Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-28 / 150. szám
1985. június 28. • PETŐFI NÉPE • 5 V álasztás Magyarországon 1985 Beszélgetés a politika tapasztalatairól Romány Pállal, a megyei pártbizottság első titkárával* Sok szurkolója támadt az új magyar választási rendszernek szerte a világon. Jugoszláv lapvélemények szerint hazánk ismét a nemzetközi közvélemény reflektorfényébe került. Volt, aki az „eredetiségre való törekvést” emelte ki, a brüsszeli Le Soir figyelemre méltó nyitásról írt. A választók akarata címmel kommentált a Pravda. Külön elemzésre érdemes tanulságokat kínál a magyar sajtó. A tapasztalatokról beszél Romány Pál, a területileg legnagyobb megye, Bács-KiskuQ pártbizottságának első titkára, aki ugyan nem országgyűlési képviselő, de a megye tíz városában, illetve városi jogú nagyközségében, falvaiban, tanyavilágában sokszor megfordult ezekben a hetekben, és ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy közvetlenebbül, mélyebben pillanthasson a küzdelmekbe. — Mit hozott nekünk idehaza az új választójogi törvény a gyakorló politikus szerint? — Még nagyon frissek a választási eredmények hírei, anekdoták is keringenek. Tudományosan megalapozott elemzések kellenek, hogy kellően átfogó, megbízható következtetésekre jussunk. Egy mondatban megfogalmazva a véleményem: az új választási rendszer, a többes jelölés sikeresen vizsgázott, bizonyította népünk egységét politikánk támogatásában. Ugyanakkor tudjuk, hogy nem hozott mindig sikert a választás egy-egy ember esetében. Ez várható volt, jóllehet a jelölés maga is siker. Az újságok gyakran tudósítottak olyan hozzászólásokról, amelyek azon sajnálkoztak; hogy nem küldhetik mindkét jelöltet a Parlamentbe, a tanácsba. Jó tudni, hogy sok olyan közéleti ember — köztük számos fiatal — él az országban, aki élvezi környezete megbecsülését, akire lehet számítani, akiben egészséges becsvágy munkál. — A mandátumért valóban meg kellett küzdenie az egyéni választókerületekben a politikai bizottsági tagoknak, központi bizottsági titkároknak, egykori minisztereknek, egyszóval: mindenkinek — ahogy azt a helyszínre érkezett külföldi tudósítók Is közzétették. Miért és mennyiben vesztesek, akik nem nyerhettek? —Nem lenne helyénvaló etimológiai alapon foglalkozni azzal, hogy vesztes-e a vesztes. A kisebbségi vélemény is vélemény, és figyelni kell azoknak az állampolgároknak a hangjára is, akik ötven százalék alatt maradtak leadott szavazataikkal. Sok ezren vannak. Nagyon lényeges lesz, hogyan tudja a társadalom kifejezni megbecsülését a második vagy harmadik helyre jutott, szintén a szocialista országépítés politikáját képviselő jelöltek iránt. Fontos a méltó politikai megbízatás, amit számon kell tartani. Semmi sem segít viszont azokon, akik bukottnak érzik magukat, mert nem tudják másképp elképzelni a rangjukat, sorsukat, mint ahogy eddig volt. — Vagyis adódnak szükségszerűen, illetve véletlenszerűen meg nem választott jelöltek? — Mostanában főleg vállalati igazgatókról hallani — választások kapcsán —, hogy nem találták meg a kellő emberi hangot, nem, vagy alig kaptak bizalmat. Ezt sem csupán egyféle • módon lehet értelmezni. Vannak, akik nem szeretik azt a vezetőt, aki fegyelmet, rendet és főleg teljesítményt követel a beosztottaktól, egyenesén, nyíltan fogalmaz. S ha az ilyen csoport hangadóvá válik, kérdésessé teheti a saját maga és közössége iránt egyaránt igényes vezető megválasztását. Jobban meg kellene mutatnunk mindazoknak az értékeit, akik a munkában élik ki — akár gazdasági, akár nem gazdasági területen — képességeiket. De ezt még egyelőre ném tudjuk eléggé gyakorlattá tenni magyar földön. Ezért sem szabad semmiféle,. az egyéniség megítélésére kiható következtetést levonni abból, ha valakit az adott helyen nem juttattak tovább. Még • a szavazati arányok alapján sem alkotnék minden esetben mélyreható ítéletet. Sokszor azon is múlik a végeredmény, hogy ki kivel indul társként, hol és kik közül lehet és kell választani, milyen az érzelmi kötődés stb. — Ezt viszont nem valamiféle fölsőbb hatalmak, hanem ml magunk — a jelölőgyűlések résztvevői — szabtuk meg. — Mindegyik jelölt — azok is, akiket előszeretettel neveznek egyes külföldi vélemények függetleneknek — azonosult az országépítő népfrontpolitikával. Ebben azonosak voltak, tehát valami más döntött. Például az, hogy kit mennyire ismertek, vagy éppen nem ismertek, milyen megfontolások, várakozások vezették a ceruzát. Különös élességgel vetődött fel ismét a városi, a helyi :sajtó hiánya. Bács-Kiskunban csupán a Kecskeméti Szemle (városi lap) és egy téeszlap (Dá- vodi Elet) volt az, amely választási különszámot jelentetett meg és 'közölte valamennyi tanácstagjelölt fényképét, életrajzi adatait és a választókerület legfontosabb — körzetenként sorolt — megoldandó feladatait. Tudok olyan városi tanácselnökről, aki csupán néhány többletszavazatnak köszönheti, hogy tanácstag és így a tisztségére újraválasztható lett. El kellene gondolkozni mindezen. — Hogyan érvényesülhet ilyenkor, egyféle nagyobb spontaneitás körülményei közt a pártirányítás? — Politikai követelményekről lehet szó. Ezek már akkor igazolódtak, amikor kettő, három, vagy több jelöltre voksoltak a résztvevők. Fölpezsdült a közélet. Nem ez jelenti a politikai munka igazi terét? A felszólalók társadalmi megbízatásokat adtak és több esetben vállaltak is. A politika mindenképp nyert. Ugyanakkor nem lehet belenyugodni abba a felfogásba, amely szerint a jelölőgyűlés megteszi kötelességét és majd valahogy önmagától kialakul utána, hogy kire szavaznak a választók. Hiszen a jelölőgyűléseken, még a sportcsarnokban is csupán töredéke tud megjelenni a választó állampolgároknak. — Be kellene avatkozni a természetes folyamatokba? — Itt kezdődnek a gondok. Mi a természetes? Hogyan döntsön helyesén a többi választópolgár, ha csupán néhány mondatos életrajzi kivonatot, sőt: csak nevet és munkakört olvasott azokról. akikről azt persze tudja, hogy a politikát egyaránt elfogadták és azonos módon magukénak vallják. Meghatározóvá válhat, hogy az abc szerint kinek a neve van fölül és kié alatta? Az elmúlt hetekben Magyar- ország két parlamentet, kétszer több tanácsot állított össze, de csak egy-egynek van helye az Országházban, s minden városházán és községházán. — Reméljük, hogy a Jobbnak. Miként lehetne kivédeni az esetlegességeket? — Meg kell tudni jobban ismerkedni egymással. Ehhez időre van szükség. Előfordult az is, hogy nagyobb városokban hiába tartott gyári gyűléseket műszak végén a képviselőjelölt, mert a választópolgárok lakóhelyük szerint másutt voltak illetékesek és a szávazócédulán másnak a nevét vették kézbe, Ilyen szempontból sokkal kedvezőbb helyzetben voltak a kisebb városok és falvak, ahol nem különült el a lakó- és munkahely, ahol egyszerűbb és könnyebb személyes ismeretséget tartani, s a szó legnemesebb értelmében izgalmas eszmecserék zajlottak. Nem egy képviselő köszönheti a mandátumát annak, hogy hátat fordítva az úgynevezett „protokoll”-nak, a .tsz-majorokban, brigádtalálkozókon, sportrendezvényeken beszélgetett választóival — minden elnökségi asztal nélkül. — Milyen teendőkre derült fény menet közben? — Meg kell előzni például, hogy a községek egymással való rivalizálása főszerepet játszhasson. Ahol két település képez egy választókerületet — az Alföld 10—12 ezer lakosú településein —. szinte szükségképpen fogalmazódott meg, hogy önállóan állítsanak ki képviselőt, megyei tanácstagot. Ez nem járható út. A fiatalokról sem szabad lemondani. Jobban el kell fogadtatni a társadalommal valós értékeiket. Hiszen egy-egy. akár a legkisebb testület optimális működőképességéhez is hozzátartozik a különböző nemzedékek indokolt jelenléte. S mennyi rátermett fiatalunk van! — Mivel javíthatók a jó választás esélyei? — Úgy találtuk, hogy ahol Jobban ismerték a megbízatással járó feladatokat, a közszolgálatot, kevésbé ütközött az országos és a helyi érdek. Itt könnyebben fogadták el az emberek: a képviselőnek nem szükségképpen kell falusinak — „helyinek" — lennie és a faluközösségnek is előny lehet, ha nagyobb rálátású, tapasztaltabb. segíteni jobban tudó személy képviseli a lakókat. Ebben az esetben persze érdemes gyorsan elvégezni a helyi érdekek, erővonalak tanulmányozását, megismerését. — Aligha megy végbe mindez saját magától. Mi kell hozzá? — Például bővebb információ és érvelés. Az, .hogy az állampolgárok azonosulni tudjanak a testületi munkával, eligazodhassanak a folyamatokban, az általuk választott képviselő vagy tanácstag feladataiban, ök pedig ne — uram bocsá’ — rutin beszámolókkal és ne ritka vendégként, sátoros ünnepre térjenek vissza megbízóikhoz, hanem érzékeltessék a döntések vajúdását, kikínlódását, alakulását. Jócskán volna tennivalójuk a központi tömegtájékoztatási eszközöknek is, hogy merjék megszemélyesítve ábrázolni — hogy úgy mondjam — a politikacsinálást. Erdei Ferenccel szólva: nem lehet társadalom anélkül, hogy tagjai rendszeresen ne lássák, hallják, tehát érzékeljék egymást. — Ha megnőtt — márpedig így történt tapasztalataink szerint — a helyi érdekek súlya, akkor hogyan lehet nekik megfelelni központosított újraelosztási feltételek között? — A fejlesztési források és az intézkedési jogosítványok nagyobb része helyben lesz a jövőben. Épp a terület- és: település- fejlesztési határozat^ iljetve^ új pénzügyi szabályozás hytifiiän a képviselő — a kifejezés legszebb értelmében — fontos alakja lehet a választókerületi térségnek. Kapcsolatai, tájékozottsága alapján közvetíthet bizonyos igényeket, segíthet az érdekek kifejezésében, hatásos megfogalmazásában, idejében szólhat a várható következményekről, az érdemes ügyekről. — Ez az érem egyik oldala. És a másik? — Emellett valószínűleg többet fog szólni az ország tényleges helyzetéről, a végrehajtó hatalom korlátáiról. Hiszen nem föltétlenül a megbízatás elhanyagolása. a személyes tehetetlenség vagy érzéketlenség miatt marad egyik-másik igény kielégítetlenül. Hanem a központi lehetőségek hiánya, külpolitikai okok vagy éppen a bürokratizmus miatt, mert ilyen is van. Be kell avatni a választókat a kormányzás. az ország ügyei jobb megismerésébe, a tanácsi önkormányzat mechanizmusába — a realitások kényszeréből is. Másrészt pedig nagyobb tér nyílik arra, hogy a választókat meg lehessen nyerni értelmes közös ügyeinknek. Egy bajai fiú is volt * ott, pótkocsis teherautó sofőrje, is ivott, mint a kefekötő. Nyámmogó betegen is fölfö- dözte, hogy hajnalok hajnalán az alagsorban valaki pálinkát árul, tőle vette. Jóval büdösebb volt, mint a bolti, de egy fillérrel nem kért többet érte, aki eladta. Ha ezt megtudná valaki, lenne nagy fólfordulás, de nem tudta meg. Zugpálinka az alagsorban, Mit ki nem találnak az emberek! A kávét is bögréből itta, ötöt-hatot naponta, és csodálkozott, hogy nem tud aludni éjszaka. Biztattuk erősen, csökkentse az adagot, hátha jobban sikerül. Azt nem lehet. Azt is megfigyeltem, — Ki bírja ezt a kettős terhelést? — Nagy kérdés. Annál inkább, mert nálunk az országgyűlési képviselőknek, mint bárki másnak, helyt kell állni főhivatású munkahelyükön is. A választókerület társadalmi, gazdasági, kulturális leckéi a korábbinál erőteljesebben parancsolnak, hiszen a többes jelöléssel fölértékelődtek a szavazatok. A választók erkölcsileg följogosítva érezhetik magukat, hogy az értékesebb bizalomnyilvánításért megfogható teljesítményt kapjanak viszonzásul. Erősnek kell lenni, hogy az energiát mégse kössék le a járdaépítési jellegű, vagy egyéb, kommunális, kijárási feladatok. Mert az ország is nagyobb igényt formál a hagyományos — és várhatóan megújuló — parlamenti, törvényalkotó, ellenőrző és bizottsági munkára. Szinte bizonyos, hogy „fölülről”, az országgyűlési irodától és más szervektől, a sokféle hivataltól is nagyobb segítségre lesz szükség az ügyek érdemi intézéséhez. — Megőrizhető, átmenthető-e csöndesebb időkre az a politikai pezsgés, amely a választási előkészületeket és a szavazást jellemezte? — Keresni kell a módját. Ugyanolyan hőfokon aligha. A többes jelölés, a központi lista, a kisebb települések önállóságát segítő elöljáróságok az újdonság erejével is hatottak. Rengeteg függ attól, högy mit sikerül beváltani a programbeszédekből, mi válik cselekvéssé. Következzenek, 9. tettek. Jó lenne, ha a ko- rábbí,,jelöltek segítenék egymást, ha a társadalom, igényt; t tartana mindazokra, akik közéleti tettre- készséggel tűntek föl. Hiszen öt év-múlva legalább ilyen mozgalmas. a tanulságok alapján igazított. demokratikus légkörű választásnak szeretnénk részesei lenni valamennyien. Addig is, a megyei pártbizottság és a magam nevében, valamint a Hazafias Népfront megyei bizottsága megbízásából köszönetét mondok minden aktivistának, közreműködőnek a képviselő- és .tanácstagválasztások előkészítéséért, a választások eredményes és sikeres megszervezéséért. Halász Ferenc * Olvasóink közül többen fölfigyelhettek arra, hogy szívesen látott vendégek Bács-Kiskunban az Élet és Irodalom Szerkesztőségének képviselői. A legutóbbi találkozón vetődött föl a választási tapasztalatok feldolgozásának témája. Az interjú az ÉS kezdeményezésére készült. Mivel a nyilatkozó, a szerző és a példák zöme egyaránt Bács-Kiskun- ból való, a Petőfi Népe is közli az írást — a két szerkesztőség közti együttműködés újabb jeleként. hogy a könyvben megjelenő krimik legfőbb fogyasztói a kórházi emberek. Addig kitart minden fűzött könyv, amíg elolvassák, utána pedig ott is maradhat. A rejtvényújságokat is ők veszik leginkább, és a többi színes újságot is. Egyszer mindent el lehet olvasni. Mindenkinek volt egy nagy kalandja, de néhánynak - több is. Megjárta a rendelőintézeteket először, aztán elküldték valamelyik gyógyfürdőbe, és csak jóval utána jutott el ide, ahol valóban gyógyítani tudták. Valahogy nem ment be a köztudatba, hogy itt van ez a klinika, az ilyen meg ilyen embereket ide kell beutalGYERMEKVÁROS • A komáromi Dobi István Gyermekvárosban 320 leány és fiú nevelkedik óvodás kortól 18 éves korig, kedvező körülmények között. Képünkön: Játék az intézet előtt. FILMJEGYZET Carmen Carlos Saura 1983-ban készült filmjének Carmenje Peter Brook és Jean-Luc Godard feldolgozásai mellett a XX. század végének egyik kulcsfigurája. Prosper Mérimée francia politikus és író teremtménye, Carmen novellabeli prototípusa 140 éves, de lehetne 1400 éves is, mert olyan megközelítésben állítja elénk a nőt, amely — európai sikere bizonyítja — úgy látszik, minden korban időszerű. Carmen nemcsak jelenség, hanem mítosz is. Az teszi megismételhetetlenül nagyszerűvé, hogy a spanyol folklór tiszta építőanyagából emelkedik. A Carmen olyan produkció, amelyben nem lehet igazán különválasztani, hogy maga a film — szereplőivel — teremtette meg a formanyelvét, vagy a forma- nyelv teremtette inkább a filmet. A filmtörténetben első' ízben fordult elő, hogy koreográfus és forgatókönyvíró egyidejűleg dolgozott koreográfián és forgatókönyvön. A tánc-komponista Antonio Gades saját tánccsoportját — a főszereplő Laura del Sol kivételével —^rendöhtápcstúdip- jának valósághű másában. Bizet operájának „idézetei” mellett élő zenére lüktet a film. A legnagyobb spanyol flamenco és jazz- gitáros: Paco de Lucia ül s játszik mindvégig a színen, miközben filmbeli szerepében is megszólal. Fellépnek még Andalúzia legjobb zenészei, énekesei, Gades felesége, és világhírű együttesének tagjai. A zene, a tánc, a gesztusok, s a színek nyelvén e filmben minden a legtökéletesebben kifejezhető. Az érzéki zene s az érzéki tánc a lehető legkisebb áttétellel közvetíti az érzelmeket, azt a ráción túli, szenvedélyes világot, amely-- Saura Car- ménjének is világa. A film története bonyolultabb, s több is, mint egyszerűen mese szerelemről és halálról. Egy fla- menco-társulat a Carment viszi színre. S közben létrejön, napról napra előrehaladottabb állapotba kerül a mű. Az együttes vezetője és koreográfusa, a Don Jósét alakító Antonio (saját nevén szólítják a filmben Gadest) és a Carmen szerepét tanuló Carmen nevű lány között a magánéletben is kibontakozik a Car- men-történet. Antonio nemcsak az előadás, hanem Carmen megteremtője is. Laura del Sol a film előtt még névtelen, elsőfilmes lány, aki nem a társulat tagja. Nem táncol úgy, mint táncjátékbeli vetélytársnője, Cristina Höyos és nehéz dolga van Gadesnek, amikor Cristinával (a filmben) meg kell értetnie, miért Carmen lesz Carmen. Persze csak úgy, ha ő azzá teszi. A művészetet provokálja az élettel. Mindebben csak az egyidejűség a különös. Párhuzamosan élik, amit megformálnak, de ebben az életveszélyes egyidejűségben nem táncolható ki mégsem minden szenvedély. Nem játszhat és élhet büntetlenül egy- ídőbeh a 'tés'tével. Saura Car- menje is meghal, mert Antonio nem tudja tudomásul venni, hogy a kész Carmen már önmagáé, aki pontosan tudja, mit hív ki és mivel játszik. Aki inkább meghal, minthogy elveszítse függetlenségét. A Carmen, amelynek szinte teljes alkotói gárdájával találkozhattunk már a Vérnászban, a kortárs filmművészet egyik legtökéletesebb alkotása. Károlyi Júlia Ravennai díj — másodszor A VII. ravennai Dante-bienná- lé fődíját hantos Györgyi Hódmezővásárhelyen élő szobrász- művész nyerte el. A zsűri döntéséről a napokban levélben értesítette az alkotót és a kiállítás szervező bizottsága meghívta á tííj átvételére. Lantos Györgyi a nemzetközi elismerést egy 60X90 centiméteres bronzból készült bejárati ka- puterwel érdemelte ki. A kaput hat bronzdomborítás díszíti, amelyeken, Dante Isteni színjátékénak egy-egy jelenetét örökítette meg a művész. A kapu felső frízén angyalok, az alsó frízen pedig görögök láthatóka mennyország, illetve a pokol szimbólumaként. Az idei ravennai biennálén egyébként 400 művész vett részt alkotásaival a világ minden tá- i járói. A fődíjat a kiállítás törté- íí netében most második alkalommal kapta magyar művész. Ugyanis két évvel ezelőtt is Hódmezővásárhelyre került, akkor Máté István szobrászművész nyerte el. ni. Pedig a legtöbbnek nem elbújt agydaganata volt, csak porckorongsérve, amit a röntgenfénykép pillanatok alatt kimutatott. Dolgozni nem tudtak vele rendesen, néha fél évet is táppénzen voltak. Hallgatjuk a rádiót, mondja elég vastagon, hányán vannak indokolatlanul táppénzen. Csak ki nem mondja egyszer, hogy orvosok csinálják a tartós táppénzek egy részét! Ügy tűnhet mindezekből, hogy az idegsebészeti klinika nincsen kihasználva. Dehogy nincsen. Hétfőn—kedden úgy föltöltik, hogy üres hely nem marad, és hét közben operálnak szépen, sorban. Mi lenne itt, ha mindenki egyenesen idejöhetne? Kár gyötrődni a gondolattal, mert egyszerűen nem férne be több. Négy orvos dolgozik, hat-hét ember naponta a fejadag. A professzor leginkább csak a rázós agybéli elváltozásokat hozza helyre, mégis megesik, hogy valamelyik másik klinikán aszaló- dik .valaki félévekig is, mire végre eljut hozzá. Pedig jó híre van, el-elhivják operálni máshova is, és jönnek hozzá betegek Salgótarjánból is, Pécsről is, Csabáról is és Bajáról is. Legtöbbjük a saját szakállára jön, beutaló -nélkül. Megkérdezem egyszer, vizit alkalmával. Legalább háromszor van nálunk vizit naponta, néha azonban négyszer is. Reggel fél nyolc körül indul az első, két adjunktussal, egy tanársegéddel, főnővérrel, gyógytornásszal, eset. leg kisebb nővérrel, és délután még egy nagyjából ugyanezekkel. Elég gyorsan megy mind a kettő, hiszen azok járnak, akik operálták a betegeket. Aztán előkerül a műtőből a professzor is, befejezvén az aznapi 4—5 órás operációt, megebédel, intézi a kis klinika nagy hivatalának ügyeit, és öt-hat óra tájban /öljön a harmadik emeletre, beszélgetős vizitre. Ahhoz, hogy beszélgetni tudjon, ismernie kell minden betegét, '.eül hát a kis irodát jelképez' folyosói asztalhoz, a kórlapok izgörbéiből és más vizsgálatok leleteiből kicsike papirosra jegyzetelget magának. Azt kérdeztem meg tőle, miért ragaszkodott egyáltalán hozzám? Miért hivott át a másik klinikáról? Ha ő nem jött volna ide a nyáron, mehettem volna haza. Vizitek alkalmával a mi szobánk az utolsó, abban is én vagyok a legutolsó, van időnk beszélgetni is. Emlékezem rá, ott állt a ..vallatólámpa'' alatt, és kicsit se lepte meg a buta kérdés. é (Folytatjuk.)
