Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-11 / 135. szám

1985. június 11. • PETŐFI NÉPE • C Művészet és kritika Amióta művészet létezik, csaknem azóta kritikusok is tevékenykednek, hogy föl­mérjék, elemezzék az alkotók teljesítményeit. A hagyo­mány számon tart egy görög kritikust, Zoiloszt, aki Homé­rosz költeményeinek fölöt­tébb kemény bírálatával szer­zett kétes csengésű nevet ma­gának. Többen vannak persze olyanok, akik esztétikai tudá­suk, biztos ítéletük és ízlésük révén vívtak ki megbecsülést, szereztek rangot a kritikusi hivatásnak. Vállalva gyak­ran a tévedés kockázatát is — hiszen a kritikus a múlt. s a jelen művészi normái sze­rint ítélkezik, s utóbb kiderül_ hét, hogy valamely mű, ame­lyet elmarasztalt, új és érté­kes művészi irányzat terméke volt. Persze fordítva is így igaz: egy adott korszak kriti­kailag jól fogadott alkotásai­ról is bebizonyosodhatik, hogy nem időtállók. Ki és mit alkot ? Szocializmust építő társa­dalmunkban sajátos szerepe van a művészetkritikának. Egyrészt — tekintettel arra, hogy nálunk a művészek túl­nyomórészt diplomát szerez­nek, s a műalkotások létreho­zásában az állami támogatás­nak meghatározó jelentősé­ge van — „abszolút dilettáns", kirívóan tehetségtelen mun­kákkal, teljesítményekkel rit­kán találkozik a kritikus, más­részt azonban egy rendkívül bonyolult, válságjegyekkel terhelt értékrendszerben kell tájékozódnia — sőt: tájékoz­tatnia. Manapság a klasszikus művek mellett ott találhatók a legkülönfélébb alkotói törek­vések termékei, s a kritikus­nak kell — ha tud — vezérfo­nalat adnia: mit érdemes meg­nézni, elolvasni, megvásá­rolni. De — az előbbiekből kö­vetkezőleg — ez a vezérfonál voltaképpen az alkotóműhe­lyek irányítóinak kezéből gombólyodik elő; a kritikusi tevékenység ott kezdődik, ami­kor eldől: ki és mit alkothat? Milyen könyvek jelenjenek meg, milyen filmeket forgas­sanak, milyen darabok, s mi­lyen rendezői felfogásban ke­rüljenek színpadra, milyen szobrok jussanak közterek­re, milyen képek a tárlatok­ra? Kritikai tevékenységnek minősül tehát mindaz, ami az alkotóműhelyekben történik, ami azzal kapcsolatos, hogy milyen müvek, s a nyilvános­ság milyen szférájában fejt­sék ki társadalmi hatásukat. Ekkor lép működésbe a szoro­sabb értelemben vett kritika, mely mintegy a társadalom képviseletében alkot véle­ményt a műről, a művészi tel­jesítményről. A művek világképe Nem csoda, hogy művészet­kritikánk gyakorta — szinte „hagyományosan" — küszkö­dik a rárótt feladattal. Erről a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága mellett működő Kultúr poli­tikai Munkaközösség leg­utóbbi, 1984 őszén kelt állás- foglalásában így fogalmaz: Az elmúlt évtizedben nem javult, sőt egyes művészeti ágakban romlott a művészetkritika értékfelismerő, -támogató, a közönséget és az alkotókat orientáló tevékenysége. A művészetkritika mai állapo­ta többnyire nem kedvez a szükséges eszmei tisztázódás­nak, a reális értékrend tudato­sításának, a műhelyek határo­zottabb és egyértelműbb meg­rendelő, értékelő és válogató tevékenysége kibontakozásá­nak, a müvészetpolitikai és közművelődési szempontokat jobban érvényesítő közléspo­litika kialakításának. Sok he­lyütt — a megbízható marxis­ta művészetelméleti háttér hiánya miatt — elbizonytala­nodtak a marxista igényű kritikus kezdeményezések, nem elég igényes és hatá­rozott a marxista kritika állásfoglalása a művészeti és ideológiai vonatkozásaikat te­kintve egyaránt problematikus törekvésekkel kapcsolatban. A kritika csak ritkán vállalja —, és akkor sem mindig a kí­vánatos szinten teljesíti —, a művek világképének, eszmei­ségének feltárását és értékelé­sét. „Ezt a — korántsem hízel­gő — véleményt erősítették meg az MSZMP Központi Bi­zottságának a párt XIII. kong­resszusára készített irányel­vei is: „A művészetkritika és a művészetelmélet az eddigi­nél hatásosabban, kezdemé­nyezőbben vegyen részt a mai magyar és külföldi irodalmi és művészeti áramlatok, értékek és a vitatható törekvések mi­nősítésében. Jobban kell tá­mogatni a szocialista eszmei­ség, izlésformáló művészi alkotásokat. Határozottan fel kell lépni az eszméinktől ide­gen, . szocialista viszonyain­kat eltorzító törekvések el­len.” Felelősség a társadalomnak E kép hátterében azonban ott rejlenek azok a zavarok is, amelyek az utóbbi évtizedben a kritika szerepértelmezését megnehezítették. Volt — pél­dául — olyan nézet is, mely szerint a kritika működésétől függ a művészi alkotómunka szabadsága. Ha a kritika nem minősíti kellő határozottság­gal a vitatható művészi törek­véseket, akkor óhatatlanul előtérbe kerülnek az admi­nisztratív eszközök, a politika kénytelen — a szükséges mér­tékben — korlátozni a kísérle­tezéseket, útkereső próbálko­zásokat. Nos, ez az első hal­lásra tetszetős, meggyőző vé­lekedés olyan különbséget feltételez művészet és kritika között, amely a valóságban nem létezik. Ugyanis a művész, s a kritikus egyforma felelős­séggel tartozik a társadalom­nak, furcsa munkamegosztás lenne, ha az alkotó „azt mond­hatna, amit akar”, hiszen majd a kritika úgyis „helyre teszi”. A XIII. kongresszus tapaszta­latai alapján leszűrhetjük azt a tanulságot, hogy az efféle sze­reptévesztés semmiféle hiva­talosként értelmezhető meg­erősítést nem kap. Tartós betegsége kritikai életünknek, hogy kevés a vita, az eszmecsere a nehezen meg­közelíthető, de vállalandó ér­tékek szolgálatában,. S tartó­san divatozik a nyegle hang­vétel, a személyeskedő, csipke­lődő modor; a kritikus vissza­él a hatalmával, társadalmi megbízatásával. Néha- még azt tapasztaljuk, hogy a kritikus a tömegek tévedhetetlen kép­viselőjének pózában tetsze­leg: ami neki nem tetszik, az a közönségnek sem tetszik, tetszhetik. Az ilyen kriti­kus olykor gátlástalanul me­neszt mennybe vagy tapos sár­ba műveket, teljesítményeket, alkotókat — a közönségre, a társadalomra hivatkozva. S' hiba az is, ha a kritikus túl­ságosan a művész szemszögé­ből, a bírálandó mű, produk­ció vonzáskörében foglal ál­lást, s jó esetben is csak a hozzáértők, az esztétikai is­meretekkel fölvértezettek szá­mára érthető mindaz, . amit mondani akar, idegen szavak­ban, szakkifejezésekben dús­kál stb. Visszajelzés is Meg kell találni tehát — bár csöppet sem könnyű — azt a pontot, amelyről a kritikus be­láthatja a művész, s a társa­dalom között húzódó terepet. A kritikusnak egyszerre kell a művészt, s a társadalmat képviselnie. Meg kell mutat­nia a közönségnek; mi a fon­tos abban az „üzenetben”, amely a művésztől érkezik, s vissza kell jeleznie a művész számára, ■ hogy a mondaniva­lót nem csorbították-e a ki­fejezésmód, a szemlélet ilyen vagy olyan hiányosságai. S mindehhez a kritikusnak nem áll rendelkezésére közvé­leménykutató apparátus (ezért baj, ha valaki demagóg mó­don, s fölényes határozott­sággal a közönségre, a társa­dalomra hivatkozik, amikor egyéni véleményét fejti ki). Am a kritikus is része a társa­dalomnak, 6 is szuverén befo­gadója művészi alkotások­nak, tehát az a kriktika, me­lyet megfogalmaz, bizonyára sokak — tán nem ilyen tuda­tos — megítélésével esik egy­be. K. Zs. GYERMEKÉVEK-GYERMEKELET A körülmények ellenére eredményesek BÜ Aki egy; tipikus lakótelepi is­kolával akar megismerkedni, jobb helyre nem is mehetne, mint a -Molnár Erik nevét viselő kecs­keméti „oktatókombinátba”. A korabeli tervek — a Széchenyi- város építésének kezdetekor — négyszáz gyerekre méretezték az intézményt. Egy dolog azonban a szabvány, s más dolog, hogy e la­kótelepre is zömmel fiatalok köl. töztek. Így négyszáz helyett ma kilencszázötvenen tanulnak a Molnár Erik iskolában' (fittyet hányva (egyebet amúgyse tehet­nének) a zsúfoltságra. — Milyen itt úttörőnek lenni? A fiúk és a lányok egymás sza­vába vágva győzködnek: nagyon jó. „Például legutóbb a csaláno- si erdőbe kirándultunk” — okol. ja meg válaszát a nyolcadik b-s Varga Ákos. Székeli Andrea (6. a.) az iskolarádióra hivja fel a figyelmemet, Vágó Andrea pedig a klubjukra büszke. (Az iskola nemrég vette használatba a TE- SZÖV-székházat,. amely elneve­zés mindazonáltal szépíti a való­ságot, a kis ház — sokak szerint: barakk — korábban felvonulási épület volt. Itt valóban csak ége­tő szükségből lehet tanítani — van terem, amelynek szélessége alig több három méternél! Ebben az épületben rendezték be az út. törőkíubot.) Minden okuk megvan, hogy di­csekedjenek tanulmányi eredmé­nyeikkel: minden gyereküket fel­vették középiskolába! Igaz, oly. kor a lehetetlent is megkísérlik, hogy rossz körülményeik ne ér­ződjenek az oktatás eredményein. Ennek csak egyetlen Y példája, hogy évi 60 tonna papírt gyűjte­nek. Ennek az árából telt számí­tógépre, és erősítőre az iskolará. dióhoz. Volt diákjaik elismerés­sel beszélnek arról, hogy a Mol­nár Erik augusztus végén a már elbúcsúzott nyolcadikosoknak is­métlő matematika- és kémiafog­lalkozásokat tart, hogy zökkenő nélkül kezdődhessék a középis­kolai tanulás. Dr. Főző Endréné, az úttörőcsapat vezetője azt újsá­golja el, hogy öt diákjuk jutott be az országos döntőbe a kémia és matematika tanulmányi ver­senyen. Egy közülük Bodnár Haj­nalka (6. b.), aki matematikából kiváló, szépen szaval, ügyesen zongorázik, s etológus akar lenni. A Molnár Erik Általános Isko­la diákjai kiválóan sportolnak. Ez annál inkább dicsérendő, mert feltételeik nem felelnek meg az elvárható követelményeknek a tankötelezettség korában. Torna­szobájuk 9x18 méteres, s a hely­zetre jellemző, hogy még a sza­kosított osztályok tornaóráinak is alig valamivel több, mint egy- harmadát tarthatják itt! Egy de­kádban 60 órát „bír el” a torna­terem, de 160-at tartanak a folyo­són, az előtérben, az udvaron, az utcán. Az ebédeltetés majdnem három órát vesz igénybe — így is csak az alsósoknak jut napkö. zi — tehát a folyosó sem igazi megoldás. Varjú Lajos igazgató mégis bizakodik. — A pártkongresszus résztve­vőit köszöntő úttörők a mi álta­lunk készített ajándékokat — hogy, hogy nem — éppen dr. Gaj- dócsi Istvánnak, a megyei ta­nács elnökének adták át; a kis csomagban ott lapult meghívó- levelünk is. Nemrég — nagy örö­münkre — vendégünk volt a me­gyei tanács elnöke, aki, megis­merkedve helyzetünkkel, felaján­lotta a megyei keretből a testne­velési feltételek javításához szük­séges összeg felét, ha a másik ré­szét a város fizeti. Úgy hiszem, ennek sincs és nem is lesz sem­mi akadálya. Szeretnénk a Bá­nyai gimnázium ötletét megva­lósítani. Ott 1 millió 900 ezer fo­rintért befedték a kézilabdapá­lyát. Nem vagyunk nagy igé­nyűek, s a mainál ez is sokkal jobb lenne. Hogy mennyi mindebből a 743. számú Molnár Erik Úttörőcsapat és mennyi a Molnár Erik Általá­nos Iskola „ügye”, azt nehezen lehetne különválasztani. Annyi bizonyos, hogy amikor eljöttem az iskolából, két úttörő — Rozsnyai Dóra és Fekete Andrea — meg­kért, írjam be a noteszomba: bár a megyei atlétikai versenyről — 14 pont híján — nem jutottak be az országosba, de ezúton is üze­nik a rivális Soltiaknak: legkö­zelebb ez már nem fordulhat elő. Lehet, hogy arra gondoltak: ha tornaterem nélkül ilyen jók. még jobbak lesznek majd tornaterem birtokában ... ? B. J. mm Xá * IMi jt m ipr 1 TUDÓSÍTÓINK JELENTIK A Kecskeméttel immár ösz- szeépült településről, Hetény- egyházáról küldött levelet Zsurek Éva. Jól sikerült he- tényi napokat tartottak isko­lájában. „Jól sikerült rajzkiállítá­sunk, tornagyakorlatunk, és sokat tapsoltunk a Holló együttes gyermekműsorának is. Az eseménysorozat a kis­dobos- és úttörőavatással, illetve az avatás délutánján i A csapatzászló előtt tiszteleg­nek a hunyadivárosi úttörők. bemutatott kulturális szem­lével fejeződött be. A kisdo­bosok mesejátékot mutattak be, szerepelit az énekkar, és sok ügyes szavaló. Valameny- nyiünk számára emlékezete­sek maradnak a hetényi na­pok.” —----------­A mindig szorgalmas já­noshalmi ifjú riporterek kö­zül most Koczó Henriett írá­sát közöljük. „Életcélom, hogy újságíró legyek. Azért választom ezt a pályát, mert két dolgot na­gyon szeretek: utazni és írni. Példaképem Chrudinák Ala­jos, akit nagyon szeretnék megismerni. Tudom, hogy amíg célomat elérem, sokat kell tanulnom, és az sem árt, ha több nyelvet is megtanu­lok. Ha sikerül a tervem, cikkeimben olyan emberek­ről akarok írni, akik tevé­kenységükkel a népek barát­ságát, együttműködését se­gítik elő”. 1 ""■■■ A moszkvai VIT jegyében rendezték meg kisdobos- és úttörőavatásukat a kecske­méti hunyadivárosi általános iskola tanulói, írja beszámo­lójában Magó Zsolt. A csa­patzászló és az októberben érkezett Szabadság lángja előtt tettek fogadalmat a gye­rekek. A kék és vörös nyak­kendők felkötése után a ki­válóan dolgozó, jól tanuló gyerekek kitüntetést kaptak, köztük Kriminal Mihály és Borsos István eredményes úttörőmunkájukért különju- t álmát. MESTEREK, MESTERSÉGEK A kádár A kecskeméti Kecske­méti Mihály kádármes­ter így emlékezik ta- noncéveire: „1946-ban fejeztem be a polgári iskolát, majd ifj. Papp Gyulánál tanultam meg a mesterséget, Hossizú utcai műhelyében. Egyre többször magam­ra hagyott a munkával. Boroshordókat, erjesztőká­dakat, puttonyokat, kádvedret és még sok más esz­közt készítettünk. Ezek többsége már kiment a divatból. Mesteremnek jó híre volt a városban és a környéken. Tőlem is megkövetelte a rendet, a precíz munkát. Akkor még nem használtunk gépe­ket. Kézzel faragtuk a dongákat. Ma pedig?! Gépi segédeszközök nélkül nem is bírnám. A farönköket fűrészeljük, gyaluljuk — persze nem kézi erővel. Miután megszereztem a mesterlevelet — 1949­ben — a kecskeméti hordógyárban vállaltam mun­kát. Ott 1951 májusáig dolgoztam. Három év kato­naság után a kádár ktsz-ben helyezkedtem el. 1963-ig kerestem a kenyérrevalót a szövetkezetben, majd kiváltottam az iparengedélyt. Nagy fába vág­tam a fejszémet, hiszen szerszámokat, gépeket kel­lett vennem, s műhelyt építeni. Aztán jöttek a meg­rendelők .:. Mindig volt — és van — annyi tenni­valóm, amennyit el tudok végezni. Legnagyobb részt egyedül készítem a hordókat, bár mostanában a fiam is segít, ö egyébként földrajz-rajz szakos tanár, de lehet, hogy folytatja majd ezt a kihaló mester­séget ... Hajósról és Soltról felkeresett két fiú, aki kádár szeretne lenne, ősztől őket tanítom. Hogyan csinálom a hordót? A Somogyból hozott tölgyfát elfűrészeljük, szárításra készítjük elő. Egy­két évig szikkad a napon, csak azután használhat- ' juk fel. "Sokan úgy gondolják, hogy a mi mestersé­günkhöz nem kell, csak fa és vasabroncs, a többi már gyerekjáték. Ez azonban nem így van.. Egy kis „tudomány” is szükségeltetik! Főképp azokhoz a lakberendezési tárgyakhoz, amelyeket inkább csak kedvtelésből készítek. Ezeket kiállításon mutatom be. ősszel, október 25-től november 8-ig Kecske­méten, az SZMT Művelődési Központban láthatják majd az érdeklődők a számomra kedves darabokat. Tavaly a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum pálya- választási rendezvénysorozatán ismertettem meg e mesterség fogásait a gyerekekkel. Ott voltam a tava­szi fesztiválon is !.. Szamárkarnevál Nagyszerű móka volt a gyer­meknapon Kecskeméten a széche- nyivárosi KRESZ-parkban: sza­márkarnevál és kecskeparádé! A környékbeli gyerekek nagy öröm­mel utaztak a csacsifogatokon, ..lo­vagoltak” az engedékenyebb Mekk mestereken. Volt ügyességi, gyorsasági és szépségverseny is! A zsűri tagjai, a gyerekek szavaz­tak állatszépségügyben — majd együtt indultak kocsikáznL Ké­pünk csaknem ötven utas vidám útját örökítette meg. • „Gyönyörködöm az elkészült darabokban.. Miért szeretem ezt a mesterséget? Erre a kérdés­re nehéz felelni. Ha elkészülök egy-egy szép da­rabbal, sokáig gyönyörködöm benne, sokáig elnéze­getem, és nehezen tudok megválni tőle... Pedig tudom, hogy mások megelégedésére dolgozni az igazi boldogság.” Kecskeméti Mihály kiváló kisiparos. Töhb kiállí­táson kapott arany, ezüst oklevelet ízléses — nyu­godtan mondhatjuk: művészi igénnyel megmunkált — kádártermékeiért. Borzák Tibor ,,.Rajzórán készítettük” címmel nagyszabású kiál­lítást rendeztek a Kiváló Úttörőcsapat kitüntetést kapott liajosmizsei iskolá­ban, a tanári szobák előtte folyosószakaszon. Mintegy kétszázötven különféle technikával készült alkotást tekinthettek meg az érdek­lődők, a szülők, rokonok, ismerősök. A Szolláth Ka­talin tanárnő vezette szak­kör tagjai az esztendő fo­lyamán számos pályázaton vettek részt, szép sikerrel. Ebből az alkalomból ők is bemutatkoztak. Képünk az egyik legtehetségesebb raj­zoló úttörő, az ötödikes Tomory Pál Március 15. című sorozatának egyik tusrajzát örökíti meg. Első a homokmégyi Katicabogár A Duna—Tisza közi bábjátékos napok alkalmával bemutatkozott bábcsoportok közül a bíráló bi­zottság a homokmégyi Katicabo­gár együttes produkcióját ítélte a legjobbnak, ők kapták meg az országos bemutatóra, Zánkára szóló meghívót. A bírálók nagyon jónak ítélték a kiskőrösi Pillangó együttes műsorát is, ezért java­solták: ők is mehessenek el Zán­kára. Az elmúlt napokban a kis. körösi bábos csoport megkapta az országos eseményre szóló meg. hívót. A homokmégyieknek, kis­kőrösieknek és valamennyi me­gy énkbeli bábcsoportnak gratulá­lunk! I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents