Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

1985. július 22. • PETŐFI NÉPE • 5 . SZELLEMI Nyári olvasótáborok Ismét itt a nyár, szolgálatba ■ lépnek a nagyszülők, a vidéki I rokonok, de van, akinek na­ponta csaik az otthon előtti I játszótér marad. Sajnos — és I ezt' évről évre megállapítjuk | — az év e két és féli hónapját :£>; nem mindenütt sikerül éssze­rűen, élményekkel eltölteni. » Pedig a kínálat most sem-sze- p§ gényes, hiszen a különböző gyermek- és ifjúsági táborok­ig ban nincs hiány. E sokrétű jl j választékból ezúton kilencven- m öt olvasótáborra szeretném fel- I hívni a figyelmet. , 1971-ben az első olvasótábo- ’PB rozó fiatalok talán maguk sem j gondoltál^ hogy» ez a vállalko- ■ jzás az elkövetkező években or­szágosan elismertté válik és Jjj ma már gyermekeik is mégis-» merkedhetnek a közösség te­■ ‘ remtés eme képességei és gon­dolkodást fejlesztő lehetőségei­vel. Akkor fiatal írók, ma már 8 országos szervek is — Műve­lődési Minisztérium, KISZ „•jí Központi Bizottsága.' Hazafias ' ■ Népfront Országos Tanácsa — ■ található a patrónusok iközött. Iskolapótló foglalkozások, ta­il! nulótáborok, önképzőkörök a szabad ég alatt? Valójában egyikről sincs szó. Az olvasó­tábor szellemi fürdőzés, célját. 11 értelmét csak' az értheti "meg jp igazán, aki maga is vállalko-v zik a 10—14 napos cselekvő je­lenlétre. Az elmúlt évek alatt sokfé- »fjg leképpen nevezték már ezeket a táborokat Tartalmi sokrétű­ségének köszönhetően tekin­tették a szocialista demokrácia gyakorlóterének, -életkapu- táibornak, önismereti képzőnek, ahol a könyv, a művészetek, a megmunkálásra váró anyag, fa, textil, papír a táborozok nélkülözhetetlen eszköze, mi­közben mindenki társakra ta Iái, személyisége formálódik, gazdagodik. Az kétségtelen, hogy ez a tábortípus kiscso­portos formáival, a nevelési cél szellemében megfogalma­zott programjával, a társadal­mi és természeti törvények vizsgálatával különbözik az üdülőtáboroktól, a napközis foglalkozásoktól, az országjáró kirándulásoktól. Az olvasótá­bor nem kíván többet résztve­vőitől, csak annyit hogy aktí­van, önálló véleményalkotással maguk is építő részesei legye­nek a közös gondolkodásnak. Az olvasótáborok ma már pályázati1 rendszer alapján ké­szítik el programjukat, a tá­bori 'kiscsoportvezetők — köz­tük népművelők, könyvtárosok, pedagógusok, írók, olvasásku­tatók, művészek, tudósok és politikusok — továbbképzése­ken fejlesztik a tábori mun­kához nélkülözhetetlen elméle­ti és gyakorlati képességeiket. Ezt a célt-szolgálja, hogy idén a Pedagógus Szakszervezet ma­gyar szakos pedagógusoknak rendezett anyanyelvi jellegű olvasótábort. Jövőre az Orszá­gos Pedagógiai Intézet és a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa a pedagógus-továbbkép-" fej zés keretében ad helyet az ol - ' jjj vasótábori formának, módsze reknek Szolnok megyei fiatal Mv tanárok közreműködésével. Az általános éá középiskolai '. tanulók, a szakmunkásfiata­lok, a nemzetiségi szülők gyer­mekei. a művelődésben hátrá­nyos helyzetű táborozó fiatalok jgj száma évente megközelíti a 8—10 ezret. De a szellemi pen- dítés — ahogy a táborokat a tragikusan korán elhunyt író Fábián Zoltán nevezte — a tá­borzárás után ás folytatódik könyvtárakban, iskolákban, klubokban, olvasókörökben. Az K, utógondozás értelméről Fekete i Gyula így ír: „nem adhat mű­veltséget a tábor, de szomiú- jjj ságot igen. csillapíthatatlant az önművelésre. Ezek a fiatalok ráébredhetnek arra, mit jelent J|f közösségben — népben, nem­zetben, emberiségben — gon­dolkozni.” Az olvasótábor ma már nem tekinthető kísérletnek. Számuk azonban évek óta csak száz körül mozog és ennek elsősor­ban kétségtelenül pénzügyi |p okai vannak, bár sok • helyi S üzem, vállalat, .intézmény is segíti a táborok létrejöttét, munkáját.-Ha elfogadjuk, hogy az ol­vasótáborok az iskolai oktató­nevelő munka korszerűsítéséi szolgálják, a gyermekek és fia­talok személyiségének fejlődé­sét segíthetik, egyúttal tegyünk is annak érdekében, hogy e tá­borok jövőjét ne korlátozzák az anyagiak. Maróti István A világ legrégibb kőszerszámai Francia régészek nagyon ősi kőszerszámokra bukkantak Etió­pia Hadar-övezetében.. Korukat 2,5—2,7 millió évre becsülik. Ed­dig az Etiópia déli részén, az Omo övezetben előkerült kőszer­számokat tartották a legrégeb­bieknek — ezeknek kora 2,1 mil­lió év. A Hadar-lelőhely koráb­ban folyópart volt, nem messzi­re egy nagy tótól. A szerszámok­ra a "folyó üledékében bukkan­tak, vulkanikus tufarétegben. A tufaréteg korát plusz és mínusz 0,2 millió éves eltérési lehetőség­gel 2,8 millió évre becsülik. Ha a Hadar-lelet datálása he­lyes, akkor ezek a kőszerszámok legalább félmillió évvel időseb­bek, mint a legkorábbi előem- ■ ber-lelet, a kenyai Turkana-tó partján kiásott, immár fejlett agyú Homo habilis. A két-há- rom millió évvel ezelőtti időszak­ból nagyon kevés a kövületle­let, ezért feltehető, hogy az agy megnagyobbodása már 2,5—2,7 millió évvel ezelőtt megkezdődött és ez a fejlődés vezetett a ko­rábbi szerszámkészítéshez. Továb­bi kérdés, hogy ki volt a készí­tője ezeknek a szerszámoknak: Homo vagy Australopithecus — a két ág 2—3 millió évvel ez- « előtt vált el egymástól, és egye- dei átmenetileg egyidőben is él­tek. Jóllehet eddig csak a Ho- mot tartották szerszámkészítő­nek, nem kizárt, hogy az Austra­lopithecus is készített durva szer­számokat. SZÉPEN MAGYARUL ­— SZÉPEN EMBERÜL Velencében, Velencén? „Hazajöttem Tamásira...” „Ásotthalmán így ünnepelnek...” A televízió adásaiból jegyeztem fel e két mondattöredéket. Egyik megyei lap ugyanabban a szá­mában olyan eseményekről esik szó„ amelyek Nagykállón, illetve Nyírlövőben történtek. Helyesen így hangzanak e te­lepülésnevek a fenti mondatok­ban: Tamásiban, Ásotthalmon, Nagykállában és Nyírlövőn. Hát nem mindegy az, hogy a telepü­lésnevekhez belső (-ból, -bői, -ban, -ben; -ba, -be) vagy külső hely- viszonyragokat (-ról, -ről, -n, -on, -en, -ön, -ra, -re) teszünk? Az igénytelenebb mindennapi nyelv- használatban sokat megengedhet* magának az ember. Vannak helyi nyelvszokások is. Például Sza­bolcsban szinte mindenki, akinek Kisvárdán van dolga, Várdába utazik, Komárom megyében .pe­dig Tatába a köznyelvi Várdára. és Tatára helyett. Az- igényes nyelvhasználatban azonban, - te­hát a riporterek és az újságok nyelvében is, ragaszkodni kell a köznyelvi szabályokhoz. A külföldi város- és községne­vekhez, a hazaiak közül az -i, -m, -n, -ny végűekhez, a -falu és -szombat utótagúakhoz belső hely-. viszonyragot kell tenni. Tehát Londoniban, Bécsből, Belgrádba, Tamásiba, Komáromból, Tihany­ba, Debrecenben, Leányfaluba sib. Az -j, -1, -ly és -r végűek esetében ingadozás tapasztalható,, ez azonban nem olyasféle, hogv jó melléjük a belső és a külső helyrag egyaránt, hanem egyesek .mellé a nyelvszokás belső helyra­got, mások mellé viszont külső helyragot kíván. A Bujon és Vál- lajon, Kótajban és Tokajban, Sza- jolban és Pécelen, Csaholyban és Pélyen, Monoron és Egerben pél­dák jól mutatják ezt az ingado­zást. A más hangokra végződő te­lepülésnevek, továbbá a -halom, -hegy-, -hely, -patak, -sziget, -vár, -várad utótagúak külső hely­ragokat kapnak: Makón, Csong- rádon, Hegyeshalomra, Sárospa­takról, Vasvárra, Pécsváradról stb. A -vár és -hely útótagú nevek­nek a választékos nyelvhaszná­latban a hol kérdésre él még a -t, -tt rágós alakjuk is: Magyaró­váron, Kaposvárott, Vásárhelyt, sőt a -tt ragot a Győrött, Pécsett, Vácott alakokban is használjuk. Meg kell. jegyeznünk azonban azt, hogy azokat a külföldi vá­ros- és községneveket, amelyek­nek van magyar nevük is, a- ha­zai településnevek szabályai sze­rint ragozzuk: Bécsújhelyen, Po­zsonyban, Kassán, Nagyváradon stb. A helyhatározóragok keverése, helytelen használata félreértésre is vezethet. Más dolog Velencé­ben élni, mint Velencén, s más Csongrádban járni, mint Csong- rádon. A belső helyragos alak külföldi helynév (Velencében) vagy megyenév (Csongrádban), a külső helyragos alak pedig ha­zai településnév (Velencén, Csong- rádon). A helyragok használatának is­merete is beletartozik anyanyel­vi műveltségünkbe. * Bachát László SÁTORÉPÍTŐK, NEMEZKÉSZÍTÖK „Sima, mint a selyem” # z ember mindent akar tud­ni. Vonatra, autóba ül tá­voli tájak látványáért. Törvény­szerűségeket keres a felhők fö­lött és a tengerek mélyén. Rég­volt szokások megismerésére ' öreg könyveket böngész. . ; ' v Idő- és pénzhiány, a hasztalan várt alkalom a tudást leghevesebben szomjazót is korlátozza. Ma- g'áW is hiába vágyódom gyerekkorom óta Ázsiá­ba. Sohasem jutottam Tbiliszinél keletebbre. Jurta hozományként A tavaszon mégis Ázsiában éreztem magam. Mintha a vég­telen pusztákról került volna a Szórakaténusz Játékműhely és Múzeumba egy számomra szín­pompás lakósátpr. Mintha? Egy szépneyű, szépsze­mű kazak lány, Mándoky Kongur István felesége hozta magával hozományul a kupolás fedelű szál­láshelyet. A rokonoknál, hazánkban megtelepedett asszonytól és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Belső-Ázsia tanszékének turkulógusától tudom: ha­sonlóan élhettek őseink a nagy vándorláskor. Gyakorlatias és kellemes, jó arányú és könnyen , mozgatható. Bőrszegek markolják ös$ze a középütt felül nyitott jurtát. Szövött, csomózott szőnyege­ken pihenhet eltikkadt lakosa, szívesen fogadott vendége. Körben színes motívumok, jelképek. Va­lamennyi a valódi, vagy vélt természeti törvények­re figyelmeztette a sátorbélieket. Hímzett varázs- igék védték a gonosz ártalmaktól, az ágy mellett termékegység-szimbólumok sürgetik a család gya­rapodását. . > Honunkban Bács-Kiskunban kérték meg először a nagykun férfit és magyarul is jól beszélő'felesé­gét a nemezház bemutatására. Felállítását, bontá­sát lelkes ifjak segítették. nultak. Klein Gabriella Salzburgból például a ne­mezkészítésből írja szakdolgozatát. Természetesen fölkereste a nemezkészítés immár határainkon tú'l is elismert magyar műhelyét. Az itt szervezett nemzetközi tanácskozások révén ér­deklődők Amerikába 13 és a nyugati országokban is tudják: Vidák István — feleségével Nagy Marival — Bánszky Pál megyei múzeumigazgató és mások támogatásával itt alakította ki a nemezkészítés mű­helyét. ­Az udvaron különféle színű, sodrott, pödrött gyapjúkötegek száradnak. Álmomban sem gondol­tam volna, hányféle' gyapjúval ajándékozza meg a természet az embert. Kezelésének, összeillesztésé­nek is többféle módszere ismert. Színezésére ter­mészetes anyagok és bizonyos bolti készítmények egyaránt alkalmasak. Tehenek, lovak, juhok, .kecs­kék kijcefélt szőrét minden kötő- és ragasztóanyag nélkül, szappanos meleg vízzel, nyomogatással si­mogatják tartóssá. • Nemez­csizma. (Méhesi Éva felvételei) Tanfolyamok sorozatban Szemlélődés közben az udvarról régies hangzású rigmust hallottam: Te, bárányok gyapjúból való, Tíz ujjal óvatosan készített, Ezernyi vízcseppel meghintett, Mezőn erős lovakkal görgetett, Kedves hazánk drága kincse, Lyukadásig sose kopj! Olyan legyél, mint az igaz erőd, Sima, mint a selyem, fehér, mint a hó. Ifjú férfiak, csinos lányok dolgoztak a Szóraka­ténusz szélvédett szögletében: a III. országos ne­mezkészítő tanfolyam résztvevői. Diákok, népmű­velők, muzeológusok, tanárok, pályakezdő szak­munkások. Az előző kurzusokon külföldiek is ta­• Szinválogatás, háttérben egy nemezszőnyeg, balra középen Vidák István tanfolyamvezető. Szőnyeg, köpeny, kalpag „A Balkán hegységtől Mongóliáig értenek készí­téséhez. Lehet belőle sátorlap, takaró, szőnyeg, pásztorköpeny, szőrcsizma, kalpag, kesztyű és ha­risnya.” E mondatokat a Nagy Mari és Vidák Ist­ván »által összeállított módszertani füzetben olvas­tam. Gondolom, hamarosan elkészítik orosz és an­gol nyelvű változatát is, mert már erősen készü­lődnek a Nemzetközi Nemezművészeti Alkotótá­borra. Az első hetet a Baranya megyei Magyarlu- kafán töltik. Itt festő növények gyűjtésére is alkál­imat teremtenek. A már említett kazak sátor közös felállításával kezdődik szeptember 2-án a kecske­méti program. A következő napokban amerikai, bolgár, török,- magyar, nyugat-európai mesterek mutatják be módszerüket, munkáikat. Az esti elő­adásokon kanadai, nyugatnémet,' szovjet, NDK- beli, angol tudások is vállaltak szerepet. A tanfo­lyam egy bulgáriai tanulmányúnál zárul. A nagy vállalkozás remélhető sikere bizonyára gyorsítja az eleven történelmi emlékpark létreho­zását, kun nomád szállás kialakítását szorgalmazó tervek elfogadását, megvalósítását. □ □ □ Járatlan lévén a nemezkészitésben a kézirattal elsétáltam a Szórakaténuszba. Gondoltam, nyári délidőben kihalt műhelyben találom Vidákékat. Nagy Marit éppen Pestről keresték telefonon. Az egyik«■ idegenforgalmi hivatal közölte: az amerikai kézművesek szövetségének egy csoportja keresi föl július második felében a kecskeméti műhelyt, ösz- szetolt asztaloknál sok négyzetméteres barna — dióval festett' — gyapjút rendezgettek hatan-heten. Nagy szőnyeg készül. Hyen se volt még. A Műcsarnok vezetősége egy már megnyílt kiállításhoz kérte utólagosan a kecs­kemétiek közreműködését. Egy nemezszőnyegük kerül a falra. Azt mondja Nagy Mari: „Estére tu- catnyián is összejönnek a jó hírre." Mert a nemez nemcsak használati tárgy, nemcsak alkalom szép tárgy teremtésére: közösségteremető is. Heltai Nándor Első Péter — Maximilian Schell Marvin J. Chomsky, a Holocaust rendezője I. Péter orosz cárról forgat tízrészes filmet a Szov­jetunióban. Az amerikai NBC tévétársaság 26,5 mil­lió dolláros vállalkozását nagy nevek fémjelzik: Laurence Olivier, Omar Sharif, Vanessa Redgrave, Lili Palmer, Hanna Schygulla. Nagy Péter cárt a kitűnő német színész és rendező, Maximilian Schell játssza. Schell jó ismerője az orosz irodalomnak. Kedvenc írói Csehov és Dosztojevszkij. Legelső filmjét Tür- genyev Első szerelem című elbeszéléséből készítette. A forgatás közben így nyilatkozott: — Sok szerepet eljátszottam már, de Péter cár­hoz egyik sem hasonlítható. Jelentős történelmi sze­mélyiség és nagy ember volt — gazdag és ellent­mondásos jellem. Milyen valószínűtlenül párosul egy emberben a zsarnok és a forradalmár, a ke­ménység és a jóság! öt játszani nagyon érdekes, de szörnyen nehéz is. Joel Katz, az NBC tv-társaság vezérképviselője, elmondta: — Az • amerikai közönség vajmi keveset tud Oroszország történelméről. Péter neve alig mond valamit az amerikai embernek. Amikor 1981-ben megjelent nálunk Robert Messe Nagy Péter című könyve, azonnal bestseller lett, s a szerző Pulitzer- díjat kapott. A kötet sikere adta az ötletet, hogy megcsináljuk a filmet. Meggyőződésünk, ha az amerikaiak megnézik a sorozatot, felébred az ér­deklődésük az orosz történelem iránt. Kedvvel csi­náljuk a filmet. Segíteni akarunk, hogy az ameri­kaiak megértsék az orosz népet. Bár a film nem koprodukcióban készül, sok is­mert szovjet színész vesz részt benne, s az NBC- nek segítséget nyújtanak a Gorkij Filmstúdió szak­emberei és a Szovjet Hadsereg alakulatai is. A ha­talmas tömegjelenetekben ugyanis szovjet kiskato- nák alakítják a harcosokat. A külső felvételeket Szuzdalban készítik. Alek- szandr Popov, a díszlettervező itt építtette fel a ré­gi Moszkva jellegzetes utcáit, házsorait, az Usz- penszkij székesegyházat és a Kreml egyik palotáját. A stábban az együttműködés szelleme és a köl­csönös megértés uralkodik, s ez mindenkinek tet­szik. Olyan emberek, akik nagyon kevéssé, rosszul, tulajdonképpen csak hallomásból ismerték egymást, hirtelen összekerültek, s barátságban dolgoznak együtt. ÖOCSÁK MIKLÓS Elátkozott sporttörténetek Miért halt meg Budai II.? I Az egyik legszimpatiku­1 * sabb sportember, akit va­laha ismertem, Budai II. László volt. ö, aki évtizedeken át úgy élt, mintha soha nem futott volna ki az aranycsapattal' a pályára, mintha soha nem lett volna a vi­lág egyik legjobb, leghíresebb jobbszélsője. Sajnos, az már az élet rendje: aki így él — azt nem is kezelik úgy, mintha az aranycsapat tag­ja, a világ egyik legjobb szélső­je lett volna ... Karrierje úgy indult, mint a mesebeli hősöké. Még ki sem látott' Rákospalotáról, még azt sem tudta, mi zajlik műhelyen túl, ahol géplakatosinas éveit töl­tötte, meg a grundoi) kívül, ahol fáradhatatlanul rúgta a rongy-, meg a gumilabdákat. Gondolko­dása is Rákospalota léptékű volt és maradt: élete legnagyobb vá­gya kiskorától fogva, hogy egy­szer itt, ebben az inkább falusi­as, mint külvárosi településen ne csak megtűrt lakó, •hanem ház- tulajdonos legyen, hogy végig­nyúlhasson az ágyon a saját la­kásában, hogy szemlélhesse a ker­tet a saját háza körül, hogy megsimogathqssa a farkaskutyá­ját az ő saját birtokán. „Egyszeresük azon kaptam magam, hogy a nevem, a képem megjelenik az újságokban, nyi­latkozatokat kérnek tőlem, fel­ismernek az utcán. Furcsa volt, nem tudtam, hogyan viselked­jek, kicsit talán szégyelltem is, hogy annyi híres ember él közöt­tünk és a járókelők pont énrám mutogatnak..." Húszévesen a Ferencváros baj­nokcsapatának tagja lett, 1952-ben olimpiai bajnokként ünnepelték, egy évvel később a londoni 6:3 egyik hőse. 1954-ben a világ baj­nokságon úgy szerzett ezüstérmet, hogy azon az utolsó, vesztés mér­kőzésen nem léphetett pályára, az 6 vétkéül nem lehetett felróni semmit. 1956-ban ő is kiment portyázni a Bp. Honvéddal, de barátaival — Kocsissal, Cziborral ellentétben — hazatért. Még szolgálta !a klubját, a vá­logatottat, aztán több mint tíz éven át egyetlen egyesület edző­je volt, azé, amelyik hívta, ame­lyik őt választotta, mert 6 maga nem szeretett kilincselni, nem akart sehol egykor volt érdemei­re hivatkozni. Amikor Kocsisról és Cziborról Írtam könyvet, többet beszéltem Budaival, mint az írás bármelyik más riportalanyával összevéve. Gyerekkorom óta személyesén is­mertem. Kocsissal és Dudással együtt gyakran megfordult an­nak idején a közeli, újpesti há­zunkban. („Kocka” jogi problémái miatt kellett újra és újra tanács­ért folyamodni apámhoz). Azt hittem: Budai is titkokat őriz, mint a többiek. Hogy ő is mellébeszél, ha kínos kérdéshez, például az 1954-es VB-döntőhöz érkezünk — mint annyian mások. De ő nem titkolódzóit, nem be­szélt mellé, minden kérdésre igye­kezett választ adni. Az ő élete talán mégsem tett volna ki egy külön könyvre valót. Túlságosan visszafogottan élt és túl jó ember volt hozzá ... Amikor 1982 őszén rányitottam az ajtót, ágyán éles gyűrődések árulkodtak: alighanem egész napját valamiféle csendes pihe­néssel töltötte. Kiparancsolta ha­talmas kutyáját a szobából, és még igy, félig fekve kezdett a múltidézésbe. Csak az ötvenes évekről beszélt szívesen. Nem kergette az eseményeket és az események is félreálltak előle. Akkor, 1982 őszén már nem dol­gozott. Edzői pályafutásának be­fejezését már megírtam: a Szent­endrei Honvéd mestere volt, sok-sok éven át eredményes, be­csületes mestere, aki csak akkor keseredett el, amifar megmagya­rázták neki, hogy nem lenne jó, ha csapata az első osztályba jut­na, nem lenne szerencsés a leg­jobbak között két Honvéd-csapat. Ha »1 m, hát nem — törődött be­le és. végezte a dolgát tovább, egészeit addig, amíg végül olyan valaki szólt bele a munkájába, aki a futballpályán a cipőjét sem fűzhette volna. Budai akkor sem tiltakozott, akkor sem kiabált. Csak szép csendesen bejelentet­te, hogy elég volt. Belefáradt, nem csinálja tovább. ötvenegy évesen nyugdíjba ment, attól fogva alig mozdult ki a házából. Megnézegette a környékbeli csapatok meccseit, egy darabig játszott az öregfúk- kal, aztán már őket is csak a pá­lya széléről figyelte tovább. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents