Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

1985. augusztus 1. 9 PETŐFI NÉPE © 5 Orosz László hatvanéves Irodalmi közállapotainkra jel­lemző, hogy a nem Budapesten élő Irodalomtörténész az egyik legalaposabb filológusunk, sem­milyen irodalmi szerveződés lis­táján sem szerepel. Nem adja tudtul az írószövetség, az iro­dalmi alap, a ki-tudja-milyen filológiai társaság, nem figyel­meztet Ibaráti telefon, hogy ezek­ben a napokban töltötte be a hatvanat. Én se tudnám, ha nem olvastam volna köszöntőt róla, hajdani 'tanáromról, a kecske­méti Forrás júliusi számálban. A Katona József Gimnázium reálosztályábain ritkán fordult meg, többnyire helyettesítette egyik-másik 'kollégáját. A ma­gamfajta tizenévesek nem is na­gyon tudták megítélni, mitől más ez a csöndes, szépszavú magyartanár: nyugtalanul hall­gattuk a verselemzéseket, a lát­szólag visszafogott, valójában belső hévtől csillogó értelmezé­seket. így is lehet költőkről be­szélni? Lehetséges, hogy az iro­dalom mégsem azonos a kötelező olvasmányok sanyarú világával? A kíváncsiság vezetett birodal­mába, az Iskolai könyvtárba. Nem fedezett föl, nem foglalko­zott velem külön, talán nem is emlékszik az egykori diákra, mindenesetre ő az első, akinek jóvoltából sikerült megértenem: mi a művészi alkotás. Amikor az Üj írás egyik, 1963-as számában megjelent a híres-hírhedt Antik ekloga, amelyet a pad alatt, bpr- zongva mutogattunk egymásnak, azt fejtegette, hogy a verset nem úgy kell magyarázni, ahogy a szereleméhez kamaszok értel­mezték, még csak úgy sem, alhogy a tantestületek országszer­te elítélték. Weöres Sándor köl­teménye, mondta, az — ami: az életöröm elemi erejű megnyil­vánulása. Szokatlan szavak vol­tak ezek a hisztérikussá fokozott felháborodás idején, égy töppedt cívisvárosban, ahol még a lá­nyokat is az utca másik oldalán kísértük a tánciskolába. Az ef­féle rendhagyó, bár mai ésszel nagyon is magától értetődő gon­dolatok híján aligha köseönthet- mém most, éppen egy irodalmi lap szerkesztőségéből. Katona József szülővárosában, Katona József Gimnázium, Ka­tona József Könyvtár, Katona József Társaság — mindenkinek van némi köze a Katona József- monográfia tudós szerzőjéhez. Lapozgatom az 1974-es kiad­ványt (a Gondolat jelentette még, a Nagy magyar írók című sorozatban), & egyre nyilvánva­lóbb, hogy készítőjét elkerülte a monográfus-betegség: nem ’ pis- tult bele témájába, nem nézi el hősének gyöngeségeit: nem mél­tat, hanem elemez. Ugyanolyan szeretettel, mégis elfogulatlanul láttatja a kecskéméin al-, majd főügyészt, nemzeti drámairodal­munk klasszikusát, ahogy az is­A vas művészi formálói A ' vasnak, mint remekül formálható anyagnak' a művészi igényű megmunkálá­sát a tizen­egyedik szá­zadban kezdték el igazán, a ro­mán stílus vi­rágzó idősza­kában, elsősor­ban az egyházi szerzetesek ré­vén. íJt ».követ- . kező évszáza­dokban 'vala­mennyi stílus- korszakon ke­resztül — egé­szen a szeces­szióig — hatal­mas utat tett meg a vasm ű ­vészek alkotó igyekezete, művészi törek­vése. Sajnos a tör­ténelem viha­rai közben sok-sok ilyen alkotás elpusz­tult; pedig a -valamikor ked­velt és felbe­csülhetetlen ér­téket jelentő művészeti ter­mékek — álló és falikaros gyertyatartók, csillá­rok, lépcsőkorlátok, kapubejára­tok stb. — 'gyakorlati hasznuk mellett a mindenkori emberi élet szellemiségét is reprezentálták. Hazánkban is munkálkodtak nagyszerű, híres mesterek, vas­művészek. Ilyen volt a budapesti Jungfer Gyula, az egri Fazola Henrik, a szegedi Kónya György és Fekete Pál. De ide sorolhat­juk az egykori kitűnő kecskemé­ti vasművészeket is: Tvringer Fe­rencet, Végh Mihályt, •Reiszman Mártont és Benedek Józsefet. © Vasrácskapu Kecskeméten, a Kodály iskola főbe­járatánál — készítője Ti ringer mester. ikolakanyvtbárban beszélt róla. Csak most, érettebb fővel értem meg, hogy az alázatos tény keze­lés mögött önvallomás rejlik. Ahogy a múlt század eleji köz­igazgatási tisztviselő fuldoklik a provinciális légkörben, úgy ke­rüli el hősének megalkuvásait az okulni vágyó monográfus: ahogy a drámaköltő igényt teremt ma­ga körül, úgy menti át a mába hősének erényeit a monográfus- pedagógus. Most értem meg iga­zán, hogy Orosz László 1948-tól csaknem húsz éven.át miért ma­radt egy poros, szellemi igény­telenségével tüntető városban. Mint ahogy azt is, hogy ugyan­ez a Kecskemét a hatvanas évek második felétől miért indult meg a fejlődés útján. Éppen azért, mert a lenézve tisztelt értelmi­ségiek, az oroszlászlók kitartot­tak. dolgoztak, s az első biztató jelre, igényes politikai vezetők s;zavára dinamikusan fejlődő te­lepüléssé változtatták diákkorom szellemileg sivár színhelyét. Amikor a kisszerű nagyvárosi psetepaiték, kulturális életünk olykor elképesztően közönséges , purparlói megkeserítenek, fel-fel- ötlík, jó volna „hazamenni”. On­nan, Laci bácsi alkotó magányá­ból akár még szeretni is lehet­ne a torzsalkodó írókat-költőket. Zöldi László Az egykori tanítvány — az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese — Írásának közlésével mi Is kOszöntjük OrOsz Lászlót. A Társadalmi Szemle júliusi számából A tervgazdaságban rejlő lehető­ségek valóra váltásának számos előfeltétele van. Ilyen előfeltétel például a társadalom érdekeit tükröző, a gazdaság külső és bel­ső körülményeivel, adottságaival számoló gazdaságpolitika, vala­mint ennek hatékony megvalósu­lását szolgáló gazdaságirányítási rendszer. Hoós János cikkében áttekinti, mi a tervezés szerepe a népgazdaság irányításában. Juhász Jánosné arra keres vá­laszt. hogy a gazdaságot ért ne­gatív hatások, majd a kialakuló, gazdaságpolitikai irányváltás nyo­mán hogyan változott a népgaz­daság jövedelmi helyzete, és a gazdaságot ért veszteségekből az eddigiekben mekkora rész hárult a lakosságra. Katona István írásában méltat­ja Kádár János A békéért, népünk boldogulásáért című. közelmúlt­ban kiadott kötetét, amely a párt főtitkárának 1981 és 1985 között elhangzott beszédeit és megjelent írásait tartalmazza. Szokolay (Katalin áttekintést ad a Komintern 50 évvel ezelőtt meg­tartott VII. kongresszusáról, tör­ténelmi távlatból értékeli az ott hozott döntéseket, határozatokat. Papp Zsolt a fejlett kapitalizmus politikai válságtendenciáival fog­lalkozik. PÁLYÁZAT Ifjúsági létesítmények létrehozására, fejlesztésére Az Állami Ifjúsági Bizottság a VII. ötéves tervidőszakban rendel­kezésre álló fejlesztési eszközei­vel elő kívánja segíteni a gyer­mek- és ifjúságvédelem felada­tainak végrehajtását, valamint a gyermekek és fiatalok szórakozá­sát, turizmusát, a szabadidő tar­talmas eltöltését~szabriitóytétesrt- mények í m űködési- telté teleinek javítását, as e válfltKö5Ssbaíi'%t- látatlan területeken megvalósuló beruházásokat. Ezért pályázat alapján 1986-ban, illetve a terv­időszak további éveiben az álla­mi, tanácsi szervek és intézmé­nyek. a szövetkezetek és a társa­dalmi szervek számára a Köz­ponti Ifjúsági Alapból a helyi források kiegészítésére támogatást biztosít a 'volt állami gondozot­tak önálló életkezdését, valamint az egészséget különösen károsító szerekkel visszaélő fiatalok keze­lését, utógondozását elősegítő in­tézmények kialakításához, fejlesz­téséhez, és támogatást, illetve ka­matmentes kölcsönt biztosit sze­rény kivitelű, a fiatalok tevékeny közreműködésével megvalósuló, az ellátatlan települések, nagyobb lakótelepek: ellátását szolgáló, le­hetőleg többcélú (művelődésnek, szórakozásnak, sportolásnak egy­aránt helyt adó) létesítmények, úttörő- és ifjúsági házak, ifjúsági parkok létesítéséhez, a már mű­ködő létesítmények többcélú hasz­nosítását lehetővé tevő fejleszté­séhez; A pályázatnak részletes tudni­valóiról tájékoztatót ad az Ifjú­ságpolitikai Közlöny 1985. évi 8— 9. száma. A pályázatot 1985. ok­tóber 10-ig kell a megyei tanácsok ifjúsági titkárainak megküldeni. Akik október 20-ig az ÁIB Tit­kárságának továbbítják. A központi támogatásra vonat­kozó javaslatot 1985. december 31-ig bírálják el. A döntésről a pályázó Írásban kap értesítést. 1986-ban és a tervidőszak to­vábbi éveiben a! pályázat benyúj­tási határideje: június 30. Az ízlés választójoga Megszólal az ébresztőóra, máris bekapcsoljuk a rádiót, hogy meghallgassuk az i dö- járás jelentést, a közlekedési tudnivalókkal^ a politika híre­it, no és hogy a reggeli mű­sor friss zenéje egy kissé lel­ket verjen belénk. Valóban, minden reggel jó kis nemzet­közi ritmusok áradnak felénk; egy kis spanyol, francia vagy angol-amerikai-néger, olykor olasz, meg igen sok hazai. Rock,, beat, pop és a többi, amit százmilliók kedvelnek széles e világon, és sok száz­ezren nálunk is, főként a fia­talok. Jó ez a reggeli ritmika, csak néha már sok is a jó­ból; miután fölébredtünk, s — bocsánat a frivol népi kifeje­zésért, de igazán ideillik — „gatyába rázott” bennünket, szeretnénk valami mást is, egy kissé csendesebbet, vala­melyest régiesebbet, tán dal­lamosabbat, ' zeneibbet, netán magyarabbat. De nincs rá le­hetőség: mindkét adón ugyan­az árad felénk és belénk. Nincs választási lehetőség. (Azaz vaiii Becsben minden réggel-7 óra 38 perctől barokk zene szól, 8 óra 15-től pedig változatos komolyzenei műsor. Utóbbiban gyakran fölcsen­dülnek Kodály melódiái. Is­métlem: Bécsben.) ■ Jól van ez így? Jól, ha a túlnyomó többség így akarja. De valóban olyan elsöprő fölényt képviselnek-e azok, akikre a rádió szórakoztató műsorainak szerkesztői hivat­koznak, azaz hivatkoznának, ha egyáltalán megkérdeznék őket. és egyáltalán válaszra méltatnának. Az idősebbek, a komolyabbak, a klasszikus könnyűzene vagy könnyebb klasszikusok kedvelői oly tör­pe kisebbségben volnának, hogy semmi esélyt nem sza­bad adni nekik ahhoz,' hogy ők is meghallják reggelente, amire, vágynak? Nem a köny- nyűzene. a jazz ellen szólok, más napszakokra tekintve is, hanem a kizárólagosságot ki­fogásolom! Azt. hogy nincs választási lehetőségí Hogy nem lehet kettő között dönte­ni, ahogy a ,parlament tagjait választottuk. Vagy hogy nincs néha csend _ is. Amit persze a rádió kikapcsolásával könnyén megteremthetünk — otthon. De mi történjék a strandon, vendéglőkben és számtalan más helyen? Mert a rádió reggeli műso­ra tipikus. Az- egyoldalúság egyeduralma, amely a „dolgo­zó tömegek elvárásaira” hi­vatkozik. Csakugyan van ilyen óhaj. De nemcsak ez van. És nemcsak a zenéről van szó. Hanem a mülattatás. szóra­koztatás, .egyáltalán a bennün­ket körültievő művészi (vagy épp ízléstelen) környezetről, lettlégyen az muzsika, film, színház, öltözködés, lakásbe­rendezés, építkezés, . plakát, képregény, krimi; kalandre­gény bestseller. Az utóbbi szférákban persze van válasz­tási lehetőség, de a megrende­lések mértéke (egy-egy krimi százezres példányszáma az ér­tékes irodalom egypár ezrével szemben) kulturális igényte­lenségre utal. Mármint a meg­rendelőkére. A kiadók azért is szüntették meg a példányszá­mok feltüntetését, mert egy­részt röstellték, hogy kiváló írók művei irányában is mily kicsi az (állítólagos) kereslet, másrészt a példányszám ma­gában is orientált: a többiek­nek az kell, ami másnak is. Mindez modellszerű, és álta­lános ízlésproblémákat, sőt művelődéspolitikai kérdéseket vet fel. „De gustíbus...” — több évezredes mondás: az íz­lésről nem lehet (nincs mit) vitatkozni. Pedig arról kell csak vitázni igazán! Meg is tesszük, például különféle nép­front-fórumokon. Ahol újra meg újra elmondják: nem kell üldözni a felszínes, csak szó­rakoztató művészetet, irodal­mat, de támogatni, terjeszteni, közvetíteni, értékelni kell az igazán jót és mindig meg kell teremteni e jó választásának a lehetőségét. Mindig kapha­tók legyenek a múlt klassziku­sai és a jelen értékei, legye­dnek olcsó és bibliofil kiadások, legyenek szép reprodukciók, akár lakásdíszként is. legye­nek részletre kapható, nem giccses grafikák, sőt olajfest­mények. Az ízléstelenséggel, pornográfiával, durvasággal, trágársággal szemben pedig — ha kell ■— érvényesüljön a til­tás ,is. Helyes, hogy a mind nagyobb szabadság és őszinte- ' ség jegyében szókimondóbb lett az irodalom és művészet, helyes, hogy a való élet té­nyeit néha. nyersen ábrázolja, hogy az erotika is teret kap. De az arányokra vigyáznunk kell. Leginkább pedig arra, hogy a szórakoztató ipar mes­teremberei a „tömegekre” hi­vatkozva ne gyakoroljanak íz­lésterrort! ' Sehol! A felnőtt korosztály lebecsülése, ha kul­turális szintjét és szórakozási igényeit ~a valóságnál alacso­nyabbnak tüntetik fel. Ugyan­ez érvényes az ifjúságra, amely éppúgy nem egységes egész, és nem azonos a zajos kisebbséggel. Az „átlag” épp­úgy fejlődésképes, mint azok. akik felsőbb iskolákat végez­tek és megismerkedhettek a magasabb kultúrával, amely korántsem ellentétes például a népi kultúra értékeivel. A hangsúly egyrészt az ízlés fej­lődésén, másrészt az értékén van. Erről ne mondjunk le sehol és soha. K. N. I. 6 Fakapu-betétrács Baján, a De­ák Ferenc utcában. • Címeres kilincs Kecskeméten, a Széchenyi téri templom bejá­rati ajtaján. Jómagam tíz napon át tartó, sok-sok kilométeres gyaloglás közben összesen 'hatvannyolc mestermunkát találtam, s ezeket a helyszíneket igyekeztem szak­szerűen lerajzolni. Ezek mind­egyike megérdemli az utókor fi­gyelmét. Azóta többségük már könyv alakban is megjelent. En­nek ellenére állítom, hogy a téma nagyobb figyelmet érdemelne, közös összefogással- menteni' le­hetne a ma még kevésbé Ismert műveket Tipity János (4) ősszel magyar bajnokságot rendeztek, melyre Temesvári is hazajött, s a sikerein felbuzdult teniszrajongók szinte ostrom alá vették a Szigetet. Több ezren maradtak azonban hoppon, mert kiderült: Andrea sérülése miatt nem tudja vállalni a játékot. Akkor szólalt meg először az ellenpárt: „Andrea nem is volt sérült. Derogál itthon játsza­nia .. És közben Andrea tehetetlen mérgében sírt az öltözőben... Alig telt el egy év és a haza1 teniszvilág — amely külön kaszt sportéletünkben — már kéjjel köszörülte a nyelvét, ha Andreá­nak valahol nem sikerült a leg­jobbak közé kerülni, és persze: hogy is sikerült volna minden versenyen az élen végeznie! Szinte kórusban oktatták ki egymás közt — ás különböző la­pok hasábjain: azért sérült meg, mert nem „fejezi be" az ütéseit, nem vezeti ki az ütőjét és ezzel rendkívüli megterhelést ró a de­rekára; azért sérült meg, mert túl korán hajszolni kezdte a si­kert és még nem volt elég erős és érett erre a strapára (te atya­isten: akik ezt állítják, látták egyáltalán Andreát közelről?!). A papának meg kellett tudnia, hogy rossz pszichológus, mert­hogy terror alatt. tartotta a lá­nyát, később meg kellett tudnia, hogy rossz pszichológus, mert­hogy nem fogja keményen a lá­nyát. és hagyja, hogy Andrea el­küld je ide, meg oda. Aztán azt vetették Andrea sze­mére, hogy a teniszen kívül semmivel sem törődik, majd a változatosság kedvéért azt, hogy a teniszen kívül mással is törő­dik. Í983-ban, ahogy mondani szok­ták. még a »ízcsapból is Temes­vári Andrea folyt idehaza. 0 lett az év 'sportolója, sikerembere. Egy évvel később meg már csak duzzogva tudott a róla megjelent BOCS A K MIKLÓS Elátkozott sporttörténetek A lány, aki a pénze után fut írásokra gondolni, s amikor ősz­szel Zürichben a Táskarádió szerkesztősége telefonon felhívta, mérgében még a hangja is el­csuklott, „Nem értem miért szó­rakoznak velem!” — »olt elkese­redésének mottója. Miért is? . Andreát egy kicsit a mi gyere­künknek is tekintettük, és, ugye az embernek joga van a gyere­két nevelni, és eredményét szá- monkérni, az idejét elszámoltat­ni. De akkor is, ha nem sokkal járulunk hozzá a felcseperedésé­hez?! A helyzet megértéséhez tudni kell: ahhoz, hogy Magyarország­ról egy teniszező befusson a vi­lág legjobbjai közé, nemcsak nagy-nagy tehetség, elszántság, hanem kivételes ‘szerencse is kell. Világsztárrá válni a hazai pályá­kon — nem lehet. Már egészen fiatalon .külföldi versenyek, ran­gos viadalok során kell szerepel­ni ahhoz, hogy valaki lépést tud­jon tartani a legjobbakkal. A kezdet kezdetén azonban — mint Bartos Csilla példája igazolja — a részvétel nagyon sok pénzbe kerül. Saját és persze vitatható számításaim szerint évente leg­alább tízezer dollárra van szük­ség ahhoz, hogy valaki tudja fi­zetni a repülőjegyét, a szállodá­ját. — (,jstartpénz” csak akkor jár, ha már a „táblára” került valaki, azaz: túljutott a selejte­zőkön.) Ma Magyarországon na­gyon kevesen vannak, akik a zsebükbe nyúlnak, adnak nyolc- tízezer dollárt a fiuknak-lányuk- nak és elindítják őket a nagy­világba szerencséi próbálni. Erre csak akkor van lehetőség, ha a szövetség vagy egy klub a párt­fogásába vesz valakit. De a szö­vetség és főleg a klubok lehető­ségei korlátozottak. Tíz tehetség­ből jó ha egyet kiküldhetnek néhány viadalra. Ezek személyé­ben persze nem tudnak meg­egyezni, folyik a marakodás, a harc, amiből aztán hol egyik, hol másik reménység kerül ki győztesen, de' végül nincs is győztes, hiszen huzamos ideig senkit sem menedzselnek; akiben egyik évben fantáziát látnak, a következő esztendőben már hát­térbe kerülhet. ffamáfmost: ha valakinek olyan istenáldotta szerencséje van, hogy a papáját legálisan külföldre engedik, s a papa az ottani keresetéből finanszírozni tudja a részvételét a fejlődéshez nélkülözhetetlen versenyeken, ar­ra idehaza úgy tekintenek, mint valami mázlistára, aki behozha­tatlan előnyre tett szert a többi­ekkel szemben, a többiek rová­sára. És úgy is kezelik. A sikereit megtapsolják, de. a kudarcain — cseppet sem bosz- szankodnak. Sőt!... Csehszlovákiában — nincs is olyan messze tőlünk — ezt egé­szen másként csinálják. A világ­sztárjaiktól befolyó összegekből egy úgynevezett tenisziskolát tartanak fent, amelynek tagjait nem véletlenszerűen választják ki, s akiket ha egyszer elkezde­nek menedzselni, külföldre kül­deni, hosszú ideig meg is adják nekik a lehetőséget arra. hogy odakint bizonyítsanak. Én nem tudom, hogy a Taró- czytól, Temesvári Andreától ha­zafelé érkező összegeknek mi lesz a sorsa. De az bizonyos, hogy még egyetlen fiatal tehet­séget sem sikerült huzamos ide­ig tám qatni vele. Hol ide csur- rant b 5le, hol oda. Most Bartos Győző és lánya nem érti — hogy miért nem ér­tik: ők 1984-ben már a pénzük után futottak, és ez nemcsak a rulettkaszinókban, hanem a te­niszpályákon is kockázatos dolog. Nemrégiben — Bartos Győző hazalátogátásakor — néhány óra alatt megegyezésre jutott a szö­vetség vezetőivel. Egy kis megértéssel vajon nem jutottak volna el már korábban idáig?... (Következik: Találkozás a város élő szobrával)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents