Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-29 / 176. szám

1985. július 29. • PETŐFI NÉPE « 3 Ideológia, tudomány, oktatás, művészetek G azdasági gondjaink bonyolultabbá, nehe­zebbé teszik kulturá­lis életünket is. Az oktatás és a közművelődés intézményei­nek, valamint a művészeti műhelyek többségének mind­untalan szembe kell nézni fejlődésük anyagi természe­tű korlátáival. S bár a prob­lémák sok esetben a helyte­len szemléletnek, magatartás­nak, a felületes munkának — és nemcsak a lapos pénztár­cának — tudhatok be, vég­ső soron összefüggnek az anyagiakkal is. A megoldás: ösztönözzük, támogassuk a hasz­nosat, értékeset és ne fizessünk a bóvliért. S ezt társadal­munk minden területén érvényesítsük! Csakhogy, míg idáig eljutunk, számtalan új meg új akadályt kell legyőznünk, megannyi új kérdést megválaszolva. Melyek a legégetőbbek, avagy leginkább figyelmet érdemlőek, valóban aktuálisak Bács-Kiskunban? Nos, néhányat megpróbáltunk kiragadni e kérdések közül, s felkerestük velük Hodossi Sándor kandi­dátust, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának ideo­lógiai titkárát, hogy válaszokat kérjünk rájuk. Interjú Hodossi Sándorral, a megyei pártbizottság titkárával — Feszült külpolitikai helyzet, labilis külgazdasági egyensúly, a gazdasági növekedés és az élet- színvonal emelkedésének meg­torpanása, az árak változásai..., A mai ellentmondásos, bonyolult helyzetben különösen nagy hang­súlyt kell kapnia az ideológiai, tömegpolitikai munkának — mindenekelőtt milyen tekintet­ben? —A legfontosabb, hogy közért­hető és egyenes válaszokat ad­junk az embereket foglalkoztató kérdésekre, hogy összefüggéseik­ben is ismerjék napjaink leg­égetőbb problémáit, mert meg­oldásuk egyébként lehetetlen. Ehhez persze az is szükséges, hogy feltárjuk, elemezzük a gaz­dasági és társadalmi életben mu­tatkozó ellentmondásokat, s az okok megszüntetését elősegítő gyakorlatot népszerűsítsük az ideológiai, tömeg-politikai mun­ka legkülönbözőbb területein. Hiszen tudjuk,' hogy az ellent­mondások, nehéz, olykor bosszan­tó gondjaink nem társadalmunk élhetetlenségéből, tehetetlenségé­ből fakadnak, hanem bizonyos szervezeti és szervezési hibák­ból, rossz beidegződésekből, ru­galmatlan gazdaságpolitikai gya­korlatból. — Említene példákat? : Népgazdaság unk egyik-má- . sik ágazatában világviszonylat­ban is kimagasló eredményeket tudunk produkálni egyebek mel­leit az egy főre eső gabona- vagy hústermelésben, de a kitűnő mennyiségi mutató mögött, saj­nos, megfigyelhető az is, hogy mindezt — más országokhoz ké­pest — túl nagy önköltséggel, in- ookolatlanul nagy ráfordítással érjük el. Az ésszerűbb szervezés, a rugalmas termékszerkezet-vál­tás, a munkaerő jobb kihasználá­sa, a pazarlások megszüntetése stb. elengedhetetlenül fontos és ennek tudatosítása érdekében kell m-a leginkább erőfeszítéseket ten­niük az agitáció, a -propaganda területéin dolgozóknak. Ugyan­akkor azért is.tenni kell, hogy a jó termelési eredményeket, és ezzel összefüggésben jelentős nye­reséget elérő- gazdasági egysé­gek dolgozói munkájukkal ará­nyos anyagi ösztönzési kapjanak. Én nem tartanék irreálisnak akár 20 százalékos béremelési sem ott, ahol kevés ráfordítással kitűnő, a világpiacon is kelendő termé­keket állítanak elő, és ezzel je­lentős nyereséget érnek el. És fordítva is jobban kellene érvé­nyesíteni a teljesítmények kon­zekvenciáit. Csakhogy ma még külső és belső tényezők ezt egy­aránt 'f'ékezilk, akadályozzák, ame­lyek megszüntetése érdekében ugyancsak nagyoibb szerepet -kell vállalniuk a kommunistáknak — különösen az üzemi pártszerve­zeteknek. — És azt a szerepet milyennek ítéli, amelyet a megye tudomá­nyos műhelyei játszanak a ter­melés, illetve az ideológia vi­dékein? — Sajnos nemcsak megyei, de országos tapasztalat, hogy a ku­tatási eredmények gyakorlatban történő hasznosulása még nap­jainkban is nehézkes nálunk. Ép­pen ezért elő kell segíteni min­den politikai eszközzel, hogy Bács- Kiskun műszaki és agrár jellegű kutatásokkal foglalkozó tudomá­nyos műhelyei — közülük né­hány ma már egyedülálló, orszá­gos jelentőségű — közvetlenebbül, hatékonyabban kapcsolódjanak a vállalatok, mezőgazdasági üze­mek, szakszövetkezetek termelé­si feladataihoz. Ugyanakkor szem előtt kell tartani az „itt és most” elvet, ami alatt konkrétan azt ér­tem, hogy e vidék, e táj sajátos­ságaira, valamint az aktualitá­sokra (igény, divat stb.) különö­sen fontos, hogy odafigyeljenek kutatóinké A természettudomá­nyok feladatainak meghatározá­sakor szokás emlegetni, hogy a kutatásoknak a tudomány hala­dását, azaz az ismeretek gyarapo­dását, továbbá a holnapok tudo­mányos eredményeinek megala­pozását, valamint a mindennap pok időszerű kérdéseinek meg­válaszolását kell szolgálniuk. Nos, szerintem a jelenlegi hely­zet azt követeli, hogy ez utóbbi követelmény kapjon ma elsőbb­séget, azaz a közvetlen termelés- fejlesztés érvényesüljön. — Mi az oka, ha nem így tör­ténik? — Több közül az egyik legfon­tosabb: a kutatómunka is csak akkor irányítható, és akkor mu­tat fel folyamatosan igazán jó eredményeket, ha megfelelő érde­keltséggel, anyagi ösztönzéssel pá­rosul. Szinte valamennyi tudo­mányágban, ma már csak teamek­ben — különböző szakemberek közös munkájával — lehet je­lentés sikereket elérni. Ám hibás gyakorlatunk, hogy ezekben az alkotói közösségekben nem min­dig a produktummal arányosan részesednek a kutatók. Általában a team vezetőjét úgy-ahogy er­kölcsileg éy anyagilag egyaránt megbecsülik — esetenként füg­getlenül attól is, hogy közvetle­nül részt vett a kutatómunkában vagy sem — a többieket azonban már kevésbé .... Véleményem sze­rint a társadalomtudományok is nagyobb, -jelentősebb szerepet játszhatnának, a termelést segít­ve. Csak egy példát említek: ha a Bács-Kiskun megye jellegze­tességének Számító szakszövet­kezetekről készülnének szocioló­giai tanulmányok, minden bi­zonnyal kedvezően hatnának a termélői közösségek jövőjére, ugyanakkor az ideológiai munká­ban is felhasználhatnánk e kuta­tások eredményeit. — A demográfiai hullám ha­marosan eléri a középiskolákat. A becslések szerint Bács-Kiskun­ban ez azt jelenti, hogy legalább 139 új középiskolai tantermet kellene építeni a következő terv­időszakban ahhoz, hogy az ok­tatás feltételei megteremthetők legyenek. így igaz? — Ma még ném mondanék konkrét- számokat, mart ehhez nemcsak pontos felmérések szük­ségesek, de fontos a lehetőségek — elsősorban az anyagiak — kö­rültekintő mérlegelése is. Az két­ségtelen, hogy a rnegye igen kor­szerűtlen szerkezetű, kicsiny ka­pacitású iskola-hálózatot kapott történelmi örökségül. Ha időben nem látunk munkához, komoly gondok elé nézhetünk a követke­ző években, különösen a közép­fokú oktatási rendszerünket il­letően. Arról nem beszélve, hogy a jövő megalapozásában milyen kulcsihelyzetük van a középisko­láknak! Az egyetemi, főiskolai képzés épp úgy elképzelhetetlen nélkülük, mint a kvalifikált szak­munkásképzés. Az előbbit mind­inkább a gimnáziumoknak, az utóbbit pedig a szakközépisko­láknak kell szolgálniuk. — Mi várható az igények sze­rinti tanterem-ellátottságban? — Kétségtelenül Kecskeméten a legrosszabb a helyzet, itt él a leg­több fiatal, gyermekes család. A városban már most épülnek új tantermek. A Vágó Béla szak­munkásképző négy új tanterem­mel bővül, ahol a tervek szerint már a következő tanévben építő­ipari szakképzés indulhat. Egyéb­ként nagy szükség lenne a me­gyeszékhelyen egy ipari és egy mezőgazdasági szakközépiskola létesítésére is. Erről tárgyaltunk az illetékes minisztériumokkal, s úgy néz ki: egy-két év alatt meg­valósítható elképzelésünk. Csak még nem eldöntött, hogy új is­kolák építésével, vagy a szak­munkásképzők átalakításával. A két szakközépiskola létrehozá­sát nemcsak a kecskeméti mű­szaki, illetve kertészeti főiskola létezése indokolja, de az is, hogy hallatlanul nagy szükség van a termelésben a középfokú végzett­ségű szakmunkásokra. Baja, Ka­locsa fejlesztési igényei hason­lóak ... ■— A tárgyi feltételekről való gondoskodás aligha elegendő. — A középiskolai oktatás bő­vítésének, korszerűsítésének ér­dekében a személyi feltételek megteremtésére ugyancsak goiu- dőlnünk kell. Jól felkészült, az oktatás mellett a nevelést is vál-: laló, elhivatott tanárokra van és lesz szükségünk, s tudjuk, hogy ez a vágyunk csak akkor teljesül, ha mindent megteszünk, amit meg tudunk tenni a megyében a pedagógusok presztízsének eme­lése, életkörülményeik javítása érdekében. Hiszen az igényeket is csak ily módon lehet megala­pozni munkájuk további javítá­sára. — Még mindig az oktatásnál maradva: Bács-Kiskun egyes te­lepülésein — például Kiskun- majsán, Kiskőrösön, Keceíen — meglepően magas a kisegítő is­kolába járó diákok aránya, az ország más községeihez, városai­hoz hasonlítva. Véleménye sze­rint miért? — Jogos kérdés, de sajnos nem tudom megmondani, hogy ennek genetikai vagy környezeti hatások-e az okai. Ezt ki kelle­ne vizsgáltatni. A közelmúltban felkerestem egy-két ilyen oktatá­si intézményt, s az a véleményem, hogy a jelenleginél sokkal na­gyobb jelentőséget kellene tulaj­donítani a munkaterápiának, és a vizuális élményeknek a kisegí­tő iskolákban, hogy a munka, az alkotás örömét megismerhessék az idejáró gyerekek, s hogy végül hasznos és önmaguk eltartására képes tagjai lehessenek társadal­munknak. Ennek érdekében jócs- ■ kán javítanunk kell az oktatás feltételeit a kisegítő iskolákban, különben terhes következmé­nyei lehetnek mindennek később, ha felnőnek ezek a gyerekek.... , — Áttérve a művészetekre, van egy kényesnek tetsző kérdésem: egyre gyakrabban megfogalma­zódik manapság, hogy a megye képzőművészeinek erkölcsi és anyagi támogatása nem arányos művészi tevékenységükkel. Pon­tosabban: néhány alkotó méltat­lanul sok, míg a legtöbb méltat­lanul kevés támogatást kapott a megyétől. Ön ezt hogyan ítéli meg? — Kevesebb lett a művészet támogatására fordítható összeg, nemcsak nálunk, de mindenhol az országban. Azt tartanám a leg­igazságosabbnak, ha a mecenatú­ránk a jövőben a művek váloga­tás nélküli felvásárlása helyett a rendszeres bemutatkozást, illet­ve az alkotások értékesítésének jobb lehetőségeit segítené elő. Ez minden itt élő művésznek elő­nyös lenne, s ezzel együtt de­mokratikusabb, közérdekűbb is: döntsön a közönség — a vásárló, a megrendelő — arról, hogy mit tart igazán értékes alkotásnak. Aki a szélesebb rétegekhez ké­pes szólni műveivel, annak meg­veszik a munkáit, s így anyagi­lag is jól jár. Várhatóan hama­rosan létrejön egy grafikai mű­hely, illetve a képzőművészeti al­kotások értékesítését szolgáló galéria is a megyeszékhelyen. Egyébként ezeket a kérdéseket tüzetesebben megvizsgáljuk a közeljövőben, s reméljük, sikerül közelebb jutni ahhoz, hogy a ké­sőbbiekben vsilóban minden kép­zőművésznek a tehetsége, a mun­kája határozza meg jövedelmét. — Ügy tűnik, megyei könyv­kiadásunk haldoklik az utóbbi években. A korábban oly nép­szerű Forrás Könyvek sorozat­ban például hosszú ideje nem je­lent meg új kötet. Ez is anyagi gondjainkkal magyarázható? — Csak részben. Tudomásom szerint a Forrás Könyvek kiadá­sának megtorpanását színvonal­beli golfdok is előidéztek. Hol van kész, kitűnő, elfekvő kézirat? Az itt élő írók, költők nívós alko­tásainak megjelentetésére öröm­mel vállalkoznak az országos kiadók, amire megannyi példa említhető. Annak pedig nem sok értelme van, hogy olyan műve­ket finanszírozzunk, amelyek ki­adásától mindenki más elzárkó­zik. Kivéve természetesen a ki­mondottan megyei vonatkozású — s éppen ezért Bács-Kiskunnak különösen fontos —[ történelmi, irodalmi vagy szociográfiai jel­legű alkotásokat. Ilyenek azon­ban nemigen születtek mostaná­ban ... — A megyei pártértekezlet írá­sos beszámolójából idézek: „A bizonytalan irányítómunka, az önállóság túlértékelése is hozzá­járult ahhoz, hogy egyes műhe­lyek vezetői kedvezőtlenül befo­lyásolták az alkotómunka tartal­mát és önállóságát __A Katona J ózsef Színház műsorpolitikai tö­rekvései nem minden esetben pá­rosultak megfelelő művészi szín­vonallal, s nem találkoztak a kö­zönség igényével...” — Ez utóbbi perdöntő volt. Ügy tűnik, Jancsó Miklós, Herná­di Gyula és Gyurkó László ve­zetési felfogása a gyakorlatban megfeledkezett arról, hogy a színház van a közönségért és nem fordítva. S igaz, hogy a kö­zönség formálható, befolyásol­ható, ízlése alakítható, de nem egyik pillanatról a másikra. Az ilyesmi csak jól előkészített fo­lyamat eredménye lehet, s csak valóban igényes produkciókkal érhető el, különben törvénysze­rűen szakadáshoz vezet. Olyan felfogás pedig elfogadhatatlan — ahogyan Hernádi nyilatkozott egy lapban távozása után —, hogy „nem is érdemeltek meg ott bennünket az emberek”. Ah­hoz, hogy jó színházról beszél­hessünk, hozzátartozik, a jó da­rab, a jó rendezés, a jó összmun­ka és a jó színészi teljesítmény. Ha bármelyik hiányzik, azt meg­sínyli a produkció.'A mi színhá­zunkban — az ígéretes kezdet után — egészségtelen szerkezet alakult ki 1984/85-re. A februári állapot szerint például a társulat mindössze 23 tagja volt „színész I.” kategóriába sorolható, míg a többség ideiglenes vagy gyakorló színész, illetve csoportos szerep­lő — statiszta— volt. Ezen kívül hibás műsorpolitíka, a bérletek megszüntetése, gyenge darabok gyenge színre vitele és sok egyéb dolog közrejátszott abban, hogy a pártbizottsági beszámolónak úgy kellett fogalmaznia. — És most? Mi várható? — Időközben fontos változá­sok történtek. Köztudomású, hogy ez év elején a kritika hatá­sára Jancsó Miklós és Hernádi Gyula megvált színházunktól, Gyurkó László igazgatói megbí­zatása a közelmúltban lejárt. Az új direktornak nem kis feladatai vannak. Igyekszünk minden tá­mogatást megadni, de új rende­zők, színészek foglalkoztatására és új koncepciókra van szükség ahhoz, hogy a színházat úgy ér­tékelje a közönség, ahogyan az Erdei Ferenc Művelődési Központ színházi programjait kedveli. — On korábban a tudományos életben vállalt vezető szerepet, sokat utazott külföldre, nyelve­ket beszél. Alig egy esztendeje, hogy a megyei pártbizottság ideológiai-művelődési titkáraként dolgozik. Jelenlegi munkaköré­ben a tudomány mellett az ideo­lógiai munkával, az oktatással, a közművelődéssel, s a művésze­ti élettel is foglalkoznia kell. Mi az, amit legnehezebb megszok­nia? /— Korábbi munkahelyemen, ha megbeszéltem valamilyen ügyet, azt lezártnak is tekinthettem. Az ellenőrzés szinte teljesen felesle­gesnek bizonyult. Ez itt egy kis­sé másképpen van ... Kétségte­len, hogy jelentős pályakorrek­ciót vállaltam, de úgy érzem, hogy eddigi munkám, életem megfele­lő alapot ad ahhoz, hogy jelenle­gi feladataimnak eleget tegyek, ahogy azt méltán várják is tő­lem. Nagyon sok hasznát veszem azoknak a tapasztalatoknak, ame­lyeket a kecskeméti városi párt- bizottság végrehajtó bizottságá­nak tagjaként volt szerencsém megszerezni az elmúlt esztendők során, bár más dolog irányító pártmunkásként és más egy tes­tület tagjaként politikai munkát végezni. Itt állandóan emberek­kel és nagyon különböző isme- retű, felkészültségű emberekkel kell foglalkozni, ami nagy ta­pintatot igényel. Ez közösségi szolgálat, tehát mindenekelőtt a köz érdekei számítanak... Ere­deti szakmámtól nem tudok és nem is akarok elszakadni. Miért is 'tenném? Jelenlegi munkakö­röm nem zárja ki, hogy tudo- mányszervezésssel, tudományos munkával is foglalkozhassam. Sőt, ha az igazán közérdekű: kö­telességem! ' Koloh Elek Kis VIT Szelíden • Eljöttek a Szelidi-veteránok is. • Szombat délutáni látványosság: karatebemutató. • Görög tánc. üdvözlet Beloianniszból. V A gyermek­foglalkozásokat Kalocsa kör­nyéki népmű­vészek vezették. (Straszer András felvételei.) HÁTULNÉZET Röpgyűlés — Szaktársak! Ma azért fjqttünk "össze, hogy teljesít­sük a szocialista brigádunk egyik felajánlását... Ka­resz, pipáld ki a brigádnap­lóban a röpgyűlést. Megtart­va.. ., - a mai dátum. Viszlát, mehetünk haza! . Fegyelmi tárgyalás — Tisztelt Egybegyűltek! Most azért gyűltünk egybe, hogy megbeszéljük az üzem­részünkben tapasztalt súlyos mulasztást. Amint tudjátok, Tóth Gábor esztergályost foglalkozás közben elkövetett mulasztásért kell felelősség­re vonnunk. Egyszóval, tűr­hetetlenül viselkedett! Még reggel hétkor elküldtem őt 27 megrendeléssel, és csak most, tizenkettő után jött vissza. Mi meg csak csorgattuk a nyálunkat, ez a briganti nem hozta a sört. Ezért javaslom, hogy többet ne küldjük 'őt sörért, és senki sé hozzon neki! Konzultáció — Én csak azt akarom kér­dezni, hogy szabad-e őszintén kérdezni az előadó elvtárs­tól? — Természetesen, szabad. — Akkor azt tessék nekem őszintén megmondani, hogy mit szabad kérdezni...(!?) Értekezlet — Mai értekezletünket azért hívtuk össze, hogy el­döntsük, hogyan lehetne csökkenteni az értekezletek számát. Van valakinek javas­lata? — Tekintettel arra, hogy ma már ez a harmadik ér­tekezletem, javaslom, hogy legközelebb' mindet vonjuk össze, így a szüneteket meg­spórolhatjuk, .és hamarább mehetek a következő érte­kezletre. — Én azt javaslom, hogy ezentúl ne nevezzük az ér­tekezletet értekezletnek. Tart­sunk röpgyűlést, ülést, össze­jövetelt, megbeszélést, talál­kozót, tanácskozást, konzul­tációt. eligazítást, s a többi. így az értekezletek számát akár nullára is csökkenthetjük. — összefoglalom a vitát. Helyes! Ezt a mait sem fog­juk már értekezletnek ne­vezni. Javaslom, döntsünk majd abban a kérdésben is, hogy szoktunk-e fölöslegesen ülésezni. Ha igen, akkor kü­lön szekcióülésen beszéljük meg a havi üléscsökkentő ter­vet. Tartsunk több megbe­szélést, kevesebb ülést, érte­kezletet pedig ezentúl egyál­talán ne tartsunk. Saiga Attila ______________18B1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents