Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-31 / 178. szám

1985. július 31. • PETŐFI NÉPE • 5­PEDAGÓGUS-SZAKSZERVEZET — PEDAGÓGUS MŰVÉSZEK, TUDÓSOK A tehetségek támogatása: érdekvédelem Skanzenek Magyarországon őrzik a falusi múlt emlékeit A kultúráihoz kevés(bé vonzó­dó diáktársaim is tisztelettel néztek N. tanár urna. Tudták róla, hogy a helyi szimfonikus zenekar kiválósága. Középisko­lásként csak véletlenül tévedtem be képzőművészeti kiállításra, de egyik tanárom ezirányú sike­reit számon tartottam. Z. bácsi két tanulmányköteté­ire legközönyösebb osztálytár­saim is büszkék voltak. A haj­dani közös értesítőkben büszkén olvastuk a tudományok és mű­vészetek berkeiben kisehb-na- gyabb sikerrel cserkésző taná­raink neveit. Akkor csak formá­lódott bennem a fölismerés: ha a társadalom számára fontos az egyéni képességek és adottságok kibontakoztatása, akkor az akar­va,-akaratlan példakép, minta pedagógusnál hivatásbeli köte­lezettség, hogy önmaga minél jobb szobrásza legyen. Tanárok, diákok Sietve írom le örömömet: a Pedagógus Szakszervezet Bács- Kiskun megyei Bizottságán az érdekvédelmi teendők közé so­rolják a művészetekre fogékony tanárok, tanítók, óvónők tehet­ségének ápolását. Továbbképzési' szereplési lehe­tőségieket teremtenek. Látáskul­túránk sajnálatos állapotának ismeretében a vizuális művésze­itek elmélyítésében mutatkozó odaadás a legbiztatóbb. Élénk érdeklődést keltett a ta­vaszi kiállítási felhívás. Volt mi­ből válogatni a Mezei Ottó ve­zetésével dolgozó bíráló bizott­ságnak. A szakszervezeti szék­házban ő nyitotta meg a 30 ki­állítót felvonultató tárlatot. A művészetpedagógia világszerte tapasztalható gazdagodásával is indokolta az efféle nyilvános megmérettetés hasznát. Ügy vél­te az ilyen alkalmi kiállítás is fogódzót, támpontokat nyújt a valóság alaposabb értelmezésé­hez, szemlélteti századunk való­ságképét, látásmódját. Mindez érzékenyen befolyásolja a tanár és növendék viszony alakulását. Olyan ismert művészek, mint — többek között — B. Boros Ilona, Csáky Lajos, Diószegi Balázs, Klos&y Irén, Szappanos István, Weintrager Adolf mellett ritkán, eddig sohasem, vagy csak né­hányszor szereplő fiatal alkotók­kal (Simon Györgyné, Stróhner József, Bruncsák András) is mégismerkedhetett a jól szerve­zett kiállítás közönsége. A zsűri nyilvános ülése egybehangzó vé­lemény szerint sokaknak többet jelentett a szokásos továbbkép­zésnél, mert itt mindenki sze­mélyre szóló értékelést kapott. Június végén Csáky Lajós ta­nár grafikusművész vezette a rajztanárok tiszakécskei alkotó­táborát. Nők, férfiak A pedagógusok számához vi­szonyítva aligha lehetünk elége­dettek a kórusokban éneklő ta­nítók, tanárok számával. Mi ta­gadás, többen is 'látogathatnák a próbákat, szerepelhetnének hangversenyeken. Főként a vá­rosokban, nagyközségekben, mert a kis falvakban nehéz összehoz­ni működőképes énekkart, páva­kört. Gondoljuk meg azonban: tíz nevelő közül nyolc nő. Egyen­lőség ide, egyenlőség oda, több­nyire ők vállalják a háztartás, a gyermeknevelés gondjait. A leg­erősebb, a legjobb szándékot is elsorvasztja az időhiány.’ Így minden elismerést megérdemel­nek a művészeti csoportokban hosszú ideje helytálló pedagó­gusnők. Megközelítő teljességre sem tö­rekedhetem a művészetek vala­mely ágában kitűnt Bács-Kis- kun megyei pedagógusok bemu­tatásánál. Említhetnék folyóira­tokban is publikáló tanárokat, Dobozi Esztert, Virágh Józsefet, Lézsák Sándort, Kovács Luká­csot, Tábori Kálmánt. Országo­san ismert Szekér Endre és Orosz László irodalomelméleti, irodalomtörténeti munkássága. Dr. Losoncz Mihályné a gyer­mekirodalom avaitott szakértője. Díjak, díjazottak Báron László, dr. Bakay Ti- borné, dr. Juharos Imréné so­kat tett a bábművészet Bács- Kitskun megyei fejlesztéséért. Kiváló karvezető — ismét csak példaként: — Kapus Béla, Erdei Péter, Sípo9 Károly, Párdányi Judit, Szabó Márta, Szabó Sán­dor Kecskeméten, Karsai Péter, Gerhát László Jánoshalmán. A bajai Vigh László, Tumóné Kő­vári Andrea, Boldog Ivánné Kis­kőrösön és több kitűnő pálya­társuk által vezetett kórus ért el sikereket az elmúlt években. Átmeneti visszaesés után mint­ha éledezne a vers- és próza­mondók köre, amihez a szakszer­vezet által szervezett bemutató is hozzájárult. Kémeri Majdnem profi szóin vonalon szállította a rendelt árut az Ungvári és Polgár , cég,. A Ké- meri élvezhető fóvéülm sorozat volt. A Közönség .erősen , vágya­kozott hazai kötődésű, könnyed hangvételű krimire. A mester- detektív sem találna bosszús, a tévé felmenőit átkozó nézőt. A szerzők gondosan kerülték az előfizetők ingerlését, mint Ké­meri úr a fűszeres ételeket. A tévé-híradó egyetlen számában több vér ömlik, több borzalom borzaszt, mint — iha jól emlék­szem — ót folytatásos sorozat­ban. A szép delnők csak sejtetik bájaikat, az elegáns férfiak a kamerák előtt egyszer sem jut­nak el vágyaik teljesedéséig, nyugodtan üldögélhet a karos­székben nagymama és unoka. Az idősebbek nosztalgiázhatnak: á, a biatorbágyi merénylet, meg a velszi herceg. Persze nem kell semmit sem túlságosan komo­lyan venni, mert a történelmi dekorációk csak kulisszák. A dokumentumízű jeleneteknek annyi közük van az históriáihoz, mint Stellának az apácákhoz. Ha mégis piciit aggályoskodva várom Kémeri további sorsát — mint Erna' gazdája kellemetlén gyomorfekélyét — csak ezzel a minthával indokolható. Száz- és százezrek semmivel sem tudnak töBEet közelmúl­tunkról, mint Bánát főkapitány- helyettes a slötétlelkű fondorko- dók készülő ármányairól. Persze akkor sem dől össze a világ, ha komolyan vészük ezeket az ál­krimiket, ha úgy vélik, a fel­idézett valóságot látják. Honi szórakoztató művekből ritkán kerül piacra ilyen ele­gánsan könnyed játék. Ami a legfontosabb: jellegzetes, kedves figurákat találtak ki, és ezek­hez remek színészeket. Ha ne­tán maradna kis szabad ideje Kémeri úrnak, ezennel tisztelet­tel megkéretik: derítse ki: miért feledkeznek meg időről időre az arra illetékesek Tábori Nóráról. A legutóbbi epizódot Félix László rendezte, rutinosan. Kalmár György — ha netán valaki nem tudná — a legkép­zettebb, legalaposabb külpoliti­kai riporterek egyike. Szinte észrevétlenül meghúzódik az ál­tala fölvázolt ügyek mögé. Híre, személyes tekintélye talán ezért kisebb a megérdemeltnél. Az ír ügyekről megbocsátha­tó ismereteink felszínessége. Áz elmúlt évszázadokban • annyira összekúszálődtak érdekek, elyek, annyira elmérgesedett a fana­tizmus kelevénye, hogy ember legyen a talpán, aki rátalál a ki­bontakozást ígérő ösvényre. Nem jegyeztem meg az írországi ri­portfilm operatőrének a nevét, hiába kerestem a rádió- és tele­Szinte csak találomra utalok a Pedagógus Kórusban kitűnt Héjjas Pálnéra (nagyszerű zon­gorakísérő is), Gergely Erzsébet­re, a kecskeméti szimfonikus ze­nekarból Palotás Józsefre, Ró­bert Gáborra, dr. Bense Károly- néra, Szabómé Horváth Mártára. Államunk Munkácsy-dijjal is­merte el Diószegi Balázs mun­kásságát. Eddig Báron László (bábművész), Baloghné Bords Ilo­na (képzőművész, szakkörveze­tő), Sípos Károly (karnagy) kapta meg a Bács-Kiskun me­gyei Tanács Művészeti Díját, és a Szakszervezetk Megyei Taná­csa Müvészefi Díját. A most is megyénkben oktató-nevelő pe­dagógusok Közül az említett ta­nácsi di-j birtoKosa: dr. Kálmán Lajos népzeneKutaitó, dr. Orosz László irodalomtörténész, Erdei Péter kórusvezető, a Kodály-in- tézet igazgatója, Karsai Péter karvezető, Kovács László fotó- és festőművész, dr. Szekér Endre esztéta, főszerkesztő-helyet,tes, Weintrager Adolf festőművész, Vígh László karnagy, Beregi Vendel karnagy, Pécsimé Ács Sa­rolta néprajzos, és a nemrégi­ben elhunyt ifjú Éber Sándor festőművész. Csáky Lajos grafikusművész, Szappanos István képzőművész, szakkörvezető, Gerhárt László körvezető, SZMT-díjat ■ vehe­tett át. Példa, ösztönzés Ki számolhatná össze: hány diák tekint föl rájuk olyan büsz­kén, mint mi hajdanán a tehet­ségüket sokoldalúan kibontakoz­tató nevelőkre. Példájuk hány fiatalt ösztönöz hasonló erőfeszí­tésekre? Heltai Nándor vízióújságban. Ha a jövőben azt hallom hogy vakbuzgóság; a csütörtökön este a képernyőm­ről, (mindenkinek a maga kép­ernyőjéről), rámbámuló, ijesztő, elszomorító protestáns^meg ka­tolikus " fánaékusokra gondolok. A Panoráma legutóbbi adását méltató jegyzetem elején dicsér­tem Kalmár Györgyöt. Okos, alapos tárgyismeretről, a sokat látott, sokat tapasztalt ember bölcsességéről tanúskodó kérdé­sei hálóján szemléletesen kiraj­zolódtak az ősi viszály főbb moz­gatói, a csata utáni, és csata előt­ti tájkép meghatározó pontjai, de ezeknek az elvadult, már-már elborult aggyal a maguk vélt igazát szajkózó, beszűkült te­kintetű nőknek, férfiaknak a látványa érzékeltette e tragédia szörnyűségeit. (3) A teljesség kedvéért Bartos Győző hozzáteszi: „Mint utóbb értesültem róla, a Bp. Spartacus elnöke azt nyi­latkozta: a klub hatalmas össze­get költött Csillára. Szerintem semmivel sem többet, mint más 1. osztályú versenyzőjére. A klub most valóban 25 000 forint repü­lőjegy-hozzájárulásban részesí­tette Csillát, mert az Egyesült Ál­lamokba szóló repülőjegyekért 92 ezer forintot 'kifizettünk. A re­pülőjegyek egy részét azonban nem használta fel, ezért azokat a klub elnökének, iaz OTSH MA­LÉV-irodájánál történő vissza­térítés céljából külön levélben el­küldöm, hogy ez se szerepeljen külön juttatásként. Egy riportban Csilla ‘ „óriási összegű” bevételeiről esett sző. Ügy gondolom, az elküldött sta­tisztikák után nincs szükség en­nek ellenkezőjét bizonyítani, de ehhez nem is kellettek volna az én statisztikáim. Mert a — bizo­nyos összeghatár feletti — ver­senykiírások, tudomásom sze­rint, a szövetség rendelkezésére állnak, s ha ezekbe a klub veze­tői beletekintenének, rájöhet­tek volna, mekkora áldozatot ho­VAíntha éppen csak reggelizni szaladt volna ki a házi­asszony húga, aki látogatóba ér­kezett a szatmári kurtanemescsa- ládhoz. A látogató az első pilla­natban megdöbben, a második­ban jobban is körülnéz: mennyi­re élethű az, amit évtizedek és száz kilométerek távolából te­remtettek újjá. S a harmadikban már ott érzi ..magát a száz eszten­dő előtti magyar szatmári falu­ban vagy a kisalföldi, németül beszélő gazda házában. Mindez együtt — és még sok minden — a szentendrei Szabad­téri Múzeum. Egy az öt közül, amelyet az elmúlt évitizedek so­rán az ország különböző vidékein létrehoztak — de első az egyen­lők között, lévén országos intéz­mény, a Művelődési Miniszté­rium közvetlen felügyelete alatt, míg a többiek a megyei múzeu­mi igazgatósághoz tartoznak. Múltjuk közös. Magyarorszá­gon először a nagy milleneumi készülődés jegyében, a múlt szá­zad utolsó évtizedében gondoltak arra, hogy meg kell (vagy meg kellene) őrizni a faltisi múlt em­lékeit. Akkor készült el — 1896- ban, az ezredéves ünnepségre — a Néprajzi Falu. Aztán sokáig nem történt semmi. Már csak azért sem, mert a félfeudális or­szágban évtizedekig alig-aJig vál­tozott valami. A falusi emberek úgy éltek, ahogyan szüleik, nagy- szüléik — a jelen akikor alig különbözött a múlttól. Jóllehet a szakemberek akkor is sürgették a falusi, kisvárosi életforma megőrzését múzeumi formában, hazánkban erre sokáig nem került sor. Közben már rzámos országban — elsőként Svédország fővárosában, Stock­holmban — elkezdték gyűjteni a népi élet már-már veszendőbe ment értékeit. (Onnan van a sza­badtéri múzeumok közismert idegen neve is: skanzen.) Aki ma elmegy Szentendrére, s végigjárja a szabadtéri múzeu­zunk mi Csilla versenyezteté­séért". ,,... Felróják Csillának, hogy miért nem telefonált? 'Mint em­lítettem, egy programot, egy le­velet, de még egy batáti értesí­tést sem kapott a Spartacustól ebben az évben. Ezek után miért telefonált' volna? Teniszügyben idén egyetlen levelet 'kaptunk, április 17-én a szövetségtől, mely­ben közlik: Csilla egyhónapos NSZK-beli klubban történő játé­kához nem járulnak hozzá. Mi vissza is jeleztük a „vételt" egy levélben. De most megint gond­ban vagyunk, hiszen május 28. és június 12. közötti leveleimben kértem: ha Csillára a Federation Cupával kapcsolatban igényt tar­tanak, közöljék. Ma július 5. van, és eddig semmiféle értesítés nem jött. Szeretném idézni: Csillát úgy indították el, hogy minél több WTA-versenyen vegyen részt, és próbáljon előbbre kerül­ni. JDe az ilyen esetekben mit csináljon?" Baiios Csilláról azóta kevés hír érkezett. A Federation Kupára valóban nem utazott el, és a ma­gyar bajnokságra sem jött haza. Elindult viszont néhány NSZK­• A Szentendrei Szabadtéri Nép­rajzi Falumúzeum. mot, el sem tudja képzelni, meny­nyi munka, tudományos kuta­tás, épületkiválasztás, bontás, dokumentálás, konzerválás és tervezés kellett ahhoz, hogy ma zavartalanul szemlélhessük két (és hamarosan három) tájegység egykori lakóházait és életformá­ját. Ez sem egészen pontos: a Felső-Tisza-vidék és a Kisalföld kiállítási egységei készen állnak, látogatható — ezektől távol, tel­jesen külön — a mándokí gö­rögkatolikus templom és temető, s az idén nyílik a nyugat-dunán­túli kiállítás egy része. A ter­vezett 300 közül 60 építmény áll, több mint ötezer műtárgy látha­tó, további 25 ezer van raktá­rakban, és még vagy 60—80 ezret szándékoznak a szentendreiek gyűjteni vagy hivatalos másolat­ban elkészíteni. A Szentendrei Szabadtéri Mú­zeum 1967 elején nyitotta ka­puit, s azóta további öt hasonló jellegű — de nem országos — múzeum kezdte meg működését. Hozzátehetjük: ott, ahol a helyi vezetők idejében felismerték, hogy a régi életforma emlékei­nek szakértői gyűjtése sürgős feladat, néhány év, egy-két év­tized múlva — helyenként válto­zóan — már alig lehetne találni megmentenivalót. •így alapították a Somogy me­gyei Szennán a tájmúzeumot a Somogy terv lelkes mérnökeinek kezdeményezésére. A szombat- helyit, a zalaegerszegit, és a nyír­egyháza-sóstóit a városi és me­gyei vezetők szorgalmazták első­sorban. Az ötödik, az ópusztasze­ri — nemzeti emlékhely. Ott ál­lítják fel — remélhetőleg most már hamarosan — Feszty Árpád­nak egykor a budapesti Városli­getben volt híres körképét, a Ma­gyarok bejövetelét. beli versenyen, némelyek eskü alatt állították, szerződést is kö­tött az egyik klubbal, iNem cso­dálkoztam volna rajta. Az isten pénze sem elég ezen a pályán az induláshoz. És, ha máshogy nem jut pénzhez? Temesvári Andrea például édes­apjának Algériában félretett nyolcezer dollárjából kezdte meg világjáró kőrútjait. A pénz csak fogyott, fogyott, már az utolsó centjeinél jártak, amikor And­reának sikerült végre kasszíroz­nia is. És ha ,item sikerül? Ha szé­gyenszemre hazajönni kénysze­rül? Ha nem talál idehaza „me­cénást", aki a költséges tenge­rentúli utazásaihoz hozzájárul? Akkor ma talán nincs Temes­vári Andreánk. Vagy legalábbis lényegesen lassabban bontako­zik ki a tehetsége. Dehát tudunk-e egyáltalán örülni annak, hogy van? Érdemes feleleveníteni az ő be­futásának történetét is. Az 1983-as év hozta meg az igazi, nagy diadalokat számára. Az akkor 17 éves Andrea feb­ruárban legyőzte Tracy Austint, majd /Perugiában megnyerte az olasz nemzetközi bajnokságot. Hittfeldben egyetlen játszmát sem veszítve győzött a Virginia Slims sorozatának egyik torná­ján, és South Orange-ben is a legjobb ‘ lett. Ezt követően az Egyesült Államok 589 ezer dollár összdíjazású nemzetközi baj­nokságán Kathy Horvath, Virgi- na Ruzici és Zina Garrison (csu­pa nagy nevek!) megverésével el­ső lett. Ezzel a számitógépes vi­lágranglista 11., a Virginia Slims- pontverseny negyedik helyére ug­rott! Ügy tűnt fel, hogy nincs meg­állás, 1984-ben már a leg nagyob­bak vetélytársa lehet. Akkor még felhőtlen volt a si­ker ... Aztán történt egy s más. (Folytatjuk) Korpavirág Idős barátom távozott az élők sorából, a múlt héten te­mettük. A kórházba már sú- pyos szívelégtelenséggel szál­lították. Meglátogattam a fiammal, a családja minden­nap eljött hozzá a városba, aztán hazaengedték. Azon a szombaton halt meg falujá- ban, amikor hőség és zivatar csapott 'össze az égi fronto­kon. Nem voltam otthon, s bár százszor megtanulhattam volna, hogy nem s,za|bad, nyitva hagytam a lakás ab­lakát. Mintha úgy felejtettem volna. Nem volt szívem rek- kenő hőségbe kényszeríteni a párkányon sorakozó virágo­kat. És vihar csapta be az (ablaküvegeket, padlószőnyeg­re döntötte a cserepeket Az egyikben mezei korpavi­rág magja volt. Akkor hunyt el Józsi bácsi, az egykori ju­hász: még ragyogott a nap, de már fekete idő készülő­dött. Mi még — nyaralók, pi­henők, vagy a munkánkat te­vők — nem érzékeltük azt a változást, amely végzetessé vált. Kioltott egy túlterhelt, őszinte, egyszerű és nagy éle­tet. Milyen életet? Ki tudja azt már pontosan, részletesebben elmondani? Józsi- bátyámmal, aki 61 évesen köszönt el min­den földi jótól, meg rossztól, a vadásztársaságban talál­koztam először. Űri huncut­ság — mondják sokan az ilyen ismeretségekre De ott, az ocgoványi csoportban sen­ki sem olyan, hogy arisztok­rata származással vagy élet­tel dicsekedhetne. Együtt rá- zódtunk a havas dűlőutakon, amikor későbbi 'barátom me­sélni kezdte, hogy évtizede­kig pásztorkodott. Nevelte, gondozta és eladta a birká­kat, eső elől ,gallyakból tá- kolt kunyhóba húzódott. Pénze mindig lett a vásáro­kon, több is, mint másnak. Mégsem elégítette ki a bevé­tel. Újságot és , könyvet vitt magával a hosszú utakra. Tájékozott volt a homoki ős­borókásban, ember nem járta természetben is. Barangolt a pusztán, és köziben leküzdhe­tetlen vágy fogta el. A csa­lád, egy megértő kis közösség iránt. Élete utolsó szakaszá­ban meg is ajándékozta a sors azzal az asszonnyal és unokájával, akiket örökre szí­vébe zárhatott. Együtt mentünk március­ban és áprilisban régi-régi borókások vadnyomain mind­azokkal, akikről ebben a tör­ténetben szó esett. ' Hosszú tél után késett a tavasz. Már r.em is hittünk abban, 'hogy képes megérkezni az új év­szak elfogadható időben. Jó­zsi bácsi a sáros földig ha­jolt, és egy jellegtelen, sár­gás kis növényt emelt föl. Idős barátomnak nem volt diplomája, és nem a növény- határozók, -hanem az élet fo­galmait, leírásait ismerte. Korpatvirág — mondta. Ez a tavasz pusztai hírnöke. Ha elözönli -beborítja a futóho­moki buckák oldalát, kiszíne­sedik a határ. Pedig önma­gában^ egyedüli/és. magányo­san alig lehet észrevenni a •végtelen • tásjon, - fenyvesek közti tisztásokon, akácos li­getek búvóhelyein. Rókát akartunk fogni, ta­nyai emberek elűzhetetlen baromfi-vámszedőjére les­tünk, és dúvad helyett apró karpavdrágra (találtunk. Ez volt akkor két összefogott uj­junk közt a természet váltá­sának szerény, halvány színű követe. Az örök körforgás újabb és újabb szakasza észrevétle­nül megy. tovább sok ember mellett. Jó szem és nyitott antenna kell hozzá, hogy va­lamelyik társunk érzékelhes­se, fölfedezhesse az újat És könnyen meglelhet, hogy vá­ratlan viharaival épp a föl­fedező életet oltja ki néhány hónap múlva a folyamatába lendült változás. Jó lett vol­na túlélni ezt a nyarait, meg­érni a csöndesebb őszt, le­szedni, betakarítani a Sárfe­hér és Zala gyöngye fürtö­ket a szőlőtőkékről. Látni az ablaktörlő szélzúgás utáni al­konyatát, amikor vörös nap­korongjával búcsúzik a pilla­nat azoktól, akik kihasznál­ták, és azoktól is, akik nin­csenek tudatában, hogy idő­ben léteznek, és legdrágább kincsünk az a képesség, hogy átélhessük mindazt, ami szép és jó, változatosságba rendező­dő nyugalom és béke. A sárga korpavirágok le­hervadtak már a homokbuc­kák oldaláról. Ezen a héten idős barátomat temettük. Nem szeretem a préselt nö­vényeket halott lepkéket és szitakötőket, az albumokba ragasztott emlékeket. Igen, a teljes élet kellene egészen. Ám' á napkorong is lebukik minden este vöröslőn az ég­ről. Lángoló robbanásaiban mintha egy sokat dolgozott ember, Józsi bácsi fiatal bá­rányt áldozna, a tűznek, vi­szonzásként megértő-segítő családot kér magának, és va- dászpuskáiából csillag-sőré­teket röpít | végtelen sötét­be. "‘Kitisztított fegyverén az üldözési jelenet helyett sze­rény korpiavfirág a dísz. Azt hirdeti hogy várjátok ki — apák és fiúk — a betakarító őszt meg a virággal . belépő tavaszt, mert akkor Is megér­kezik, ha talán nem hisztek benne, és magatoktól észre sem vennétek, hogv merre iár az a pillanat, amelyre minden évszakban és napszakban vá­gyakoztok. Halász Ferenc KÉPERNYŐ H. N. BOCSAK MIKLÓS Elátkozott sporttörténetek A lány, aki a pénze után fut V. E. &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents