Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM HATVANI DANIEL VERSEI Marad a fű Sugárhajtású darazsainkat térítsd el örökre tavaszi nap! Ihassunk mérgezetlen vizeket, falun: lakók és városiak. Átúszni a csendet nagy lebegésben — az volna jó! S kikötni ama part iszamos fövenyén, hol eleink vadvirágszagban vágják rendre a dalt. Nézd, már indul is a sziromhajó. Vitorláit a szelek elragadják. De marad a fű, hogy hizlaljon szelíd disznót, csillaghomlokú marhát. Hatvani Dániel: Kalózlobogó Negyedik verseskötete jelent meg a közeli napok­ban Hatvani Dánielnek, Kalózlobogó címmel. Ko­rábbi köteteit a kritika vegyes érzésekkel fogadta, sőt akadt olyan ítélkező is, aki elutasította verseit. A tévedés akkor is nyilvánvaló volt, most.pedig, a költő új könyvét olvasva, különösen az. Ez a kötet egyértelmű előrelépés és rangos helyet követel Szer­zőjének a mai magyar költészet középnemzedékében. Erős érzelmi-gondolati töltés, igényes nyelvi meg­formálás jellemzi Hatvani verseit. Sajátos hang, «sajátos világ az övé, amelynek kezdeményeit meg­találjuk az Üvegcserepekben, a Koronaakácban, s főleg a T.otemarc című kötetében, de amely a Ka­lózlobogóban mutatkozik meg igazán. . Hatvani .nem elégszik meg a zsongító,. szépen hangzó szavak öncélúságával, a zsonglőrködéssel, nem hagyja elcsábítani magát —• mint jó néhány kortársa — a blöffölő modernségtől, nem csatlako­zik a ködevők, szivárványrágók táborába. Nagy Lászlóval eiyütt tudja: lejárt a lírai kalandozások kora. Érvényes, tehát hiteles „helyzetjelentésre’.’ van szükség a XX. század utolsó évei emberének érzés- és gondolatvilágáról, arról az emberről, aki faluról indult, s kitérők, zsákutcák panelrengetegétől meg­gyötörve talált magára ismét egy másik faluban, hétvégi telken, tanyán — vagy éppen imitálja, hogy magára talált. E „körutazás” megszenvedett, kényszerűség szülte spiráljai ott izzanak, égetnek, s mély nyomokat hagy­nak Hatvani Dánielben is. Hiába mondja, hogy „ki­fosztott vagyok, tehát szabad", ő is jól tudja, ez lo­gikai abszurdum. Mert ha nosztalgiái devalválód­tak is, ott munkálnak verseiben. A gyermekkor él­ményvilágától gazdagok és érvényesek gondolatai, érzései. Persze, ezek az élmények ném azonosak a fehér leányszobák lakóinak, a kuglófon felnőttek­nek az élményeivel. A mai negyvenöt-ötven éve­sek gyermekkori emlékeit nem lehet megszépíteni, mert éppen ők tudják legjobban, hogy a „fényes szellők" leginkább szembe fújtak. Hatvaninak van erkölcsi ereje az ilyen szavakhoz: „múltamra visszasziszeg belőlem az undor. .. lángot vet számban a negyvenhatos nyár . ..” (Dzsungelba vivő hosszú ének) % A paraszti származás, a falusi eredet, a földhöz, a természethez való közelség azonban még akkor is kifogyhatatlan költői kincstár, ha érte és miatta máig vérző-sajgó sebeket kell hordanunk. Mert a lélek- ilyen sajgásai egyben felemelő rotorjai is le­hetnek a költőnek. Hatvanit a város panelrengete­géből visszakövetelte a falu, s már-már büszkeség­gel mondja kötete fülszövegében: „elvégzek min­denféle kerti, ,s más gazdasági munkát, amely bir­tokomon adódik ...” Nem bírta megszokni a várost, képtelen volt — önmaga föladása nélkül — urba- nizálódni. Képei, hasonlatai, metaforái mind-mind termé­szetiek. Verseiben sugárhajtású darazsak repülnek, zizzen az ostor, istráng pattan, keletien kenyér mor­zsái a csillagok, s az öreg akác törzsében .kopjafa ihajnalodik”, sőt „mielőtt megszülettem ... laktam fűben és fában” rhondja Mielőtt című versében. Ép­pen ezért nem hisszük, hogy-azért szabad, mert ki­fosztott. Szabadságát, ha ügy tetszik belső függet-, lenségét csakis azáltal őrizhette meg, hogy nem hagyta magát kifosztani.) A Kalózlobogóban azonban mindennél jóval több- ről van szó. Itt már tudatosul, hogy a költészettel való,- talán még a szülőfaluban, Tiszaderzsen kez­dődött kacérkodás veszélyes és végső fordulatot vett. Vérre, sőt életre-halálra megy a játék — is­imeri fel Hatvani, aki természetesen nem akar vesz­tes lenni. De elég-e ehhez az akarat? Tudja, hogy nem elég. Viszont birtókában van egy másik, fo­lyamatosan tökéletesíthető fegyvernek, a tehetség­nek. Ez utóbbit irigylésre méltóan forgatja még ak­kor is, ha néhol az akarat kerekedik felül. Ilyenkor elcsábítja a nagyotmondás örvénye. Ez az örvény leginkább éppen a címadó versben, s az Epigram­mákban húzza le. A tehetség azonban mindvégig kitapintható az ilyen sorokban: „Utoljára még megviláglik gyémántos lépcsője a nyárnak kelek hunyorgó tüzek mellől mellemen páncélosok járnák . ..” (Lassúdan süllyedő) De észre kell venni olyan verseket is, mint az In­dák, kötelékek, Napisten-hívó ének, Titoktalanul, Szólván halottakról, Góbi fölött a csillagok, Szónál beszédesebb stb. Ügy gondolom, Hatvanit nem kell félteni az „élet-halál harctól"; amely éppen most vett a' költő számára kedvező' fordulatot. A kötetet a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ' ki (tartalmához méltatlan kivitelben, hiszen egy ala­posabb átolvasás után lapjaira hullik). gppftte.y--- * g. p. . i i ■ BBS wammSm Fölfalásra ítélve Éjszakáimmal vagyok vemhes világítok holdtalan már senki meg nem szül engem ha csak nem önmagam Terhemmel mind súlyosabban csak szorgos homok temet el sasok őrizte magasba boldog légáram nem emel Hogy beragyogja arcom lucskát hitetlen fénnyel a kelő nap szívemet így e józanságban ítélem fölfálhatónak Gyapjas csillag Szólít a tanya: vissza, vissza ... Vérem e lomha föld beissza. Járhatok trágyábant is térdig, csak jégvert arcom legyen tiszta. Szőlőkből kikacsintó almák lánymellek tüzét nem tagadják. Álomnak gyűrök fejem alá hamvadó rozsét, selyem szalmát. Beérik szépen hazám s házam. Leszek hírnévben makulátlan, nem szegély, s nem is éppen gazdag. Kinyújtózom kövecses ágyban. Üzenhetem a városoknak: betűim lassan porosodnak. Szívemben gyapjas csillag ébred, illatos füveket ropogtat. HÉT ORSZÁG ZOMÁNCMÜVÉSZEI > A művészek egy csoportja. • Túri Endre és s Kátai Mihály sfe ■..rc'.vVv (Straszer András felvételei) A kísérletek nyara Kecskeméten, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán, három hete nyílt meg a XI. Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóte- lep. Az idei másfél hónapos szimpózionra mintegy negyven zománcművész' érkezett — magyar, szovjet, svéd, dán, lengyel, NDK- beli és csehszlovák alkotók. ZAM TIBOR: Kovács Pál* Egész éjszaka fájt a 9zíve, egy szemhunyásnyit se aludt. Balkarja időnként elzsibbadt. Belecsípett, nem érezte. Talán azt se érezte volna, ha levágják a kezét. Néha köhintenie kellett. Ilyenkor nyögött is, mert nyi­lallt az oldala. Szeretett volna meg­fordulni, de ahhoz se volt ereje. Fe­küdt hát hanyatt továbbra is mozdu­latlanul, hunyt szemmel, és fülelte a sötétet. Az ablak repedt üvegét meg- megzörrentette a szél. Olykor a ké­ménybe is beledudált. A padláson egerek mocorogtak: még a cincogásuk is lehallatszott. Az öregembernek eszébe jutott, hogy szerezni kellene egy macskát, mielőtt az egerek szétrágnák a házat. Gondolatban legyintett erre. Minek? Amíg ő él, kibírja ez a ház. Meg ta­lán meg se maradna már itt egy ide­gen macska. Ami volt, az is elpár­tolt. Bár az is lehet, hogy befogták l valahol. Mikor a hajnal benézett a^tanya- ablakon, jobban lett egy kicsit. Rá­ért volna felkelni, de egész életében hajnalon kelt. Most se maradt ágy­ban. Első dolga vált körüljárni a há­zat. Ezen az éjszakán elvitték a lét­rát a padlásfeljárótól. Régebben a fűrészbakot. A disznóól ajtaját. A dézsát a kúttól. Minden elemelhetőt. Mert a pusztán mindig megérzik az emVerek, hogy kinek közeleg a ha­lála. Hogy ki az, akinek már nem so­káig lesz szüksége a földi dolgokra: Kovács Pál méregette szemével a távolságot a föld éi a padlásfeljáró között. Nem emlékezett rá pontosan, hogy mikor és miért volt utoljára a padláson. Talán még a felesége ha­lála előtt. Egy éve, vagy annál és ré­gebben. Fájlalta azonban, hogy is­mét figyelmeztették. Az öregember enni, inni adott a kecskének, azután megfejte. Töltött egy bögre tejet, de csak a felét itta meg. Az se esett jól. Eszébe jutott, hogy el kellene menni a boltba, mert ■ fogytán a kenyér, és alig van a lámpában petróleum. Vagy egy óra hosszáig téblábolt a ház körül,. az­után meg már nem indult el, kiült a cseresznyefa alá, várta a postást. Mint minden kedden és pénteken, mióta a feleségét eltemették. A gyermekeit .akkor látta utoljára. A két fiú meg a két lány kelletlenül ültek le a házban, ahol felnőttek. Gyanakvóan figyelték egymást a sze­mük sarkából, es az apjukkal se néz­tek szembe. Hiába bizonygatta nekik az öreg, hogy egyikük sem járna rosszul ezzel a tanyával. Meg hogy a szövetkezetben se úgif van már, mint az elején: hogy ott is jól lehet keresni... A nagyobbik fiú kereken megmondta: nincs a világnak az a tanyája nieg az a szövetkezete, ami­ért eljönne Pestről. A kisebbik fiú szaporán bólogatott. Az egyik lány azzal érvelt, hogy őt megpofozná a férje, ha csak említeni is merészelné, előtte a tanyát. A másik lány azt • A szerző hagyatékából. mondta, hogy ők házat építenek Ér­den. Oda vannak kötve. Ősszel, amikor betegeskedni kez­dett, s amikor a szomszédok elkezd­ték széthordani a tanyát, az öregem­ber levelet írt a nagyobbik fiúnak. Megkérte, beszélje meg a többiekkel, hogy melyikük venné őt magához. Azt is megírta, hogy nem megy üres kézzel. Harminc—negyvenezer fo­rintot biztosan adnak a házért meg, a szőlőért. A fiú azt írta vissza, hogy rend­ben van, rövidesen eldöntik a sorsát. Azóta döntik. Kovács Pál minden kedden és pénteken figyeli a dűlő- utat. De a postás csak' havonként egyszer jön be a tanyába, amikor a nyugdíját hozza. Máskor, ha fel is tűnik ezen a határrészen, a kőke­resztnél elfordul. Ha látja az öre­get kint állni, meszel a karjával:, nincsen levél. , Az ősszel egy fiatalasszony keres­te fel a tsz-ből. „Megvan, Pali bá- csj?” „Megvagyok.” összesen ennyit beszélgettek, s a fiatalásszony ment is tovább. Később a szövetkezetből hoztak egy szekér gallyat. Tavasszal újból eljött a szociális bizottság kül­dötte. Ám akkor is csak az egyik lá­bát vette le a bicikli pedáljáról. Azt kérdezte, amit korábban, és Kovács Pál sem felelhetett mást, mint az első látogatáskor. Szerette volna pe­dig elmondani, hogy tatarozni kel­lene a házat, és javítani a fedelét. És a szőlőt is ki kellene nyitni vala­kinek, mert az ő kezéből már kifor­dul a kapa. A cseresznyefa alatt volt egy tus­kó, arra telepedett le az öreg. Hall­gatta, hogy zümmögnek a méhek a virágba borult fán, és nézte az utat. Dél körül a-postás odaért a kőke­reszthez. Meszelt a karjával, és el­fordult jobbra. Kovács Pál mindaddig nézte a postást, amíg el nem tűnt a szeme elől. Azután odaballagott a szalma­boglyához. Csóvát, sodort, és a tető alá dugta. A házban kötelet vetett keresztül a mestergerendán. Rákötöt­te. A lecsüngő végén megtágította a hurkot. Előkereste a gyufásdobozt. Kiment. Elengedte a kecskét. Körül- ■ járta a házat. Vizet ivott. A kútos- torról lefeszítette a vedret, és bele­dobta a kútba. Mégtapintotta zse­bében a gyufásdobozt, de nem nyúlt érte. Nézte a cseresznyefát. Eszébe ju­tott, hogy a felesége egyszer azt mondta: dísze ennek a tanyának. Pe­dig akkor sokkal kevesebb volt a virág. Előbb'tétovázott, hogy megke­gyelmezzen-e a fának, azután mégis két kézre fogta a fejszét. Az ütésre a méhek megrebbentek, hangosan, haragosan dongtak. Az első szédülés után az öreg letérdepelt. El-elfulladó lélegzettel irtotta a fát. Ahogy csa­pás csapásra hullott, a szirmok pe­regni kezdtek. „Még na még” -- biz­tatta magát az öregember,* de egy­szerre megbillent alatta a. föld. El­vágódott, s a fejsze kifordult a kezé­ből. A szirmok a fáról tovább pereg­tek. KÁTAI MIHÁLY Munkácsj)- díjas festőművész,, a telep veze­tője elmondta, hogy a korábbi évektől eltérően ez alkalommal nincs konkrétan meghatározott program: „csak” a zománcban rejlő művészi lehetőségek még behatóbb megismerésé, az anyag­gal való kísérletezés a cél. Ugyan, is ez egy .kiesét elsikkadt az utób­bi esztendőkben, az alkotótelep egyéb — a zománcművészet épí­tészeti, különböző ipari felhasz­nálásának kutatását felvállaló — programjai mellett. ■TŰRI ENDRE festőművész, a most szerveződő kecskeméti Nem­zetközi Zománcművészeti Alko­tóműhely vezetője, a telep egyik alapítótagja, így vall (mintegy az anyaggal való kísérletezés fon­tosságát hangsúlyozva): — Attól függően, hogy milyen fémfeliMletet zománcozunk, lénye­gesen módosul ennek az anyag­nak a tulajdonsága, s emellett nem mindegy, hogy miilyen arány­ban változtatjuk meg a kompo­nenseket. milyen az égési hőfok, mennyi az égési idő... A zo­mánc egyik jellegzetes tulajdon­sága. hogy kémiai kötődés jön létre égetés közben közte és a fém között, s összetételétől füg­gően színeződik. Vagyis előre tudni kell. hogy milyen arányok adják majd a kívánt színt és fe­leletet. Mindezt nem lehet a vé­letlenre bízni, de ijem is kfell, ha pentosan ismerjük jgz anyag reak­cióit ... ARTUR SZKRIPNYIKA a a Szovjetunióból érkezett. Immár második alkalommal „lakója” a kecskeméti zo­máncművészeti alkotótelep­nek. egyaránt kiemelkednek. De nem­csak tőlük, a többi művésztől is van mit ellesni itt\ .. Jövőre egy nemzetközi zománcművészeti sízimpozión rendezésit tervezzük Szocsiban, amelynek szervezésé­ivel engem bíztak meg. Nagyon bízunk benne, hogy jól sikerül; 1 igazán tartalmas, hasznos lesz J majd ez a találkozó ... INGEBORG WLSSON svéd festőművésznő Malmőben él. I Először tagja a kecskeméti\ alkotótelepnek. — Nagyon jól éreztem magam, és sokat tanultam ebben a kö­zösségben az elmúlt nyáron, ép­pen ezért’ örömmel tértem vissza — mondja. — Szocsiban J élek, s monumentális alkotásokat készí­tek elsősorban. A zománcművé­szettel csak néhány éve ismer­kedem. Véleményem szerint ren­geteg lehetőség rejlik ebben az anyagban, különösen az épületek belső díszítésére találom nagy­szerűnek. A ’tábor vezetői — Ká­tai Miilhály és Túri Endre — na­gyon sok titkát ismerik a zo­máncnak. Művészi kvalitásukat és technikai tudásukat tekintve — Én is elsősorban monumen­tális munkákkal foglalkozom, s csak néhány éve ismerkedem a tűzzománccal — magyarázza. — Ennek a művészetnek nemigen voltak korábbam hagyományai Svédországban. Ezért nálunk a hatvanas évek elején, összehív­ták a képzőművészeket, s meg­próbálták népszerűsíteni a tűzzo­máncot. Azóta felfutóban van ez a művészet, szinte miniden na­gyobb városban adottak hozzá a legjobb feltételek:' Malmőben is yarn £om ánc művésztet i műhely, I sőt sokaknak saját keméncéik .. .1 Ez az első nemzetközi szlmpo-l zion, amelyen részt veszek. Ma-r gyarország igazán nagyvonalúj hogy ennyi külföldi művészt! meghív nyaranta. Persize ez ér-| ződik is ' művészeti életén ..! Rengeteg olyan dolgot tapasztal­tam ezen az alkotótelepen, amely| számomra új. Különösen ami £| technikai, módszerbeli részét ill letí a zománcművészetnek. Eddi§ például nem tudtam, hogyan le­het rézlemezre dolgozni, s nenr ismertem a rekesizzománcot. Kü lönböző művészeti ágak — fes: fők, szobrászok, ötvösök stb. H ' mesterei igyekeznek iitt saját mű; vészetükben felhasználni a zo máncbain rejílő nagyszerű lehető ségeket. a legkülönbözőbb meg oldásokkal kísérletezve, s gon dolom. ez valamennyiünk szá . mára hasznos 'tapasztalatokká szolgál... A korábbi esztendők hiagyomá nyainak megfelelően, a hathete kecskeméti- munka végén — g| esetben augusztus 4-én — kiáj lítás nyílik az Erdei Ferenc Mű velődési Központban a zománc művészek itt készült alkotásaiból Koloh Elek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents