Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-02 / 180. szám

1985. augusztus 2. • PETŐFI NÉPE • 5 élet nincs A nyár a közművelődés nagy uborkasze­zonja. Vékonyabbak a műsorfüzetek, a kul- túrházi kínálat — tisztelet a kevés kivétel­nek — említésre is alig méltó. Riporterünk Szabadszálláson és Fülöpszálláson szerzett tapasztalatai megerősítik ezt: a művelődési házakat üresen találta... NYÁRI KÖZMŰVELŐDÉS SZABADSZÁLLÁSON ÉS FÜLÖPSZÁLLÁSON Csendélet: csend van, Szabaid&zálláson Bak István ta­nácselnök azzal fogad, hogy a község művelődési házában szü­net van. Hiába telefonál ide- oda, az igazgatót nem leli meg sehol. A községben 1985 elejétől rend­szeresen megjelenik a Közműve­lődési Híradó, melyből megtud­hatják a falubeliek, hogy milyen események várhatók a kultúra házában. Nézzünk néhány példát: júliusban KFT-koncert volt a filmszínházban, augusztusiban pe­dig a Prognózis jön. A Helyőrsé­gi Művelődési Otthonban Kibédi Ervin, Ambrus Kyr.i járt a nyár elején. Mesedélutánrt is tartottak, s bemutatták Bodor Miklós gra­fikusművész alkotásait. A mozi­ban vetítették a Vörös grófnőt, a King-kongot, a Szelíd motoro­sokat, a Ludas Matyiit Gyerekek a könyvtárban A könyvtár délelőtt kilenckor nyitott ki. Tíz óra előtt térünk be, mi vagyunk az első látogatók aznap. Nagy Gézáné, a biblioté­ka vezetője nincs elkeseredve: . — Mindjárt jönnek a gyerekek. Kezdődik a napközis foglalkozás, minden kedden és pénteken 10- fől 12-ig tartjuk. Mesét olvasunk, lemezeket hallgatunk, diaíilme- ket nézünk együtt. — Hol, hiszen elég szűkös a hetyf —A ’ gyerekek párnákra ülnek, ide le, a földre. Elférünk. Az iskolától kértünk kölcsön sötétí­tőfüggönyöket. Általában 10—15 diák jön el. Legutóbb a Winne­tou -it vetítettük le. 1 * :—"A felnőttek is könyvtárba- járók? — Csütörtökön, a piacnapon sokan megfordulnak nálunk. — Tegnap például hányán voltak? — Huszonötén, Az a tapaszta­latom, 'hogy nyáron a szórakoz­tató kiadványok a kedveltek. Üres a ház A szabadszállási József Attila Művelődési Ház üresen áll. Egy tábla hirdeti, hogy a szakkör tag­jai mikor, melyik teremben ad­hatnak egymásnak randevút. Csakhogy: nyáron szünetelnek a találkozók... Az ajtóra kifüg­gesztett stencilezett papír szerint hétfőn a képzőművészettel, ked­den és pénteken a könyvekkel barátkozhatnak a napközis gye­rekek. Szerdán a játszóházban tölthetik az időt, csütörtökön pe­dig sportolhatnak. Vajon így van-e ez valójában? Azért kér­dőjelezzük meg, mert ottjártunk- kor egy teremtett lelket sem láttunk. Bak István a jövőről szól: — Tervbe vettük, hogy a mozi mellett felépítjük a kultúra új központját, ahol könyvtár, nyelvi laboratórium is lesz majd. A régi épületben pedig kondicionálóter­met szeretnénk kialakítani. Mind­ez tizenötmillió forintba kerül­ne. .. Teniszpálya az udvaron Fülöpszálláson sem találjuk a művelődési otthon vezetőjét. Szétnézünk a ház körül. Kívül­ről nem túl bizalomkeltő a lát­vány. Óriási terasz áll az épület előtt. Fotóriporter kollégámmal azt latolgatjuk; hangulatos te­raszpresszót lehetne itt létre­hozni. Színes vászanlernyők, szé­kek, asztalok kellenének csak. No és: vendégek... Nemrég készülhetett el a te­niszpálya az udvar közepén, a frissen festett jelek legalábbis • A szabadszállási könyvtárban — a napközisekre várva. • A József Attila Művelődési Ház tábláján a szakkörök tag­jai tudhatják meg, hogy melyik napon hol találkozhatnak. Persze nem nyáron. erre utalnak. Már vagy fél órája tart a „szemlénk’^ de látogató­val, érdeklődővel nem találkoz­tunk. Az igazgatóért házhoz me­gyünk. Meiling er Csaba régebben a takarékszövetkezet belső ellenőre volt, öt éve változtatott munka­helyet. Hűvös irodájában szép a berendezés, kiáltó a különbség a művelődési ház többi helyiségé­től. Ott szakadozó függönyök, egymás hegyére rakott székek, pingpongasztál a nagyterem kö­zepén. Takarítani is kellene már. Kérdezni nem szükséges, Mei- 1 inger Csaba gondolja, hogy mi járatban vagyunk. — Napközben bejárnak ide a gyerekek játszani — kezdi a be­szélgetést a fiatal igazgató. — Pingpongoznak, az udvaron pedig teniszeznek. Hetente egy diszkót tartunk, inkább ilyenkor népesí­tik be a házat. A faluban több szerződéses presszóban van zene. Ók konkurrenciát jelentenek. Augusztus 20-án lesz felvonulás, és birkapörköltet főzünk az épü­let előtt. Háromszáz érdeklődőre számítok. — Mikor volt utoljára nagyobb rendezvény? — Júliusban fellépett Komár László, előtte pedig gyerekműsort rendeztünk. A koncertet a tera­szon tartottuk, ötven forintért adtuk a jegyeit, de mivel a mű­vészek 7800 forintot kértek, nem érte meg nekünk. — Most hol vannak a gyere­kek, hiszen az előbb azt mond­ta, bejárnak. — Úgy láttam, az imént jött kettő, ősszel a tanács pincéjében gyűlnek össze a birkózó szakkö­rösök, nálunk pedig a bélyeg- gyűjtők. a citerások, a díszítő­művész csoport tagjai. Az irodal­mi színpadosok régebben önálló esteken is felléptek, ma már csak az esküvőkön, a névadókon szavalnak. Nincsenek olyan fiata­lok a faluban, akik ambíciót éreznének ehhez. — Mitől olyan biztos ebben? — öt évvel ezelőtt, amikor munkához kezdtem, kérdezősköd­tem efelől. Ismerem a fülöpszál- lásiakat, hiszen idevalósi vagyok. Elcsépelt, amit most mondok: a másodgazdálkodás rányomta bé­lyegét a közművelődésre is. — Mi a dolga nyáron, hiszen nincsenek műsorok? — Készülök az őszre, a télre. * Igen, ilyenkor a legtöbb műve­lődési 'házban ezt teszik: készül­nek aiz őszre, a télre, a „szezon­ra”. De vajon jól van ez így??? Borzák Tibor BOCSAK MIKLÓS Elátkozott sporttörténetek Találkozás a város élő szobrával (1) A hetvenes években nem volt sok olimpiai bajnokunk. Münchenben és Montrealban ösz- szesen tízszer szólalt meg a Him- 'nusz. A győztesek között akadt, aki azóta önkéntes száműzetést választott, akadt, akinek a tör­vénnyel is meggyűlt a baja, akadt aki elhagyta az országot. Volt és van. aki azóta is a helyét keresi, van aki megtalál­ta, vezetőként is sikereket ért és ér el. Többükkél találkoztam, többük­kel beszélgettem. A legmaradan­dóbb egy tatabányai találkozás volt. Földi Imrével, aki csöndben szürcsölte italát, egy nagy nem­zetközi verseny szünetében. Egy nagyszerű bajnok, akinek arcára fagyott a keserűség. — Mondd, Imre, mi bajod? — törtem rá. — Mi bajom lenne? Nincs semmi... Megvagyok. — De hát olyan kedvetlenül ülsz itt, mintha véletlenül csep­pentél volna az Árpád Szálló presszójába! Mintha nem is a világ legjobb súlyemelői járná- nak-kelnének körülötted, olimpiai és világbajnokok... Az utódaid. — Persze, persze... Most vic­celődnöm kellene velük. Jópof őr­ködnöm, ha már itt, Tatabányán találkozhatom velük. De nem megy. Valahogy már nem megy. Nem öregszem, csak... Tudod, vannak dolgok, amelyek egy ide­ig természetesnek tetszenek, jól­esnek, azután... Az ember men­ne tovább. Valami mást akarna. Akárna... ... (Népsport, 1972 augusztus 29.: „Keressük a szavakat. Nem, nem lehet meghatódottság nélkül írni erről a teljesítményről. Földi Imre pályafutásának csodálatos csúcspontjáról. Ez valóban a sors igazságszolgáltatása volt. Földi­nek járt ez az arany, győznie kellett végre! Négy olimpián vett eddig részt. Rómában hatodik, Tokióban második, és Mexikóban ugyancsak ezüstérmes volt. Érem- gyűjteményében egy világ- és öt Európa-bajnoki arany található, ezenkívül számtalan világcsúcs, magyar rekord és magyar bajno­ki cím fűződik a nevéhez. És most végre megvan a legújabb, a legnagyszerűbb, a legfényeseb­ben csillogó érem is, az olimpiai arany!”) — Egyébként mivel foglalkozol, miből élsz? Azt mesélik, a pala­csintasütő bódéd milliomossá tett. Ügy hírlik, neked volt először francia palacsintagéped Magyar- országon. Messze főidről jártak hozzád vásárolni az emberek. .„ A gép miatt is, a neved miatt is. — Eladtam. A feleségem dol­gozott vele és már elég volt... Most egy másik üzlettel próbál­kozik, kevesebb fáradsággal. De hát érdekes ez? Nem volt és nincs anyagi gondom. Egyálta­lán: nehezen tudnék olyasmit el­képzelni, amit meg ne vehetnék. — Irigylésre méltó! Hiszen ezt még a többi olimpiai bajnok kö­zül sem mindegyik mondhatja el magáról. De végül is mi a foglal­kozásod, mik a céljaid, mik a jelenlegi ambícióid? — A foglalkozásom? Lakatos vagyok, a szénbányáknál... No, nem kell megijedni, nem kíván­ják meg tőlem, hogy bejárjak. Valójában a klub súlyemelő szakosztályának edzője vagyok. — Persze, persze. Amikor leg­utóbb. találkoztunk, éppen erről meséltél. — Igen. Hogy egy edző vagyok. Egy a sok közül. — Egy a sok közül... De azért, gondolom, megvannak a lehetőségeid, a feladataid, az em­bereid... Jó múltkorában még azt magyaráztad, hogy magadhoz méltó bajnokokat szeretnél ne­velni. — A jó múltkorában... Ma már nincs többes szám. Nem kérnék mást, csak egyetlen te­hetséges srácot. De az csak az enyém legyen. A kudarcaival, a sikereivel... („... S megkezdö­KERÁMIA, TEXTIL Kiállítás a MűcsarnokbaA Az 1983-ban indított kiállítássorozat harmadik része ezúttal a kerámia és a textil alkotótelepek munkáiból ad válogatást. Mindegyik bemutatott alkotótelep munkája egyaránt jelentős az adott művészeti ág életében és magyarországi történetében. A siklósi Kerámia Alkotótelep az ország első ilyen jellegű mű­helye volt, a kecskeméti Kerámia Stúdió és a Velemi Textil­műhely a kortárs egyetemes képzőművészettel teremtett kap- m csolatot problémafelvetésében és művészi színvonalában egy- * aránt. A kiállításban is ez a kettős szempont: a történetiség és az aktuális képzőművészeti kérdések bemutatása érvényesül. A válogatás természetesen nem ad teljes képet — terjedelmének téibeli korlátok szabnak határt — de mindenképpen reprezen­tatív mintája a három művészeti szimpózium izgalmas mun­kájának. • Wilhelm Fabini (Románia) Plasztika (1973) A MÓRA KIADÓ ÚJ SOROZATA Piknik A tizenéves korosztály szóra­koztatására Piknik néven új so­rozatot indított a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. A könyv­füzérben ma élő, világhírű kül­földi írók rövidebb terjedelmű, humoros regényeit adják közre. Az első két kötet egyidőben je­lent meg a könyvesboltok polca­in. Roald Dahl, norvég szárma­zású angol iró — a nagysikerű, felnőtteknek készült Szuperpem­dött a rendkívüli verseny drá- • mai, harmadik felvonása. Földi 142,5 kg-ra tétette a súlyt, de első kísérletére nem tudott meg­birkózni vele, nem sikerült mell­re vennie.'.. Három perces pihe­nő következett, aztán a magyar bajnok újra megjelent a dobogón. A nézők síri csendben figyelték, a magyarok közül többen nem mertek ránézni, a diszkoszvető Fejér Géza tenyerébe temette az arcát. Földi hosszan ossz pontosí­tott, aztán fölvette a vasat. Né­hány, órának tűnő másodperc telt el, aztán a feje fölé lökte a súlyt!”) — Ha nincs is embered, vala­milyen feladatod azért mégiscsak ■van, valamit, gondolom, mégis­csak várnak tőled ... Egyáltalán: mikor kell bejönnöd, kikkel kell foglalkóznod? — Kell? ... Ezt a szót nem is­merem. Nézd, nem árulok el tit­kot, ha elmondom, hogy mi a valóság. Ha úgy látom jónak, bemegyek tanácsokat adni mások versenyzőinek, ha nem — nem hiányzóm senkinek. Vannak ott épp elegen. Nem kérdi a kutya sem: Imre, hol csavarogtál? Én vagyok a tiszteletbeli szakember. A fizetésem, gondolom, elsősor­ban azért kapom, mert olimpiai bajnok voltam. És nem azért, mert olimpiai bajnokok nevelését várják tőlem. (Folytatjuk.) pő szerzője — Danny, a szuper- srác címmel írt regényt egy ben­zinkutas papa és fia kapcsolatá­ról. Christine Nöstlinger újabb Írása Konzerv Konrád címmel jelent meg. Az osztrák írónő ka­maszregényei Európa-szerte nép­szerűek. Tavaly munkássága el­ismeréseként megkapta a legran­gosabb ifjúsági irodalmi kitünte­tést, az Andersen-díjat. Új írásai­nak gyermekhőse egy mű gyerek. Óriás konzervdobozban szállítja a posta, s tápfürdő segítségével épkézláb fiúvá válik. Az ő ka­landjairól szól a regény. ■ A sorozat két újabb kötetét ősszel adják közre. Vlagyimir Maskov szovjet szerző Miből lesz a csodagyerek? című írásában a főhős, a különóráktól túlterhelt Petya magántanáraitól próbál megszabadulni. Christa Kozik NDK-beli írónő A bicegő angyal című regényében egy unatkozó kislányról, Liliről ír. i A Móra Kiadó műhelyében már összeállt a sorozat 1986-os listá­ja. Eszerint jövőre hat könyvet jelentetnek meg, egy-egy ameri­kai, jugoszláv, angol, szovjet, japán és csehszlovák szerzőtől. Mozart­bemutató Szegeden Mozi t: A varázsfuvola című operája kerül színre pénteken a szegedi szabadtéri játékokon. A mű most első alkalommal szere­pel a Dóm téri színpad műsorán. A karmester Oberfrank Géza lesz, aki az NDK-beli Kari Heinz Erkrath-tal egyben rendezője is a produkciónak. A főbb szere­pekben Gregor Józsefet, Bánd! Jánost, Iván Ildikót, Csavlek Etelkát, Andrejcsik Istvánt, Vaj­da Júliát hallhatja a közönség. Az előadáson 50 tagú tánckar is közreműködik. A varázsfuvola előadása sze­repel a 'játékok szombati és va­sárnapi programján is. (MTI) ,

Next

/
Thumbnails
Contents