Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
1985. június 8. • PETŐFI NÉPE • 3 ÓVODÁKBAN, BÖLCSŐDÉKBEN mmS!§! ' m Sm : I11Sl m- mm m' m mm 1 !I 1 - VP1111 ■] m Minden gyermeknek jut hely • Képünk Kalocsán, a Csokonai utcai óvoda egyik foglalkozásán készült, ahol a gyerekek a Schöffer-féle varázsdobozokkal ismerkednek. Hogy kik csodálhatják majd ősszel a vibráló ábrákat? Ez június 10—14. között dől el, amikor a városban beiratkoznak a legkisebbek ... MAGYAR—SZOVJET BARÁTI TÁRSASÁG: Negyvenedik születésnap „Észre kell vennünk, hogy a földgolyó legnagyobb népközössége ad nekünk módot és alkalmat a szellemi érintkezésre, nyújt felénk baráti kezet. Olyan népközösség kapui nyílnak meg előttünk, amely a mi fajtánk bölcsőjét rejtegeti.” Zi- lahy Lajos író, a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság elnöke mondotta ezeket a szavakat a társaság alakuló közgyűlésén 1945. június 9-én. Alig két hónappal hazánk felszabadulása, pontosan egy hónappal a német fasizmus feletti győzelem után a még romokban fekvő Budapesten közéletünk kiválóságai létrehozták az MSZMT-t, a magyar és szovjet nép közötti barátság, és a kulturális kapcsolatok ápolására. Az elnökség tagjai között volt sok más között Bajor Gizi, Hel- tai Jenő, Illyés Gyula, Kodály Zoltán, Révai Jenő és Szakasits Árpád. A társaság díszelnökévé a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert professzort választották. Hamarosan a vidéki városokban is sorra alakultak a társaság helyi csoportjai. 1949-ben a társaság Magyar—Szovjet Társasággá alakult át, amely kiterjesztette működési körét a gazdasági, politikai kapcsolatok elmélyítésére is. A kulturális kapcsolatok keretében az évente rendezett barátság hónap keretében mindig rangos szovjet kulturális küldöttség érkezett hazánkba, köztük a Pjatnyickij- és a Mojszejev- együttes, neves előadóművészek, mint Igor Ojsztrah, Rajkin, Emil Gilelsz, Szvjatoszlav Richter és mások. A magyar kulturális napok keretében olyan művészek szerepeltek a Szovjetunióban, mint Székely Mihály, Simándy József és Kovács Dénes. 1957-ben a szervezet nevét Magyar—Szovjet Baráti Társaságra változtatta, és tömegszervezetből politikai mozgalommá alakult át. Felismerve, hogy a magyar—szovjet barátság ápolása társadalmunk ügye, az elnökség megteremtette a kollektív tagság lehetőségét. A Lenin Kohászati Művek kezdeményezésére rövid idő alatt több mint 400 munkahelyi, intézményi közösség lett az MSZBT tagcsoportja. Az utóbbi évtizedben elmélyültek, szélesedtek a megyék, városok, munkahelyek testvérkapcsolatai, minden korábbinál gyümölcsözőbb lett a két ország termelési és műszaki-tudományos együttműködése, százezreknek adtak maradandó élményt a turistautak, barátságvonatok. Százezrek személyes élménye lett a magyar—szovjet barátság. Negyvenedik születésnapján szeretettel köszöntjük a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot, további sikereket, eredményes munkát kívánunk a társaságnak a magyar és a szovjet nép közötti barátság ápolásában. G. I. RÁDIÓ JEGYZET Mikor öregszik meg az ember? Mostanában-nagy a forgalom az óvodákban, a bölcsődékben. Megyeszerte gondoskodnak a gyermekintézmények leendő „lakóiról”. A legtöbb helyen már döntöttek arról, hogy kiket vesznek fel. Általában az a jellemző, hogy minden gyermeknek jut hely. Juhász Jánosáétól, Kecskemét város Tanácsának óvodai felügyelőjétől megtudtuk, hogy a megyeszékhelyen 1050 gyereket kívánnak elhelyezni a szülők a város tizenhat integrált óvodájában, vagyis mintegy háromszázzal kevesebbet, mint az előző esztendőben. A tapasztalatok azt mutatják hogy "sok esetben a ; jobban felszerelt üzemi óvodák kevésbé kihasználtak. A legtöbben a Széchenyi-, a lenin. és az -árpádvá- rosi, valamint a Hosszú utcai óvodába szeretnék bejuttatni csemetéjüket. A felvételek elbírálásakor az illetékesek figyelembe vették, hogy a testvérek egy óvodába járhassanak, s a több családosok gyermekeiket a lakásukhoz legközelebbi helyre vihessék. Ez a szempont minden esetben döntő volt. Az idén sem kellett a társadalmi bizottságot összehívni, hiszen minden jelentkezőt tudnak fogadni Kecskeméten. Akik valamilyen oknál fogva fellebbezést nyújtottak be a városi tanács művelődési osztályára — összesen 27 ilyen eset van —, azoknak a kérelmét június végén vizsgálja ki a bizottság. A szülők már megkapták az értesítőket, hogy hová vették fel gyermekeiket. Nekik már nincs más gondjuk, mint az, hogy készüljenek a szeptemberi óvodakezdésre... Dr. Kalmár Sándor, a kecskeméti tanács egészségügyi osztályának vezetője a bölcsődei felvételekről elmondta, hogy 228 jelentkezőt tartanak számon. A felvételi bizottság június 10-e után dönt arról, hogy kik jogosultak a bölcsődei ellátásra, s június végén írásban értesítik az érintetteket az eredményről. Évek óta minden igényt ki tudnak elégíteni és előreláthatólag így lesz ez az idén is. Kecskemét nyolc bölcsődéjében összesen 705 hely van. Zsúfoltságra a Széohenyivárosban és az Árpádvárosban számítanak. A műkertvárosi gyerekek — ott ugyanis nincs hová vinni őket! — a belvárosi intézményekben kap. nak helyet. ' A legkisebbek intézményében is lesz pótfelvételi, erre decemberben kell beadni a jelentkezéseket s 1986. január 1-től részesülnek majd bölcsődei ellátásban. Kiskunhalas bölcsődéiben 2J5-en férnek el, jelenleg egy helyen átmenetileg szünetel az ellátás. Az idén 203 gyermeket vettek fel. A város 13 óvodájában 44 csoporttal foglalkoznak a nevelők. Halason az 1984/85-ös tanévben 1245 kisgyermek járt óvodába, az idén is fogadnak minden jelentkezőt, Kelebián felmérték a bölcsődei igényeket, de nincs annyi jelentkező, hogy érdemes lenne ezt a gyermekintézményt üzemeltetni. Az óvoda viszont korszerű. 125-en kaphatnak egész napos ellátást. Mint megtudtuk Nyaka Józsefné vb-titkártól: nem utasítottak el egyetlen kérelmet sem az idén. A megye déli városában, Baján, az elmúlt esztendőben minden óvodáskorút fel tudtak venni. « így lesz ez most is. Társadalmi bizottság alakítja ki a végleges létszámot, hiszen a .belvárosban 150 százalékos túlzsúfoltsággal kell számolni. Baján három városi jés egy üzemi fenntartású bölcsőde van., kihasználtságuk 70—80 százalékos. így nem kell attól tartaniuk a szülőiknek, hogy nem veszik fel valamelyik bölcsődébe gyermeküket. B. T.' Import helyett hazai fejlesztés Tőkés- importot "tettek feleslegessé a Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat szakemberei, akik a Láng Gépgyárral készítették el az egyik gyártási folyamathoz szükséges nagyüzemi berendezést; a vállalat mérnökei egyúttal különleges műszereket is készítettek, és így olyan berendezésegyüttest állítottak élői. amelyet mindeddig csak külföldről vásárolhattak. A Phylaxiánál készítik a állattenyésztésben használatos vakcinák egy részét. Korábban kisebb üvegekben tartották az alapanyagokat, és viszonylag nehézkes módszerekkel állították elő a készterméket. A külföldi készülék 15 millió devizaforintba került volna, s ilyen nagyságú beruházásra a gyár nem vállalkozhatott. Ezért a hazai üzemekkel alakítottak ki olyan együttműködést, amellyel megoldhatták a technológiai folyamat korszerűsítését. A Láng Gépgyárban készítették el a nagyméretű tartályokat amelyek vezérlésére, valamint a vegyiértékek beállítására szintén hazai gyártmányú műszereket alkalmaznak. Az automata vezérlőket a MOM szállította. A hazai fejlesztésű korszerű fermenfor- berendezés már üzemszerűen termel, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A beruházás összes költsége nem haladta meg az ötmillió forintot. Termelőszövetkezeti téglagyár Begyújtották az első égetőkemencét a szederkényi Karasica Gyöngye Tsz téglagyárában. Két kemence működik, és hamarosan még további kettőt helyeznek üzembe. A gyár kisméretű téglát állít elő, azt a típust, amelyet leginkább keresnek a családiházépítők. Az idén csaknem hárommillió. jövőre pedig már négymillió téglát égetnek szénpotos eljárással. A termelőszövetkezet vállalkozását felkarolta az Állami Fejlesztési Bank, amely 5,7 millió forint kölcsönt nyújtott és a Baranya megyei tanács, amely pedig 2 millió forinttal támogatta a téglagyártás megindítását. Teljesen gépesített üzemet hozott létre a Karasica Gyöngye Tsz. Az építkezést a gazdaság dolgozói • végezték el, akik közül számosán végleg ott is maradtak a gyár munkásaiként, kitanulták a szakmát. Az energikus, ereje teljében levő, kiváló szakemberként ismert főosztályvezető, akiről mindenki tudta, hogy még számtalan jó ötlete, terve van, kénytelen volt nyugdíjba vonulni, amikor elérte a 60 évet, mert főnöke nehezen viselte már örökös nyugtalanságát, amellyel minduntalan megzavarta a cégnél a középszerűség csöndes nyugalmát. Elérte a korhatárt, így semmi akadálya nem volt, hogy megszabaduljanak tőle, holott szeretett volna még maradni ... Hasonló lépésre kényszerült az egyik nagyvállalat vezérigazgató-helyettese is. Igaz, nyugdíjba- vonulása után, egy percig sem maradt munka nélkül: három konkurrens cég kötött vele azonnal szerződést, örülve, hogy megnyerhetik egy kitűnően felkészült ~szakember(Ítözreműkö£ését, aki ráadásul íjeliííről ismeri a vetély- ’ társ v’ál la la t mi ind en gyengéjét és’ erényét. Az illetőnek ma is hiányoznak a régi kollégák, ma is fáj, hogy el kellett jönnie, viszont jóleső érzéssel tölti el, hogy még több helyen is igényt tartanak szakértelmére... Ilyen és ehhez hasonló példákHatvan év óta megszakítás nélkül dolgozik. Habár nyugdíjas, pontosan bejár a hivatalába, a Bács megyei Lapkiadó Vállalathoz, ahol várja a megszokott íróasztal, és a könyvelői, adminisztratív munka. Valljuk be, szüksége vain a nyugdíj kiegészítésre, hiszen azok közé tartozik, akik hosszú-hosszú munkaviszonyuk ellenére csak igen szerény összeggel terhelik meg az állam kasszáját. ,De arra már senki és semmi nem kényszeríti, hogy gyakran úgy „'húzzon”, mintha nem is a nyugdíjas kategóriába tartozna. Karola ezt a saját jó- szánltából teszi, így érzi jól margót, azt hiszem. Nem tud és nem is akar félemberként tevékenykedni. Példája ugyan — a törvény betűi szerint — nem követendő, de ki az, aki megtilthatná neki, amikor ez a lételeme. az életformája. Gál Karola — mondják — valaha egymaga volt a cég könyvelője és adminisztratív „mindenese”. bérszámfejtője és munkaügyise egyszemélyben. Igaz, azt is hozzáteszik, hogy akkor még nem volt olyan bonyolult az ügyintézés. Tény,. hogy ma már csak nagyobb apparátussal lehet elvégezni azt a munkát, amit egykor Karola legfeljebb némi kisegítéssel megoldott. De ne túlozzuk el a dolgokat. Karola nem rendkívüli lény, bár a neve — itt a Sajtóházban— szinte fogalom, ő a KAROLA... Egy kicsit maga a folyamatosság a lap- csinálásban, ő a helyi sajtó történetének, a város, a megye fel- szabadulás előtti és utáni sajtókrónikájának tudora, a változások egykori szenvedője, s ma már — hébe-hóba, ha kérdezik — a megidézője. Néha egy-egy családias összejövetelen — ha valaki megpendíti — mesél a félévszázad előtti időkről, amikor mint 17 éves kislány munkába állt az Első Kecskeméti Hírlap Kiadó és Nyomda RT irodájában, ahol Tóth László igazgatósága alatt megismerkedett a szakma üzleti, gazdasági részével, szépségével és gondjaival. Személyesen pedig kai érzékeltette mondandóját csütörtök délelőtti jegyzetében a Népszava főszerkesztő-helyettese, Szathmári Gábor. Műsora Köznapi ügyeink címmel hangzott el a Kossuth-adón. Valóban elgondolkodtató, hogy manapság, amikor annyi a felgyülemlett megismernivaló a világban, hogy a fiataloknak évtizedekig kell a munkához, az élethez nélkülözhetetlen ismereteket gyűjteniük — olyan mennyiségben, amilyen mértékben a korábbi nemzedékek egyikének sem —, miért küldik nyugdíjba a még dolgozni akaró, szellemileg és fizikailag egyaránt friss, felkészült szakembereket, ha elérték a korhatárt? Nem luxus, nem munkaerő-pazarlás ez? Különösen, ha mindezt kicsinyes nézet- eltérések, személyes ellentétek idézik elő. És mi sem könnyebb, mint rövid úton megszabadulni egy nyugdíjkorhatárt elért szakembertől, amikor erre törvényes mód van. Pedig — ahogy ezt Szathmári Gábor is hangsúlyozta jegyzetében — az ország anyagi helyzete megkövetelné, a közügyek kezelésének egyre nagyobb nyíltsága pedig lehetővé sok jeles emberrel, Móricz Zsig- monddal, Erdei Ferenccel, Molnár Erikkel, Németh Lászlóval, akiket jóbarátség is fűzött Tóth Lászlóhoz. Szeretettel gondol vissza a nyomdában dolgozókra, Fodor Jánosra, Sebők Istvánra, Adácsi Erzsébetre, Sebők Mahály- néra és a többiekre. Karolát — mondhatjuk — „örökölte” egymástól a város nyomdászata, laiprészlege, kiadói hivatalai így később, amikor a mostani megye létrejött 1950-ben, munkaadója lett a Bács-Kiskun megyei Népújság, majd a Petőfi Népe, illetve a Lapkiadó Vállalat. Ahonnét 1970. június 30-án — ihét évvel megtoldva az előírt korhatárt — ment nyugdíjba. Munkakönyvébe utolsó beosztásaként ez van beírva: főkönyvelő-helyettes, a fizetési rubrikába pedig 3ŐÖ0 forint, amiből már a többi is kiszámítható. Tehát nyugdíjas lett, legalább is papírforma szerint. Mert az eltelt 15 év alatt is alkalmazottja maradt — természetesen az előirt feltételek mellett — régebbi munkahelyének. Vagyis a munkaviszonya ez év tavaszán — 1925. március 30-án állt először munkába — mér elérte a hatvan esztendőt. S most, amikor a születésnapját ünnepelte, azért is kö- szönthették, mert átlépte ezt a bűvös számot. tenné, hogy a munkahelyeken ne egyes személyektől függjön az emberek sorsának olyan lényeges változása, mint a nyugdíjazás, hanem ebben is legyen meghatározó szerepük a kollektíváknak; a párt- és szakszervezeteknek. Ha az említett jelenségen változtatni tudnánk — a még dolgozni vágyó, ambiciózus, de már a nyugdíjas korhatárt elért szakemberek jóvoltából — kétségtelenül több kerülhetne az ország degeszre tömöttnek legkevésbé nevezhető pénztárcájába, s minden bizonnyal nagyobb lenne a kiegyensúlyozott, a feleslegesség keserű érzésétől mentes embertársaink száma is. A változások reményét sugallja az a hír, amely tegnap jelent meg a sajtóban: „Megalakult a SZOT nyugdíjasbizottsága. Feladatai közé tartozik, hogy feltárja és számba vegye a nyugdíjasokat érintő legfontosabb gondokat, javaslatokat dolgozzon ki ezek megoldására és véleményezze azokat a SZOT elnöksége elé kerülő tervezeteket, amelyek a nyugdíjasok életkörülményeivel, szociális helyzetével kapcsolatosak ..k. e. Mellesleg képesített könyvelő, a vállalat kétszeres kiváló dolgozója, akiről ezt írták jellemzésül: „Munkáját egész életében a pontosság, a lelkiismeretesség jellemezte, s jelenleg is sokkal többet dolgozik, mint amit anyagilag el tudunk ismerni. Kapcsolataira az emberséges törődés, a rendkívüli jóindulat a jellemző. Keze alatt és szakmai irányítása mellett nőtt fel a kiadó jelenlegi kollektívája, a vezetőket is beleértve. A kötelességtudás és példamutatás megtestesítője. Az már nem lehetett a minősítés tárgya, hogy szellemileg milyen friss, az újságok, a lapok iránt — belelértve a folyóiratok anyagát is — rendkívül érdeklődő, s látóköre sosem szűkült a szakmai dolgokra. Rendkívüli tetteket élete során nem hajtott végre, „csak” dolgozott és dolgozik ma is becsülettel, tisztességgel. Jó lenne hinni abban, hogy egy ember életében ez a legnagyobb érdem. F. Tóth Pál Gil Karolának dr. Hódosai Sándor, a megyei pártbizottság titkára átadta a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa által alapított, ás a pénzügy- miniszter odaítélte Kiváló Munkáért kltüntetS Jelvényt és jutalmat. KÖZGYŰLÉSI ÖSSZEGZÉS Á megyei lapok jelentősége A napokban zajlott le a Magyar Újságírók Országos Szövetségének közgyűlése, amelynek feladata volt, hogy számot adjon a több mint ötezer újságírót képviselő küldötteknek az eltelt öt év munkájáról, határozatban rögzítse a következő fél évtized legfontosabb teendőit, döntsön a szövetség új alapszabályáról és etikai kódexének módosításáról, s hogy megválassza a MUOSZ új, 55 tagú választmányát, 15 tagú etikai és 7 tagú ellenőrző bizottságát. — Minden állampolgár természetes és jogos igénye, hogy rendszeres és korrekt információt kapjon, megismerve mindazokat a tényeket, összefüggéseket, eseményeket. amelyek közvetve vagy közvetlenül életkörülményeit befolyásolják. Az agitáció, a cselekvésre való mozgósítás mellett, ennek a jogos igénynek a kielégítése a sajtó egyik alapvető feladata — mondta Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a közgyűlésen. A kétnapos vitában többen szóltak a MUOSZ érdekvédelmi szerepéről, az újságírók munkakörülményeiről, a szerkesztőségek tárgyi és technikai felszereltségének hiányosságairól, illetve arról, hogy az anyagi és erkölcsi megbecsülésük jobban tükrözze azt a — Központi Bizottság titkára által is hangsúlyozott — társadalmi, politikai szerepet, elkötelezettséget, igényes tájékoztató és propagandamunkát, amelyet az írott és az elektronikus sajtónál dolgozók vállalnak, végeznek. A megyei lapok jelentőségét érzékletesen jelzi egy adat: jelenleg összesen csaknem kétmillió példányszámban jelennek meg nap mint nap. Ha azonban hozzátessíük, hogy összesen alig hétszáz újságíró dolgozik a megyei napilapok szerkesztőségeiben, akkor jeleztük túlzott leterheltségüket, s az ebből adódó hátrányos helyzetüket is. Erősödő törekvés azonban — s erről Megyeri Károly, a MUOSZ főtitkára is részletesen beszélt felszólalásában a közgyűlésen —, hogy a megyei szerkesztőségekben dolgozó újságírókkal az eddigieknél jobb, szorosabb kapcsolatot építsen ki a szövetség, s jobban megismerve munkájukat, munkakörülményeiket, hasznosabb érdekképviseletet nyújtson számukra. A közgyűlésen elfogadott új alapszabály már rögzíti, hogy a MU- OSZ-tagok ügyeinek közvetlen intézésére helyi csoportokat hozhat létre minden megyében a szövetség, s ezek a csoportok — választott titkár irányításával — intézik a MUOSZ választmánya, illetve elnöksége által meghatározott ügyeket, szervezik a szakosztályok, klubok, tagozatok helyi rendezvényeit, a szociális, kulturális és sporttevékenységet, javaslatot tesznek a szövetség által adható különböző kedvezmények elbírálásához (üdültetés, segélyek stb.), véleményezik a tagfelvételi kérelmeket és így tovább. Nem önkényesen: a szerkesztőség kollektívájának véleményét figyelembe véve. Mindez a demokratikus szellem erősödését mutatja nemcsak a_ megyékben, de a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tevékenységében is, valamint a fővárosi és vidéki újságírók jobb kapcsolatának lehetőségét. A közös együttlétekre a legkülönbözőbb szövetségi és megyei rendezvények (számuk ugyancsak megnőtt a közelmúltban) teremtenek alkalmat. Ilyen volt például a nemrég lebonyolított Bács- Kiskun megyei sajtónap a MUOSZ székházában, s ilyenek a szakosztályok, a szövetség klubbizotitsága által szervezett programok, de a szakmai, politikai továbbképzések is. Az 55 tagú választmányban eddig mindössze négy vidéken dolgozó újságíró tevékenykedett. Az új törekvéseket, s a megyei lapok egyre növekvő jelentőségét jelzi, hogy a napokban lezajlott közgyűlésen megválasztott új választmányban már tízen képviselik a „vidéki színeket”. A két közgyűlés között a MUOSZ legfőbb irányító és ellenőrző szerveként funkcionáló választmánynak tagja lett dr. Sztrapák Ferenc, a Petőfi Népe főszerkesztője is. Sokféle tapasztalatot összegzett, sok megoldást sürgető gondra és követésre méltó kezdeményezésre irányított figyelmet ez a közgyűlés, s ugyanakkor számos tanulsággal, megoldási javaslattal szolgált a jövőt illetően, az írott és az elektronikus sajtó továbbfejlesztése, a még jobb tájékoztatás, még eredményesebb agitáció és propaganda- munka megvalósulásának érdekében. Koloh Elek Karolát köszöntjük
