Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-26 / 174. szám

1985. július 26. «, PETŐFI NÉPE •

SÜKÖSDI

CIGÁNY TÁNCOSOK?

Siikösdön a faluszéli Horgász utcát keressük. Mi izgat bennünket? Volt valaha a faluban egy hagyományőrző tánccsoport. Ma már nincs. Miért? Erre akarunk választ kapni a „cigánysoron”.

Cigánysor? Rendes házak sorakoznak a falu szélén. Tizennégy házacskában teremtettek otthont a családok. Most is épül néhány. Itt-ott alapok állnak. A Cs-lakások takarosak. A kertek is gondozottak, az utcakép mutatós.

Az első ház előtt ülünk le beszélgetni, egy farönikre.

— Kérem, olyan prímán táncoltak a gyerekek, hogy maga még most is csodálkozna, ha annak ideién látta volna őket! — emlékszik Pusztai Jenő. egykori bányász. későbbi sírásó, mai rokkantnyugdíjas. Kilenc unokája van, most várják a tizediket.

— A másféléves unokám úgy táncol, hogy csak na! — folytatja. s kiabál egy jó nagyot. Mónikát hívja, aki majd feleleveníti a tánccsoport múltját.

Pillanatok alatt megérkezik Pusztai Mónika, aki hetedik osztályban tanul szeptembertől.

— A csoport úgy jött létre, hogy Tata bátya (Pusztai Jenő) mondta: Balázs Feri bácsi a cigányzenekar muzsikusa a kultúr- házban együttest szervez. Jártunk oda, sokat .próbáltunk. Először Sükösdön mutatkoztunk be, nagy sikerünk volt. A faluból szép számmal eljöttek megnézni bennünket.

— Tanárok, doktorok is tapsoltak nekünk! — szól közbe Megyeri Rozália, aki nyolcadikos lesz ősszel. — Virágot, csokit dobáltak a színpadra. Biztos csodálkoztak, hogy mi ilyet is tudunk: szép ruhákban táncolni, s ráadásul nem akárhogyan.

— Meghívták a csoportot Nádudvarra, ' ahol a nyugdíjasoknak adtunk műsort — folytatja Mónika —, s eljutottunk Tatára, a cigány folklóregyüttesek I. országos találkozójára.

— Szaladj csak lányom, hoz- .zad M -újságcikkeket! —.adia^az, úiSazr Pusitái Jenő,., Bólogat, né-^ ha elhúzza á száját, bizonyára mas a véleménye.

Az Űj Tükörben írtak a tatai találkozóról, s a cikk mellé a sü- kösdi gyerekekről készült kép. Szép ruhákban ropják a táncot.

— Honnan vettétek a ruhákat?

— Csináltattuk — mondják egyszerre a lányok. — Színeseket, tarkákat: minél csicsásabb, annál szebb! Hosszú szoknyák, selyemkendők. fülbevalók, a fiúknak csizmanadrág, csizma. S vittünk a srácoknak kasmírkendőt is.

Színpadról álmodnak...

mmmmm

'.4ÉÉM:' | vtth tank-ä

mmm

A Játszó Társaság kormányzója

Ki ne ismerné a könyvek sorsát tudósító ősrégi bölcsességet? A folyóiratoknak is megvan a maguk sorsa. Az 1827-ben Pozsonyban kiadott Pesti mulattató csak egyszer-kétszer bukkant fel öreg könyvtárakban, majd ismét nyoma veszett. Sokat nyerne vele a színháztörténet, ha újra előkerülne és végre teljes egészében megismerhetnénk Kelemen László napfóját. Másodközlésben olvasható néhány részlete. A Kecskeméten 1762. július 26-án született hazafi, kántor alapította meg a Nemzeti Magyar Játszó Társaságot 1790-ben. Első vidéki előadásaikat Kecskeméten tartották 1796-ban, ide 1800-ban ismét visszatértek két és fél hónapra.

— Tessék már elintézni, hogy legyen csizmánk! — kérlel Balázs Feri, az élénikszemű. jóbe- szédű negyedikes fiú. — Mert azokat csak kölcsön kaptuk. Jó? El tetszik intézni? Ha újból táncolunk, legyen a lábunkon valami....

— Hogyan tanulták meg a táncokat? '

— Szombat, vasárnap délután itt. az utcában táncolnak — ad választ Pusztai Jenő. — Kihozzuk a ház elé a magnót vagy a lemezjátszót, s este kilenc-tízig hallgatjuk a cigánydalokat. A gyerekek pedig ugrálnak, táncolnak. Jöjjenek el a hét végén és meglátják, micsoda mulatság megy itt...

A hétvégi szórakozás, mulatozás nem egészen egyenlő a hagyományápolással. De egyvalamire mégis jó: nem felejtik el az egykori tánccsoport tagjai a lépéseket. Keressük az okokat: miért hagyták abba a fellépéseket, miért bomlott fel a közösség?

— Megmondom én az igazat! — így Pusztai Jenő. —•* Nem szedetik -,a brancsot.A^kultúrházban. men- <‘ Kern

tetszett a népművelőknek.. Hogy mi lesz a jövőben? A tudományunk megvan. Jó lenne ha ismét befogadnának bennünket..

— Én ugyan nem táncolnék többé — vélekedik Kolompár György, aki Baján dolgozik az építőknél —, inkább muzsikálnék. A zene jobban érdekel.

Majd meggondolja magát:

— Persze, azért ha nem volna ki a csoportlátszám, bsállnék közéjük ...

• Pusztai Mónika •— mellette Pasztái Je-, r»ő:— Először Sükösdön mutatkoztunk be,:.

■■■'■T.fcé.vz swm :

■ * : r».- .. .

Ih- *' ■

JHB|«f||§|S'

összegyűlt az utca népe. Figyelik a beszélgetést, amikor elhangzik az utolsó kérdésünk: kik jelentkeznének a sükösdi cigánytáncosok csoportjába, mindenki felkiált:

— Één, één, één ...

Mónika azóta diszkótáncot is tanult, Rozi három hónapos tanfolyamon ismerte meg a klasszikus táncok "alapjait. S ha szól a cigányzene, mosoly ül az arcukra, s önfeledt mozgásba kezdenek ...

Talán már ősszel, a művelődési házban is ezt tehetik;

Kicsinál ■ Zoltánná igazgatóhő legalábbis bizakodik:

— Megpróbáljuk fellendíteni a csoportot. Eddig az általános iskola bérelte két termünket, de szeptember 1-től megoldódnak tanteremgondjaik. Jöhetnek tehát a cigány táncosok. Nem akadályozzuk meg őket szórakozásukban. Egyvalamit azonban nem feledhetünk el: tizenhárom éves pávakörünk van, s őket sem tudtuk még eddig ellátni ruFILMJEGYZET

hákkal. Kevés a pénzünk. A cigányokkal nehezebb együtt dolgozni, például a tánccsoport zenészének felajánlottuk, hogy menjen el továbbképzésre. Nem ment. Tulajdonképpen azért szűnt meg a csoport, mert nem tudtak továbblépni. Nem kaptak módszertani útmutatást, nem volt olyan vezetőjük, aki szakmailag irányította volna őket. Ez a legnagyobb gondunk most is, de ennek ellenére szeptembertől újból megpróbáljuk ...

Font Saroltának, a kecskeméti Erdei Ferenc Megyei Művelődési Központ munkatársának az a javaslata, hogy forduljanak a Népművelési Intézethez. Ha kell, a közvetítésben ők is segítenek. Nemrég megalakult az országos cigánytanács — egyesület —, tőlük szintén kaphatnának módszertani szempontokat a továbblépéshez a sükösdi cigánygyerekek.

Akik ma is: színpadról álmodnak ...

Borzák Tibor

Rengeteget küszködtek az értetlenséggel, szenvedtek a közönytől, bajlódtak az elnyomó hatalommal. Mennyi szomorúság fáty- lazza, mennyi kínlódás szomo- rítja a napló előkerült' részleteit. „Küszködések minden úton” ezzel a bevezető címmel idézhetnénk az alábbi részt. „Lelkesíti Ferentzi Tónit (kolozsvári író, fordítói venné téhmáját a const- ruálandó játéknak ditső magyar históriánkból, miképp” ászt a bétsí Wieser is ezt tselekedi a magokéból. De Ferentzi nem látá célra tetszőnek gondolásomat, mert abból tsak szomorú történetet formálhat az elme, ennek a societásnak pedig lelke szerént való világától idegen gyümölts a tragédia.

Tekints fiókod jövedelmére, oktata Tóni, mint akinek már ismeretében valónak az efféle the- atrumi dolgok Kolozsvárról.

Az igazság meg az: irtózik a kontár ürességtől a miveit férj- fielme, de theátromi pénzes fiók parantsol irályt.

Így hát Kazintzi bosszankodó kedvére tovább mókázzuk (vagy tsak szeretnénk, ha vigasság szerető publikum gyűlne rá) a frantzia konyhán rántás hiányával kotyvasztott „Szeleburdi-la- kodalmasok” jelzetű komédiát..

Mintha napjainkban is hasonló választások között tévelyegne némely direktorunk.

A kancellária megígérte támogatását, de a „ditső ügy elbotlott a lenti grádicson”. Az áhítozott véka arany helyett csak megaláztatást kaptak.

Keserűen kesergett bizonyos Erdődi lány lakodalmán. „Kutyának való az a sociétás (társadalom), mely fen hordja homlokát, hogy magyar: alkalomkor pedig német beszédben fitogtatja tudományát. Ez esett itt is. Amit ditső ügynek véltem elérni Pest-Budán, az szerencsétlensége leendett úgy Társaságomnak, miként könnyedén hivő magamnak."

Mindössze ötvenkét esztendő engedélyeztetett Kelemen Lászlónak, aki töméntelen kérelmező levelét, a magyar színjátszást szorgalmazó ; javaslatát így írta alá: Kelemen László, a Magyar Hazai Nemzeti Játszó Társaság kormányzója. Joggal hivatkozott nagy tettére: „Készítettem-is ollyan egy Társaságot, a’ melly mind Erköltseire, mind a Játzás- beli tehetségeire, és már az Éneklésre nézve-is akár melly Színen előállhat."

Legyünk udvariasak az első direktor születési évfordulóján: Olykor-olykor, mintha kívánatos mércének tekinthetnők Kelemen úr teljesítményét.

Heltai Nándor

Vadlovak

1985-ben negyvenhét országtól vásároltunk filmet. Azon igyekszünk. hogy a világ országainak filmművészete ezáltal megjelenjen a mozivásznon. Amennyire örülhetünk annak, hogy a magyarországi mozik választékát — nálunk az első — új-zélandi film gyiaraníÉtlja, annyira kévéssé mondható szerencsésnek az, hogy e kalandfilm . az amerikai kommersz sablonjainak alapján készült. Az utolsó szatfedon élő vadlovak köré épülő történet olyan klasszikus művet is idéz, mint a Kallódó emberek. Az alapötlet eredetiségének mentségére szolgál, hogy amennyivel tovább száguldozhattak ' szabadon a vadlovak, csak annyit ké-' sett az új-zélandi filmipar a rájuk ültethető közéleti ■ problémák fölvetésével.

A történet önmagában jelen- téktelem: az erdők kiirtása mum- kanélkülliivé tett jó néhány embert. Egy részük egy vadhúst exportáló céghez szerződik szarvas- vadásznak, míg a többiek vad6 Jelenet a Vadlovak című filmből.

lovakat fognak be. melyeket aztán jó áron értékesítenek, ösz- szetűzésük, a verekedések és az elhat alma (sodó erőszak az állatok esztelen mészárlásához vezet. A jó szakmai színvonalon létrehozott produkció a leg- íziiimpllább szó flatkoztatáson még annyival sem lép túl. hogy rendkívüli szépségű tájainak látványán kívül bármilyen, az adott országra vonatkozó információt közöljön.

Fekete himlő

Ebben a hónapban a kecskeméti mozik kínálata kiemelkedő lehetőséget biztosít a nézők (kiemelt helyáron történő) ijesztgetésére is. Variációkat kínál elemi félelmeink felkeltésére — a legkülönbözőbb műfajokban. Ki-ki kedvére' válogathat, mitől ijed meg jobban. Napjainkban a Fekete himlő című jugoszláv produkció bővíti a véres választékot. Aki szereti az ilyet., annak nem mindennapi „élmény” a nehezen elviselhető daituraiiitá.'jsal, premier piainban bemutatott fekete himlős tünetek, haláltusák sora. Bár hivatalosan mint betegség, megszűnt a világon 1 a fekete himlő, ennek ellenére úgy látszik, vannak még. akiknek üzletet is jelenthet. A megvalósítás hiányosságaira azonban nincs mentség.

Károlyi Júlia

$«*•3 ««- 1 *■' -* •*-’ « fco». A Mi« I

BOCSAK MIKLÓS

Elátkozott sporttörténetek

Miért halt meg Budai II.?

(5) És hogy nagyon rosszul sáfárkodtunk az értékeikkel. Az aranycsapat nagyságának csak a hátrányait érezték az utódok: azt a hatalmas terhet, amelyet az 6 kivételes eredményeik hagytak rájuk. Előnyeiből viszont — tudásukból, tekintélyükből, mérhetetlen tapasztalatukból — szinte semmit sem kamatoztattunk, vagy legalábbis nagyon keveset. Sokkal kevesebbet, mint azok a külföldi klubok, amelyek a nagy tizenegyünk legjobbjainak irányításával sikert sikerre halmoztak ...

Még csak lelkifurdalásunk sem volt.

És még nem volt vége.

Amikor Budai Laci s elment, senki sem arról szólt, milyen vétek volt elfelednünk öt. Viszont mintha néhányan összebeszéltek volna, arról kezdtek Írni: micsoda igaztalan dolog, hogy a rossz fiúkról, a fenegyerekekről könyvek jelennek meg, a derék, rendes, becsületes Budairól pedig még cikkek sem íródtak...

írták ezt azok az újságok, akiknek a kezükben ott volt a toll, és senki nem akadályozta meg, hogy az elmúlt évtizedekben szóljanak Budairól, hogy legalább rosszallásukat fejezzék ki amikor „Púpos" 51 évesen nyugdíjba kényszerült. Felháborodásuk nyilait kimondatlanul is Czibor félé repítették, és afelé a könyv felé, amely — az ő írásaikkal ellentétben — több fejezetben (is megemlékezett Budairól.

Czibor akkor, 1984 áprilisában a hozzá is kiérkezett pletykákkal, és a róla szóló írásoknak egy részével várt.

— Szerinted kinek szólnak ezek a sorok, kérdezte, mintha nem értené pontosan, miről is win szó.

— Ne aggódj — nyugtattam. — Nem neked. Egyszerűen arról van szó, hogy megjelent egy könyv, amely százötvenezer példányban elkelt, és ez nem a te ellenségeidet, hanem az én kollégáimat bántotta elsősorban, Laci halála csak hirtelen támadt ügy volt, hogy kiöntsék — valamiféle elvi köntösbe öltöztessék — dühüket.

— Túlzol — mondta. — Nem hiszek neked. Nem téged nevez vitatható 'jelleműnek több lapban is egy olyan ember, akit évtizedek óta nem láttam, aki még mindig abból indul ki, hogy

milyen - voltam ■ huszonévesen, hanem engem. Huszonhét évig, amíg nem voltam otthon, békén hagytak. Én sem bántottam senkit. Már régen nem akarok mást, csak csendet. Most megjelent ez a könyv, meghalt szegény Laci, és a magyar lapok egy része az én szidalmazásommal van tele. Miért? „Az elefánt nem felejt” — írja valaki. Nekem semmit, másnak mindent elfelejt. Maigának is. Miféle igazság ez?

i Czibor megpróbálta feledni a történteket. Még egyszer — az FTC-rpályán 1984 májusában játszott magyar—spanyol meccsre — eljött Budapestre. A találkozó után Nagy Béla, a Fe- rencvároosi Torna Club szorgos és kitűnő tollú krónikása néhány más-vendéggel együtt Czi- bort - az elnöki irodába invitálta. Kollégámat, Petheis Sándort, és engem is hivott, de szabadkoztunk: sietünk haza. Már mentünk volna, amikor a klub dühtől eltorzult arcú ügyvezető elnöke kiporzott — a saját irodájából.

— Már mindenkit behívtak a szobámba?! — mondta Pethes- nek és nekem, a szemünkbe sem nézve, úgyhogy fogalmunk sem volt, végül is kihez intézi a szavait. Aztán Pethesre támadt: — Maga például, kicsoda?!

(Folytatjuk.)

i