Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-15 / 191. szám

1985. augusztus 15. • PETŐFI NÉPE # 9 MAGYAROK ANGOLUL, KÜLFÖLDIEK MAGYARUL SOMOGW- JrtÁ*IAf^^^^|FÉN¥KÉPtó^! „Ide még szeretnék visszajönni” Három hét a nyelvtanulás jegyében ADÁS MOZIVÁSZNON Televíziózás a Szovjetunióban ■A Szovjetunióban jelenleg az otthonok 98 száza­lékában vehetik a moszkvai központi adás első műsorát. Ezenkívül 110 tévé-adóállomás sugároz sa­ját műsort. A nagyobb teljesítményű átjátszóadók száma megközelíti az 500-at, a kisebb hatótávolsá­gú átjátszóállomások száma: 4800. Az üzemben levő készülékek száma meghaladja a 82 milliót. Az Orbita, az Ekran és a Moszkva műholdrend­szer összesen csaknem 2700 földi vevőállomáshoz juttatja el a központi tévéműsort továbbsugárzás céljából. Az Orbita-rendszerhez tartozik a Molnyija, a Raduga és a Horizont 'híradástechnikai műhold. Az Ekran-rendszer Szibéria térségeit látja el mű­sorral, míg a Moszkva tévé-műhold viszonylag kis területet sugároz be nagy térerővél. A központi adás második műsorát jelenleg a szov­jet lakosság 72 százaléka nézheti. Amióta a televízió elterjedt és népszerűvé vált, egyre újabb eljárásokat dolgoznak ki arte, hogy. a ■tévéképet mozivászon méretűvé nagyítsák föl. A szovjet feltalálók e célra új eljárást dolgoztak ki. A lézerkineszkcpnak, illetve kvantoszkópnak neve­zett berendezésben nem a .modulált elektronsugár, hanem a modulált lézernyaláb rajzolja ki a képer­nyőre a képet. Így a kicsiny, mindössze 5 négyzet­centiméteres képernyőn olyan kép keletkezik, amelynek a fényereje százezerszer nagyobb hagyo­mányos tévéképeknél. Ekkora fényerő már elegen- gő ahhoz, hogy a képet egy 4 méter széles mozivá­szonra kivetíthessék. Ha a lézerteljesítményt to­vább fokozzák, a vászon még ennél is nagyobb mé­retű lehet. Ez a berendezés színes tévéadás vetí­tésére is alkalmas. A feltalálók szerint a készülékük képmagnóval kiegészítve fölválthatja a mozik hagyományos vetí­tőit. Nem kell majd filmtekercsekkel bajlódni, a tekercsek váltását összehangolná. Egyetlen könyv­nagyságú képmagnókazettáról lejátszható lesz akár egy háromórás film is. A filmek annyi gondot okozó szállítása helyett a műsort városon belül kábelen, városok között mű­holdas csatornán továbbíthatják a központból a mo­ziba. Ott azt képmagnón rögzítik, s ezután már tet­szés szerinti időben tűzhetik műsorra. Most zár a bajai középis­kolás angol nyelvi tábor. A nyár folyamán már beszá­molhattunk a tiszakécskei orosz, valamint a különböző nemzetiségi szaktáborok munkájáról is. A nyelvi szaktáborok célja nem más, mint hogy fejlessze a tanu­lók idegen nyelvi kommu­nikációs készségét, olyan életszerű körülmények kö­zött, melyet az iskola nem tud nyújtani. A táborozás maga élmény, de az idő je­lentkező diáksereget — csak a legjobbak juthatnak be — mégis ismereteik bővítésé­nek célja vezérli. Nem saj­nálják a vakációból ezt a néhány hetet tanulással töl­teni, mert tudják, hogy be­fektetésük többszörösen megtérül. A kérdéseket már érti Már harmadik éve tudósítunk a bajai Radnóti Miklós Kollégi­umból, az angol nyelvi táborból. Éppen ezért az iránt érdeklődöm dr. övegessé Térjék Évától, a tábor vezetőijétől, változott-e va­lami az országosan is igen jóhí­rű nyelvi tábor életében. — Lényeges változás nem tör­tént, csak a szervezeti felépítést reformáltuk. Eddig a lakó- és ta­nulócsoportok megegyeztek, most a magyar, angol és ia külföldi magyar hallgatók együtt laknak két hazai nevelőtanár és egy ta­nácsadó angol tanár felügyeleté­vel. Tehát három, körülbelül har­minckét tagú lakócsoportunk van. Négy osztályba osztottuk a hat­van magyar középiskolást, a húsz angol diákkal. Három osztályban tanulnak a külföldi magyarok: a haladón kívül egy-egy kezdő cso­portjuk van az angol és német Ha vanyelvűeknek. Ez utóbbiak közé tartozik a zürichi Szöllősy Anett, aki tár­saival éppen a szomjas vagyok, éhes vagyok, s más ehhez hason­ló kifejezésekkel bajlódik a kol­légium egyik csendes zugában. Az „órát” vezető tanárnő Beke Sándorné. a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem lektorátusának munkatársa noszogatja, válaszol­jon magyarul, de lámpalázra hi­vatkozva inkább marad a német­nél. A kérdéseket viszont érti, fordítani nem kell. — Édesapám magyar, édes­anyám svájci. Otthon csak rit­kán hangzik el magyar szó. A nővérem szerencsésebb, ö elég jól beszél magyarul, mert gyerekko­rában még éltek a nagyszülőink. Éri is szeretném a nyelvet meg­tanulni. Az érdeklődésem alapo­san felcsigázták, apa szokott ma­gyar mondákat olvagni, s általá­ban sokat beszélünk Magyaror­szágról. Gimnazista vagyok, az Iskolában már előadást is tartot­tam a magyar történelemről és Miért vállalják mégis? (2) Memorandumok, ultimátu­mok. szóváltások, öltözői vereke­dések ... Jakabházt/ mellett kiáll az FTC vezetősége, a játékosok új klub után nézhetnek. Aztán, ami­kor a vihar elcsendesedik. Jakab­házának felmondanak és a játé­kosok is visszaszivárognak „. ,­Közben a jégkorong szerelmese előadásokat tart a sportág ősha­zájában, Kanadában; meghívják Csehszlovákiába, papol a hazai vidéki klubokban; amit nálunk megtanulhat ebpől a sportágból, azt megtanulja, de szép lassan az egész hokiélet kiközösíti magá­ból. Mint minden megszállottat, aki olyan követelésekkel áll elő, ame­lyekről tudnia kell: nincsen fe­dezetük! Még ha nyilvánvaló is: ezek nélkül a követelések nélkül semmire sem mehetne ...) Az ember azt gondolná: elkese­redik, feladja, visszavonul a Test­nevelési Főiskola tanári szobájá­ba; előadótermeibe, de ö újabb és újabb kifejezési formákat ke­res magának. Kocogónapokon, tömegsportpróbákon vesz részt, aztán egyszer csak a futballöltö- zőben tűnik fel. Annak a klub­nak az öltözőjében, amely csú­nyán elbánt vele, de ahol talál egy hozzá hasonló megszállottat; Dalnoki Jenőt. (Akinek sorsa a későbbiekben sajátos módon ha­sonlítani kezd az övéhez ...) Pszi­chológusi munkát vállal, mert szeret ilyenfajta emberek mellett dolgozni. Később újabb területet keres magának: a birkózók szö- vetségi kapitányé, dr. Hegedűs Csaba beosztottja lesz. Erőnléti edzőként, pszichiáterként, minde­nesként. ■ Ez a négy éve is nehezen kez­dődött. A birkózók nem fogadták be. Egy „hokitanárt"?! ...Aztán történt egy nap, hogy Pestről busszal Mátraházára indult a csapat. Jakabházy nem szállt fel. „Minek autóbuszozni, amikor a saját lábunkon is eljuthatunk az edzőtáborba?" Derültség fogadta a jelentését. „Szánk nekünk it van!" Felszállt a buszra, de csak azért, hogy melegítőbe bújjon és elindult. Futva. A versenyzők ha- hotázva integettek utána, aztán szép lassan eltűntek a körvonalai. A csapat, megérkezvén *a követ­kező menetrendszerű járat érke­zését leste. „Figyeljétek meg, ez­zel fog jönni'*. Nem jött. Teltek az órák... És tizennégy órával később befutott, vagy inkább holtjáradtan bekocogott Jaka b- házy. Éefogadták. Most azt írja ebben a cikkében: „Köszönöm Hegedűs Csabának és mindenkinek, hogy azt a négy évet el tölthettem velük, hogy egy nagyszerű társaság tagja lehet­tem, amely visszaadta a sportba, a magyar sportba vetett hite-• mit...” Tizenhárom éve ismerem, most mégsem tudtam megállni, hogy ne keressem meg, ne vegyem rá egy kis beszélgetésre, ne ültessem le magammal szemben. Mosolya, kedve, lendülete a régi. Ez a tö­retlen kedély szinte ingerelt. — Mondd, annyi kudarc, csaló­dás után hogyan volt erőd min­dig újra és újra talpraállni? Mosolyog. Minthq^a világ leg­egyszerűbb kérdését tették volna fel. (Folytatjuk.) tömör és egybehangzó vélemé­nyük Magyarországról. Mindket­ten először járnak hazánkban, s ami leginkább megragadta őket is: a táj szépsége. — A magyar emberek rendkí­vül barátságosak, csak hát nehéz velük kommunikálni, kézzel-láb- bal mutogatunk. Sajnálom, hogy vissza kell mennünk, még szíve­sen maradnánk itt egy darabig. A magyar diákok nagyon jól be­szélnek angolul, ami a nyelvok­tatás magas színvonalára uia<l. Ehhez a véleményhez csatlako­zik Claire is, s még hozzáteszi, hogy a magyar középiskolások igen alaposan ismerik az angol szokásokat, az életmódot. Ami az országismeretet illeti, inkább csak Londonról van behatóbb ismere­tük Ezen Viszont most könnyen változtathatnak, ugyanis Anglia legkülönbözőbb részéről gyűltek iitt össze a diákok, így a magya­rok tudomást szerezhetnek a fő­városon kívül zajló életről is. Jó módszer a kiscsoport Ezt a kölcsönös ismeretszerzést, a rákérdezés lehetőségét tartja a tábor egyik legnagyobb haszná­nak Robert Gilson is, az angol pedagógusok vezetője. Magyaror­szágon most fordul meg először, viszont hasonló nyelvi kurzuso­kon szerzett tapasztalatokkal a tarsolyában érkezett Bajára a kelet-angliai Sudburyből. Len* gyelországban háromszor, Auszt­riában pedig egyszer vett részt ilyenfajta táborban. A magyar középiskolások nyelvi fölkészült­ségével rendkívül elégedett csak­úgy, mint a táborbeli tanuláshoz nyújtott technikai feltételekkel. — Nekem, mint pedagógusnak különösen sokat jelent, hogy a magyar tanárokkal való együtt- munkálkodás során bepillantha­tunk egymás műhelytitkaiba. El­mondhatom, hogy igen produktív az együttműködésünk. A magyar pedagógusok jól felkészültek, a kiscsoportokban történő tanulást pedig az egyik legjobb módszer­nek tartom. Persze, magánember voltomat sem tagadhatom meg: nagyon örülök, hogy ennyi lehe­tőségünk .nyílik arra, hogy beles­hessünk az emberek mindennapi életébe, s olyan helyekre .is elju­tunk, ahová — ha turistaként jövök — sohasem kerülök el. Mindig mondom, hogy egyszer s mindenkorra befejezem a táboro­zást, de ide még szeretnék visz- s zajön ni. A mellettünk ülő Szarka József, aki magyar születésű, de Angliá­ban franciatanár, ugyancsak a kiscsoportos foglalkozások elő­nyeit ecseteld. Mint mondja, a magyar gyerekek jól informáltak, s amit Angliáról tanultak az is­kolában, ezeken a beszélgetéseken első kézből kiegészíthetik. Kormos Emese „Néhány pillanatot megmentettem én is...” • SiSUősy Anett két társával, ai NSZK-bell fiber Andreával és fiber Nlcole.lal a magyar nyelvvel blrkóilk. Beke Sándorné segít­ségével. Somogyi Mariska nénit mindenki ismeri Dunavecsén. Ott született és hosszabb időre soha el sem költözött. Nem „gyütt-mönt”, kijár neki a ragadványnév is. Ügy nevezik: Fényképész Mariska. A faluban dolgozó kisiparosok mellett hogyan illethet egy ama­tőrt is ez a név? Bocsássuk előre már most: méltán. ö az, aki — szakképesítés és iparengedély nélkül — képeivel örö­kítette a közelmúlt községtörténetét. Képalbuma felér egy alapos helytörténeti tanulmánnyal. • Somogyi Mária és az egykori jó ismerős. Vlkár Béla szobra. — Ma már egészen termé­szetes, ha va­laki — életkor­ra és nemre való tekintet nélkül — gépet vásárol és fényképez. Ré­gebben azon­ban ez biztosan másként volt... — Az első masinámat húszéves ko­romban vet­tem nagyma­mám ajándék­pénzéből. Ti­zenkét pengő volt. Anyám felháboro­dott, mikor megtudta, hogy mire vertem el két pár cipő árát. „Pa- rasztlánynak minek ez?” — vádoltak, de azért én csak fényképez- gettem magam és mások örömére. — Ki tanította meg, hogy kell a géppel bánni? — Malinák Árpádné fényké­pészmester. Igen furcsállotta az első időkben: mit tervez ez a Maris, csak nem kantárkodni akar? Legelőször szüreti képek­kel rukkoltam elő. Mivel már látszott valami a képeken, fel­bátorodtam. Amikor az első soro­zataimat elajándékoztam, már el is hívtak ide-oda. Disznóvágáshoz, lakodalomhoz, aratási végzőre — mikor kinek jutottam eszébe. —.Április 4-én a művelődési házban nyílt egy régi dunarecsei fotókat bemutató kiállítás. Ezen több világháborús képe is szere­pelt ... Haditudósító is volt? — Nem völt megbízatásom a háborúban. Itt éltem végig Ve- csén. A „téma”, a felszabadító hadsereg jött ide 1944. november harmadikán, a helyi református lelkész kalauzolásával. A katonai konyhán dolgoztam. Egy-két ké­pet csináltam róluk. A tisztek és közlegények egyaránt szerettek fényképezkedni. Hozták a filme­ket, kérték, hogy barátjukkal, ka­pitányukkal örökítsem meg őket. Később a parancsnoktól okmányt is kaptam, amivel mehettem bármerre a faluban. Pedig -akkor még Pen tele felől gyakran lőttek a németek., A bizalmukat azzal is megnyertem, hogy már na­gyon sok szót tudtam oroszul. 1943-tól — amikor már jöttek a hírek az előrehaladásukról — a varrógép mellett naponta 10—15 szót is megtanultam. Mariska néni nagy fémdoboz­ban keresgél. Több száz fölvétel között a leghíresebbeket szeretné megtalálni. Azokat, amelyek már országos lapokban is megjelen­tek 11. — Itt van ni! Viikár bácsi, a Vándor utcai kertben... — Vikár Béla, a Kolevata-for- ditó? — Igen. ö a háború előtt gyakran megfordult a községben. Balsorsa úgy hozta, hogy itt is halt meg 1945. szeptember 22-én. — A neves tudóst hogy tudta lencsevégre kapni? ■ — Nővérét, Timka nénit, aki­hez nyaranként ellátogatott, már régóta ’ismertem. Béla bácsit is láttam sétálni, pihenni a temp­lomkert árnyas fái alatt. Molnár Lajos lelkész volt a barátja. Abban az időben nagy divatjuk volt az iskolai színielőadásoknak. Nagy tisztesség volt egy-egy sze­repet eljátszani. Én sokszor köz­reműködtem olyan darabban, amit ő is megnézett; tehát is­mert ... Amikor aztán 1944-ben bomba érte budapesti lakását és ide költözött, többet tudtunk be­szélgetni. — Milyen embernek látta? — Közvetlen, kedves ember volt, mint az igazán bölcsek. Egy­szer kért, hozzak neki oportó szőlőt. — Meghoztam, méltóságos úr — mondtam, mikor átadtam a teli kosarat. Megköszönte, majd hozzátette: „Ha maga azt mond­ja nekem, hogy méltóságos úr, én úgy fogom szólítani, Mariska kisasszony!” így aztán bácsi ma­radt. Jókat beszélgettünk. A tor­nácon, a fonott fotelében ült, az­tán mesélt, mesélt. A grúz mesé­ket szerettem legjobban, de lát­tam, hogy ő is. Vicces ember volt. Mestere a szójátékoknak. Ha valaki megajándékozta né­hány finom falattal — ekkor még igen szegényen éltek —, azt mondta: „Ne menjen kárba, in­kább a Vi kárba!” Egy évvel a halála előtt, augusztusban Vagy szeptember végén egyszer eszem­be jutott, hogy jó lenne néhány fényképet készíteni az idős mes­terről. Szívesen vállalkozott a „szerepre”. Az egyik képen áll. A folyosói ablak két szárnya nyitva van. Mondtam neki, hogy csukjuk he, ne lógjon a képbe. Ö azt válaszolta, így van mibe kapaszkodnom. A másik képen az asztalnál ül. Hogy ez az em­ber éhezve szegényen is milyen felemelően tudott viselkedni! Vadszőlő-lugasban szivarozó öreg tudós, mint az öreg Geothe, csak­hogy Vikár üres hassal... Ezt a portrét a képemről ércbe véste egy igen tehetséges fiatal szob­rász, Eskolits Tamás. A szobor ott áll a község főterén, mindig örül a szivem, ha arra járok ... — Ma is fényképez? — Már nem. Hatvan fölqtt va­lahogy nehezebb már jó képet csinálni. Kellene egy újabb masi­na talán? Már nem veszek! A gépem vitrinbe került. Megérdem­li a megbecsülést. Vele néhány pillanatot megmenthettem én is... Farkas P. Jóaset • Majdnem teljes lét­számban* * felsorako­zott az ■an­gol diákok csoportja A kép jobb oldalán Ro­bert Gibson, a vezető pedagógus. (Méhest Éva " felvé­telei). művészetről. Nem először járok Magyarországon, élnek még ro­konaink Tihanyban, őket láto­gattuk meg három és tizenegy ,pves koromban. Mindig is nagyon tetszett az ország, különösen a békés, nyugodt táj. Ide a tábor­ba is mindenképpen megérte el­jönni. Egész nap angolul A -magyar középiskolások egyi- .ke. Gulyás Edit harmadikos a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumiján. Annak ellenére, hogy távolabbi céljai .nincsenek a nyelvtanulással — fogorvos szeretne lenni —, fontosnak tart­ja. hogy az ember meg tudjon szólalni nem is egy, hanem leg­alább két idegen nyelven. — Különböző témaköröket dől; gozunk föl. az egyik nap az elő­készület jegyében telik. A ma­gyartanárok segítségével folyik a szóevfijtés, majd az angolok irá­nyításával a kifejezésekkel, az "de vonatkozó, szokásokkal ismer­kedünk. Másnap kis csoportban — az angol diákokkal együtt — beszélgetünk a témáról, vagy szi­tuációs játékokat adunk elő. Na­gyon örülök; hogy naponta hasz­nálhatjuk a III. Béla Gimnázium nyelvi laborját, nálunk ugyanis nincs. S amiből a legnagyobb hasznunk származik, az, hogy ál­landóan együtt vagyunk az ango­lokkal, igazi élő beszédet hall­hatunk. s persze társaloghatunk egész nap. Az már a program átböngészé­sekor kiderült, hogy ez a tábor nem éppen arra szolgál, hogy a diákok itt pihenjék ki a tanév fáradalmait;. A szigorú tanulás mellett persze olyan felüdítő, szó­rakozva tanító elfoglaltságok kö­zül válogathatnak a résztvevők, mint a különféle környékbeli ta­nulmányi kirándulások, melyek során a magyar népművészet mű­helytitkaiba leshetnek be, körül­nézhetnek kórházban, óvodában, bíróságon — vagy a hajósi pin­cesoron. Ä szakkörökben a hím­zésben, fafaragásban lehet elmé­lyülni. az angol diákok pedig szépíró és színjátszó kört vezet­nek. Ez utóbbi „lelke” a londoni Liz Roper, akit punkos, fele rész­ben pirosra festett hajáról köny- rvű megismerni. Csatlakozik hoz­zánk a Sheffield! Claire Harris. Lovely, vagyis kedves — ez a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents