, hát nem ér­ted, földszint, központi fűtés..." — mondogatta neki szinte áhitatosan. Igaz, ott az asszony kisöp- ri az öt lépcsőházat, hetente egyszer fölmossa min­det, télen persze a havat is kell lapátolni, amel­lett otthon maradhat a négy gyerekkel, ez nem rossz. Ennél a beázott falú szoba-konyhánál sok­kal jobb. Csakhogy messze van. Kiskocsin külön­ben sem lehetne átvinni a konyhaszekrényt meg a heverőket. Szóval fuvar kell. Vagy menjenek csak oda a bútorok nélkül? Szőnyegpadlós szobák, azt mondja az asszony, még a földön is lehet aludni. No és a dunnák hogy kerülnek át? Fizetésig három hét van még. Háti Mire a tartozásaikat törleszti, megint úgy járnak, mint ebben a hónapban. mióta Semseynél dolgozik, sokkal hosszabb a nap. Az a kis lakatosműhely a belvárosi bér­ház alagsorában nem rossz üzlet Semsey- nek. Lehetne tőle előleget kérni, ha itthon volna. De hát a főnök négy napja kivette a kasszából az összes pénzt, s neki meg a segédnek azt mondta, hogy éljenek, amiből tudnak. Itt az anyag, itt van­nak a gépek, egy hónapig tartsák el magukat. El­utazott a babájával a Balatonra, minimum húsz­ezret vitt el, nem rossz. Egy hónapra elég lesz az­zal a tizenöttel, amit otthonról hozott él. Barátom, harmincötezer egyben. \Az asszony az éjjeli portá­si fizetését három hét múlva kapja meg. ö meg meg sem merte itthon mondani, hogy ebben a hó­napban lSemsey 'nem ad fizetést. Tegnap este, amikor feleztek a segéddel, százöt­ven forint jutott. Egy százast az asszonynak adott este, s ma mi lesz? Ha beszédül a műhelybe vala­ki, akinek elromlott a zárja, vagy valami virág­tartót akai{ fabrikáltatni, az nem több bevétel a tegnapinál. Feltéve, ha azonnal fizet. Csak lehet valahol szerezni őt kilót délig. Ahogy az asszony is felébredt öt körül, kimászott az ágy­ból, s azt /mondta neki, jól van, egykor itt lesz egy gépkocsival rámoljanak össze. A segédet hiába kérdezte, ötszáz? Megitták a villanyrezsón melegített zacskós tejeskávét, neki­láttak a tízezer darabos rendelésnek, ki a fene lát ebből pénzt, ezt nem zsebből fizetik, s már tiz ó^a is elmúlt, amikor még mindig nem tudta, mit csináljon. Legjobb lett volna be sem jönni, hanem a csar­nokban kezdeni. Zöldpaprikával, uborkával, almá­val teli a piac, kilencig, tízig meglett volna az ötös. Több is. Most már? Mindjárt tizenegy. A segéd áthívta egy sörre a szomszédba. Megitták. A kávéra nem esett jól. Ha Lulu beállítana, tőle még lehetne. Ezek itt mind tudják, hogy a gyárat otthagyta Semsey kedvéért, előttük 6 valaki. Ba- lajkót, a csapost, esetleg. A, az úgysem ad. A franc vigye el, de szerencsétlen tud lenni az ember. C sak beállítana valami nyúl. Egyből előleget kérne tőle, gondolta, amikor már ismét a padnál állt. Senki. A macska az udvarról fél tizenkettő köijiil odafeküdt a felső lépcsőre, Ahová már besütött a nap. Vagy jönne a művésznő a térválasztójáért, kész egy hete. Az is elment nyaralni. A fúrófej a jobb hüvelykujján kapta el a kör­möt. A vén azonnal elborította az ujját, de nem történt különösebb baj. A segéd bekötözte az első­segély-ládából. Azért sajgott, lüktetett. Delet harangoztak a rádióban, amikor a bleken- dekkeri becsavarta egy szombati Népszabadságba. Majd jövök — mondta a segédnek, az meg finto- ros mosollyal nézte, amint a csomagot az oldalá­hoz szorítva felmegy a fénybe. Ezerkettőt adott érte a becsüs. Két ötszázast meg két százast. A piac sarkán talált szabad gép­kocsit. Négyet ígért. Egy forduló, nem kell segítség. Amikor a drótkerítéséé kaput kinyitotta, odébb kellett dobálnia az ottgonabokrok mellett ember- magasan felhalmozott ncugy keménypapír-dobozokat. Amióta meghalt az öreg, nincs aki Összelapítsa, és a kiskocsira drótozva hordja át a műszaki boltból. Azok meg csak bedobálták a kerítésen át. Mennyi olajkályhát, bojlert, tévét adtak el ia tavasz óta. A sofőr először azt hitte, ezekben a nagy dobo­zokban van a szállítani való, de amint látta, ho­gyan dobálja befelé őket, majd a fordulás után észrevette a falnak támasztott két szekrényt, a he­ver őket, a konyhaszékeket, nem kérdezett többet. Beszállt az asszony a sofőrhöz, ő meg hátul üldö­gélt az Jegyik /szekrényen. Az edények egy zsákban zörögtek, a dunnák lepedőbe kötve a heverőkön himbálóztak. A lakótelepen majdnem mindegyik lépcsőház előtt autók álltak, .rakták le róluk a bútorokat. Előt­te keretes festményeket helyezett egymásra egy pi- zsamás-ballonkabátos asszony. kkor öntötte el agyát a düh, amikor felné­zett az \ablakokra. |A harmadikon meg a ne­gyedikem cigarettázó, itt-ott kávéscsészék­ből iszogató nők {nézegettek lefelé. Hogy mit be­szélnek, azt nem lehetett hallani, de viselkedésük­ből látta, hogy az újonnan érkezettek holmiját né­zegetik. „Kiértékelik a nyomorúságunkat’’! — gondolta. Persze nem lett volna ezt olyan köny- nyü bebizonyítani, ha teszem fel, valaki megkér­dezte volna, hogy hát imivel lis bántották .meg. A nézelődők nem tettek rá hangos megjegyzést, nem mutogattak, ment, még ia gyerekek 11sem, sőt az ő feleségénél sokkal csinosabb, igen, még így, az ab­lakban icigarettázva, tehát otthoniasan is sokkal csinosabb /asszonyok arcán isem lehetett Volna egy­értelműen felfedezni a lenéző gúnyt, azt meg vég­képp nem lehetne /mondani, hogy valaki is lebigy- gyesztette volna szája sarkát. Talán csak az a kon­tyos, amint ti kávéscsészét emelve visszalépett a füg­göny mögé, és egy másik nőnek, talán a szomszéd- asszonyának valamit a fülébe \súgott, emez pedig elhúzta száját, és bólintott, talán csak az... Amint ott jdllt ja \szép járdán, la frissen Vakolt falak és a ragyogóan tiszta /ablakok előtt a rozzant ágynál, ma­ga is el tűnődött -rajta, hogy talán inkább szégyell­ni Ipaló laz iegész, de mégis inkább dühöt érez. Fe­lesége az egyik ágyat próbálta beljebb húzni, hogy szabad eljáróit hagyjon a járdán, ő meg csak néz­te. Nézte az asszonyt, és tudta, hogy tulajdonkép­pen rá dühös,, éppen azért, mert, az láthatóan nem érzett túl a matyójukon, teljesen elfoglalta' a do­log, nem hogy valamiféle vetélytársakat nem vesz észre az ablakban nézelődökben, hanem az egész helyzetet sem érzékeli. S mivel a sofőrrel úgy egyezett meg, hogy nem ' kell segíteni, az kezét zsebre dugva ráérősen sétálgatott a járdán, bené­zett a távolabb lévő lépcsőházba, várta, ‘mi lesz. „Hagyd" — /mordult az asszonyra, i— „Mindjárt hozom a többit is!" Az asszony utána fordult, kér­dezte volna, hogy mit akar még hozni. A gázrezsó ott maradt, azon kívül meg itt van minden. De 5 csak ment a sofőrhöz. „Végeztünk?" — kérdezte tőle a 'sofőr. „Úgy alakult, hogy még lesz két for­duló." zótlanul hajtattak vissza. Közben a kisfiú meg a kislány megjöttek az iskolából, a nagymama levest y mert ne­kik, az utolsó, ott maradt fazékból. Paradicsomle­vest. Aztán odaállt az ajtóba, kezében a szedőka­nál, nézte, Imit csinál az üres dobozokkal, ö pedig rakta, /rakta, tologatta a kocsi platóján, fölé tor­nyozta a második, a harmadik sort is. A sofőr még az előbbinél is nagyobb csendben maradt, amikor már a forgalmas utcán haladtak a fuvarral. A zománoművészeti 'alkotótelep kiállítása minden évben a megye képzőművészeti életének rangos eseménye. Az eddigi tárlatokról már ismerős szov­jet és magyar alkotók mellett az idei, tizenegyedik bemutatkozáson új neveket kell megjegyeznie a lá­togatóknak: ugyanis az anyag jelentős részét len­gyel, csehszlovák, NDK-beli, svéd és dán művészek produkciói alkotják. Járási Ildikó Nő szfinxszel, Nimfa és faun, vala­mint Nővérek című alkotásai illeszkednek abba az ez alkalommal is jellemző tematikus sorba, ame­lyet a pogány, a keresztény és a görög mitológia alakjai ihlettek, s amelyekben eszközként-tárgy- ként figurálisán is jelen van az ember. Kalmáxné Horóczi Margit festészetében kialakí­tott stílusának témád, eszközei érdekes módon, új anyagban, de a szokásos tartalmakat közvetítve je­lennek meg. Goót Imre viszonylag terjedelmes anyagával azon kevesek közé tartozik, akik témában, előadásmód­ban nem csak az elmúlt évek folyamán kialakított saját hagyományaikat követik. A Színminták arany- metszésben, s a Holttest a város alatt a festészet­ben felfedezett, de a zománcban is otthonosabbá tett szimpatikus festői játék. • Járási Ildikó: Nő démonok­kal. Morelli Edit az idén hatodik alkalommal dolgozott az alkotó­telepen. Lapjain — Árnyékban, Kakaska, Madaras, Szeretet — elvont fogalmakat jár körül, képi elemeiben a népművészet és a a szürrealizmus formai lelemé­nyeit idézve. Papp György Szegedről érke­zett, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára. Alkotásain a fa mint alap — amely a zománcmű­vészetben ritkán marad csak ke­ret, inkább a térbe emelés esz­közeként, félig-meddig plaszti­kai elemként van jeles — nyoma­tékosan zárja körül a világos szerkezetű, erősen tagolt kompo­zíciókat. Papp György is szíve­sen próbálja ki a Lovacskák „zo- máncosabb”, anyagszerűbb meg­oldása mellett az anyagban rej­lő dekoratlvitást és festőiségét Babona című alkotásában. A kiállítás egyik sajátos szín­foltja Eugeniusz Molski anyaga, melyben az áttört, zománccal szí­nezett féfrikompozíeió, az Eroti­ka mellett a Szünet, a Modus vi­vendi című lapokon a színekben és formában egyaránt megjele­nő hétköznapi gondjainkat fel­erősítő expresszivitás dominál. Produkcióinak legjava ; egy-egy hangos, de azért nagyon is jól artikulált kiáltás. Stig Ghyfle Szímpozlon-ente- riőrje friss látásmódjával, tárgy­szerű és tényszerű naprakészsé­gével, ám nem igazán zománcba illő rajzos, „grafikus" kifejezés- módjával ugyancsak a direkten fogalmazók táborába tartozik. Ingeborg Nilsson Apokalip­szis I—IV. sorozata komor szín- világú. Művein ragadozók marta­lékaiként jelenik meg az ember. Indulis Urbans Kecskeméti ünnep és Szülőföldemen című al­kotásai zománcból és fémből lét­rehozott térkonstrukciók, zomán­cozott plasztikák. Koznyecov Felix Dokumentum és Hegyes ország című kisméretű, a fehér és fekete mellett kont­rasztként csak a pirosra hagyat­kozó lapjai érzékeny játékok. Kokiashvili Vahtang Zenei kom­pozíció és Geometriai kompozí­mm KERESZTURY DEZSŐ: Sóhaj Minden szavam szeretném 'kemény kőbe vésni, de csak vétem vizekre; szivem hangját szeretném hű szivekbe szőni, de csak szórom szelekbe; ­amit kezdtem szeretném tiszta törvénnyel tenni, s teszem csonkán, bitangba} életemét szeretném jó emlékül éltetni, s viszi világ viharja; mag ha lenne szeretném i puha földbe temetni, hogy jöjjön eV Húsvitja. ció című alkotásaival — Eugeni­usz Molski mellett — egyike azon keveseknek, akik a szabad kísér­letezés szellemében a „zománc és vonal” idei célkitűzésére a leginkább odafigyeltek. Nonfigu­ratív kompozíciósorozat koránt­sem hűvös személytelenséggel, a mérték és az arányok geometriai eszközeivel építi föl valóban csak a vonalra (és színre) támaszkodva képei világát. Ravasz Erzsébet témaválasztá­sával, feldolgozásmódjával foly­tatja évek óta járt saját útját. A méltóságteljes, egyszersmind já­tékos Védett világok, Dél, Vízi világ — a vonal kiteljesítésének 1 másféle lehetőségeit mutatja. Kátai Mihály Az isten kardja 1 és Hermész születése című gótl- kus ívekbe zárt alkotásain jő technikai tudással, szokásos figu­ráival hoz létre szép arányokat,, meg nem zavart harmóniákat. György Enikő „szentségtörő’’,, stilizált, játékos kedvű ikonjai: Ikon-emlék, Intés, Boszorkány, derűssé oldották a . kötelezően fenséges és kötelezően tragikus, többnyire csak a technikai tudást csillogtató ' madonnák gyülekeze­tét. A XI. Nemzetközi Zománc­művészeti Alkotótelep kiállítása szeptember 4-ig tekinthető meg Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban. . Károlyi Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents