Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-11 / 161. szám
1985. július 11. • PETŐFI NÉPE • 5 Kiegyensúlyozódó színvonal Jegyzetek az Országos Színházi Találkozóról Magánügy, de mindenképp módosítja az idei, immár hagyománnyá váló találkozóhoz való viszonyomat, hogy nemrég néhány hónapig a na,gy hagyományú, a hatvanas—'hetvenes években nálunk gyakran példaként emlegetett lengyel (főleg a varsói) színházi életitel ismerkedhettem. Hazatérve, megleptek azok a kritikusi indulatok, melyek a kósza hírek szerint megújulás előtt álló vidéki színi seregszemlét kísérték. Ismert elemek variálása Bár az egyre inkább fesztivál- jelleget öltő eseménysorozaton, immár versenyen, a budapesti társulatok is részt vettek, de hogy ők mit tartottak idei legjobb előadásuknak, azt nem közölte az Országos Színházi Találkozó plakátja. De térjünk vissza meglepetésemhez. A korábbi évek tapasztalataival felvértezve, s egy nálunk hangsúlyosabban színházi hagyományú ország legkiválóbb előadásainak ismeretében számomra éppen e fokozatosan kiegyensúlyozódó színvonal volt a fesztivál legjellemzőbb vonása. Annyiban mindenképpen igaza veit aggódó kritikusi élgárdánknak, hogy alapvetően a „jókhoz" faló felzárkózás igényének örül-, hettünk csak. Hiányoztak az átlagot messze felülmúló, vagy új színpadi megközelítésmódokat sikerrel meghódító előadások. Inkább az eddig elért (nem csekély) - eredmények megőrzése, az i.-mert elemek variálása volt jellemző. S ez magában nem baj. Tavaly már említettem a darabértelmezési divatban megmutatkozó újkonzervatív irányzatot, mely ak idén — véleményem szerint egy nagy világszíniházi bizonytalanság részeként — az irodalmi hagyományban továbbélő, .örökké érvényes” világképek felújítása mellett kiterjedt az elmúlt időszakban elhanyagolt s:injátéki stílusok, például a polgári dráma különböző válfajai . (pszichológiai, családi dráma), vagy bizonyos népszínműtípusok újrafelfeldezése. A társulatok az adott műfaji hagyomány betartására, a hatvanas évek, vagy egy még korábbi időszak játékstílusának felelevenítésére törekedtek. Választékbővítő előadások A tavalyinál magasabb színvonalú átlagban azért vált jellemzővé a Békés megyei Jókai Színházból Gárdonyi Géza A bor című falusi történetének szabatos színrevlilele Giricz Mátyás rendezésében. Itt különösen a hagyományos magyar falusi típusok megelevenítése, s a ma már túl- sti lizálltnak ható „népies” dráma- nyelv olyan funkciójú átértelmezése volt érdekes, hogy azt nem poénforráskénit kezelték, hanem a színpadi jelentésteremtés más részek által felülbírált részévé tudták tenni. Gyökeresen más kultúrkörből került Czimer József dramaturgifordítói felfedezésében a Pécsi Nemzefti Színház műsorába James Joyce. Számkivetettek című drámája. Teljesen más hangnemben ugyanúgy választékbővítő, stíluskereső volt a kecskeméti Katona József Színház, az alakok és a cselekmény viszonyában sajátos szcenikai nyelven, az egyszerű ismétlődések variációival kidolgozott színpadi esszéje, a Faus- tus doktor boldogságos pokoljárása. Mivel a^ ismétlődés önmagában nem eléggé hatékony művészi értelmező fogás, csupán ennek segítségével nem tehetők ki a befogadáshoz szükséges értékhangsúlyok. Valószínűleg ennek volt köszönhető a magyar nép „neve- lődési regényének” színpadi értékvilágában jelenlevő bizonytalanság, összemosódotíság. De a figurák, mint funkciókra csupaszított alakok, s az elmúlt ötven év magyar történelme, mint hivatkozási alap, és minit tartalom, szoeniikailag kidolgozott összekapcsolása kétségtelenül egyéni és sikeres kísérlet volt. Kaposvár? Elmélyültebb művészi gondolkodás is felfedezhető a tisztes szakmai szint és profiltágító szándék mellett a díjazottak, a legjobbak — a korábbi éveknél kisebb mértékben elkülönülő — mezőnyében. Majakovszkij Gőzfürdőjének Gothár Péter által rendezett kaposvári előadásában például minden adott volt a „náluk megszokott” sikerhez A jelen és a jövő ironikus tükör- szemléletét még a színpadi és a nézőtéri világ felcserélésével is kiegészítő, összetett drámaforma, melynek sűrített költői nyelve jól kihegyezett 'nyilakat röptét a nézőtéri bürokraták felé. De a bürokráciával, úgy látszik, örökre „összeházasodott” kispolgárság megérzékített bírálata a több szinten kiépített kaposvári élőiádás modellbe oltva miért nem volt most olyan elementáris hatású, mint az előadás szellemi őse, az ugyáncsak Gothár által rendezett Revizor esetében? Ügy tűnik, a kaposvári előadás-értelmezés fő iránya; a művet alkotó síkok értelmi felbontása, majd a művészi logika szerinti pontos rangsorolása, (melyben minden elem, gesztus helye szigorúan meghatározott, s a cselekménnyel minden ponton együtt épül a mának szóló üzenet is) kezd szabályrendszerré, sablonossá válni. Hiába a nagyszerű megvalósítás, mindez semmit sem von le a Gőzfürdő kidolgozottságának értékeiből. Eszmefuttatásomat kizárólag az indokolta, hogy a kaposvári elő- adásforma ezen az estén túl sok időt adott arra, hogy kívülről szemléljem a működését. Ez a megjegyzés egyáltalán nem vonatkozik a kaposváriak vígszínház! vendégjátékán bemutatott, Williams: A vágy Villamosa című előadásra, melyet Ács János rendezett. A díjazottak A szolnokiak ugyancsak egy Ács János által, vendégként színá reállított darabbal „neveztek”, s nyerték el a legjobb rendezés (Ács János), a legjobb női alakítás (Egri Kati), valamint a legjobb női epizodistának járó díjat (Szendrei Ilona). Mindezt pedig Örkény egy korai művével, a Sötét galambbal. Az apácazárdából a háború utáni magyar létbe csöppenő lány „mássága, tudatlansága az élét dolgaiban” az a lakmuszpapír, am«- vnek révén, a kiváló arány érzékkel megkomponált jelenetek segítségével kibomlik a kor hiteles, nem politikai, hanem mindennapi képe. A legkiválóbb társulat címet, melyet tavaly a kaposváriak nyertek el, az idén szintén teljes joggal, a Petőfli-csarnokban két színdarabbal - bemutatkozó, sok fegyelmezett fiatal tehetséget, érdekes egyéniséget felsorakoztató zalaegerszegi „csapat" kapta, melynek kapitánya, s egyiben alapítója Ruszt József. Bár előadásainak érzelmi és gondolati szövetében nem a színészi egyéniség feltárása a legfőbb cél, mégsem ellentmondás, hogy a Zalaegerszegen sokadik kiváló társulatát építő rendező hivatott tfchetségnevelő is. Babai Lovashadsereg című novellafüzéréből készített adaptációjuk, a Húsvét a rendező Kecskemétről ismert forma- és gondolatvilágának folytatása, továbbfejlesztése. Másik előadásuk, Katona József— Spiró György Jeruzsálem pusztulása című „átigazításia” még 'izgalmasabb volt. Az ezek szerint Katonára és Spiróra egyaránt jellemző pesszimisztikus létszemlélet és a minden kétsége ellenére is a humánumot a legfontosabb emberi lehetőségként szá- montartó rendező — a két ellentétes nézőpont — birkózása tovább tágította Ruszt rendezői eszköztárát. □ □ n Bár díjat nem kapott, de mint értékes előadást és megfontolandó rendezői szemléletet említenem kell a miskolciak produkcióját. Füst Milán Negyedik Henrik királyát Szőke István rendezésében. Itt figyelhettünk meg. érzékelhettünk leginkább egy tökéletesen belülről, a dráma mikro struktúrája felől kibontott, a részek ontörvénye szintjén megragadott, s abból értelmezéssé összeálló eloadású modellt, mely nélkülöző szemléletével szinte az írói gondolkodás ritmusát is újrateremtette. Befejezésül újra idézem a cikk kezdő gondolatát: Nem kell vészharangot kongatnunk az idei Országos Színházi Találkozó láttán. Dr. Heltai Gyöngyi Közel a Tisza-parthoz, a Szolnok megyei Kőteleken született dr. Bozsó Ferenc. Gyermekkori élményei nagyban meghatározták a további sorsát: a táj szeretete, és a kétkezi munkások világa maradandó élményekkel gazdagították. Elvégezte a közgazdasági egyetemet, 1954-ben kapta kézhez diplomáját. Néhány évvel később doktori címet szerzett. A Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola igazgatója három évtized távlatából ezt mondja: ,,Fiatalon kapcsolódtam a közéletbe” — Szolnokon olyan középiskolába jártam, ahol kiváló pedagógusok oktattak és neveltek bennünket. Akik akkor velem együtt tanultak, azok közül többen a miniszteri székig is eljutottak. Engem később itt, Kecskeméten rábeszéltek, hogy legyek kollégiumi igazgató. Bevallom, kezdetben idegesített a feladat, hiszen alig-alig túdtam felfogni, hogy tulajdonképpen mit is jelent ez a megbízatás. A lényeg az, hogy fiatalon bekapcsolódtam a közéletbe. Tanácstag lettem, majd vb-tag és mindez húsz kerek .esztendőn át tartott. — A szövetkezeti mozgalom szószólójaként is ismerték önt Kecskeméten az elmúlt évtizedek alatt... — A MÉSZÖV felügyelő bizottságának az elnöke voltam negyedszázadon keresztül. — Mire törekedett ön ez alatt az idő alatt, mint igazgató? — Intézményünkben a kulturális élet — könyvtári munka, irodalmi színpad, énekkar, ifjúsági klub stb. — országos figyelmet érdemelt annak idején. Kollégiumunk kiemelkedően szerepelt a nyilvánosság előtt. Nagy örömünkre szolgált mindenkor, hogy elismerték sokoldalú tevékenységünket. Ehhez hozzájárult az is, hogy volt néhány nagyon lelkes fiatal kollégám, akik a közös célok elérésén .fáradoztak. Intézményünkben megfordult sok híres hazai és külföldi személyiség, Veres Péter, Erdei Ferenc, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, művésztársaikkal együtt. — Jó néhány esztendő eltelt, amíg a kollégium és az iskola közös irányítás alá került. Mit jelentett ez a változás? — Mi kereskedelmi szakembereket nevelünk. Ez egy olyan sajátos szakmai tanulási formát igényel, mely megköveteli a közös irányítást. Ugyanis kollégiumi viszonyok között számos lehetőség adódik arra, hogy az iskolai órákon tanultakat megerősítsék magukban a fiatalok. Szerintem ezt az irányítási módszert előbb-utóbb minden oktatási intézményben be kell vezetni. Konkrétabban: ha tőlem függne, akkor azon lennék, hogy minden iskolát együtt építsenek fel a kollégiummal, és azok közös irányítással működjenek. Ez gazdasági és nevelési szempontból egyaránt hasznos lenne. — ön három évtized óta egyfolytában a Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola és Kollégium direktora. Mi okozta a legnagyobb örömet az elmúlt évek alatt? — Ezt sokáig sorolhatnám. Az egyik, hogy volt tanítványaim, növendékeim közül sokan ma már magas, felelősségteljes beosztásban munkálkodnak. Továbbá, hogy Kecskeméten immár egy másfél évszázados történelmi épületben — a híres Ókollégiumban, ahol Jókai Mór, Petőfi Sándor és Buday Dezső egyaránt otthon érezhette magát ,— nevelhetjük a jövő nemzedékeit, a leendő kereskedelmi szakembereket. — Mint elkötelezett pedagógus és sokoldalú közéleti ember, miben látja eddigi életének legfőbb értelmét? — A már említetteken kívül abban, hogy két felnőtt gyermekem is egyre inkább megtalálja helyét a társadalomban. Varga Mihály Bogiári nyár Ma este a Vörös kápolna előtti szabadtéri kisszí n- padon megkezdődik a Bogiári Nyári Színház idei évadja. Babarczy László érdemes művész rendezésében az elmúlt nyár egyik nagy sikert aratott darabját. Bertolt Brecht Baal című tragédiáját újítják fel. A címszerepet Vajda László. a Katona József Színház művésze alakítja a kaposvári Csiky Gergely Színház több művészének közreműködésével. A mű július fi-, 12-, 13-, 18-, 19- és 20-án kerül színpadra, este fél kilenc órai kezdettel. Újdonság lesz Euripidész tragikomédiája, az Al- kesztisz, amelyet Devecse- ri Gábor fordításában, Ascher Tamás rendezésében játszanak. A bemutatót július 25-én tartják. KONCERT A VÁRBAN A tanya fölött a nap megnyurgitotta az fi árnyékokat, s a fény is egyre sápad- tabb Iqtt. Az árnyékok komorak voltak, akáú az öregek arca. Kobzos János gazda arca nagyon hasonlított a délutánhoz. A kora miatt is, no meg azért is lett még borúsabb az arca, mert a fia, Jancsi 'elébe állt, s ezt mondta: — Megházasodom, édesapám. — Aztán kit veszel el? — mordult rá az öreg. Mióta nélküle is megy a világ, s ő egyre jobban kikopott belőle, azóta ingerült. Még olyan dolgokba sem szólhat bele, ami pedig rá is tartozna. Már Rozi, a felesége is egyre ritkábban kéri ki az öreg véleményét. Megy a saját feje után, főz,, amit akar. Most meg ez a kölyök is. — Aztán kit veszel el? A hang teszi a muzsikát, az ilyet másként szokás mondani az apának. Kérve. — Kit, kit? Hát egy lányt, akit szeretek — nyel egyet Jancsi, aztán nagy bátran hozzáteszi: — Akt gyereket vár tőlem. Na, ez sok volt egyszerre az öregnek. Gyűl benne a méreg. — Mit csináltál, te gazembert! Húszéves se vagy! Katona se voltál, de gyereket csinálni már van eszed! Tudod mit? — enyhül meg az öreg — hiszen mégiscsak az ő vére. — Vetessétek el, majd a katonaság után is elveheted. — Nem úgy van az! Tei\i már a hatodik hónapban van! Kobzos megint hallgat. Lassan pirul ki az arca. — Ide pedig nem teszitek be a lábatokat, az biztos! Menj az udvaromból, mert úgy elverlek, hogy magam is megbánom! Jancsi csak néz, aztán megérti. Elindul a ház felé, hogy kis idő múlvp a tornácra tegye két kis bőröndjét. —* Nemsokára értük jövök. Az öreg nem mond semmit, csak áll. Aztán előkerül az asszpny is, aki a szomszéd tanyában volt kotláért. Mert olyan különös a tyúkok világa, hogy az egyik tanyában kotlának nyakra-főre, a másikban pedig az isten szép nevére sem hajlandók. Kobzosné tyúÍSSSSSSSSSSS&SSÍSSÍS kot vitt a szomszédba kotláért. A fészek itt áll elkészítve, aláválogatta a tojásokat is, ráültette az egyik vértyogó tyúkot, de az fisak állt a tojáson, nem akart ráülni. Jön nem is titkolt örömmel, hiszen sikerült a csere. A két bőrönd láttán meglepődik, elengedi a kotlási. — Hát ezek a bőröndök? — Nem látod, hogy bőröndök? — Azt látom, de minek vannak a tornácon? Kobzos nagyot nyel. BUDAHAZf ISTVÁN: áplemente — Azért, mert Jancsi költözik. — Miért, hová? — Kobzosné maga a méltatlankodás. — Nem mondaná meg, hogy hová? — Költözik, mert 'nősül. Aztán meg kívül tágasabb! — Elküldte az egyetlen fiunkat? Maga vén bolond! — jajdul fel Rozi. Kobzos nem szereti, ha az asszonynak igaza van. A fejére nőtt már, azért mer ilyet mondani. De az úristenit, ki hallott még ilyet? Egyszerre lakodalom meg keresztelő? — Elzavartam, az istenit a fajtájának! El én! Egy megesett lányt akar elvenni. Azt mondja, tőle van a pulya, de én nem hiszem! Hát| akkor le is út, fel is út! Az én házam nem át}áróház, hogy ide mindenféle jöttment csak úgy betegye a fenekét! Rozi megszeppen az öreg indulatától. Máskor ilyenkor elhallgat, de most nem tud. — Maga meg nem is beszélt még rendesen Jancsival, a lányt se látta, mégis elüldözi őket a háztól! Milyen ember maga? — Hogyhogy milyen ember? Hát nem dolgoztam én eleget, mióta csak az eszemet tu-dom?! Hem neveltem fel ezt a latort rendesen? És ez a hála érte. Elmegy az első megesett lánnyal! Márpedig, amíg én élek, az lesz ennél a háznál, amit én akarok. Megértetted?! Az asszony egyszerre kicsinek érzi magát, nagyon kicsinek. Néma fájdalommal indul kotlát ültetni. Az öreg Kobzos úgy érzi, megnyerte a csatát. A fronton érzett egyszer ilyet. Húsz kilométert mentek előre egy nap alatt pár puskalövéssel. Ez ,még az elején volt. Ilyen veres volt akkor is az ég. Aztán másnap hajnalban iszonyatos ágyútűzte ébredtek. Agyútűz- re a hátuk mögül. S morgott a föld, és tankok dübörögtek. A dűlő felől motor berreg, aztán előbukkan a téesz GAZ-kocsija. Gyorsan jön, megáll a tanya előtt. A fiú szótlanul száll ki, felmegy a tornácra, felveszi a bőröndöket, aztán nagyon lassan megy a kocsiig. A bőröndöket beteszi a hátsó ülésre. — Isten áldja, édesapám! Ezt már a terepjáró ajtajából mondja, visz- szafordulva. Aztán fölzúg a motor. A beriregésre Kobzosné is előkerül, s látja az induló terepjárót. — Jancsi, Jancsikám! A fiú ezt már nem hallja, az anyja a tornácnál zokog. Az öreg Kobzos arca is megrándul. Eddig csak apunak szólította Jancsi, esetleg apának. Sose mondta, hogy édesapám. Kobzos mereven áll, de lelkét melegség járja át. Odamegy asszonyához, s vállára teszi a kezét. — Ne sírj már, egyszer úgyis elment volna. Ha nem most, később. Ki kell azt próbálni, mennyire ember már. S hallgatnak. Csak az asszony hüppög. — Hanem, hallod, eredj be holnap a faluba, hogy tudjuk, kiféléhez is kerül. Vidd magaddal a takarékot is, aztán majd meglátod, mennyit kell kivenni belőle. Kobzosné nem mozdul, csak a hüppögése csendesül el. A naplementétől az egész tornác meszelt fala lángol. Néznek, néznek a poros dűlőútra, aztán az asszony az öregre pillant. Micsoda mély barázdák ezek? Csupa árnyék és csupa fény. • A Miskolci Nyár ’85 rendezvénysorozatának kiemelkedő eseményei a várkoncertek, a Diósgyőri Vár bástyái között. Pacsirta gyermekkönyvkiadó „Viturisz” („Pacsirta”) a neve a közelmúltban Litvániában alapított gyermek- és ifjúsági irodalmi kiadónak. Eddig ás nagy példányszám- bain jelentek meg a gyermek- irodalom remekei, de „felnőtt” kiadók gondozásában. A „Viturisz” az óvodások számára meséket, az iskolások számára szépirodalmi, népszerű tudományos műveket fog kiadni, litván, szovjet és külföldi íróktól. A „Viturisz” első könyvei már napvilágot láttak. Közöttük Kosztasz Kubilinszkasz, a litván gyermekirodalom klasszikusának alkotásai és a Fecske-gyűjtemény, melyben orosz, szovjet költők verseit olvashatják litván és orosz nyelven a gyerekek. A „Viturisz” nem az egyetlen gyermekkönyvkiadó a Szovjetunióban. Csaknem valamennyi szövetségi köztársaságban működnek gyermek- kiadók, így például Azerbajdzsánban, a „Gjandzslik”, Uk- rajnábaln a „Veszelka”, Kazahsztánban a „Zsalin”, Grúziában a ..Nakaduli”. A Szovjetunióban több mint 70 kiadó jelentet meg ifjúsági irodalmat. közöttük olyan nagy kiadók is, mint a „Gyetszkaja Lityeratura” (Gyermekirodalom), a „Malis” (Kisgyerek) és a „Molodaja gvargyija” (Ifjú gárda). A Szovjetunió népeinek 94 nyelvén csak az elmúlt évben 3000 könyv ’ jelent meg félmilliárd összpéldányszámban. Ezenkívül 66 gyermekújság és időszakos kiadvány jelenik meg évi 351 millió példányszámban, valamint 28 úttörőújság, minden alkalommal 17 millió példányszámban. í
