Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

1985. július 17. • PETŐFI NÉPE • 5 Nagy László évtizedei !|j|| | V IA költő születésének I hatvanadik évfordulójára A felszabadulás utáni magyar költészet egyik legkiemelkedőbb képviselője, Nagy László még csak hatvanéves lenne, s már nyolc esztendeje nincs közöttünk. Életművének lényege azonban az. óta is folyamatosan épül be újabb és újabb olvasói rétegek és nem­zedékek tudatába. Mely napon született, maga a költő sem tudta bizonyosan: „Születésem napját nem tudom. Míg otthon éltem, július 14-én, mondtam, így tudtam anyámtól. Később anyakönyvi kivonat kel­lett, s ez ámulatomig, lV-én je­gyezte. Papír szerint július J7-én születtem Felsőiszkázon, Veszp­rém megyében. Születésemkor aratás volt, szent munka, éjsza­kák, nappalok egybeestek, az éh dátumom pedig elveszhetett a sok tennivaló 'közt. ÍMégis, ha a Bastille-börtönt 14-én döntötték le, illett volna ezen a napon szü­letnem." (Életem). A születésnap legendásítása a mítoszkedvelő, költő műve ter­mészetesen, de az már e költé­szet jellegére is fényt vet, hogy a nagy francia forradalommal hozza kapcsolatba ezt a napot. Az életút első évtizedében a pa­rasztgyerekek átlagos életét élte Nagy László, s éppen tízéves volt, amikor későn felismert csontvelőgyulladás támadta meg szervezetét. Kétszer kellett ope. rálni, s a második rosszul sike­rült, attól kezdve járógéppel járt. További életútját ez is befolyá­solta: ha mesterember lehetett is volna, földművesmunkára nem volt alkalmas. Szerencsére szülei taníttatták a jóeszű gyereket, így került a pápai református kollégium kereskedelmi iskolá­jába. A fényes szellők korának ki­bontakozó lendülete Nagy Lászlót is magával ragadja, de amikor egy évtized múlva újból születés- napi verset ír, már a magyar társadalom tragikus torzulásainak megörökítésére törekszik. A Szü­letésnapra című vers éppen a fényes szellők idealistán optimis­ta szemléletével állítja szembe a személyi kultusz korának kese. rű felismeréseit: „Nem látsz a tündöklő végtelenbe, / nem vet­tél fegyvert, hogy magadért vív­hass, / kezedben a rózsa lefejez­ve, / tövises szára az, amit szo­rítasz”. | Az 1950-es évek derekán nagy­mértékben átalakul az egész ma­gyar költészet. Többféle szemlé­leti-poétikai költői forradalom zajlik le, s a legnagyobb hatású az, amely Juhász Ferenc és Nagy László nevéhez fűződik, s ame­lyet látomásos-szimbolikus köl­tészetnek szoktunk nevezni. A költői átalakulás legjelentősebb eredményeit 1965-ben a Himnusz minden időben című kötet össze­gezte. A huszadik századi ma. gyár költészet egyik legjelentő­sebb könyve ez. Olyan versek találhatók benne a címadó mű­vön kívül, mint a Ki viszi át tr szerelmet, a József Attila!, a Tűz, a Mennyegző, a Zöld An­gyal. Ez az utóbbi vers 1965-ből való, s egyik összegzője a költő és a világ viszonyának. A Zöld Angyal nemcsalj: abban szemé­lyes, hogy a szülői házat, a szü­lőket, a gyermek- és ifjúkori em­lékeket is megidézi. Az teszi vég­érvényesen személyessé, s a sze­mélyiség legbelsőbb rétegeit is megmozgatóvá ezt a verset, hogy egyúttal a költő nagyszabású ars poéticája is. A költőnek már nem volt szük­sége a születésnap alkalmára aih-_ hoz, hogy számot vessen, össze-" gezzen. Nem a kerek évfordulók a lényegesek már, hanem az ösz- szegezhető tanulságot kínáló lét. helyzetek. A Zöld Angyal is ilyen volt, s ilyen a pálya egyik ké­sei nagy verse, a Szólítlak, Haty- tyú, amelyet ötvenévesen írt a költő. Ez az Énekes Budai Iloná­nak ajánlott vers még közvetle­nebbül ars poetica. A költő úgy erősíti fel társadalombírálatát, hogy a riassz vonásokat kiemeli, látomássá szervezi. A torz embe­ri létről szóló rémálom is, és sok más versben is a prófétáknak, vagy még inkább a reformáció prédikátorainak az á Üköződ ásait és intelmeit idézi emlékezetünk­be. Ugyanaz a módszer: a rossz felnagyítása, s ugyanaz a cél: az ember megjobbítása. Nem az élet értelmetlenségét, •a cselekvés hiábavalóságát hir. deti, hanem azt, hagy nincs olyan élethelyzet, amelyben ne töre­kedhetnénk pozitív kibontako­zásra. Felmutatja a rosszat is, de segít élni. Értelmes lénynek tekinti az embert, aki képessé válhat arra, hogy saját sorsának alakítója legyen. S az ilyen köl­tészet évszázadok múltán is él, és hat. V. G. KÉPERNYŐ Panoráma A’ dokumentum-ösz- szeállítások, -játékok a legéletesebb, a legtévé- szerűbb műsorok. Nincs a tévé jelenét, jövőjét taglaló értekezlet, ta­nulmány efféle megál­lapítás nélkül. dogma abroncsaiba pró­bálják szorítani' a min­dig változó, mindig mozgó élővíz-valóságot. Az elgondolkoztató, az összefüggéseket fir­tató töprengéseket a kitűnő Panoráma műsor , „Magyar ftyár” Genf be n A magyar előadóművészek és a magyar ze­ne jegyében áll* Genf városának július—au­gusztusi szabadtéri hangversenyprogramja. A Városháza udvarán a „Magyar nyár” ke­retében rendkívül gazdag programot kínál a piros-fehér-zöld színű műsorfüzet; össze­sen 24 ko'ncerten ismerheti meg a genfi, je­lentős részében nemzetközi;közönség a ma-, gyár muzsikát Erkeltől Bartókon, Kodályon és Weineren át a mai alkotókig. A nagysza­bású hangversenysorozaton külföldön és ott­hon élő magyar művészek egyaránt közremű­ködnek. ­HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Találkozó Székesfehérváron Honismereti mozgalmunk ke- -retei’ben a néprajzi-nyelvjárási ágazat működik legeredménye­sebben és legszervezettebben. Az* önkéntes Néprajzi és Nyelvjárás­gyűjtők XII. Országos Találkozó­ját az idén Székesfehérvárott ren­dezték meg június végén, az ér. dekelit tudományos társaságok, intézmények, társadalmi szerve­zetek. Méltó otthont adott a. ta­lálkozónak a Technika Háza gyö­nyörű, modern épülete. A megnyitó ülésen a Fejér me­gyei tanács elnökhelyettesé kö­szöntötte az ország különböző tájairól, valamint a Csehszlová­kiából, Jugoszláviából és Auszt. rlából érkezett összesen mintegy kétszáz résztvevőt, majd Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára tar­tott előadást. Vajon milyen haszna van an­nak a gyűjtőmunkának, amelyet a mozgalom résztvevői végez­nek?'Közvetett hatásról, haszon­ról beszélhetünk, hisz a gyűjtés gazdagabbá tesz bennünket, s az „elidegenedés” legjobb ellensze­re. Helyünk van Európában gaz. dag népi kultúránkkal. A világ szegényebb volna nélkülünk. A budapesti kulturális tanácskozá­son ezt a témát is meg fogják tárgyalni, s a népfront Vili. kongresszusán is hatni fognak a fehérvári találkozó gondolatai. Villangó István, a Művelődési Minisztérium közgyűjteményi fő­osztályának vezetője elmon­dotta, hogy a tájházak, falumú­zeumok eddig is társadalmi mun­ka eredményeként jöttek létre. Az önkéntes gyűjtők tevékenysé­gét pedig a szakemberek támo­gatták. Nagy Imre, a KISZ Központi Bizottsága Egyetemi és Főiskolai Tanácsának vezetője a mozga­lomnak a hazafias nevelésben be­töltött szerepét hangsúlyozta. MiV az általános és a középisko­lákban eredményes honismereti- néprajzi munka folyik, a felső­oktatásban alig tudunk ilyenről. A KISZ elkövetkező XI. kong­resszusán olyan szervezeti felépí­tést szeretnének kidolgozni, amelyben a fiatalok érdeklődési körüknek megfelelő csoportokban végeznék a KISZ-munkát, s en­nek egyik lehetősége lenne a nép. rajzi-nyelvjárási gyűjtés. Andrásfalvy Bertalan, a Ma­gyar Néprajzi Társaság elnöke négy kiváló néprajzi gyűjtőnek adta át ezúttal a Sebestyén Gyu­la-Emlékérmet. Duka János Csík­szeredái (Románia) nyugalmazott tanfelügyelőnek, a székelyföldi falucsúfolók és anekdoták gyűjté­séért. (Nálunk is megjelent mű­ve: Kilenc kéve hány kalangyo?) Lábadi Károly (Laskó, Jugoszlá­via) drávaszögi folklórgyűjtéséért kapott kitüntetést. (Ismert műve: Erdők, völgyek szűk ligetek.) Héntz Lajos mezőberényi szak. körvezető hímzésgyűjtéséért, va­lamint a paraszti írásbeliség ku­tatásáért, dr. Gelencsér József (Székesfehérvár) jogász a Dráva menti sokácok táji munkamegosz­tásban betöltött szerepét és in- teretnikus kapcsolatait és a Ká­li-medence népi jogszokásait ku_ tatta kitüntetésre méltóan. Benkő Loránd akadémikus Rácz Sándor tanárnak nyújtotta át a. Csűry Bálint-emlékérmet a nagy társadalmi összefogással megje. lentetett földeák! tájszótárért. A találkozó programjában ez­után a hagyományos módon ön­kéntes gyűjtők és szakemberek egymást váltva számoltak be munkájukról (szólások, gazda­ságtörténet, népi írásbeliség), az időszerű feladatokról (változó népszokások, életmód, paraszti fényképek) és tapasztalataikról. Napjainkban egyre megszokot­tabbá válik, hogy a szervezett tá­ji kutatásókba, monografikus he­lyi gyűjtésekbe a szakembereken kívül önkéntes' gyűjtőket is be­vonnak. Ilyen kollektív vállal­kozásról, a magyar tudományos, ság elismerését kiváltó keceli ía- lumonográfia elkészítésének ta­pasztalatairól számolt be dr. BártK János, a kalocsai Viski Ká­roly Múzeum igazgatója, a kö­tet szerkesztője. Hasonló jéllegű kutatások folytak Tiszaugon, az Ung vidékén és a Káli-medencé­ben. A beszámolókban többen fog­lalkoztak a gyűjtőmunka ered­ményeképpen megszületett tanul­mányok megjelentetésének, az anyagi alapok megteremtésének problémájával. A találkozón megyénket tíz ku­tató képviselte. A közös élmé­nyek, a jóízű népdaléneklések, a Velencei-tavi kirándulás, a ba­ráti beszélgetések mind-mind ösztönző erőt adnak további mun­kánkhoz. Fehér Zoltán Erősödik a mozgalmi jelleg Másfél-két évtizedes gyakorla­ti munkára, tapasztalatokra alapozva a Hazafias Népfront megyei bizottsága felhívást tett közzé, melynek hatására jócskán fellendült a helytörténeti-honis­mereti mozgalom Bács-Kiskun- ban. Immár rendszeresen megje­lenik egy folyóiratjellegű kiad­vány, és ismételten napvilágot lát lapunk Honismeret — Hely- történet című rovata. Mindkettő nagyobb lendületet, szervezettsé­get adott a mozgalomnak, biz­tatva a kutatókat a publikálás­ra. Miután egyre több, eddig nem ismert névvel találkozunk, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a felhí­vás óta egyre inkább erősödik a mozgalmi jelleg e nélkülözhetet­lenül fontos közművelődési terü­leten. A Honismereti Közlemények harmadik számát lapozgatva két pozitívum tűnik az olyasó sze­mébe: a megjelentetett írások közvetlenül kapcsolódnak a fel- szabadulás negyvenedik évfor­dulójához, és az aktualitásokkal foglalkozó tanulmányok sokszí­nűek. Ez utóbbinál elsősorban a szándékot, az ötletet kell dicsér­ni. Ugyanis megítélésünk szerint a kevesebb több lett volna. Hi­ányzik a szerkesztés részéről a tömörítés, a kellő rendszerezés, a nyelvi-stií ár is «zépítés. Egyszó­val a határozottabb, elrendező beleszólás. A felszabadulási évfordulóhoz •kapcsolódó írások közül kiemel­«aaaiaa kedik Bársony Ferenc Adatok Bács-Kiskun megye felszabadu­lása történetéhez című tanulmá­nya. Ebben — élvezetes, tömör bevezető után — a szerző ismer­teti a megye területét felszaba­dító katonai egységeket és azok vezetőit. A témával kapcsolatos tájékozódásunkat segíti a vidék felszabadulási krónikájának köz­zététele, valamint a korabeli saj­tótermékek hasonmás kiadása. Az előbbiekhez hasonló értékű­nek tartjuk Molnár Béla Had­műveletek a Duna—Tisza köze felszabadítására című tudomá­nyos igényű elemzését. A Közlemények egyik érdekes­sége az a színesen, megírt és vál­tozatosan- összeállított rovat, amely* a Visszaemlékezések cí­met viseli. Ezek- közűi kiemelke­dik Kiskunfélegyháza helytörté­nészének és króiTikaírójának, Fe­kete Já,nosnak Holló Lajosra em­lékező írása. Varga Mihály A csütörtöki Panorá­ma is ezt bizonyítja. Amerikai szélsősége­sekről, önmagukat ve- szejtő, felbomló embe­rekről, őrült csoportok­ról láthattunk iszonya­tos képsorokat. A józan társadalom tehetetlen­sége aggasztja a brutá­lis események távoli nézőit. Az ezredévek vé­gén miiídig fölerősöd- i nek a „-mi lesz veled emberiség” jellegű kér­dések, kételyek. A félsz szorongat milliókat, lát­va a közveszélyes önpusz­títókat, a / megszállott fanatikusokat. Mosta­nában olvastam valahol: az amerikaiak életszín­vonala harmincszor ma­gasabb a bengáliakénál. A cikkíró kérdezi: har­mincszor boldogabbak-e? Tapulság számunkra: védenünk, ápolnunk kell az élet természetes ér- * tékeit, mert így őriz­hetjük meg magunkat, mutathatunk vonzó pél­dát á „másik világnak”. Nem „utolérni” kell a kapitalizmust: . megha­ladni, zsákutcáit elke­rülni, ez a mi dolgunk. Albánia — szintén csütörtökön, pillanthat­tunk az elzárt ország életébe egy jó értelem­ben szenzációs összeál­lítás révén — másfajta véglet. A mindenható csíráztatta ki belőlem. Nyilvánvalóan tíz- és tízezreket késztettek sa­ját helyzetünk elemzé­sére a bemutatott ripor­tok. □ I □ „Tisztelt igazgató elv­társ ! Nagyon kérem, válogassa n%eg szavait, ha a nyilvánosság előtt Szól”, így kezdtem vol­na levelem szombaton délután a Mitiők egyik riportja miatt bosszan­kodva, ha értelmét lát­nám a ievelezgetésneflfc A nem túl szerencsés al­című . (Tini-randevú) az egyik hűtőházba is el­kalauzolta a tizenévese­ket. Hallhattunk érde­kes információkat. Di­csérném is a riportot, ha a megkérdezett vál­lalati igazgató úgy be­szélt volna, mint otthon a családjával, baráti be­szélgetésen. A kamerák előtt azonban a „hiva­taloskodást” érezte il­lőnek. Feljegyeztem egyik mondatát: „Éves szinten 200 .gyerek fog­lalkoztatását valósítjuk meg.” A fiatalok kicsit példának is tekintik a képernyőn látottakat, hallottakat. Gondol­nak-e erre a megkérde­zettek? H. N. GÖMÖRY ALBERT: Vízállás Hallgatom a rádiót, olvasom az új­ságokat, s néha úgy érzem, hálás­nak kellene lennem. Hiszen napon­ta szinte tölcsérrel töltik fejembe az információkat, közben tanítanak, ne­velnek, óvnak, bátorítanak, lelkesí­tenek, lebeszélnek, -és rábeszélnek, tanácsokat adnak, és minden esz­közzel igyekeznek meggyőzni. Időnként némi bűntudattal ébre­dek rá, hogy mégsem vagyok hálás. Ilyenkor ugyanis eszembe jut né­mely ember, akinek az a szenvedé­lye, hogy tanácsokat osztogat. Ki nem találkozott már ilyen agyafúrt fickóval? Ránéz felebarátjára azzal a' csupaész, furfangos, mindenttudó tekintetével, és a másik nyakába zú­dítja a bölcsességeit, ahogy egy éj­jeliedényt ürítenek ki. Jobb, mint a csodarabbi, mindenre tudja a meg­oldást, testi'és lelki nyavalyákat, in­téz el nagyvonalúan és megfelleb­bezhetetlenül, a maga utánozhatat­lan hangsúlyával. Közli velünk, hogy megfázásra legjobb a kalapkúra, szerelmi bá­natra az új nőj aranyérre a forró víz; a hivatal packázásai ellen: ha az ember maga kerül magas hivatalba, szegénység ellen célszerű - sokat nyerni a lottón, magány ellen leg­jobb a házasság, és így tovább ... S mindezt tapasztalatból tudja, teszi, hozzá ilyenkor, majd elérzékenyül- ten megszívja az orrát, mert álta­lában megrendül saját nemeslelkű- ségétől, amikor tengernyi tapasztala­tát közkinccsé teszi. Receptjei nem egészen ostobák, valamiféle racionális mozzanat mindegyikben fellelhető. Ami példá­ul a magány elleni gyógyírt illeti, végeredményben való igaz: nynt ahogy a rák ellen is jót tesz. ha az ember felakasztja magát, s a boldog halál által megváltatik a további szenvedésektől, úgy a magány is bi­zonnyal megszűnik, vagy legalábbis tünetileg kezeltetik a házasság ré­vében és oltalma alatt, hogy más­honnan sarjadó megpróbáltatások­nak adja át a helyét; s máris lehet továbblépni: mi h recept házasság ellen... . i Okos Tóbiásunk bizonyára megfe­lelne erre is, mint mindenre lévén egyetlen egy kérdés, amely számá-. ra — természetéből fakadóan — megválaszolhatatlan: mi az orvos­ság okostóbiások ellen ? Bizony, ez a világ tele van ve­lük. S persze — olyan autentikus fó­rum tudósít róla naponta, mint a rádió — tele van vérrel, könnyel, szenvedéssel; szegényekkel, éhezők­kel, megalázottakkal, kisemmizet­tekkel; gyilkosokkal, gengszterek­kel, diktátorokkal, elmebetegekkel, akarnokokkal; szóval^ hétköznapi emberekkel; és okostóSiás legyen a talpán,- aki azt is tudja, mi a teen­dő, ha belenézünk a tükörbe. Mert ez a nagy világ — mondja Montaigne — óriási tükör, jól néz­zünk bele, ha ismerni akarjuk ön­magunkat. Annyi országos változás meg sorsfordulat figyelmeztet, ne­hogy azt higgyük, velünk valami nagy csoda történik ... Néha elgondolkodunk ezen ... és akkor mindig és mindenhol érkezik a- fülünkbe egy hang: kulturált, me­leg bariton az éterből, vagy fontos­kodva fuvolázó az asztal túlsó olda­láról egy ravaszdi szempár és egy mozgékony tülökorr alól, s meg­mondja nekünk, hogyan tovább. Há­ború ellen ugyebár a béke, fegyver­kezés ellen a leszerelés, aranyér. el­len a forró víz, magány ellen a.,. S az a szomorú mindebben, hogy az imamalomként pergő szóáradat egyetlen mondatában $em tudunk megfogódzkodni, és akár egyetlen na­pig is aszerint élni tovább. Egyetlen közlés vagy intelem sem szilárd és megbízható, pedig a lelke ' mélyen talán mindenki ilyesmire vágyik, legalábbis tényekre, amelyek önma­gukért beszélnek, fennkölten bölcs kommentárok nélkül, s amelyek vál­tozatosan gyarló elménket időnként az önállóságra serkenthetik. -Erköl­csi dolgokban szívesebben hallgat­nánk a kérdőmondatokat, mint a 'ki­nyilatkoztatva állítókat; utóbbiak­nak abban a szférában van a he­lyük, ahol a kérdezés már értelmet­lenné válik. Még szerencse, hogy mást is ka­punk azoktól az 'intézményektől, amelyek előszeretettel tekintenek bennünket csupán befogadónak. A rádió például ajándékát fukar ke­zekkel méri, de ezt jócskán ellensú­lyozza azzal, hogy rendszeresen te­szi, és ez letagadhatatlan érdeme. S ezért valóban hálás vagyok; van egy negyedóra, amikor úgy vesznek em­berszámba, ahogy mindig szeret­ném; érthető hót gyöngeségem, ha 13.45-kor bekapcsolom a rádiót. A műsor címe is megbízhatóságot sugall: Időjárás- és vízállásjelentés; biztos lehetek benne, hogy a követ­kező tizenöt percben senki semmi­ről nem akar meggyőzni. ­Már az első mondat, teszem azt: a tengerszintre átszámított légnyo­más 1019 millibár, alig változó, né­mi megnyugvással tölt el; nem kell töprengenem azon, hogy mikor vi­szonyulok helyesen »a légnyomáshoz, a kérdés pedig, hogy egyáltalán van-e légnyomás, józan eszű ember­ben fel sem merülhet. Azt is jó hal­lani, hogy alig változó; s ha holnap vagy holnapután a természet akara­tából mégiscsak változnia kell, ezt majd szelíd átmenetekkel teszi: gyengén süllyedővé vagy emelkedő­vé válik. S ha netán hirtelen szeszé­lyesre fordul, és nem gyengén, ha­nem erősen leng ki valamelyik irányba, ezt akkor is csak az ízüle­teim sínylik meg, s nem az erkölcsi- szellemi világképem. Nem árt továbbá, -ha az ember ■ tudja: az Inn Schárdingnél például 382 cm, 27%; a Duna Mohácsig ala­csony, másutt közepes vízáHású; s mindenképpen jó tisztában lenni az­zal, milyenek a -gázlómélységek a Tiszán, melyik' folyamkilométemél van, hajóútszűküjet: a hajóvonták találkozásáról már nem is beszél­ve... S a folytatás... Ügy érzem, nem mellékes ebben a mai világban ér­tesülnünk arról, hogy mit csinál — mondjuk — a Marcal Mórichidánál, a Mura Letenyénél, a Latorca Mun­kácsnál,' az Ipoly Nógrádszakálnál, a Bodrog Felsőbereckinél, a Hernád Gesztelynél, a Zagyva Apcnál, a Fekete-Körös Belényesnél, a Maros Dévánál, és így tovább. Mert bár elenyészően kevés azok­nak a száma, akiknek megadatott, hogy egy hajóvonta parancsnoki hídján állva, okosan igyekezhetnek elkerülni egy másik hajóvontával való nemkívánatos találkozás* veszé­lyeit, , vagy figyelhetnék a gázló­mélységek változásaira; másoknak sem haszontalan, ha naponta emlé­kezetükbe idézik; nemcsak a. kom­mentálásra méltó események színpa­da a világ; nemcsak Kelet- és Nyu- gat-Bejrút, Santiago és Manila, Te­herán és Bagdad létezik, hanem pél­dául Berettyóújfalu és Ágerdő- major is ... Belátom, ez utóbbi helyeken ke­vés olyasmi történik, ami már-már vérszomjas szenzációéhségünket ki­elégítheti; itt nem robbantanak középületeket, csak az ég dördül meg néha; nem űznek el otthonukból ár­tatlanokat, -legfeljebb a csirkéket kergeti meg a szomszéd kutyája; itt csak vízállás van, kommentálha- tatlanul magas, alacsony, vagy kö­zépes; és csak légnyomás van, ami — ugyancsak kommentálhatatlanul — emelkedik, süllyed, vagy alig vál­tozik. A magam részéről igen gyakran beérném ennyivel. Milyen szép is lenne:.ott üldögélnék egy közepes vízállású folyócska partján, egy dél­ceg jegenyefa alatt, időnként fölnéz­nék az égre, s anélkül, hogy átszá>* mítanám a légnyomást tengerszint­re, pusztán a levegő szagából jólesö- en megállapítanám, hogy gomolyfel- hő-képződés hajnalig nemigen fe­nyeget. ‘Aztán, ha eljönne a pilla­nat, bekapcsolnám a rádiót, s ez éterből egy kedves női hang ezzel a mondattal kezdené a napi jelentést: Okostóbiások további okveteti enke- dése nem várható, önbizalmuk min­den szakaszon rohamosan apad. t

Next

/
Thumbnails
Contents