Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
Ml Dve :lő .'-zl-i. - ^ 7 T’' 1 '• .'I1" ~ ,~r i nini HI' DÉS • IRODALOM • 1 Bodor Miklós naptára A Rák hava „Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derűs, nincs homlokán redő” (Radnóti Miklós) Moholy Nagy László öröksége Moholy Nagy László öröksége (i modern lakáskuVúra forradalmi átalakítása. Ez . valamilyen formában a technikai civilizáció új esztétikai normáit hirdető művészetekben, a filmben, a fényképezésben, könyveink, folyóirataink, különféle használati tárgyaink megformálásában, környezetlinkben állandóan jelen van. Mindnyájan örökösei vagyunk a [koráry elhunyt világhírű művésznek, aki most töltené be kilencvenedik évét. A- sokoldalú művész, a konstruktivizmus egyik jellegzetes képviselője korunk igazi embere volt. Naigy fantáziájú, kísérletező szellemű. Felelősségre ébresztő szánnád máig hatnak: „Az az átalakulás, amelyen a világ a tömegtermelés és az ennek megfelelő elosztás és közlekedés folytán keresztülment, arra kényszerítette az embert, (hogy ' gazdlaságji flagalmatkban gondolkozzék, s mindazt, ami a gazdasági élethez tartozik, világméretekben szervezze meg ...” Moholy Nagy egy Baja környéki ki? ' faluban, Bácsiborsódon született, kilencven esztendővel ezelőtt. Jogásznak készült, de az első viiláighálború kitörése miatt tanulmányait abbahagyta, és festeni kezdett. A társadalmi haladás iránti érdeklődése ia Galilei Köribe és" Kassák Lajos mellé vezette. A Tanácsköztársaság ’megdöntése után Becsbe emigrált, ahoü a progresszív .Ma , című folyóirat munkatársa lett. 1920-tól Berliniben élt. Bemáth Aurél így jellemezte munikált: „Képéi kizárólag vonalzóval és ■ körzőivel rajzolt, és vékony színekkel befedett geometriai ábrákat mutattak”. Művein „az elemek szelték egymást. rohanni^ látszottak az űrben. egymásom áttetszettek, pihentek, torzultak, vagy a derékszögnek és az alatta elhaladó sávoknak a vízszintestől elbillenő feszültségét bogozták, "noha csak Konstrukció volt mindegyik címe.” Állandóan különféle anyagokkal kísérletezett. Üvegből, fáiból, fémekből különféle formációkat tervezett. 1923-tól a korunk tárgykultúrájának formanyelvét meghatározó németországi mű- helyiiskala, a Baukaius tanára lett Gropius meghívására, Weimar- han. később Dessaiuban. A növendékeket az alapkurzus professzoraként és a fémműhely -irányítójaként 1928-ig tanította. A művészet és technika egységét (hirdette. A tiszta téri elrendezés valóságos (hatását -az ellentétes erők feszültségének egyensúlyát, vagy az egybefonódó tér áramlását kutatta. Képei, rajzai, plasztikai konstrukciói absztrakt formakompozíciók, a modern ember térszemléletének modelljei. Tapasztalatéit a könyvművészetben és a reprodukciós technikában is érvényesítette. A Bauhaús úgynevezett aszimmetrikus tipográfiájú könyvsorozatát. javarészt ő tervezte. Könyvéivel. plakátjaival, fotó- és filmkísérleteivel máig , ható iskolát teremtett. Első kamera nélküli fényérzékeny papírra előállított kompozícióit, iotogramm- .jalit 1922—23-ban készítette: egy lemezre 5—6 felvételt is rákat- tintott, és elgyönyörködött az így kialakult kusza ábrákban. Elképzeléseit 1930-ban Berlinben Piscator kísérletező színházában és az Operában kivitelezte. A hitleri fasizmus éveiben újra emigrálni kényszerült. Hol- londiába, majd Amerikába települt át. Először a chicagói Új Bauhaus iskolát vezette, majd formatervező iskolát nyitott. Az amerikai művészeti életben jelentékeny szerepet töltött be, 1946. november 24-én bekövetkezett haláláig. .Művei, tanításai különösen halála óta az egész művelt világban elismertté tették nevét. B. I. Ü KOLOH ELEK: ;j jj Nagyapám ! (egy fénykép hátuljára) j anyarög-kemény öklét ! 1 hosszú lábaihoz szorítva állt ! ! ,A (mint poros éveit útjaihoz ( ! amiket lázadóként bejárt) ! ! távolságok tárt kapuin át | ! táltossá vadítva hitét ; ! egy délibábos szebb világra ;j (' gyeplözte tekintetét j ; a pusztát nézte halk igékkel ; vetve be barázdáit a fjénynek i| 'x és élet sarjadt rögein • !! i, a bejárt messzeségnek’ ! SZEPESI ATTILA: I Napimádók bőrünkön átizzanak a pitypang lámpái egyidősek vagyunk a folyókkal a fekete fákkal egyidősek a Nappal a koldusok királyával,ki hatalmát eltékozolta rég szertefénylik nyakláncokon bicikliküllőkön és pocsolyákon kifekszünk mégis a patk füvében hentergő kutyák közé * szemétdomb rothadásában köszönteni a késő ragyogást | háztetőkön táncolunk fneztelen '! elnyúlunk málő sziklákon a szaüruszok nyomában : szél zúgásából kihallgatjuk a rég-elizzott madarak ! énekét | sárral kenjük bőrünket - !j bár holdkórosok parancsára ! megállítottak minden órát ! a város tornyain . « Kamera nélküli felvétel. KÖNYVESPOLC Ez elment vadászni... Szász Imire könyve — mely a Magyarország felfedezése sorozatban jelent meg — nem szorosan vett vadászati szakkönyv, noha ilyen oldalai is vannak; „A vadászatban sem történik más, mint a társadalom más területéin — . írja a szerző —. Csak szélesebbek a gesztusok, kendőzetlenebbek a szándékok, láthatóbbak a módszerek, hiszen nem fedi őket egy bonyolult társadalmi szövevény, nem oliv tekervényesek a függőségek, kevésbé álcázottak a frontvonalak.” , Egy régi szólás szerint a férfiak játékaiban és vadászaton nem tudják leplezni igazi énjüket. Oroszlánok, hiénák, kígyók, nyuszik és egyéb példaállatok fedőnevével illetlhetők. Szövetségeik és konfliktusaik is ilyen elemekből szövődnek, tartja a régi mese. — így van, vagy sem, aki hiszi, ne járjon utána... Szász Imre írja, a vadásztársaság belső ellentmondásáról: „Minden adva van, hogy demokratikus szervezet legyen, hiszen önkéntes, önálló, öntevékeny, eredményei jórészt a saját munkájuktól függnek,. de világi és vadászati függősége folytán az elképzelt demokratikus centralizmust mégis gyakran kiszorítja egy maffiatípusú centralizmus. Ha most mégis hozzáteszem, hogy a jelenség, ha elég gyakori is, és nagyon szembetűnő, mégsem általános, akkor nem a statisztikai igazságnak, s nem is az oly gyakran megkívánt politikai jómodor követelményeinek akarok eleget tenni, csupán egy benyomást rögzíteni.” Szász Imre érzékeny terepen mozog, hiszen társadalmi viszonyaink belső szerkezetét teszi láthatóvá, ami sohasem kockázat nélküli vállalkozás. Szerző és kiadó tiszteletére legyen mondva, a könyv nem húzódik a semmitmondás fedezéke rhögé. Si- kerkönyv lesz, helyesebben szólva már az is, s eb- bem bizonyára döntő szerepe van segítő szándékú, elkötelezett kritikai szemléletének. A társadalmi közállapotainkra vonatkozó elemzések mellett érdekes, olvasót vonzó részek a könyv vadásztörténetei. Ráadásul ezek egyik hányada bűneset, tehát duplán érdekfeszítő. A szerző vonzalma írása tárgyához, mindig döntő kérdés a mű minőségét illetően. Szász Imre- természetszerető, vadakat óvó, erdőt járó ember, s ez,ért is tudott ilyen szépen írni erről a világról. Tráser László DEÁK MÓR Ezüstsíp J Az asztal fölé görnyed, mozog a szá- i ja. Bünteti magát: ír, azaz emlékszik. ! Fölidézi azt, aki volt, aki talán szeret- [ ne lenni, s nem lehet; egyszer-egyszer ! elmosolyodik, többször a plafonra bá- ! múl, mintha onnan várna ihletet — | holott csak önmaga előtt is szégyellt i könnyeit nyeli vissza. S már léptek ko- \ pogását hallja, már fütyörészik... \ „Jókedve volt. Fizetést kapott, meg- | ivott két üveg sört is, s hiába, hogy ké- ; söre járt a délutános műszak után, biz- ; tosan tudta, hogy hincs még vége a ! napnak. Valami jónak még történnie ! kell, valami jó még történik — dudo- ' rászta —, trikómat fordítva vettem föl ( ma reggeli j: Most hátradől, tarkóra teszi a kezét. j Az a kis villanás a lámpaoszlop tövé- ! ben... fölgyorsult újrá a lélegzete, | ahogy eszébe idézi. * „Kis ezüstsip volt, akkora, mint a ! kisujja. Nem fújt bele, csak amikor már \ besettenkedett az albérleti szobába, s a \ feleségének megmutatta, akkor. Gye- ! rekesen magas hangon szólt, elnevet- !'■ ték magukat. 1 — No, te aztán nagy szerencsét csi\ náltál — kacagott rá az asszony, azzal X elkérte, s belefújt ő is. Egyszer. Két- J szer." ! Most elakad. Nem tudja pontosan, hill he tőén leírni azt a hangot. A gyomrán i újra végigremeg, mint akkor — még- 1 sem tudja megfogalmazni, hogyan a ! földhöz nyomta őket. a síp sivítása után \ megszólaló, barlangmély hang. Mint- \ ha egy mennydörgés visszhangzott vol- l na bennük. !: „— Mit kívánsz? — S ho(iy rémülten l összebújtak, választ nem adva, újra, a ) belekig rezegve: — Mit kívánsz?’’ \ Most' elmosolyodik. Kihúzza magát, || mint akkor, a Család Védelmezőjeként, i. s remegő hangon kérdezi: maga kicso- ! da?! jj ' „— Azzal te ne törődj — dörgött át 1 minden porcikájukon a hang. — Bár- \ mit kívánsz, én teljesítem. I — Gondolkodási időt kérek — mond- i ta ekkor, megérezve, hogy fölényben i van. Hiszen az ő kívánsága teljesül, s ! 1 a Hang teljesíti... bekapcsolta a mag- [ nót, és azt kérte: — Majd hívlak, hol- i nap ilyenkor. A síppal. Addigra el- x döntjük, mit szeretnénk. S talán elő- j légként egy üveg konyakot... i — Kívánságod parancs — hallát\ szott a földöntúli hang...’’ ] Fölemeli a fejét, a seihmibe réved. i Újraéli a pillanatot, a konyakot az asz- l talon, s azt,, hogy a szalagon nincs | semmi... semmi, csak a saját hang- ! ja'- • • ' „— No, asszonykám, mi van a szei zenesével? — oldotta föl a csöndet. ' Ahogy töltött, az üveg a pohárhoz koc- | / cant. — Halljuk, mit kívánsz! | Az asszony fölriadt holdkórosként, I 4 görcsösen kapta el a kezét. —' Dobd el a sípot •— félek. De a férfi már újra nyeregben volt. j — Miért? — kérdezte értetlenkedve. !j — Azt kérünk, amit akatunk. Én pél- jj dóul úgyis híres író leszek egy-két év < múlva, nem? Te is tudod. Miért ne I kérhetném mondjuk azt, hogy holnap- j tói legyek? • Az asszony fölengedett férje bohóc- ' kodásától, elmosolyodott. j — Akkor én meg azt kérem — ment (jele a játékba —, hogy a világ leg- | szebb nője lehessek. Hogy ne unj meg soha. Meg egy ilyen híres Íróhoz a leg- \ szebb nő való, nem? \ — Nem a — bmegtette meg ujját a férfi. — Vagy egyik, vagy másik! A nő elkomolyodott. | — Akkor egy zsebben hordható rétet kérek. Amit ha kiterítek, akkora lesz, ' mint gyermekkorom rétjei. Tele virág- : , gal, pipaccsal, pitypanggal... hogy ; szerettem hemperegni a réten ... — Én inkább egy kastélyt szeretnék \ — mondta maga elé a férfi. — Móron, ahol születtem, volt egy... tele félho- ; mályos zugokkal, ismeretlen kamrák- ! kai, olyan jólesően borzongtam bennük mindig. Nagy szakállt növesztenék, kéket — itt az asszonyra kacsintott —, és egy egész komornahadsereg szolgál- | na ki téged. <i — Én meg sikoltoznék éjjelente, és | átszaladnék hozzád — mosolygott hun- j cutul az asszony —, minden éjjel, szel- , temek nélkül is!” !j Az asztali lámpa megvilágítja arcát j' — fölemelte a fejét, mosolyog. Megka- ! varodnak benne az emlékek, egybemo- sódnak a napok. Amikor a hajuk szá- lát adták oda egymásnak: fújj rá há- '! romszor, s melletted termek... Ami- j kor egy papírra fölirta: „nézd meg az i asztal fiókot", arra azt, hogy „a mást- , kát", s fölforgatva az albérleti szobát, | az asszony a tizedik éetliii megtalálta: j „szeretlek". 1 i „— Vagy talán egy gyereket szeret- | néfc legjobban” — előrehajolt, írja az átszőni/ szavait '— „egy gyereket, de ' egyből olyan időset, mint mi, hogy a !j jóbarátunk is legyen. Mondjuk, _ dél- [ előtt pici lenne, délben nagyobb, estére ! meg akkora, mint mi..." jj „Vagy kérjük azt, hogy mindig így j együtt tudjunk játszani." „Vogy kérjük azt, hogy ne csak egyet- j len kívánságunkat teljesítse ...” 1 j j Miért? Holnap aranyaimét hozok .. „Én azt kérem, hogy ne igyál...” ;!| „Én azt, hogy ne maradj ki...’’ j „Hogy ne csalj meg..." j „Hogy ne váljunk el\ Hátradőlt, kiejti kezéből a tollat. Sze- J retne megkapaszkodni valamiben a te- \ kintetével, /de az asztalon idegen, fi-;! deg a rend. Fölkapja szemét a plafon-’^ ra, s megpróbál fütyörészni — de nem ; megy; nem megy, sírásra torzult száj- , jal nem megy; nem megy, hiszen arra gondol, már végleg ki van fosztva: se ezüstsipja nincs, se aranyalmája, a hajszálait hiába fújja szét, s ha lenne is, és lenne kivel megosztani, fél — fél, hogy már csak neki szorulna össze a gyomra. i
