Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-24 / 172. szám

IMS. július M. • PETŐFI NÉPE • * PÁLYAVÁLASZTÁSI TAPASZTALATOK A pályaválasztás kérdése nyá­ron általában lekerül a napirend­ről. Az idén végzett nyolcadiko­sok zöme — mivel csak elenyésző hányaduk áll rögtön munkába — már tudja, hol íogja tanulmánya­it folytatni, az egyetemekre, fő­iskolákra pályázó középiskolá­sok többsége pedig már túl van a felvételi vizsgákon. A megfele­lő pálya kiválasztása alapos meg- • fontolást, nagy körültekintést Igényel, minden túlzás nélkül mondhatjuk: sorsdöntő kérdés. Gombos Évát. a- Pedagógiai Inté­zet. pályaválasztási osztályának pszichológusát az elmúlt időszak tapasztalatairól kérdeztük, a ta­nulságok hasznosak lehetnek mind a jövendő pályaválasztók­nak, mind pedig azöknák, akik k fiatalok útját ez ügyben egyen­getik. — Serdülőkorra a legtöbb gyer­mekben kialakul (valamiféle el­képzelés további sorsát illetően. Emellett viszont azokról a hatá­sokról is [tudomást kell venni, amelyek olykor egészen más irányba terelik 'az (egyént. — A végzős általános iskolá­soknál mindenekelőtt szocioló­giai tényezők szabják meg, hogy hova tovább. A nyolcadikosok még nem elég érettek árra, hogy önálló, s megnyugtató döntést hozzanak sorsukat illetően, ez persze nem jelenti azt, hogy ne llennének elképzeléseik. Az álta­lános iskola utáni továbbtanu­lást elsősorban a tanulmányi ered­mény határozza meg. A bizonyít­ványban szereplő jó osztályzat azonban nem mindig biztosíték arra, hogy e mögött a jegyet iga­zoló képesség, kreativitás van. S hogy egy kicsit elkalandozzunk, tulajdonképpen ez lehet egyik összetevője a felsőfokú képzés­ben részt vevők elnőiesedés! ten­denciájának. Hetedik—nyolcadik­ban ugyanis a fiúk életkori sa­játosságaikból következően la­zítanak, kevesebbet törődnek a ■tanulással. A gimnáziumban nincs fölvételi vizsga, csak a bizonyít­ványt nézik. Így éppen az előbb említett okok miatt a fiúknak ke­vesebb esélyük van arra, hogy gimnáziumba kerüljenek. — Meghatározó lehet a szülői törekvés is, nem? — Szinte valamennyi esetben. A tapasztalatok alapján az értel­miségi szülők gimnáziumba, a középfokú végzett ségúetk. szak­munkások pedig szarkközépisko; láibáy szárijait'' gyermekeiket. Ha nam osak Kecskemétben gondol­kodunk, figyelembe kell venni az egyes települések és vonzáskör­zetük középiskolai kínálatát, s KÉPERNYŐ Törékeny porcelán „,A tanácstalanság nem elképzelés nélküli állapot” azt, hogy a szülők többsége nem szívesen engedi 14 évesen kollé­giumba gyermekét. Mindezekből következik, hogy a nyolcadikosok­nak mindössze húsz-harminc szá­zaléka választ elsősorbari szemé­lyes érdeklődés alapján. — Milyen problémákkal talál­kozik a középiskolásoknál? — A gimnáziumban jócskán megváltozott a helyzet. Eddig a harmadikosok, negyedikesek pá­lyaválasztásával foglalkoztunk, most pedig a fakultáció miatt már másodikban szembetalálják magukat a tanulók ezzel a prob­lémával. A fakultációval tulaj­donképpen többnyire tantárgyat választanak maguknak, s ez igen nagy hátránya a rendszernek, mi­vel kényszerpályára terelheti a fiatalt. Gyakran a legkényelme­sebb megoldás mellett döntenek, kiválasztják azt a két tárgyat, amelyből a legjobb eredményt ér­ték el, de ezek lehet hogy nin­csenek összhangban ‘ személyiség gükkel, későbbi törekvéseikkel. Legnagyobb gond a lányoknál van, akik előszeretettel tartanak ki a magyar és a történelem mel­lett, s ez már többnyire a peda­gógus, vagy a jogi pálya felé so­dorja őket, jóllehet később kide­rül, hogy nem igazán erre a hi­vatásra termettek. Saját tapasz­talataim azt erősítik meg, hogy ez a kor mrég nem szerencsés a pályaválasztási döntéshez. — Az intézethez forduló fiata­lok valóban tanácstalanok, és a leghalványabb elképzelésük sincs jövőjükről? — A tanácstalanság nem tel­jesen elképzelés nélküli állapo­tot jelent. Inkább megerősítést kérnek tőlünk. Álltaiéban nem közük, hogy milyen tervet dé­delgetnek magukban, de a be­szélgetés során kiderül, van el­képzelésük. ám nem menik vál­lalni. Mindez nem jelent pálya­választási dönttésképtelenWáget, csak egy tünete 'a személyiség­iből adódó bizonytalanságnak: Szeretnék a döntést áthárítani ránk, de ezt m!i természetesen nan vállalhatjuk. ‘ Személyesen kell részt* vennie fwaiásztás- hkn. $j$W3Rtott dnlmerä? ’mün-f kábz n — Melyik az a legégetőbb prob­léma, amellyel az utóbbi években — az idén is — találkozott? — Hajszánk fordulnak a túl­„Lesz-e Hollóháza a porcelán Weimarja?”, kérdezte okosan rámenős műsorban a belpolitikai szerkesztőség. Kellő információ, tapasztalat hiányában sem a mű­sorvezető, sem a kritikus nem vállalhatja a válasz felelősségét. A modelltörténet azonban min­denképpen figyelmet érdemel. Kedves honunkban ugyanis sok kiváló ötlet, nagyszerű kez­deményezés” sikkad el, mert nem azonos ritmusban gondolkodnak és dolgoznak a kezdeményezők és a kivitelezők. A nagy célok ugyanis rendkívüli rátermettsé­get, buzgalmat, szüntelen újító kedvet követelnek. Hollóháza — — ez biztos — sohasem válhat a nálunk szokott kényelmes, túl­biztosított „menedzseléssel" kül­földön is számontartott, dolláro­kat és jó hírt termő kulturális és gazdasági tényezővé. Kíváncsian várjuk a fejleményeket. Nagy érték Szász Endre porcelánkol­lekciója, vigyázzunk rá. mert amilyen drága, annyira törékeny. ■ ■SKlenkor július-augusztusi számából Gazdag, változatos tartalom­mal, értékes szépirodalmi, mű-1 vészeli és kritikai ' köziemé- j nyekkel jelentkezik a Pécsen szerkesztett folyóirat kettő* nyári száma. I !A lírai rovatban többek kö­zött Bisztray Ádám, Csíki • László, Csorba Győző, Kátnoky .László. Rába György és Weö­res Sándor versejt. ,a prózai Írások sorában Albert Gábor. Hallatna Erzsébet és Iván,, elbeszélését, valamint ./.KMa* Mártán ratréngémek új részletét olvashatjuk. jelentkezés miatt két helyiről is — főként a gimnáziumokból, egészségügyi, kere^ikedalmi és közgazdasági szakközépiskolák­ból — elutasított nyolcadikosok. Előttük gyiakorlaitilllaig két út áll: vagy belekényszerülnek egy 'iszám/Ukna teljesen érdektelen szakmunkásképzőbe, a onnan elő&b-utóbb lemorzsolódnak, vagy várnak egy évet, s újra próbálkoznak. Sajnos,, mi sem tudunk más megoldást ajánla­ni, ezt 'persze távolról sem ne­vezhetjük tanácsadásnak. Egy­szerűen nincs hová menniük a gyerekeknek. Hiába tudjuk, mi­re alkalmas a tanuló, olyan pá­lyát nem javasolhatunk, ahová nem kerülhet be. A jövőben a tanácsadóhoz forduló fiatalok tájékoztatása >miatt kérdezem: milyen szolgál­tatásaik vannak? — Információkat, pedagógiai tanácsokat adunk az érdeklő­dőknek a megyei és a megyén kívüli 'továbbtanulási lehetősé­gekről, a felvétel esélyedről, a pályák személyi követelményei­ről. A tanulóval és szüleivé! va­ló tájékozódó beszélgetés alap­ján — szükség esetén pszicholó­gussal: való konzultáció után — segítséget nyújtunk a .pályavá­lasztási döntésben. Azoknak a tanulóknak, akiknek nincs pá­lyaválasztóiéi elképzelésük, nem tudnak dönteni a választható lehetőségek közül több irányú érdeklődésük miatt, bizonytala­nok önértékelésükben, ellentétes elképzelések alakultak ki a csa­ládban a továbbtanulásról, vagy egészségi problémák nehezítik a választást, pszichológiád és szük­séges esetekben, orvosi vizsgá­laton' alapuló pálya választási tanácsot áldunk. Erre a szakta­nácsadásra az iskolán keresztül és egyénileg lehet jelentkezni. A részvétel és a javaslatunk per­sze nem jelenít az ajánlott isko­lába' felvételt. sem felvételi előnyt. "Intézetünknek ilyen ter­mészetű intézkedési hatásköre nincs. Kormos Emese HONISMERET — HELYTÖRTENET Kiaknázatlan kincsesbánya A Megyei Levéltár kiskunfélegyházi fiókjában harminchárom vaskos fólió kötetben őrzik a Kis­kunság jegyzőkönyveit (protocollumait). Csodála­tos kincsesbánya ez, de a levéltár vezetőjének, Bán­ki Horváth Mihálynénak a közlése szerint alig akad vállalkozó a feltárására. Még azok a helytörténeti kutatók sem forgatják .ezeket a fóliókat, akiknek az feltétlenül kötelességük lenne. A legjobbak is in­kább nyomtatott,. illetve már magyarra fordított forrásokra támaszkodva állítják össze köteteiket, tanulmányaikat. Pedig az igazi, újat adó történet- írásnak mellőzhetetlen alapja a kéziratos források kutatása. Ennek az áldatlan állapotnak nyilvánvalóan az az oka, hogy a jegyzőkönyvek egy része latinul, ki­sebb része latinnal kevert német nyelven, kurzív gót írással, legnagyobb része pedig (latinnal ke­vert) magyar nyelven íródott. És — sajnos — a le­véltárosok közül is egyre kevesebben tudnak jól la- tinul, egyre kevesebben tudják könnyedén olvasni a kézzel írt német (vagy éppen a magyar) szöveget. Egy példa a „kevert” textusra: „Anno 1733. Die 14 libris Kun SztMiklóson lett Computuson tett rendelés ... szokás szerint Districtustol Repartial fel vetett naurálék voltának ... Két Métős, Búza, Árpa, Ludak, Pint Vaj, Tyuk, Borjú .. Mai értelmezése: „Az 1733. évben, október 14. napján Kunszentmiklóson lett (tartott) költség- tervezésen tett (hozott) rendelkezés ... szokás sze­rint a kerülettől (beadandó) természetbeli járan­dóságot felosztotta (ti. helységek szerint).” Akkor még csak ezek a helységek voltak a Kis­kunságban: „Oppidum (mezőváros) Halas, Philipp szállás, Szabad szállás, Kün SztMiklós, Latháza, Do- rosma." (A többiek később települtek, részben be­vándorlás, részben kirajzás útján.) Mit tartalmaznak ezek a kötetek? Az első kötet elején a kunok kiváltságait igazoló oklevelek másolatát találjuk Kun Lászlótól (1279) Lipót koráig (1668). A kunok mindig éberen őr­ködtek különleges szabadságjogaik fölött, — külö­nösen afölött „hogy semmiféle joghatóságnak vagy ■bíróságnak — egyházinak sem — nincsenek aláren­delve, kivéve saját kapitányaikat, akiket bizonyos időre állítanak.” Maga a helytörténeti adatokat nagy bőségben tartalmazó jegyzőkönyv az 1729—30. évben azzal kezdődik, hogy mennyi adót kell fizetniök a két 'Kunság (és a Jászság) egyes helységeinek. (Ügy lát­szik, akkor is az adó érdekelte elsősorban a ható­ságokat!) De nem csak adóról esik szó, hanem rög­zítve vannak a közgyűlések határozatai a — sok­szor fájlalt — katonaállítás körülményei és köte­lezettségei; jegyzőkönyvbe vették a tisztségviselők választását, jövedelmét; szerepelnek az országos politikai események helyi hatásai is; és nagyon sok a polgári és büntető jellegű peres anyag. Igen szi­Ha tévéjáték, akkor föműsor; nyilván ebből a meggondolásból mutatták be pénteken este 8 óra­kor az Erkölcstelen történet cí­mű vígjátékot. A népszerű szov­jet szerzőpáros szokványos sab­lonokból tákolta össze a vidám tantörténetet. Ez még nem is lett volna baj, ha ügyesebben keve­rik, kavarják a nagyon is átlátszó „bonyodalmat”, öt vezércikkhez elegendő társadalmi problémát gyömöszöltek az erkölcsi példá­zatba. Sajnos csak poénforrások­nak tekintették a bugyutaságo- kat. a fonákságokat. A rossz ka­barévá sekélyesedett előadást számomra Halász Judit tette em­lékezetessé. Szerepe fölé nőtt az egyedül maradt nők érzelmi ki­szolgáltatottságának megindító ábrázolásával. Ismerte, megis­merte szeretője gyengéit, mégis kitartott mellette, mert olyan borzasztóan kibírhatatlan a ma­gány, a társtalanság. H. N. Mogyoró István — önmagáról: „1941. augusztus 6-án Kiskun­félegyházán születtem. Képző- művészeti tanulmányaimat ön- , képzéssel kezdtem. 1975-ben a Fényes Adolf Kör tagja lettem. 1982 óta a Szőnyi István Nyári Képzőművészeti Szabadiskola hallgatója vagyok.” Mogyoró Ist­ván 1976-ban mutatkozott be elő­ször megyei tárlaton. Ezt köve­tően. 1979-ben önálló tárlatot rendezett a Kecskeméti Resze­lőgyárban és a Zománcipari Mű-1 veknél, majd a megyei kórház klubjában. Csütörtökön délelőtt tíz órakor a Kecskeméti Konzervgyár II. telepének ebédlőjében (Kiskőrö­si út 35.) Dulity Tibor nyitja meg Mogyoró István soron kö­vetkező kiállítását. A festmények augusztus 2-ig tekinthetők meg, naponta 12 órától 15-ig. Festmények a konzervgyárban • Csendélet. Mogyoró István festmény?. gorúan büntettek akkoriban: könnyen hoztak ha­lálos ítéletet, és a tett színhelyén végre is hajtot­ták. Erről tanúskodik a számos, Akasztódomb, Akasztófa-dűlő jellegű helynév is. Egy érdekes, Kunszentmiklósra vonatkozó fel­jegyzés 1741. november 12-i dátummal: „Ha ki szívére vészi, az elmúlt Siralmas Eszten­dőben az Űr haragjának szele fuvallása által, há­nyán Agyok fenekére vettetvén a’ Dőghalálnak billy ege alatt nyőgtenek; hányán szomorúan test­nek az Lélektől való elválásával reménytelen és hirtelen porok közzé szálvé. e’ Múlandó Életből ki kőltőztenek; hányán a’ gyászolásnak setét ruhái­val ővedeztettenek; hányán Árvaságra és özvegyi Sorsban jutottanak? Ügy hogy az Mi Űttszáánk tellyesek lévén hóit Testekkel, gyásznak, siralom­nak és jajt kiáltásnak útszái valának ...” Az efféle szövegeket stilisztikai és helyesírástör­téneti stb. szempontból is érdemes lenne elemez­ni. Az orvostörténetet nyilván az érdekelné, jni- lyen döghalál dúlt akkoriban e tájon, hányán hal­tak meg. Ez utóbbi a halotti anyakönyvekből kide­rülhet. (A „döghalál” egyébként minden bizonnyal kolera volt.) A történettudomány közvetlen körébe tartozó adatokon kívül a nyelvészet meríthet legtöbbet ezekből a jegyzőkönyvekből. Elsősorban azért, mert nagyon sok helynevet és személynevet tartalmaz­nak. ­A helynevek Szinte idő felettiek: egyik nép át­veszi őket a másiktól, az unokák nemzedéke a nagyapákétól. A helynevek és személynevek kuta­tása is, a kunok történetének és nyelvének a kuta­tása is mostanában a reneszánszát éli. Érdemes lenne megvizsgálni, hány — eleddig netán isme­retlen — kun (vagy bizonytalan eredetű!) helyne­vet tartalmaznak ezek a protocollumok. A személynevek között is biztosan lehetnek- vannak kun eredetűek, de a ragadványnevek kö­zött — ezek nem szerepelnek az anyakönyvekben,, de itt igen — feltétlenül akadnak ilyenek.. Nem soroljuk tovább, hányféle drágakövet le­hetne a felszínre hozni az ilyen kincsesbányából — nem csupán a félegyháziból —, inkább néhány általános megjegyzést teszünk, A helyismereti kutatásoknak nem lehet elsődle­ges célja „tíz könyvből tizenegyediket írni”. A nyomtatásban megjelent könyvek, folyóiratok, új­ságok több példányban megvannak valahol, (ritka­ságok az egyediek). De a kéziratos anyagok-adatok csak egyetlen példányban őriztetnek levéltár­ban, könyvtárban, múzeumban. Ezeknek a feltárá­sa és ismertetése a jelen és a jövő számára egya­ránt fontosabb. Mért ha valamilyen katasztrófa következtében egy-egy ilyen forrás megsemmisül, az Véglegesen nincs többé.-Azaáí'hem a nyomtatott anyagok feltárása a?4ényegesiuetofoen a munkában, hanem a kéziratosoké, vagy — nyelvjárási, nép­rajzi stb. szempontból — a nép ajkán, hagyomá- mányában még élő összegyűjthetőké. Ami konkrétan a félegyházi kincsesbányát illeti: a 18. század második felétől nem csak a már em­lített hat helységről találunk benne gazdag anya­got, hanem a teljes Kiskunság ma meglevő telepü­léseiről is, sőt, közelebbi-távolabbi környezetéről„ például Kecskemétről, Kiskőrösről, Kecelről stb. Nem kételkedünk abban, hogy ha a kunsági hely­ségek tanácsai, művelődési és gazdasági intézmé­nyei összefognának, országot-világot érdeklő és érintő adattárat gyűjtethetnének ki ezekből a jegy­zőkönyvekből viszonylag rövid idő alatt. (Napja­inkban egyébként is „divat” a regionális kutatás: több helység vagy terület összefogása a nemes cél érdekében.) Az óriás anyag egészének a közzététe­lére természetesen nem gondolhatunk, de gondos válogatással az érdeklődők kezébe lehetne adni egy vaskos kötetet (magyarul és megfelelő jegyzetek­kel). És ezt nem csak a kutatók, hanem a közsé­güket, városukat szerető egyszerű emberek és a környezetismeretet tanuló iskolások is minden bi­zonnyal örömmel üdvözölnék. Bognár András BOCSAK MIKLÓS Elátkozott sporttörténetek Miért halt meg Budai II.? Nagy László születésének 60, ^ évfordulójáról megemlékezve közli a folyóirat Szántó Piros­ka Adósság című elbeszélését. és Vitányi Iván A hűség je­gyében című tanulmányát. Ér­folyóirat két nye \ népe sorsáról írjon cím­mel Cseres Tiborral IróL ftó' cső. A közművelődés kérdései­ről Vitányi Iván nyilatkozik Vckerdi Lászlónak. A művészeti goval élén űj sorozat indul a folyóiratban 1 címmel Futaky Hajba írja i 4. elsőként Koós Olgát mutatja be. Pályi András budapesti; P,, Müller Péter p«sl tűnMd előadásokról közöl beszámolót. " Tarján Tamás pedig folvtatja a/ uj magyar filmek szemlé­jét. ÉS (3) Budai házában az ablak nyitva volt, mégis hiába nyomtuk a csengőt. A házigazda szokás szerint szendereghetett az ágyán. Czibor a réglátott barát közel­ségét érezve pillanatról pillanat­ra féktelenebb csikóvá vált, a csengetés után zörögni kezdett az ajtón, aztán nem bírta tovább, átvetette magát az ablakon, szin­te ráugrott az ágyából kikecmer- gő Budaira, akinek a meglepetés­től a szava is elakadt. Majd mé­giscsak megszólalt valahogy: — Bolond, te!... Hát hazajöt­tél? — Nem bírtam már ^nélküled! Rázták egymást egy darabig, tapogatták egymás vállát, aztán asztalhoz ültünk. Budai fröccsöt készített, s közben folyt a szoká­sos „Emlékszel, amikor ...?”, hogy két-három perc elmúltával újra egymásnak essenek, tovább ráz­zák egymást, és Budai újra meg újra megkérdezze: — „Be voltál csinálva mi? Hu­szonhét évig be voltál csinál­va ...?" Aztán peregtek tovább az öt­venes évek futballjának esemé­nyei és két mérkőzés közti csíny­tevések, amelyekben Budai több­nyire csak jól szórakozó néző, szemlélő volt, Czibor pedig a kifundáló és végrehajtó. A maguk módján nagyszerűen kibeszélték magukat. A könyvkiadónak egyetlen ké­rése volt Cziborhoz: vállaljon egy dedikálást. Czibor, ■ hallván arról, hogy Puskásék kis híján hőgutát kaptak a Blaha Lujza té­ri sátorban, vagy inkább tartva valamiféle incidenstől (bátyja me­sélte később: Czibort még hetek­kel a hazatérése után is szoron­gások gyötörték) — csak zárt he­lyen volt hajlandó aláírást osz­togatni. így is lett. A Rákóczi úti sportkönyves­boltban délután négy órára tűz­ték ki a dedikálás időpontját. Már délelőtt megálltak néhányan a bolt előtt, két órakor már több százan sorakoztak, és amikor Czibor megérkezett, alig tudott bejutni, bent az ügyeletes rendőr telefonált, erősítést kért. Aztán le kellett zárni a Rákóczi út egyik sávját, nehogy baleset történjék. Mintegy tízezren hozták a köny­vet, könyveiket aláírásra, és majd mindenkinek volt egy jó szava Cziborhoz. Mámorító, másfelől kicsit ijesztő is lehetett számára ez a fogadtatás. „Megérdemlem én ezt...? Ez nem is nekem szól, ez annak a csapatnak szól in­kább!" — súgta. Amikor az egy­kori nagy játékos, Túrái felesé­ge több órás sorbanállás után odaért hozzá és halkan megmond­ta a névét, Czibor felpattant,'át­ölelte és elsírta magát. Másvala­ki a cipőjét dicsérte. Lekapta, odaadta neki és attól fogva zok­niban járt tovább. Akkor még nem sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége. Hogy so­kakat irritál: egy olyan ember­nek szól a mindent elsöprő sze- retetáradat, aki huszonhét éve itthagyott minket, és akit egyéb­ként is fenegyerekként tartott számon a közvélemény annak idején. Mintha ezt az ötvennégy éves, időközben bölcsebbé vált Czibort is- megrémítette volna az ünnep­lés, mintha érezte volna a hely­zet fonákságát. . A következő hetekben már csak két fellépést vállalt a sok meg­hívás közül. Ezek egyikén Budai Lacival együtt válaszolt a közönség kér­déseire az Ű$ Tükör Jókai-klub­jában. Budai, aki addigra már értesült a dedikálás hatalmas si­keréről, ugyanolyan csendesen kísért minket, mint máskor. Nem látszott rajta semmiféle indulat. Vagy kétszázan gyűltek össze a fogadásunkra, aztán le kellett zárni á kapukat: többen nem fér­tek be. A konferanszié — kollé­ga — azzal kezdte, hogy Budait észre sem véve vagy háromszor megkérdezte Czibortól: ö való­ban mindent úgy mondott el, ahogyan a könyvben áll? Czibor- nak kezdett elfogyni a türelme. Aztán végre más is szóhoz jutott, repkedni kezdtek a kérdések. De mindegyik kérdés az egykori bal­szélsőhöz szólt __ A jobbszélső p edig csak ült, ült. Nézte a kö­zönséget, amelynek soraiból alig- alig érkezett vissza rá pillantás. Mindenki a megtért „rossz fiút"’ figyelte, rá volt kiváncsi. Mintha akkor először láttam volna valami furcsa villanást Bu­dai tekintetében... Este fél tíz körül szabadultunk el. Azaz: Czibort még nem en­gedték, Budai viszont zavartala­nul közelíthette meg az autóját. És akkor ebből az emberből, aki­nek 1 Ián még soha nem fogyott el a reime, aki az élet minden öröm».. és megpróbáltatását megadóan viselte, kiszakadt egy megjegyzés: — Talán ha én is disszidálok, most én is érdekesebb lennékí... Aztán lehajtotta a fejét, mint­ha már meg is bánta volna a ki­jelentést. . Megértettem őt. Ügy éreztem: igaza is van, meg- nem is. Ügy éreztem: ő tényleg joggal meg lehet bántva, öt idehaza* méltatlanul elfeledték. De erről sokan tehetnek. (FolytatiufcJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents