Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-30 / 203. szám

1985. augusztus 30. • PETŐFI NÉPE • PETŐFISZÁLLÁS, KASZA-TANYA Puskin dédunokájánál mm Wmái ISI wmmmm.w Türelmei igénylő munka a reges: Félegyháza után, PetőfiszáUás előtt az E5-ösről balra térünk le a föld útra. Valahol erre talál­juk Somogyvári Ágnes régészt, a Kiskun Múzeum munkatársát és segítőit. Az Itt élő tanyasi em­berek igazítanak útba, jól tud­ják, hogy hol vallatják a földet á régészeik. A minap még a kör­nyék együk magas pontján ke­resték a múlt nyomait, de ott nem találtak „kincseket”, így másik terepein, a Kasza-tanyánál szorgoskodnak. — Kiskunfélegyháza és kör­nyéke még eléggé feltáratlan vi­dék — mondja Somogyvári Ág­nes —, a régészek nemig«! ku­tattak errefelé. Borzai Tibor ta­nító a tanyáján és a szántóföl­deken talált cserepeket, s ezeket behozta a múzeumba. Tavaly megnéztük a terepet, s úgy vél­tük, érdemes hozzálátni .az ása­tásokhoz. Elképzelésünk helyes­nek bizonyult, késő bronzkori leletekre bukkantunk. — Mégpedig? — Épp most ásom az egykori füzhsjyet. A föld elszíneződése utalt arra, hogy ezen a helyen kemence állhatott hajdanám A füst nyoma, a paticsfal és a cse- rc-ptöredékek pedig megerősítet­Mit rejt a föld? * w*. m­A Moszkvában élő Grigorij Puskin, a nagy költő dédunoká­ja, s egyben egyetlen közvetlen leszármazottja férfiágon. A megjelölt időpontban be­csengetek a lakásba. Középter­metű, feszes tartású, szilkár férfi nyit ajtót, senki sem mondaná, hogy 71 éves. Szívélyes, udvari­as. — Grigorij Grigorjevics, sze­rintem ön most nem hasonlít híres dédapjára, lehet, hogy fia­tal korában jobban hasonlított? — Hol van az már! — legyint Grigorij Puskin. — Egyéb­ként akkor se hasonlítottam. De az apám, Grigorij Alékszandro- vics 'némileg emlékeztetett rá. Nem véletlen, hogy Opekusin szobrász őt hívta modellnek a híres emlékműhöz, amely ma Moszkvában, a Puskin téren áll. A 'kicsi,, de barátságos dolgo­zószobában, amelyet várakozá­somnak megfelelően Alekszandr Puskinról készített rajzóik díszí­tenek, felfigyelek a családfára, amelyet maga Grigorij Puskin rajzolt. 1982-ben a költőnek 238 leszármazottját 'tartották számon. Különböző országokban élnek, Belgiumban, Angliában, Francia, országban, Svájcban, az NSZK- ban, Marokkóban, az USÁ-ban, sőt még a Hawaii-szigeteken is. Grigorij Puskin büszke arra, hogy ő az egyetlen egyenesági leszármazott a férfiágon, és félig tréfásain, félig komolyan zúgoló­dik, amiért 33 éves Alekszandr fiának még nincsen gyermeke. Igaz, Júliának, a lányának két fia van. — Úgyhogy a női ág már biz­tosítva van — mondja Puskin —, de szeretném, ha a férfiág is megmaradna. FI LM JEGYZET Grigorij Puskin a 30-as évek­ben végezte el a mezőgazdasági technikumot, laboránsként dolgo­zott, 1940-ben pedig a Komszo- mol ajánlása alapján Moszkvába ment, bűnügyi nyomozó lett. Az­tán jött a vérzivataros 1941-es év, a hitlerista Németország hit­szegő támadása a Szovjetunió ellen. — A nagyapám részt vett az orosz-török háborúban 1877—78- ban, az apám egy ezred parancs­noka volt, az orosz-német hábo­rúban 1914—16-ban, de nekem jutott osztályrészül a legször­nyűbb háború, a nagy honvédő háború 1941—45-ben. 1941-ben egy Volckalamszk alatt működő partizánosztagba kerül­tem, felderítő voltam. Később a Nyugati, az • Ukrán fronton har­coltam, ott voltam a kurszki ki- szogellésben. Kétszer sebesültem meg. Egyszer már a háború vé­ge felé így szólt 'hozzám a had­osztályparancsnokom : „Puskin, nehogy téged megöljenek!” És elküldött tiszti tanfolyamra. Hadnagyként fejeztem be a há­borút. .. A frontról hazatérve Grigorij Puskin nyomdában dolgozott. A Pravda nyomdájának magasan kvalifikált nyomdásza lett. Da­cára magas korának és szép nyugdíjának, máig is dolgozik, ugyanott Grigorij Puskin érdekes relik­viák tulajdonosa. Köztük van egy miniatűr bronz tinta tartó, ez Puskin legidősebb lányáé, Mari­ja Garunké volt akiről — mint ismeretes — Lev Tolsztoj Anna Kareninát megmintázta. Felhívja magáira a figyelmet egy üvege­zett ingaórára is, amelyet a költő szobrocskája díszít. • Grigorij Grigorjevics Puskin — Az óra apámtól maradt — magyarázza Grigorij Grigorjevics —, neki pedig akkor a Carszko- je Szelő líceumának diákjai ajándékozták, ahol ő is tanult. Grigorij Puskin már sok éve az elmaradhatatlan Puskin ün­nepségek résztvevője, amelyeket a költő-zseni születésének min­den évfordulóján megrendeznek. Barátság fűzi Iraklij Andronyi- kovhoz, az ismert Lermontov- és Puskin-kutatóhoz és más szovjet irodalmárokhoz. — Melyik az ön kedvenc Pus- kin-műve? — Mindegyiket szeretem, de ha választani kell, a'kkor az Anye­ginre és a Dubrovszkijra szava­zok. — Es végül, mi aj. On hob­bija? — őszintén szólva, nincs sem­milyen hobbim. Az egyetlen, amivel szabadidőmben komolyan foglalkozom — Alekszandr Szer- gejevics Puskin. Nyikolaj Nazarov mIJK / * & Megfelelő ember, kényes feladatra ■ A cserépdarabok formája, dí­szítése késő bronzkori leletre utal. • Rögtönzött kiállítás az előke­rült leletanyagból. ték feltevésemet Felfedeztük még. a hulladékgödröket a cö- lóplyükaka't is. Mondhatnám, hogy gazdag leletanyagof gyűjtöt­tünk össze, de nem mindegyik képvisel különösebb értéket, fő­leg nem szenzációs darabok. Ha tovább folytatjuk majd az érték­mentést. bizonyára még előke­rülnek érdekességek. — Most mit rejtenek a gyűj- tőtasakok? — Két megmunkált csont ke­rült a föld felszínére, ezek amu­lettek lehettek. Néhány edény- darabot egymás mellé illesztet- tem.—bár nincs meg a teljes ke­rámia, de kiegészíthető, hiszen az álak, az ívelés jól látható így is. A kormeghatározásban a dí­szítés segít, annyit már tudni vélek, hogy a késő bronzkorból származnak. Találtunk állatcson­tokat is, szép számmal. — Mikor folytatják az ásatá­sokat a Kasza-tanyán? — Három hétig voltunk itt, dl Somogyvári Ágnes kemencét fedezett fel. (Somos László felvételei). harmincezer forintból gazdálkod­hattam. Ebből az összegből kel­lett fizetnem a segédmunkáso­kat is. Általában tízen dolgoz­tunk. Még néhány nap és befe­jezzük az ásatást, betemetjük a szelvényeket, hiszen a termelő- szövetkezet földjét bontottuk meg, s ők igényt tartanak a ter­mőterületre. Jövőre ismét mun­kaihoz látunk, ott folytatjuk, a'hol most abbahagytuk. Az ősz folya­mán pedig a feltárt leletanyagot rendezgetem majd. Már itt hoz­záláttam a feladatokhoz, a ki­bontás után fényképeket, rajzo­kat készítettem. Marad tennivaló későbbre is ... B. T. KONCERTNAPLÓ Huszár Pál orgonahangversenye Az orgona — amelyet a hangszerek királynőjé­nek neveztek elődeink — ismét közkedvelt instru­mentuma a hangversenyeknek. Nem is csoda, hiszen egyetlen más hangszert sem ismerünk, amelynek lehetőségei ilyen sokoldalúak, s annyi más zene­szerszám hangján tud megszólalni. A második vi­lágháború után kicsit háttérbe szorult, mert hosszú 'dő kellett, amíg a régi orgonákat rendbehozatták. Sőt, azóta új, nagyszerű hangszerek is épülnek, 'olyanok, mint a Kodály-iskola európai mércével mérve is korszerű, gyönyörű orgonája. Huszár Pál orgonahangversenyén, melyet a bajai Barátok templomának 50 éves orgonáján adott, a nagyszámú érdeklődő megtöltötte a ferencesek ba­rokk műemlék templomát. Jávor Ferenc esperes­plébános jóvoltából évről évre jó néhány orgona- művész hangversenyezhet a templom Angster-or- gopáján. Dr. Huszár Pál — civilben a bajai kórház adjunk­tusa — kitűnő orgonaművész, akinek koncertjeit minden évben nagy érdeklődéssel várja a közönség. Ez alkalommal is olyan nagy és igényes'műsort ál­lított össze, amilyen ritkán hallható egyetlen hang­versenyen. Repertoárjában Bach Esz-dúr prelúdi­um és fúgája — amely a koncert nyitószámaként hangzott el —, ötszólamú fúgát tartalmazott, olyan technikai feladatok könnyed megoldását követelve az orgonistától, amelyeket csak nagy ritkán sikerül maradéktalanul megvalósítani. Elmondhatjuk, hogy Huszár Pálnak ez most is sikerült. Kivételes érdeklődését a 300 éve született nagy lipcsei mester muzsikája iránt az is jelzi, hogy műsorának öt száma közül hármat J. S. Bach alko­tásaiból választott. Elmélyült Baeh-tanulmányai- nak eredménye a biztos stílusismeret, a hangszínek tökéletes alkalmazása, amelyet Bach-interpretáció- ban hallottunk. A hangverseny igazi'zenei csemegével is szolgált. A szinte sohasem hallható Reubke C-moll szoná­tának a megszólalásával. A nagyszabású, háromté­teles mű, amely kimeríti az orgonajáték techniká­jának minden lehetőségét, maradéktalan élményt nyújtott. Két szélső tétele virtuóz, helyenként fer­geteges tempóban szólalt meg, kontrasztul a ben­sőséges áhítatot árasztó lassú tétellel. Összegzésül elmondhatjuk: az amatőr szívvel és lelkesedéssel hangversenyező művész a hivatásosok­tól elvárt színvonalon muzsikált. Dr. Gál Zoltán Kovácsi János, a Rock Szín­ház rendezőbe — a Cha-cha-cha után — második filmjével mu­tatkozik be. A megfelelő ember nem tartozik a tavaly készült tizenkilenc film legjobbjai közé, "de egydke' azoknak, melyek ha nem is a legtökéletesebb kivite­lezésiben, szembesíteni próbálnak napjaink valóiban időszerű kér­déseivel. A forgatókönyv alap­anyaga Juha Vakkuri, a legfia- labb finn írónemaedék tagjának regényéből készült. Kovácsi Já­nos érdeme ezúttal inkább a vá­lasztás. mint a rendezés. A téma és a főszereplők mindent meg­tesznek, amit csak tehetnek. Az 1984-es év filmalkotói — néhány kivétellel — kiemelt fon­tossággal kezelték a történelmet. A szigorúan két lábbal vagy fél lábbal, de azért a történelmi rea­litások talaján maradó produk­ciók között erősen megemelke­dik a valóság Kovácsi filmjében. A hatalom hajszálvékony és drótkötél vastagságú manipulá­ciós hálójában játszódik a tör­ténet. E háló szövetének csomó­it tanulmányozza a Boguslaw Linda alakította főhős: egy fiatal és megbízható állami tisztviselő, aki ismerkedésünk első pillana­tában indul politikai karrierjé­nek útján. Feladata nem kevés: felettesei megbízzák a rendszer keletkezésével foglalkozó Törté­nelmi Pályázat zsűrielnöki tiszt­ségével. Kinevezésével egyidejű­leg — titokzatos körülmények között — egy olyan információ birtokába jut, mely a rendszer legféltettebb titka. És kezdetét veszi a két pár­huzamos történet, melynek egyik vonalán megkezdődik e titok ka­landfilmes módszerekkel történő felkutatása, a másik vonalon pe­dig megindul az a (legalább env­nyire izgalmas folyamat, mely­ben az érvényes rend manipulá­ciók — fizikai, erkölcsi, szellemi „próbák” *— végtelen során át ellenőrzi hivatalnoka megbízha­tóságát. A tanulságos végeredmény pe­dig csak annyi, hogy aki e ma­nipulációkat elviseli, kibírja, túl­éli, már maga is manipulált. A nem könnyen körvonalaz­ható, s nem is könnyen nézhető politikai fikciós krímiiben folya­matosan sodródunk az áttétele^ abszurd helyzetek során át. Hogy pontosan hová, azt tulajdonkép­pen nem is tudhatjuk meg. Nemcsak a cselekmény, hanem a félig-meddig jelzett alakok kon­túrjai is hiányosak. Kovácsi filmje néhol gondolkodásra in­gerlő, másutt zavarba ejtő. Stili­zált szereplők stilizált nyomozá­sai stilizált állomásokon. Károlyi Júlia elterítés A rádió reggeli híreiben hallottam, hogy már megint eltérítettek egy ame­rikai repülőgépet. A banditák azt kö­vetelték, hogy eresszék szabadon a be­börtönzött társaikat, és adjanak nekik hárommillió dollárt. Gyorsan felöltöz­tem hát a nejem legújabb nylonharis­nyájába — mindkét szárát a fejemre húztam, hogy hatásosabb legyen —, és beállítottam a sarki játékboltba. Le­akasztottam a polcról két' automata játékpisztolyt, két koltot, és a zsebei­met megtömtem pukkanó játékgráná­tokkal. Mire az álmos eladónő megkér­dezte: „mitetszik?”, már újra az utcán voltam, és rohantam az autóbuszmegál­lóba. A hecc kedvéért azért visszaszól» tam, hogy a’ nylonharisnyája. Szébb volt a színe, mint az enyémnek. Csak tudnám, hol kapta ... A buszon aztán odaálltam a sofőr mellé, és megkérdeztem: „Merre megy, szaki bácsi?” Azt mondja: „Hetes kör­járat, Rákóczi út következik”. No, mondom, akkor taposson bele, szaki bácsi, el van térítve! Meg se ál­lunk Hajdúhadházáig. — Kiküldetés van ? — Bízza ide! — De nem ám harmincegy forintért, mert ezt csak géemkában csinálom... — Oké, adja ide az URH-ját, majd elintézem! Aztán bemondtam a forgalomirányí­tónak á rendszámot, meg hogy eltérí­tettem a buszt. A harmincegy utas és a sofőr szabadonlbocsátása fejében kö­vetelem az összes OTP-részletem azon­nali eltörlését, valamint tízezer forint készpénzt húszas címletekben, amiből kifizetem a sofőr kiküldetési díját. To­vábbá a szomszédom anyósa, a Julis néni szabadonbocsátása fejében köve­telek egy új háromszobás lakást a Ró­zsadombon a hozzá tartozó 1985-ös év­járatú Mercedesszel, úszómedencével és az egyéb szokásos tartozékokkal. Mindezt telekkönyvileg a nevemre ír­va, és az ötven évre előre kifizetett adó nyugtájával. A vállalatom emelje dup­lájára a fizetésemet, és 'Józsi, a szom­szédom nyilvánosan kérjen tőlem bo­csánatot, amiért tegnap este tévénézés közben lemarházott a falon keresztül, amikor azt mondtam a feleségemnek, hogy egészen tűrhető a műsor. A na­gyobb hatás kedvéért meghúztam a ravaszt, de a géppisztolyomban nem volt elem. A pukkanógránátok se pukkan­tak. Kölcsönkértem az egyik vihorászó utastól egy papírzacskót, felfújtam, és eldurrantottam a tenyeremen. Aztán megkérdeztem tőle, mi tetszik neki ennyire? Azt mondta, ő még soha éle­tében nem utazott ingyen Hajdúhadhá. zára. Most is éppen oda indult a nagy­mamájához. Pech... Vártam egy félórácskát, aztán újra beleszóltam az URH-ba, hogy ha nem fogadják el a feltételeimet, tíz perc múlva kivégzem az első túszt. Az ön­feledt mosoly behallatszott a készülék­be. Szerencsére az egyik utasnál volt egy zsebrádió. Áttettük belőle az ele­met a géppisztolyba, és gyorsan kilőt­tem egy sorozatot. Ez használt. Közöl­ték, hogy a Minisztertanács megtár­gyalta a követelésemet és elfogadták. Lehet, hogy a többit nem is hallották? No, szóval ilyen vidám csevegés köz­ben megérkeztünk Hajdúhadháza ha­tárába, ahol már hatalmas fehér zász­lót lengetve várt bennünket a tanács­elnök. Mellette a népfronttitkár tartott egy táblát a következő felirattal: „A fő­téren várnak”. Vártak. Voltak vagy tízen a busz­megállóban. Élükön a Józsi szomszéd.' Odajött hozzám, és könnyes szemekkel elnézést kért, amiért lemarházott az es­te. Azt viszont a büdös életben nem fogja megbocsátani« hogy épségben visszaszolgáltattam ez anyósát. — Mondtam én, hogy a mi esetünk — bökte oldalba egy nagydarab fehérkő-, penyes férfi a hasonló öltözetű társát. — Na hallod, aki a tegnap esti té­véműsorra azt mondja, hogy egészen tűrhető, az csak őrült lehet... T. Ágoston László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents