Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-02 / 153. szám

1985. július 2. © PETŐFI NÉPE * 5 A Római Opera hazánkban Itália az opera ihazája. Az olasz opera - dallamai az egész vi­lágot meghódították. Érthető az érdeklődés, amely nálunk is kí- S'éi i az olasz előadók, énekesek vendégjátékait. Hogyne lett vol­na esemény, amikor június köze­péig. Budaipesten vendégszerepelt a nagymúltú Római ppera, a Teatro dell’Opera. Rómában már a 17. század ele­jén is tartottak, operaelőadáso­kat. Akkor a Barberind család palotája volt a színhely. Az első nyilvános operát a Teatro Tor- diramát 1671-ben Stradella: Les- bo e Ceffea című művével avat­ták fel. A színházat többször új­ra építették. 1881-ig állt fenn a Teatro Capranica, amelyben ugyancsak operákat játszottak. A 18. században még két opera nyi­totta meg kapuit, a Teatro déllé Dame és a ma is működő Teatro Argentina. A mai színház elődjét 1880- ban nyitották meg Teatro Constanzi néven (elnevezve az ijnpresszárióról, akitől az alapí­tás ötlete is származott.) Az 1926—27-ben átépített, ak­kor Királyi Operaház néven mű­ködő épület , hatalmas, díszes színház. Barokkos arany díszíté­sű nézőterére 2200-an ülhetnek be. A színház 1946 óta viseli a Teatro dell’Opera nevet. Róma állami színháza, egyetlen állan­dó operaiháza. (Itália-szerte ma 12 operaiház és a St. Cecília Aka­démia mutat be zenés drámá­kat.) Számos ősbemutató —, a Se­villa,! borbély, a Hamupipőke, a Trubadúr, a Parasztbecsület, Puccinii Toscája . 1900-as pre­mierjének — színhelye. Az 1984—85-ös évadban új ve­zetőséggel, gazdag tervekkel megújult színház a közelmúlt­ban amerikai turnéján aratott nagy sikert. Hozzánk Doni­zetti vígoperáját, ,a Don Pasr qualét hozták el négy előadás­ban, két parádés szereposztás­ban, rendezésben. A Don Pasquale Donizetti leg­jobb vígoperája, az opera buffo késői korszakának egyik reme­ke. A vígjátéki hagyomány fi­nom lírával és drámai jellemáb­rázolással ötvöződik az operá­ban.) A Római Opera évente 20 da­rabot mutat be. Egy-egy művet 5—9 alkalommal játszanak. De minden bemutatót egyhónapos próba előz meg. Az énekesek egy-egy produkcióra szerződnek az Operához. Műsortervükben sok kortárs zene is szerepel, hi­vatásuknak tekintik a nagyon ritkán vagy soha nem játszott operák bemutatását is. csakúgy, mint a biztos zened sikerrel ke­csegtető klasszikus operák szín- revitelét. Nyáron a* Oaracalla Termák­ban — a régi római környezet­ben — fesztivált rendez a Római Operai,' ahol a Don Quijote című balettet és a Nabuccót, Verdi operáját viszik színre. Ami a jövő évi terveket illeti — operastúdió felállításáról, a balettkar bővítéséről beszélnek. S több magyar énekest is meg­hívnak vendégszereplésre, Mil­ler Lajost, akit igen kedvel a római közönség, az Álarcosbál férfi főszerepére várják. K. M. fiatalokról - fiataloknak Érdemes KISZ-tagnak lenni Ha egy KISZ-szervezet igazán jó, annak híre megy. A soltvadkerti Szőlőskert Szakszövetkezet alapszer­vezetéé egészen a KISZ KB-ig jutott. Tavasszal Vö­rös Vándorzászlót kaptak. (Alapszervezeti szinten ez olyan ritka, mint a fehér holló!) — Mitől vagytok ti jók? — Talán attól, hogy nem próbálunk „komolykod­ni” — mondja elgondolkodva Bibókné Mátyási Zsu­zsa, az alapszervezet titkára. — Nyolcvanegyben, amikor titkár lettem, huszonnyolcán voltak KISZ- tagok. Körbejártam a területet: egyből ötvenhatan lettek. Azt mondtam nekik: nem gyűléseket, vita­köröket akarunk szervezni, hanem kulturális prog­ramokat, kirándulásokat. Szerintem ezen keresztül * is lehet — közvetve s gyakran hatásosabban — po­litizálni. — Most száztízen vagytok. Hogy tudsz ennyi em­bert összefogni? — Mi már félig-meddig megvalósítottuk azt, ami­vel mások még csak most kísérleteznek: kiscsopor­tokban dolgozunk. Hét ilyen közösség működik a különböző telephelyeken. Van, ahol öten vannak, s van, ahol huszonnégyen. Ök választanak maguk kö­zül egy-egy tsoportvezetőt, aki képviseli őket a ve­zetőségi üléseken, s oda-vissza közvetíti az ötlete­ket, kívánságokat, terveket. De ők maguk is szer­veznek különböző programokat, amire meghívják a többieket. — Ezek szerint neked alig van dolgod... — Ajaj! Kérdezd csak meg a munkatársaimat. Nálam mindig csörög a telefon, de személyesen is sokan felkeresnek. Néha már úgy kell kitessékelni "őket, mert a munkám rovására azért mégsem me­het a mozgalom. Számviteli osztályvezető vagyok, ezt nem lehet félvállról csinálni! — Mit sikerült megvalósítani négy évvel ezelőt­ti elképzeléseidből? — Mondok egy példát. Akkor félve szerveztük meg az első színházlátogatást: vajon lesz-e elég je­lentkező? Most meg ha csak egyszer megyünk egy hónapban, már dörgedelem van! Tavaly ötezer szín­házjegyet adtam el. Gyakran járunk kirándulni is — mindig ingyen kapjuk meg a szövetkezet buszát —, vetélkedőket, helyi műsorokat szervezünk. Szin­te minden hét végén van valami! És ne gondold, hogy csupán azokra a programokra jönnek, ahol csak ki kell tátani a szájukat és belerepül a sült galamb! Szívesen végeznek társadalmi munkát is a szabad idejükben. — Például? . • — Így épült fel a pártház udvarában a KISZ-esek faháza. A helyén álló régi épület bontásától a fal­festésig mindent a helybeli fiatalok csináltak. A kö­vetkező feladat most már az, hogy igazi klubbá ala­kítsuk. De ami csak'a mi KISZ-eseink érdeme: múlt vasárnap például parkosítottuk az új műanyagüzem előtti területet. — A családod hogy viseli az életmódodat? — Szerencsére a férjem, aki gépszerelő és az egyik kiscsoport vezetője, — szintén ilyen „lelkes”. VIT- küldöttnek is megválasztották! Hát, ha kisbabám lesz, én is abbahagyom. De addig még mindent el­követek, hogy az a hír terjedjen továbbra is: a Szőlőskert Szakszövetkezet alapszervezetében érde­mes KISZ-tagnak lenni! Szabó Klára Száz év paraszti építészete és lakberendezése Fertőszéplak az ország északnyugati vi­dékén, a Fertő tó mellett található. A Fertő név finnugor eredetű, az úgyneve­zett beszélő nevek közül való, sekély vizű tavat, vízállást jelent. Szeszélyes vízjárású, régebben többször kiszáradt, de huzamo­sabb ideig magas vízállású is volt. Már honfoglaló őseink megtelepedtek a kör­nyékén, a terület a magyar gyepűrend­szerhez tartozott, az egykori őrtelepeket (Lővér, Lövő) a helynévanyag alapján is nyomon lehet követni. A gyepűrendszer felszámolásával rohamosan gyarapodtak a német települések a Fertő tó mindkét ol­dalán. Széplak első' írásos említése 1262-ből származik. A török időkben sem népte- lenedik el, megmaradt a középkori, „Y” alakú településszerkezete, amelyhez ha­sonló jórészt csak a fallal körülvett vá­rosokban jött létre. A török portyák elől menekülő lakosság a Fertő nádasaiban talált búvóhelyre. A XVII. század utolsó negyedében az Esterházyak birtokolják a települést. Tőlük egy évszázadra zálogjo­gon a Széchenyiek szerzik meg. A ma is álló egykori kastélyépületben volt a rezidenciájuk. Itt született Szé­chényi Ferenc, Széchenyi István édesapja, a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója. A család emlékét őrzi a kastélyon kívül a barokk plébániatemplom 1728-ból, (Széchenyi György alapította) és az 1736- ban felállított „Szent Szív”;-‘illetve kál­vária, . a demplom két oldalán. Az 1960-as években fogalmazódott meg az igény egy szabadtéri néprajzi múzeum létesítésére Győr-Sopron megyében. A ki­vitelezést gyorsította, hogy Vas és Zala megyék ekkorra már jórészt létrehozták a maguk múzeumait. Fertőszéplak esetében a kulturális — műemléki — néprajzi adottságok az ide­genforgalmi-gazdasági lehetőségekkel egy­beestek. A felszabadulás utáni nagy építkezések ellenére — szerencsés véletlenként — a Nagy Lajos utca öt egymás mellett álló épülete érintetlenül megmaradt, csonkasá- gában is érzékeltetve az egykori faluké­pet. A szóbanforgő öt épületet (31—39. szám) az Országos Műemléki Felügyelő­ség 1981 őszéig helyreállította. A helyre- állítást megelőző feltárás kimutatta, hogy a házak 1860—1870 között épültek, zöm­mel téglából, néhol vegyesen, téglából és vályogból. Az épületek alaprajza a magyar nyelv­területen ebben a korban már szinte ál- talápos szabadkéményes, . középbejáratos típus, ahol a szobák a konyha pitvarából nyílnak. A házak a korabeli nyugat-du­nántúli építőmesterek, „pallérok" hozzá­értésének, szakmai tudásának ékes bizo­nyítékai. A. rekonstrukció sbrán — a sop­roni belvárosban kimunkált feltárási és kutatási módszerekkel — teljesen hiteles helyreállítás történt. Például sikerült a kemencék, kémények eredeti helyét, mére­tét, jellegét föltárni, illetve rekonstruálni. A házak 1860 és 1950 között — az épí­téstől a felszabadulás utánig — öt építési periódust és. berendezési állapotot őriznek. A Fertő menti népi építészet reliktumai érzékeltetik a házak egykori formáját, beosztását, másrészt a vidék jellegzetes utcaképét. VT 1/ Keveset beszélgettünk • csak, már a folyosón bú- csúzkodtunk, amikor előkerült egy fiatalember, a Robi. Csetlő- botló gyerek volt, amikor utoljá­ra láttam a szülök legnagyobb rémületére a házuk előtti félig nyitott csatornába is bebújt, és most másodéves egyetemista. Mú­lik az idő, nagyon múlik. Tagad­ni se tudtam volna, milyen ügy­ben járok itt, aki a fejemre rá­nézett, azonnal kitalálhatta, olyan szépen ki volt kanyaritva egy da­rab a hajamból. Megígértem, Írok majd, ha eldől, mi lesz velem. Lehet, hogy ennyit csak: Föltá­madtam. Azt jelenti, megoperál­tak, de megmaradtam. Hazafelé jövet megebédeltünk egy előkelő étteremben. Leg­alább fél óráig mi voltunk csak hárman, és a tiszteletűnkre föl- . sorakozott pincérek hada, aztán jött két kirándulócsoport. Mon­dogattuk egymásnak, ez az étte­rem megeszi mai hasznát. Eny- nyi embert a régi világban egy duttyános megebédeltetett volna. Visszafelé is jól utaztunk, Ba­jától Szegedig szikrázva sütött a késő őszi nap. A vetések minden­hol kikeltek már, a fákról pedig lerágta a köd a leveleket. Erdők mellett ha elmentünk, akkot lát­tunk csak leveles fákat, mert az erdő megőrzött még valamit a nyári melegből. Mire besötéte­dett volna, itthon is voltunk. Il­lőn elköszöntünk Jóskától, és föl­mentünk feleségemmel a klini­kára. Leadtuk a leleteket a kis irodánál, én átvetköztem pizsa­mára, beraktam a ruhámat a szekrénybe, Vera segített közben, aztán elbúcsúztunk egymástól. Ügyis fáradt szegény, neki is hosszú volt az út, és még az is­kolába is be kellett ugrania egy pillanatra. Ha lesz valami még ma, akkor telefonálok. Álig váltunk el egymástól, hal­lom, mi történt, amíg mi Pécsen voltunk. A Miska bácsi kiugrott az emeletről. — És? — Hogyhogy és? Nincsen és. — Meghalt? — Meg, szegény. Pedig a na­pokban már mehetett volna ha­za. Jönnek mások is, mindenki őt emlegeti. Ekkora fölbolydulást csak a másik intézetben láttam egyszer éjjel. Sorban jöttek ki az emberek a szomszéd■ szobából, mert valami frontátvonulás le­hetett, és nem tudtak aludni. Egymást szidták inkább. Eszembe jutott azonnal a tegnapi ütögetés, és áldom az Istenemet, hogy nem mentem bele ebbe a játékba. Sem­mi le nem mosná rólam az ön­vádat, hogy a rámért ütésektől bomlott meg az agya. Kérdezem a nővért is. Félig tudjuk csak megbeszélni, mert csöngetéssel elhívják valahová. Honnan is jött a Miska bácsi? Rersze, persze. Tehát őt is az a kór vitte el. A szociológusok sze­rint ez a falu vezet az öngyil­kosságban, és az okát nem lehet tudni. Gépkocsivezetőnk szokta mondani, azért van ez, mert jól megy a népek sora. A háború alatt mindenki, kapaszkodott az utolsó szalmaszálban is, csak­hogy megmaradjon, most pedig olyan előkelő mozdulattal dobják el maguktól az életet, mint egy elhasznált zsebkendőt. Sokszor mondta már, mert sokszor be­széltünk róla, de soha nem értet­tem egyet vele. Bonyolultabb do­log ez annál, kár hogy nem ku­tatja senki. Az ősszel jártam egy öngyilkos gyerek után, ebben a faluban. Ti­zenkét éves volt, és fölakasztotta magát. Már a gyerekek is csi­nálják? Egész láncolat lett ab­ból, hogy az apja valamikor ré­gen elütött egy másik gyereket. Barackos ládával megrakva to­latott hátra, nem vette észre, rá­ment. Ha megvolt is már akkor ez a gyerek, pályás lehetett leg­följebb, annyira régen volt. A rendőrségi kihallgatás után azon­nal haza is engedték az apát: nem tehetett róla. Most újra föl­elevenedett a láncolat, Isten át­kát emlegették a faluban, akár­kivel beszéltem. Már akkor is az volt, mert két asszony állítólag csak a dombról nézte a temetést, és rá pontosan egy évre meghalt egyiknek a lánya, erre egy évre pedig a másik asszony halt meg. Az iskolában azt mondják, jó- ravaló gyerek volt, és készséges mindenben. Kicsi korában ugyan' uralkodott rajta az epilepszia, de iskolás évei alatt elmaradt. Állítólag hívta horgászni a báty­ja, de nem ment el vele. Előtte megkérdezte a nagyanyját, meg-, birná-e a bálakötöző madzag a macskát, mert föl akarja akasz­tani. Meg, ) csillagom, még egy embert is megbírna. Lehet, hogy ki akarta csak próbálni, igazat mond-e a nagymama. Eszerint te­hát játékból halt volna meg. Má­sok szerint nemrég akasztotta föl magát a szomszédban egy iszákos ember, és ő megnézte. Ha gyerek nézi meg az öngyilkost, szinte ki­vétel nélkül megpróbálja. Ezt azért nehéz elhinni, mert gyerek- sorban ez volt az első kísérlet, márpedig holtbiztos, hogy láttak már akasztott embert. Az osztályfőnök szerint röpdol­gozatot írtak nemrégen, két kér­désre kellett felelniök. Milyen változást szeretnél az iskolai élet­ben? — ez volt az első. Azt fe­lelte rá, a kevesebb szigorúság többet érne. A második kérdés pedig így hangzott: A családod életében milyen változást szeret­nél? Erre az volt a felelet, hogy adjuk el az autót. Nem hiszik a tanárok se, hogy célzás lenne benne arra a kocsira, amivel ap­ja eltaposta a másik gyereket, de a fél falu biztosra veszi, amikor az istenátkát emlegeti. Este összeverődött a család, keresi a gyereket, nem találja. Biztosan elment a nagyanyjához. Szokása, hogy elmenjen. Besötéte­dett, már a tévé elé is leültek, amikor kinézett az apja, és még rá is szólt: ne bolondozz, te gye­rek! A gazban látta meg a fejét, eszerint a verzió szerint a bog­rácstartó fára akasztotta volna föl magát. A másik szerint vi­szont kint, a W. C.-ben. Sokan mennek erőszakkal az Isten nyakára. Volt olyan nap, hogy ketten is ittak Bi 58-at, és ■mindketten meg is haltak. Ki tud­ja, mióta hordozta magában a gondolatot Miska bácsi is, hogy így szabadul meg kínjaitól, ha nem tudnak segíteni rajta? Tud­tak segíteni, mégis megtette. Ré­gen még elintézték az ilyesmit avval, hogy ez volt megírva a nagykönyvben, mást nem tehe­tett. Megkérdeztem az egyik nővért, hogyan találtak rá. Igen rövid választ adott: — Kerestük. (Folytatjuk.) Segített a közéleti szereplés A GYŐZTES — Nem lehet rossz érzés el­sőnek lenni az országban ... — Él se tudnám leplezni az örömöm. Ekkora sikerre nem szá­mítottam — mondja Fekete Já- nosné, akinek e percben rózsák nyílnak az arcán. Épp hogy csak bajnokká avat­ták: ő az ifjú baromfifeldolgozó szak- és betanított munkások szakmai, politikai és munkavé­delmi versenyének győztese. Nem is akármilyen diadalt aratott, a háromezer forintos jutalommal járó első helyezést az őt követő­ket több mint húsz ponttal meg­előzve szerezte meg. Feketéné Kertész Kati volt a legjobb szak­mai elméletből, legjártasabbnak bizonyult a politikában és a mun­kavédelmi tudnivalókból is leg­többet hozott magával. Mindezt egy-egy különdíjjal honorálta az Állami Ifjúsági Bizottság, a KISZ KB és a Baromfitermelők Egye­sülése. A huszonhárom éves fia­talasszony táskája hazafelé hét­ezer-ötszáz forinttal lesz súlyo­sabb, mint reggel volt. No és a külföldi szakmai tanulmányútról se feledkezzünk meg, amelyre a rendező szervek küldik majd az első tíz helyezettet. Fekete Jánosné Kunszálláson született, s tizennégy éves kora óta dolgozik a Kecskemétit Ba­romfifeldolgozó Vállalatnál. Szakmunkás, felnőtteknek szer­vezett kétéves tanfolyamon sze­rezte meg a bizonyítványt. — Munkahelyén mi a feladata? — kérdem tőle, miközben egyre- másra fogadja a gratulációkat. — A libákból veszem ki a má­jat. Ez nagyon egyszerű dolognak hangzik annak, aki nem tudja, hogy a máj milyen kényes és mi­lyen értékes része a baromfinak. Túlzásnak tűnhet, de igaz: az én kezeimen múlik jórészt, hogy a vállalat milyen áron tudja eladni külföldön a libamájat. Ha gon­datlanul dolgoznék, nagy kárt okoznék a termelőknek és a cég­nek is. Ha nem sértetlenül eme­lem ki a májat, a tenyésztők ked­vét is elveszem, s lehetetlenné teszem a közös érdekeltség érvé­nyesülését. De eddig még mind­két fél elégedett a munkámmal. Találkozók A nyár nemcsak az önfeledt lus­tálkodások, vízparti he verészések Ide­je. Bár ilyen pihenésre Is szükség van. A felnőttek azért gondoskodnak róla, hogy ne csak tespedjetek két és fél hónapon keresztül. Megszaporodnak ilyenkor a szabad­téri rendezvények, az ilyen-olyan if­júsági találkozók. Az utóbbiak kü­lön érdeme az, hogy nem hagynak meg passzív szemlélőnek, mint például egy rook-koncert — mert hiszen a .kő­kemény” zenére való két óra hosszás folyamatos ugrálás, meg „csápolás” (ami testedzésnek Is kitűnő volt), már kiment a divatból, e muzsika apos­tolaival együtt —, hanem aktív köz­reműködést igényelnek, sikerük ép­pen attól függ, mennyien vagytok hajlandók benevezni a különböző sportversenyekbe, bolondos játékok­ba, szellemi vetélkedőkbe. Az ezreket megmozgató májusi VIT-vágta szlogenje azt hiszem va­sé Fekete Jánosné, akinek a keze­in sok múlik munkahelyén. Kati reggelente fél ötkor kel otthon, Városföldön — oda ment férjhez —, s este fél hat felé ér haza a vállalati autóbusszal. Az Export szocialista brigád tagja, amely sok-sok kitüntetést gyűj­tött már. — Feketéné tagja szakszerveze­ti bizottságunknak — hallom az ország legügyesebb ifjú baromfi- feldolgozó munkásáról Csonka Pálnétól, a vállalati pártbizottság titkárától. — Szerepléséből ki­tűnt, hogy a szakszervezeti tes­tület elegendő' információt ad munkás tagjainak is ahhoz, hogy értsék az összefüggéseket, mesz- szebbre lássanak napi teendőik­nél. A kimagasló eredményhez egyértelműen a közéleti tevékeny­ség segítette Katit, ugyanis ő a szóbeli versenyben sem volt za­varban, mert hozzá van szokva a nagyobb hallgatóság előtti beszé- léshez, érveléshez, s meggyőzően ki tudja fejteni gondolatait. Most végzi a marxista középiskolát, s mint leendő párttagra tekintünk rá. A versenyen szó esett róla, hogy a jövőben megteremtik az alkalmakat a mesterszakmunkás cím megszerzéséhez ebben az ágazatban is. Fekete Jánosnét bi­zonyára ott találjuk majd az el­ső jelölték közt. A. Tóth Sándor lamennyi ilyen találkozóra érvényes: ezen csak nyerni lehet! Kérdezzétek! csak meg azokat, akik részt vettek mondjuk az említett országos játék­ban. a másfél hete tartott kunfehér­tói találkozón, vagy a múltkori ODOT-on. Hasonló élményben lehet részük azoknak is, akik most hét végén el­zarándokolnak a Vadkerti-tó környé­kére, a VII. megyei szövetkezeti if­júsági találkozóra. A szombat a szak­mai programoké lesz: cukrászok, sza­kácsok, szőlészek, borászok és más ínyesmesterek mérik össze tudásukat Kiskőrösön és Kecelen. Vasárnap reg­gel pedig a tó mellett kezdődik meg az egésznapos kavalkád. Mindenki megtalálja majd a kedvére való prog­ramot, még a csemetéikkel étkező „idősebb fiatalok” is beszállhatnak olyan játékba, amely gyereknek, fel­nőttnek egyaránt jő szórakozást je- le“‘. Sz. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents