Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-07 / 184. szám

1985. augusztus 7. • PETŐFI NÉPE • 5 HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Az első magyar nyelvű katonai szabályzat Hűn négyzet, méter. Tizenkét vaiégy. A rend nem mondható éppen katonás, nak. Ax egyik ajtót befaiaz* ták. Jelenleg az olajkétyhánmk sincs helye, Igaz, most nem kell, de hová teszik télen? Az előtérben asztatok, televízió, ez az „ebédld" — a reg- gell, a vacsora elfogyasztásának szín- helye. Innen nyílik a zuhanyozó, egy szál zuUanyrózsájával, s egyetlen csapjával. A szűkös bejárati folyo­són szekrények, az ajtajuk nem csu­kódik rendesen. A sarokban gumi* csizmák, cipők. Ilyen környezetben élnek az értelmi fogyatékos gyerekek a Városföldi Állami Gazdaság vé- dőmunkahelyén. Olyan feladato­kat látnak el, amelyekkel meg tudnak birkózni. Bért is kapnak munkájukért. Tulajdonképpen lelkesednünk kellene, hogy tizenkét középsú­lyosán sérült gyermekről gon­doskodnak Városföldön. Bács- Kiskun megyében ez az egyet­len ilyen jellegű intézmény. Ám az örömünk nem teljes, az el­helyezésüket látván kérdések fo­galmazódnak meg: miért nem ja­vítanak helyzetükön, miért kell ilyen lehangoló viszonyok között élniük? Talán majd később Bokros Sándor, az állami gaz­daság igazgatóhelyettese 1983- ban került ^Városföldre, akkor már létezett a védőmunkahely. — A munkavedelem szigorú szabályokat ír elő — kezdi a be­szélgetést —, s ezek vonatkoznak az értelmi fogyatékosokra is. Elég nehéz a dolgunk. Egyre kevesebb helyen tudjuk őket foglalkoztat­ni. Kezdetben a sertéstelepen dolgoztak, de ez időközben meg­szűnt. Jelenleg a parkban, a kert­ben, a majorban szorgoskodnak, fákat, virágokat ápolnak, locsol­nak. Négyen rakodómunkát vé­geznek. Igyekszünk őket úgy elhelyezni, hogy mindig legyen velük — vagy a közelükben — felnőtt, aki odafigyel rájuk. A sikerélményért mindent megcsi­nálnak a gyerekek, nincs is kifo­gásunk ellenük. — Olyan feladatokat bíznak rá­juk, amelyeket mások nem vál­lalnának el? — Nehéz manapság gyalog­munkást kapni. A gyerekek pe­dig óriási lelkesedéssel locsolnak, nagy gonddal ápolják a füvet. — Az értelmi fogyatékosok számára élmény, hogy számíta­nak rájuk, találkoznak a munká­val. Ugyanakkor a gazdaság szá­mára is hasznos, hogy segíte­nek ... — Ennél azért főbbet jelente­nek számunkra. Nem kis felelős­ség velük dolgoztatni. Másként viselkednek, mint az egészséges emberek. Ami még nagy problé­mánk: a folyamatos, hasznos fog­lalkoztatás. Már említettem áz előbb, hogy egyre kevesebb az olyan feladat, amely kimondot­tam nekik való. De nem szabad csak erről az oldalról megközelí­teni a témát. A gyerekeknek szük­ségük van arra, hogy lefoglalják az idejüket, s környezetük hasz­nosnak ítélje meg tevékenységü­ket. Sok szempontot figyelembe kellett vennünk, amikor alkal­maztuk őket. S nem az vezérelt bennünket, hogy hasznot húz­zunk munkájukból, s nem is az, hogy más nem -vállalná azokat a tennivalókat, amelyeket nekik ki­osztunk. Rendes munkabért fi­zetünk, üzemi konyhán ebédel­nek, szabadságot vehetnek ki, ugyanúgy, mint más dolgozóink. — Csak éppen a szálláshelyük állapota kifogásolható ... VÉDŐMUNKAHFXY FIATALOKNAK Tizenkét vaságy — Egyelőre ez a helyzet. Ré­gebben gondoltunk arra, hogy a magtárépületet átalakítjuk, rend- betesszük, s ott helyezzük el a tizenkét értelmi fogyatékos gye­reket. A terv meghiúsult, nem volt rá pénzünk. Időközben lét­számcsökkentésre is sor került nálunk. Úgy határozott a gaz­daság vezetősége, hogy a gyere­kek maradnak. Visszatérve a je­lenlegi állapotokhoz: nem vál­lalkozhatunk nagyobb beruhá­zásra. Pillanatnyilag ennyit tu­dunk tenni a gyerekekért. Talán majd később lesz mód a változ­tatásra. Állandó szolgálatban Reggel hatkor ébresztő, fél hét­kor reggeli. Az első csoport munkába indulása hét órakor, a másodiké negyed nyolckor. Az ebédet a munkahelyen fogyaszt­ják el, pontosan délben. Szabad- foglalkozás: fél négytől este ha­tig. Vacsora hatkor. Utána tisz­tálkodás (mosás, szekrényrende­zés, cipőpucoláis), majd gyógy­szerelés. Televíziót fél tízig néz­hetnek a napi program befejezé­seképp a dolgos értelmi fogyaté­kos gyerekek. Fél tízkor: takaro­dó. Másnap kezdődik minden elölről. S így megy^ez 1982 ősze, a védőmunkahely létrejötte óta. ^Harkai József neVifő: — Húsz négyzetméteren tizen­két gyerek ... Közülük nyolc epi­lepsziás ... Nem igaz, hogy ne­kik ez a környezet megfelel. Majd csak változtatnak a helyzeten, hiszen állandóan zaklatom az il­letékeseket ez ügyiben. A megye különféle helyeiről jöttek ide a gyerekek, legtöbben tanyáról. Megmondom őszintén, kezdetben sok probléma volt velük, olyas­mit is kifundáltak, hogy az éle­temmel fizethettem volna ... Sze­rencsére ma már nincsenek kri­mibe illő dolgaik, néha ugyan egy-egy szökés azért előfordul. Sokat foglalkozok a gyerekekkel, úgy látom, elfogadtak. A legfon­tosabbnak az őszinteséget tar­tom, sohasem szabad hazudni ne­kik. Voltunk együtt strandon, áruházba viszem őket. Van, aki már önállóan vásárol a boltban, s hazautazáskor egyedül indul el. — Itt van az épület végében a lakása. Éjszaka is szolgálatban van?-r- Ha valami probléma adódik, rögtön hozzám szaladnak. Bi­zony, éjszaka is. Állandó készen­létben vagyok, huszonnégy órás a munkaidőin. Ezt persze senki sem mondta, de nem lehet a gye­rekeket felügyelet nélkül hagyni. Éppen ezért nagy gond számom­ra, hogy szabadságra sem akkor megyek, amikor szeretnék, ha­nem olyankor, amikor tudok he­lyettesről gondoskodni. Most vég­re sikerült, de csak öt napról le­hetett szó. — A gyógypedagógiai intéze­tekben sokan hiába szereznek diplomát, rövid időn belül pá­lyát módosítanak, önt mi tartja Városföldön? — Megszerettem a tizenkét fi­út. Az a legnagyobb öröm, hogy megtanultak késsel-villával en­ni, varrni, írni, s már olvasnak is néhányan. Nem nézem, hogy értelmi fogyatékosok, teljes ér­tékű emberekként tartom őket számon. Olvasás, számolás, hely­ismeret, történelem a mi óraren­dünk alapja. — Még egyet áruljon el: meny­nyi a fizetése? — Háromezer-hétszáz forint. A gazdaság adott másodállást, onnan' kétezer-ötszázat kapok. Ebből kell a családomat eltarta­Egető gondok Vajon, mi a véleménye dr. Kal­már Sándornak, a 'kecskeméti Vá­rosi Tanács egészségügyi osztálya vezetőjének a városföldi védő­munkahelyről? Lát-e megoldást, annak reményét, hogy emberibb környezetben élhessenek a gye­rekek? — Ez óv januárjában kötöt­tünk a városföldiekkel egy meg­állapodást. Eddig tulajdonkép­pen nem volt semmilyen jogsza­bály arra, hogy védőmunkahely- lyé nyilvánítsuk. Újból felülvizs­gáljuk majd a körülményeket, s határozatot hozunk arról, hogy kik alkalmazhatók az értelmi fo­gyatékosok közül Városföldön. Az sem világos eléggé, hogy mi­lyen feladatokat kell ellátni a ne­velőtanárnak, mik a gazdaság kötelességei. A védőmunkahely az egyesített szociális intézmé­nyekhez tartozik, a nevelő — akit mi jelölünk ki — a fizetését is onnan kapja. Ismerjük az ottani, elszomorító állapotot. Nemrég a megyei főorvos járt Városföldön, s meg is határozta, hogy mi az, amin változtatni kell. Nincs meg­oldva az élelmiszer-tárolás, nem otthonosak a helyiségek, festésre lenne szükség, nincs házirend, te­lefon. Mindezek megoldása az állami gazdaságra vár, nekik kell alkalmassá tenni a védőmunka­helyet. • Égető gondok vannak tehát megyerik egyetlenegy munkás- szállással rendelkező .védőmun­kahelyén. Az értelmi fogyatékos gyerekek amúgy sem rózsás hely­zetén akkor segíthetnénk igazán, ha Bács-Kiskun más településein szintén létrejönnének védőmun­kahelyek. De úgy, hogy a városa földiekhez hasonló problémák­kal ne kelljen szembeszállniuk az alapítóknak. Borzák Tibor II. Rákóczi Ferenc neve örökre összeforrott hazánk történetével. Nincs senki, aki ne tudná, ki volt a ve­zérlő fejedelem. Működé­sének mégis van olyan te­rülete, amely kevéssé is­mert: az a munka, amelyet a felkelt sereg fegyelmezett haddá szervezéséért fejtett ki. Rákóczi már 1707 előtt is adott ki több mint egy tucat részletes hadi sza­bályzatot, valamint több várszolgáiati rendtartást, tábori és gyakorlati sza­bályzatot, mégpedig — s ez nagyon lényeges — ma­gyar nyelven. De a koronát erre a munkára az 1707. évi ónodi országgyűlésen törvényerőre emelt, ma­gyar nyelvű szervezési szabályzata (Regulamen- tum) és a hozzá csatolt szolgálati szabályzata (Edic- tum) rakta föl. Jelentősé­ge hadtörténeti és nyelvtörténeti szempontból azért nagy, mert ez az első, teljes, magyar nyelvű ál­talános katonai szabályzatunk, és az első összefüggő magyar kato­nai büntetőtörvénykönyvünk. Ez­zel — közei két évszázad után — ismét döntő szerephez juttat­ta katonai életünkben az addigi német és latin helyett a magyar nyelvet. A szabályzat az ezredek részé­re korábban kiadottak felhasz­nálásával, a leszűrt tapasztalatok figyelembevételével, most már a- teljes haderőre alkalmazva került az országgyűlés elé. Előkészíté­sét a Bercsényi Miklós vezette bizottság végezte, a tervezetet Kajaly Pál főhadbíró és Vay Ádám udvari marsall terjesztet­te elő. A .jegulamentum" szó a kora­beli szótár szerint „zsinórmér­ték”, amely a mai értelemben a hadsereg szervezésével, beosztá­sával, élelmezésével és fizetésé­I L i:'w8ag» Mmm \ mts&sZmas.'mßmnX Rákóczi fejedelem arcképe. vei foglalkozó szervezési szabály­zat. Az „adictum” magyarul ugyancsak a korabeli Pápai-Pa- riz szótár szerint — mert hiszen ezt forgatták Bercsényiék — „pa­rancsolat”, vagyis viselkedést elő­író szolgálati szabályzat. A szervezési szabályzat hét részből áll. Áz I. rész 12 létszám- és fizetési táblázatot tartalmaz, „ ... minthogy a fizetés zabolája a rendnek s az engedelmesség­nek”. A II. rész tartalmazza a fizetés, az abrak és a ruházat ki­osztásának módját, a lakosság hadi hozzájárulását. Intézkedik az újoncokat sorozó bizottságok­ról, valamint arról, hogy a tisz­tek havi zsoldjának minden fo­rintja után egy garast le kell vonni a közös ezredkassza céljai­ra, pénzügyi tartalékalapra. A III. rész a hadak téli elszálláso­lásáról, a rendfenntartásról, a nyári kihelyezésekről, továbbá a beszállásolás alól mentes épü­letekről intézkedik. .Az V. rész KÉPERNYŐ Moszkvai kapcsolás A Világifjúsági és Diáktalál­kozóról naponta jelentkeztek a tévé munkatársai. Nehéz dolguk lehetett abban a forgatagban, de munkájuk révén sok százezren viszonylag hiteles képet kaptak a barátkozás nagy alkalmáról. Talán az ilyenkor elkerülhetet­lenül szükségesnél többször lát­hattunk, hallhattunk felszínes, formális riportokat, mondjuk ki, közhelyeket. Ha megnyilatkozá­sok, a szavak olykor-olykor hi- vataloskodóbbnak mutatták is, a valóságosnál a világ mincíen ré­széből érkező fiatalok találkozó­ját, a képek pontosan tükrözték, hogy mi is történt a szovjet fő­városban. Nemcsak a látványos­ságra gondolok! (Bravúrosan köz­vetítették a nyitó- és a záróün­nepség pillanatonként változó BOCSÁK MIKLÓS Elátkozott sporttörténetek Amerikai utazás • Ebéd után jólesik a pihend; . (Méhest Éva felvételei) ■ (3) De maradjunk még a té­nyéknél. Íme a napló: „OKTOBER 4. És megkezdődik a világbajnokság. A szuperklasz- szisok száma csökkent, a klasz- szisoké nőtt, a sok-sok hasonló képességű versenyző izzasztóan szoros harcokat vív egymással. Amelyik súlycsoportnak nincs egy Vardanyanja, egy Urrutiája — ott minden előfordulhat. Ott nem csupán a felkészültség dönt, ha­nem az is, hogy az adott pilla­natban ki a legjobb, a legelszán­tabb. Mint a világon mindenütt, ebben a jellegzetesen amerikai kisvárosban sem csupán a rekor­dok, hanem a küzdés maga lel­kesíti fel az egyetemi csarnok fő­leg diákokkal zsúfolt nézőterét. Vastaps csattan, amikor a már elparentált, Montrealban disz­kvalifikált olimpiai bajnok, az „öreg" lengyel Kaczmarek egy teljes percig viaskodik á 17.2,5 kilóval... De sikerrel viaskodik. Miként a japán Simaja, aki mé­tereket szalad, míg megáll a ha­talmas vastömeggel, az NDK-beli Wenzel, aki másodpercekig resz­ket, de megfékezi a reszketését... A mieink is számtalanszor áll­nak a siker kapujában. Sokszor nem is kellene más, mint Kacz- marekhez, Wenzelhez, Simájá­hoz hasonló módon megküzdeni a már fejük fölött levő súllyal... De nem küzdenek meg! Pedig már a VB első napján a lepkesúly rajtja előtt — ami­kor kiderült, hogy nincs itt az el­múlt öt év két legnagyobb sztár-- ja, az ötszörös világbajnok Nasz- sziri és az olimpiai, világ- és Eu- rópa-bajnok Voronyin — arany­álmokat kergettek. Az idei világ- ranglistát a magyar Kőszegi György vezeti. Most vagy soha, mondják a mieink táborában. A két magyar kezd utoljára. Első gyakorlataik még biztatóak, de korai az öröm. Mintha ezt köve­tően megbénulnának. Kőszegi, aki már 1974-ben 106 kilót szakí­tott, most nem jut tovább 102,5- nél. összesen 12 gyakorlatukból mindössze négy jó, a lökésnél ki­fejezetten az az érzésünk, hogy minden erő elszállt a két .magyar tagjaiból. És nemhogy arany nél­A’ M A GY A R ORSZÁGI CORFOEDEIMLTT "NEMES STATUSOK R E N D E K Rffibil fiaklt HADI REGULÁK, ARTICULUSOK, EDICTUMOK, ES T Ö R V É NY E K. pénzügyi kérdéseket tartalmaz, mint a vármegyékre kivetett ha­diköltségek beszedése, kezelése, elszámolási rendje, ellenőrzése stb. A VI. rész a katonai terüle­ti parancsnokságok körzetével összhangban szabályozza a had- tápszolgálatot. A VII.’ rész a ha­di törvények eljárásjogi szabá­lyait adja elő, s minden vezény­lő tábornok mellé beosztott egy hadbírót. í A Regulamentumhoz szorosan kapcsolódik az Edictum Univer­sale, vagyis az első katonai bün­tetőkönyvünk, amely 12 címre (titulusra) tagozódik. Az I. cím „A cégéres vétkekről, a büntetésekről és némely hadi successiókról” ír. Ide tartoznak az élet, a testi épség és az egész­ség elleni bűntettek. Az V. címben „A zászlóikat el- hagyókrul, szökőkrül, passzus nélkül járókrul” intézkedik. A szökés büntetése halál, mert „a nemzet igaz ügye mellett min­denki élete fogytáig köteles ha­dakozni.”" A XII. cím tartalmazza a had­bírósági eljárást. Ez azért, fontos része az Edictumnak, mert itt találjuk a magyar hadi törvény­szék és katonai büntető perrend­tartás első, nyomtatásban meg­jelent összefoglalását. Cs. K Jeti!, hanem a kétfogásnemes ver­senyzés során először magyar érem nélkül ér véget a lepkesúly. Abban a súlycsoportban, amely­ben 1970-ben aranyat (Holczrei- ter), 1972-ben ezüstöt és bronzot (Szűcs és Holczreiter), 1974-ben, 1976-ban és 1977-ben ezüstöt (Kőszegi) szereztek többek kö­zött a mieink, most méltatlan ne­gyedik és hatodik helyezéssel fe­jezik be a küzdelmet." 1984-ben, néhány, évvel a sike­rei után, Kőszegi Gyurit a TVK műhelyében sokan tán fel sem ismerik. Mellesleg: ugyanitt, ugyanilyen körülmények között dolgozik az a Száraz György is, aki hasonló nagy tehetsége volt a magyar súlyemelésnek, ö is VB- és EB-érmeket szerzett, s az­tán az ő pályája is idő előtt vé­get ért. Mesélem sportéletünk egyik vezetőjének, hogyan élnek azok a versenyzők, akik egykoron az év tíz, tizenegy hónapját család­juktól távol, edzőtáborban töltöt­ték, napi húsz-huszonöt tonnányi súlyt emelgettek, iszonyúan ke­mény munkát végeztek, hogy a magyar nemzeti színeknek sikert szerezzenek és — szereztek is jó néhányat. — örülök, hogy figyelsz rá­juk — mondja. — De meg kell hallgatni a másik felet, A lenin­városiakat, a Tiszai Vegyi Kom­binát vezetőit. Mert a verseny­zőkben is lehet hiba, nemcsak a vezetőkben. Vannak, akik alkal­matlanok a beilleszkedésre ... Biztosan igaza van. Hiszen Föl­di Imrének nem kell semmit csi­nálnia a pénzért, mégsem érzi jól magát. Kőszegiéknek négyezer fo­rintért is keményen meg kell dol­gozniuk — s persze ők sem repes­nek. Csak abban nem vágyóié biztos: ezzel a két variációval a lehető­ségek valóban teljesen kimerül­tek? ... (Következik: A színész, aki túlélté.) látványát.) Nagyon tetszett az a kifejező riport, amelyet egy lép­csőházban készítettek a Komszo- mol első titkárával. Feszült arcá­ról érződött, hogy kiszámított minden perce, százfelé szólítja a kötelesség, de valahonnan jövet vagy valahová sietve, megállt néhány percre a magyar fiatalok üdvözlésére. Az ilyen fesztiválo­kon elkerülhetetlenek a renge­teg számadatot tartalmazó össze­foglalók, mégis a rövidke inter­júk, az önfeledt barátkozás pil­lanatai tolmácsolták legerőtelje­sebben a fesztivál üzenetét: bé­két akar, békét követel az ifjú­ság. Béke és értékvédelem Rendkívüli adásnap, többszö­rös meglepetéssel. A XII. VIT megnyitása napján egy ismét ki­váló külpolitikai műsort is' köz­vetített a Magyar Televízió. A ri­portfilm készítői valóban illeté­kes politikusokat kérdeztek meg a Helsinki szellemében című ösz- szeállításban. Megszokhattuk már: nyíltan, s őszintén szól tö­megkommunikációs intézmé­nyünk a világ égető gondjairól. Hallhattunk édest és keserűt, de valamelyest megnyugtató, hogy a megszólaltatott politikusok egyet­értettek abban: nem mondhatunk le a Helsinkiben megfogalmazó­dott célokról. * Mennyi értéket rejteget a szom­széd országok irodalmit, film- és tévéművészete! A Bűntett a pos­tán csendes remeklés volt. Ilyen emberi, humánus „krimit” ré­gen láttam. Jaroslaw Dudek ren­dező nevét érdemes megjegyezni. Rátonyi és vendégei A vendéget illik tiszteletben tartani. Hitvány embernek mond­ják, aki kellemetlen helyzetbe hozza az őt meglátogató barátot, ismerőst. Rátonyi Róbert mindig is all almazkodó, tisztelettudó, udvari- ember hírében állt, így aligha írható, hogy alaposan kikérdezze a Legyen a vendé­gem !-re meghívottakat. Ez per­sze kisebb baj, mert az ilyen ke- délyes(kedő) műsor nézői, hallga­tói jól tudják: az alkalom ürügy néhány műsorszám előadására, kerete zenével, énekkel dúsított hangulatosnak (szánt) csevegés­nek. Rátonyi kitűnő rögtönző volna, ha az operettszínházból hozott sablonokat nem erőltetné rá a természetesen kialakuló hely­zetekre. Elég néhány elcsépelt fordulat, „klisé”, és már oda a bontakozó hangulat. H. N.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents