Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-25 / 173. szám
4 • PETŐFI NÉPE • IMS. Julim U. ^Dotfcjyfc,« xyfcpaiKin j A kiképzés ellenőrzése a mezőgazdasági üzemekben Talán meglepd: kilenc városunkban és nyolc községünkben olyan foglalkoztatási gondok vonnak, amelyek enyhítése központi beavatkozást igényel. E településeken ugyanis a -helyi pénzforrások már nem elégségesek az új munkahelyek létesítésére, de arra sem, hogy az úgynevezett munkavállaló# lehetőségeit bővítsék a munkahelyet keresők száméval arányosan. Talán az is meglepő, hogy bizonyos foglalkozási körökben változatlanul könnyű, más esetekben pedig egyre nehezebb az elhelyezkedés; hogy bizonyos földrajzi körzetekben a munkáltatók egyre igényesebben válogatnak a felvételre ajánlkozók között, másutt meg — a régi időkhöz hasonlóan — szinte válogatás nélkül vesznek fel mindenkit. S talán a legmeglepőbb: Magyarországon jelenleg körülbelül 2—3000 a munkanélküliek száma, mert ókét a vállalatok és a szövetkezetek — miután bepillantottak a munkahelyváltoztatás miatt túlságosan i> tarka munkakönyvükbe — egyszerűen nem hajlandók alkalmazni. S talán a legeslegmeglepőbb, hogy a közvéleménynek meg kell barátkoznia egy új fogalommal: „strukturális munkafeszültség”: vagy — és másképpen fogalmazva — meg kell barátkoznia bizonyos régiókban, bizonyos szakmákban, s leg- főkéopen a szakma nélküliek esetében bizonyos elhelyezkedési gondokkal. És mert ezt egyre több Ue- lyen és egyre többen érzik, az érintettek persze visszakérdeznek: akkor most hogy van ez? Feladtuk a teljes foglalkoztatás elvének gyakorlati megválásttását és tartósítását? Nem. Erről szó sincs! Egyszerűen csak az történik — első és apró lépésekkel közelítve —, hogy a vállalatok végre-valahara olyan gazdálkodási körülmények-íeltételek közé kerültek, amelyek közepette számukra nagyon is megfontolandó, hogy hány és milyen embert foglalkoztatnak; hogy mennyi és milyen minőségű munkaerővel bővítik a meglevő létszámukat — ha egyáltalán elszánják magukat a lótszámgyarapítás r a. Még közelebbről vizsgálva a jelenséget: a munkaerő iránti igény általában is valamelyest mérséklődött, de amennyire, változatlanul jellemző, úgy inkább a- szakképzett, a kvalifikált munkavállalókra korlátozódik. Viszont sokkal inkább a tanulatlan, a szakképzetlen emberek kínálják magukat. A statisztika nyelvén fogalmazva: a munkaadók a betöltetlen fizikai munkahelyek majdnem felére szakmunkásokat — többnyire magasan kvalifikált szakembereket — várnak, ugyanakkor a munkahelyet keresőknek mindössze csak 20 százaléka a szakmunkás. A többiek szakmailag tökéletesen képzetlenek, sőt meglehetősen alacsony iskolá- zottságúak. Ráadásul: a munkáltatók közül egyre többen már a szakmunkások közül is válogatnak, mondván: számukra e kvalifikált réteg közül sem felel meg akárki. Vagy azért nem, mert frissen végzett fiatalokról van szó is a vállalatok között egyre többen bizalmatlanok a sok szempontból nagyon is problematikus szakmunkásképzés iránt), vagy mert a régebben végzett és gyakorlottabb szakmunkások között is sokan elhanyagolták tudásuk „karbantartását". felfrissítését, az időnként nélkülözhetelen szak- maii továbbképzést. A másik jellemző jelenség: egyre kevesehben vállalják a több műszakos munkarendet a. nehéz fizikai munkát, a kedvezőtlen munkakörülményeket. . Következésképpen egyre többen vannak, akik egy műszakiban, és Viszonylag könnyű-kedvező munkakörülmények között dolgoznának, .ám az .ipari munkahelyek jórésze, fájdalom,. ilyen munkakörülményeket nem kínálhat Ez is egyfajta, s úgymond „strukturális” feszültség. Az utóbb említett réteg számára maradna — s elvileg minden lehető módon szorgalmazandó is — a. bedolgozói munka, illetve a. részmunkaidőben történő foglalkoztatás. . Nálunk • egyik sem megy igazából. A bedolgozók iránti munkáltatói igény egyre csökken — s ennek okai nemcsak az általánosan érvényes gazdasági szabályozókban, de a munkahelyekre jellemző, szervezői tehetetlenségben is keresendő. — a részmunkaidőbn történő foglalkoztatás pedig . szinte említésre sem méltó. Furcsa kettősség jellemzi tehát a jelenlegi foglalkoztatási Helyzetet: egyfelől változatlanul érvényesül a teljes foglalkoztatás (lehetősége), másfelől — és gyakorlatilag — bizonyos elhelyezkedési gondokkal kell egyre inkább szembenézni. E -gondok részben visszavezethetők a korábbi évek foglalkoztatási gyakorlatával elkénivelmesített munkavállalói magatartásra, másrészt pedig megkérdőjelezhetők a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos állami intézkedések és szabályozásbeli ösztönzők. És persze megkérdőjelezhető az a vállalati magatartás is, amely változatlanul elutasítja az oly’ annyira kívánatos munkaerő-átcsoportosítást. az ezzel együttjáró — mert ez ügyben nélkülözhetetlen — átképzési gyakorlatot. És nem utolsósorban megkérdőjelezhető az az oktatási és szakképzési rendszer is, amely önmagában is oka a foglalkoztatási helyzetet újabban jellemző strukturális feszültségeknek. s amelynek nemcsak kritikája, de továbbfejlesztési lehetősége — követelménye is megfogalmazódik a parlament legutóbbi ülésszakán elfogadott oktatási törvényben. Mindez persze együttesen is kevés a jelenkori foglalkoztatást egyre inkább jellemző strukturális feszültségek tompításához. Kevés akkor, ha a munkavállalók nem hajlandók tudomásul ■ venni, hogy az egyszer megszerzett munkahely nem jelent örökös jogot a szóbanforgó munkakör betöltéséhez; kevés akkor, ha valaki minden - körültekintés nélkül választ magának induló szakmát és pályát, s képtelen a néhány év múltán — esetleg — szükségszerű pályakorrekcióra. S kevés akkor, ha valaki azt hliiszi. hogy az egyszer megszerzett — és bármilyen rangú bizonyítvánnyal, oklevéllel fémjelzett — tudásával munkáis-élete végéig elboldogulhat. Nem! Hogy társadalmunkban ne adódjanak strukturális foglalkoztatási- feszültségek, az nemcsak a központi szabályozók, nemcsak a költségvetés által vállalt anyagi áldozatok, hanem az egyéni és a személyes törekvések függvénye Ha Vértes Csaba A közelmúltban a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága, a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium szakemberei ellenőrizték a megyében több állami gazdaságban, valamint a kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál és a bajai BACSHŰS-nál a polgári védelmi kiképzésit, a felkészítést. Az üzemekben — egybehangzó vélemény szerint — jól átgondolt, tervszerű és eredményes a polgári védelem. Különösen magas színvonalúnak minősítették a Hosszúhegy! és a Bajai Mezőgazdasági Kombinát, valamint a BACSHÚS kiképző, felkészítő munkáját. E tömör megállapítások sok éves, nehéz munkát bizonyítanak ... Ügy vélem, nem kell különösebben ecsetelnem, hogy a napi 8 órás, sőt, a mezőgazdaságban esetenként még több munka után mindenki számára megterhelést jelent beülni a tanterembe és részt venni a polgári védelmi kiképzésben, vagy felvenni a gázálarcot, a védőruhát — gyakran 28-—30 Celsius-fokos hőségben —. és végrehajtani egy több órás gyakorlatot. Az eredmény, a siker mögött tehát nagy állampolgári kötelességtudat és fegyelem van. Az eredmények jelentős politikai felvilágosító, nevelőmunkát bizonyítanak. Vizsgáztak tehát a polgári védelemiben tevékenykedő 'politikai helyettesek is. Külön ;és bőséges tapasztalatokkal szolgáló érdekessége volt az ellenőrzésnek, hogy a választási kampány finisében zajlott le, s több olyan polgári védelmi parancsnok — igazgató — kiképző, felkészítő munkáját ellenőriztük, akik személy szerint is érdekeitek voltak a választásokban, vagy mint országgyűlési képviselő. vagy mint tanácstagjelölt. A feladatokat mindegyik vezető kitűnően össze tudta kapcsolni,, és a követelményeknek maradéktalanul eleget tettek. Általános tapasztalat, hogy a korábbiakhoz viszonyítva sokat javult a kiképzések tervezése, szervezése. Fontos szerephez jutott a gazdaságosság vizsgálata is egy-egy felkészülési feladat meghatározásakor. Sikerült a vezetőknek az optimális egyensúlyt megtalálni a gazdasági és a polgári védelmi érdekek között. Az Utóbbit igazítva mindenütt a gazdasági feladatokhoz, de olyan módon, hogy nem csorbult a polgári védelem érdeke sem. Az eltelt időszakiban mindenütt elemezték már a polgáli védelmi kiképzés tervezésének időszakában a várható „holt időket" a termelésben, és azokra a napok- - na. órákra állítják be a polgári védelmi szervezetek és a dolgozók felkészítését. A kidolgozott terveket nem .tekintik szentírásnak, csak a végcélt: a felkészítés magas színvonalát. Rugalmasan gazdálkodnak a tervekben .meghatározott feladatokkal is. Így jelentősen megnőtt a résztvevők aktivitása !is. Nagyon fontos tapasztalat, hogy a területi polgári védelmi parancsnokok, törzspanancsnokok a minisztériumi üzemek felelős gazdáinak is érzik magukat. Békében ugyanis az állami gazdaságok és a tárcairányítású üzemek kiképzésének irányítása a minisztériumok feladata, de katasztrófahelyzetben — például árvíz esetén — a mentést a területi — megyei, Városi, községi — polgári védelmi parancsnokságok irányítják. Így mindkettőjük közös érdeke a jó együttműködés, 'a kölcsönös segítségnyújtás. Bács-Kiskun megye példát mutatott ebben. Dr. Pataky Iván ezredes in in i mmmmmsm I A munkaerőpiac meglepetései A műanyagok egyre inkább tért hódítanak a zöldségtermesztésben és a kertészeit más ágazataiban. Sokoldalú fel- használásukról több szakkönyv jelent meg. Az utóbbi években tovább szélesedett, bővült alkalmazási körük. Elősegítette ezt a fontos cél, hogy előbbre hozzák a termés szedését, korábban jelenjenek meg a zöldségfélék, különösen a tél végi, tavasz eleji vitaminéhség idején. A házi éa a városkörnyéki kertek művelését a legkülönbözőbb munkakörben dolgozók végzik. Ezért indokolt a' legújabb tudományos kutatások eredményeinek ismertetése, nmolvek elősegítik a zöldség- és dísznövényhaitatás örvendetes terjedését, esetleg csökkentik a költségeket. A jelenlegi gazdasági körülmények között a takarékosságnak a kertészeti termesztésben is nagy a jelentősége és a jövőben még indokoltabb lesz a drága üvegházak helyett műanyagokat hasznosítani. Napjainkban az energiaköltségek is állandóan emelkednek. Ezzel együtt drágábbá válnak a műtrágyák, növényvédő szerek. Mindez együttesen időszerűvé teszi, hogy foglalkozzanak a kutatók az olcsóbb termesztési módszerek bevezetésével és a jó fajták előállításával. Ezért is érdemel figyelmet a közelmúltban Műanyagok a kertészetben adjunktusa. Mivel a könyv foglalkozik a dísznövény-, a gyümölcs- és a szőlőtermesztés tudnivalóival is, bevonták a munkába dr. Zilai Jánost, a Kertészeti Egyetem - Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetének Igazgatóját ’s. A Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karán hosszú idő óta kísérleteznek a műanyag hasznosításával. A tapasztalatokat. a kutatások eredményeit ismerteti a főiskolai kar igazgatója a kertészetiben használt mű- anyagtípusok és a belőlük gyártott termékek, valamint a klímaszabályozás jelentőségéről szóló fejezet szövegében és ábráival. A könyvben nemcsak a kimen.« dottan termesztéssel foglalkozó tudományos kutatók írták le tapasztalataikat, hanem biológusok, kémikusok, műszaki szakemberek, nemesítők, közgazdászok és üzemszerveaők is. Mindez bizonyára elősegíti, hogy az oktatókon és a kutatókon kívül segítséget nyújtsanak azoknak, akik a műanyagok kertészeti felhasználásával foglalkoznak. Kereskedő Sándor megjelent Műanyagok a kertészetben című szakkönyv, amelynek szerzői részletesen tárgyalják a zöldséghajtatásra, a korai termesztésre vonatkozó -tudnivalókat. Szerzőként szerepelnek dr. Somos András akadémikus, d. Filius István, a Budapesti Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karának igazgatója, valamint dr. Túri István, a Kertészeti Egyetem Zöldség Intézetének • A kertészeti főiskolán kikísérletezett fóliafektető gép. Éhl/A mentesítés végrehajtása. • Védekezés fóliával. Miért halt meg Budai IL? (4) Czibor viszont nem tehet róla! Nem az 6 dolga lett volna rányitni az ajtót, megkérdezni a véleményét, kérni a tanácsát, a segítségét, hasznosítani a tapasztalatát, a nimbuszát! Arról sem Czibor tehet, hogy sokakat jobban izgat a fenegyerekek sorsa, mint a visszahúzódó,' szerény, dolgos embereké. Hogy Barcelona izgalmasabb számukra, mint Rákospalota. S aki az élet sűrűjéből érkezik, aki kitárulkozik a világ előtt, azt szíve-' sebben meghallgatják, mint azt, aki a háttérben, a világtól elzárva éli az életét, még ha tisztességéhez, betsületességéhez nem fér is kétség. i' — Igen, ez a megjegyzés is el-' jutott később hozzám móndta most Czibor. — Borzasztóan rossz érzés volt, hogy az éh ünfieplé- ’ sem váltott ki Laciból valamit, valami régóta bujkáló keserűséget, aminek nem én voltam az okozója... A Zöldfa lett volna akkor, az Üj Tükör-klubból jövet a következő állomás. Amikor kiszálltunk a kocsiból, egy pillanat alatt eltűnt odabent a társaság, természetesnek vették, hogy mindenki követi, őket, de Budai megtorpant odakint. Megint kettesben maradtam vele. „Én nem mehetek veletek. A kutyámat meg kell etetnem! — mondta. —Különben is fáradt vagyok... megyek haza lefeküdni”. Czibor visszajött, valósággal ráncigálta. ,/iem .megyek, fáradt vagyok...” És talán elkeseredett és megbántott is volt. Nem Cziborra haragudott. A világra. És " hazament. Ez1 volt az egyetlen este, amelyet együtt töltöttek, s ezen az estén is tíz óra előtt: elváltak egymástól. Aztán Czibor Komáromba utazott. Sem azelőtt, sem azután . nem jájrtyjk együtt sem délután, sem este, sém éjszaka a várost, ■ Azt követően már csak egyszer találkoztak, akkor, amikor Czibor.befejezte a látogatását és visszafe- : le készült, Barcelonába. "Budai nem a repülőtéren akart,búcsúz- . .ni tőié. „Tudod, hogy van az, ott íesz a sok rokon." Kijött hót az újpesti lakásba, ahol Czibormég- szállt. Budaival jött az a Serényi nevű játékos is, aki egykoron éppen Czibor 11-es számú mezét örökölte a Honvédban. Budai itt is háttérbe húzódott, nézte, ahogyan Czibor tesz-vesz, kibe rángatja a bőröndjeiből a cuccokat. Már nyoma sem volt Budaiban a keserűségnek, megbékélt volt megint. Volt időnk, beszélgettünk. Arról, hogy mit szeretne csinálni, mi foglalkoztatja most, „ifjú” nyugdíjasként. — Edzősködni már nem akarok. Nem való az nekem. Kijárok viszont Gödre, hátha hasznát veszik a tanácsaimnak. Nagyobb csapathoz már nem mennék. Megváltozott a magyar futball. Már nem hiszik el, hogy ember csak úgy magától,.puszta jószándékból segít. Ahhoz meg nincsen kedvem, hogy rátukmiljam magam bárkire is... Mondta és mosolygott. Pedig talán jobb lett volna, ha mérgelődik egy kicsit... Azt hiszem, az embert nemcsak az viheti sírba, amit csinál, hanem az is, amit nem csinál. Amikor Laci megmérgesedett, akkor sem kiabált soha. Talán ki • Czibor (balról, fehér Ingben) Deák „Buci” (kózépen) és Bocsák Miklós (Jobbról) társaságában n könyvesboltban. sem tudta volna pontosan fejez ni, miért haragszik. De belül annál inkább lázadt. Az arca ilyenkor kipirosodott.' Néhányuknak valóban bete volt a szive. De többüknek talá az fájhatott — hogy nem vol igazán szükség a szivükre. (Folytatjuk.)
