Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-10 / 187. szám

BODOR MIKLÓS NAPTÁRA

VENDÉGÜNK VOLT:

Nicolas Schöffer

Vendégünk?

Művei, kezdeményezései révén szüntelenül jelen van icépzőművészeti életünkben.

S|űrűn hazajár.

Mindvégig részt vett a jól rendezett, jól sikerült második Schöffer-szeminárium tanácskozásain, vitáin. Téved, aki úgy gondolná: díszelnökként. Segített a házigazda Dargay Lajosnak, vitázott, éberen védte elgondolásait. Kiheverte betegségét, energikus, új tervdken dolgozik. Többször felszólalt. (Jó volna sokszorosítva is olvasni a kalocsai előadásokat, vitákat!)

Szívesen válaszolt kérdéseimre.

— A magyar sajtó kedvezően fogadta a Magyar Műhely szerkesztőinek a meghívását, kalocsai munkaértekezletüket. Miért érezte szükségesnek jelenlétüket?

— Érdeklődéssel figyelem munkásságukat. Idehaza kevésbé ismerik törekvéseiket, pedig kellene, hogy többen tudjanak róluk, erről.a külföldön dolgozó három magyar irodalmárról, ök csinálták a programot is. Voltak benne fontos dolgok, akadtak érdektelenek, Rokonszenves volt számomra a fiatalok nyíltsága, vita- készsége.

— Pénteken délelőtt mérgesen kért szót az avantgárd mai irányait fejtegető előadás után.

— Világszerte passzivitásra készteti az embéreket a televízió, a modern technika. Ülnek és várják, hogy kapjanak valamit. A rockzenét én tiltakozásnak érzem: meg kell mozdítani az embereket, be kell avatkozni a folyamatokba. Művekkel főként. Természetesen vannak új problémák, de ezek más természetűek, mint amiről néhányan beszéltek. Ingerelt, amikor arról vitatkoztak, hogy mi az új és mi a régi, a régi lehet-e új és így tovább. A szamárságok mindig bosszantanak. A művészeknek sohase mondható meg előre, mit csináljanak, mert ez és ez az új művészet ...

— Korábban egyszer azt mondta, hogy a művészet egy előrehaladó laboratóriumi kutatás, keresés.

— Természetesen, persze. A fejlődő technológia növeli a kifejezési lehetőségeket. Ha nincs vaskés, Pheidias nem faraghatta volna ki márványszobrait. A múzeumban nem a vaskést állítják ki, hanem az ezzel készült alkotást. 'Az elektronika korunk vaskése. A közönség elé nem a komputer kerül, hanem amit ezzel csinálnak. A komputer a mai kar zongorája. Vannak, akik azt hiszik, hogy a Föld létezni fog 4—5 milliárd évig és addig egy ecsettel fognak vászonra pingálni, zongorán komponálnak, képtelenek elképzelni a világ gyors változását.

— A művészet is követi a gyors változásokat?

— Követi? A technológiánál is gyorsabb a fejlődés a technológia által a művészetben. Az alkotás alapos felkészültséget igényel. Hiába mondják transzavant- gardnak vagy mit tudom én minek, ha egy kupac vasat összehe- gesztenek, vagy odaköp valaki a falra és kinevezik műalkotásnak, vagy valaki beleszellent a

számítógépbe. Ki kell számítani a programot és az jó az egészben, hogy a komputer révén 120 hangból tüdők másodpercenként hangzást csinálni. Elképzelheti, mit lehet hangzás szempontjából a zenében kifejleszteni.

— Min dolgozik mostanában?

— Az eszmék mozgásáról írok könyvet. Lyon tanácsa elfogadta az általuk megrendelt munkámat. Az új metró egyik állomására terveztem az aluljárótól a sínekig és a föld felett egyaránt látható, 30 méter magas kompozíciót. Itt is a funkcionális fényprogram a legfontosabb. Amikor az állomáshoz közeledik egy szerelvény, villognak a fénycsövek, így az utcákon közeledők is tájékozódhatnak a forgalomról.

— Már háromszor ránknyitották figyelmeztetően az ajtót: várják. Csak annyi időm maradt, hogy a következő szemináriumról érdeklődjem.

— Valószínűleg egy nagy, látványos szabadtéri műsort csinálunk legközelebb. Foglalkozunk a kibernetika és a városrendezés kapcsolatait elemző szemináriummal is, de ennek előkészítéséhez két-három év szükséges.

— Köszönöm, hogy szakított időt a beszélgetésre.

Heltai Nándor

T ÄRLATNAPLÓ

• Stig Ghyfle: Szimpozion-enteriőr.

I

l

i

l

Nemzetközi zománcművészeti kiállítás

KONCZEK JÓZSEF:

Legalább ötszáz

oda már háromkor megébredt, s amint fél- könyékre fordulva cigaretta után kotorászott az ágy mellé tett széken heverő nadrág zsebében, beindult benne a motor. „Legalább ötszáz forint kellene." Tegnap kapták az értesítést, hogy kiutalták nekik a lakótelepi lakást, az asszony már délután meg is nézte, s azzal fogadta az este, hogy költözzenek mielőbb. „Házmesterlakás, hát nem érted, földszint, központi fűtés..." — mondogatta neki szinte áhitatosan. Igaz, ott az asszony kisöp- ri az öt lépcsőházat, hetente egyszer fölmossa mindet, télen persze a havat is kell lapátolni, amellett otthon maradhat a négy gyerekkel, ez nem rossz. Ennél a beázott falú szoba-konyhánál sokkal jobb. Csakhogy messze van. Kiskocsin különben sem lehetne átvinni a konyhaszekrényt meg a heverőket. Szóval fuvar kell. Vagy menjenek csak oda a bútorok nélkül? Szőnyegpadlós szobák, azt mondja az asszony, még a földön is lehet aludni. No és a dunnák hogy kerülnek át? Fizetésig három hét van még. Háti Mire a tartozásaikat törleszti, megint úgy járnak, mint ebben a hónapban.

mióta Semseynél dolgozik, sokkal hosszabb a nap. Az a kis lakatosműhely a belvárosi bérház alagsorában nem rossz üzlet Semsey- nek. Lehetne tőle előleget kérni, ha itthon volna. De hát a főnök négy napja kivette a kasszából az összes pénzt, s neki meg a segédnek azt mondta, hogy éljenek, amiből tudnak. Itt az anyag, itt vannak a gépek, egy hónapig tartsák el magukat. Elutazott a babájával a Balatonra, minimum húszezret vitt el, nem rossz. Egy hónapra elég lesz azzal a tizenöttel, amit otthonról hozott él. Barátom, harmincötezer egyben. \Az asszony az éjjeli portási fizetését három hét múlva kapja meg. ö meg meg sem merte itthon mondani, hogy ebben a hónapban lSemsey 'nem ad fizetést.

Tegnap este, amikor feleztek a segéddel, százötven forint jutott. Egy százast az asszonynak adott este, s ma mi lesz? Ha beszédül a műhelybe valaki, akinek elromlott a zárja, vagy valami virágtartót akai{ fabrikáltatni, az nem több bevétel a tegnapinál. Feltéve, ha azonnal fizet.

Csak lehet valahol szerezni őt kilót délig. Ahogy az asszony is felébredt öt körül, kimászott az ágyból, s azt /mondta neki, jól van, egykor itt lesz egy gépkocsival rámoljanak össze.

A segédet hiába kérdezte, ötszáz? Megitták a villanyrezsón melegített zacskós tejeskávét, nekiláttak a tízezer darabos rendelésnek, ki a fene lát ebből pénzt, ezt nem zsebből fizetik, s már tiz ó^a is elmúlt, amikor még mindig nem tudta, mit csináljon.

Legjobb lett volna be sem jönni, hanem a csarnokban kezdeni. Zöldpaprikával, uborkával, almával teli a piac, kilencig, tízig meglett volna az ötös. Több is. Most már? Mindjárt tizenegy. A segéd áthívta egy sörre a szomszédba. Megitták. A kávéra nem esett jól. Ha Lulu beállítana, tőle még lehetne. Ezek itt mind tudják, hogy a gyárat otthagyta Semsey kedvéért, előttük 6 valaki. Ba- lajkót, a csapost, esetleg. A, az úgysem ad. A franc vigye el, de szerencsétlen tud lenni az ember.

C

sak beállítana valami nyúl. Egyből előleget kérne tőle, gondolta, amikor már ismét a padnál állt. Senki. A macska az udvarról fél tizenkettő köijiil odafeküdt a felső lépcsőre, Ahová már besütött a nap.

Vagy jönne a művésznő a térválasztójáért, kész egy hete. Az is elment nyaralni.

A fúrófej a jobb hüvelykujján kapta el a körmöt. A vén azonnal elborította az ujját, de nem történt különösebb baj. A segéd bekötözte az elsősegély-ládából. Azért sajgott, lüktetett.

Delet harangoztak a rádióban, amikor a bleken- dekkeri becsavarta egy szombati Népszabadságba.

Majd jövök — mondta a segédnek, az meg finto- ros mosollyal nézte, amint a csomagot az oldalához szorítva felmegy a fénybe.

Ezerkettőt adott érte a becsüs. Két ötszázast meg két százast. A piac sarkán talált szabad gépkocsit. Négyet ígért. Egy forduló, nem kell segítség.

Amikor a drótkerítéséé kaput kinyitotta, odébb kellett dobálnia az ottgonabokrok mellett ember- magasan felhalmozott ncugy keménypapír-dobozokat. Amióta meghalt az öreg, nincs aki Összelapítsa, és a kiskocsira drótozva hordja át a műszaki boltból. Azok meg csak bedobálták a kerítésen át. Mennyi olajkályhát, bojlert, tévét adtak el ia tavasz óta. A sofőr először azt hitte, ezekben a nagy dobozokban van a szállítani való, de amint látta, hogyan dobálja befelé őket, majd a fordulás után észrevette a falnak támasztott két szekrényt, a hever őket, a konyhaszékeket, nem kérdezett többet.

Beszállt az asszony a sofőrhöz, ő meg hátul üldögélt az Jegyik /szekrényen. Az edények egy zsákban zörögtek, a dunnák lepedőbe kötve a heverőkön himbálóztak.

A lakótelepen majdnem mindegyik lépcsőház előtt autók álltak, .rakták le róluk a bútorokat. Előtte keretes festményeket helyezett egymásra egy pi- zsamás-ballonkabátos asszony.

kkor öntötte el agyát a düh, amikor felnézett az \ablakokra. |A harmadikon meg a negyedikem cigarettázó, itt-ott kávéscsészékből iszogató nők {nézegettek lefelé. Hogy mit beszélnek, azt nem lehetett hallani, de viselkedésükből látta, hogy az újonnan érkezettek holmiját nézegetik. „Kiértékelik a nyomorúságunkat’’! — gondolta. Persze nem lett volna ezt olyan köny- nyü bebizonyítani, ha teszem fel, valaki megkérdezte volna, hogy hát imivel lis bántották .meg. A nézelődők nem tettek rá hangos megjegyzést, nem mutogattak, ment, még ia gyerekek 11sem, sőt az ő feleségénél sokkal csinosabb, igen, még így, az ablakban icigarettázva, tehát otthoniasan is sokkal csinosabb /asszonyok arcán isem lehetett Volna egyértelműen felfedezni a lenéző gúnyt, azt meg végképp nem lehetne /mondani, hogy valaki is lebigy- gyesztette volna szája sarkát. Talán csak az a kontyos, amint ti kávéscsészét emelve visszalépett a függöny mögé, és egy másik nőnek, talán a szomszéd- asszonyának valamit a fülébe \súgott, emez pedig elhúzta száját, és bólintott, talán csak az... Amint ott jdllt ja \szép járdán, la frissen Vakolt falak és a ragyogóan tiszta /ablakok előtt a rozzant ágynál, maga is el tűnődött -rajta, hogy talán inkább szégyellni Ipaló laz iegész, de mégis inkább dühöt érez. Felesége az egyik ágyat próbálta beljebb húzni, hogy szabad eljáróit hagyjon a járdán, ő meg csak nézte. Nézte az asszonyt, és tudta, hogy tulajdonképpen rá dühös,, éppen azért, mert, az láthatóan nem érzett túl a matyójukon, teljesen elfoglalta' a dolog, nem hogy valamiféle vetélytársakat nem vesz észre az ablakban nézelődökben, hanem az egész helyzetet sem érzékeli. S mivel a sofőrrel úgy egyezett meg, hogy nem ' kell segíteni, az kezét zsebre dugva ráérősen sétálgatott a járdán, benézett a távolabb lévő lépcsőházba, várta, ‘mi lesz.

„Hagyd" — /mordult az asszonyra, i— „Mindjárt hozom a többit is!" Az asszony utána fordult, kérdezte volna, hogy mit akar még hozni. A gázrezsó ott maradt, azon kívül meg itt van minden. De 5 csak ment a sofőrhöz. „Végeztünk?" — kérdezte tőle a 'sofőr. „Úgy alakult, hogy még lesz két forduló."

zótlanul hajtattak vissza.

Közben a kisfiú meg a kislány megjöttek az iskolából, a nagymama levest y mert nekik, az utolsó, ott maradt fazékból. Paradicsomlevest. Aztán odaállt az ajtóba, kezében a szedőkanál, nézte, Imit csinál az üres dobozokkal, ö pedig rakta, /rakta, tologatta a kocsi platóján, fölé tornyozta a második, a harmadik sort is.

A sofőr még az előbbinél is nagyobb csendben maradt, amikor már a forgalmas utcán haladtak a fuvarral.

A zománoművészeti 'alkotótelep kiállítása minden évben a megye képzőművészeti életének rangos eseménye. Az eddigi tárlatokról már ismerős szovjet és magyar alkotók mellett az idei, tizenegyedik bemutatkozáson új neveket kell megjegyeznie a látogatóknak: ugyanis az anyag jelentős részét lengyel, csehszlovák, NDK-beli, svéd és dán művészek produkciói alkotják.

Járási Ildikó Nő szfinxszel, Nimfa és faun, valamint Nővérek című alkotásai illeszkednek abba az ez alkalommal is jellemző tematikus sorba, amelyet a pogány, a keresztény és a görög mitológia alakjai ihlettek, s amelyekben eszközként-tárgy- ként figurálisán is jelen van az ember.

Kalmáxné Horóczi Margit festészetében kialakított stílusának témád, eszközei érdekes módon, új anyagban, de a szokásos tartalmakat közvetítve jelennek meg.

Goót Imre viszonylag terjedelmes anyagával azon kevesek közé tartozik, akik témában, előadásmódban nem csak az elmúlt évek folyamán kialakított saját hagyományaikat követik. A Színminták arany- metszésben, s a Holttest a város alatt a festészetben felfedezett, de a zománcban is otthonosabbá tett szimpatikus festői játék.

• Járási Ildikó: Nő démonokkal.

Morelli Edit az idén hatodik alkalommal dolgozott az alkotótelepen. Lapjain — Árnyékban, Kakaska, Madaras, Szeretet — elvont fogalmakat jár körül, képi elemeiben a népművészet és a a szürrealizmus formai leleményeit idézve.

Papp György Szegedről érkezett, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára. Alkotásain a fa mint alap — amely a zománcművészetben ritkán marad csak keret, inkább a térbe emelés eszközeként, félig-meddig plasztikai elemként van jeles — nyomatékosan zárja körül a világos szerkezetű, erősen tagolt kompozíciókat. Papp György is szívesen próbálja ki a Lovacskák „zo- máncosabb”, anyagszerűbb megoldása mellett az anyagban rejlő dekoratlvitást és festőiségét Babona című alkotásában.

A kiállítás egyik sajátos színfoltja Eugeniusz Molski anyaga, melyben az áttört, zománccal színezett féfrikompozíeió, az Erotika mellett a Szünet, a Modus vivendi című lapokon a színekben és formában egyaránt megjelenő hétköznapi gondjainkat felerősítő expresszivitás dominál. Produkcióinak legjava ; egy-egy hangos, de azért nagyon is jól artikulált kiáltás.

Stig Ghyfle Szímpozlon-ente- riőrje friss látásmódjával, tárgyszerű és tényszerű naprakészségével, ám nem igazán zománcba illő rajzos, „grafikus" kifejezés- módjával ugyancsak a direkten fogalmazók táborába tartozik.

Ingeborg Nilsson Apokalipszis I—IV. sorozata komor szín- világú. Művein ragadozók martalékaiként jelenik meg az ember.

Indulis Urbans Kecskeméti ünnep és Szülőföldemen című alkotásai zománcból és fémből létrehozott térkonstrukciók, zománcozott plasztikák.

Koznyecov Felix Dokumentum és Hegyes ország című kisméretű, a fehér és fekete mellett kontrasztként csak a pirosra hagyatkozó lapjai érzékeny játékok.

Kokiashvili Vahtang Zenei kompozíció és Geometriai kompozímm

KERESZTURY DEZSŐ:

Sóhaj

Minden szavam szeretném 'kemény kőbe vésni, de csak vétem vizekre;

szivem hangját szeretném hű szivekbe szőni, de csak szórom szelekbe; amit kezdtem szeretném tiszta törvénnyel tenni, s teszem csonkán, bitangba}

életemét szeretném jó emlékül éltetni, s viszi világ viharja;

mag ha lenne szeretném i puha földbe temetni, hogy jöjjön eV Húsvitja.

ció című alkotásaival — Eugeniusz Molski mellett — egyike azon keveseknek, akik a szabad kísérletezés szellemében a „zománc és vonal” idei célkitűzésére a leginkább odafigyeltek. Nonfiguratív kompozíciósorozat korántsem hűvös személytelenséggel, a mérték és az arányok geometriai eszközeivel építi föl valóban csak a vonalra (és színre) támaszkodva képei világát.

Ravasz Erzsébet témaválasztásával, feldolgozásmódjával folytatja évek óta járt saját útját. A méltóságteljes, egyszersmind játékos Védett világok, Dél, Vízi világ — a vonal kiteljesítésének 1 másféle lehetőségeit mutatja.

Kátai Mihály Az isten kardja 1 és Hermész születése című gótl- kus ívekbe zárt alkotásain jő technikai tudással, szokásos figuráival hoz létre szép arányokat,, meg nem zavart harmóniákat.

György Enikő „szentségtörő’’,, stilizált, játékos kedvű ikonjai: Ikon-emlék, Intés, Boszorkány, derűssé oldották a . kötelezően fenséges és kötelezően tragikus, többnyire csak a technikai tudást csillogtató ' madonnák gyülekezetét.

A XI. Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep kiállítása szeptember 4-ig tekinthető meg Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban.

.

Károlyi Júlia