Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-27 / 200. szám

t 1985. augusztus 27. ® PETŐFI NÉPE • 5 ÉRDEMES MEGNÉZNI A kunok emlékei Régészeti kiállítás Félegyházán , A kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum új, időszaki kiállítá­sán a kunok emlékeit mutatják be a tárlatlátogatóknak. Érdemes megnézni, hiszen gazdag régésze- Ui anyag került a vitrinekbe. A jövő év márciusáig nyitva tartó kiállítást Pálóczi Horváth András régész, a Magyar Nemzeti Mú­zeum munkatársa rendezte. Az ország nyolc múzeumának gyűj­teményéből kölcsönzött anya­got jól kiegészítik a Lászlófalván feltárt 'középkori település régé­szeti kiesei. A tárlatokon a kunok eredeté­nek, vándorlásának felvázolása mellett a Magyarországra települt kun népcsoportok művelődés­történeti emlékeit,, és történeti . © A kiállítás egy részlete. yw\ & 0. -■ | 9 Kun ős-szobor (Jemey János nyomán). sorsfordulóit mutatják be a be- telepíitéstőí a török hódoltság ko­ráig. A kunok történetével, nyel­vével. régészeti emlékeivel fog­lalkozó irodalomból is. kapunk válogatást. Megismerhetők , a harci eszközök, a női és férfi vi- sel'etek, ékszerek, övék. A szent­királyi középkori falu egy fel­tárt telkének alaprajza mellett a régészeti anyag (edények, csere­pek, csontok, háztartási eszkö­zök, fokos, sarló stb.) bemutatja az egykori kunok életét, bepil­lantást enged mindennapjaikba. Kiváltképp értékes és érdekes a csólyosi sírból 1903-ban előkerült vassisak, a kígyóspusztai és a fel­sőszentkirályi öv, a bánkúti ló­szerszámok, a XV. századi •szent- királyi fazék, a XVI. századi túr- keve-mórici korsó, s az öttömösi ékszerek. 1 Az augusztus 19-én megnyílt kiállítás hasznos „bevezetője” a szeptemberben kezdődő jász­kun konferenciának, ahol majd a szakemberek ismertetik kuta­tásaik eredményeit. Borzák Tibor [ ÉLETSORSOK fogorwsnö Egyetlen orvosnő sem volt Kecske­méten, amikor 1898-ban megszületett dr. Tajthyné Szánd Mária, a hírős vá­ros első fogorvosnője, aki jó egészség­ben, választékos, pontos mondatokban idézi föl kérésemre életét Ótemető ut­cai lakásán. fiatalokról - fiataloknak Ifjúmunkás-találkozó Győrött Holnapután reggel indul útnak megyénk nyolc­vanfős küldöttsége, hogy ifjú dolgozóink képviselő­jeként részt vegyen a Munkásfiatalok Országos Ta­lálkozójának négynapos győri programsorozatán. A delegáció összetétele megyénk gazdaságát tükrözi: a fiatalok többsége a mezőgazdasági üzemék kül­dötte, de képviseltetik magukat az ipar és a szol­gáltató ágazat ifjúmunkásai is. A két évvel ezelőtt megrendezett, kiválóan sike­rült első debreceni találkozóhoz hasonlóan a mos­tani legfőbb célja is a különböző szakmák dolgozói­nak tapasztalatcseréje: mások eredményeinek megismerése, a jó példa továbbadása, átvétele. Fó­rumokon, kerekasztal-beszélgetéseken találkoznak a fiatal munkások a szakág országos vezetőivel — miniszterekkel, államtitkárokkal —, akik' tájékoz­tatót adnak az ágazat átfogó feladatairól, távlati céljairól, s természetesen válaszolnak minden fel­merülő kérdésre. Az egyes szakmák képviselői ha­sonló profilú Győr-Sopron megyei gyárakba, üze­mekbe látogatnak — a mezőgazdászok például a MIT TEHETNÉK ÉRTE? Szívközeiben A Hollós József Megyei Kór­ház kardiológiai osztályán dol­gozik Nyerges Piroska intenzív ápolónővér. A gyógyító nagy­üzem más' részlegein is lehet dolgozni hősiesen, lelkiismere­tesen (és természetesen flegmán is), de az osztály valahogy még­is más. A szívbetegségek lopa­kodó vadállatként érkeznek, és rémítő halálfélelemben tartják áldozatukat. Tehát az intenzív­osztályon kezelt betegekkel való foglalkozás még több odafigye­lést, kedvességet, emberséget kí­ván. — Nagynéném, Horváth István­ná, a dunavecsei sztk-rendelőben dolgozik. Mivel én is ott éltem, gyakran volt alkalmam megfi­gyelni munka közben — meséli a mosolygós, barna hajú nővér. — Családunkban is több rokont láttam, akik évekig voltak ágy­ban fekvők. Ekkor jutott szinte akaratlanul is eszembe: mit te­hetek értük? Hogyan tudnék se­gíteni rajtuk? — Ezek az élmények indítot­tak'‘útba? ~ ** — 'N$ftíhdikban még keveset tud magáról az ember. Befolyá­solta a pályaválasztásomat, hogy a környéken nem találtam vonzó továbbtanulási lehetőséget. A kecskeméti Egészségügyi Szak­iskolába iratkoztam be, és a há­Kapuzárás után híres Lajta-Hansági Állami Gazdaságba, élelmiszer- iparunk küldöttei pedig a Győri Keksz- és Ostya­gyárba —, hogy megismerkedjenek az ottani mun­kamódszerekkel, szakmai, üzleti fogásokkal. Az említettek mellett rengeteg szabadidős prog­ram is lesz, amelyeken minden nem hivatalos kül­dött részt vehet. (Az augusztus 29.—szeptember 1. között Győrbe érkező hívatlan, de szívesen várt fia­talok legkönnyebben — és legolcsóbban — a kem­pingekben találnak szállást.) Csütörtökön este tíz­től (!) például rábaközi és szigetközi táncház, videó- presszó és pantomimbemutató várja a vendégeket a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola par­kolójában. Pénteken délután a Rába ETO stadion­ját vehetik birtokukba a sportolni vágyók, este pe­dig nagyszabású békegyűlést rendeznek a város­ban. Szombaton a Szigetközbe rándul ki a több ezer fiatal, ahol tréfás versenyeken dől el, ki viszi haza a Szigetköz Nagydíjat. Halászléfőző-verseny, malac­sütés, pop-koncertek zárják a találkozó utolsó esté­jét. ‘ f rom év alatt tudatosult bennem, hogy a betegápolás a hivatásom. — Mit ért azon, hogy hivatás? — Talán elsősorban azt, hogy nem ésszerű elhatározás, szá­mítás irányítja az em­bert, hanem belső érzékenység, késztetés. Állja meg a helyét a szenvedők, szomorúak, a magá­nyosok között, legyen igazi viga­szuk, gyógyítójuk — de ezt köny- nyebb élni, mint csinálni, mint mesélni. . — Hogy került a kardiológiára? — A szakiskolában, és később, amikor munka mellett az érett­ségire készültem, a kórház min­den részlegén dolgozhattam hosz- szabb-rövidebb ideig. Így — sze­rencsémre — módom volt meg­ismerni, hogy melyik területen mi a teendő. Ide tulajdonképpen véletlenül kerültem: amikor vé­geztem, itt volt hely, és hívott az egyik itt dolgozó ismerősöm is. — És itt is maradt... — Ennek az az oka, hogy be­fogadott a kollektíva. Megértet­tem, hogy milyen*’ nagy szükség van arra, hogy az orvosok, az ápolók és a betegek között mun­kakapcsolat alakuljon ki. Korsze­rű, értékes műszerek éHlnak ren­delkezésünkre, amelyek keze­lése nagy szakértelmet igényel. Én elismerem ezek fontosságát, mégis ugyanilyen hatásosnak tartom a gyógyító szereteted: a kedves szót, az önzetlen szolgála­tot. — Az élet és a halál határvo­nalán dolgozik. Nem zavarja? __ Ügy mondanám, itt az éle­tért küzdünk. Reménnyel telje­sen. Egy kézemelés, egy kis nesz figyelembe nem vétele már vég­zetes lehet. Én csak egy kis sze­replője vagyok, az életért folyó itteni küzdelemnek, dértűdom, hogy fontos, amit csinálok. Ide- ’ gén, ismeretlen" embereket 'ápo­lunk, és itt közelebb kerülünk egymáshoz, érezzük, hogy közünk van a másikhoz, emberek va­gyunk. F . P. J. a táborozásról Női egyenjogúsítás? Ugyan! Csak az álmodozó' lányok gondolhattak érettségire. Leánygimnázium létesítésétől még a századforduló után is óvták a világrendet tekintélyes helybéli tanügyérek. Az ez- redévi ünnepségek évében csupán 5 lány tanult a budapesti egyetemeken, főiskolákon. Hugonnai Vil­ma is csak reménykedhetett ekkor, hogy a legma­gasabb helyen támogatják külföldön szerzett orvosi diplomája honosítását. A haladás azonban megállíthatatlan. 1906. már­cius 11-én egy évtizeddel korábban is elképzelhe­tetlen hírt közölt az Országos Ellenőr: „A. belügy­miniszter a kecskeméti állami gyermekmenhelyre, az ugyanott szervezett másodorvosi állásra dr. Szen- deffy Idát helyezte át Temesvárról”. Biztattam: szüleiről, családjáról is szóljon. * Nagyapám vállalkozó szellemű kereskedő volt. Meghalt, mielőtt apám befejezhette volna’gimná­ziumi tanulmányait. Az ifjú Szánd János elkerült -hazulról. A leghíresebb belgrádi kárpitosmesternél tanulta ki a mesterséget. Katonaéveit Kecskemé­ten szolgálta és itt ismerte meg édesanyámat, Ben- csik Erzsébetet, akinek szülei nem túl sok szeren­csével gazdálkodtak kis szőlőjükben. Bútorüzletet nyitottak a Vásári utcában, majd úgy 'hozta a nem mindig igazságos sors, hogy a bolt feladása után kárpitosmesterként teremthette elő apám a minden­napit. Tisztelték, hét nyelven beszélt, fiatalon so­kat utazott. Még Egyiptomba is eljutott nagyanyám­mal. Kecskemétről a görög királyi udvarnak is dol­gozott. i . ■ Alig fejeztem be a négy polgárit, fiával — bá­tyámmal — behívták katonának és kivitték mind­kettőjüket a frontra. A városházáról is bevonultat­ták a férfiakat, pótlásukra nőket kerestek. Jelent­keztem, mert a hadisegélyből nem tudtunk meg­élni. Az adóosztályon gépies egyhangúsággal teltek napjaim. Elhatároztam: változatosabb, önállóbb munkával töltöm el életemet. Magántanulónak vet­tek föl a református gimnáziumba. Sikerültek a kü­lönbözeti vizsgák. 'Ötödikben, hatodikban egy-két közepes jegy is becsúszott, mert közben dolgoztam Apám hazajövetele után, 1919-ben azt tanácsolta: ne járjak hivatalba, ha tanulni akarok. Huszon­egyéves korombán, nappali tanulóként érettségiz­tem, jelesen. Abban az évben összesen négy lány maturált a városban. . Szüleim helyeselték döntésemet: gyermekorvos leszek. A pesti egyetemre hiába jelentkeztem. A Po­zsonyból Budapestre helyezett Erzsébet Tudomány- egyetem fogadott. Vizsgáim itt is jól sikerültek. In­ternátusbán lakhattam, tandíjmentességet kaptam, kedves társaság verődött össze. Közben megismer­kedtem későbbi férjemmel. Akkoriban úgy tartot­ták helyesnek — én is így véltem jónak r—, há az asszony -erősebben kötődik a családi otthonhoz. Ezért módosítottam eredeti, elképzelésemet és az ügyelettel, sok távolléttel járó gyerekgyógyászat he­lyett a fogorvosi ismereteket sajátítottam el. Új­pesten kezdtem orvosi pályafutásomat. Dr. Jobbágy Miklós főorvos, az OTl kecskeméti vezetője hívott haza. Egyórás, kiegészítő rendelést kaptam, és mindezért líavi száz pengőt. Férjem vi­szonylag jól ikeresett, így nem voltak megélhetési gondjaink. Talán nem tévedek, ha úgy érzem: so­kán kedveltek. Mindössze kétszer hiányoztam egy- egy hónapot. Lányom, majd fiam születésekor kollé­gám vette át rendelésemet egy-egy hónapra. Ter­mészetesen visszaadtam a helyettesítést. Senki sem szólt, hogy szülési szabadság is járt volna. Tovább­képzésre évenként, kétévenként saját pénzemen utaztam a fővárosba. Járattam a szaklapokat. A háború megpróbálta családunkat. Kecskemét kiürítésekor Budapestre mentünk, de a bal parti rész fölszabadulásának másnapján hazaindultunk. A hetvenhatéves nagymamát és csomagjainkat fel­váltva húztuk egy sietősen összeeszkábált szánkón. Négy napig jöttünk. Idehaza csak a csupasz falak maradtak. Még bekeretezett diplomámat is elvitték. Hetekig szalmazsákon aludtunk, mint Pesten. Any- nyira megszoktuk, hogy azt mondtam családomnak: soha többet nem veszünk ágyatk Ayrendelömből is eltűnt minden. Közben szállingóztak hazafelé az emberek, a gyá­rakban is megkezdődött a munka. Szerettem volna rendelőt nyitni Csereklyei Ferenc kollégámmal, de nem* volt felszerelésünk. Ekkor jelentkezett dr. Szi­geti . Mihály asszisztense. Az idősebb kecskemétiek tudják: kiváló fogorvos volt Szigeti. Sajnos a né­metek elhurcolták, koncentrációs "táborban halt meg. Deportálása előtt befalazta orvosi eszközeit. Ezek fölhasználásával nyitottuk meg az OTI Nagy­kőrösi utcai épületében rendelőnket. Jöhetett bárki. A magánbetegektől sem .kérdeztük, hogy fizét-e, és ha igen, mivel. Hoztak mindenfélét. Tavasszal lo­vas kocsival Pestre mentem és szinte minden szük­ségeset megvásároltam. Üjból megnyitottam saját rendelőmet és hamarosan az OTI-ban is fogadtam a betegeket. 1946-ban neveztek ki főorvosnak. Sokkal kévésebb biztosított volt, mint ma. Bizony előfordult, hogy fájós fogú szegényember napokig kínlódott, mert sem biztosítása, sem pénze nem Volt.' Persze, ha bejött és elmondta baját, megszaba­dítottuk fájós fogától ingyen is, hiszen orvóspk vbl- tunk­Negyvenkét évi szolgálat után, hetvenkettedik életévemben mentem nyugdíjba. Talán ez volt a legnehezebb. Az utolsó nap végig akartam járni a rendelő mind az öt szolbáját. Elindultam, de vissza kellett mennem saját szobámba. Leborultam az asztalra és sírtam. Kértem is az igazgatót, hogy te­kintsenek el a szokásos ünnepélyes búcsúzástól, mert nem pírom ki. A lakásomra jöttek el később elköszönni. Azóta is meghívnak orvosnapokra. Em­lékeimből élek. Van rossz is, jó is. Mondjak egyet? Amikor államosították négyszobás házunkat, in­kább csak a forma kedvéért fellebbeztünk. Csakha­mar megjött az értesítés: „érdemeire való tekintet­tel megváltoztatjuk a korábbi döntést, házukat men­tesítjük az államosítástól”. Heltal Nándor .■ «Malii • Archív felvétel a Hosszúhegy! Állami Gazdaság szamócát szüretelő épitőtáborozóiról. Bezárták ^kapuikat az építőtá­borok. Ha kevesebb is volt belő­lük az idén. mint korábban, "vál­tozatlanul elmondható, hogy tíz megyei tábor — tízféle volt. Ezen belül is nagy eltérések .mutatkoz­tak ugyanazon táborok egyes turnusai között. Volt, ahol. alig várták már a fiaitalok a két hét leteltét, s van, ahová — ha te­hetik — egészen biztosan vissza­jönnek jövőre is a diákok. Nem vitás, melyik sikerült jobban ... Aki csak -egyszer is volt épí­tőtáborban, tudja: ott a munka tulajdonképpen azért kap külö­nös jelentőséget, hogy azt egy­mást segítve, a lustábbakat, köny- nyebben fáradólkat ösztökélve, az élenjárókat elismerve — és nem strébernek tartva — közösen végzik a gyerekek. (Persze, nem árt, *ha annak a munkának értel­mét, és eredményét -is látják...) És ha a munkában összekovácso- lódott kis közösségek elég fantá­ziadúsak, kezdeményeznek, el­érhető, hogy a nap többi részét is hasznosan, diákos-jókedvűen tölthesse a tábor. Sajnos, ez csak a táborok egy részében sikerült. Nem is mindig az ötletekben, vállalkozókedvben volt hiány: itt-ott a „túlságosan felnőtt” vezetőség merevsége gá­tolta a valódi táborhangulat ki­alakulását. (Ellenpélda is akad persze: az egyik legjohb tábor a Kiskunhalasi Állami Gazdaság tajói építője volt, ahol évtize­dek óta — s ez árulkodik a korá­ról is — egy budapesti pedagó- gusnő a táborvezető.) Merész módon küszöbölték ki a „nemzedéki ellentéteket” — azért az idézőjel, mert hát, ta­nár és diák között nem szabad­na, hogy ilyesmiről szó legyen — a Helvéciái Állami Gazdaság kun- baracsi táborában. A négy tur­nus közül háromban a vezetői teendőket a fiatalokat delegáló budapesti kerületek KISZ-bi- zottságainak képviselői látták el. S ami meglepő (?), nem tör­tént egyetlen fegyelemsértés, munkahelyi baleset, a brigádok többsége túlteljesítette a* napi normát, délutánonként, esténként pedig pezsgett az élet! Talán, mert be akarták bizo­nyítani: érettek az önkormány­zatra, s felelősen tudnak dönte­ni — legalábbis ilyen helyzetben — sorsúkról, ha hagyják őket... Ha volt is e bizonyításban vala­mi „csakazértis”, az ötlet minden­esetre megfontolandó. Sok más hasma mellett az építőtáborozás az önállóság érettségi vizsgájá­vá is válhatna. sz. k. összeállította: Szabó Klára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents