Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-17 / 193. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1985. augusztus 17. MŰVÉSZET ÉS IFJÚSÁG Tehetséggondozás — felsőfokon Az idei volt a tizedik alkalom, hogy „sátrat vertek” Baján a Vágó Béla Politikai Képzési Központban a Művészet és Ifjúság tábor lakói. Kezdetben a Jeunesses Musicales zenei tábora volt, egy évtized alatt viszont kibővült, gazdagodott, s tavaly óta már négy szekciót hirdettek az érdeklődő középiskolásoknak. A társastánc-mozgalom népsze- rűsödését jelzi, hogy a korábban csak megyei táncklubok versenyzőinek szervezett társastáncszekciót az idén országosra bővítették. A népművészeti edzőtábor vezetésére csakúgy, minit tavaly, sikerült megnyerni dr. Varan Gusztáv amerikai dzsesszbalett- professzort, valamint öze Lászlót és Pálinkó Lujzát, többszörös magyar bajnokokat. Az alaptréning és mozgáselemzés mellett dzjses&zbalettet, sőt breaket is tanultak a résztvevők, ment akármilyen ‘hihetetlen, az utca táncának elemei már megjelentek a latin-amerikai táncokban a nemzetközi versenyeken. A fafúvós zenei szaktábort, mint mindig, az idén is az Ifjú Zenebarátok 'Magyarországi Szervezete támogatta. A szekció vezetője Dratsay Ákos, a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola fuvolata- nára kilenc fiatal zenei szakember segítségével képezte aiz ifjú muzsikusokat, akik között ott voltak a diáknapok iskolai, megyei és országos döntőjének résztvevői is. A diákok két növendék- hangversenyt adtak a bajai szerb- templomban, s a nyilvánosság előtti szereplés, a bizonyítás vágya jó néhányukat még attól sem riasztotta vissza, hogy éjnek évadján a tábor legeldugottabb • A zenei műveltségi szekció hallgatlói Sárosiné Szabó Márta vezetésével egy tőrök dallamot próbálnak új hangszerelésben. A hegedű és a fuvola mellett kanállal, ceruzával, dobolással is besegítenek a „zenekar” tagjai. fölvételi előkészítésnek nincs gazdája, .nincs hely, sem felszerelés. Ezért mutatkozik hallatlanul naigy igény a tábor iránt. Pedig a felkészítésit már első ■osztályban el lehetne kezdeni, s így nem a főiskolára 'be nem jutott amatőrök képeznék a megye művésizutánpótlását. A tábor csak abban tud segíteni, hogy felmérje a tehetségeket, bizonyos útmutatásokat ad, hogy az otthoni szűkös körülmények között milyen irányba haladjanak. A zene iránt érdeklődő gimnazisták, . valamint a zeneelmélettel, zenetörténettel behatóbban is foglalkozó zeneművészeti szakközépiskolások voltak a hallgatói a zenei műveltségi szekciónak. Né- hányukka! sikerült pár szót váltani, s abban valamennyien egyetértettek, hogy a legnagyobb élmény a kortárs zene felfedezése volt. Véleményünk szerint a, modern zene semmivel sem bonyolultabb, csak meg kell ismerni, meg kell érteni, s ezután már senki sem menekülhet meg attól, hogy meg is szeresse, ők maguk is komponáltak egy modern művet, amiben ci pzárth úzogatás- tól, sóhaj táistól, kvarcóracsipogástól kezdve számois szokatlan „hangszer” is megszólal. A kortárs zene mellett a régi zene a szekció másik vadászterülete. Balázsné Kiss Katalin, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola tanára — aki egyébként rendszeresen veze(t külföldi kurzusokat is — elmondta, hogy ezt a két témát meglehetősen periférikusán kezelik aiz oktatásban, éppen ezért esett rájuk a választás. A programban szerepelt zenehallgatás, zeneelemzés' — főleg a stílusokban való elmélyülés —, zenetörténet és zeneirodalom. A diákok maguk is adtak elő zenét, huszadik századi darabokkal léptek föl, sőt komponáltak is. Ez utóbbi persze nem művészi alkotás de elősegíti, hogy otthonosan mozogjanak a modern zene berkeiben, hogy képespk legyenek hasonló zenei szerkezeteket alkotni. Így jutottak eí számtalan lépcsőfokon a reproduktív tevékenységtől a produktívig. zugaiban, például a vasalószobában gyakoroljon. — Igen sokat várnak a tábortól a gyerekek — mondja Csáky Lajos, a képzőművész szekció vezetője —, mivel kilencven százalékuk tanárképző főiskolára pályázik. Az idén annyival többet tudunk nekik nyújtani, hogy alakot i<5 rajzolhatnak. Noha ez fölvételi követelmény, az egész megyében nincs arra lehetőség, hogy a pályázók akttanulmányo- kat készíthessenek, tehát eleve egyenlőtlen eséllyel indulnak. Mi itt mindennap foglalkozunk alakrajzoilással, s már többször kiderült, hogy akit tehetségtelenebbnek ítéltünk, hz éppen ebben tudott kibontakozni. Ennek a • Lantos Edit és Puskás Éva a félegyházi Móra Ferenc Gimnázium harmadikos tanulói — a délelőtti foglalkozáson a Mozigaléria- bell kiállításra szánt alkotásaikon dolgoznak. (Méhest Éva felvételei) H. K. E. BÓLYA PÉTER: A megfelelő ütem í. Tornyosi akkoriban kórházi segédmunkásként dolgozott, vagyis ö végezte el az összes sötét munkát, amely az F. utcai kórházban adódott. Lapátolt, szemetet hordafit, hullaszállításoknál segédkezett, és már nem is csodálkozott, amikor egy koponyát Ásott elő a kórházudvaron kubi- kolás közben. — Lenni, vagy pálinkát inni — mondta, kezében a barna koponyával, majd letette az ásót, és a kocsma felé indult. 2. Rózáinál, a rossz fogú pincérnőnél lakott, büdös és sötét lakásban. Hiszen az érettségi után felkapott egy sportszatyrot, és hősiesen elhagyta szülei lakását, benne a Steinway zongorát, a komódot, a plüss őket, és még számtalan század eleji marhaságot. S ■néhány hét csavargás után Rózái őt. Tornyosit választotta élettársul, amibe Tornyosi boldogan beleegyezett. hiszen örült, , hogy megmosakodhat végre. Roz&l olyan volt, mint a lakára: kicsi és koszos. Ha berúgott, irredenta nótákat énekelt, vagy a legkülönfélébb tárgyakat vagdosta Tornyosi fejéhez; így történhetett. hogy Tornyosi néha bezárkózott a vécébe, s amíg a ház asszonya odakint átkozódott, T. komoran olvasgatta az ablakban felhalmozott képeslapokat. A hírek és képek között magyarázatot keresett, magyarázatot arra, hogyan került ő ide, Rózái vécéjébe, ahelyett, hogy a nagy életet élné, a gazdagot, a fényeset, a divatlapit. Aztán meghúzta a láncot, és kiment, mert rájött, hogy ilyen élet nincs. Rózái a szemének esett. Egyik délután Tornyosi egyedül heverésTXtt Rózái lakásán, a ház úrnője túlórázott vagy berúgott, vagy valami kóbor férfiismerőst talált, tehát nem volt otthon. Jenő nevű macskája képviselte, aki legalább olyan szigorú' tekintetű volt, mini a háziasz- szony. Az élet nem áll meg, s lám, Tornyosi a vécé felé indult, ezúttal nem Rózái ordítozása elől, hanem.. ■ Helyet foglalt az ülőkén, leemelt egy újságot az ablakból. „Orvosi Hetilap". — Hát ez hogy kertelhetett ide? — dünnyögte Tornyosi, és érdeklődéssel nézegette a ronda orvosi képeket. Az egyik cikkeim alatt a következőket olvasta: „S. M. 34 éves ács, épülő háza padlásán öngyilkossági szándékkal két szöget .vert a fejébe. Eszméletét nem vesztette el. Tettét azzal indokolta, hogy háza nem épül a megfelelő ütemben." Tornyosi felröhögött, pedig nem volt szokása. Majd elkomorult, mert megtudta, hogy az ács, aki S. M., aki 34 éves, és aki házat . akart építeni, másnap meghalt. Felállt, a lapot a többi tetejére dobta, bambán elhagyta a helyiséget. „Megfelelő üiem", járt a fejében. Végül is... Az ő háza sem épül a megfelelő ütemben. Sőt, sehogy sem épül. Sőt, ha volna háza, roskadozna. És nem dúcolná alá, az biztos. Sem ő, sem más. A kamrába ment, előkotorta Rózái kalapácsát és dobozát, amelyikben Rózái a szögeit tartotta. — Ez az a méret — dünnyögte, amikor ujjnyi hosszú szögeket talált az egyik rekeszben. A Hetilap röntgenképén', amely S. M. koponyáját , mutatta, hasonló nagyságú szögek Játszottak, de ott már a koponyában. „Meg merném-e tenni, ha végiképp nem épül fel a házam?" — gondolta Tornyosi. Leült, felvette az egyik szöget, a homlokára illesztette. A jobb kezébe markolta a kalapácsot, lassan közelítette a szög fejéhez. A két vas találkozott, Tornyosi szúrást érzett a homlokán, de valahol belüt is, az agyában. V eres Péter-levelek * „Kecskemét jó hely, jó emlékeim vannak onnan", írta 1969. június 26-án dr. Henkey Gyula antropológusnak. Számára fontos1 emberek éltek a hírős városban. Dr. Molnár Erik mindenekelőtt. A Veres Péterrel több mint fél évszázada Balmazújvárosból Kecskemétre 'kerekező Konrád Ferenc az Új írás 1974. júniusi számában idézte fel a tiszántúli és a kiskunsági forradalmár találkozását. „Kecskeméten Molnár Erik várt bennünket igaz barátsággal és vendégszeretettel. Mindenki ismerte és becsülte a városban, mint a .szegények ügyvédjét', [...] érdékesnek tartottam, hogy Molnár Erik milyen nyíltan és fenntartások nélkül beszélt velünk, elsősorban Veres Péterrel.” A munkásosztály és a munkáspárt vezető szerepének szükségességét hangoztatta az eljövendő szocialista forradalomban, az új állam építésében. A visszaemlékező szerint a balmazújvárosi szegényember egyetértett vendéglátójával, de hozzátette: „hárommillió nincstelen paraszt várja a földosztást, szeretne zöldség- és gyümölcsös- kertes saját házában, tanyájában élni”. Látogatásáról az író is megemlékezett a Számadás-ban: „A kerékpárt, mint írónak való közlekedési eszközt aztán úgy megszerettem, hogy bejártam vele a fél országot is. Kerékpáron kerestem fel Szabó Pált Bihar- ugrán, Barsi Dénest Komádiban, Sinka Istvánt Vésztőn, [...], Erdei Ferencéket és Molnár Eriket Kecskeméten, aki akkor Jeszenszky Erik néven írt a Korunk-ban, majd Szentmiklósy Lajos néven, a Gondolatban.” A helyi nyomdákról készülő tanulmányomat fontos adalékokkal segítő postai levelezőlapján is megemlékezett 1958-ban a kerékpárúiról.' (Sokat jelentett számára a vitázó beszélgetés és egy hétig érezte lábaiban a megerőltetést.) ' A 'fiatal magyar radikális értelmiséggel politikai szövetségben Veres Péter is vállalta a Márciusi Front céljait. A tervezett kecskeméti tanácskozást azonban a rendőrség betiltotta. Nincs tudomásom arról, hogy Veres Péter valaha is járt volna a híres Kéttemplom közi nyomdaüzemiben, ahol — nem kis kockázatot vállalva — kinyomtatták Az Alföld parasztsága című hatíves szociográfiáját. A mű kiadástörténetéből ismeretes, hogy maga a kiadó, Ora- vetz István juttatta el a kéziratot Tóth Lászlóhoz. A kefelevonatot Horner Miklós nézte át. A felszabadulás után politikusként többször Kecskemétre szólították országos és pártpolitikai ügyek. 1945. áprilisában a Nemzeti Parasztpárt programját ismertette. Okos pedagógusiként próbálta megértetni a változások, az új rend történelmi szükségszerűségét: „A Nemzeti Parasztpárt vállalja a nemzet történelmi sorsát. Az oroszok megmaradnak oroszoknak az idők végezetéig, akkor is, ha kommunisták. A kereszténység is nemzetközi, a reformációt is külföldről vette át a magyarság és annak hatása alatt ma- gyarabb lett, mint addig volt. Átveszi a magyarság a szocializmust is és magyar marad." Jól jellemzi a parasztpolitikus érdeklődését, hogy a gyümölcstermesztésről is tárgyalt a városi vezetőkkel, amikor 1948. február 8-án honvédelmi miniszterként a 'homok metropolisában járt. Aligha gondolta, hogy néhány hónap múltán éppen itt fogja egy nagygyűlésen, megalázó módon eltanácsolni a politikától Rákosi Mátyás. Az írószövetség elnökeként tisztelte meg jelenlétével 1955. februárjában a Katona József Társaság alakuló ülését. Szeretettel köszöntötte Tóth Lászlót, a társaság elnökét. Alig kilenc év múltán szomorodó szívvel fejezte ki gyászoló családjával együttérzését. „Még sokáig élhetett volna, ha a természetben volna értelem és méltányosság... Még tavaly májusban, amikor ott jártam, kétszer is találkoztam vele, bár érezhetően beteges volt, még v V '£■ $ f /fit "*/1 / lilll / ff|f|i fAeMsw' dtfr . S '***' ||j|| 11 'í- r A /'t Aitv ?■ - í _ <Í4>g- ■ :f,, ' ' 'vv ““ -év JÓL. /xy.-v* -X v ' ß , # á £ / ' u, . * * w v •<****✓# ■ ól, r^***#**> T"— / "l r’Mett..-. 3 / - > ' /a ■t < .7 -f V«« * ./ ■ t-'i-X/'-j» , 'ti együtt fáradozott velünk ebben az irdatlan nehéz népművelési munkában. Azt se felejtem el, hogy amikor 194S kora tavaszán, mikor a földosztás útnak indításánál Kecskemétre is eljutottam, az ő vendége voltam. I...] De mindezt s még egyebet is, gondolom, nemcsak én, hanem Németh László is és más írók is, majd elmondják róla. Azzal együtt, hogy az a kis magyar köztársaság, amelyet a „három város" a török uralom alatt megteremtett, sok ilyen igaz magyar ,közszolgát’ nevelt fel." A kecskeméti városi tanács művelődésügyi osztálya kezdeményezésére szervezett, élő nagyjainkat bemutató sorozaton Németh Lászlóihoz, Darvas Józsefhez, Nagy Lászlóhoz, Illés Endréhez, Weöres Sándorhoz, Juhász Ferenchez és másokhoz hasonlóan ő is vállalta a személyes közreműködést. Semmit sem bízott a véletlenre. Több levelet váltottunk az előkészületek során. Pontosabban: Péter bácsi szép tiszta írású postai levelezőlapokon tudatta a javaslatait, válaszolt kérdéseinkre. (A teljes levelezést egy irodalmi folyóirat közli. ízelítőül, stílusának, kapcsolatteremtő képességének érzékeltetésére sorolok ide néhányat.) 1965 őszén fogadta el a felkérést: „Kedves Barátaim! Szerencsére olyan jó messze, egészen a tavasz közelébe tettétek az én műsoromat, hogy bízvást vállalhatom. Akkor már múlni kezd a tél. Tréfán kívül, irtózom a téli utazásoktól. Kitör rajtam a medvetermészet, nem Szívesen mozdulok télidőn. A késő őszre meg már úgy is van elég kirándulásom. Ebbe maradunk. Majd ha közelebb jutunk, értesítetek. De: igaz is! Nem látom, a műsorban ki lenne a bevezető előadó, és kik lennének — magamon kívül — az előadók. Gondolom, ha Czine Mihályt felkéritek, vállalni fogja. Valószínűleg, ha beteg nem lesz, Palotai Erzsi is. A Kossuth Klubban kitűnő volt." (Folytatjuk.) Heltai Nándor RESTÁR SÁNDOR: BÖRÖND1 LAJOS: Elmondhatatlan kilábalnak az éjszakából agyam másnapos katonái töredékeket idéznek múltam kódexeiből elmondhatatlan imákat mormognak — becsukott arcom mögött — Ha idegen csinálná, köny- nyebb lenne — mormolta, majd a halántékához állította a szöget. — „Aha, így már nagyobbat lehet rá ütni” — gondolta... És tudta, hogy ez az ütés soha, soha nem fog bekövetkezni. Letette a szerszámokat. „El kell kezdenem építeni a házat”, gondolta. Aztán, ha nem halad megfelelő ütemben az építkezés, addig kell küzdeni az anyagért, a. szállításokért, az iparosokért, amíg be nem áll a MEGFELELŐ ÜTEM, s ha ez megvan, már semmi nem akadályozhatja meg Tornyosa a ház felépítésében, felavatásában, majd összerombo- lásában. De a szegek csak a fába kerülhetnek, máshová soha. ... Odakint csengetés, majd ajtócsapódás. Rózái esett be az ajtón, a haja csapzott, az orra véres. — Elvertek? — kérdezte Tornyosi közönyösen. — Mit csinálsz a kalapácsommal, te disznó?! — Most már semmit. Szervusz. — Hová mész? — El. — Micsoda? Rózái kieresztette a körmeit, hagy a szokásos módon megmarja Tornyosit, de akkora pofont kapott, hogy becsúszott az asztal alá. — Mindent köszönök — mondta Tornyosi, és kiment a lakásból. Először vidékre utazik, levegőt venni, aztán nekifog, hogy helyet keressen az épülő háznak. Félálomban hanyatt feküdtem tenger borult rám kék ég hallgattam ahogy zúgtak a habok madár-halak cikkantak fölöttem alattam tengermélyi síkos kavicsok fa hordalék tenyérnyi levél úszott el szemem előtt csigák rákok tengeri csillagok ráhunytam szempillámat a világra s e tenger most itt belül kavarog SASS ERVIN: Ünnep az a nap volt a napisten aranyarca és az a hit az eretnekség koronája az a korona a bársonyszavakkal bélelt reménységkaloda az a nap volt a Dáriusz kincse az egyetlen pirosbetűs ünnep amikor megindulnak gyökereikből a fák az a nap volt az ülj törvényt önmagad felett a hídnak legtávolabbi pillére ahonnan már egészen közel a térképre nem rajzolt város örökálom katedrálisával ahol az oszlopok elérik az elérhetetlent és felemelik az örömök kupoláját a napisten aranyarca elé felfestve falaira a történetet a rab katonáról aki megálmodta egyszer a szabadulást
