Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

1985. július 1. hétfő # PETŐFI NÉPE • 5

• ' - : - • • ; v: r---. • v .

KIÁLLÍTÁSOK, ORGONAHANGVERSENY, VIDEÓ-KASZINÓ

Majsai

iKiskunma jsa. Nyár eleje, csepergő eső. A művelődési házban nincs nagy forgalom, az épület előtti parkban sietősek az emberek. Két plakát hívogatja őket a soron következő programra. Mindkettő vonzó: neves művészek szórakoztatják majd a majsaiakat, . s aktfotókiiállítás nyílik.

Nyáron kevesebb idejük jut az embereknek a művelődésre, hiszen a földeken találnak elfoglaltságot. A művelődési ház ajtajára pedjg kiteszik a „nyári sző net” -táblát.

— Nálunk nem lesz szünet! — jegyzi meg Bak Lajos, a kiskun- majsai Ifjú Gárda Művelődési Központ igazgatóhelyettese. — Igaz, a nyár nálunk is holtszezon^ hiszen nagyobb színházi rendezvényre, műsoros estre szinte lehetetlen megtölteni érdeklődőkkel a négyszáz férőhelyes nagytermet. Este nyolckor még világos van, s nem szórakozni akarnak a dolgos maj- saiak. Ha szervezünk is előadást, kilenckor kell kezdeni a programot. A művelődési házba ilyenkor csak érdekességekkel lehet becsalogatni az embereket. Például éjszakai filmvetítéseket tartunk a moziteremben. Nyáron jut idő arra. hogy felújításokat végezzünk. Tavaly másfél millió forintot fordítottunk a fűtőrendszer kialakítására, az idén kisebb javítások következnek, jövőre

nyár

bedig a nézőtéri székeket cseréljük ki.

— Kiskunmajsa környékén több építőtábor található. Az ottani fiatalok érdeklődnek-e a kulturális események iránt?

— Inkább a .táborhelyekre visszük ki programjainkat, mert a több kilométerre levő Kígyósról. Bodoglárról csak akkor tudnak csoportosan bejönni a fiatalok, iha autóbuszt kapnak a gazdaságtól. Előre kell gondoskodni a műsorokról, hiszen az Utolsó pillanatban nem lehet hívni előadókat, művészeket. Hiába szeretnék a táborozok például a Neoton koncertjét hall- gatni-látni, számunkra megfizethetetlen a népszerű együttesek gázsija. 4

— Mit ajánl a művelődési központ nyárra?

— Azért lesz kiemelkedő esemény Kiskunmajsán. Augusztus 16-tól 20-ig itt találkoznak a veteránautósok és a természetbarátok. Ezt a seregszemlét a Csongrádi Autóklub, valamint a Kiskunmajsai Természetbarát Sportegyesület rendezi. Ekkor kiállítás is nyílik dr. Tóthné Kis- pál Etelka kerámiáiból, amelyet Vitray Tamás ajánl a tárlatlátogatók figyelmébe. Bemutatkozik majd Csongrád megye, a Háziipari Szövetkezet, a Paprikagyár, a Móra Ferenc Múzeum tevékenységét . ismerhetjük meg. Stéhlik Lajos festőművész. és

Takács Zoltán grafikus is elhozza alkotásait. A fiataloknak rajzfilmeket vetítünk. Ismét várjuk őket — az ország minden tájáról — a Majsaá Ifjúsági Találkozóra. A JKISZ-esek által összeállított program színes: lesz lova^- túra, karate-show, űszóverseny, divatbemutató, fellép az Impulzus együttes. Agusztus 20-áh, a szökőkút környékén utcabál lesz, s más esemény színhelyét szintén itt jelöltük ki. Vagy az étterembe várjuk a majsaiakat, ahol ■ nótaesteket, divatbemutatókat tartunk. Ezek mindig sikeresek, éppen ezért a későbbiekben is együttműködünk az étteremmel. A strandon ugyancsak lehetne kulturális ajánlattal jelentkeznünk. A videokábelek már ott vannak, a jövő zenéje, hogy hogyan aknázzuk ki a lehetőségeket ...

— Mi van még a tarsolyban?

— Július 1-ig látogatható az aktfotókiállítás. A szentesi tárlat anyagát minden évben elhozzuk. Vasárnap este a Nyári egyveleg című szórakoztató összeállításban Bodrogi Gyula, Voith Ági, Straub Dezső és Csala Zsuzsa lépett fel. Júliusban a község gazdásági szakembereinek számítógépes bemutatóval, a gyerekeknek pedig videó-kaszinóval kedveskedünk. Augusztus 26-án Elekes Zsuzsa orgonahangversenyét rendezzük meg Majsán, amit különösen nagy várakozás előz nieg.

Kiskunmajsán tehát nem lesz uborkaszezon a művelődési ház- bam kínálnak elegendő programot.

Borzák Tibor

• — Bemenjek, ne menjek? Milyen programokat ígér az Ifjú Gárda Művelődési Központ? Mától kezdve például aktfotó-kiál- lítást nézhetnek meg az érdeklődők. A szentesi tárlat anyagát minden évben bemutatják Kis- kunmajsán is. Ilyenkor sokan betérnek az al- kotásokat megtekinteni ... (Straszer András felvétele.)

A művészet semmi mással nem helyettesíthető

Bizonyosra vehető, hogy művészeink is érdeklődéssel várták az MSZMP XIII. kongresszusát. Tudták: az elkövetkező években az ő alkotó tevékenységük körülményeire is jelentős hatással lesznek a tanácskozáson elhangzottak, s mindaz, amit ott határozatba foglaltak.

A várakozás, persze, önmagában még nem minősít.

Művészkörökben is lehetett találkozni olyan vélekedésekkel, amelyeknek szélsőségeit Aczél György szemléletesen összegezte kongresszusi fölszólalásábanf „némelyek parttalan liberalizmust, mások túlságosan merev magatartást vetnek a szemünkre, s ennek megfelelően vagdalko- zó .rendcsinálást’, ‘vagy korlátlan engedékenységet sugalmaznak.” A dolgok felületes ismeretében — s az imént jelzett szélsőséges nézetek nyomán — két veszélytől tartottak egyesek; a pártkongresszus „agyonhallgatja” a kultúra, a művészet kérdéseit, lévén ezek olykor szerfölött kényesek, vagy ellenkezőleg: az adott terület ügyei túlzottan a figyelem középpontjába helyeződnek, s másutt képződő gondok-problémák — például: gazdasági természetűek — felelőseit is itt kutatják a kongresszusi viták résztvevői.

Csakhogy az efféle hiedelmeknek — szerencsére — semmi alapjuk nem volt. A XIII. párt- kongresszus a szükséges és megfelelő mértékben tárgyalta a kultúra, a művészet helyzetét, a javítandó mozzanatokat, leszögezve ismét: a művészet semmi mással nem pótolható szerepet játszik a szocialista társadalom építésében. Emlékezzünk: éppen a kongresszusra való készülődés jegyében kapott nyilvánosságot tavaly ősszel az a pártdokumentum — az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő művelődéspolitikai munkaközösség állásfoglalása —, amely meggyőző érzékenységgel vizsgálta jelenünk művészeti, művészetpolitikai folyamatait, s vont le belőlük hasznos — kritikus és önkritikus — következtetéseket. Másrészt, régóta „nem divat” a párt gyakorlatában bármiféle csúsztatás: az MSZMP azt vallja, hogy a bajokat, gondokat abban a közegben kell vizsgálni, ahol létrejönnek, s megoldásukat is ugyanott kell szorgalmazni.

A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kong' resszusa ebben a szellemben foglalkozott a kultúra, a művészet helyzetével, feladataival. Tagadhatatlan, hogy a kemény bírálat sem hiányzott a tanácskozás felszólalásaiból, dokumentumaiból. „Nem kielégítő az értékek szerinti tudatos válogatás, előfordulnak elvi-politikai engedmények, szerkesztői tévedések — olvashatjuk a Központi Bizottságnak a kongresszus elé terjesztett beszámolójában. Egyes művészkörök torz módon értelmezik a művészértelmiség társadalompolitikai illetékességét. Olykor indokolatlanul kapnak széles nyilvánosságot kiforratlan kísérletezések, érdektelen, illetve a közízlést sértő művek.”

■ Ki-ki sorolhatná a példákat e súlyos megállapítások igazát bizonyítva. Ám a kongresszus vitái; okmányai az eredményeket is számontartják, s figyelmeztetnek arra is, hogy a művészi teljesítmény megítélésének elvi-szakmai alapjai nemegyszer bizonytalanok, hiányzik a kellő rugalmasság, nyitottság az új, akár szokatlan minőségek el- és befogadásához. És nem felel meg a növekvő igényeknek a művészeti élet intézmény- rendszere sem — anyagi és szellemi-személyi erőforrások tekintetében egyaránt. A művész — Janzer Frigyes szobrász — s a művelődéspolitikus — Köpeczi Béla miniszter — egybevágó tanulságokra jutott e kérdésben.

Mégsem mondhatunk le arról, hogy a szocialista tömegkultúra eszményét valósítsuk meg művészet és társadalom kapcsolatrendszerében. Egyik-másik színházunk — fővárosban és vidéken egyaránt — igazolni képes immár, hogy értékes művek színvonalas előadásával is lehet tartósan népes közönséget vonzani, sőt: csakis így lehet, de legalábbis illendő — a giccs, a pénzt emésztő, mégis olcsó hatású bóvli helyett. Enyhülőben van „közönségfilm” és „művészfilm” feszültsége is, egyre több új magyar film szolgál a rangosat a tömegszerűvel egyesítő „mozi” élményével.

Mgrt valójában nem létezik külön „magas ' művészet és elkülönült „tömegművészet”; egyetlen művészet van csupán, a művészet. Olykor ez korántsem nyilvánvaló, s nemegyszer tapasztaljuk — a legszélesebb közönségrétegek tartalmas szórakoztatására hivatott képernyő előtt ülve' is — a művészet lefokozását, még csak nem is iparrá züllesztését (művészet és ipar: rokon, kölcsönösen rangot adó fogalmak!), s mindezt valami hallatlan nagyképűséggel, szakmai gőggel, olykor még némi sértettséggel is tálalják elénk. Szűk ugyanis még a választék, a kínálat, s roppant hatásúnak szánt látványosságok kudarcot valló szervezői tetszeleghetnek a tömegigényt fölismerők, ám művészi babérra nem érdemesítették pózában. (Anyagilag mégsem járnak rosszul, sőt nemegyszer lényegesen jobban, mint a valódi értékek megteremtői.)

A távlatok mégis kedvezőek. Világos ma már mindén értelmes ember számára, hogy önmagában a gazdaság, a termelés nem hozhat létre fejlettebb szocialista társadalmat: ehhez szüksége van a kulturáltság, a művészet által finomított ízlés, önismeret és öntudat segítségére — s a kultúra sem létezhetik szilárd anyagi alapok nélkül. Az MSZMP XIII. kongresszusának határozata a művészetpolitika fő céljának — a párt jól bevált, s eztán is változatlanul érvényes szövetségi politikájának megfelelően — azt tekinti, „hogy kedvező feltételeket teremtsen a művészetek alapvető társadalmi feladatainak teljesítéséhez.”

Nem a közvetlen irányítás, a beleszólás, beavatkozás módszeréé az elsőség a jövőben sem. Csakis így érhető el, hogy a társadalom az irodalom, a film, a zene-, képző- és iparművészet, s más művészi ágak révén önnön valóságismeretét gazdagítsa*, az emberek, életszemléletét, ízlésvilágéi jótékonyan alakítsa. Egyre gyakoribb, , ho&y fzahjna'-kritikai körökben jól fogadott müvek, alkotók a közönséget is meghódítják.

K. Zs.

Megyei fotópályázat

A megyei tanács ' művelődési osztálya, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a KISZ Bács-Kis- kun megyei Bizottsága, valamint az Erdei Ferenc Művelődési Központ megyei fotópályázatot hirdet azzal a céllal, hogy felmérjék, értékeljék a fotómozgalom megyei eredményeit, elősegítsék a szakmai fejlődést és lehetőséget nyújtsanak a nyilvános bemutatkozásra.

A beküldhető képek témája kötetlen, a zsűri azonban az értékelésnél külön figyelembe veszi a dolgozók, szakmunkástanulók, lakóhelyi és iskolai közösségek életét bemutató, a munkásművelődéssel kapcsolatos fotókat.

A pályázaton részt vehetnek a megyében tevékenykedő fotósok, fotószakkörök, valamint a szakmunkásképzők tanulói, de tísak olyan alkotásokkal, amelyek az Erdei Ferenc Művelődési Központ és az SZMT ■ Művelődési Központ korábbi megyei kiállításain nem szerepeltek.

A fekete-fehér, ikasírozás nélküli fotók hosszabbik oldala 40 centiméter legyen (szakmunkásHETVENEZER

tanuló pályázók esetében a képméret maximálisan 18X24 centiméter). Szakkörönként beküldhető legfeljebb 20 alkotás, egyéni pályázók esetén 5 kép, függetlenül attól, hogy esetleg szakkörön belül is szerepel fotóival.

Sorozatokkal is lehet pályázni (egy sorozat legfeljebb 4 képből állhat). A képek hátoldalára rá kell írni a szerző nevét, lakáscímét, munkahelyét, valamint a kép címét.

A pályaműveket gondos csomagolásban, két példányos kísérő- jegyzékkel kell elküldeni az SZMT Művelődési Központ címére (Kecskemét, Rákóczi út 3.). Határidő: 1985. szeptember 10.

A szakmai zsűri által elfogadott képeket szeptember végén kiállításon mutatják be Kecskeméten. A legjobbnak bizonyuló fotószakkört 3000 forinttal, a második helyezettet 2500 forinttal, a harmadikat 2000 forinttal jutalmazzák. Az egyéni pályázók között hét 500 forintos díjat osztanak ki. Külön kategóriában díjazzák a legjobb három szakmunkástanulót. A díjakat a kiállítás megnyitásán adják át.

MŰTÁRGY

YIJJ Hétfőn reggel, amikor ztUl • beértem, az orvosok éppen telefonáltak. Amíg átadja egyik a másiknak a telefont, közben mondja, egyik neves intézményünk igazgatójának Szegedről elszármazott apja érdeklődik, mi van a fiával. Hát már ő is itt van? Lerakom a kis bőröndöt, és sorbajárom a szobákat. Sehol nem találom. Kérdezek egy-két nővért, nem is hallottak róla. Megyek a főnővérhez, ő mondja, az intenzív osztályon van. Leesett a főlépcsőről, és összetörte magát.

— Talán ivott?

— Ügy hallottam, igen, de ez önmagában kevés a magyarázatra. Máshol is isznak az emberek, és máshol is van főlépcső, mégse törik össze magukat, innen viszont talán 6 a harmadik az utóbbi időkben.

— Meg kéne néznem cut a lépcsőt. Ha meggyógyulok, megnézem. . Gyerekkora óta ismerem az illetők. Elvégezte a gimnáziumot, és beállt egyik kulturális intézetünkbe legkisebb embernek. Jól dolgozott, észrevették mások is, eh'itták egyik mozgalmi szervezetbe. Ott is jól dolgozott, szépen emelkedett a tép csőn fölfelé. Egyszer hallom róla, iszik, mint a többi. Akkora székben ült már, nem kellett bizonyítania minden évben, hogy 6 a legbelevalóbb, az is elég volt, ha csak azt mondták róla, ez az elvtárs nem rossz elvtárs. Egetverő nagy különbség van a kétféle fogalmazás között, a megmaradáshoz a minimuiy is elég Tovább is ivott rendületlenül, jóval túllépve állítólag a kötelező minimumot is, áttették tehát ide, igazgatónak, ahol most a nagyobb baj történt vele. Jelképes ez a leesés, mindenképpen az. Az összes lépcsőt, amin apránként fölkapaszkodott eddig, visszaúton egyszerre járta meg. Jó lenne vele is beszélnem, lehet, hogy ő egészen másként látja saját dolgát. Az is lehet, hogy a lépcső ritmusa más.

Estére is jut egy kaland. Integet a Miska bácsi az utolsó szobából, hogy menjek hozzá, de hamar. Amióta visszajött műtét után az intenzív osztályról, ebben a szobában lakik. Van társa is, de még beszámíthatatlan állapotban létezik, őt nem kérheti meg, hogy segítsen rajta. Viögessem . meg a tarkóját, amennyire csak bírom, mert nem tudja, mi lehet vele, de rettenetesen fáj. Csomókban fáj. Kis szívesség ez, de nem tehetem. Róla mondta a minap a profesz- szor. hogy milyen komplikált műtétet csinált. Benyúlt valamivel az orrán, és hátulról, az agyfüggelékről csípett le valamit. Ha most elkezdeném ütögetni. csupa jóindulatból agyon is verhetném. Nem Miska bácsi, ezt az egyet nem szabad. Magát megoperálták. biztosan gyógyul a seb. és húzódik közben. Kérjünk inkább. fájdalomcsillapítót.

— Az istenfáját, nem ott operáltak engem, hanem itt elől. Fölnyúltak az orromba, és úgy.

— Én másként hallottam. Menjünk inkább a nővérhez, és kérdezzük meg őt.

Odamentünk, el is kezdte masszírozni a nyakát. Följebb, följebb, és ütni tessék, jó erősén — kérte, de hiába. Megúsztam tehát a nagy szívességet annyival, hogy ■ eligazitgattam a takaróját. Kicsúszott a pokróc a huzatból, és mindkettőből gombóc lett. Kisimítottam, ráérősen belecsúsztattam egyiket a másikba. Addig is múlik az idő.

amíg ezt csinálom, de semmiképpen meg nem ütögetem. f Vera közben megszervezte a pécsi utat, másnap reggel hatkor már ott volt értem a Jóskával a klinika előtt. Kispárnát is kozott, hátha le tudnék feküdni útközben. Féltünk a ködtől, volt is elég nagy, de alatta jó messzire el lehetett látni. Mintha odaát lett volna nagyobb, a Dunántúlon, a hegyek—dombok oldalán, pedig a rádió Baja környékével riogatta egész nap az országot.

Baja sarkán kocsmát találtunk nyitva, be is mentünk két pohár szódára, meg egy kávéra. Jól megnéztek bennünket a kora reggeli törzsvendégek, talán gondolták is, ezek is jól betartják a szeszrendeletet. Nekem ennem- innom nem volt szabad, ezért Vera szódájából ittam egyetlen kortyot. Kívülről nézve ez is ■tűnhetett a smucigság tetejének.

Jóska fölért egy fönyerémény- nyel. Egyszer kellett csak kérdeznünk, hol van a négyszázágyas klinika, de akkor már a szomszédban voltunk. A portán Havasi Gyuri bácsi készségeske- dett az .útbaigazítással. Onnan tudjuk a nevét, mert üzenetet küldött a professzornak:

— Azt tessék megmondani neki, hogy a Havasi Gyuri bácsi üzeni a portáról: csak azért haragszunk rá, mert elment. Tavaly operálta meg a lányomat is, arany keze van. Tudjuk, hogy neki így lehet jobb, mégis sajnáljuk.

Ha most hallottam volna róla az első jót, akkor is megérte volna az út. Gyuri bácsi is mondta, amit szinte szó szerint mástól is hallottam:* ez az ember kizárólag a szakmájának él. Ha egy pótszolgálatos, • nyugdíjas portás ilyeneket mond róla, akkor azt érdemes meghallgatnunk. Családias ragaszkodás nyilvánult meg ■ ebben a néhány szóban, meg az egész igyekezetben, amellyel be akart jelenteni bennünket Ágnesnél. Fogadott is bennünket azonnal. A kitüntetés nem nekem szólt végeredményben, hanem a professzornak, de nem tehetek róla, én láttam a hasznát. Tuszkolt volna azonnal befelé a géphez, ha segítője el nem ígérte volna már azt a menetet egy kislánynak. Fél órát kellett vámunk odakint. Reméltük, a nekünk szóló kedvesség révén nem került hátrányba a

kislány, ugyanolyan jól megvizsgálták, mintha oft se lettünk volna.

Tíz óra előtt pár perccel már be is mehettem. A gép ismerős, hasonlít a pestihez. Itt is vasalódeszkára kellett fölfeküdnöm, itt is betoltak a kemence szájába, itt is félkörben járt a sugár a fejem fölött és itt is száznyolcvanat sercintett egy-egy nekifutásra. Hét szakaszban szeletelte az agyamat, ' mintha gyalulta volna. Tudtam róla, hogy odakint mutatja a kész képet, azt is tudtam, hogy a géppel írott ítélet számomra igen rossz is lehet, elneveztem tehát tökgyalu- nak. Komputeres tökgyalu — CT. Kontrasztanyagot itt csöpögtetős üvegből kaptam, nem injekcióval. mint Pesten, és minden szünetben bejött a segítő itt is. Mondta egyszer, hogy az előző strófa nem sikerült, mert elmozdítottam a fejemet. Mást nem tehettem, bocsánatot kértem.

A hetedik gyalulás végén kértem egy pohár vizet — reggel óta csak az a korty szóda volt a számban, amit útközben ittunk —, és azt is kértem, hadd nézzem meg a saját agyam gépi képét. Nem vitt rá a lélek, hogy kínos kérdéseket tegyek föl közben. noha tudtam, nem csupán a leletet küldi vissza velem a doktornő, hanem szóbeli javaslatot is tesz, ezért csak azt kérdeztem meg. mi az a nagy lyuk a kép közepén. Levegő — volt a válasz. Majd visszaszorul, ha újra föltöltődik agyvízzel a kamra. Azért se kérdeztem többet, mert biztosra vettem, megmondanák, ha semmi bajom nem lenne. Ha semmit nem szólnak, azt jelenti, benne vagyok a pácban. Nem szóltak erről egy szót se. Kicsit kellett csak várnom odakint, és a most hozott (eleiekkel egy borítékba megkaptam a fényképpel tilt trált pécsi véleményt is.

Tettünk egy kis kitérőt, ha már itt jártunk, megkerestük Pórszásznét. Igen régen találkoztam vele. Vezérvessző címmel illem róla egy cikket, meglovagolva azt a gondolatot, hogy a fának ha levágom a vezérhajtását, azonnal másikat nevel ki erre a posztra. Meghalt a János, azonnal felesége vette át teljes szerepét a családban és az egyetemen. Négy gyerekéből három orvos lett. illetve lesz, egy pedig egészségügyi főiskolára jár.

(Folytatjuk.)

* Több mint 70 ezer műtárgyat őriz a budapesti Iparművészeti Múzeum. Nemzetközileg is számontartott francia bútorgyűjteményt, XVII. századi habán és XVIII. századi holicsi fajansz tárgyakat, a pécsi Zsolnay-gyár valamennyi korszakát képviselő porcelánokat. Gazdag az ötvösművészeti kollekciója is, különösen értékes XVI— XVII. századi német műtárgyakkal.