Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-23 / 171. szám
1985. Július 23. 0 PETŐFI NÉPE • 5 KETTEN,,FRISS DIPLOMÁVAL Ai elmúlt hét végén vet- T/" oVoptdlYl ték át ünnepélyes keretek ICjZ divdl Ldlll Idilli között a kecskeméti kerté* szeti főiskola végzős hallgatói a diplomát. Ketten érdemeltek vörösdiplomát. Az alábbiakban egy-egy rövidre fogott beszélgetés keretében őket mutatjuk be olvasóinknak. Berkesné Kovács Katalin Békéscsabán született, s a kecskeméti Katona József Gimnáziumban érettségizett. Huszonegy éves. Kezdettől lógva kertész akart lenni. Családjának valamennyi tagja szerette és szereti a természetet... — Nehéz volt a főiskola? Örömmel és jó szívvel mondom, hogy ez a három év sok gyönyörűséget jelentett számomra. Legjobban a dísznövény- termesztés érdekel. Valahogy ez a munkaterület nőtt leginkább á szívemhez. — Eldöntötte már, hogy hol fog dolgozni ezután? — A Fővárosi Kertészeti Vállalathoz megyek, értékesítési előadónak. Leendő munkaköröm egyáltalán nem mond ellent választott szakterületemnek; sőt megköveteli majd a fokozott hozzáértést és lelkiismeretes törődést. Ehhez viszont hozzáteszem, hogy szeretnék egyszer Kecskemétre visszajönni. A férjem ma lakos, jelenleg még az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanul. — Kedvenc időtöltése? — Nagyon szeretek olvasni, 41 Berkesné Kovács Katalin imádom a zenét és a kirándulást. Rendkívüli hatással vannak rám például az erdei séták ... Somogyi Zsuzsanna Pécsett született 1962-ben. A főiskolai évek előtt két esztendőn keresztül szülővárosában, az ottani parképítő vállalatnál dolgozott. — Én is zöldség- és dísznövény-termesztési ágazaton tanultam. Nehéz volt megszokni Kecskemétet, egyáltalán, az alföldi tájat. De aztán az itteni életbe hamar beleszoktam. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, 41 Somogyi Zsuzsanna de annyira megszerettem a szakmámat, hogy mást nem is tudnék elképzelni magamnak. Bármennyire is kedvelem már ezt a várost, a vidéket, mégis nagy örömmel megyek vissza Pécsre. A tanulás számomra nem okozott gondot, és remélem, az új munkaköröm sem lesz majd nehezebb. Fő feladatom a város zöldfelületének javításában való közreműködés. Jómagam eddig sok kiváló kertész szakembert ismertem meg, akiket méltán lehet tisztelni. Az a vágyam, hogy egyszer majd rólam is így beszéljenek az utánunk jövő nemzedékek tagjai. Varga Mihály TÁRLAT A CIFRAPALOTÁBAN A köztünk élő Muraközy János 0 Önarckép Jó alkalom nyílott erre akkor, amikor két héttel ezelőtt a Kecskeméti Galériában megnyílt a sokáig elfelejtett alkotó műveiből rendezett kiállítás. Az október közepéig látható időszaki tárlat ‘ a Cifrapalota felújított és megszépített! .épületében módot nyújt arra, hogy Jókai egykori barátját, a volt jogászt, valamint szakszerű gazdálkodót mérlegre tegyük. Muraközy János Kecskeméten született, régi nemesi családból. Jogot tanult, majd Vácra, később Pestre került, szakmájának megfelelő munkakörökbe. A forradalom szele, mint Petőfit, Jókait és a márciusi ifjak csoportját, őt is a fennálló rend erőszakos megváltoztatására ösztönözte. Közben egy ideig ismét Kecskeméten élt, ahol a Szikrában lévő családi birtok művelése lett egyik szenvedélye. Amikor kitört az 1848-as polgári forradalom, akkor a legendás erejű, kitűnően vívó és lovagló vidéki nemes mintegy fél ezer harcosból álló szabadcsapatot szervezett, és Vácott, Isaszegen, Szolnokon harcolt. A bukás után viszont bujdosásra kényszerült. • Egy valódi művészeti kuriózum: három neves kortárs művész közösen alkotta meg ezt a romantikus képet Muraközy Jánosról. Az arcképet Than Mór, a lovat Lots Károly, a tájat Markó András festette meg. A múlt skázadi színes-romantikus és nagyon sokoldalú egyéniségre, Muraközy János tudós festőművészre emlékezik ezekben a hetekben a hírős város művészet- kedvelő közönsége. BOCSÁK MIKLÓS Elátkozott sporttörténetek Miért halt meg Budai II.? Muraközy a 19. századi sokoldalú, harcos, mindenre elszánt férfiú ideálját testesítette meg, egy idő után elkezdett a festészettel foglalkozni. Erőteljes, sötét szinek jellemezték kezdettől a képeit. Vonzódott a portréfestészethez, különösen női arcképei érdemelnek ma is figyelmet. Ilyesfajta törekvéseihez nagyban hozzájárultak a Münchenben, Drezdában, Bécsben és Pesten szerzett tapasztalatai, kitartó és következetes tanulmányai. Nem kisebb mesterekkel dolgozott együtt, mint Than Mór és Lotz Károly. Festményeinek elkészítése közben különös gondossággal foglalkozik a látvány részleteivel. Táj- ábrázolásaiban is a romantikus iskola módszereit követi, ugyanakkor szemlélete mindenkor friss. Ez a különös életű férfiú egy •idő után ismét Kecskeméten telepedett le. A város egyik felelős vezetőjeként dolgozott, — szakszerűen gazdálkodott, és fokozatosan hátat fordított a művészetnek. Több évtizedes feledés után fedezték csak fej alkotásainak .jelentőségét. Telepy Katalin művészettörténész egyebek mellett így jellemezte: „A korai arcképek a biedermeier korai festészet ismérveit természetszerűleg magukon viselik, de későbbi tanulmányfejeit már íellazultabb ecsetkezeléssel alkotja.” V. V. M. (2) 1983 májusában megjelent a Kocsis és Czibor című könyv, több fejezetében róla. Budai II- ről is megemlékezve. Akkor kicsit felgyorsultak körülötte az események, A hónap végén, huszonhét esztendő után hazaérkezett az egykori barát; Budai II szöges ellentéte, az eseményeket mindig alakítani igyekvő, a másodhegedűs szerepébe bele nem törődő, a dolgokat a maguk hétközna- piságában soha el nem fogadó CziSor Zoltán. Én hoztam össze kettejüket; nem sokkal Czibor jövetele után. Ki gondolta volna, hogy Budai agyában a találkozást követően egy hónappal megpattan egy ér és nem sokkal később — halott?!... És ki gondolta volna, hogy amikor egy évvel később, 1984 áprilisának végén Barcelonában újra találkozom Cziborral — szinte úégig csak Laci, a „Púpos", az egykori barát lesz a téma? ... GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Vándortáborozók nyomában Ezen a nyáron huszonöt úttörőcsapat tagjai neveztek be a megyénk területén levő Kiskun vándortáborban való részvételre. Az esztendők óta „bejárt” útvonalra értelemszerűen a mátrai, bükki, mecseki, nyugat-dunántúli és budapesti gyerekek jönnek, hiszen a puszta, a nemzeti park és Bugac őket vonzza leginkább. Annál nagyobb örömet jelentett, hogy az idén augusztus első napjaiban a tompái úttörőcsapat tagjai iß ezen az útvonalon haladva ismerkednek a megye északi részével, a homokhátsággal. A váltó, és az állandó csapattáborok mellett a vándortáborok végigjárása igazi úttörős feladatot jelentenek a túrázóknak! Az előre gondosan megtervezett útvonalon ugyanis többször gyalogosan haladnak, teljes „menetfelszerelésükkel”, hátizsákosán. Közben — és ebben van a gyalogtúra lényege — ismerkedhetnek a környező tájjal, az emberekkel. A száz hatva nőt kilométer hosz- szú Kiskun-túra útvonalra érkezők az első napot Kecskeméten töltik. Innen indulnak Árpád- szállásra, majd Bugacra, az erdészet sátortáborába. A táborozok nyomába eredve a forró kánikulai napon a Komárom megyei mogyorfeibányai úttörőcsapat csaknem teljes felső tagozatát találjuk a hangulatos, fenyőkkel övezett táborhelyen. Valamennyien a környezet rendbetételén dolgoznak, a lányok pedig tobozokból. levelekből asztaldíszt készítenek az utánuk jövőknek. Kisné Szabó Mária táborvezető és helyettese huszonhét úttörővel érkezett. A szetlős. fedett ebédlőhelyen ülünk le pár szót váltani, megkérdezni, mi tetszett eddigi utukból? Bacsa Pétert a puszta látványa fogta meg: — Csodálatosain szép ez a hatalmas síkság. a pásztorélet és a ráckaiuhok.. — Nekem Kecskemét tetszett — szögezi le Sztulik Zsolt —, a Távozásunk után ők is felvették hátizsák]aikait. hogy a hat kilométernyire lévő Ludastóra gyalogosan elinduljanak. Szépen rendben tartott, de már nem működd tanyai iskolában van a következő táborhely: Ludastó. Kiss Imréné, aki egész, nyáron itt várja a kétnaponként érkező úttörő vándorokat, csak a vendégek naplóba történt bejegyzését tudja megmutatni: a nagy meleg miatt a szokásosnál hamarabb indultak el a Hajdú- sámsonból érkezettek, ezért mi már a lábnyomuk verte porfelhőt sem látjuk.. — Miit csináltak a sorrendben tizedikként érkező hajdúságiak7 — Természetesen először alaposan megmosakodtak! Erre minden táborhelyen teremtettünk lehetőséget, a főzőhellyel együtt. Velük egy szakácsnő-édesanya volt aki finom gulyáslevest, buktát készített nekik. Azután jött a számháborúzás! Remekül szórakoztak, a nagy túra után jól aludtak ebben a hűvös, csendes épületben. Azután elmentek a környező tanyákba, ahol főként idős emberek Jaknak. Nagy örömmel újságolták: szívesen fogadták őket. megmutatták az állatokat a szerszámokat, húzhattak vizet gémesk útból is ... sei— • A* ebéd- jf Mas statt lemosták. tobozzal, leszítették az őket követő albertfalvai 1 linaifcaak (Somos Lóasló felvétele.) harangjáték és a Cifrapalota...! (Vezetőjüktől azt is megtudom, hogy a hírős várost sokkal „kisebbnek" vélték, a városháza és a megszólaló harangjáték valamennyi ükét lenyűgözte.) — Kecskemét szép város... — tűnődött Rozbora Tamás —, és Kiskunfélegyháza is az. Hétfőn jártunk ott, láttuk a Hattyúházat, és jártunk a Kiskun Múzeumban is. pedig hétfői napon minden múzeum zárva van. Elmondtuk. hogy Komárom megyei vándortáborozók vagyunk és beengeditek, hogy megnézzük a börtönmúzeumot. Nagyon érdekes volt — a kalodát eddig el sem tudtuk képzelni! Túsz Annának, Obermajer Zolinak a tőserdei sátortábor, a Tisza .hidjához szervezett gyalogtúra volt emlékezetes, és persze a fürdés. Búcsúzóul azt kérem tőlük, hogy néhány mondattal mutassák be a községet, ahonnan jöttek! — Mogyorósbánya kicsiny község, 870-en lakjuk. Az. iskolánk létszáma száznégy. a lakótelep! iskolákkal ellentétben mi valamennyien ismerjük egymást! — Mit tartotok a község nevezetességének? — Tanbányánk van! Nálunk tanulnak a leendő vájárok! Ezért köszönünk mi is bányásvmódra: Jószerencsét! A szamár és a hiéna (hausza mese) DÚSA LAJOS: A kő éneke Nyugton ülök, kő vagyok; repülök ha repitnek Nem leszek csak általad gorombább, vagy szelídebb. Mint egy alvó csecsemő: honnan tudnám, mi vagyok? — Szeressétek bennem is ezt a kihűlt csillagot! A szamarat alaposan megpakolták. Útközben hajszolták, ütötték, hogy gyorsabban menjen. Hátsó lába meg-megbicsak- lott, roskadozott. Egyszer odalépett hozzá a hiéna, és megkérdezte: — Te szamár, én azt látom, ha mész is, ütnek téged. Nem nehéz neked a teher? A szamár így felelt: — Én jól érzem vele mcCgam. — Tényleg? — Igen. és ahányszor úgy látod. mintha ütnének, száraz húsdarabokat kapok. Akkor á hiéna kérlelni kezdte; — Szamár, engedd meg. hogy holnap veled menjek, és a helyedre álljak. A szamár beleegyezett. A következő napon a hiéna vette magára a terhet. Útközben meg-megmakacsolta magát. Azt akarta, hogy megverjék, és húst kapjon. A hiénát meg is verték, de amikor hátrafordult, hogy húst kapjon, semmit se kapott. Hát csak ment tovább, és közben ütötték-vérték. Mihelyt az éjszakai szálláshoz értek, a hiéna gyorsan elfutott, és így üvöltött: — Mit tett velem ez a szamár? De ha én csak egy szamarat meglátok, úgy, hogy a közelben nincs senki, akkor fölfalom. És a Kiéna mind a mai napig húst követelve végigüvölti az éjszakát. Összeállította: Selmeci Katalin Akkor, 1984 tavaszán a baszkföldi Vitoriából tudósítottam, Barcelonán keresztül vitt az utam. Czibor kijött elém a repülőtérre, üdvözölt, de korántsem azzal a lendülettel, azzal a mindent elsöprő életerővel, „elánnal", ahogyan szokott. Gondoltam: attól ilyen, hogy átmeneti időre leszokott az italról és az ilyesmi alighanem mogorvábbá teszi. Aztán rá kellett jönnöm, hogy sokkal komolyabb dolog emészti. — Hallottad? — kérdezte az üdvözlés után, mintha a világot, vagy legalábbis a mi világunkat csupán egyetlen esemény foglalkoztatná. — Mit?' — kérdeztem vissza már menet közben, amikor a repülőtér zaja távolodni kezdett, s magamhoz tértem abból a meglepetésből is, amit Czibor új kocsijának, egy ézüstmetál Citroennek a látványa nyújtott. (Czibor még mindig nem dolgozott, nem tudtam mire vélni ezt a váratlan beruházást, később tudtam meg: a kocsi élete első szakvezetői tevékenységének jutalma. A Barcelona melletti F.C Sa- badellhez szerződött, de amikor a fizetésre került sor, a klub elnöke az íróasztalában kezdett keresgélni és nem talált benne egyetlen pesetát sem. „Vigyed Zoli ezt a kocsit!” — mutatott a ház előtt álló Citroenre és Czibor nem volt szívbajos. Vitte.) — Hogyhogy mit? Hát azt, hogy én okoztam a Laci, a Púpos halálát — fejezte be, útban a város felé a megkezdett kérdést. Mintha egy mennykö csapott volna közénk. Lehajtottam a fejem, már amennyire egy ilyen mélyen ülő Citroenben lehajthatja az ember, gondoltam, kitalálok valami frappáns válaszfélét, de aztán nem jutott eszembe semmi. És ha nem jut eszembe okosabb, mindig elfog az őszinteség. így hát beismertem: — Hallottam. Persze, hogy hallottam. „Addig járta Czibor szegény Budaival az éjszakát, amíg csak a Laci ki nem készült teljesen." A pletyka pedig a hangsebességnél is gyorsabban terjed, fantasztikus gyorsasággal megérkezett ide, Barcelonába, a Ferrand utcába is... Czibor valamiféle elégtételt akart. Vagy csak a lelkiismeretét nyugtatta. — Hajlandó vagy felidézni velem, mi történt az én hazaérkezésem, a Lacival való találkozásom pillanatától az elutazásomig? — kérdezte újabb idő múltán és még mindig mogorván. — Természetesen — feleltem. Én is kiváncsi voltam ennek a kegyetlen játéknak az eredményére. Akkor még meglehetősen élénken élt bennem mindaz, amit Czibor idehaza csinált és mindaz, amit terjesztettek róla. Pontosan emlékeztem: amikor 27 év után hazajött, úgy szadit le a repülőgépről, mintha csak két napja ment volna el. A repülőtér ügyeletes tisztje megengedte, hogy kollégámmal elé menjek. Öltönyben, nyakkendőben, széttárt karokkal üdvözölte az országot, amelyet ifjú fenegyerekként hagyott ott, s amelyhez külsejében ugyan nem sokat változva, de mégiscsak ötvennégy évesen tért vissza. Jöttének hírét nem verte nagydobra, mégis annyian várták, mint a válogatott csapatot egy sikeres mérkőzés után. Újpestre költözött az unoka- testvéréhez. De nem sok időt töltött a lakásban: korán kelt és hajna négyig, ötig fáradhatat- , lanul jurta a várost, fedezte fel a sok-sok régi barátot. Agárdi Gábortól Bolobás professzorig, egykori játékostársaktól egy súlyosan rokkant kis emberig, akit ö hozott vissza az életbe (amikor az öngyilkos akart lenni, napokig beszélt a lelkére, később Spanyolországba is meghívta). Járta a presszókat, bárokat is. Mindenütt akadtak, akik felismerték. Első közös pesti útjaink egyike viszont Budai Lászlóhoz vezetett. (Folytatjuk.)
